2014. július 26., szombat

Itt a vége

Ez a blog itt és most sajnos véget ér.

Megtalálta valaki. Egy olyan valaki, aki ha egy nyitott ablakot lát, nem tud simán egy pillantással elmenni mellette, hanem benéz, odakönyököl a párkányra, és ha nem mutatnak neki világos határt, be is mászik a szobába és elkezdi átnézni a szekrényeket és a fiókokat. És ha valami nem a kedvére van, nem elég szépen vasalt az ágynemű a kredencben vagy szerinte rossz sorrendben vannak a törölközők a fiókban, akkor még ki is oktat és kikéri magának.
Na, én elmulasztottam időben kijelölni a határt, és most sértődés van. Sőt, minden eszközzel az önbizalmam megsemmisítése a cél, tekintet nékül a veszteségekre. Ez van. Megszoktam, nem az első eset.
Viszont legalább ezt az ablakot - ha az összeset nem is tudom - itt és most becsukom, önként nem szolgáltatok infót annak, aki mindent kicsavar, szándékosan félreértelmez és váratlan időpontokban ellenem a lehető legrosszhiszeműbben felhasznál.

Az elmúlt 2 napban végigmentem a korábbi bejegyzéseken és kihúztam azokat a dolgokat, amiket valaki sértésnek értelmezhet, és eltávolítottam a képeket.
Ebben a formában kint hagyom a bejegyzéseket, hogy megtalálhassa, akinek hasznára lehet.

Szép volt, jó volt, köszönöm hogy olvastatok és a sok értékes hozzászólást. Kár, hogy vége.

Torna és feszes izomtónus

Amint betöltötte a 3 hónapot, elvittem felméretni a mozgásfejlődési állapotát egy Dévény módszerrel (is) dolgozó gyógytornász rendelőbe. Bár mindkét gyerekorvos és a védőnő szerint is felesleges, mert minden rendben (értsd: nincs látványosan nagy, orvosi léptékben mérhető eltérés), a terapeuta megerősített abban, hogy igenis kell vele foglalkozni. 
Ugyanis egyensúlytalanság áll fenn a húzó és feszítő izmai között (ezt nem sokkal később egy ortopédus is megerősítette), azaz a háta és a hátsó izmai (hátsó comb, nyak) sokkal erősebbek, mint az elülsők. Ami nem azt jelenti, hogy az elülső izmai gyengék, sőt - összességében erősen fokozott az izomtónusa (azaz "túl erős"*) - hanem azt, hogy a hátulsók MÉG erősebbek. Ráadásul enyhén féloldalas, a bal oldala feszesebb, mint a jobb. És ha ez még nem lenne elég, a csípője is kötött.
De a gyermekorvosok szerint minden ok, persze.


Hogy mindez mit okoz:
- egyensúlytalanság -> folytonos hátrafeszítés, emiatt tartotta már a fejét néhány napos korában és fordult hasról hátra, és "lobog" a lába meg a feje, ha hason fekszik - azaz se a fejét, se a lábát nem tudja letenni -. Emiatt nem volt hajlandó hónapokig hason feküdni.

- féloldalasság -> csak balra fordult, jobbra meg se próbálta

- feszes izomtónus -> összességében folyamatos feszültség, fizikai és idegi is, minden diszkomfortra hatalmas válaszreakció (üvöltés), nehézség az ellazulással. Valószínűleg a default elalvás körüli nehézségek is ide vezethetők vissza, hiszen nem tud ellazulni, úgy meg nehéz elaludni. És minél inkább nem megy, annál inkább befeszül.. ördögi kör. A gyógytornász szerint ezért van az, hogy a hypotón babák viszont könnyen és jól alszanak, hiszen ők alapból lazák, nem kell külön ellazulniuk az elalváshoz. Dettó ugyanez az éjszakai ébredéseknél. Ha valami kizökkenti, nem csak simán visszaalszik, hanem azonnal befeszül, amitől még jobban felébred, amitől ideges lesz, még jobban feszít, és zárul a kör.

- csípő -> ez nem vészes, de foglalkozni kell vele, valószínűleg a kötött csípő miatt is kényelmetlen volt neki a hason fekvés.


Szóval összességében, a feszes izomtónus ugyan az orvosok szerint nem igényel kezelést, mégis rossz a babának és rossz a szülőnek is, így érdemes foglalkozni vele. Amennyire Macó be volt eleinte feszülve, valószínűleg fájt is neki a háta meg a nyaka, de jó esetben is feszült az egész. Nem csoda, hogy folyton sírt. Képzeljük el, milyen hangulatunk lenne, ha nekünk fájna egész életünkben folyamatosan valamink (v.ö. dr.house, például extrém esetben ;-) ).
Igazából azt hiszem, a legtöbb gondunknak ez az eredője. Valószínűleg azért maxoltuk ki a hasfájást és szenvedtünk ilyen sokáig ennyire atipikus módon, mert a feszesség megvolt belül ugyanúgy, és ha a bél és gyomor környéki izmok is feszengenek.. el tudjuk képzelni. Valószínűleg ugyanezért éljük meg ilyen nehezen a fogzást, hiszen minden diszkomfortra rátesz a feszültség, és bőven ront az alaphelyzeten.


Szóval akinek Macóhoz hasonlóan "nehéz" gyereke van, gondolkodjon el, hogy megnézeti.

Hol tartunk most? Két hónapja járunk dévényre heti egyszer. Javultunk, de messze még a tökéletes állapot. Már elvan hason, a fejét ugyan nem tudja hason továbbra sem letenni, de a combja és a térde már lent van, viszont a lábfeje továbbra is lobog. Még mindig sokat feszíti magát hátra, de már látványosan kevesebbet, mint korábban. Jobb az alaphangulata is.
Viszont a gyógytornász nem elégedett, szerinte többet kellett volna javulnia. Persze nem vészes a helyzet, de lehetne jobb is.
Pár hete járunk a dévény mellett sima gyógytornára is egy másik terapeutához, a dévényes hölgy javaslatára, hogy megtanulja külön mozgatni az izomcsoportjait, például hason fekve felemelni a karját. Annyira domináns a hátizma, hogy mindent hátból csinál. Így most a gyógytornásszal ezen is dolgoztunk külön. Elsőre nagyon nehezen ment, de most már ügyes, ráérzett, mit kell csinálni és most már megy. Ezen felül erősítő gyakorlatokat csinál vele a jobb oldalára, hogy az hozzáigazodjon a balhoz. Még ez sem tökéletes, de már forog jobbra is, itt is sokat fejlődött.


Hogyan tovább?
Valószínűleg sokáig fogunk még dévényre járni, amíg kellően kilazulnak az izmai, és alkalomszerűen gyógytornára is, hogy korrigáljuk a feszességből adódó hibás mozdulatokat.
Az ellazulás valószínűleg mindig gond lesz (sajnos nekem is az, ebben a feszességen felül valószínűleg az anyai örökség plusz nehezítő tényező), így azt hiszem mindig kelleni fog sportolni, hogy ki tudja engedni a feszültséget és megtanulja uralni a testét, plusz érdemes lesz jóga, tai-chi, agykontroll, ilyesmi, hogy fejben tudja majd rendezni a dolgokat.
Szóval ez hosszú út még.


És ugyan nem vagyok híve a "mi lett volna ha" típusú dolgoknak, de mérges vagyok, hogy ha nem bagatellizálja el minden orvos és hamarabb elkezdünk foglalkozni a dologgal, talán már jobban állnánk.
De ez van, így is örülök, hogy elvittem, kiderült és most tudunk tenni valamit.

Már nagyon ügyes, mi meg folyamatosan keressük a módokat, hogyan tudunk neki segíteni ellazulni, és talán előbb-utóbb magától is menni fog. Addig meg igyekszünk neki lehetőséget adni kicsit nyugisabb napokra, nem extrém sok ingernek kitenni, mert akkor nem lehet szegényt lepörgetni, ha örökké és folyamatosan történik valami.

P.S.: és ugye az alap rossz alvásra jön rá minden más: hasfájás, fogzás, hőség,  mozgásfejlődési izgalom/nyugtalanság... Nem csoda, hogy szinte soha nem tud jól aludni. De majd csak lesz valahogy..

* a feszes és az erős nem pont ugyanaz, de most ezt nem fejteném ki.

2014. július 23., szerda

Felülés(ek)

Anno az ortopédus az elülső izmok erősítésére és azért, hogy hason fekve letegye a fejét (bár nekem nem világos, ez hogy lenne ennek a következménye) azt javasolja, hogy napi 5-ször húzzuk fel hanyatt fekvésből félig ülésbe, kb 50 fokig, úgy, hogy behajlított karral ő maga húzza magát, belénk csak kapaszkodik (ilyenkor a lábának is el kell emelkednie, ha helyesen csinálja). Alkalmanként 5 felhúzást csináljunk. 
Pár napig csináltuk csak, mert Macó annyira vérszemet kapott, hogy azóta folyamatosan fel akar ülni. Majd kiugrik a pihenőszékéből, az ölemből, a hintából.. kész életveszély. 
Azóta nem erőltetjük a felhúzást, mert a gyógytornász szerint még nem jó, ha ül, még nem elég erős a gerince, jobb, ha nem provokáljuk. Persze Macó nem felejt, azóta is szorgalmasan gyakorolja a felüléseket minden adandó alkalommal.

2014. július 22., kedd

Nyomogat

Elképesztő, hogy minden napra jut valami új, valami első :-)
Ez nem is mai, már egy hete csinálja, de annyi minden történik..
Van egy FP játéka, egy kék lakat alakú műanyag izé, amin ha megnyomunk egy gombot, zenél. Vagy 10 féle zene és zörej váltja egymást. 
Apukám párszor mutatta neki, hogy látod, kicsi Macó, ha itt megnyomom, zenél, majd Macó egyszercsak elkezdett a lakat után kapkodni, ütögetni, először Apám kezében, azután a saját kezében is, és célirányosan nyomja, nyomogatja a gombot :-) Most épp ez a kedvenc játék, már a látványra lihegő izgalom tör ki rajta, és nincs nagyobb élvezet, mint a gombot nyomogatva váltogatni a zenék között :-)
Állati sokat fejlődött a motorikája, alig-alig nyúl már mellé.

Van egy vonatos könyv is, aminek meg a mozdony zöld első kereke egy gomb, amit megnyomva si-hu-hu hangokat ad meg tülköl. Na, ez is nagy kedvenc.. És Cuki az ugyanolyan zöld színű, de nem gomb hátsó kerteket nyomogatva is reménykedik valami hangban, majd mérhessen arrébb löki, amikor nincs zene :-). Le vagyok nyűgözve :-)
Annyira édes, ahogy lelkesedik a dogokért, és olyan elmélyüléssel tudja nyomkodni, nézegetni, tekergetni a dolgokat, hogy az fenomenális. Cukorfalat.

2014. július 21., hétfő

Minden átmeneti

.. mondta egy kisgyerekes barátunk a gyerekezéssel kapcsolatban, amikor épp nagyon kétségbe voltunk esve a hasfájós időszakban. No worries, minden csak átmeneti, elmúlik ez is. És így is lett. A hasfájás el is múlt, aztán jött helyette más. Mire az elmúlt, megint más.. És így múlnak el az alvás szempontjából jó, röpke időszakok is. Mindig van valami, de szerencsére minden átmeneti. Ezzel biztatom magam, közel 6 hónap alvásmegvonás után.

Mert mindig volt valami:
1.-2. Hét: könnyű illúzió, blissful bilirubin
3.-14/15. Hét: hasfájás, minden éjszaka hajnali szenvedés
15. Hét: pár éjszakát alszunk
16. Hét: oldalra fordul, éjjel ezt ismételgeti, sokat kel (és mi is)
17-18. Hét: első kör fogzás, szenvedős éjszakák, fog nincs
19. Hét: hőguta, rosszul alszik mindenki
19-20. Hét: második kör fogzás, szenvedés éjjel, fog továbbra sincs
20. Hét: forog, éjjel is gyakorolja, sokat kelünk
21. Hét: nyugi
22. Hét: cumifüggés kialakulása, óránként kelünk
22.-23. Hét: pár cumimentes, nyugodt éjszaka
24. Hét: harmadik kör fogzás, sok éjszakai ébredés


Hát itt tartunk. Mióta Macó megszületett, szám szerint 17 éjszaka aludt 6 órát vagy többet egy huzamban éjszaka.

És igen, tudom, hogy sok baba kell ennyi idősen még éjjel/hajnalban enni.. De lassan cserélnék egy ilyen konstrukcióra, ha kaja után tuti visszaalszik. Mert ha azt mondom, sokat kel éjjel, akkor tényleg sokra gondolok. Nem 1 vagy 2 kelés, hanem amikor szenvedünk, akkor csináljuk rendesen. Ilyenkor egy "jobb" éjszaka 3-4 kelés, egy rosszabb akár 10 is lehet. Szóval visszasírom az első 2 hét kiszámítható etetés/alvás ciklusait éjjel néha.

De egyszer túljutunk ezen a fogzáson is.. Aztán persze jön más, ebben biztos vagyok. Csak jó lenne egy kicsit több nyugis éjszaka két esemény között... 

2014. július 20., vasárnap

Akkor definiáljuk..

.. mit is csinálok én itten, ezen a virtuális játszótéren, mert az utóbbi időkben megszaporodtak az olyan kommentek, amiből az látszik, kicsit félreértjük a dolgokat.

Ez itten, kérem szépen, egy olyan blog, amit azért hoztam létre, hogy segítsen másoknak. Ha én kikaparom a gesztenyét, ne kelljen már másoknak is újra feltalálniuk a kereket - képzavaros közhelyeket halmozva.
Amíg a meddőségi kezelések során kerestem a megoldást, a legtöbbet más meddőséggel küzdő, tényeket felsorakoztató, kezeléseket leíró blogok segítettek. És az emberek, akik a blogok mögött vannak, akik mindig készek voltak plusz infokkal segíteni, és lelki támaszt nyújtani. Mert ők hasonló cipőben jártak.
Ezt akarom vissza- és tovább adni.
Leírni a tapasztalataimat, mások számára nyilvánosan hozzáférhetően, hogy aki keres, megtalálhassa, és talán segít neki az én példám. A sok info, amit összeszedtem.

Nekem azóta sikerült - mint több más bloggernek is ebből a  közösségből, így létrejött egy új közösség, ami már a terhesség majd a gyerekezés buktatóit veszi számba. A többieknek meg drukkolunk továbbra is, természetesen.

Mivel ez egy dokumentarista, problémamegoldásra szakosodott blog, ezért a széplelkű ömlengéses eposzok, hogy kék az ég meg zöld a fű, nem itt keresendők. Az egy másik műfaj. Meg van ahol keveredik. Kinek kinek lelki beállítottsága alapján.
Igen, hálás vagyok a férjemért, és a férjemnek, hogy van nekem, és a gyerekemért, hogy ép és egészséges, és tényleg jó az életem. Ezzel tisztában vagyok, és hálás is vagyok érte minden nap. De nem az én műfajom ezen nyilvánosan lovagolni. Meg nem is tudok, én már csak egy ilyen kockafejű racionális seggfej vagyok, aki nem ragozza túl nyilvánosan a boldogságát.

Viszont számba veszi a felmerülő nehézségeket, és igyekszik megoldásokat találni, és ezt másokkal megosztani. Ezen felül leltárt tart időnként, hogy az irodalom szerint mi a "normális", és mi hol tartunk. Ez nem elváráslista, amin pipálgatom a pontokat. Nem vonalzóval a tenyeremet ütögetve állok reggelente a gyerekem felett, és szidom, ha még nem fordul, vagy nem mászik, vagy mittudomén. Ez egy lista, amit az irodalom közöl, és én itt közlöm, hogy mások láthassák, és a pontokat igény szerint összevethessék a saját gyerekük fejlődésével. Valamint jelölöm, hogy mi hol tartunk. Összehasonlításképpen másoknak, meg magamnak, hogy majd több év múlva visszanézve emlékezhessek, mikor kezdett ülni, vagy járni, vagy beszélni.. ki tudja, 5-10 év múlva mi fog fontosnak tűnni.

Különben meg olvassátok el, és gondolkozzatok el ezen. Nem hosszú. De jó tükör. Sokaknak.

Fogzás - 3. kör

Úgy tűnik, megint fogzik szegény. Ez már a 3. környi senyvedés, és még mindig nem bújt ki egyetlen fogacska sem, de nem is fehérlik még semmi elöl. Viszont állati kemény az ínye, G épp tegnap kérdezte, amikor az ő ujját rágcsálta, hogy tuti, hogy nincs-e még foga, mert olyan, mintha.
Most elmarad egyelőre a nyáltenger, vagyis nem több, mint eddig, ami nem jelent sokat, mert eddig is úsztunk a nyálban. Amikor elkezdett 3 napja napi 2 kakit produkálni, gyanakodtam, de a fejét csak tegnapelőtt kezdte fogdosni a füle környékén. Megnyomkodtam a fülét, erre szerencsére nem reagált, így kezdett megerősödni a gyanúm. Erre tegnap reggel a délelőtti szunyára elalváskor nem kellett az ujjam szopogatni, csak sírt és sírt és lökdöste ki a kisujjam a szájából. Némi hintában nagy ívben lengetésre végül elaludt, de kemény menet volt. A következő altatásig ülepedtek bennem a megfigyelések, és amikor újra lökdöste ki az ujjam, bekentem az alsó ínyét Dentinox-szal, ez mindig azonnal segít (de csak 20 percet hat). Így lett most is.. még kentem az ínyét, amikor mint egy éhező rákapott az ujjamra, és 2 perc múlva aludt.
Szóval megint fogzik - ami megmagyarázza, hogy napok óta megint rendszertelenül, de gyakran ébred és sok a sírdogálás.
Kibújhatna lassan az a fog, elég nehéz szülés, már 3 hónapos kora óta vissza-visszatér a fogzási mizéria, de fog egyelőre nincs. Aminek szoptatási szempontból kicsit örülök, viszont ha ennyit kelünk éjjel, lassan elapad a tejem, és tárgytalanná válik a dolog. Csak ne szenvedve szegény, olyan rossz nézni, és olyan keveset tehetek, hogy jobb legyen neki.. megszakad a szívem.