Évvége

Mivel rájöttünk, hogy ma ér véget az év (nem, nem a világ, az minden ellentétes híresztelés ellenére idén sem ért véget), az ebédidőben elfogyasztott reggelink mellett tartottunk egy kis évértékelőt G-vel, és arra jutottunk, hogy idén nem történt velünk semmi különösen jó, de szerencsére különösen rossz sem. Az eredő tehát nulla. Rosszabb évünk ne legyen.

• Kiderült, hogy ez a gyerek-dolog nem mindenkinél úgy megy, hogy véletlenül egyszer nem figyel oda, aztán csak úgy lesz.. Mindenesetre hosszadalmas orvosi programokon futottunk végig, és szerencsére semmi komoly elváltozás nincs egyikünknél sem. Ugyan még gyerekünk sincs, de remélhetőleg ezen segít a BMC januárban.
• G kilépett a munkahelyéről ősszel. Ez akkor jó ötletnek tűnt, mert már féltem, hogy infarktust kap, és az agyondolgozás mellett az elmebajba kergeti az új főnöke is, aki ugyan nem érti, mi zajlik körülötte, de nagyon mikromenedzselni igyekszik a lényegtelen dolgokat. Ezáltal végre bő 3 év után először ki tudta pihenni magát, és lett ideje végigfutni az elmaradt orvosi felülvizsgálatokat, viszont egy ideje elég nyűgös. Na, nem mintha eddig valami eszement sok energiát fordított volna a keresésre, de azért már érzi a nyomást.
• Mivel G kilépett, én nem tehettem meg ugyanezt, pedig néha nagyon kedvem lett volna, de végülis így sem rossz, mert végül végigvittem, amit kellett, annak ellenére, hogy 3 év alatt épp a 3. főnök koptatja az idegeimet.
• Sajnos idén nem voltunk nyaralni, két okból:
• G épp nyár elején döntötte el, hogy a következő provokációnál egyszerűen kilép, és ugyan van elég tartalékunk, sőt, az én fizetésem is kényelmesen elég a szint fenntartásához, nem akartunk felesleges kiadásokba bocsátkozni egyelőre. A következő provokációra meglepően sokáig kellett várni, mintha a zakkant főnöke megérezte volna, mi vár rá a sarok mögött, de végül azért csak bekövetkezett a soron következő reménytelen szitu, amit a főnök a megszokott gyatrasággal kezelt, így G könnyű szívvel állt fel.
• Ugyan kiírtam a szabimat, és le akartunk menni a Balcsira, de szabadságom előtt egy nappal olyan fennforgás alakult ki a Cégnél, hogy nem tudtam elmenni, és végül bőven ősz végéig tartott megoldani. Így végülis még jó is, hogy nem volt drága repjegyünk és szobafoglalásunk valami egzotikus helyre, mert azt tuti buktuk volna.
• Anyum végre legfelső bíróságon jogerősen megnyert egy sok éve húzódó jogvitát, így ez a téma végre lekerülhet a napirendről.
• Tesóm komplett bekattant, úgy tűnik a gyerekük születésével végül beérett a sógornőm 10 évnyi áldozatos munkája, és végül a családja ellen tudta fordítani.

Most ezt így elolvasva több rossznak tűnik, mint jónak, de végülis semmi tragédia nem történt, alakulhatott volna minden sokkal rosszabbul is, és én hiszek benne, hogy minden okkal történik.

Hiszem, hogy G kilépésének oka volt, hogy meg kellett tanulnia, hol kell meghúzni a határt, és végre tudjon az egészségével törődni, meg a gyerek témával. Mióta itthon van, sokkal többet tudunk együtt lenni, akár még jó időben is, és végigfutotta a vizsgálatokat is, amire különben tuti nem lett volna ideje. 

Remélem, hogy azért nem talált még új pozit, mert egyelőre kell az ideje arra, hogy rugalmasan beugrálhasson a BMC-be, amikor csak éppen szükséges.

A nyaralás, bár hiányzott, de nekem is meg kellett tanulnom, hogy nem fenékig tejföl az élet, és van, amikor szuboptimálisan alakulnak a dolgok, sőt, tanultam egy kis tiszteletet is a főnökeimmel szemben. Mióta G kilépett, nem mondom olyan bátran már (sőt, egyáltalán nem), hogy "ha nem tetszik, rúgj ki". Kezdem átérezni, mekkora felelősség egyedüli keresőnek lenni, a munka nem csak hobbi, de felelősség is, és ez jó tanulság, hogy majd átérezzem G-n mekkora nyomás lesz, amikor gyesen leszek, és ő lesz az egyedüli kereső. Nem vicces. Ezt eddig nem fogtam fel.

A saját munkámban nem dobhattam be a törölközőt, így kitesztelhettem a határaimat, és kiderült, hogy sokkal többet bírok, mint gondoltam, bár korábban sem tartottam magam kis penészvirágnak, de nem gondoltam, hogy ekkora dolgokat tudok megoldani félkézzel, miközben a kerekeket próbálom forgásban tartani a másikkal. Kiderült az is, hogy egy lópokróc vagyok, amikor egy bizonyos szint fölé nő rajtam a nyomás, és ezen dolgoznom kell, ha még feljebb akarok lépni a Cégnél, mert nem engedhetem meg magamnak, hogy rossz időben rossz embernek szóljak be. Sokat tanultam a politikáról is (cégesről.. a másik akkora fertő, hogy az nem érdekel jelenleg).

Tesóm hisztije hatalmas tanulási folyamat az Anyukámnak, és bár nem kívántam neki, mindenképpen javára vált, és jobb ember lett ez alatt az egy év alatt. Sokat tanultunk a toleranciáról mindannyian. A türelemről pedig még többet.

A gyerek-dolog.. ez fáj egyedül igazán, de biztosan oka van ennek is, hogy végig kell járnunk ennyi mindent. Talán kell ez a tanulási folyamat, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, és jobban megbecsüljük, amink van, és jobban értékeljük majd a kis jövevényt, amikor végre megérkezik.

Kívánságok 2013-ra - abban egyeztünk meg, hogy egy osztott első helyet osztunk csak ki (bocs a szóismétlésért). Mégpedig szeretnénk egy ép, egészséges kisbabát, és G-nek egy olyan munkát, amit szívesen csinál, és amiben hasznos lehet, ahol elismerik a munkáját, fejlődhet és nem szurkálják hátba.

Hát ennyi. Rosszabb évünk ne legyen. de azért lehet 2013 egy kicsit jobb majd mint 2012 volt.

Hiába volt ez a mi évünk, a Sárkány éve (mindketten Sárkányok vagyunk), ez a dupla rezonancia nekünk csak kihívásokat hozott, így talán az elkövetkező év eredményeket is hoz majd! :)

Szilveszter

Kiderült, hogy ma lesz Szilveszter..

Az évvégi mókuskerék felgyorsult pörgése mellett nekem ez eszembe sem jutott. Mármint az igen, hogy lesz, kívángatok is Boldog Új Évet mindenkinek szorgalmasan, de az nem, hogy ma. Meg buli, meg ilyenek..

Még jó, hogy a barátaim gondomat viselik, és jött ma az SMS, hogy hányra hova várnak minket :)

Mit vegyek fel?! Nincs egy rongyom se! :)

Boldog Új Évet mindenkinek, teljesüljön minden vágyunk!

Éljen Budapest

Most, hogy lassan kezdem kipihenni magam, elkezdek visszaemlékezni arra az idegroncs szörnyetegre, aki a szabadságom előtti utolsó időszakban voltam. Not a pretty sight.

Általában sem bírom a hülyéket, de ilyenkor a toleranciaszintem nulla, és ez nagyon látszik/hallatszik. Máskor csak fejcsóválva továbbállok, de ilyenkor szükségét érzem, hogy mindenkinek el is mondjam a véleményemet, ami nem éppen népszerű. G ilyenkor nem szeret annyira, mint máskor, szerinte rém ciki vagyok.

Az utolsó két nap volt a legrémesebb, bár fenntartom, hogy igazam volt, de hülyékkel nem érdemes vitatkozni, kár volt a gőzért. G konkrétan félt, hogy agyvérzést kapok.

Az egész úgy kezdődött, hogy hosszabb ideje a HR kiosztotta az éves üzemorvosi felülvizsgálatra szóló beutalókat, és rossz vezetőhöz illően nem adott határidőt, hanem azt mondta, hogy intézzük el, amikor belefér. Ezt mindannyian tudjuk, mit jelent - SOHA. Így a beutaló bekerült a "majd egyszer" kategóriába, és el is feledkeztem róla.

Közben viszont eldöntöttem, hogy kell az ingyen influenzaoltás, amit a Cég biztosít, így megkaptam arra is a beutalót, és mivel azt hamar le akartam tudni, fel is hívtam az üzemorvosunkként működő magán orvosi rendelőt, és kértem időpontot. Dec. 21-én 10.40-re adtak. Szuper. Ez az üzemorvosunkként működő magán orvosi rendelő nem a mi irodaépületünkben van, hanem kb 5 percre egy másikban. Mivel az 5 perc kocsival értendő, mert különben buszra kell szállni, így kocsival* mentem. Rendes állampolgár lévén**, a rendelőtől egy sarokra eső fizetős parkolóban parkoltam, és képes voltam az egy saroknyi távolságot a saját két lábamon legyalogolni. Elképesztő, nem? Szóval megérkeztem a rendelőbe 10.35-kor, kihaltság és hullaszag. Én voltam az egyetlen élőlény a cserepes pálmától eltekintve, és amíg vacilláltam, mi legyen, eszembe jutott, hogy kéne az üzemorvosi vizsgálat is, ha már ilyen pangás van, egyben letudhatnánk, még jó, hogy itt a táskámban annak is a beutalója. A recepció üres volt, de beljebb merészkedve észrevettem, hogy két ember ül egy irodában, és mindkettő telefonál. Az egyik - orvosnőnek tűnő, fehér köpenyes fiatal hölgy - füllel hallhatólag szakmai beszélgetést folytatott, egy másik céggel beszélte meg az oltások rendjét, meg ilyeneket. A másik, erősen középkorú, köpenymentes hölgy is telefonált, de ezt a legnagyobb jóindulattal sem lehetett munkával kapcsolatos beszélgetésnek nevezni.

- Igen, a piacon futottunk össze - csivitelte.

- ..

- Nem, azt mondta, nem találkoztak már egy ideje, de a szomszédtól tudja..

- ..

- Jaj, nagyon, és milyen jól nézett ki..

.. és így tovább. Mivel nyitva volt az ajtó, halkan kopogtam az ajtófélfán, mire rám néz, és int, hogy várjak. Így várok, és telik az idő.

- A Heathrowról indul..

- ..

- lassan már felszáll a gépre..

- ..

Várok, ő beszélget. Telik az idő. 

- Kiscsillagom, ügyesen vezess

- ..

- A Ferihegyi út mindig zűrös

- ..

Várok, ő beszélget. Telik az idő. És így tovább. Konkrétan 15 percet vártam. Oké, 5 perccel előbb értem oda, de azért akkor is. Közben a doktornő befejezte a maga telefonbeszélgetését, és lassan az asszisztens is képes volt elszakadni a saját beszélgetőpartnerétől, így intett, hogy menjek be.

• Miben segíthetek?
• Influenzaoltásra van időpontom, a Cégtől jöttem. Az jutott még eszembe, hogy üzemorvosi vizsgálatra is van beutalóm, esetleg azt is megejthetnénk most, ha már itt vagyok?
• Csak oltásra kért időpontot, az üzemorvosira külön kell.
• De ha már itt vagyok, esetleg lenne rá mód..?
• Nem, 20 percenként jönnek az emberek, jön 11-re a következő oltásra, miért nem úgy kért időpontot. Nagyon sokan vannak - mondja, 10.50-kor, miközben kong a rendelő, és 15 percet váratott a telefonálása miatt. A következő betegnek se híre, se hamva.
• 20 percenként adnak időpontot, gondolom nem 20 perc egy oltás, esetleg egy kis jóindulattal..
• Nem

Majd az orvosnő beadta az oltást, és 45 másodperc múlva kint is voltam a rendelőből. Ebbe a 45 másodpercbe az is belefért, hogy észrevettem, hogy van egy doboz, amibe kérik a kitöltött véleménykérő lapok bedobását, de nem volt kitéve véleménykérő lap, így a füzetemből kitépve egy cetlire írtam le azt enyémet. Meg azt is, hogy ha kérik a véleményemet, tegyenek ki lapokat. 

A vicc az, hogy ha azt mondja, hogy egy üzemorvosi vizsgálat legalább fél óra, és ez sajnos nem fér bele az időbe, azt elfogadtam volna, bár nyilvánvalóan tudom, hogy nem igaz, mert még soha nem tartott 10 percnél tovább a vizsgálat, de legalább tett volna egy udvarias erőfeszítést. De nem. A válasz nem, mert csak.

Szóval megvolt az alaphangulatom. Az épületből kisétálva épp az egy blokkot készültem visszasétálni a (fizetős) parkolóban álló kocsimhoz, de pont piros lett a lámpa a zebránál, így megálltam. Erre jön egy Mercédesz, megáll a zebra úttest felőli részénél, és int, hogy takarodjak az útból. Nem értettem.  A járdán állok a pirosnál, előttem a felfestett zebracsíkok. Mi van? Az autó elkezd felhajtani a járdára a zebrán keresztül, és vadul integet. Továbbra is bambán állok, majd rájövök, hogy egy magyar találékony öntudatossal van dolgom, így mutatom neki, hogy ez itt a járda, a gyalogosok helye, mit akar ő itt?! Erre letekeri az ablakát, és elhangzik a következő párbeszéd:

Ő: Mi van!

Én: Ne haragudjon, ez itt a járda, ide nem jöhet fel kocsival.

Ő: Mit akarsz te ribanc, hol parkoljak, az úttesten?

Én: Esetleg a parkolóban - és rámutatok a szomszéd blokkban félig üres parkolóra.

Ő: Hülye vagy?! - grimaszol, és nagy gázzal feljön a járdára, és beáll az irodaépület melletti kávézó nyáron kiülősnek használt helyére.

És ha még csak ennyi lett volna, de nagyon elszaporodtak a találékony öntudatosak. Már kissé forrongó epével visszaérek a kocsimhoz, beülök, leállítom a mobilparkolást, majd konstatálom, hogy nem tudom elhagyni a parkolót, mert két költöztető teherautó állja el gondosan mindkét kijáratát, a járdán keresztül pedig nem tudok kimenni, mert az a rész tele van parkolva. 

Költöztető emberek jönnek-mennek, én félig kiállva a parkolóhelyről tanácstalan arccal ülök. Költöztető emberek továbbra is jönnek-mennek, tőlem 3 méterre, néha rám néznek, de semmi reakció.

Kiszállok, és megszólítom az egyiket:

- Elnézést, szeretnék kihajtani a parkolóból, de nem tudok, mert mindkét kijáratot elállják. Legyen olyan kedves, álljanak már egy kicsit odébb.

- Jó-jó, mindjá', várjon. - és pakolnak tovább, mintha mi sem történt volna. A következő körben újra megszólítom az embert:

- Ne haragudjon, de sietek, ..

- Ne rinyáljá' má', várj még egy percet.. - újabb kör cuccot pakolnak be, újra megszólítom.

- Elnézést, de időre kell mennem valahová, és el fogok késni. Kérem, álljanak már egy kicsit odébb, hogy kiférjek.

- Mit ugrá'sz itt, oda állok, ahova akarok, te meg kivárod.

- Már elnézést, de ez itt közterület, nem állhat meg ahol csak akar.

- Dehogynem.

- Ha nem állnak arrébb, kihívom a közterületeseket.

- Hívjad nyugodtan, mi itten az önkormányzatnak dolgozunk - mondja, miközben a teherautóra világosan XY Kft van festve, és egy panelnél pakolnak.

- Világosan látszik, hogy ez egy magán cég, rá van írva a teherautóra, de még ha önkormányzati lenne is, az nem menti fel a szabályok betartása alól.

- Fogd már be a pofádat, mert szájbaverlek, és várjá' csöndben.

Na eddig bírtam, beültem a kocsiba, és rátenyereltem a dudára. A pasas döbbent arccal áll, majd 5 másodperc múlva előkerül valami főnökféle, aki a szitut látva sűrű bocsánatkérések közepette szól a  sofőrnek, hogy azonnal álljon arrébb. A nagyszájú beül, és zokszó nélkül hátratolat 1, azaz egy métert, hogy kiférjek a teherautó orra és egy parkoló autó között. Ez volt olyan nehéz, amiért inkább percekig kellett gyalázkodni?!

Este elmeséltem az eseteket G-nek, aki csak annyit mondott, hogy hülye vagyok, és egyszer meg fognak verni, különben is miért nem tudtam békésen kivárni, minek szólok be mindenkinek.

Már elnézést, de miért is kellene nekem, aki minden szabályt betartott egy adott helyzetben lesunyt fejjel elbujdokolnom azok elől, akik látványosan lesz.rják a szabályokat? Ha soha senki nem mond nekik semmit, a végén még azt hiszik, ez így van jól, és ez a világ rendje..

Sajnos itthon úgy tűnik, ez a világ rendje, és ez nekem nagyon nem tetszik, és nem tudok beletörődni. Lehet, hogy jobb lenne kivándorolnom, mert egyszer tényleg meg fognak verni.

Így telt hát a péntek, kellően felhúztam már magam suttyó embertársaimon, de még nem volt vége, mert 1-2 hiányzó ajándék lastminute beszerzése miatt szombaton még le kellett mennünk a városba. Mivel nem csak szociofób vagyok, de egyenesen rettegek a tömegektől (ez alól egyedüli kivétel a fesztiválok, de itt is csak komolyabb alkohol mennyiség lazítja fel a pánikot elviselhető szintre), szépen kigondoltam, hogy nem megyünk plázába, mert a körúton minden megkapható, amit akarunk. Ez majdnem működött is, de nem. G valamiért imádja a plázákat (meg úgy általában a tömegeket, valamilyen rejtélyes okból kifolyólag), így ragaszkodott hozzá, hogy csomagolópapírt csak a Westendben levő papírboltok egyikében vehetünk, mert a többi "mezei" (=körúti) papírboltban biztos nincsenek olyan jó csomagolópapírok, meg enni is akar bent. 

Muttergottes, hilf' mir, hát jó, egy órát ki fogok bírni.

Rémes volt. ISZONYATOS TÖMEG, mint az várható Karácsony előtt 1 nappal, és mindenki zaklatott arccal rohangál, barátságos ünnepi hangulatnak nyoma sincs. G vontat engem maga mögött, miközben én enyhe pánikban szorongatom egyik kezemmel az ő kezét, a másikkal pedig a táskámat..
Már mindent beszereztünk, és csak az ebéd van hátra, de a foodcourton minden hely foglalt. De nem ám mindenki eszik, sokan étel-ital nélkül önfeledten beszélgetnek, miközben több tucat ember köröz reménytelenül, hűlésnek indult ebédekkel megrakott tálcákkal. Mekkora egy tahó népség, de komolyan. Egoisták gyülekezete. Nekünk szerencsénk volt, sikerült lecsapnunk egy éppen megürülő asztalra, és még csak közelharcot sem kellett vívnunk érte, ám mindkét mellettünk elhelyezkedő asztalnál beszélgető emberek, az egyik oldalon két jó húsban levő barátnő, a másikon pedig egy párocska. Étel nincs előttük, a pláza személyzete jelzésértékűen elviszi a kiürült tálcákat, de az emberek nem értenek a finom jelekből. Szerencsére azonban nem mindenki nyünye teljesen, így egy pár férfi tagja jelzésértékűen odaáll a párocska asztala mellé, és a tálcáját leteszi a mellettük húzódó derék magasságú falra. És áll. És áll. A párocska gondosan a másik irányba fordul, azaz felénk. Már G is forgatja a szemét, és félhangos megjegyzést tesz, hogy minek foglalja a helyet aki nem eszik, amikor ilyen tömeg van, de semmi. Eltelik 5-6 perc. Az álló férfi egyszercsak odahajol a párocska férfi tagjához, és végtelen udvariassággal megkéri, hogy ha befejezték az evést, ugyan legyenek kedvesek átadni a helyüket, mert ők is szeretnének enni, és egyetlen szabad ülőhely sincs. Az ülő férfi bambán felnéz, de nem válaszol. Erre az álló férfi viccesen hozzáteszi:
- legyenek kedvesek, még egy italt is fizetek önöknél a bárnál - és a ZanziBárra mutat -, és ott tudnak tovább beszélgetni.
Erre a csaj üdvözült arckifejezéssel azt mondja:
- Én elfogadom az italt, és végre feláll, miközben biztosan arra gondol magában, hogy milyen ügyes volt, még egy ingyen italt is bezsebelt.

Most komolyan, ez normális?!

És a nap még nem ért véget, mert ki is kellett jutnunk a Westendből, ami szintén nem egy könnyű mutatvány. A parkolóautómatánál kígyózó sor, így G látva, hogy ráng a szemem (alig észrevehetően ráng egy izom a jobb alsó szemhéjamon, amikor már komoly erőfeszítésembe kerül uralkodni magamon - valószínűleg a többi kontrolálása elhasználja ilyenkor az összes rendelkezésre álló energiámat..), így elküld beülni a kocsiba, várjam meg. Jön is, és elindulunk kifelé, ő vezet. A legalsó szinten szoktunk parkolni, ahonnan egyenesen az éttermekhez lehet bemenni. Innen egy szintet feljebb kell menni a kijárathoz, és a rámpán felhajtva jobbról jönnek autók, de ott nekünk van elsőbbségünk, mert a jobbról jövőknek STOP táblája van. Erre mi van? A rámpa tetején áll egy önjelölt-rendőr biztonsági őr, és elállja az utat, engedve a jobbról érkező autók tömegét. Értem én, hogy kell néha a segítség, és hajlandó vagyok 1-2 autót beengedni magam elé akkor is, ha nekem van elsőbbségem, de csak állunk, és állunk, és már a 20. autót inti be elénk a pasas, és közben kajánul vigyorog ránk, "hülye buzi terepjárósokra". Ez is egy fajta osztályharc, vagy mi?!
Kb. a 30. autó után letekerem az ablakot, és mivel az én oldalamon áll a pasi, kiszólok, hogy esetleg mehetnénk-e lassan mi is, mert lejár a parkolójegyünk. Erre visszaszól, hogy a többiek is régen várnak, várjunk a sorunkra. Én, még mindig udvariasan:
- Ne haragudjon, de 30 autó óta várunk a sorunkra, miközben a KRESZ szerint nekünk van elsőbbségünk.
- Már hogy lenne?
- Az ott egy STOP tábla - mutatok a táblára, amit ő eddig nyilvánvalóan nem látott, mert meglepetten bámulja - azaz, nekünk van elsőbbségünk.
- Nem érdekel.
- Az kár, mert maga nem rendőr, és a KRESZ szabályait csak egy forgalomirányító rendőr írhatja felül.
- Honnan tudod, hogy nem vagyok rendőr?
- Jaj, ne szórakozzon, maga nyilvánvalóan biztonsági őr.. szóval hadd menjünk már.

Erre mit csinál? Belép a kocsink elé, hogy véletlenül se tudjunk menni.
Na, nekem itt szakadt el a cérna, és pattantam ki a kocsiból hangos "Na ne szórakozzon már" felkiáltással. A pasas arca egy tanulmány volt, de komolyan. Érdemes volt végignézni, amint a fennhéjázó magabiztosság egy pillanat alatt dermedt rémületté változott, hogy őt itt most egy nő fogja nyílt színen megpofozni, és ijedtében arrébb is lépett két lépést. Mivel én nem pofozkodok, ez elég is volt, vissza is ültem, de mire visszaültem, ő visszanyerte macsó arckifejezését, és visszalépett a kocsi elé.
Ez már G-nek is sok volt, akinek különben jégkockák folynak az ereiben, és semmivel nem lehet kihozni a sodrából, így szépen felpörgette a motort, jó hangosan, hadd bőgjön a nagy dízelmotor, és a nagy kocsival, aminek a lökhárítója bőven a pasas térde fölött volt, elkezdett rácentizni a lábára. Én ezt nem mertem volna, de G nagyon jól vezet, és totál uralja a kocsit, így szépen centiről centire kiszorította a pasast az útból, akiben végül győzött a túlélési ösztön és elállt előlünk, így további atrocitások nélkül el tudtuk hagyni a dzsungelt.

Félre ne értsétek, nem vagyok büszke magamra, hogy elszakadt a cérna, és kipattantam a kocsiból, és nyilván nem pofoztam volna meg azt a szerencsétlent, de azért mindennek van határa. Sajnos úgy tűnik, Budapesten az emberek pofátlanságának nincs, és a gyengébbet, hiába van ő jogilag és/vagy morálisan előnyben, eltapossák (Merci vs gyalogos én, teherautó vs személyautós én, biztonsági őr vs civil én), ezzel fura párhuzamban pedig a jómódúbbat (vagy annak tűnőt) provokálják is, mert biztos lopta, maffiózó, adócsaló, gonosz ember, és minden kisebbségi komplexusukat igyekeznek kiélni azon, akinek látszólag egy kicsit jobban megy, de akivel szemben pillanatnyilag erőpozícióban érzik magukat. Aki bármilyen látszólagos hatalmat kap a kezébe ebben a városban, szinte automatikusan azonnal visszaél vele.
Sírok, komolyan. Mire hazaértünk, remegtem az idegességtől, és egyelőre nem voltam azóta többet hajlandó emberek közé menni. Szerencsére megtehetem, hogy nem mozdulok ki.
Nem vágyom rá. Szülők, barátok, ez egyelőre pont annyi interakció volt az elmúlt héten, mint amennyit el bírtam viselni.
Kezdem megérteni, hogy lesznek ámokfutóvá az emberek.

Lassan kisimulnak az idegeim, nyilván a túlfeszítettségem miatt voltam kevésbé türelmes, de azért ne mondja nekem senki, hogy normális, ahogy ez a város működik.

* Gazdámról, a Cégről, sok rosszat lehet mondani, de azért van néhány jó tulajdonsága is, így például a rengeteg munkámat egy szép autó korlátlan használatával (is) honorálja, azaz jelenleg egy terepjárót ad alám. Eleinte fura volt, mert előtte kisebb autókkal jártam, de nagyon megszerettem, határozottan vannak előnyei. Viszont ugye a terepjárósoknak van egy bizonyos kialakult imidzse kishazánkban, így nagyon gondosan ügyelek arra, hogy ezt megcáfoljam. Mindig megadom az elsőbbségeket, nem száguldozok a városban, a zebránál megállva átengedem a gyanútlan gyalogosokat, akik ezt nem is tudják mire vélni, és amennyire KRESZ-ismereteimtől telik, mindig szabályosan parkolok, sosem mozgáskorlátozottaknak vagy családosoknak fenntartott parkolóhelyre, nem elfoglalva az egész járdát, stb. Szóval igyekszem jó példát mutatni.

** G szerint "rosszul" vagyok szocializálódva, mert Németországban nőttem fel, ezért a magyar valóságdzsungelt időnként nem vagyok képes értelmezni, és felháborodok rajta.

Önismeret?

Isoldétól loptam, de azt hiszem, ma megértettem egy darabot a személyiségemből. Talán az ilyesmit nevezik revelációnak, vagy legalábbis majdnem :)

G mindig cs.szeget, hogy ugyanazt az adott (de nekem tetsző) műsort, sorozatrészt, stb. végtelen számú alkalommal vagyok képes újra megnézni, és élvezni is. Ehhez szerintem két komponens szükségeltetik. Az egyik a lenti, a másik pedig a közép- és hosszútávú memória teljes hiánya. Vicces módon rövid távon (ez most nem az orvosi rövid távnak felel meg, persze), azaz 1-2 hétig elképesztő mennyiséget bírok megjegyezni, de ez néhány hét után kiesik, és konkréten semmi, de semmi nem marad meg (egyetem alatt nekem nem volt szabad előre, időben tanulnom, csak a vizsga előtt pár nappal volt értelme). Még olyan dolgokra sem emlékszem, amik velem magammal történtek meg. Mivel ez mindig is így volt, remélem ez még nem Alzheimer bácsi, bár tőle nagyon parázok, mert nagymamámnak volt, és én rá hasonlítok a legjobban (külsőre és személyiségre is), és rémes volt nézni, ahogy okos, önálló, magabiztos nőből szinte kisbabává fejlődött vissza, ezért szedem is szorgalmasan az omega-3 kapszulákat minden nap.

Az eredeti innen.

Hosszú, és munkáról..

Egy hétig nem dolgoztam, és egyszerűen gondolni sem bírtam a munkára, annyira el/belefáradtam az egészbe így év végére. Szerencsére úgy tudtam felállni az asztalomtól 21.-én, hogy minden fontos feladatot befejeztem, vagy legalábbis elvittem addig a pontig, amíg rajtam múlott. Azonban még maradt egy feladat idénre, aminek neki kellett durálnom magam, és ezt a napokban tettem meg. Az év végi értékelések.

A Cég nagyon korrekt ebben a tekintetben, év elején célokat fogalmazunk meg, és vésünk a Rendszerbe, amiket a főnök jóváhagy, és ezek indokolt esetben módosíthatók, természetesen szintén a  közvetlen felettes jóváhagyásával. Így nincs zsákba macska, általában mindenki tudja, mit várnak tőle, és milyen elvárások mentén értékelik. Az év végi értékelés ezen célok mentén zajlik a teljesítmény dimenziójában. Aztán van még egy rész, ami a céges kultúra, az értékeink alapján értékel. Ezek mindenki számára ugyanaz az öt érték, de karriersávonként más az elvárás. Nyilván egy ügyfélszolgálatos esetében mást jelent a "Találékonyság", vagy a "Szakmai hozzáértés", mint a pénzügyi igazgató esetén. Ehhez is van útmutató, kitől mi váratik el, mikor értékelhető "elváráson felül teljesít"-ként, mikor "megfelel az elvárásoknak", és mikor "fejlődés szükséges". A harmadik rész pedig a klasszikus "Gyengeségek", "Erősségek", "Fejlődési Terv", "Karrierterv" szentnégyesség. 

Szóval december végén mindenki megírja a maga értékelését, majd ezt a közvetlen felettes elolvassa, és hozzáírja a saját véleményét, mégpedig minden szekció minden részéhez. Minden, amit az alkalmazott ír, kommentálandó a vezetője által. Amikor ez is megvan, január végére, a vezető is rögzíti a véleményét, és az egész megy tovább a vezető vezetőjéhez, aki már nem véleményez, hanem csak átnézi az egészet, és csak kivételes esetben szól bele. Viszont így neki is tudomása van mindenkiről, aki 2 szinttel alatta dolgozik.  Itt csatlakozik be a HR vezető is a folyamatba. A hárommal az ember felett levő szintre már csak a kiválasztott legjobbak értékelése jut el az adott karriersávból, akik előléptetésre javasoltak, illetve azok, akiknél nagy a veszélye az elvándorlásnak, és kár lenne értük.  Itt aztán a nagyfőnökök döntenek az egyének sorsáról, drága képzésekről, extra juttatásokról (itt már nem pár ezer forintokról beszélünk, hanem részvényopciókról, és hasonlókról). Amint ez is megvan, az egész visszamegy az alkalmazotthoz, aki megnézi, mit írt róla a vezetője, ezt kötelezően mindenkivel négyszemközt át is kell beszélni. Az utolsó szó az alkalmazotté, végül neki kell megnyomnia a gombot, hogy mindent megbeszéltek vele, és mindent ért, illetve van még lehetősége az utolsó szó jogán leírni, ha valamivel nem ért egyet, és ez is rögzül. Szóval sok körös a dolog, és magas szintig fut, ezért tart március végéig.

És mivel magas szintre fut, nem csak annak van tétje, hogy én mit írok magamról, és rólam mit ír a főnököm, de annak is, hogy a beosztottaim mit írnak magukról, és az mennyire vág össze az én értékelésemmel. Nem vet jó fényt egy vezetőre, ha túl nagy az eltérés a beosztott önértékelése, és a vezető által megfogalmazott vélemény között, hiszen akkor valami gond van, és ez a gond általában a vezetőtől fakad, hiszen nem ad megfelelő visszajelzést az embereinek, nem világosak a feladatok, nem tartja őket kézben..  ha pedig túl "nagyvonalú" az értékelés, nem fedi a valóságot, vagy összecsapott, akkor a HR vezető avatkozik közbe.

Szóval ezt nálunk nagyon komolyan veszik, ez a Rendszer minden értékelés, továbblépés, fizetésemelés alapja.

Az én szervezeti egységem elég magasan képzett emberekből áll, így nincs sok szint. Alattam két szint van, fölöttem azonban már csak egy van itt európában, mi már az USA-ba jelentünk, így nekem elég sok melóm van a dologgal, mert a transzatlanti kulturális különbségeket is át kell hidalnom a magam alatt és fölött levő szintek között. Pláne, mert én ezt nagyon alaposan csináltatom az emberkéimmel. Egyrészt, mert nekik is fontos, hogy jó legyen az értékelésük, még ha ezt nem mindenki mindig ismeri is fel, másrészt, mert nekem is fontos, hogy rólam jó vélemény legyen a  fejem fölött, szakmailag és emberileg is jó vezetőnek tartsanak. Minden, amit ez emberkéim tesznek vagy mondanak, végül visszaszáll rám, ugyebár.

Így én, néhány más gondosabb vezetőhöz hasonlóan előre word-ben kérem mindenkitől az értékelését, azt elolvasom, és kommentálom. Javítom a nyelvtant/szóhasználatot (angolul írja mindenki, függetlenül az anyanyelvétől) és az elírásokat is, hiszen a munka gondossága is jellemzi az embereket, de tartalmilag is átnézem, figyelve arra, hogy ne fényezzék túl magukat (britek, usákok, németek), ne kisebbítsék a saját érdemeiket fontos feladatok/eredmények kapcsán, mintha csipp-csupp dolgok lennének (magyarok, lengyelek), ne felejtsenek ki komplett munkakörrészeket (spanyolok, portugálok, olaszok), de arra is ügyelek, hogy reális legyen az értékelés, és a valóságot állítsák.

Ezzel telt a péntek-szombatom. A legtöbbjük sokadik éve csinálja, és rutinosan jókat írtak, picike javításokra, vagy bátorításra volt csak szükség, de pár embernél lilára mérgelődtem magam, és dobtam is vissza átdolgozásra az egészet.

Miért állítanak az emberek olyat, ami nem igaz, tudva tudván, hogy tisztában vagyok a tényekkel? Vagy azt remélik, hogy nem minden részleten tartom rajta a kezemet, nem mindent tartok fejben?!

Az egyikük például simán leírta, hogy az adott projektben 1.6M USD elérése volt a cél, és ezt teljesítette is, így totális a siker. Világosan emlékszem, hogy az eredmény 1.4M USD, és még át is beszéltük múlt héten, hogy ez is szép eredmény, majdnem meglett a cél, kicsi hiányzott csak. De ő leírta az 1.6-ot az eredmények között.

Vagy a másik, akivel éppen 3 hete volt egy hosszabb beszélgetésem, miután a kiadott feladatot, ami ráadásul nagyon fontos volt, komoly volt a tét, hiányosan csinálta meg, és az elvégzett rész is kuka volt, amire ha csak megáll egy pillanatra gondolkozni, magának is rá kellett volna jönnie, hiszen nyilvánvalóan matematikai képtelenség az eredmény. Összecsapta, és elhúzott, mielőtt átbeszéltük volna. Egész éjszakámba, és a következő délelőttömbe telt, hogy félretéve minden más feladatomat újracsináljam az egészet helyette, azt a részt, ami rossz volt, és azt is, amit "elfelejtett" megcsinálni, hogy délután prezentálni tudjuk az amcsi vezetésnek. Ezután kellett leülnöm vele beszélgetni - nevezzük Judith*-nak -, mert Judith nem először játszotta ugyanezt. Szóval leültünk, és elmondtam neki, hogy Judith, nagyon csalódott vagyok, Tőled többet vártam, sokadik hasonló eset, ezen változtatni kell, stb. Jaj, sajnálja, jobban odafigyel majd, szánjak rá többet az időmből, fogjam jobban a kezét, mert úgy tűnik, vannak területek, amiket nem ért, stb. Ennek 3 hete sincs. Erre most leírja, hogy ő MINDEN területen elvárások felett teljesít, és senior vezetői feladatokat szeretne ellátni a belátható jövőben, mert már annyira otthon van mindenben, amit csinál. 

Na, ha erre én a valódi Rendszerben leírom, hogy Judith hanyagul végzi a munkáját, és fejlődésre van szüksége, ráadásul szakmailag sincs a toppon, akkor ez határozottan akkora eltérés lesz, amire a főnököm és a HR-es is felkapja a fejét, és nyilván az én saram lenne, hogy nem értik az embereim, mit várok tőlük, és a tápláléklánc mely szintjén vannak éppen. Így Judith-nak csak annyit írtam, hogy semmi esetre se rögzítse az értékelését, mielőtt alkalmunk lenne átbeszélni, mert több ponttal nem értek egyet. Ez nehéz menet lesz, mert Judith hatalmas önbizalommal rendelkezik, és nehezen meggyőzhető.

Aztán a harmadik kedvencem, legyen Sándor*. Nála mindig a németországi professzorom jut az eszembe. Ugyanis (legalábbis még az én időmben) ott minden munkahelyről való távozáskor kiállítanak egy ajánlólevelet az illetőről, sőt, szokás felhívni az előző munkáltatót, és véleményt kérni egy jelentkezőről. Azonban a törvény tiltja a negatív megfogalmazást, véleményt. Írásban és szóban is. Így ha rossz a vélemény, nem adnak ajánlólevelet, vagy nem mondanak telefonon véleményt, illetve vannak furfangos, kódolt megfogalmazások. Ezt egy akkori kollégánk kapcsán tanultuk meg, aki egy relative hosszú, és első hangzásra jónak tűnő ajánlólevelet kapott távozásakor a profunktól, de aztán évekig nem vették fel sehova. Azt a levelet elemezgettük akkoriban doktoranduszként sokáig, az akkor még friss gugli segítségével (igen, én olyan öreg vagyok, hogy már dolgoztam, amikor lecsapott a világra a google. Előtte is volt ám élet, csak akkor még alta vista volt, yahoo és más keresők, amik kevésbe voltak hatékonyak).

Ezeket a megfogalmazásokat magam is előszeretettel alkalmazom azóta, mert rendkívül találóak. Az egyik ilyen a "minden új feladatba hatalmas lelkesedéssel veti bele magát". Itt azt kell látni, mi hiányzik. Ugyanis azt nem mondja, hogy elvégzi (jól vagy rosszul), csak azt, hogy elkezdi :) Na, ilyen az én Sándorom - hatalmas lendülettel ugrik bele ezer dologba, de végül semminek nincs eredménye, minden elakad, zátonyra fut, és szétforgácsolja magát a sok kapkodásban.

Szóval másfél napig gyomláltam az embereim értékelését, és fél napig írtam a sajátomat. Az én főnököm nem kéri előre az értékelést, ráadásul csak fél éve a főnökünk, így majd meglátjuk, ő hogy áll a dolgokhoz. Nála ez most zsákba macska, nem nagyon tudom, mit gondol rólam. 

Szóval ezzel töltöttem mostanában a szabadságomat - ilyen egy igazi munkamániás, igaz?

De most ez is kész végre, jó lelkiismerettel teszem le a lantot az év hátralevő óráira, és az Újév első napjaira is. 3.-áig csak G-vel és magammal foglalkozok, és érlelem a petéket :)

* Minden vélt vagy valós hasonlóság valódi személyekkel a véletlen műve. A nevek szabadon kitaláltak :)

Influenzaoltás

Olvasgatom végre vissza a többiek blogjait, és ahogy olvasgatok, jutnak még eszembe dolgok, amiket esetleg le akartam volna írni.

Az egyik ilyen az influenzaoltás. A Cég fizeti nálunk mindenkinek, aki be akarja adatni, így agyaltam rajta egy darabig. Általában nem szoktam beadatni, mert összességében jó az immunrendszerem, és egy-egy ilyen oltásnak rengeteg mellékhatása is lehet, de idén máshogy gondoltam, és végül beadattam magamnak 21.-én. A fő érv a január végi inszem időpont volt. Nehogy ezen csússzunk el - januárban várhatóan mindenki beteg lesz az irodában, de nekem nem lesz szabad megbetegednem. 

Szóval beadattam, és ha nem mérném a hőmet minden nap, fel sem tűnt volna, talán csak egy kicsit voltam bágyadtabb és nyűgösebb a megszokottnál, akár még az évvégi hajtásra is lehetett volna fogni, ha másnap reggelre nem ugrott volna fel fél fokot a hőm. PÉ-hez még korai, így biztos az oltás dolgozott, és a következő reggelre vissza is ment a hő a normál szintre, meg a kis nyavalyák is eltűntek, így kicsit beavatottnak éreztem magam, hogy ilyesmit is észreveszek magamon, amire más talán fel sem figyelne.

Kicsit ezzel is megnyugodtam - megteszem, ami tőlem telik, nehogy ilyesmin múljon a végén.

FSH és Aviva II

Az új ciklusnak persze nem örülünk, de mivel már megbeszéltük Zekével, hogy január végén inszem, nem paráztatom magam, lesz, ami lesz. Reméljük baba :)

Viszont az újabb CD3 eredmény újabb mérési pontot ad az FSH-aviva diagramjaimra. Sajnos az látszik, hogy a ciklusonkénti 5 alkalom, amit az elmúlt 2 ciklusban produkálni tudtam, kevés az FSH-m kordában tartásához, ami most is 12 fölött lett, de a pont (pirossal) abszolút beleillik az eddigiek közé, így egyelőre fenntartom az elméletemet, hogy legalább 3 hónap rendszeres torna kell ahhoz, hogy mérhető legyen az FSH változása. 

Eddig ebben a ciklusban 4szer voltam, és még majd csak most fogok peteérni, így remélem jobb tornaszámot tudok most produkálni, és lesz valami elmozdulás a pozitív irányba az inszemre.

Így állunk, ugye az előző 1-6 ciklus alatti tornázások számát átlagolva:

Azaz az előző ciklusban is 5-ször voltam, és az azelőttiben is, így az előző és az előző 2 ciklus esetén is a torna átlaga 5, még több hónap átlagát nézve pedig még kevesebb, hiszen az az előtti hónapokban még inkább ellazáskodtam a tornázást, így négyek vannak arrafelé, mint átlag értékek :(

Ez nem dicsőséges rám nézve, viszont beleillik az eddigi elméletbe, a mostani mérési pontok pirossal az ábrán láthatóan szépen belesimulnak a többi közé:

Ez azt jelenti, hogy LEGALÁBB 3 hónapnyi torna hatása kumulálódik az eredmény szempontjából, azaz nem csak az számít, hogy az adott előző ciklusban, vagy az előző 2-ben mennyit tornáztam, hanem legalább 3 hónapot kell figyelembe venni, hiszen itt válnak szét az adatok először két teljesen jól elkülönülő, nem "összelógó" csoportra.

Azaz ha ebben a hónapban is 5ször vagy 6szor megyek, már van esély arra, hogy jobb lesz az FSH-m, de csak akkor, ha pontosan 3 hónap számít, mert 4-5-6 hónapos kumulációs időt feltételezve ez még kevés lenne.

A 4 hónapos feltételezéssel élve 8-szor kell tornázni mennem, ha pedig ennél is hosszabb, azaz 5 vagy 6 hónap számít, akkor legalább 12-szer.

12-t biztosan nem fogok tudni teljesíteni (az Ünnepek miatt, hiszen a 12 különben kijön 4 hét alatt heti 3 tornával, azaz nem lehetetlen, de most Karácsony miatt kimaradt pár alkalom), így ezzel a ciklussal tesztelni lehet tehát a 3-4 hónapos feltételezést :) ez is valami.

Szóval ugyan az FSH-m nem javult ebben a körben, de 2 hónap alatt nem is várható radikális változás, és szépen gyűlnek az adataim. Ráadásul, ha minden igaz (és tényleg 3 vagy 4 hónap számít, és nem még ennél is több kell), a következő mérésre már jobb FSH-t kell produkálnom (ha képes vagyok a maradék 2 hétben is heti 2szer rábírni magam a tornára).

Stay tuned .. 

Újabb CD3 eredmény

Na, jól eltűntem már megint, de az évvégi őrület az irodában, és Tesómék bohóckodása az utolsó csepp energiát is kivette belőlem, és konkrétan egy komplett hét kellett munkamentesen, hogy valami emberi szintre küzdjem magam, és el bírjam viselni embertársaimat.

Mindegy, ez nem lényeg, viszont amiről nem volt energiám tudósítani az az, hogy ugye sajnos új ciklust kezdtem 2 hete, és így újabb CD3 mérési pont keletkezett.

Mivel időközben beszedtem 2 hónapnyi 1000NE-s D-vitamint is, a nemi hormonok mellett azt is megnézettem, meg a TSH-mat, és paráztatom magam az AMH-n, így azt is.

AMH eredmény még nincs az ünnepek miatt, de a többi így néz ki:

Név                                           Eredmény Egység   F     Referencia    
-------------------------------------------------------------------------------------
TSH                                              1,510 mIU/L        0,400 - 4,000   
Szabad T4                                        11,61 pmol/L        7,90 - 14,40   
Szabad T3                                         5,06 pmol/L        3,80 - 6,00    
LH                                                6,88 U/L                          
      follikuláris fázis : 2,12 - 10,89 U/l
      ovulációs fázis    : 19,18 - 103,03U/l
      luteális fázis     : 1,20 - 12,86 U/l
      posztmenopauza     : 10,87 - 58,64 U/l
FSH                                              12,27 U/L                          
      follikuláris fázis : 3,85-8,78 U/L
      ovulációs fázis    : 4,54 - 22,51 U/L
      luteális fázis     : 1,79 - 5,12 U/L
      posztmenopauza     : 16,74 - 113,59 U/L
Prolaktin                                        341,3 mIU/L         70,8 - 566,5   
Ösztradiol                                        77,5 pmol/L                       
      follikuláris fázis : 99,1 - 447,9 pmol/l
      ovuláció fázis     : 348,7 - 1589,5 pmol/l
      luteális fázis     : 179,9 - 1068,3 pmol/l
      posztmenopauza     : <73,42 - 146,8 pmol/l
Progeszteron                                       1,2 nmol/L                       
      follikuláris fázis : 0,98 - 4,83 nmol/l
      luteális fázis     : 16,40 - 59,02 nmol/l
      posztmenopauza     : <0,25 - 2,48 nmol/l
      I. trimeszter      : 15,04 - 161,35 nmol/l
      II. trimeszter     : 61,72 - 144,05 nmol/l
Total 25-OH D-Vitamin                             67,9 nmol/L   *    75,0 -         
Anti-Müllerian Hormon                  Vizsgálati anyag tovább küldve.              
-------------------------------------------------------------------------------------

TSH okés, nemi hormonok okésak, kivéve a már megszokottan magas FSH-t, a D-vitamin szintem meg nemhogy nőtt volna a 2 hónapnyi ezres adagtól, de még csökkent is, előtte 69 volt, most meg 68 alatt, így ez az adag a szintentartáshoz is éppenhogy kevés, nemhogy a növeléshez, így ezt majd megkonzultálom a házidokimmal az ünnepek után, mert ezek szerint ennél több kell nekem ebből.

Szóval semmi hatalmas meglepetés nem ért, az AMH-t még várom (és parázok, persze).

Bejelentkezés a gasztroenterológiára

Korábban megcsináltattuk G-vel a genetikai laktóz intolerancia vizsgálatot, vérből.

Az enyém TT, azaz mindkét allél laktóz toleráns, így nálam az öröklött laktóz intolerancia kizárható, G-é viszont megdöbbentő módon CC, azaz genetikailag laktóz intoleráns homozigóta (értsd, a felelős génjének mindkét allélja C, azaz az intoleráns verzió).

Ennek fényében úgy döntöttünk, csináltatunk egy hidrogén kilégzős vizsgálatot is, mert G szeretné tudni, MENNYIRE intoleráns, bár szerintem mivel nincs olyan génje, ami laktázt termelne, totál intoleránsnak kell lennie, de ő még ápol reményeket arra nézve, hogy csak korlátozott mértékű a dolog, és valamennyi (rendes) tejet ihat még. Meglátjuk.

Nálam meg ugye a genetikai tolerancia adott, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet szerzett intoleranciám, így ezt is meg akarom nézetni, hogy biztosra menjünk.

Így a GenoID-os eredménnyel elballagtunk a háziorvosunkhoz, és kértünk beutalót a hidrogénes vizsgálatra. Szerencsére a házidokink minden további nélkül bármit felír, amit kérek, így ez nem volt problémás. A Jánosba írta, I. Belgyógyászat.

Egy darabig halogattam a telefonálást időpontért, de mivel múlt héten amúgyis ott voltunk a  BMC-ben, és hamarabb végeztünk, mint gondoltuk, így végül lesétáltunk az I. Bel-be, személyesen kérni időpontot.

I. Bel épületébe be. Betegfelvétel vagy ilyesmi sehol, az első ajtó a jobb oldalon "Gasztroenterológiai rendelő", ajtó csukva, gombos, kulcscsomó lóg kívül a zárban. Ez annyira kórházas feeling, de komolyan. Nem félnek, hogy egy vicces ember bezárja őket a saját kulcsukkal?

Közel-távol sehol senki, így én jól nevelten le akartam ülni várni, hogy majd csak jön valaki, de G lebeszélt. Mivel Neki hatalmas kórházi rutinja van (szerencsére nem betegként, hanem kórházi IT rendszerek üzemeltetési vezetőjeként bejáratos egy csomó Európai, és rengeteg Magyar kórházba), mondta, hogy inkább kopogjunk, legfeljebb azt mondják, hogy várjunk. Különben ülhetünk ott napestig.

Szóval bekopogott, és bentről meglepő módon az hangzott el, hogy "Tessék!". Öööööö.. ez egy gombos ajtó, kívül lógó kulccsal. Ezen G is elbizonytalanodott, de hát ha tessék, akkor tessék, így elfordítva a kulcsot bementünk.

Bent egy kedves hölgy fogadott, elmondtuk, hogy mi járatban vagyunk, szeretnénk hidrogénkilégzős vizsgálatra időpontot, itt a beutalónk. Ráncolta a homlokát, és nem tűnt boldognak, hogy ketten is akarunk vizsgálatot, így még hozzátettem, hogy a férjem genetikailag intoleráns, nála a mérték a kérdés, nálam pedig medddőségi kivizsgálás része a dolog. "Hova járnak, ide?" kérdezte. "Igen, ide a BMC-be"-mondtam, és láthatóan megenyhült az arca. Úgy tűnt, hogy megsajnált. Egy darabig nézegette az előjegyzési füzetet, majd mondta, hogy ez több körös vizsgálat, és hozzá majd csak egy másik vizsgálat után kell mennünk, így menjünk át egy másik szobába a lépcső túloldalán, és egy lila hajú hölgytől kérjünk időpontot először, és ha az megvan, jöjjünk vissza hozzá. Ahogy ezt végigmondta, egyre kedvesebb lett, végül felajánlotta, hogy inkább átkísér minket, és akkor a lila hajú hölggyel azonnal le tudja ő is egyeztetni a 2. időpontot, úgy gyorsabb. Halleluja :)

Úgyhogy átmentünk a másik szobába, a lila hajú hölgyhöz, akinek tényleg lila volt a haja, és nagyban mért éppen valamit. Mondta, hogy várjunk egy kicsit, mert ezt most nem tudja abbahagyni, így vártunk, és nézelődtünk.

Mikor lement a mérés, neki is elmondtuk, mi járatban vagyunk, mire ő bősz naptárlapozgatásba kezdett,  sóhajtozott, hogy mennyien vannak, és ő szentül megfogadta, hogy napi 4 embernél többet nem csinál, mert azt nem lehet ép ésszel, de már így is itt-ott 5-en vannak beírva.. majd közölte az eredményt, február 11-12. Oké, akkor melyik napon menjen ő, és mikor én? Ja, nem úgy, menjünk egyszerre, mivel kétszer kell menni. Megint tanultam valamit. Szóval febr. 11 és 12, reggel 8.15. Evés, ivás, fogmosás nélkül tessenek érkezni, előtte 6 hétig nem szabad antibiotikumot szedni. Ooops.

G dec.5-óta szed antibiot, és 4 hétig kell szednie, így kb jan első hetéig szedi. Az nem gond, az úgy pont jó, épp meg lesz a 6 hét, mondta a hölgy. Hát jó, ő tudja.

Kicsit még eszmecseréltek a másik hölggyel, hogy minek mennyi idő kell, majd az első hölgy is adott időpontot, hozzá febr. 18-án reggel 9-re kell mennünk, bár nem tudom, ő mit fog velünk csinálni, de nem akartam telhetetlennek tűnni, adtak időpontot, így boldog voltam.

Szóval lett időpontunk hidrogénes tesztre, febr11-én megyünk az első felvonásra.

Új ciklus, új remény

Ma új ciklust indítottam. Az előző kicsit rövidebb lett, mint vártam, így nem volt lehetőségem reménykedni és paráztatni magam ebben a körben.

27 napos ciklus, ez ön magában nem olyan gáz, előfordul néha, hiszen 28 +/-1 napos vagyok. A 11 napos luteális aggaszt egy picit. Eddig legalább 12-t sikerült produkálnom, ha nem is az átlagos 14-et. Elvileg 10-től normális, de azért aggaszt kicsit, hogy lehet, hogy nem elég a progeszteronom? A 24. napig mindig jó, addig szokták nézni, de .. 

Na jó, nem paráztatom magam most ezen. Ha minden igaz, az inszem után úgyis lesz progi pótlás.

Miért mindig a nők?

Még egy mondat jutott az eszembe a Zekés konzultációról.. volt egy ilyen mondata, hogy ugyan nálunk mindkettőnknél minden rendben levőnek tűnik, de ha egy nő 37 éves korára még véletlenül sem esik egyszer sem teherbe, akkor ott valószínűleg valami gond van.

Efölött akkor és ott átsiklottam, de estefelé azért ez előbukkant a fejemben, és meg is beszéltük G-vel.

Ez micsoda hülye feltételezés már. Nem lehet, hogy azért nem estem soha "véletlenül" teherbe, mert nem egy alga IQ-jával rendelkezem, és nagyon gondosan ügyeltem arra, hogy ne eshessek teherbe véletlenül a különböző nem tartósnak ítélt kapcsolataim során?! Hogy 34 és fél éves koromig sok energiát és pénzt fektettem abba, hogy NE eshessek véletlenül teherbe? Így 2.5 év a statisztikai minta, ami alatt akarva nem estem teherbe. Minden ellenkező indikáció (azaz rengeteg vizsgálat elvégzése eredmény nélkül) ellenére miért lenne ez az én hibám?!

Szóval ha sértődékeny lennék, két magamra (és a nememre) sértő feltételezést is felfedezhetnék ebben az egyetlen egy mondatban. Sarkítva:

1. Egy nőnél normális, hogy "véletlenül" teherbe esik (egyszer vagy többször) az élete során, nem lehet elég okos/tudatos ahhoz, hogy ezt el tudja/akarja kerülni.
2. Ha nincs ok, akkor az a nő hibája.

Ez persze sarkítva van, és ettől nem lett kevesebb bizalmam a dokiban, de azért rágódtam ezen egy kicsit, mert szerintem igazságtalan az ilyen általánosítás. De sajnos valószínűleg általánosan ez az elterjedt vélemény :(

CD26

10 DPO, T-4 a FF szerint, bár nem szokott 30 napos ciklusom lenni, de most későn volt a PÉ.

Ehhez képest meglepően nyugis vagyok, azt hiszen jót tette a tegnapi BMC-s látogatás, és hogy végre van dátumunk.

A januári ciklusom pont úgy jön ki, ha minden rendben megy, hogy a szülinapom körül lenne az inszem. Nem vagyok babonás, de most hadd legyek. Ez JEL :)

Férjemet is a szülinapomra kaptam, azaz Vele is a szülinapom körül ismerkedtünk meg még jópár éve :)

BMC - első (igazi) konzultáció

Ma meg volt az első igazi konzultációnk a BMC-ben, és végre találkoztunk Zeke dokival, aki az orvosunk lesz. 

11-re kaptunk időpontot, és a hölgy külön kihangsúlyozta, hogy nem baj, ha késünk, úgyis sokat kell általában várni, így mi 11.00-kor fél napnyi várakozásra felkészülve jelentünk meg.

Mivel kontrollmániás vagyok, azzal kezdtem, hogy mivel a leletek nagy részét mi vittük, és elfogadták, de a múltkor ugyebár csináltak egy spermaképet az Embernek, meg mindkettőnknek virológiát, így azokról kérek szépen egy másolatot a saját nyilvántartásom számára. Ment is mindjárt a nagy fejcsóválás, hogy nem tudják, hogy azt lehet-e, meg különben is, minek az nekem, de szerencsére épp akkor ment el a recepciónál a doki asszisztense, aki mondta, hogy rendben van, tegyék bele a mappámba, majd a doktor úr odaadja.

11.05-kor már a kávéautómatánál, a biológusok területén ücsörögtünk, és az embereket sasolva diskuráltunk suttogva. Minden várakozásom ellenére azonban meglepően hamar sorra kerültünk, nem sokkal fél12 után szólítottak is.

Kicsit meglepődtem, mert romantikus félhomály volt a vizsgálóban, de a doki nagyon korrekt és barátságos volt, felállt, kezet nyújtott, bemutatkozott. Férjem nevén fennakadt - Apukájának családja lengyel származású, így elég hosszú, és mássalhangzókban gazdag név, rendkívül kevés magánhangzóval, mint a lengyel nevek általában :) szóval pörgött egy picit a kiejtésen, és a hasonló hangzású világtörténelmi neveken, így egy mini töriórát rögtönöztek ketten az Emberrel ott még álltukban. Aztán jött az én nevem: Dr. Audrey. Ez rá is került a kartonomra, mert benne van a személyimben, az orvosoknál meg nagyon fontos a dr, így gondosan kiírták, bár általában nem használom. Rákérdezett, hogy orvosdoktor-e, de megnyugtattam, hogy nem, fizikus, ezért is vagyok ilyen kis kontrollfreak, és kérek saját példányt minden leletemből is, mert muszáj nekem is átnéznem és megértenem az eredményeket. Megnyugtatott, hogy ne aggódjak, adnak szívesen, csak kérjek mindig bátran, hiszen a lelet a betegé, akiről készült. Szám is tátva maradt, mert orvos ilyet ritkán mond, legalábbis én ritkán hallottam ilyet, általában nem szeretik odaadni a leleteket, őrzik, mint az államtitkot, pedig én is úgy tudom, hogy a törvény szerint oda KELL adniuk, ha kérem, hiszen ami rólam készül, az az enyém. Csak ezt sokan nem tudják. Szóval megkapta az első jó pontját Zeke doki :)

A fizikusságra is felcsillant a szeme, hogy az milyen érdekes, és hol dolgozok. Mondtam, hogy sajnos már pár éve nem dolgozom a kutatásban, és megélhetési menedzser lettem egy multinál. Melyiknél? Mondom a gazdám nevét, és guess what, erre is rá tudott kötni! Mint kiderült a Cég egyik középvezetőjétől vette a lakását, aki ugyan nem az én üzletágamban dolgozik, így akár lehetett volna is, hogy nem ismerjük, hiszen nagy a cég, sok tízezer alkalmazottal az országban, de pont ismerem, ráadásul a Férjemnek kollégája is volt! Die Welt is ein Dorf, de komolyan, ilyen pici faluban élünk itt Budapesten, mindenki ismer mindenkit :)

Mire ez is kiderült, végre le is ültünk, és átnézte a leleteinket. Minden szép, minden jó, ennek magától is mennie kellene. De nem megy. Mondtuk az emelkedett fehérvérsejtet G-nél, de legyintett, hogy annak elvileg nem kellene ennyire bekavarnia, jó a szám, sok a mozgó (határ felett sikerült, 40%), jók az alakok.. szóval nem lehet panasz, sőt, kifejezetten jó spermakép, és nekem is van ciklusom, peteérésem, mindkét petevezetőm átjárható, és semmi egyéb bajom sincs. Azonban tekintettel a koromra ne húzzuk az időd, hanem inszem, és ha valamiért 3ból nem sikerülne, lépjünk tovább a lombikra.

Remélem erre nem kerül sor, és én is szuper szerencsés leszek, és összejön az első inszemből, de tetszett ez a ne-tököljünk hozzáállás.

Sajnos a dec kimarad az ünnepek miatt, de januárban a ciklusom 2(+/-1) napján jelentkezzek UH-ra, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy nem maradt hátra ciszta, aztán hajrá szurik.

Nem voltunk bent sokat, talán 10 percet, de jó érzéssel jöttem ki, szimpatikus volt, határozott, barátságos  és bizalom gerjesztő, egyáltalán nem volt lekezelő, és bár láthatóan sok volt a dolog, és tempósan dolgozik, nem volt az a durva menjetek-már feeling a levegőben.

Jóval 12 előtt már kint is voltunk az épületből. Szóval összességében sokkal jobb volt, mint amire számítottam, pedig nem negatív érzésekkel indultam, csak kicsit óvatosan. Jó volt, és végre van egy terv, ami látszik, ami talán biztosan elvezet valahova a kisbabánkhoz.

Még rinya

Egész hétvégén tiszta nyomi vagyok, kerülget a sírás :(

Szerettem volna punnyadni, G-hez bújva Happy Endings-et nézni, és nem beszélgetni emberekkel, de nem lehetett. Tegnap bevásárló körút volt, de többet nem megyek már az Ünnepek előtt, minden más interneten lesz elintézve, mert már nagyon sokan vannak, és engem ez rémesen frusztrál, meg meg is ijeszt néha. Szociofób vagyok, na, fáraszt a sok ember, a nyüzsgés, szorongattam is G kezét a Mammutban rendesen a tömegben. Viszont szerencsére rávettem, hogy hazafelé megvegyük a fenyőnket is, így ne kelljen majd a legnagyobb tömegben szenvedni ezzel. Mint minden évben, most is cserepes (konténeres), visszaváltható fenyőt vettünk, kb 80-90 centi, és az egyik oldala kicsit laposka, ami pont jó, az mehet a fal felé, és akkor nem foglal annyi helyet. Ez a max méret, ami még értelmesen befér a kocsiba, az első ülés elé, és nem kell fektetni (akkor kiborul a föld, így azt igyekszem elkerülni). G hatalmas hősként fel is cipelte a fát a másodikra, és most kint áll a teraszon, és várja, hogy az ünnep előtt pár nappal bekerüljön a lépcsőházba akklimatizálódni.

Így a fa már meg is van :) De ezzel elment az egész szombat.

Ma a szüleimhez mentünk ebédelni, és utána G anyukájához voltunk hivatalosak télapózni. A Szüleim látták, hogy nem vagyok 100-as, így nagyon jól viselkedtek, nem volt semmi túlpörgés és hangos olasz család feeling (pedig általában ezt a figurát hozzuk, bár tény és való, hogy olasz származású a család egyik ága, így nem meglepő a temperamentum), így egészen magamhoz tértem, mire eljöttünk. De onnan még mentünk Anyósomhoz. Alapvetően nincs semmi bajom G Anyukájával, bár néha kicsit fura, és annyira másik világ, hogy azt elképzelni is nehéz. Így főleg diplomáciai kapcsolatot tartunk fenn (ahogy G mondja), mert nem tudunk egymással mit kezdeni. Fura, mert G is mondta már többször, hogy annyira más irányba fejlődött, mint a Testvére, és annyira eltávolodott életvitelében a családjától, hogy sok mindent már nem tud velük megbeszélni, mert nem (vagy nem úgy) értenék. Hatalmas utat tett meg, mióta kirepült otthonról. 

Engem meg iciripicirit fáraszt több órán keresztül az X-faktorról és a Voice-ról beszélgetni, pláne, hogy nem is nézzük, de nem baj, mert így rövid összefoglalót kapunk mindenből; és elég fura nézni, ahogy szurkálják egymást G Anyukája és Öccse (aki még (azaz a menyasszonyával való szakítás óta már megint) otthon lakik) puszta szeretetből. Nálunk ez a hangerő és hanghordozás már veszekedést jelent, ezért kapcsolatunk hajnalán nehezen sokára barátkoztam meg vele, de hát ők meg ilyenek. Ez van, így kell őket szeretni, és amúgy tényleg kedves, jó emberek.

Viszont ez az egész nap a két családdal a mostani hangulatomban már erősen feszegette a határaimat, így most magamba zárkóztam, mióta hazajöttünk. G-t elküldtem X-boxozni, és mindjárt nekiülök megnézni pár részt a H.E.-ből. Remélem segít :)

CD21

4 DPO.

Eddig minden a megszokott mederben, bár barátom, FertitlityFriend és én ebben a hónapban nem értünk egyet a PÉ időpontjában, sztem egy nappal hamarabb volt, mert a coverline is picit alacsonyabb, mint azt a progi számítja, de így se rossz.

Szóval PÉ előtt hő le az első ösztrogénhullámkor, termékeny nyák és indul az LH. PÉ CD16-17 körül. Hő fel, majd utána 3-4 DPO-n hővisszaesés a második ösztrogénhullám indulásakor. Kicsit fáj a mellem kb egy hete, de még ez is belefér az eddigi tapasztalatokba.

Mivel trifázisos szoktam lenni, most azon sem leszek hajlandó felbuzdulni, ha lesz még egy nagyobb emelkedés, így legfeljebb bő 10 nap múlva vagyok hajlandó elkezdeni gondolkozni azon, hogy ha még nem jött meg, akkor az még belefér-e, vagy óvatosan kezdhetek-e reménykedni.

Ha minden a terv szerint alakul, akkor Karácsonyra vagy nagyon boldog leszek, vagy már épp túl leszek az ehavi kiborulásomon, így nem is olyan rossz az időzítés.

Együttlétek jól voltak időzítve, termékenységet segítő gél is volt.. megtettük, amit lehet.

Aviva csak finoman, óvatosan PÉ óta, de meg lesz a 6 ebben a ciklusban az előző ciklusi 5 után, így kíváncsi leszek a következő FSH-mra, hogy vajon megáll-e az elméletem.

Zeke konzultáció 13.-án csütörötkön, 11 óra. 

Rinya

Ma rinyálósom van, pedig nem nekem volt szar ma, azaz csak áttételesen.

Sajnos ki kellett ma rúgnom valakit. Szerencsére ez már meg volt beszélve hónapok óta az illetővel, tudta, együtt döntöttük el, hogy így lesz a legjobb, halasztottam, amíg lehetett, és próbáltam neki másik pozit találni a Cégnél, de végül sajnos nem sikerült, és nem húzhattam tovább. Én vettem fel, és most két évvel később nekem kellett kirúgni - szarul érzem magam. Ráadásul egy 56 éves mérnök közgazdászról beszélünk, aki - amilyen ma a helyzet Magyarországon - valószínűleg nem nagyon fog már munkát találni, és még 8 éve van nyugdíjig. Sajog a szívem. Sajnos részben magának köszönhette, és eredetileg még aznap fel akart mondani, amit végül erre a verzióra szelidítettünk. 

A Cég extra munkát rakott a nyakába (és kivételesen extra pénzt is adtak, azaz kapott egy szubsztanciális fizuemelést a plusz munkával), de 2 hét elteltével valahogy kicsit bekattant, és elkezdte hajtogatni, hogy neki ez nem megy, nem fogja tudni csinálni, elege van, rosszul alszik, és különben is hagyják békén. Hiába próbáltam segíteni, több lehetőséget és megoldást is ajánlva, kicsit azt éreztem, hogy bedurcizott, és hiába lenne megoldható a dolog, már egyszerűen nem akarja. És onnan, hogy kimondta, hogy akkor most inkább felmond, igazából már nem volt visszaút :(

Pedig jó munkaerő, és egy kis erőbefektetéssel meg tudta volna oldani az újabb munkarészt is, de úgy tűnt, hogy megijedt tőle; pedig nem ilyennek ismertem, sokkal komolyabb felelősséggel járó pozikban is dolgozott régen, így abszolút meglepődtem, mert pont tőle nem számítottam erre a reakcióra. A hirtelen kiborulás után egy pár nap lenyugvás után azt gondoltam, meg lehet győzni, hogy meg tudja (tudjuk) oldani, de nem. Csak annyira mentem, hogy abban maradtunk, hogy elhúzzuk a kilépését amíg lehet, hogy addig legyen keresete, nekem meg legalább az eredeti munkát elvégezze valaki, és ne teljes összeomlásban álljon ott az a csapatom.

Ráadásul az ilyesmi dominó, mert egyrészt pszichésen is fertőzi a csapatot, és felbátorítja az embereket, hogy   meg-challenge-eljék (szép multiul) a status quot, vagy további dac reakciókat váltson ki, másrészt, amíg nem tudjuk betölteni az üresedést, szét kell osztani a munkát a meglévő emberek között, hiszen a szekérnek haladnia kell, így mindenkin nő a teher, ami a fenti pszichés faktorral együtt komoly gondokhoz vezethet. Láttam már olyan csapatot, ami egy év leforgása alatt gyakorlatilag megszűnt, mert amikor az első ember elment, sokára találtak helyett mást, így sokáig volt plusz teher a maradókon, akik közül az év során fokozatosan álltak fel egymás után a további emberek, ezzel egyre nagyobb terhet rakva az egyre kevesebb maradóra. A végén már válságstáb volt, és fentről kellett beavatkozni, és hirtelen feltölteni a csapatot és elmozdítani a vezetőt, aki  nem tudta megoldani a helyzetet, különben megállt volna minden. Ez szerencsére nem velem történt, de jóban vagyok azzal a vezetővel, aki végül válságkezelőnek lett odarakva, és keserves 2 év alatt helyre tudta állítani a normál működést. Hiszen itt nem bolti eladókról beszélünk (minden tiszteletem a bolti eladóké, de azért nem egy hatalmas komplexitással bíró munkakör), hanem magasan képzett, önálló munkát végző és komoly döntéseket napi szinten meghozó emberekről, akiket amúgy is nehéz vezetni, ha zabosak (akkor is, ha nem, mert az ilyen munkakörökben sok a keményfejű individualista, hiszen pont ilyenek kellenek normál esetben, akik a jég hátán is megélnek, nem igénylik a rutin feladatokat, mindent meg tudnak oldani, és nem függenek a csoportdinamikától).

Szóval húztam az időt, közben kijártam a jóváhagyást a jövendő üresedés betöltésére (nálunk ez is komplex és hosszadalmas feladat), a HR-rel meghirdettettem a pozíciót, és már vadul interjúztatok. Ma kezdtük a második köröket, remélem még az idén alá tudjuk írni a szerződést az új emberrel.

Különösen, mert mivel két hete már látens módon futtattatom az átadás-átvételt a csapatom maradó tagjai felé, hogy senki ne kapjon hirtelen sokkot, és inkább fokozatosan csináljuk meg, mégis az eheti hétindító megbeszélésen enyhe pánikhangualt uralkodott.

Ezt ezen a héten némi sütivel ki tudtam küszöbölni (a csapat szerencsére Daubneres sütikkel némiképpen korrumpálható), de ez nem lesz sokáig tartható. Az évből fennmaradó két hetet kihúzzuk valahogy, szerencsére a távozó emberem még egy hetet van, és már évvégi zárásra előkészítve adja át a dolgait, így utána még egy hetet megyünk csökkent létszámmal, majd a két Ünnep között nem dolgozunk, így nem lesz aggódás sem. Ha év végéig alá tudok írni egy új emberrel, akkor már mindegy, mikor tud majd kezdeni, meg lesz a fény az alagút végén, és nem lesz pánikolás.

Szóval ez van. Nem volt jó nap, nem éreztem jól magam a bőrömben :(

Az avivától vártam a fejem kitisztulását, de ma nem Marika tartotta, hanem az a leányzó, aki néha helyettesíti, és ment a folyamatos nyavalygás a torna előtt és után is. Bunkóság vagy nem, de én azért megyek ilyen tornákra (mint jógázni is), hogy letegyem a gondjaimat és kiürítsem a fejemet, nem pedig azért, hogy másvalakiét kelljen hallgatnom, szóval durc voltam, végigcsináltam, de nem üdített fel szellemileg / érzelmileg.

Így most ide jöttem rinyálni.. és már jobb is :)

Akaratlan szájmozgás

Tegnap este, hogy így kibosszankodtam magam a blogon azzal kapcsolatban, hogy az Ember annó ellazsázta az utókezelést az akut gyulladás után, nem álltam meg, és akartam magam egy kicsit dicsértetni, így mondtam G-nek, hogy remélem nagyon büszke rám, hogy nem mondtam, hogy "megmondtam".

Erre ő: de, mondtad, kétszer is, még bent Kopánál.
Én: ????

A fura az, hogy erre én nem is emlékszem, de persze kitelik tőlem, nem elképzelhetetlen a dolog.

Elég rémisztő, hogy a fejem kikerülésével jár a szám, és még csak nem is emlékszem, miket beszélek..

A'sszem erre jobban oda kell figyelnem a jövőben, ha nem akarok házsártos vénasszony lenni (bár ez egyelőre elkerülhetetlennek tűnik.. ;) )

Andrológus - a sokadik felvonás

Ahogy ígértem, itt vagyok az andrológus beszámolóval. 

A Körúti Oros Centrumban (továbbiakban KOC) az a módi, hogy a kora délutáni időpont, amit eredetileg adnak, az minta(le)adási időpont, azaz vagy akkor kell ledani az otthonról hozott (kevesebb mint egy órás) mintát, vagy akkor kell odamenni produkálni. Amint a minta náluk van, adnak egy későbbi időpontot ugyanazon délutánra az orvoshoz, a mi esetünkben Kopához. Mire az eljön, az asszisztensek megcsinálják a spermiogramot, így az orvos a friss adatok birtokában találkozik a beteggel.

Ma a mintaleadós időpont fél4 volt, és G akkor a f7-es konzultációs időpontot kapta. Nem bántuk, mert f7-re már én is ott tudtam lenni (G akarja, hogy menjek, nem én erőltetem rá magam..).

Mivel a szám és a morfológia eddig mindig bőven rendben volt, most azt nem is nézték, csak a fehérvérsejtszámot. Sajnos ez továbbra is magas, sőt, magasabb, mint a előző alkalommal. Akkor 1.2MM volt, most 1.6MM. Ennek bőven 1MM alatt kellene lenni, de leginkább a nullához kellene konvergálnia.
Mivel a góckutatás (fogorvos, gégész) negatív volt, így Kopa is arra jutott, hogy nincs más hátra mint előre, és akkor csak a prosztata lehet a góc, szóval hajrá, újabb antibiotikum.
Közben elmeséltük az 5 héttel ezelőtti akut prosztatagyulladás fellángolást, kérdezte, milyen gyógyszert kapott, meddig, és jól le lettünk cs*szve, hogy csak 5 napig szedett gyógyszert (ahogy azt az ügyeletes Jánosos orvos felírta), mert ezt bőven tovább kellett volna.
Zárójel kinyitva.
Nem akarom mondani, hogy megmondtam, mert ezt G nem értékeli, de megmondtam. Akkor presszúráltam is, hogy keresse fel Kopát ASAP, mert tuti kell utókezelés. Addig jutott, hogy a KOC megadta Kopa asszisztense számát, aki pedig megadta Kopa klinikai mobilját. G ezt 2-3 napig napi 2-3szor meg is csörgette, de sikertelenül, és a halogatás és kényelmeskedés nagymestere lévén szépen fel is adta. Egy darabig piszkáltam, de nem volt affin, sőt, visszapiszkált, hogy ő nem olyan agresszív, mint én, és milyen bunkóság már ennyit zaklatni egy orvost, stb.
Zárójel bezárva.

Na, mondtuk is Kopának, hogy akkor próbáltuk elérni, de sajnos nem sikerült. Erre K mit mondott? Na, mit? Kitartóan kell csörgetni, mert nyilván nem mindig tudja felvenni. Naná. Én is tudom, hogy rendel, operál, stb, nem veheti fel, amikor beteggel van, így el kell csípni. Ezt próbáltam G-nek magyarázni annó, de csak azt kaptam, hogy agresszív vagyok. Arrrggghhh. Na mindegy. Eső után köpönyeg, nem érdemes bosszankodni. Majd ilyen helyzetben legközelebb nem hagyom rá, hanem majd én csörgetem félóránként, amíg fel nem tudja venni. Pont.
Mindegy, szóval ez van, a pasik nem tudják, hogyan működnek az orvosok. Nem is értem, mit vártam.
Na, vissza a történésekre.

Végre elfogadtuk, hogy megvolt a kivizsgálás, és a prosztata a góc, azaz kell újra antibiotikum. Eddig kapott egyszer 2hétig Levofloxacin Sandoz 500mg, napi 1 db-ot, ezt még az előző andromókus írta fel, de ez ebben a  formában akkor nem használt. Ez volt több, mint egy évvel ezelőtt. Kopa is ugyanezt írta fel szeptemberben, csak 3hétig. Úgy se használt. Utána jött a góckutatás, és most nagyon vakarta a fejét, hogy mi legyen, mert ezt a gyógyszert szokták adni, és ez meg is szokta oldani. Mivel nem oldotta, még hosszabb kúra kell, és szívesen adna doxiciklint, de azt nem lehet 4 hétig szedni. Ráadásul ugyan sok antibiotikum létezik, de olyan kell, ami jól hat a prosztatára, így a nagy részük emiatt kiesik, másrészt más hatóanyagú kell, mert az előző hatóanyagból G már elérte a kumulált adható maximumot.
Szóval mi legyen. És ekkor, nem úgy, mint a háziorvosom, aki ilyenkor előveszi a bizalomgerjesztően vastag és agyonlapozgatott gyógyszerkönyvét, Kopa odafordult a gépéhez, és megnyitotta a GUGLIT! Majdnem leestem a székről. De hát a 21. században élünk, így nyilván ott a leggyorsabb bármit megtalálni. Ráadásul nagyon szimpi volt, hogy bevallotta, hogy kicsit utána kell néznie, mert általában a Levofloxacin-t szokta adni, így most keresgélnie kell. Ez tetszett. Nem akart Istennek látszani. Kopát amúgyis bírom, mert ugyan keveset beszél, és olyan buddha pókerarca van, amin sosem látsz semmi érzelmet, de a szeme mindig mosolyog, és türelmesen válaszol minden kérdésre, lenézés és letorkollás nélkül.
Szóval keresgélt egy kicsit, és arra jutott, hogy akkor legyen ofloxacin (vagy mi), mégpedig 4 hét. Mellé tessen szedni probiotikumot, hogy maradjon még valami a bélflórából is. Utána kontroll.
Ezután már csak a nyomtató vágta magát sztrájkba, de szerencsére van informatikusuk, aki ott is termett, de nem tudta hirtelen elhárítani a hibát, így végül kézzel írt receptet kaptunk (szegény gyógyszerész, akinek ezt el kell olvasnia..).
A végén rákérdeztem két dologra:
1) az emelkedett fehérvérsejtszám kizárja-e az asszisztált reprodukciós eljárást? Válasz: nem, nem kontraindikáció, azonban statisztikailag kisebb a sikerességi arány, és nagyobb a vetélés rizikója.
2) gyógyszer (ofloxacin) szedése alatt lehet-e asszisztált repro? Válasz: ellenjavalt, inkább ne.

Így most 4 hét ofloxacin, és addig nincs inszem, még ha a BMC-ben bevállalnának is az ünnepek ellenére. De úgysem fognak, így nem para, szerencsére egy irányba mutatnak a dolgok. Idén már nem indulunk semmivel, 2013 lesz a mi évünk.

Next steps:
Zeke konzultáció: Dec 13
Kopa kontroll: Jan 8

100.

Ez a századik bejegyzés..

tudom, kicsit nyálasan hangzik, de ez van.. szeretném megköszönni mindannyiótoknak, hogy itt vagytok, segítetek, támogattok, vigasztaltok, tanácsokkal láttok el, és Ti is beengedtek a saját életetekbe, és megosztjátok a saját érzéseiteket, tapasztalataitokat.

Mikor év közepén elkezdtem ezt a blogot, igazából nem is nagyon tudtam, mit várok tőle, főleg magamnak írtam, szelepnek használtam, és a gondolataim rendszerezésére.

Nem is álmodtam, hogy egy ilyen jó kis közösségbe cseppenek, ahol ennyi kedves, aranyos, jó emberrel találkozok majd, és ennyi támogatást kapok.

KÖSZÖNÖM!

Ma valószínűleg jövök majd este még egyszer, megyünk Kopához a sok negatív góckutatási eredménnyel, és remélem előremutató okossággal jövünk haza.

Újra itt

Olvasom a blogokat, amiket szoktam (oldalt), és sajnálkozok folyamatosan, hogy mennyi érdekes beszélgetésből maradtam ki ez alatt a 10 nap alatt, amíg magamba fordulva szenvedtem, és még blogolvasni sem volt erőm.. 

És fogadkozok bőszen, hogy ennyire nem hagyom magam leteperni legközelebb semmi betegeskedés által :)

Jó újra olvasni Titeket, Lányok.

FSH és Aviva

Nem hagyott nyugodni, hogy milyen szoros kapcsolatot feltételezek a saját esetemben az avivázások száma és az FSH értékem között, így pénteken, amikor tornázni voltam, elkértem a jelenléti íveket, és kiguberáltam a dátumokat, amikor voltam tornázni. Február végén voltam 4óráson, és március óta járok rendszeresen, így addig visszamenőleg van adat. Az első FSH értékem májusból való, így egész jól összeállnak a dolgok.

Szerintem határozottan van összefüggés az FSH-m változása és az aviva tornázás között. Ehhez hozzá kell tenni, hogy nálam semmi szervi baj nem állapítható meg ezidáig (lásd 2-vel ezelőtti poszt), azaz van szabályos ciklusom, minden ciklusban peteérésem, átjárható mindkét petevezetőm, és elég tartaléka is mutatkozik a petefészkeimnek, így az egyetlen eltérés az én esetemben az emelkedett FSH. Az viszont sajnos elég magas, 13 körüli, ami viszont visszamegy 9 körülire, ha rendesen tornázok. Én pedig azt akartam kitalálni, vajon mit kell "rendesen" alatt érteni, számszerűen (csak kicsit vagyok kényszeres ám..).

Persze ez nem igazi tudomány így, 1 darab egyszemélyes mintán, és random tornázásokkal, de egy kutató nőgyógyász szerintem csinálhatna ebből egy komolyabb study-t, nagyobb mintaszámmal, és jól kigondolt tornázás mintával. De sajnos abból főzünk, amink van, így a saját historikus adataimra tudok  csak támaszkodni. 

Szerencsére relative sok CD3 körüli FSH értékem van már, így azért körvonalazódik a dolog, mégpedig szerintem az, hogy ciklusonként legalább 5-6-szor kell tornázni kb 3 cikluson át ahhoz, hogy le tudjam nyomni az FSH-mat. A torna abbahagyása szinte azonnal büntet, így folyamatosan kellene tornázni.

Aki nem bírja a számokat, statisztikákat, és elemzéseket, az most forduljon el, mert számok jönnek, mégpedig sokan.

Lássuk tehát a nyers adatokat, amiket az alábbi módon kell értelmezni, pl. a "Jún3" oszlop esetében. Az FSH adat a június 3.-án induló ciklusom 3. napján (CD3) mért érték; látható a hozzá tartozó LH érték is; az aviva tornázások darabszáma pedig az előző ciklusra vonatkozik, azaz az előző ciklusban 6-szor aviváztam, így akkor 9.68-as FSH-m lett, 7.97-es LH mellett.

Ahhoz, hogy ezt ábrázolni tudjam - hiszen tudjuk, hogy az ember grafikus információt jobban tud értelmezni, mint számokat, és a minták is hamarabb a szemünkbe ugranak - önkényesen FSH=10-nél húztam meg a határt. Minden 10-nél kisebb FSH-t okénak tekintettem, és 1-el jelöltem, minden 10-nél nagyobbat nem okénak neveztem, és 0-val jelöltem. Ez a 0-1 van az x-tengelyen, az y-tengelyen pedig az FSH mérést megelőző ciklusban abszolvált aviva tornák száma.

Azaz:

Itt már látszik némi mintázódás, de az oké és a nem oké tartományok között átfedés van, hiszen a nem oké (0) FSH-k esetén 2, 4 és 5 alkalommal tornáztam az előző ciklusban, míg az oké (1) FSH-k esetén 4, 6 és 7 alkalommal, azaz a 4-5 mindkét tartományba beleesik, lehet oké és nem oké is az FSH eredmény.

Megnézve a nyers adatokat azonban az látszik, hogy akkor, amikor 4 torna után is oké volt az FSH, az eggyel korábbi ciklusban igen sokszor, 7szer tornáztam, és amikor 5 torna után sem volt oké az FSH, akkor az eggyel korábbi ciklusban mindössze 2szer tornáztam.

Ez megengedi tehát azt a feltételezést, hogy az aviva tornázás kumulálódik, azaz nem csak a közvetlenül előző hónap számít, hanem több korábbi hónap is játszhat. Felmerül tehát a kérdés, hogy hány hónap számít? Ezért több esetet is számoltam, azaz figyelembe vettem az adott CD3-at megelőző 2,3,4,5,6 ciklus avivázásának átlagát is:

Ezek az adatok grafikusan:

Ha ezeket az ábrákat megnézzük, akkor a 2 havi átlagnál még van átfedés, azonban a 3 havi átlagtól felfelé már tisztán elválik a két tartomány, és látszik, hogy a min. 3 hónapon át átlagosan 5 tornázásnál kevesebbe setén az FSH magas, míg 6 tornázásnál több esetén alacsonyabb.

Innen adódik a feltételezés, hogy ha kb 3 hónapig ciklusonként legalább 6szor tornázok (nem szabad viszont minden nap, max minden második nap!!), akkor lejjebb tudom szorítani az FSH-mat.

Ezt a mintát igyekszem hát most követni, és remélem, lejjebb megy az FSH-m. Sajnos ez a ciklus kérdéses lesz, mert bő 10 napig beteg voltam az elején, és csak ezen a héten kezdtem tornázni, de még így is meg lehet a 6 alkalom.. meglátjuk, mire megyünk vele.

Ja, aki nagyon csodálkozik rajtam, eredetileg valaha fizikus voltam (ma már "csak" menedzserként dolgozom), és az elemzés lét elemem, és szerencsére könnyen és rutinból megy.

Vicces módon pont ma, amíg a fentieken futtattam a fejem gondoltam, hogy tulajdonképpen mennyire sajnálom, hogy már nem dolgozom a kutatásban, mert igazából nagyon élveztem, csak nem lehetett belőle megélni úgy, ahogy én szeretek élni. Persze menedzserként sem unatkozom, és a multi gazdám ad szép autót meg nagy fizetést, de azért a munka nem annyira szórakoztató, mint a labor, és közel sem ad akkora sikerélményt az éves számok teljesítése, mint egy-egy jobb meglátás, vagy érdekesebb eredmény..  Így most már csak ilyen butus miniprojektekkel szórakoztatom magam néha.

BMC - számlálás

Ma voltunk megint a BMC-ben. Kicsit kiakasztanak a korán kelések, bár tudom, hogy nagyon el vagyunk kényelmesedve, és normális embereknek ez meg se kottyan, de akkor is.. 7.30-ra kellett odaérni, ami nekünk a tragikus 7.15-ös indulást jelenti, szóval nem dráma, csak nekem, mert máskor ilyenkor nyitom ki először a szemem.. (tudom, elkényeztetett fruska vagyok, de szerencsére extrém rugalmas a munkahelyem, mivel állati messze ül a főnököm, konkrétan több időzónával arrébb :) )

Az Embernek kellett ma katonákat produkálnia ott helyben számlálásra, én meg vittem a chlamydia negatívomat, így lettünk komplettek a BMC által kért vizsgálatok szempontjából, és kaptunk Zekéhez valódi időpontot végre dec.13-ra.

Ez persze, mivel dec18 körül kezdem a következő ciklusomat, még jó is lehetne, hiszen pár nappal van előtte, de a PÉ-m így pont szilveszterre esik. Mivel nem hinném, hogy engem meginszeminál bárki is szilveszterkor, kezdem szoktatni magam a gondolathoz, hogy csak januárban lesz itt bármi érdemi előrelépés.

Szegény Ember halálra stresszelte magát a helyben produkáláson, hogy mennyi idő alatt kell, meg milyen szar, hogy közben mindenki tudja, mit csinál odabent, stb.. Persze elhiszem, hogy nem egy leányálom így a dolog, de azért csak kellemesebb, mint a mi részünk, azt gondolom. Mindenestre cuki volt a biológusnő, nem volt ciki egyáltalán, G meg vitte a laptopját, hogy legyen saját stimuláció, ami elmondása szerint jól is jött, mert a kabinban nem volt semmi, még egy árva popó magazin sem. Gondolom nem tartják higiénikusnak, hogy ugyanazokat az újságokat lapozgassa x pasi, meg talán a pasiknak sem lenne hozzá gusztusa.. mindenesetre megnyugodott, amikor más delikvenseket is látott laptoptáskákkal bemenni, és jó kockához illően diszkréten mérte is mindenki idejét, hogy tudja, mi a szintidő, mihez tartás végett.. ;) végül persze sok hűhó semmiért, minden simán ment, benne volt az általa definiált szintidőben is, így most már csak egy szép eredmény kell :)

Czeizel Tanár Úr alapján, kibővítve III

Sacc per kábé egy hónapja írtam az utolsó ilyen összefoglalót, és azóta túl vagyunk megint egy pár vizsgálaton, tehát itt tartunk:

Lehetséges okok a fogamzás elmaradására (Czeizel Tanár Úr szerint, és saját irodalomkutatásból kibővítve)

1. Ondó - WHO szerint

   
   

   - A spermiumok száma >= 15 millió/ml. Nála: 46 MM/ml. Ez rendben.
   - Az összmozgékonyság: az összes mozgó spermium aránya > 40%. Nála: 50%.
   - Progresszív haladó spermiumok aránya > 32%.  Nála 30%, azaz sajnos határérték alatt.
   - Morfológia: Alakilag több legyen több mint 4% a normál morphologiájúak aránya. Nála 25%. Ez rendben.
   - Az ondó mennyisége >= 1,5 ml. Nála 6 fölött. Pipa.
   - Az ondó pH-ja >= 7.2. Nála 8. Pipa.
   - Az elfolyósodás ideje kevesebb, mint 30 perc. Nála: nincs teljes elfolyósodás. Ez rossz.
   - Leukociták száma < 1 millió / ml. Nála 1.3. Ez rossz.
   
   

   Ezeken felül esetleg érdemes HBA tesztet végeztetni, ami a spermiumok megtermékenyítési képességét vizsgálja. Ez 80% felett jó, Neki 86%, így rendben.

   
   

   Sajnos a leukocita szám, az elfolyósodás és a kevés progresszív haladó sperma mind összefügg, és egy lappangó gyulladás okozza, aminek eddig semmi tünete nem volt. Ezt kellene kikezelni, ami nem tűnik olyan egyszerűnek, mert eddig 2 különböző doki 2 gyógyszeres kúrája nem hozott eredményt :( Egyelőre góckeresés van, aztán majd meglátjuk.

   Ráadásul Kopa szerint a gyulladás megszűntével maradhat a rossz elfolyósodás, ami egyértelműen összefügg a kevés progresszív haladó spermiummal, így ezt majd még extra kezelni kell, de szerinte a subfertilitás maradhat aztán is, hogy minden rendbe rakott.

   
   
2. Méhnyak átengedi-e az ondósejteket -rendben

   - Áthatolhatatlan méhnyak. Normál esetben a megfelelő állagúvá alakult méhnyaknyák könnyíti meg a spermiumok útját a kiszabadult petesejthez. Hormonális problémák azonban gátolhatják a méhnyaknyák megfelelő vezető közeggé alakulását. - nálam termékeny nyák jelen van a peteérés körül

   
   

   - Antitestek, amelyek immunisak a spermiumokra. A méhnyak nyákállománya spermium-ellenanyagokat tartalmaz. Ennek lehet az oka vércsoport, illetve fehérvérsejt csoport (HLA) összeférhetetlenség. Ezt ha jól tudom kétféle módon lehet ellenőrizni:

   - együttlét utáni kenet vételével (PCT): 14. nap környékén végzendő, a vizsgálat előtt 4-10 órával együttlét, előtte négy nap megtartoztatás. Azt nézik, vajon van-e a méhnyaknyákban mozgó sperma, adott idő elteltével. Ha nincs, mindet megölte, és marad az inszemináció. Eredmény azonnal, hiszen mikroszkópos vizsgálat. Állítólag specialisa: Dr. Gidai János.

   
   

   - vérből végzett anti-spermium / anti-ovarium teszt. Ez nálam negatív mindkettőre.

3. Petevezeték átjárható? HSG-m rendben, mindkét oldal spontán átfolyás.
4. Peteérés van? - ez rendben, hiszen tüszőérés ultrahanggal jól látható, majd a pete kilökődése utána  progeszteron szint megemelkedik, ami a peteérés lezajlásának bizonyítéka.
5. Sárgatest működés rendben? - progeszteron szint rendben, bár talán picit rövidek a luteális fázisaim (12-13 nap), de határértéken belül. 10 nap vagy alatta számít túl rövidnek.
6. Beágyazódás - 3 felelős gén (Leiden, MTHFR, Protrombin) rendben? - mindhárom rendben (mindkét allél normál, azaz teljesen mutációmentes).
7. Nő egészséges? - na, erre van egy sor lehetőség, hányféle módon lehet az ember lánya nem egészséges, így ez a lista tuti nem lesz teljes, de leírom, ami eszembe jut, meg amit találtam itt-ott.

A) Hormonális problémák

• Fogamzásgátló utáni hormonális zavarok: a fogamzásgátló szedésének abbahagyását követően akár egy évre is szükséged lehet ahhoz, hogy a hormonális egyensúly és működés helyreálljon a szervezetedben. - bő 2 éve nem szedem, és azonnal spontán rendes ciklusom volt, így ezt kizárhatjuk.

• Anovulációs ciklusok: ovulációval járó, illetve ovuláció nélküli ciklusok követik váltakozva egymást a szervezetben. - kizárva, lásd fentebb, peteérés rendben

• Megzavart hormonegyensúly (ciklusonként 2-szer kell nézni a hormonokat, a 3. és a 20. nap környékén). Hormontükröm rendben.

• FSH - Follicle Stimulating Hormone. Ez a hormon a nemi mirigyek működését serkenti, felelős a petesejtek éréséért és részt vesz a menstruációs ciklus szabályozásában. Ha túl alacsony a hormon szintje, zavar keletkezhet a menstruációs ciklusban. A túl magas értékek hátterében hormonzavar állhat. A PCO-s betegek kivizsgálásakor az FSH/LH arányt is nézik. Ez az arány normálisan kb. 1:1, ha az LH értéke magasabb, a PCO diagnozisa valószínű.
  Az FSH értékekkel kapcsolatban ezt találtam itt: "Az FSH az ovarium stimuláhatóságát mutaja. Általában 6 alatt kiváló, 6-9 jó, 9-10 még megfelelő, 10-13 nehezen stimulálható, 13+ nagyon nehezen stimulálható."
  Az enyém sajnos most megint felment 12 fölé, így az eddigi "8 - jó" kategóriáből most átestem a "12 - nehezen stimuláltható" kategóriába. Sajnos magasabb az optimálisnál, de ez a korom miatt kvázi normális. Egyelőre aviva tornával igyekszem lejjebb rángatni.

• LH -  Luteinizáló Hormon. A normális LH szint nagyjáből azonos az FSH-val. Ha az LH magasabb, mint az FSH, az PCO-ra utalhat. Nekem ez is pont a referencia tartományban van, így ez rendben

• Ösztradiol - az érésben lévő tüsző termeli, és szükség van rá a méhnyálkahártya kezdeti kifejlődéséhez (ezt nevezik a méhnyálkahártya regenerációs és proliferációs fázisának). Az alacsony érték nőknél a tüszőrepedés nélküli ciklus során, a petefészkek gyenge működésekor, illetve a menopauza után figyelhető meg. - nálam CD3 - 121,8, CD19 - 401,4, CD24 - 765,7, azaz rendben

• a kelleténél többi férfi nemi hormon termelődése- tesztoszteronom 1,0 nmol/L (ref: 0,4-2,6), azaz rendben.

• Prolaktin:  A hormon az agyalapi mirigy által termelt anyasági hormon. Fő feladata, hogy biztosítsa a tejelválasztást a szoptatás alatt, azonban egyéb folyamatokban is szerepet játszik (például az anyagcserében, a növekedésben és a szaporodásban). Emelkedett prolaktin szint gátolja az ovulációt. A magas prolaktin szinthipofizis tumor veszélye miatt további kivizsgálást igényel. A PCO-s betegek egy részében is észlelhető hyperprolactinaemia - prolaktinom 280 körul, azaz rendben

• Progeszteron: A menstruációs ciklus szabályozásához és a méh nyálkahártyájának rendszeres létrehozásához szükséges a sárgatesthormon. Hiánya, túl alacsony szintje növeli a mellciszták kialakulásának veszélyét és beágyazódási zavarokhoz vezethet,  illetve a beágyazódott, megtermékenyült petesejt nem tapad meg megfelelően, aminek a következménye korai vetélés lehet. Emelkedett érték esetén a teherbeesés valószínűsége csökken. progeszteronom PÉ előtt 2 körül, utána 40-60 körüli szintre ugrik, azaz rendben

• Policisztás megbetegedés: a petefészkeiden olyan ösztrogén termelő ciszták képződnek, amelyek hatására csökken a tüszőérést stimuláló hormonok képződése, ezért a kifejlődő tüszők nem jutnak elég tápanyaghoz. Ez a betegség általában a túlsúlyos nőknél fordul elő. PCOS: a petesejt nem érik meg, vagy nem tud kiszabadulni a tüszőből. Ezt UH vizsgálattal lehet kideríteni. -  kizárva, mivel ehhez LH/FSH>2 kell, ami nálam nem áll fenn, valamint ultrahanggal 10-nél több tüszőnek kell láthatónak lennie a ciklus elején, nálam nincs ennyi. PCOS-t 2 orvos is kizárta, úgyhogy elhiszem.

• Korai petefészek kiürülés - vannak rá tesztek (CCCT, inhibin B, ultrahang, vagy akár a vérből végezhető AMH (anti-müllerian hormon). Én AMH tesztet csináltattam, eredményem 3,5, ami jó, 50+-os klimaxot jelez előre, azaz ez is rendben.

• GnRH hiány (gonadotropin releasing hormone): ennek a hormonnak a hiányában nem működik a hipofízis, amely egyébként a női nemi hormon kibocsátásért felelős. - kizárva,  hiszen a hormontükröm rendben.

• Pajzsmirigy alul- vagy túltermelés - kizárva, TSH, T3, T4 rendben. Sőt, anit-TPO tesztet is csináltattam (ez pajzsmirigyes autoimmun betegségre utalhat, de ez is negatív.

B) Kromoszóma rendellenességek (kariotípus meghatározás, a pár mindkét tagjára): Turner-szindróma, több mint 2X kromoszóma, X poliszómiák, kevert nemiség. Ilyenünk még nem volt.

C) Medencei és mechanikus gondok: A méh, a petevezeték, és a petefészek gyulladásos folyamatai következtében összenövések/lenövések keletkeznek, és ezek akadályozhatják a petesejted kiszabadulását, haladását, a megtermékenyített petesejt megtapadását. Ezt okozhatják különböző fertőzések, de akár egy egyszerű felfázás is.

• Kismedence-gyulladás, a méh és a függelékek (petefészek, petevezeték) gyulladásos folyamatai. Ilyenkor általában olyan szalagos, vagy lemezes lenövések keletkeznek, amelyek vagy a petesejt kipattanását, vagy annak szállítását megakadályozzák. Hüvelyen keresztül felfelé hatoló baktériumok, de gyakran felfázás okozza ezt: hasi fájdalommal, lázzal, és kellemetlen szagú (gyakran véres) hüvelyváladékkal járó fertőzés a méhben, a petevezetékekben és a kismedencében. - szerencsére nincs gyulladás, kenettel is igazolva. Az összenövéseket ki tudja, azt csak laparoszkópiával lehetne megnézni.
• Méh helyzeti/felépítési rendellenességei: lehet veleszületett probléma, de okozhatja fertőzés, vagy kötőszöveti daganat.  (A méh fejlődési rendellenessége: A méh és a petevezetékek két cső (Müller-féle cső) összeolvadásából alakulnak ki. Amennyiben az összeolvadás részben, vagy egészben elmarad, úgy fejlődési rendellenességről beszélünk, amely a meddőség oka lehet - UH szerint minden rendben

• Méh helyzeti rendellenességei: előrehajló vagy hátrahajló méh, amely nehezíti a teherbeesést. A nőgyógyászod kézi vizsgálattal és ultrahang-vizsgálattal tudja megállapítani, hogy van-e ilyen jellegű probléma. - szerencsére nincs, ez is rendben.

• Endometriózis: a méhen kívül úgynevezett „szigetecskék” alakulnak ki, amelyek anyaga megegyezik a méhszövetével. A ciklusod során ezek a szigetecskék a méhfal változásával egyidejűleg növekednek, majd a menstruáció idején véreznek. Amennyiben a petefészekben, a hashártyán, vagy egyéb szervben tapad meg az endometrium, ott vérhólyagokat (csokoládék cisztákat), vagy hegesedést, összenövéseket okoz. Ez meddőséghez vagy csökkent termékenységhez vezethet. Felismerését segíti a közösülés, vagy menstruáció alatti erős fájdalom.  Nem tisztázott az, hogy az endometriózis miért okoz meddőséget. Igen valószínű, hogy a jelenség között összefüggés van, mert amennyiben az endometriozist megszüntetik, terhesség előállhat. - ezt nem igazán lehet nézni, csak laparoszkópiával, de állítólag NAGYON fáj, ha van, így valószínűleg nincs

• Erős hüvelyváladék, amely elpusztítja a spermiumokat. - ??

• Zona pellucida: kemény petesejtburok, amely mesterséges megtermékenyítéssel kezelhető - ??

D) Egyéb

• Általános immunológia - rendben

• Alloimmun betegség (itt) - erre vérvételes vizsgálat lenne, de egyelőre nem csinálják sehol, csak Fülöp dokinál a Honvédben, habituális vetélők esetén (innen).

• Alvadászavar - rendben, az alvadási panel rendben, a picit alacsony homocsiszteinen kívül semmi nem feltűnő. 

• Inzulinrezisztencia (IR) - kizárva, a cukor és inzulin értékeim terhelés előtt és után is csodálatosak, a múlt hét végén lett meg az eredmény.

• Elsavasodottság: a spermiumok pH érzékenysége elsavasodott női szervezet esetén hátráltató tényező, ú.i. a hüvelyben lévő savas kémhatás megbénítja az ondósejteket. A normális pH 7.4. Az enyém 6.9-7.1 körül van, így van még dolgom a  lúgosítással.

• Étel érzékenységek okozhatnak lappangó gyulladásokat, amik infertilitást okozhatnak. Vizsgálandó intoleranciák: glutén (búza, rozs,árpa), laktóz. Pipa, laktóz és glutén is negatív nálam.

• D vitamin - nekem picit alacsony (69, a határéték 75), most szedek 1000NE-s tablettát 2 hónapig, aztán majd meglátjuk. Itt találod, hogy miért fontos a D vitamin.

• B vitamin - rendben

• Genetikai vizsgálat a leendő apánál: ez még hátra van
• Y kromoszóma hordozza a hímivarsejtek éréséért felelős géneket is. Ha kiderül, hogy ez a terület sérült, vagyis emiatt van 20 millió alatt a hímivarsejtek száma, akkor nem érdemes különféle vitaminok vagy más csodaszerek hatására várni. Nincs mese: ezzel a kevés hímivarsejttel kell valamit kezdeni. A lombikprogram, ezen belül is az ICSI jöhet szóba, amikor a hímivarsejtet közvetlenül injekciózzák a petesejtbe. Ehhez egy spermium is elég.
• Az apa örökítő anyagában keresik a cisztás fibrózist (más néven mukoviszcidózist) okozó hibát is. Ez az egyik leggyakoribb öröklődő betegség, a genetikai hiba hatására a szervezetben található összes nyákos anyag sokkal sűrűbb a szokásosnál. Jellemző a gyakori felső légúti gyulladás, emésztési zavarok az epe besűrűsödése miatt, és ezzel együtt az ondófolyadék sem optimális a megtermékenyítéshez. Enyhe génhiba esetén sokszor nincs is más tünet, csak a meddőség! A cisztás fibrózist szűrő CFTR-vizsgálatot mindkét szülőnél elvégzik, így elkerülhető, hogy két tünetmentes hordozó utódja beteg legyen. Ha mindkét szülő érintett, érdemes nyomon követni a leendő babák sorsát a megtermékenyítés pillanatától. - na , ezt most újraolvasva lehet, hogy érdemes elvégeztetni, hiszen az Embernek pont viszkozitási gondjai (is) vannak, így ez akár lehet esélyes is - de állati drága, 23e Ft, szóval ezen még gondolkozom.

• és ha semmi más nem maradt, lelki okok

 E) Egyébként is javasolt általános vizsgálatok

• Vérkép - itt még pontosítani kell, végig kell nézni, hogy nekem eddig mit mértek, és mit nem, kell ugyanis C.E. szerint az alábbiak kellenek, de a narancssárgákat nekem egyetlen nagy vérképben sem mérték:
• Teljes vérkép (Aszpartát-amino-transzferáz (ASAT, GOT), Magnézium, Vas, Totál transzferrin, Ferritin, Összfehérje, Albumin, Alanin-amino-transzferáz (ALAT, SGPT), C reaktív fehérje (CRP) ultraszenzitív, Összkoleszterin, LDL koleszterin, Gamma-glutamil-transzferáz, Alkalikus foszfatáz, Összes bilirubin, Konjugált bilirubin, Kreatin-kináz (CK), Alfa-amiláz, Karbamid, Kreatinin, Húgysav, Nátrium, Kálium, Klorid, HDL koleszterin (picit alacsony), Trigliceridek, Összes kalcium, Foszfát, Vérkép automatával (kvalitatív vérképpel), Vörösvérsejt süllyedés sebesség (Westergreen), Prothrombin)
• LDH (Tejsav dehidrogenáz)
• vércukor
• „vérszegénység szûrés”
• Szerológia - elvileg mindenem rendben kell, hogy legyen, mivel rendszeres véradó vagyok, ott meg az ilyesmit (de nem biztos, hogy mindent) nézik, és szólnának, ha lenne valami - a BMC most vett le ehhez vért, lesz eredmény nem sokára.
• Hepatitis B szûrés (HBsAg) (2020 Ft)
• Hepatitis B szûrés + (anti-HBs+ anti-HBc) (2*1800 Ft)
• Hepatitis C szûrés (Anti-HCV AT) (2400 Ft)
• Szifilisz szûrés (RPR/VDRL)
• Toxoplasma IgG, IgM meghatározása (3600 Ft)
• Rubeola IgG, IgM meghatározása (3600 Ft)
• CMV IgG, IgM meghatározása (3600 Ft)
• HIV-1 Ag, anti-HIV-1/2 AT meghatározása (4050 Ft)
• Parvovírus B19 antitestek (IgG, IgM)
• Varicella zoster vírus (VZV) antitestek (IgG, IgM)
• Vizeletvizsgálat (Általános vizeletvizsgálat, üledékkel) - rendben

Akkor tehát gyakorlatilag már csak a genetikai vizsgálatok maradtak a listán, és a laparoszkópia & méhtükrözés kombó:

• Genetika: 
• kariotípus meghatározás mindkettőnknél
• CFTR-vizsgálat (cisztás fibrózis) 
• Laparoszkópia (esetleges összenövések és endometriózis kizárására). Habozok, mert ez erősen invázív, leeht, hogy várok még, hátha az inszemmel magától megoldódik az egész.

Amin dolgoznunk kell:

1. G sperma minősége (góc felkutatása és megszüntetése)
2. FSH-m csökkentése (aviva, búzacsíra)
3. savasságom csökkentése
4. D-vitamin szintem emelése