2013. január 30., szerda

Mai

Jobban vagyok STOP Már majdnem teljesen elmúlt a fájdalom STOP Holnap valószínűleg megpróbálkozom a rövidebb pilatesszel STOP Anyám felidegesített ma a jószándékával STOP ez nem szokatlan STOP én meg egy hálátlan pi.a vagyok, hogy ezen felhúzom magam STOP

2013. január 29., kedd

Napi reveláció

Egy idióta vetélkedő megy a TV-ben a háttérben, és egy tökhöz kapcsolódó növénytani kérdés volt. Ezek az egyre agyatlanabb vetélkedők számomra egyre élvezhetetlenebbek, pláne, mert már semmi magyarázat nincs semmihez, hogy okosodjon a nép, csak pojácáskodás*, így csőre töltött gugli elengedhetetlen.

Szóval gugli tök:

tök (Cucurbita) a tökfélék (Cucurbitaceae) családjának névadó nemzetsége.

és ekkor a reveláció - hát innen a CUCUMBER! az uborka.Hiszen az is a tökfélék családjába tartozik.

És a latin mégis a világ közepe.

Ezek azok a pillanatok, amikor 6 idegen nyelv és egy tolmácsdiploma után mégis inkább nyelvész szeretnék lenni, ilyenkor értelmet nyer a világ (mármint az a fele, ami a fizikán kívül van).

Orvosok, orvosisok ne fikázzanak azért, nekik ez biztos nem volt újdonság, de én sem egy bioszzseni nem voltam soha, se a latin nincs benne a 6omban.

* Uramatyám, a múlt héten belenéztünk a Fridi féle "Legyen Ön is Milliomos"-ba - hát, a Vágó biztos sírórohamokat kap, ha nézi. Ennyi erőltetett pojácaságot, és ilyen kevés ismeretterjesztést/tudást azért biztosan csak nagy nehézségek árán sikerült kihozni ebből a műsorból. De hát ez kell a népnek, gondolom.

The Day After

Mára egy kicsit összeszedtem magam. Nem mondom, hogy fájt az inszem, mert ez nem lenne igaz, de kellemetlen volt. Őszintén, nekem jobban fájt/kellemetlenkedett, mint a HSG. Amikor a doki beküldte a fiúkat, az kifejezetten feszített, nagyon erős mensisen - na, akkor arra gondoltam, hogy ha ennyire is tud fájni egy menstruáció, akkor nekem tuti nincs endometriózisom, mert ennyire sosem fáj se a menszesz előtt, se közben. De az csak egy pár pillanatig tartott, majd lassan csitult.
Viszont utána úgy éreztem magam, mint akit alhason rúgtak. De úgy igazán.
Nyűgös voltam tegnap egész délután, hasizomból nem is tudtam felkelni, meg semmit, így maradt az oldalra gurulós, feltápászkodós módszer, a köhögés is csak laposan ment, és a laptop is nyomta a hasamat.
Szóval nagyon nem bánom, hogy szabit vettem ki, és lelkiismeretfurdalás nélkül tudtam otthon pihenni tegnap.
A poszt-inszem szexre gondolni sem bírtam, nagyon nem esett volna jól, de nem is javasolta a doki sem, hiszen nekem már délelőttre, az inszem előttre megrepedt mindkét tüszőm, így nemigen lehetett volna további eseményekre számítani, szóval hanyagoltuk a dolgot.

Reggelre javult a helyzet, de továbbra is megfontolt sebességgel közlekedek, és úgy általában minden mozdulatot átgondolok. Múlt héten még azt gondoltam, hogy ma simán el tudok menni pilatesre, de ez totál felejtős volt.
Egy ici-pici barnázás is volt, szerintem vagy a tágítóval, vagy a katéterrel egy kicsit felsérthette a belső világomat, és az jött ki (remélem nem más az ok).

Szóval a szokásos sietős lépteimet most megfontolt lebegésre cseréltem, olyannyira, hogy reggel arra vetemedtem, hogy lifttel menjek fel a mélygarázsból. Mivel az én parkolóhelyem a -1.-en van, az irodám pedig az 1.-n, sosem megyek lifttel, egyrészt két szintnyi lépcsőzés simán kell, másrészt pedig a lift úgyis mindig megáll a  földszinten is, így lassabb, mintha gyalog mennék. A liftet megbántam, mert rengeteget kellett várni, 3szor fölértem volna gyalog, de mindig úgy voltam vele, hogy ha elindulok tuti amint átlépem a lépcsőház küszöbét meghallom az érkező lift csilingelését, így vártam, de kár volt.
Nem is voltam bent sokáig, már f6kor eljöttem, ami órákkal van a rendes hazajövési időm előtt, még tök sokan voltak az irodában! :) Fura érzés volt, de jó - ilyen lehet normálisnak lenni ;)

Végül a nap végére tovább javultam, még érzem a hasam, de már nem annyira érzékeny, mint tegnap vagy ma reggel. De futni és ugrálni egy pár napig még tuti nem fogok. A csütörtöki pilatest majd még meglátom.

2013. január 28., hétfő

Bloggerina

A bloggerinára még egy kiadó szavazatom van, a többit már elszavaztam. Csak úgy mondom :)

(nem, én nem neveztem, de szavazok lelkesen az általam szívesen olvasott indulókra).

The Die is Cast

Hát elvetettük. Képletesen a kockát, szó szerint pedig a magokat. Reméljük a legjobbakat.

Ezer évet kellett várni, de mindenki kedves volt, mint mindig.
Megérkeztünk 12 körül, bejelentkeztünk, és a recepciónál mindjárt kérdeztem, hogy lehetne-e egy UH-t az inszem előtt, hogy esetleg ne csináljuk hiába, mert tegnap reggel éreztem repedni a tüsző(ke)t, és ma reggel már emelkedett hőmérsékletre ébredtem. Semmi szörnyülködés nem volt, sem azon, hogy hű, megrepedtek, sem azon, hogy minek okoskodik, majd az orvos tudja, hanem kedvesen megkérdezte a hölgy, hogy mikor éreztem a szúrást, mondtam, hogy 9 felé, és megegyeztünk abban, hogy az már több mint 24 órája volt, úgyhogy szól az orvosnak, várjak a rendelő előtt.
Vártunk, bement, és kijövet mondta, hogy a doktor úr majd meg-UH-z a beavatkozás előtt, menjek át a nővérszobába bejelentkezni.
Átmentem, bejelentkeztem, várjak kint a recepció környékén, majd jönnek értem.
Vártunk, nem jöttek, így 1 körül már kicsit aggódtam, hogy elfelejtettek, G meg azon, hogy lejár a fiúk szavatossága, így visszaballagtam a nővérszobába érdeklődni. Nem felejtettek el, csak Zeke még el sem kezdte a maga inszemjeit, nyugi, majd szólnak, és fiúknak sem lesz baja, ők meg tápoldatban vannak.
Fél 2 után jöttek is értem, kaptam egy ágyat az egyik kórteremben (nagyon kultúrált, 4-ágyas, saját fürdőszobával, ami szintén európai volt), öltözzek át hálóing-papucs-köntösbe, és sorakozzak fel a műtő előtt.
Átöltöztem, felsorakoztam, beszólítottak, felkászálódtam az asztalra, láb fel, Zeke be, kérdezi a nevemet, nézi a lapomat, UH fel, igen, mindkettő megrepedt, folyadék a hasüregben (? asszem), remek, pont ezt akartuk, sóhajtson, megy a tágító.
Nem értem rá a tágítóval foglalkozni, mert közben egy nővérke még egyszer megkérdezte a nevemet és a párom nevét. Egyetértettünk, hogy mi vagyunk azok, ment a katéter, bele az anyag, lebillentettek, és kész is.
Pár perc múlva jött egy nővérke és egy bácsi (gondolom műtős), a nővérke elhadarta, hogy mindjárt segít a bácsi felülni, menjek vissza az ágyamba, 15 percet feküdjek, majd sorakozzak fel Zeke rendelője előtt a zárójelentésemért. Folyás - ha van - normális, ne aggódjak, a fiúk már a helyükön vannak. És huss.

Végül nem kellett a rendelő előtt várni, mert nem sokkal később jött Zeke - gondolom mi voltunk már az utolsók, nem akart vacakolni - és hozta a zárójelentést és az utro receptet.
Holnaptól 3*1 utro, van egy dátum a zárón, ha addig nem jön meg, akkor jöjjek reggeli első pisivel biostripre megnézni, mit alkottunk, ha meg megjön, akkor 2+/-1 napon jelentkezzek nála időpont nélkül.
Megkérdeztem még, hogy ha úgy alakul, hogy ez nem sikerült, akkor mehet-e mindjárt februárban a következő - ez parám volt már egy ideje, mert márciusban több hétig nem leszek itthon, így azt a hónapot tuti ki kell hagyni - de megnyugtatott, hogy igen, ha szükséges, és nem maradt ciszta, mehet mindjárt a következő.

Szóval ebben maradtunk. Feküdtem, olvasgattam a zárót - biostripre jelentkezzek Február 14-én.
Hehe, Valentin nap, úgy látszik nekem csupa szimbolikus dátum jut ebben a körben :) A gond viszont az, hogy én Február 13-15 Lengyelországban leszek, majd hétvége jön, így legkorábban 18-án tudok bemenni a BMC-be, vagy még 12.-én.
Ha addig nem jön meg, gondolom addig elég az utro - ennek még utána kell számolni - kritikus lehet a dolog, mert nem lesz utánpótlásom.
Bárcsak már itt tartanánk!
Aztán G-vel arra jutottunk, hogy ezzel a problémával majd akkor foglalkozunk, ha szembesülünk vele. Amúgyis ott leszünk a Jánosban 11-12-én a gasztron a H2-teszt miatt, ha aktuális a dolog, legfeljebb benézünk a BMC-be megbeszélni a kérdést.

Hát ez.
Most fekszem itthon nyugiban, ma nem is megyek sehova, sőt, még itthonról sem dolgozom, G hoz nekem ebédet, meg tortát, és még ajándék is lesz.
Boldog 37. születésnapomat :)

Update

Kicsit hullámvasúton ülök - reggel mellbe vágott a 36,6°C, és komolyan majdnem elsírtam magam, amikor az értéket a FF-be beírva az alábbi ábrával válaszolt a nyomorult:


A FF szerint csütörtökön volt PÉ, és ma már 4DPO van - ez szerintem tuti baromság, csütörtök délben még egyben volt az összes két tüszőm, doki nézte UH-n, és vasárnap éreztem csak ovufájdalmat (bár ez a szokásos kis szúrás sokszorosának érződött). Ennek alapján, meg azért, mert szombatig még volt termékeny nyák, de vasárnap már puskaport is tárolhattam volna odalent, manual override-al átkényszerítettem a PÉ időpontját vasárnapra (bár a hőmérséklet alapján akár szombat is lehetett, a petefészektáji szúrás nem feltétlenül mérvadó, a hő meg nem teljesen egyértelmű most (sem)).


A hülye hormoninjekciók miatt komoly érzelmi hullámvasúton ülök, különben nem vagyok egy sírós, de reggel jól kisírtam magam, hogy ez a hajó elúszott, de aztán úgy döntöttük, azért becsülettel végigvisszük ezt a kört, mást úgysem nagyon tehetünk, majd G elment odaadni a fiúkat a biológusoknak, én meg komótosan nekiálltam a reggeli készülődési programnak.
Erre WTF - ma reggelre megint lett termékeny nyák! Ráadásul nem is kicsit, hanem bő tojásfehérje.
Tehát lehet, hogy mostanában indul a második pete?! A FF-et összezavaró W-minta pedig a kettős ovu eredménye, és a második érő pete csinálja itt nekem a  fesztivált, csavargatja az ösztrogént?
A két tüsző között 3 mm különbség volt csütörtökön, ha az átlag napi 1.5mm növekedéssel számolunk, akkor az ca. 2 nap. Ha a nagyobb vasárnap repedt, akkor reális lehet, hogy a kicsi nemsokára fog.
Mármint, ha nincsenek hatással egymásra, és mindenki a saját növekedési tempójában halad, és saját menetrendje szerint reped.
Vagy ha több tüsző van akkor tandemben mennek, és ha az egyik reped, a másik is, mindegy, hogy hol tart? Ez nem tűnik logikusnak, bár a biológiában sajnos tényleg nem vagyok jó. 

Visszanéztem a  korábbi chartjaimat, és van V és W alakú is, kb. fele-fele arányban. Ha véletlenül helyes lenne a fenti elmélet, akkor ezek szerint nekem magamtól is szokott dupla ovum lenni - ami némileg megmagyarázná a totál értelmezhetetlen LH tesztelési eredményeket - bizonyos hónapokban 10-12 napig is sikerül pozitív LH tesztet produkálnom*.

Szóval most kicsit lenyugodtam - bár talán jobb lett volna az előző lelkiállapotban maradni, és a vesztesek nyugalmával végigmenni a következő két héten. Most megint kezdek reménykedni, és ilyenkor szarabb a pofáraesés. De hátha.
Majd még megpróbálok egy UH-t kikönyörögni az inszem előtt, hátha azon látszik valami okosság.

Megyek, befejezem a készülődést, és indulok nemsokára. Kicsit nagy a zűr a fejemben, egyszerre beszél mindenki, és még nem dőlt el, ki ma a főnök - ControlFreak, vagy az Optimista, aki bízik.. 


* igen, tudom, az LH teszt akkor pozitív, ha a 2. csík legalább olyan erős, mint a teszt csík, vagy erősebb, nem elég, ha csak megjelenik.

t0

CD16. T = 36,6 °C. Shit.

2013. január 27., vasárnap

Kinek van erre ideje?

Most, hogy itthon nagyjából minden elvégzendőt elvégeztem háztartásilag, és egyetlen dolog maradt csak, amit továbbra is halogatok - a péntekről megmaradt, de hétfő reggelre szükséges munkám befejezése - inkább tovább halogatok.

Viszont az jutott eszembe, hogy hogy van az embereknek ideje erre az asszisztált reprodukcióra (a továbbiakban AR, lustaságból)?
Minden alkalommal komplett délelőttöket ücsörgünk az intézetben, előre nem tervezhető időpontokban. Mert van ugye a cikluskezdés, az kinél inkább, kinél kevésbé szabályos, de sosem 100% a dátum, pedig 2+/-1 napon kell először megjelenni a BMC-ben az inszemhez. Aztán, ha minden rendben megy, kezdjük a szurikat, amiket több totálisan tervezhetetlen idejű és számú kontroll UH kísér, ami függ a tüszők növekedésének sebességétől, a doki leterheltségétől és a csillagok állásától. Az inszem dátuma, ami ráadásul majd egy teljes napnyi elfoglaltság lesz, amennyire ezt előre látom, alig pár nappal előre derül ki. 
És ekkor még nem volt semmi komplikáció, ciszta, kisműtét, kezelés, extra vizsgálat, konzílium, kiskutyafüle.

Szóval az OK, hogy én egyrészt egy szuperliberális amerikai multinál dolgozom, ahol az az elv, hogy ha nem órabéres vagy, akkor mindegy mikor csinálod, csak legyen kész a meló, másrészt főnököm sincs közel s távol a kontinensen, szóval gyakorlatilag senkinek nem tartozom elszámolással az időmről, így egyszerűen simán csak nem megyek be, vagy szólok az asszisztensnek, hogy mikortól leszek elérhető, ha meg ég a ház, kapcsoljon mindenkit a mobilomra (de csak ha ég a ház!), de azért nem mindenkinek ennyire kényelmes a helyzete. Sőt, az a  sanda gyanúm, hogy a legtöbb embernek egyáltalán nem liberális a munkahelye/főnöke.
Szabit vesznek ki? A szabi egy részéről a munkáltató rendelkezik, így ha nem akar, megteheti, hogy nem enged el, pláne, mert nem hetekre előre ismertek a dátumok, így nehezen tervezhető a dolog. Vagy minden alkalommal táppénzre íratja ki magát az ember? Az meg tiszta rablás - a múltkor tüdőgyuszival feküdtem itthon, és kiírt a háziorvos, vittem is be a táppénzpapírt, mire az asszisztens kiszámolta nekem, hogy mennyivel kevesebb lesz a fizum 4 nap táppénz miatt, így a végén inkább szabit írtunk, nem táppénzt.
Hogy csinálják ezt mások?

És akkor a gyógyszerek áráról még nem is beszéltünk. Az állami támogatott inszem eddig több mint 30ezer Ft-ba került. Pedig maga a beavatkozás ingyen van, és a gyógyszerek is támogatottak. A 10-es adag Merional 23ezer volt, és a 2 adag Merional plusz 2 adag Pregnyl 9ezer valamennyi.
Ha jól tudom, a  KSH adatai szerint 200valahányezer Ft az átlagos havi jövedelem ma az országban*. Egy átlagjövedelem 15%-a megy el egy kör inszemre? Államilag támogatott rendszerben, nulla magán vizsgálattal (azt most nem számolnám össze, mennyit költöttünk eddig összesen a magán vizsgálatokra, de valahol 6-700ezer Ft környékén járhatunk nőgyógyászokkal, andrológusokkal, HSG-vel, rengeteg magán vér és genetikai vizsgálattal, stb. A gasztroenterológia meg még csak most jön, februárra kaptunk időpontot).

Ez kész őrület. Szerencsére nekünk jelenleg nem gond sem az idő, sem a pénz, mindkettőt meg tudjuk oldani, de azért eléggé világosan tisztában vagyok vele, hogy nem az átlagot képviseljük. Szóval elég úri sportnak tűnik ez az AR, de komolyan.

* jó, persze tisztában vagyok vele, hogy az ország fele adót csal, és kamu a bejelentett jövedelem, amivel a KSH számol, de azért erre nem lehet komplett társadalmakat alapozni.

Egyeske úton..

A'sszem megrepedt a bal petefészkemben a nagyobbik tüsző. G szerint túlparázom, de az előbb annyira belenyilallt a bal oldali alhasamba a fájdalom, hogy hirtelen összegörnyedtem. Kb. 4-5 percig fájt nagyon, utána lassan elkezdett enyhülni, és mostanra majdnem teljesen elmúlt, bár egy kicsit érzem még. Ja, és a melleim már nagyon fájnak, provokáció nélkül is.
Mivel a petesejt 12-24 órát él, ami alatt megtermékenyíthető, ezt a tüszőt elvesztettük, azt hiszem, hiszen holnap 12-13h közöttre kell mennem, így azt hiszem, csak a délutáni órákban kerülök majd sorra, azaz bőven több, mint 24 óra múlva.
G-vel röviden megvitattuk a vészhelyzeti szex lehetőségét, de ha most szexelünk, akkor holnapra relative kevés spermája termelődik még, és az se jó, így ezt a lehetőséget elvetettük.
Szóval higgyünk a dokinak, hogy holnap a nap, és reméljük, hogy legalább reggelig (de minimum hajnalig) kibírja a másik tüsző.

Jajjj.. lehet, hogy ezt túlparázom, és túlzottan figyelek minden rezdülésemre, de hát az vesse rám az első követ, stb..
Vissza tehát a Mythbustershez, az legalább leköt.

t-1 day

CD15. Hő: 36.52 - határeset. Kicsit magasabb, mint az elmúlt napokban, de emelkedettnek alacsony (36.7-36.9 körül szokott lenni a magas hőm), alapnak meg határeset. De legalább nem magasabb, ez is valami. Remélem legalább az egyik tüszőm még kibírja holnapig.



A Pregnyl kínszenvedés volt tegnap. Általában a szuri legrosszabb része a fertőtlenítő spré. A koprodukció ugyanis úgy néz ki, hogy én összekutyulom a cuccot, G lefertőtleníti a hasam, én szúrok, ő benyomja. A hideg fertőtlenítőtől meg tisztára rosszul vagyok, rendesen befeszülök, így G igyekszik váratlanul meglepni vele, hogy ne érjek rá ráfeszülni. Tudom, hiszti, de nem csak utálom a hideget, de rettegek is tőle, és az, hogy a meleg hasamat egy hideg valamivel lefújja nem a kedvenc részem. Szóval tegnap jól meglepett, alig húztam fel a pólómat, már le is voltam fertőtlenítve. Máskor simán bökök, de tegnap csak a harmadik nekifutásra sikerült. Az első két helyen a fél milliméter beszúrása is fájt, így kihúztam, és új helyen próbálkoztam, mire a harmadik helyen végre elszántam magam, hogy betolom a tűt, ameddig kell.
Meg is lett a tegnapi hisztim eredménye, mert ugyan nem lila a hasam, de érzékeny az a terület, amit tegnap összeszurkodtam, mintha hasbavágtak volna.

Mivel az elmúlt időszakban hol utaztam, hol meg a BMC-ben ücsörögtem (az elmúlt egy héten is két komplett fél munkanapot), a többi időben dolgoztam, mint a bolond, így becses testem karbantartására nem maradt idő. Se körmös, se fodrász, se kozmetikus.
A körmös meg a fodrász nem olyan vészes - a körmömön francia shellac van, újra kellett volna kenni, mert elkezdett feljönni, és ez nagyon gyorsan nagyon csúnya lesz, így inkább tegnap leoldottam magam az egészet, és levágtam a körmöm, majd egy hét múlva újracsináltatom. Babonám amúgy is, hogy nem árt a körömnek, ha néha nincs rajta semmi,és kap levegőt. Tudom, döglött szaru, de akkor is.
A fodrász is elviselhető veszteség - mivel nagyon őszülök (kb 18 éves korom óta, így nem lelki trauma), elég gyakran festetek, de mióta megint frufrum van, elég sokáig nem feltűnő a lenövés (meg különben is, 180cm vagyok, aki rálát a fejem tetejére, az megérdemli), szóval még az is kibírja a jövő hétig.
A kozmetikus viszont kritikus - már a múlt héten is nagyon kellett volna gyantáztatnom, de reménytelen volt elszakadni, végül hétfő reggel (holnap) akartam menni, de kiderült, hogy a kozmetikusom elutazott Tenerifére, és majd csak egy hét múlva lesz.. szóval ezt meg kell oldanom házilag.
Egy dolog, hogy a pasik a hosszú kapcsolatokban már nem annyira érzékenyek a témára (az enyém sem, fel se tűnik neki, amíg nem őserdő), de hát hétfőn lesz a nagy nap, és mégsem tehetem ki a dokit ilyen látványnak, amikor meginszeminál. Már a múlt héten is kénytelen voltam csíkos térdzoknijaim arzenálját felvonultatni a vizsgálatokhoz, hogy ne ijesszem meg, de a helyzet már nem tartható.
Szóval G mehet xboxozni most délelőtt, fején a fülessel, én meg nekieshetek az irtásnak.

Feltűnt különben, hogy a dokik oda se néznek, úgy tolják fel a hüvelyi UH-t. A sima nőgyógyászom (nő) azért nézett egy kicsit, keresgélt, óvatoskodott. Itt a BMC-s dokik gyakorlatilag oda sem pillantanak, csak tolják, és a képernyőt nézik közben. A 4 dokiból eddig háromnál voltam (Újvári, Szűcs, Zeke), és mindhárom ugyanígy csinálta. Már csak Konc hiányzik, és akkor már mindenki vizsgálójában feküdtem - de remélem erre már nem fog sor kerülni, és a holnapi inszemmel be is fejezem BMC-s pályafutásomat.

2013. január 26., szombat

t-2 days

Ma még egyben vagyunk, én és a túszőim, 36.4-re ébredtem, ami rendben.
Tegnap beadtuk az uccsó Merionalt, ma a Pregnyl jön este. A Merional összességében nem volt gáz, kicsit csípett, de abszolút ki lehetett bírni. Be sem lilult a hasam a szurkálástól, a 12 szuriból egyetlen egynek a helyén lett egy ici-pici kb. másfél milliméter átmérőjű lila folt. Meg egyszer bénáztam még a legelején, és túl lapos szögben szúrtam, nagyon a bőrfelszín alá ment, így egy hólyag alakult ki, de az is felszívódott hamar.
Most már eléggé izgulok, szó se róla.

Tegnap megint olyan napom volt, hogy egyetlen privát gondolatot nem volt időm végiggondolni, de szó szerint. Délelőtt még tudtam a rendes melómat rendes tempóban végezni, de amint felkeltek az amcsik du 1 körül (ők korán kezdenek dolgozni, már helyi idő szerint 7kor sokszor bent vannak az amerikai kollégáim), indult a parádé, le nem szálltak volna rólam.
Mivel elvben aviva nap a péntek, be van állítva a naptáramba az optimális elindulási idő, meg az utolsó lehetséges elindulási idő - amikor feljött a második emlékeztető, fejetlenül összecsaptam még pár dolgot a gépemen, néhány dolgot felírtam, amit így még most szombaton be kell fejeznem otthonról (mert hiszen hétfőn egész nap nem leszek), a kollégámat áttettem a  mobilomra, és rohantam. Az aviva a Villányi út BAH csomópont felé eső részén van, így én a pesti alsó rakparton repesztek le, át a Szabadság hídon, és végig a Villányin. Beszédes kollégámat végre a Szabadság híd körül le tudtam tenni, így elkezdtek futni a saját gondolatok a fejemben - de jó vagyok, még épp pont be fogok esni kezdésre, majd a Móriczon már azon gondolkoztam, jó ötlet-e a plusz gyakorlatokat is megcsinálni, ugyanis Marika a 18 alapgyakorlaton kívül csináltat még plusz gyakorlatokat negyed órában a végén, de azokat nem mindig csinálom, pláne a ciklus második felében, mert így is barnázok, ha sokat tornázom. Ezen elmélkedve a Villányira érve felötlött bennem, hogy ez az egész aviva a petefészekre hat, én meg most inkább vigyáznék a petefészkeimre, és bennük az egy-egy nagy tüszőkére, szóval nem kéne őket megbolygatni, nehogy szándékuknál hamarabb megrepedjenek. Mire ideértem a gondolatmenetben, már épp lassítottam volna parkolóhelyet keresve, de így végül mégis elsuhantam a ház előtt, és hazafelé vettem az irányt.
Ügyes vagyok, tettem egy hatalmas észak-pest dél-buda észak-buda kört végül, feleslegesen. Ha ezt hamarabb végig tudom gondolni, 45 perccel tovább bent maradva is ugyanakkorra értem volna haza, és nem lenne melóm szombatra, mert be tudtam volna fejezni.
De végülis jót autóztam, Budapest mindig szuper csúcsidőben ;)
Hát ennyit az automatizmusokról - normálisan jól működnek, de most jól kiszúrtam magammal.

2013. január 24., csütörtök

CD12 - második UH kontroll

Inszem hétfőn!

A mai kontroll eredménye:

Méhnyálkahártya: 12B
Bal ovárium: 1 db 22mm
Jobb ovárium: 1 db 19mm

Vérvétel ma sem volt - nem tudom, hogy inszemnél nem is szoktak nézni E2-t egyáltalán, vagy ennyire bízunk a jó eredményeimben..

Ma és holnap még egy-egy Merional, majd szombat este 8kor tüszőrepesztő: 2 Pregnyl-por 1 oldószerrel.
Inszem hétfőn.

Kicsit aggodalmaskodtam, hogy a 22mm-es kibírja-e hétfőig, de Zeke azt mondta, hogy ő ezen nem aggódik, kritikusabb, hogy megrepednek-e majd rendesen időben a tüszők.
Szóval ez van, hétfőig halkan aggódunk, hogy kibírják-e a tüszők, de Zeke nyilván ezrével csinált már ilyet, szóval biztosan tudja mit miért tesz.

Egyéb: termékeny nyák már napok óta van, és reggel óta érzékenyek a melleim is. Maguktól (még) nem fájnak, de enyhe nyomásra érzékenyek, így attól tartok most egy darabig nem lesz hason alvás, pedig úgy tudok a  legjobban.

Az intézetben: ma is 10-re mentünk, értsd 10.15 körül értünk oda. Nem volt tömeg, voltak szabad ülőhelyek, de kb amint bejelentkeztünk és elhelyezkedtünk, elhúzott Zeke kabátban, gondolom műtéthez hívták el, vagy mi, és egy óra hosszát elő sem került. Én nem stresszeltem, vittem a Camorrás könyvem, az irodában tegnap szóltam az emberkéimnek, hogy csak délután leszek, és G-vel (aki mindig ragaszkodik hozzá, hogy eljöjjön velem, pedig tök fölösleges) elszórakoztattuk egymást, amikor épp nem olvastunk. Szóval nekem nem volt kritikus a másfél óra várakozás, de volt ott egy lombikos szőke lány, aki saját elmondása szerint már 8 óta várt - na, ő nem volt boldog. Ráadásul pont egymás után hívtak be minket, így duplán tudatosodhatott benne, hogy feleslegesen ült ott órák óta, mert engem, a két órával utána érkezőt szinte vele egy időben szólítottak.
Persze amint Zeke visszaért, azonnal pörgette a dolgokat, akkor már hamar sorra kerültünk, szóval nem lehet panasz. Nyilván okkal hívták el, ez egy ilyen üzem.

Akkor tehát inszem hétfőn - addigis hőmérőzés reggelente a magam megnyugtatására :)

Öndiagnosztika - closing

Nem akartam én ekkora port kavarni, sem azt, hogy itt egymásnak essünk, és szerintem Heniiii kommentje jól össze is foglalja és lezárja a dolgokat. Köszi Heniii, tegnap olyan napom volt, hogy megnézni sem volt időm, mi történt, nemhogy reagálni, és csak most látom a sok kommentet.

Mind az orvos, mind a beteg oldalnak van igazsága, és nyilván mindenki azt érzi erősebben, amely oldalon éppen áll.
Orvosként biztosan sokat találkoznak buta, erőszakos, idegesítő internet-művelt betegekkel és mégis nyugodtnak és udvariasnak kell maradniuk - ez nyilván nem könnyű. És simán el tudom képzelni, hogy minden okos, felkészült ÉS udvarias betegre ezrével jutnak a bunkók. Sajnos. Ilyenkor egy orvos lát naponta SOK beteget - az ő véleményét nyilván ez a populáció határozza meg.
Betegként meg remélhetőleg nem kell gyakran orvosokkal találkozni (mert egészségesek vagyunk, és nem azért, mert jusztse megyünk orvoshoz), de ha mégis, akkor nyilván ott is vegyes a populáció, és a beteg véleményét pedig ez határozza meg. Nálam speciel kiegyenlített a mezőny, ismerek remek  és rémes orvosokat is, így nem mondom, hogy mind hülye, vagy mind isten. Ez hülyeség is lenne.

Szóval szerintem maradjunk annyiban, hogy mindenkinek van igazsága. Aki meg nem bízik az orvosában, az váltson. Ennyi.

Ja, meg még egy konklúzió - ahonnan elindult ez az egész: kényszeres vagyok. Ez tény, és (nekem) nem is újdonság, de köszönöm az aggodalmat :)

És akkor itt fejezzük is be ezt a témát, ne bántsuk egymást, mert itt tényleg senki nem érdemli meg, hogy bántsák.
Peace.

2013. január 23., szerda

Öndiagnosztika?

Egy kis vita bontakozott ki egy korábbi bejegyzésem kapcsán abban a témában, hogy vajon mennyire kell/érdemes/lehet rágörcsölni egy-egy orvosi problémára, jó-e, ha a beteg utánaolvas a neten, adott esetben akár "beleokoskodik" az orvos dolgába.

Egyrészt totál meg tudom érteni az orvosok által sokszor képviselt álláspontot, hogy az interneten csak hülyítik egymást az emberek, és tessék megbízni az orvosban, ráhagyatkozni,és majd jó lesz, hiszen riasztó butaságok kerengenek a net bizonyos (sok) területein, amit rémesen buta emberek állítanak letaglózó magabiztossággal, és így könnyen kialakulhat (amúgy az élet minden területén) a legveszélyesebb és legirritálóbb típusú beteg, a buta de erőszakos / besserwisser típus, ami nyűg az orvosnak, hiszen az idejét arra kell fordítania, hogy kibeszélje a hülyeségeket a beteg fejéből, és megküzdjön annak prekoncepióival.
Ez a rész tiszta.
Viszont nem szükségszerűen buta az a beteg, és lehet, hogy tényleg alaposan utánajárt a dolgoknak, nem fórumokon, hanem szakirodalomban, már a sokadik körét futja, és tényleg képben van. Elfogadom, hogy ez a ritkább, szó se róla, de annak az egy betegnek pont lehet, hogy érdemes elmagyarázni. Persze a túlterhelt állami egészségügyben nyilván nincs idő és energia extra körökre, ezt is belátom.

Ezért járok én többségében magán ellátásba (a BMC most pont a kivétel, de ha az első néhány körünk nem sikerül, valószínűleg elgondolkozom majd a magánba váltáson).

Annak, hogy én utánajárok a dolgoknak a control freak típusú személyiségemen túl két fő oka van.

1. Az orvosnak én egy vagyok a sok közül, ha mégsem jó a diagnózis vagy a kezelés, akkor legfeljebb egy picit rontom a statisztikáját, de neki nem tragédia. Nekem lehet, hogy az, hiszen csak egy életem van.

2. A másik érvem, amiért biztosan sokan fognak utálni, és állati nagyképűen hangzik, és most tényleg nem konkrétan az itt velem vitába szállókra értem, szóval no offense meant, és lécci ne vegye magára senki, de általánosságban azért az orvosok is emberek, az ő tulajdonságaik is szórnak - ki mennyire okos, alapos, kreatív, precíz, stb. Senki nem tökéletes mindenből, sőt. És attól, hogy valaki orvos, még nem feltétlenül okosabb nálam. Sőt. A SOTE-n is voltak jó és rossz tanulók, és nem csak summa cum laude-val lehet orvossá válni. Szóval jó eséllyel az én IQ-m sok orvosénál magasabb (statisztikailag), mivel magasan az átlag felett vagyok. Nyilván nem kérem el minden orvos indexét, hogy lássam, milyen jegyei voltak, azt pedig, hogy mennyire "slendriánul" nagyvonalú, vagy gondosan alapos pedig végképp nem tudom felmérni (legalábbis nem egy vagy két találkozás után). Nyilván a sok év alatt elsajátított lexikai és praxis tudásom nincs meg, viszont szerencsére az internet egy hatalmas könyvtár, ahol minden megtalálható, a sok szemét mellett komoly cikkek és könyvek is fellelhetőek, így intelligenciával és némi kutatói vénával sok minden offsetelhető.
Ezért a legjobb, amit tehetek, hogy informálódók, és igyekszem a lehető legtöbbet megtudni az orvostól, informált kérdéseket teszek fel, és saját véleményt alkotok. Ha valamiért kételyeim vannak, kikérem egy másik orvos véleményét, és így tovább. 

A bónusz track, hogy sajnos túl sok rossz orvossal találkoztam már életem során, akik triviális dolgokra nem jöttek rá. Most csak ötletszerűen a legfrissebbeket említve:
- a Nagypapám az Árpádban halt meg, mert az orvos nem ismerte fel az idős kori cukorbetegséget, kómába esett, és meghalt. Kórházban, felügyelet alatt. 
- Anyumnál a nyáron 4 (négy!) orvos nem ismerte fel a Leim-kórt, az 5. SOS küldte a Lászlóba, ahol igazolták is, és antibioval hamar kikúrálták, de ha elfogadja az első orvos véleményét, és csöndben vár a gyógyulásra, meg is halhatott volna.
- Tesóm oxigénhiányosan született kisbabájánál 2 (azaz kettő) gyermekorvos állította, hogy minden rendben van, miközben a gyerek úgy mozgott 3 hónaposan, mint egy törött szárnyú, kockás benzinnel működő kis gépmadár, és semmi a saját koránál elvárt mozgást nem végzett. Anya olvasott utána, és szólt a tesómnak, akik végül elvitték a Dévény intézetbe a gyereket, és láss csodát, tényleg. Azóta tornázik, és most már szépen mozog, de hát azért most komolyan.

És ezek most gondolkodás nélkül az elmúlt 12 hónapból szedett példák. 

Ráadásul ezek mind komoly dolgok, amik az adott beteg teljes életére kihatással vannak. Nagypapám meghalt, Anyum is meghalhatott volna, vagy tartós károsodást szenved, a kis unokaöcsém mozgássérült lett volna nagykorára, ha Anyum nem ássa bele magát.
Szóval sajnos annyi a rossz példa, hogy tisztelet a kivételnek, és a másik oldalon persze ismerek rengeteg remek és elkötelezett orvost is, de az a  biztos, amit többször keresztbeellenőriz az ember. Különösen, ha nem minden napi, futószalagtípusú problémáról van szó.

Speciel néhány éve jártunk Indiában, és konkrétan megfogdosta a karomat egy leprás. Csak egészen kicsit estem pánikba (sic), de még aznap éjjel utánaolvastam (így pánik nélkül tudtam élvezni az utazás maradékát). Kiderült, hogy az emberek nagyrésze inherensen immunis a leprával szemben, és ha el is kapja az ember, antibiotikummal könnyen és gyorsan gyógyítható - HA FELISMERIK. A gáz része, hogy a lappangási ideje 20 (húsz!) év is lehet.
Szóval hazajőve konkrétan beleírattam a háziorvosommal a kartonomba, hogy leprával kapcsolatba kerültem 2008-ban, mert ha 20 év múlva megbetegszem, és fura tüneteket produkálok, ugyan melyik orvosnak jutna eszébe Magyarországon (vagy pláne Nyugat-Európában) leprára tesztelni és kezelni? Szerintem nem sokaknak gyulladna fel a fény a fejében.

És ismétlem, tisztelet a kivételnek, de az orvosok populációja is, mint minden más szakma egyedekből áll, akik eltérő személyiséggel és tulajdonságokkal rendelkeznek. Vannak hentesek, vannak iparosok, és vannak zseniális művészek. Viszont nem látszik rajtuk kívülről, hogy mennyire alaposak vagy okosak, és ez nem olyan, mint a burkoló, hogy majd legfeljebb felszedetem a rondán lerakott burkolatot, és hívok mást, mert itt lehet, hogy nincs második dobás.

2013. január 22., kedd

Előszülinap

Ma előszülinapom volt - megérkezett a szandál, amit a nyárban reménykedve néhány hete rendeltem magamnak a Fashiondays-ről, és pont olyan, amilyennek a képről tűnt, mi több, a méret is tökéletes. Ezen felül megérkeztek a könyveim, amiket a bookline-ról rendeltem. 
Hétfőn lesz a szülinapom - a 37. Prímszám. A prímek a matematikában speciális "kaszt". Reméljük, nekem is rendkívüli - pontosítsunk - rendkívül évem lesz!
Tudom, minek rendelek a szülinapom előtt, pláne, mert könyveket kérek mindig, de egyrészt elfogytak az olvasnivalóim, másrészt pedig vannak elhanyagolt darabok a kívánságlistámon, amik ezer éve ott vannak, és senki nem meri őket nekem megrendelni. Értem én, hogy az anyósom vagy a sógorom, akik nem értenek németül, nem mernek/akarnak nekem német nyelvű/című könyvet rendelni - bár ha rajta van a kívánságlistámon, akkor nyilván vágyom az adott könyvre, de a szüleimtől több racionalitást várnék. Nekik semmi bajuk a némettel, viszont ők meg mindig a legfrissebben a listára került tételeket veszik meg nekem, és nem a legrégebben ott levőket, így vannak sötét sarkokban régóta ott rejtőző kívánságok. Szóval megsajnáltam ezeket a régóta ott ácsorgó könyveket, meg magamat is, hogy így sosem fogom tudni elolvasni őket, és inkább addigis megrendeltem magamnak. 6 könyv, ezzel pár hétig el vagyok.
A Pratchettet (Snuff) akartam a leginkább, de az a Tesóm privilégiuma, hogy meglepjen vele, ezt nem veszem el tőle, azt rajta hagytam a listán. Remélem megkapom, mert ha nem, mérges leszek! :)

Ezeket kaptam ma magamtól:


Ja, és bejelentettem a  főnökömnek, hogy hívnak másik poziba, szóval ha tényleg megajánlják, akkor elfogadom. Nálunk ez úgy van, hogy minden pozit meg kell hirdetni, még akkor is, ha már megvan, kit akarnak oda, és egy online rendszerben kell jelentkezni. A jelentkezés előtt azonban szólni kell a jelenlegi vezetőnek, hogy tudja, mire számítson. Szóval ma délután szóltam a főnökömnek, és utána rányomtam a gombra. A főnököm várakozáson felül jó fej volt, majdnem megsajnáltam, annyira kétségbe esett, de nagyon emberséges volt. Ezután már csak az kell, hogy tényleg enyém legyen a pozi, és nehogy megszívassanak azzal, hogy esetleg több embernek is felajánlották párhuzamosan, és most futtatnak minket versenyt.. de ez már nem rajtam múlik, majd kiderül, mi lesz. Szóval lehet, hogy global leszek, ráadásul az ernyőüzletágban, szóval hatványozottan több felelősséggel - izgi :)

És hétfőn boldog 37. szülinapom lesz - az persze világos, mit szeretnék igazán a szülinapomra! :)

AMH - a harmadik

Na, hogy teljes legyen a kép, ma megjött az újabb AMH eredményem.
Ezt azért csináltattam, mert júliusban mérve 3.5 volt, amin hatalmasat örömködtem, majd a decemberi 0.9 lett, ami totál sokk volt. Ezen nagyon elámultam, mert hát azért 6 hónap alatt ekkora esés - a negyedére! nem a negyedével, hanem a negyedére! - elég durva. 
Az egy mérés nem mérés, két mérés fél mérés alapján azonban kellett egy harmadik mérés is. Persze ez így nem százas, mert nyilván elvben ugyanazt ugyanakkor ugyanúgy kellene megmérni, hogy tudományos igényességgel összehasonítható legyen, de ettől most tekintsünk el. Ebben a témában már amúgyis régen letettem a tudományos igényességről, ami kicsit zavarja a kutató lelkemet, de ez van. Az orvoslás és a biológia nem egzakt tudományok. Na szóval tehát az "ugyanakkor" nem teljesíthető, de hát így sem rossz.
A mai mérési eredmény:

Név                                         Eredmény Egység   F     Referencia    
-------------------------------------------------------------------------------------
Anti-müllerian hormon                                 1,2 ng/ml                     0,2 - 14,6      

Szóval 1.2. Ez se maga a mennybe menetel, de jobb, mint a decemberi, cáfolva ezzel azt a tézist, hogy az AMH értéke monoton csökken az idővel, hiszen az enyém december óta 30%-al nőtt. Így tehát vagy a júliusi volt totál off, mérési hiba, vagy akkor speckó jó hónapom volt, és az AMH tényleg, mint azt egyesek feltételezik, inkább az aktuális havi petesejtállományt jellemzik, és nem az overall petefészek tartalékot.

Szóval akkor ez van - nincs szuperpetefészkem, de kétségbe se kell esni, még nincs kiürülőben sem. Ez összességében jó hír.

Vajon mikor lesz az inszem?

Na, tegnap jól beparáztattam magam azzal, hogy a 16mm-es tüszők mellet mikor lesz vajon az inszem, mert én úgy értettem, hogy Zeke hétfőre tervezi, de csütörtökre rendelt vissza kontrollra, ami akár szombati inszemet is sejtethet. Az aggodalom fő oka, hogy ilyen méretek és gyors növés mellett már hétvégén simán megrepedhetnek maguktól, de vajon csinálnak-e inszemet szombaton a BMC-ben?

Mivel nem tudok várni, ez sosem volt erényem, tegnap még gyorsan kidobtam a kérdést a Babanetre, a BMC-s topikba, és mára ketten is reagáltak, de nem nyugodtam meg :( Mindketten azt mondják, hogy úgy variálnak a gyógyszerrel, hogy H-P legyen csak inszem..

Aarrgghh - ettől most nem nyugodtam meg. Kicsinálom magam az aggódással csütörtökig - még kettőt kell aludni!

2013. január 21., hétfő

CD9 - UH kontroll

A BMC-ben ma is állati tömeg volt - G 53 várakozót számlált össze, amikor 10-kor befutottunk.
A recepción berakták a kartonunkat Zeke doki kupacába, és nem sokkal azután jött is az asszisztense, és vitte be a pakkot. A dokira sokat kellet várni, a műtőbe rohangált meg vissza többször is, így csak 10.45 körül kezdte el az UH-kat - velem.
Pedig határozottan úgy láttam, hogy a többiek régebben ott voltak, de úgy tűnik, a tetejéről kezdik ledolgozni a kupacot, így LIFO* a stack ürítésének módszere, azaz sok múlik az időzítésen. 
Ma szerencsések voltunk, mert pont az érkezésünk után vitték be a stócot, így első helyre kerültünk (addigi) utolsó érkezőként.
10.50-kor mentem be vetkőzni, előttem még egy nagypocakos kismamát szólított be CTG-t megbeszélni, és volt egy kétségbeesett maszkos hölgy, aki úgy tűnt, hogy a stimu alatt megbetegedett, és nem tudta, mi tévő legyen, még ő is bement soron kívül, majd szólított engem:

Méhnyálkahártya: 9b
Bal ovárium: 1 db 16mm
Jobb ovárium: 1 db 15mm

Ez nem hangzik rosszul, bár a b-t nem tudom értelmezni a 9b-ből, ha tudja valaki, mondja meg lécci. Mindenesetre a 9mm-es méhnyh okésnak tűnik, és két szépen fejlődő tüsző is van.

Kontroll csütörtökön, addig menjem a maradék 3 merional, és preliminary inszem date hétfő - 28.-a. Reméljük túlélik a tüszikék a hétvégét, és nem akar majd spontán repedni egyik sem. A hétvégére majd Zeke "bekottáz" - ahogy mondta - a tüszőrepesztő szempontjából.

Szóval eddig on track - most már siettetném az időt, menjünk már, menjünk már, de nem lehetek elégedetlen, eddig jól haladunk.

Folytatás csütörtökön, és most nekiülök dolgozni, ha már ellazsáztam a nap felét.

* LIFO: last in first out 

2013. január 20., vasárnap

CD8

Holnap UH kontroll a BMC-ben, 6(+1, a mai) merional után.

Egyelőre nem érzek igazán semmit, az egyetlen, amit látni vélek az az, hogy alacsonyabbra esik a hőm, mint ilyenkor szokott - az átlag az elmúlt 6 ciklus átlaga.


Gondolom beindult az ösztrogén, az nyomja le a hőt, de ez majd holnap kiderül.

2013. január 19., szombat

Szombati nyugi

Ma nyugi van - f11ig aludtunk, majd a szép napsütés hatására úgy döntöttünk, akár mehetnénk levegőre is. G felvetette, hogy megnézhetnénk megint a házakat, amiket a közeljövőben nem engedhetünk meg magunknak itt a környéken (azért álmodozni szabad, és jó tudni, kinek melyik tetszik, hátha megnyerjük a lottó 5-öst, és hirtelen kell dönteni*), de aztán a praktikum okán mégis inkább a hólapátolás mellett döntöttünk. 
Mivel a héten minimálban nyomtuk, azaz a felhajtón csak a két keréknek megfelelő nyomot lapátoltuk el, a placcon pedig - ahol nincs emelkedés - meg már semmit, csak szépen összejártuk, meg a kocsikkal lenyomorgattuk, ahol manővereztünk a garázsba beálláshoz, viszont a héten többször hol havazott, hol olvadt, hol esett, hol fagyott, így mostanra 8-10 centi vastag jégpáncél alakult ki egyenletesen mindenhol. Ennek megfelelően hó végül nem sok lapátolandó volt, feltörendő jég azonban annál több. A felhajtóhoz nem volt továbbra sem lélekerőnk (hátha leolvad a maradék), de a placcot szépen feltörtük, mert az már totál korcsolyapálya volt, és kezdtem félni, hogy egyrészt fenékre ülök egyszer, másrészt meg hogy a garázsba beállás során megcsúszunk és a fal-kocsi interakció kapcsán anyagi kár keletkezik.
Ketten majdnem két órán keresztül törtük a jeget, és lapátoltuk a jégtáblákat át a fűre (mármint ahol a füvet sejtjük a jég és a hó alatt).
Rendesen remeg kezem-lábam, de legalább lett színünk. Csütörtökön az utazás miatt nem mentem pilatesre, de azt hiszem, ezt betudhatom a heti második mozgásnak.

Ennek örömére G el is ment délután társasági életet élni, aminek örülök, mert így nyugodtan blogozhatok. Most, hogy IKL-ből és Isoldéből már naprakész vagyok, Luciat olvasom, mégpedig a Nesztelencsigát és a Zorcsit párhuzamosan, nehogy lemaradjak valamiről.. hát, ő sem unatkozik - bár egyelőre még csak 2009-nél tartok, de 2008-at muszáj volt egyben végigolvasnom..

Még halogatom a csapatom éves értékelésének megalkotását, mert nem akarom összecsapni, és nincs lélekerőm most részletesen belegondolnom magam a dologba, de nemsokára rászánom magam arra is, mert 20.-a a határidő, ami konkrétan holnap van, azaz legkésőbb holnap éjfélig kész kell lennem.. nehéz a mocsári teknősök élete, tudom..

* belátható jövőben költöznünk kellene, mert kinőttük a lakásunkat, de nem tudunk megegyezni az objektumban. G családi házat akar, én meg a II. - XII. kerület körben akarok maradni, így a kettőnk igényeinek metszete egyelőre túlmutat az anyagi lehetőségeinken, de ezen még dolgozunk, Mármint az anyagi lehetőségeken.

2013. január 18., péntek

A férj involválása

Többen kommenteltétek, hogy érdemes a férjet / partnert belevonni a szurkálásba, így jobban magukénak érzik a projektet, és mivel eredetileg én is errefelé tendáltam, gondoltam egy merészet, ám legyen. G azonban komolyan tűfóbiás, de a múltkori kijelentésén felbátorodva tegnap este hazaérkezésem után megpróbáltam becsalogatni az én utcámba, azaz adja be ő nekem a szurit. 
Persze magamnak is simán beadom, de így ez sokkal inkább bonding. Meg persze hadd érezze, hogy ő a Férfi, a Védelmező, és szükség van Rá. Persze, szükségem van Rá, de nyilván nem a hagyományos vadász-védelmező értelemben, hiszen magam is ellátom magamat, és megoldok szinte mindent egyedül (6 éve ismerjük egymást, nyilván az előtte való évtizedekben azért nem csak álltam szerencsétlenül, és vártam, hogy valaki megmentsem, hanem menedzseltem az életemet szépen egyedül, még polcot felfúrni és villanyt szerelni is tudok, ha kell*), hanem érzelmileg, társként, de úgy tapasztaltam, hogy néha jó stratégia bizonyos dolgokat átengedni Neki, mint Férfi Feladat (nálunk ez pölö tradicionálisan a kenyér vágás, ez az ő reszortja).
Szóval hazaértem, lefürödtem, és odasündörödtem az utenszilekkel, hogy akkor hajrá. Majdnem meg is próbálta, de aztán inkább mégis hisztizett egy kört, majd ráébredve, hogy ez férfiatlan, elkezdett azzal érvelni, hogy lehetetlent kérek tőle, hiszen nekem, a Szerelmének (és ezt sikerült tényleg nagy Sz-el ejtenie!) nem tudna SOHA fájdalmat okozni, hogy kérhetek ilyet! És még fel is háborodott. Ezen egy kicsit vitatkoztunk, én érveltem, hogy ez nem is fáj nekem, meg különben is, a Cél érdekében, de mivel úgy érezte, megtalálta a Tökéletes Érvet, maradt ennél a sztorinál.
Nekem a beszúrással nincs gondom, de bénázok a benyomással, valahogy nincs elég kezem, hogy meg is támasszam irányban a tűt, és be is tudjam nyomni a  fecskendő tolókás izéjét, így végül kompromisszumot kötöttünk: én beszúrom a tűt, és megtámasztom a fecskendőt a megfelelő szögben, ő pedig benyomja az anyagot.
Szóval be is adja, meg nem is, hozott is ajándékot, meg nem is, de szerintem ez kielégítő kompromisszum. Képességeinek megfelelően része a folyamatnak. Bonding.

* hangsúly a "ha kell"-en van. Azért jobb, ha G csinálja. Mindenkinek.

Varsóban

No, itt vagyok - húzós volt Varsó (sok meló), ma meg muszáj voltam utolérni magam (valamennyire) a lemaradással, amit ez alatt a két nap alatt összeszedtem, de most már eléggé fáj a fejem, úh abbahagytam, majd folytatom holnap, amit még muszáj hétfőig letudni.

Az utazásról a szurikkal - hosszú huza-vona után végül arra jutottam, amit Apum fogalmaz meg mindig nagyon velősen: Nur nicht fragen.
Magyarított verzióban: ne tégy fel olyan kérdést, amire nem akarod hallani a választ, és ugye elnézést mindig könnyebb kérni, mint engedélyt (csak, hogy még egy közhelyet hozzátegyek), így ezt alkalmaztam a jelenlegi élethelyzetre is, pláne, mivel G nagyon magabiztosan állította, hogy ki van zárva, hogy a tűt kiszúrják a csomagröntgennel, pláne ha a laptopom kábelei mellé teszem, vagy a neszesszerembe a szemöldökcsipesz és hullámcsatt kollekcióm mellé.

Mivel abban maradtam magammal, hogy ugyan egyetlen éjszakára megyek, de ki tudja, nem szívat-e meg a LOT és kell még egyet ott aludnom, inkább két szett tűt viszek, és három adag merionalt, tekintettel arra, hogy béna vagyok ampullatörésben, szóval jobb, ha van tartalék. A merionallal kapcsolatban nem is voltak kétségeim, csak a tűk miatt aggódtam. A tűket szétpakoltam, egy szettet a laptoptáskába a kábelek közé, a másikat pedig a fenti okfejtés mentén a neszesszerembe tettem, remélve, hogy ha ki is szúrják, akkor is csak az egyiket, azt kidobatják velem, de még mindig marad egy. In case of emergency meg majd legfeljebb Varsóban megpróbálok egy gyógyszertárban tűt venni (bár ez lengyel nyelvtudás hiányában nem kecsegtetett sok sikerrel, és a kollégáimat meg nem szívesen avattam volna be a dologba).

Így aztán a reptéren oda sem fáradtam a check-in pulthoz firtatni a biztonságiak hozzáállását az injekcióstűkhöz, hanem a frequent flyer kártyámmal magam jelentkeztem be és nyomtattam ki a beszállókártyámat az automatánál, és haladtam is azonnal tovább a biztonsági ellenőrzés felé a kis szabvány méretű kézipoggyászommal, laptoptáskámmal és női táskámmal. Szerencsére a drága (nem fapados) légitársaságok ennyit még mindig elfogadnak egy carry-on-nak, és a LOT sem problémázott.

A biztonság ellenőrzésnél Budapesten nem pont a mellékelt ábra van kint, de a tű (és a szike! WTF?!) első helyen szerepelt ezen a táblán is a mit nem vihetünk fel a gépre kategóriában.

Ezt én pragmatikusan közelítettem meg, mert az ábra egy összeszerelt injekciót ábrázolt, ahol a fecskendőn már rajta van a tű, így ezt nem vettem magamra, hiszen én nem ilyen összeszerelt állapotban vittem magammal a kérdéses eszközt, hanem darabokban, eredeti csomagolásban, azaz külön a fecskendőt, és külön a tűt. 

Íly módon megnyugtatva a lelkiismeretemet magabiztosan tettem fel a  cuccaimat a szalagra a röntgennél. Át is mentek csont nélkül, még egy homlokráncolást sem láttam. Bezzeg a magassarkú csizmámat és az órámat le kellett vennem (a csizmát és az övet mindig, az órát csak néha vetetik le tapasztalataim szerint), és még ezután is becsipogtam a fémdetektoros kapunál, így egy alapos motozással állapították meg, hogy semmi fenyegetést nem rejtegetek, csak a melltartóm kapcsa csipogtatta be a kaput.

Szóval a tű simán átment, kár lett volna feladni a raktérbe, ami ugye mindig magában hordozza az elveszett poggyász lehetőségét (fura módon még átszállás nélküli utakon is hagyták már el csomagomat), ami nagy szívás ilyenkor, amikor időben kell szúrni magát sz embernek, meg különben is, utálok várni a csomagra, sokkal jobb, ha simán csak magam viszem a  holmimat, és azonnal sétálok is kifelé.

Honfitársaim megnyugtatására mondom, hogy Varsó egy fikarcnyival sem jobb, mint Budapest, sőt.. a forgalom még izzadságszagúbban, fogcsikorgatóbban öldöklő, mint nálunk. A lengyel kollégám mellett konkrétan halálfélelmem van mindig, pedig nem vagyok egy gyáva nyúl, és magam is lendületesen vezetek, de azért másfél centi latyakban (nekik sem megy a hóeltakarítás, pedig Lengyelországban azért nem szokatlan a havazás), macskakövön lámpától lámpáig (100, max 150 m) padlógáz-padlófék kombóval közlekedni, visító kerekekkel, táncoló autóval, miközben a műszerfalon folyamatosan villog az ABS és az ESP visszajelző lámpája (mármint jelzi, mikor kapcsol be) nem tartozik a szívem vágyai közé, így az út nagy részét csukott szemmel magamnak nyugtatólag mantrázva töltöttem - pedig csak vacsorázni mentünk egy nem túl távoli étterembe.
Na, de előreugrottam, mert a nem jobbak, mint mi kategóriában a taxisokat akartam elmesélni - a reptéren elegánsan a kis csomagommal direkt kisétálva már néztem is a taxikat - a mi cégünknek a zöld alma logós SAWA taxi társasággal van szerződése, de mindig a lelkemre kötik a kollégák, hogy mielőtt beszállok, bizonyosodjak meg róla, hogy az adott taxis tényleg el fogja tudni/akarni fogadni a céges AmExemet (kp-s fizetés nálunk csak extrém esetben és vészhelyzetben, extra magyarázatokkal számolható el az útiköltség elszámolás keretein belül). Szóval ott az egyes társaságok koordinátorai szervezik a kocsikat az utasoknak walki-talkie-kkal. Mondom is neki, hogy olyan kocsi kell, amiben tudok AmExszel fizetni. Mondja, ok, olyat hív. Jön a kocsi, mogorva sofőr, már fogja a cuccom, de azért én is kelet-európai vagyok, így direkt megkérdezem még tőle is: American Express, ok? Morgás a válasz, de ok, ok-nak hangzik. Nem túl meggyőző, így bebiztosítom magam: I have no cash, only American Express! Ez persze nem igaz, Lengyelországba mindig viszek zlotyit (sokat járunk, G is, és én is), de kellően fenyegetően hangzik. Nem is csalódok, a pasi megmerevedik, és elengedi a csomagomat:  No, no, cash! Na persze - gondolom az lett volna a felállás, hogy beülök, elvisz, majd amikor odaérünk, és nyújtom a kártyát, hirtelen kiderül, hogy mégsem fogadja el, és oldjam meg, hogy hogy szerzek kápét.. Vissza is rángattam azonnal a koordinátort, hogy olyan taxit nekem ide, aki TÉNYLEG elfogadja az AmExet. A második már a no cash rituálémra is azt mondta, hogy no problem, AmEx ok, és nem is csalódtam, ő végül tényleg elfogadta, így további bonyodalmak nélkül értem be a varsói irodába.
Szóval az is ugyanolyan kelet-európa, mint nálunk, sajnos hasonlót nálunk is eljátszanak a nyugat-európai kollégákkal.
Az ott tartózkodás nyugis volt, munka, munka, munka, vacsi, fürdés, szuri, alvás, munka, munka, munka, reptér.
Visszafelé majdnem kalandos volt, de aztán szerencsére nem. A maradék egy szett tűt ugyanúgy nem szúrták ki ott sem, simán besétáltam,de aztán csak nem akart megindulni a beszállítás, pedig már indulnunk kellett volna. Kiderült, hogy elromlott a gép, és nincs hirtelen másik, ott szenvedtek, hogy mi legyen. A mi nagy szerencsénkre viszont közben Ausztria felett rekordmennyiségű hó esett, és lezárták a pozsonyi és a bécsi repteret, és törölték a járatokat. A  bécsi viszont a mienk előtt fél órával indult volna, de nem tudott, így szabadult fel gép. Némi átszervezés után (összesűrítették a sorokat, alig fért el a térdem, így csináltak több helyet a gépen) újraosztották a helyeket, és a  pici budapesti gép utasait (minket) bezsuppoltak a sok Bécsbe tartó utas közé, és végül egy bő óra késéssel elrepítettek Budapestre. Mi örültünk, akik Bécsbe indultak, már kevésbé, de szerencsére számomra a sikeres budapesti landolással véget is ért a sztori.
Mekkora mázli már, hogy felfértünk a bécsi gépre, ami végül ráadásul nem is Bécsbe, hanem Budapestre jött! Tudok élni nagyon.

2013. január 15., kedd

CD3

Sikeresen hasbaszúrtam magam - végül nem volt akkora etwas, mint gondoltam, a legjobban az ampulla letörésén paráztam, meg még bénáztam az anyag benyomásával is, kevés volt a kezem hozzá, ezt még gyakorolni kell, de nem fájt, csak egy picit csípett.

Mivel holnap egyedül kell, és nekem nincs memóriám, most is G mondta nekem a lépéseket, amiket együtt tanultunk tegnap, ezért most gyorsan leírom, hogy legyen referencia holnap, amikor egyedül kell, ha valami nem jutna eszembe:
  1. poros cucc fiolájának fedele levesz
  2. ampulla teteje letör
  3. nagy tűvel ampullából cucc felszív
  4. befecskendez a poros cucc fiolájába
  5. összeráz
  6. keveréket felszív a fecskendőbe
  7. tűt lecserél a kicsi tűre
  8. bubikat kipöcköl
  9. levegőt kinyom, amíg egy pici csepp megjelenik
  10. hashájba bőr alá a köldök alatt 1-2 centivel 45 fokos szögben beszúr
  11. picit visszaszív, nem lesz-e rózsaszín (nem vérzik, azaz nem az artériát sikerült eltalálni)
  12. ha nem vérzik, benyom.
  13. kész
G, a totál tűfób végignézte, hogy jól csinálom-e, miközben diktálja, majd végül hozzátette, hogy tulajdonképpen ő is beadná, amikor hazajövök, nem olyan vészes a dolog. Alig kaptam levegőt. Mióta eldöntöttük, hogy nincs más hátra, mint az asszisztált reprodukció, folyamatosan azt hajtogatta, hogy ő bármit, de injekciót nem ad be nekem, oldjam meg, vagy járjunk ügyeletre, vagy akármi, de ő nem.
Na erre meg.. :)
Azt hiszem élni is fogok a felajánlással a hétvégén, jót fog tenni neki is, személyiségfejlesztő gyakorlat :)
El vagyok képedve :)

Ma csak ennyi, holnap korán kelek, drukkoljatok, hogy minden rendben legyen a  járatokkal, rendesen oda és vissza is érjek a terveknek megfelelően (sajnos ez a LOT-nál nem magától értetődő), és ne kössenek bele se a merionalba, se a tűkbe, se a fertőtlenítő sprébe (pont 100ml, és nem emlékszem, h ez még pont ok, vagy már pont nem, csak arra, hogy 100ml a határ..).


2013. január 14., hétfő

FSH és Aviva III

Megvannak az ehavi FSH adatok - 8 aviava mellett az előző ciklusban.

Az látszott, hogy a ciklusonkénti 4-5 alkalom nem elég, így most 8-szor voltam (meg is volt az eredménye, volt 2 nap barnázás az igazi mensi előtt, de ez más tészta), de tudjuk (sejtjük) azt is, hogy nem instant az eredmény, több hónapnyi tornázás együtt ad csak valamit.

Ennek megfelelően rejtélyes a mai eredményem:

Név                                           Eredmény Egység   F     Referencia     
-------------------------------------------------------------------------------------
LH                                                6,76 U/L                           
      follikuláris fázis : 2,12 - 10,89 U/l
      ovulációs fázis    : 19,18 - 103,03U/l
      luteális fázis     : 1,20 - 12,86 U/l
      posztmenopauza     : 10,87 - 58,64 U/l
FSH                                              11,73 U/L                           
      follikuláris fázis : 3,85-8,78 U/L
      ovulációs fázis    : 4,54 - 22,51 U/L
      luteális fázis     : 1,79 - 5,12 U/L
      posztmenopauza     : 16,74 - 113,59 U/L
Prolaktin                                        252,4 mIU/L         70,8 - 566,5    
Ösztradiol                                       196,4 pmol/L                        
      follikuláris fázis : 99,1 - 447,9 pmol/l
      ovuláció fázis     : 348,7 - 1589,5 pmol/l
      luteális fázis     : 179,9 - 1068,3 pmol/l
      posztmenopauza     : <73,42 - 146,8 pmol/l
Progeszteron                                       1,1 nmol/L                        
      follikuláris fázis : 0,98 - 4,83 nmol/l
      luteális fázis     : 16,40 - 59,02 nmol/l
      posztmenopauza     : <0,25 - 2,48 nmol/l
      I. trimeszter      : 15,04 - 161,35 nmol/l
      II. trimeszter     : 61,72 - 144,05 nmol/l

Anti-Müllerian Hormon                  Vizsgálati anyag tovább küldve.               
-------------------------------------------------------------------------------------

Azaz az FSH jobb, mint a múlt hónapban (11,73 vs. 12,27), de nem ment be az önkényesen "jó"-nak minősített 10 alatti tartományba.

Viszont csökkenő a trend, és ez egybeesik azzal, hogy az elmúlt 3 hónapban szorgalmasabban tornáztam, mint korábban - látszik a nagy felugrás, ami egybeesik azzal, amikor 4 hónappal ezelőtt elhanyagoltam a tornázást:



Táblázatosan:


Az előző hónapban már arra jutottunk, hogy "LEGALÁBB 3 hónapnyi torna hatása kumulálódik az eredmény szempontjából, azaz nem csak az számít, hogy az adott előző ciklusban, vagy az előző 2-ben mennyit tornáztam, hanem legalább 3 hónapot kell figyelembe venni, hiszen itt válnak szét az adatok először két teljesen jól elkülönülő, nem "összelógó" csoportra."
A mai eredmény azt mutatja, hogy vagy hülyeség ez az egész, amit gondolok, vagy 3-nál több hónap számít, ahogy azt korábban is feltételeztem, mert ha a mostani pontot (sárga) nem ok-nak, azaz 0-nak veszem (önkényesen azt mondtam, hogy azt szeretném, ha 10 alá menne az FSH-m, az az ok), akkor nem csak 1-2 hónap átlagát figyelembe véve, de 3 hónap átlagát figyelembe véve is "összelógnak" a jó és rossz tartományok, 4-5-6 hónapnál viszont világosan szétválnak a csoportok továbbra is.



Szóval a dolog továbbra sincs eldöntve, az elméletem továbbra sincs se megerősítve, se cáfolva, azaz további adatgyűjtés szükséges, így majd meglátjuk, mi lesz.
Mindenesetre ez a téma addigis leköt, így nem csak a nyomoromon agyalok, és ez is valami. Sőt, motivál az avivázásra, ami tiszta haszon tulajdonképpen, mert igen sokat dob az önfegyelmemen.

CD2 - stimu indul

Ciszta nincs, stimu indul, megkaptam ma az első Merionalt még a BMC-ben. Holnaptól magamnak. Kontroll jövő hétfőn.

Kicsit bővebben - reggel arra ébredtünk, hogy SZAKAD a hó, és már az ablaküvegeken túl ér a párkányokon is hó takaró. Oooohhhmyyygooodnessss, gondoltam, BUDA HALOTT. Talán ki sem tudunk állni.
Ébresztettem is G.-t: "bocsi Kincsem, de szükségem van Rád, nem biztos, hogy el tudok indulni", pedig 9-re akartam a CentrumLabba a kis magántanulmányomhoz nemi hormonos vérvételt, meg AMH-t ismételni, és 10-re kellett menni a BMC-be a CD2-es UH-ra.
G. kinyitotta a fél szemét, kinézett az ablakon még fektéből, és azzal a lendülettel pattant is ki az ágyból, oohhshit felkiáltással. Ha így esik tovább, mihamarabb ki kell állítani a kocsikat az utcára, különben már a gravitáció sem segít, nem fogunk tudni lemenni a garázsoktól az utca szintre a hosszú felhajtón, és akkor marad a hólapátolás, minimum 4 óra. Nem vicc, tapasztalat.

Gyors reggeli, meleg cuccok, vízhatlan, nagy recés túrabakancsok elő, aztán indulás. A ház kapuján gyalog alig bírtunk kimenni, az északi oldalon 20+ centi hó torlódott az ajtó előtt, bőven bokán felül ért. G indult először lefelé a saját kocsijával, én még fönt vártam az enyémmel, nem akarván rácsúszni. Béna dolog lenne egyik kocsinkkal törni össze a másikat.. és nem nyitja a kaput, csak csorog lassan, óvatosan lefelé. Mi van? Megáll alul, int, megyek én is, kikapcsolt ABS-szel, ilyenkor jobb, ha az én kezemben a kontroll, ne egy gép döntsön, szépen meg is állok mögötte. Most már értem, miért nem nyitotta ki a kaput: áll a sor a kapunk előtt, torlódnak az autók, és senki nem moccan lefelé a hegyről - pedig a következő közlekedési csomópontnak nevezhető hely bő 2 km-re van. Gáz lett volna belecsúszni az álló autókba, így emiatt döntött úgy, hogy amíg nem tuti, hogy a lejtő végén meg tud állni, inkább a kapu fogja meg, minthogy belecsattanjon a  torlódó sorba. Szóval áll a sor, a város halott, semmi nem mozdul, persze nincs kotorva az út, mély a hó nagyon. Állunk, várunk. Semmi. Felmérjük a helyzetet, van lefelé pár autó, ami előtt nagyobb hely van, G lesétál, szépen egyenként megkér mindenkit, hogy húzódjon közelebb az előtte állóhoz, hogy annyi hely keletkezzen, ahol ki tudunk állni a kertből, nem akarunk beállni a sorba eléjük, nekünk fölfelé kell mennünk. Fölfelé senki nem jön, gyanús.
Kihajtunk óvatosan, és elindulunk fölfelé, de az út nincs kotorva, táncol minkét kocsi, mint az őrül. Csak az első keresztutcáig megyünk, ahol hó esetén parkolni szoktunk, G leteszi az ő kocsiját, menjünk az enyémmel. Állatira táncol a kocsi, lassan haladunk, hagyjam, majd átveszi. WTF? De mindegy, hadd próbálja meg. Persze neki is táncol, nem én vagyok a béna, ilyen az út, így úgy döntünk, akkor hólánc, mert ha meg kell állni bármi miatt, nem tudunk úgyse újra elindulni, és messze még a hegy teteje, ahol majd újra lefelé fordulunk a város felé a másik oldalon.
Szóval hólánc elő - én valaha, amikor még szingli voltam, és sokat jártam haverokkal síelni, azonban csak magamra számíthattam, rutinos voltam hóláncból, sokat kellett rakni elhagyott kis falukban Ausztriában a hegyekben, de már évek óta nem kellett. Szóval mivel nekem nincs memóriám, G pedig még (micsoda emberek vannak?!) soha nem rakott fel hóláncot kocsira (csak azóta síel, mióta engem ismer), újra kellett tanulni a dolgot - hólánc elő, manuál elő, tanulmányoz.
Nem telt bele 30 másodperc, a lefelé dugóban álló kocsik közül egy teherautó sofőrje kiszáll, odajön, és udvariasan és állati hatékonyan elmondja, hogyan rakjuk fel a láncot, és már ott sincs. Wow, micsoda rendes emberek vannak, pedig bámulhatott volna minket röhögve egy darabig a meleg kabinból.
Hólánc fel, és már suhanunk is :)
Viszont totál reménytelen, hogy felfelé járna a busz, mégis egy-egy ember ácsorog fagyoskodva a buszmegállókban, így felfelé a kocsi kapacitásáig begyűjtjük őket, és ki-ki jön velünk, amíg megfelel neki az útirány - iránytaxi lettünk, de hálásak az emberek. Ez a mai jó cselekedetünk :)

Közben hívom a CentrumLabot - már 9.45, általában 9.30-ig szoktak vért venni, még menjek-e vagy már inkább ne, majd holnap, de ők is érzik a hóhelyzetet, így mehetek, nem gond.
CentrumLab pipa - a hólánc miatt a külső parkolóban állunk meg a MammutII mögött, nem akarván szétcs.szni a gumikat az aszfalton hóláncozással, viszont a János Kórház felé még szükség lesz rá, úgyhogy le sem vesszük. Mivel rajta a hólánc a kocsin, G inkább marad benne, mielőtt egy önkéntes fémhulladék-gyűjtő leszereli a kocsiról egy óvatlan pillanatban.
Át a Jánosban, még arrafelé sincs kotorva semmi, jó, hogy maradt a hólánc, simán átérünk, bemegyünk, parkolunk, kicsivel vagyunk csak 10 óra után.

Bent közepes tömeg, bejelentkezünk Zekéhez, CD2 UH-ra, de Zeke még nem ért be, várni kell. Várunk hát. 11.30-kor szólítanak, kicsit csodálkozok, nem láttam Zekét megérkezni, de nem is amiatt szólítanak, hanem elkezdik szétosztani a betegeit, nem fog tudni mindenkit megvizsgálni, amikor majd beér. Én Szűcshöz kerülök, menjünk fel, várjunk, ha jön az asszisztense, nyomjuk a kezébe a kartonunkat, ne kopogjunk semmi esetre sem.
Így teszünk, és várunk. 12 után nem sokkal szólítanak, vetkőzök, majd mehetek is vizsgálatra.
Szűcs barátságos, de rendkívül hatékony. Nem fecsegünk. Vizsgálószékbe fel, UH fel, és már kiabálja is át az eredményeket az asszisztensnek:
- 4 mm endo
- norm ov

nem rövidítek, ő így mondja, spórol minden karakteren, rendkívül sokan várnak. Öltözhetek, ha kész, nyissam ki az ajtót a következőnek, és menjek az irodába okosításra.
Öltözök, nyitom, megyek. Minden rendben, nincs ciszta, kezdhetjük a sima stimut. Itt a recept, kiváltani, lent az elsőt beadják és betanítják a  vérvételi helyiségben, utána minden nap délután/estefelé ugyanabban az időpontban adjam magamnak, egy hét múlva kontroll Zekénél, jövő hétfőn. Viszon'látásra. És már kint is vagyok.

Hatékony volt, az tény. Örülünk, minden ok, végre elindult a stimu!

További kaland nem volt, gyógyszertárból kiváltottuk a Merionalt, tűket és fecskendőket is vettünk hozzá, meg fertőtlenítő sprét. A vérvételes hölgy ügyesen beadta, és elmagyarázta, mit kell csinálni. A biztonság kedvéért G is ott volt, mert hát ugye nekem nincs memóriám. De nem neki kell majd beadni, mert mivel szerdán úgyis elutazom, muszáj magamnak megoldanom, mégsem kérhetem meg a kollégáimat Varsóban, hogy ugyan szúrják már be nekem, így holnap van egy nap próbafutás itthon, és Varsóban majd egyedül de remélem nem lesz nagy kaland.

A'propos - mivel csak 1 éjszakára megyek, csak carry-onnal megyek ilyenkor nem szoktam feladni poggyászt, ha nem muszáj, viszont most el vagyok gondolkozva, hogy a gyógyszeres ampullákat és a tűket vajon felengedik-e a kabinba a kézi poggyászban, vagy megbukok a biztonsági ellenőrzésen, és fel kell adni a raktérbe a csomagomat? Van valakinek elképzelése a témában?

Meg azon is agyalok, hogy ugyan csak 1 éjszakát leszek távol, de lehet, hogy több cuccot kellene vinnem, hogy legyen tartalék, ha elbénázom, és rosszul töröm az ampullát, stb..

Tudom, biztonsági játékos vagyok, de nem akarok rizikózni ilyesmin, kár lenne ilyen butaság miatt csúszni megint egy hónapot.

2013. január 13., vasárnap

CD1

Óramű pontossággal, mint mindig. Ez egyszer szinte örülök, mert így holnap BMC-s UH, és ha nincs hátramaradt ciszta (márpedig nem lesz, és kész), akkor indul a stimu. Mégsem kellett meghozókat csinálni, ment ez magától is.

2013. január 12., szombat

Pilates

Ja, végtelenül büszke voltam magamra Pilates ügyben, mert minden fájdalmam ellenére a keddi másfél órás után még csütörtökön is mentem egy 60percesre. Szerencsére akkor nem volt hasazás, mert még köhögni sem bírtam aznap reggel, annyira fájtak a hasizmaim, de volt minden más bőven, így egyre változatosabb helyeken fájok.
Vettem bérletet, így most már muszáj lesz járnom. A jövő héten csak egyszer tudok menni, kedden, a hülye Varsó miatt a csütörtök kimarad, de azért jó lesz az egy alkalom is, már várom.

Mellow

CD28 - második napja barnázok*. Azt hiszem, tudjuk, hogy ez mit jelent. 

Igazándiból nem is számítottam másra, miért pont huszonsokadszorra sikerült volna spontán, de azért tagadhatatlanul ápoltam reményeket. Csöndben. Könnyebbnek éreztem magam egész hónapban, mint akiről lekerült a nyomás, hogy végre kézzel fogható távolságba került az inszem.
És csalóka ez a könnyedség, mert így beköltöztek a hangok a fejembe, akik az sugdosták: "talán most, talán most". Hiszen mennyi sztorit hallottunk olyanokról, akiknek épp a beavatkozás előtt jött össze, vagy amikor letettek már mindenről, akkor jártak sikerrel, mert lekerült róluk a nyomás. 
De pont ezek a sztorik építik a nyomást. Ez egy másik típusú nyomás, hogy most, hogy nincs nyomás, most össze kell jönnie, hiszen másoknak is így jött össze.
De nem. Nekünk nem. Pedig az ünnepek alatt nyugi volt, a szilveszteri PÉ tökéletes volt, előtte és után sem stresszeltem a melón (annyit, mint szoktam), volt időnk egymásra, optimálisan időzítettek voltak az együttlétek is. És mégsem. Pedig még a hőmérőmet is eltörte Freud bácsi, hogy az se nyomasszon. Pénteken mértem reggel először - még akár magasnak is elmehetett volna az érték, legalábbis emelkedettnek. A ma reggeli már nem. Az már 2 tizeddel a tegnapit is alul múlja, és 2 napja megy a barnázás, a sírós, érzékeny közérzet, a mensis érzés a hasamban. Lifteznek a hormonjaim, érzem. Akkor meg jöjjön már. Lássuk a lapokat.
Ráadásul szerdán Varsóba kell utaznom (már megint), csütörtökön már jövök is vissza, de most már azon aggódok, hogy ha túl sokáig tart a barnázás, és lassan indul meg az új ciklus, a hülye Varsó miatt lemaradok a CD2+/-1 napos UH-ról, ami az inszem előfeltétele, és bukom ezt a ciklust (is, mert az előzőt meg az ünnepek miatt buktuk).
Filózok, hogy nevessek a Sors arcába, és kezdjek erősen avivázni, meghozókat, hogy legyen végre CD1, és akkor tuti a BMC-ben kezdhetek hétfőn, vagy reménykedjek még, hogy ez nem olyan barnázás, hanem másmilyen, és vigyázzak magamra nagyon..?!


* Az adott ciklusban 8 alkalom aviva eddig mindig barnázást eredményezett a vérzés előtt, és most 8 volt, igyekezvén az FSH-mat csökkenteni. Az FSH-mról még nincs adat, de barnázás már van.

2013. január 8., kedd

Hála 4

Hogy ez a pilates mennyire JÓÓÓÓ. Imádtam. Már el is feljetttem, pedig kb 8 éve sokat jártam, de azóta teljesen elfelejtettem, mekkora királyság ez.
Ez pont a magam fajta mazochista maximalistának való, aki addig csinálja, amíg ki nem dől, és akkor boldog. Most boldog vagyok, de reggel majd G-nek kell kivontatnia az ágyból, azt hiszem, mert nem fogok tudni mozdulni se, az tuti :)

Szóval a mai hála főként a pilatesnek szól!

Hálás vagyok
  1. a testmozgás öröméért
  2. és a várakozáson felüli erőnlétemért (magam is meglepődtem. Bőven van hova fejlődni, de jobb, mint amire számítottam)
  3. a friss hóért, mert bár nem tudtam már feljönni a felhajtón a garázsig, így kint parkoltam az utcán, de így viszont ropogtathattam kedvemre a vastagodó budai havat a talpam alatt
  4. a jófej szomszédért, aki amikor látta, hogy jövök, elkezdte ellapátolni a havat, hogy legyen esélyem feljönni - komolyan, szóhoz sem jutottam, hogy ilyen emberek vannak*, de végül nem küzdöttem nagyon, annyira táncolt a kocsi már a felhajtó alján, hogy inkább nem akartam kockáztatni
Mára ennyi, hogy ne csépeljem el a muszájsággal az érzést.

* aztán azért magamhoz tértem, és szépen megköszöntem. Komolyan le vagyok nyűgözve.

2013. január 7., hétfő

Hála 3

Ennyit a rendszerezett kitartásról, pontosan két egymást követő napon sikerült megfogalmaznom és átélnem a hálát. Tegnap kimaradt, este, mire oda jutottam volna, már futott a vasárnap esti rendszeres backup a gépemen (mondom, hogy csak kicsit vagyok paranoid), és már aludtam, mire végzett.

Ma elég mérsékelt napom volt, 3 körül már hívtam G-t, hogy vigyen haza, nem akarok már itt maradni az oviban ezzel a sok buta gyerekkel, haza akarok menni.. de aztán végül fél6ig húztam, amikor is épp időben tudtam elindulni avivára.
Az aviva (meg bármilyen mozgás) azért jó munka után, mert lezárja a napot, és kiveszi belőlem a bosszankodást és a pörgést. Szerencsére ez ma is működött, bár még nagyon bosszankodtam úton az avivára is, és ez nem sokat javult, amikor kiderült, hogy a pesti alsó rakparton nem fogok tudni végigmenni, mert a Margit-hídtól délre le van zárva (nem tudom ki zárta le, így igen, abban az állapotban van, hogy le van zárva. Na. Szeretek passzívban beszélni, ha appropriate). Tovább fokozta a hangulatomat, amikor a  fejemben backgroundban futó algoritmus kidobta, hogy nincs több alkalom a bérletemen, és 230 Ft van a tárcámban. Lehet persze ha kedves vagyok "hitelbe" is tornázni, de az ciki, így még megálltam pénzt kivenni, miközben a fülembe még beszélt a belga kollégám, "MaciLaci" - cuki a pasi, hihetetlen személyiség, állati fura humora van, de nagy koponya, és rendkívül segítőkész. Valamiért segít neki a gondolkodásban, ha beszélhet hozzám, nekem nem is nagyon kell semmit mondani, elég megértően hümmögni. Persze első két alkalommal nem vettem fel, mert a belga irodánk központi számát jelezte ki a mobilom, és mivel nem látszik, melyik mellékről (érted - mellék! mik vannak) keresnek, éltem a gyanúperrel, hogy egy másik belga kolléga, aki komoly energiákat fektetett ma abba, hogy az idegösszeroppanásba kergessen, és kb. 14, egyenként legalább 30 soros emailben magyarázza meg, hogy miért nem csinál meg egy 1 perc 20 másodpercet igénybe vevő, ámde annál kritikusabb feladatot, és ugyanezen ügyben a délután folytán 9szer csörgette meg a mobilomat. Viszont én meg beláttam, hogy túl jó fej főnök vagyok, és a kinyújtott kisujjamon felbátorodva a csapatom már vállig letépte mindkét karomat, és most ketchupot is kérnek hozzá, így mereven elutasítottam, hogy kikerülje ezt az akadályt, és nem voltam hajlandó vele erről tovább diszkutálni. Hasonlót alkalmaztam ma Judithon is, aki ma is inkább 8at kérdezett ahelyett, hogy egyet gondolkodna. Vele azt csináltam, hogy egyszerűen hülyének tettetem magam, és nem osztom meg vele, hogy tudom, hogy kell csinálni, mert jobb neki (és hosszútávon nekem is), ha magától jön rá, a.k.a. gondolkozik. Talán egy idő múlva már önállóan is képes lesz feladatokat megoldani, és nem nekem kell minden lépést diktálni. Mennyi idő alatt hat az ilyen nevelés? Holnap már rendesek lesznek?
Na mindegy. MaciLaci végül rájött, h mi lehet az oka, hogy nem veszem fel, és felhívott a mobiljáról, amiről már tudtam, hogy ő, és amint felvettem, sátáni kacajjal reagált, és biztosított róla, hogy romlott nő vagyok, de tökéletesen megért. Ezzel szerzett magának 20 percet az időmből, amíg leértem az Árpád híd közelében elhelyezkedő irodából a BAH csomópont közelében elhelyezkedő avivára. Ez pont elég volt a napi neurózisának feldolgozására, így végül az aviván én is nekiállhattam az én saját napi neurózisom feldolgozásának.
Holnap pilatese megyek munka után, remélem az is oldja a napi neurózist :)

Eme hosszúra nyúlt bevezető után jöjjön a hála, kumulatívan az elmúlt 2 napért.

Hálás vagyok
  1. hogy a szüleim jó egészségnek örvendenek,
  2. és nagyon finomakat főznek
  3. amiből nekünk is csomagolnak több napra való elemózsiát.
  4. a tegnapi gyönyörű hóesésért
  5. a férjemmel töltött vasárnapért
  6. hogy csak 7kor kell kelnem (bár ez is rémes, de rosszabb lenne, ha korábban kellene)
  7. a jó fej kollégákért
  8. és azért, hogy az idegesítőket simán csak letehetem/nem reagálhatok az emailjeikre és nem személyesen zaklatnak
  9. a remek budai látképért, amit hetente kétszer megcsodálhatok a pesti alsó rakpartról avivára menet
  10. a mozgás öröméért, ami elveszi a stresszt az életemből