2013. február 27., szerda

.. és aki még nem olvasta ..

Olvassátok el! Szerencsére lelkiismeret-furdalás nélkül gondolhatunk a rózsaszínű elefántra!

"Az újabb kutatások azt is cáfolják, hogy a teherbeesést megnehezítené a folyamatos aggódás. Ha egy nő már hónapok óta sikertelenül próbálkozik a teherbeeséssel, szinte az első tanács, amit mindenkitől kap, hogy kerülje a stresszt, és ne "görcsöljön rá" a témára. A rendelkezésre álló bizonyítékok azonban, úgy tűnik, ismét ellentmondanak a vélekedéseknek: a stressz és aggódás nem befolyásolja a fogamzást."

Teljes cikk ITT.

HALLELUJA

5 DPI

Nature update - jött ma reggel is a harkály, de csak egy rövid vendégszereplésre vetemedett és mindössze egyetlen sorozatot kopogott a házfalon, és mire az Ember éppen agitált ráncokba szedte volna alvó arcát, már tovább is állt. Mármint a harkály, nem G. Szerencséje, hogy öreganyjának szólított..

Poszt-inszem parák - vannak. Egyelőre 36.8-on stabilizálódott a hőm, így a FF mára be is rajzolta, hogy szerinte vasárnap volt PÉ, miközben pénteken volt az inszem. Én viszont makacsul ragaszkodom az elméletemhez, hogy a 2 tüszőm 2 nap különbséggel repedt meg, és ezért van egy pici és egy nagy lépcső a hőmben. Ezután persze kérdés, hogy a luteális fázis hogyan számolandó. Ha általában 12 nap, az az első, vagy a 2. PÉ-től számolandó? Ez ugye nem mindegy, mert mivel én 12 napos vagyok, a 14 nap már komoly reménykedésre adna okot normál esetben, de így most csak rezervált optimizmus lesz osztályrészem, ha egyáltalán. 



Szóval az FF szerint 3 DPO vagyok, szerintem viszont 5, de kompromisszumkész vagyok, egyezzünk ki 5 DPI-ben (days past insemination). Csak most akkor nem tudom, mikor kellene tesztelnem, mert ezzel bizonytalanná vált, hogy mikor kellene, hogy megjöjjön. 
Persze ha van egy kis pechem (és miért ne lenne), pont márc10-én jön meg, amikor épp egy szál egymagamban vezetek 7-8 órát, útban Németországba, kulturált mosdók és egyéb civilizáció nyújtotta kényelmi szolgáltatások hiányában.
Tudom, nehéz nekem magammal, de ez már csak ilyen..

Ma még ügyesen itthon voltam, bár pihenésnek nem nevezném, egy barátunk 2 darab utódjára vigyáztunk (9 és 6 éves fiúk), de legalább nem voltam bent, sőt, emailt sem olvastam. Sok kedvem nincs holnap bemenni, de vigasztal, hogy így csak 2-napos munkahetem lesz :)
Tünetem nincs, de még korai is lenne. Csak a mellem fáj, de ez a hcg szuritól van, szóval ebbe most nem magyarázok bele semmit.

That's all folks, holnap vissza a bányába..

2013. február 26., kedd

Megint természet

Ma fél 7-kor kezdte a nyomorult harkály, csak épp fordított sorrendben. Ma a házfal volt először soron, majd amikor G kiment az erkélyre, átijedt a madár a kéményre, így ma reggel sem úszta meg szegény ember a tetőre mászást.

2013. február 25., hétfő

Hajnali természet

Ja, eszembe jutott, hogy mit akartam még elmesélni, persze off topic. 
Reggel olyan jól aludtunk .. volna, ha nem kezdi rá a hülye harkályunk.
Erről azt kell tudni, hogy a város dimbes-dombos, fűs-fás-erdős zöld felében lakunk, így egy csomó állat lakik az életterünkben - vagy mi az övékben.
Van például a mókuspár, akik itt laknak az erkélyünk előtti fán, és vadul randalíroznak az erkélyen is, a virágládákat pedig dió betározásra használják, azaz feltúrják, és télire elrejtik a virágládákba a tartalékot. Ez az első néhány évben mindig tavasszal a virágok újraültetésekor derült ki, a mókusok pedig biztosan nagyon csalódottak voltak télen, mert a virágládák a lépcsőházban teleltek, így barátaink hiába keresték a raktárukat. A nagyobb csalódások elkerülése végett néhány éve kint hagyok két ládát, és a többiből pedig kiturkálom a diókat és elásom a kint maradó ládákban :) 

Ő az egyik mókus (persze ez nem mai kép, látható a levelek mennyiségéből is :) )


Aztán vannak vaddisznók, ők anyuék kertjét túrják fel néha, meg rókák az erdőben, de ők ritkán merészkednek le az utcákba, szarkák amik vadul csörögnek, meg hangosan károgó varjak.
De az utóbbi időben a harkályok miatt mérgelődünk a legtöbbet, ugyanis ezek birka harkályok. Én azt tanultam, hogy a szú percegését hallják a fában, és azért kopácsolnak, de ez a buta harkály csak a kopácsolás kedvéért kopácsol, élvezi a nagy visszhangot, amit kelt, mert ez a bolond a fém kéménycsövet üti, de mint a géppuska!
Régebben is volt, akkor derült ki, hogy a harkály az - először azt hittem, valami baj van a kazánnal, mert égtelen hangos, és dobpergésszerű, szakaszos kopogás üti fel néha a fejét a kazán irányából. Persze, mert a kazánba megy a kéménycső, amit ha üt az a buta harkály, az olyan, mintha a fürdőszobában a kazán kattogna. De ehhez hetek vagy hónapok kellettek, mire rájöttünk, többször másztunk fel a tetőre is megnézni, hogy wtf.
Ma reggel fél6kor kezdte a harkály. És csak nem akarta abbahagyni, így egy 10 perc után G végül feladta, átkozódva felöltözött, és felmászott a tetőre elzavarni a harkályt. Az abba is hagyta, de még mielőtt G visszaért volna a tetőről, már a ház külső falát kopogta a nyomorult, pont a hálószobánk falánál - így G a tetőről egyenesen a teraszra ment, és a szárítórácsok kitartó zörgetésével tudta csak meggyőzni a buta harkályt, hogy keressen kukacokban gazdagabb helyeket.
Szóval ez volt a ma reggeli ébresztés - asszem közeleg a tavasz :)

3 DPO, vagy inkább DPI?

Na, most vagyok végleg elbizonytalanodva. Ma reggelre ugrott a hőm felfelé 2 tizedet, azaz most így nézünk ki:


Ha nem tudnám jobban, akkor azt gondolnám, hogy ezek szerint tegnap volt peteérésem? Pedig Zeke látta az egyik megrepedt tüszőmet?! Lehet, hogy a második csak most repedt meg, 2 nap késéssel, és eddig a ketteske által termelt ösztrogén (hő le) ellene dolgozott az egyeske helye által termelt progeszteronnak (hő fel), azért nem volt látványos elmozdulás, ezért csak most, hogy mindketten progeszteronban utaznak van meg a felugrás a hőben? Nem tudom, de ez a legjobb elméletem..

De ezek szerint akkor a DPO - days past ovulation - nem feltétlenül a legjobb kifejezés jelenleg. Talán a DPI - days past insemination - ebben az esetben jobb, mert ezek szerint nekem az ovulációm több felvonásos lehetett ebben a hónapban? Az inszem dátuma viszont fix.
Abba nem gondolok bele, hogy lehet, hogy ezt most elsiettük, miután a múltkor meg lekéstük? Nem, ez eszembe sem jut.

Reggel ezen aggódtam, de aztán hamar elmúlt, mert bentről gyorsan felidegesítettek - szóval kora délután 2 órában tüzet oltottam, ami igazából nem is volt tűz, csak az amcsi kollégám faszkalapsága, de erről a  főnökömet úgysem tudom sosem meggyőzni, így mivel ő szarul tervezett, nekünk kellett hirtelen kapkodni. Ez magában nem lenne akkora gáz, ha nem szóltam volna neki 10 napja előre, hogy a csapat csapatépítőn lesz, én meg betegállományban, így idejében szóljon, ha kell valami, mert napokig elérhetetlen lesz mindenki. Mondta, hogy jó, majd szól. Majd jól nem szólt, mert ahhoz több napra is előre kellett volna tudnia tervezni, ami nem az erőssége, helyette ma csinálta a fesztivált. Barom.
Mindenesetre oltottam a tüzet, majd bevettem a magnéziumot a megfájdult hasamra, és gyorsan meg is győztem magam, hogy tulajdonképpen nem is sietek annyira vissza ebbe a bolondokházába, így ráér csütörtökön visszamennem.

A vicces a dologban  hogy tulajdonképpen szívességet tett ám nekem ez a barom, csak nem tudja, mert miatta letöltöttem az emailjeimet, amiket szándékosan nem néztem az elmúlt napokban, és így derült ki, hogy holnap akarnak velem interjúzni a másik helyre, amit megpályáztam :)
Ha nem ugrál ez a hülye, akkor lekésem az interjút - de így épp idejében tudtam meg, és holnap rendben fel tudom hívni, akit fel kell, hogy megbeszéljük, amit meg kell :)

Egyéb.. most nem jut eszembe. Ja, de azt olvastam valakinél, hogy ma 10milliószoros nap van? Nem néztem utána pontosan, de ártani nem árthat, szóval..

Kedves Univerzum,
  1. szeretném, hogy sikerrel járjon ez az inszemináció, amin épp túl vagyok, és ép, egészséges kisbabát (egyet vagy kettőt) szülhessek a megfelelő 38 problémamentes hét elteltével.
  2. G találja és kapja meg a következő néhány héten belül a neki megfelelő állást, ami kellő kihívás, ahol tanulhat és fejlődhet, jól teljesíthet és sikeresnek érezheti majd magát.
  3. Kapjam meg azt a globál állást, amit év elején megpályáztam (mert nagyon elegem van a jelenlegi főnökeimből)
  4. a 2-3 pontok opcionálisak, ha tudsz jobbat, kedves Univerzum, azt is elfogadjuk! :)
Üdv,
Audrey

2013. február 24., vasárnap

2 DPO

Semmi extra. A vérzés teljesen megszűnt szerencsére. Néha kicsit fájogat a hasam, de akkor iszom a magnéziumot, és elmulasztja.

Különben pihi. Ebédelni voltunk ma Anyósomnál, ez részemről nem igényel sok aktivitást. Eszem, mosolygok, és figyelem, ahogy a sógorom és az anyósom minden aprósággal csesztetik egymást, G pedig igyekszik hűteni a kedélyeket.

Ilyen az ő családjuk. Az én családomban továbbra is hadiállapotok uralkodnak, a Tesóm hülyébben viselkedik mint valaha, de ez egy külön téma.

Hogy vigasztalódjak a családom dolgai felett, inkább vettem egy új ruhát (a képen nem én vagyok, ez a katalógus kép), úgyis ezer éve akartam már egy csipke ruhát :)


Még holnap sem dolgozom, a szerdát meg egyéb okok miatt kell itthon töltenem, így erősen gondolkozom, hogy a keddet is kivegyem, és csak csütörtökkel kezdjem ezt a hetet - felettébb vonzó gondolat :)

2013. február 23., szombat

1 DPO

Köszönöm az aggódást mindenkinek .. úgy tűnik, lassan abbamarad a vérzés. Reggel már nem volt semmi, de az előírásos biztonsági együttlét és a zuhany (csak másfél órával később persze, amit felpolcolt fenékkel töltöttem - húúú de romantikus :( ) után megint elindult egy kis piros vér, de már közel nem annyi, mint tegnap. Most már elég a tisztasági betét, és remélem lassan teljesen abbamarad. Úgy tűnik tehát, hogy megmaradok. Azért tegnap kicsit megijedtem :(

Különben amennyire szarul voltam az első inszem után, és tiszta fájdalom volt az egész alhasam napokig, most semmi ilyen nincs szerencsére. Igazából semmit nem érzek, ha nem lenne a maradék pici vérzés, olyan lenne, mintha nem is történt volna semmi. Persze reggel kicsit  feszített a hasam, de bedobtam gyorsan egy fél magnézium pezsgőtablettát, és el is múlt. A magnézium csodát tesz, komolyan. Örülök, hogy tanácsoltátok.

A mai parám - mert minden napra kell egy, ismertek - a hőmérsékletem, ami úgy tűnik, totál összezavarodott. Vagy elfelejtett emelkedni, pedig peteérésem tuti volt, hiszen Zeke látta UH-n a megrepedt egyik tüszőmet, vagy nem volt ideje eléggé visszamenni az alaphőre. 
Ez persze simán lehet, normál esetben a coverline-om 36.5 körül van, most inkább 36.6-36.7 körül, és egyelőre ez a hő volt ma reggel is. Így vagy még az inszem előtti éjjel repedtem - hiába éreztem szurkálást délelőtt 10felé - és tegnap reggel már emelkedett volt, azaz csak 2 napra sikerült lemenni alaphőre, vagy WTF?!
Mindenesetre úgy tűnik, sikerült a sok gyógyszerrel jól összezagyválni a szervezetemet. Mivel ma indult az utro, gondolom megbízhatón felkúszik majd a hőm a továbbiakban, szóval ez a ciklus felejtős hőgörbe szempontjából, szerintem az elsőre azonnal rákötött és így rövid stimu miatt nem értelmezhető az egész.. vagy ki tudja. Az alternatívára nem vagyok hajlandó gondolni.


Tünetek tekintetében - a Merional vége és a Pregnyl óta erősödik a mellfájásom, ez így volt az előző körben is, a szédülés pedig állandó barátom maradt utro nélkül is az utóbbi hetekben. Hol jobb, hol rosszabb, de gyakorlatilag folyamatosan kísér egy enyhe szédelgés, így ez valszeg nem annyira az utrotól van. Lehet, hogy pszichés, volt már ilyen sajnos, amikor túl voltam spannolva Németországban, a doktorimon dolgoztam, és nem láttam, merre haladjak tovább, azt hittem nem lesz semmi az egész kutatásból. Akkor is szédelegtem, még fekve is, ami elég szar ügy. Ott és akkor jól kivizsgáltak, még MR-en is voltam, nézték az egyensúlydolgaimat, a talpaimat, vérnyomást, mindent, de végül nem találtak semmit, így a stresszre fogtuk. Aztán egyszer valamikor elmúlt, de arra már nem emlékszem, mennyi ideig tartott.
Szóval remélem csak alacsony a vérnyomásom :)

Ja, by the way - kérés azokhoz, akik ismernek személyesen. Annát tudom, hogy olvas, de nem tudom, hányan olvasnak még, akik ismernek - szóval a kérés az az, hogy lécci csináljunk úgy a valódi életben, mintha most nem lett volna inszem. A családoknak, meg úgy általában senkinek nem mondtuk, hogy nekiugrottunk a  második körnek, senki nem tudja, csak itt írom ki magamból. Nincs semmi konkrét oka, senki nem ment az agyamra, mindenki rettenetesen tapintatos volt, de még ez is zavar. Nem akarok sajnálatot, nem akarok tapintatot, azt akarom, hogy normálisan kezeljenek, így most ezt a kört elhallgattuk. Kérlek Titeket maradjon ez így. Meg sem történt, oké? Ha sikerült, akkor spontán sikernek lesz elkönyvelve. I wish.

2013. február 22., péntek

Update with TMI

Egész picikét, egészen halkan aggódok. Remélem csak paráztatom magam, és nem jelent semmit.
Továbbra is vérzek, konkrét mensis vérzéssel, sőt az előbb egy körömnyi valami is kiesett belőlem .. 6 órája volt az inszem meg a méhszájpiszka. A HSG-nél is piszkálták a méhszájamat, az is vérzett picit, de nem ennyire... viszont nem fáj semmim. Se görcs, se semmi más fájdalom. Csak vér. Nem vállalhatatlan mennyiségben, de azért bőven több mint a beígért 1-2 csepp.
Egyelőre az az álláspont, hogy ha éjszaka nem marad abba, akkor holnap betelefonálok a János nőgyógyászatára - a zárón szükség esetén ott a telefonszám is. 
Ne legyen rá szükség, lécci... 

Második inszemináció

Reggel a Zember elment még félkómában, elvitte leadni a fiúkat, fel sem ébredtem, csak amikor visszaért, és hozta a reggelit az ágyba. Egy tündér :) Nagyon meglepődött (meg én is), hogy csak erre ébredtem,  mert rossz alvó vagyok, az elmúlt éjszakák meg az átlagosnál is rosszabbak voltak, de úgy tűnik, megérkezett a hidegfront, és tudtam végre jól aludni. A hónak annyira nem örültünk, ez nálunk, a budai dombokon nem akkora öröm, ha éppen menni kell valahova - meg különben is, elég volt már a télből, legyen végre napsütés és jó idő! :)

A hőm ma szerencsére még lent volt ébredésnél, és délelőtt 10 körül éreztem a szurkálást bal oldalt, így gondolom akkor volt a repedés.
A BMC-ben megint maratoni várakozás volt, sok volt reggel a punkció, így nagy csúszással kezdték csak az inszemeket, fél2 körül kerültem csak be. Mivel én a múltkor "problémás" voltam, Zeke meg UH-zott az inszem előtt, és konstatálta, hogy a két tüszőm közül csak az egyik repedt meg, hiába a 10000NE Pregnyl, a másik még nem. Remélem azért még meg fog repedni a ketteske is, és nem marad ott cisztának. Mindenesetre holnap reggelre együttlét van elrendelve, hogy adjunk egy esélyt a második repedő tüszőnek is :)
Sajnos ettől eltekintve sem voltam ma sem sima eset, nem ment be a katéter a méhembe, így meg kellett fognia a méhszájat és kihúzni, hogy be tudja küldeni a fiúkat. Ez fájt kicsit, egy erősebb görcsöléses érzés volt, majd a végén biztosítva lettem róla, hogy a méhszájfogás miatt a görcs és enyhe vérzés normális, ne ijedjek meg. Szokás szerint tettem tisztasági betétet a bugyimba, pihentem kicsit és elindultunk haza. A hazaút majd 15 perc, szóval nem egy távolság, de mire hazaértünk, már nedves volt a nadrágom - sikeresen átvéreztem a betétet, a bugyimat és a nadrágomat is. Ennyit a "kis vérzés normális"-ról. Kb annyira vérzek, mint egy közepes erősségű mensis napon. Remélem hamar abbamarad. A hasam görcsölgetett picit, így gyorsan be is dobtam egy magnézium pezsgőtablettát, mire el is múlt.
Most fekszem, olvasgatok, és bíztatom a fiúkat-lányokat, hogy vidáman fonódjanak össze, tessék szépen megtermékenyülni!

A zárójelentés szerint március 11.-én kell biostripre menni, ha addig nem jön meg. Mivel 10.-én utazom Münchenbe, 11.-én biztos nem megyek, de remélem a rákövetkező hétfőn is szóba állnak majd még velem :)

2013. február 21., csütörtök

Drukk magunknak

Hatalmas drukk a 22.-ei csapatnak holnapra - ETAMA-nak, hogy sok szép érett tüszője legyen, Tamkónak sok kapaszkodó fagyibabát kívánok, magamnak meg szépen megtermékenyülő petesejteket.
Aztán jönnek nemsokára még Csibu és Eszter is - lesz itt sok-sok izgalom, és remélem sok-sok öröm is a következő hetekben! :)

Második inszemináció - t-1 nap

Tegnap megvolt a két szúrás - még egész kora délután az utolsó Merional, és este a dupla Pregnyl. Hát nem mondom, hogy jól esett a két szuri egy nap.. már említettem, hogy most sokkal érzékenyebb a hasam, mint az előző környi stimuláció alatt, nehezebben szúrok, jobban fáj, és marad is helye, így a második szúrás már szenvedés volt, de most ez az utolsó egy ideig. Még ha ez nem is sikerül most, a márciust tutira kihagyjuk. Mindenesetre a hasam mára olyan  mint egy tűpárna - csupa lukacsos, meg kék-zöld, és fáj itt is, ott is. G már azon poénkodott, hogy nehogy kifollyon (? ezt lehet, hogy nem így írják? idiótán néz ki leírva) belőlem a reggeli kakaóm.

Tegnap ugyan nem voltam dolgozni, de egy teljes munkanapnyit voltunk úton a városban ügy-intézni  és még mára is volt egy fél napnyi rohangálandóm, de végül mindent elintéztem. Még a Kalium Carbonicumot is be tudtam szerezni (Széna téri patika rulez), van már itthon magnézium pezsgőtablettám, D-vitaminom, omega-3-m, és vettem ananászt is, így úgy érzem, fel vagyok készülve. Reggel mozogtam is egy kicsit, voltam dupla pilatesen a Jámában, állatira jól esett, az előbb még befejeztem az utolsó kis elmaradásomat, ami nyugtalanított, és megálltam, hogy nem néztem meg a mailjeimet, csak kiküldtem, amit kellett, és off. A telimen is le van kapcsolva a mailnézegetés, nehogy kísértésbe essek. Még mindjárt hajat mosok (ez nálam mindig körülményes mert rengeteg rakoncátlan hajam van, ezért kell vele külön tervezni és tartom extra számon), és akkor all set, készen állok a holnapi inszemre, nem maradt semmi dolgom hétfőig, csak békében pihenni, és optimális körülményeket biztosítani az utódunk(-aink) számára.

Úgy érzem, hogy most jobban készen állok, mint januárban - akkor valahogy ez egy időpont volt a sok közül a  rohanásban, nem értem rá igazán rákészülni, és utána sem pihenni - se fizikailag, se lelkileg.
Most úgy érzem, jobban rá vagyok hangolódva, fel vagyok készülve, és több időt hagyok magamnak, hogy sikerüljenek a dolgok. Remélem használ :)

2013. február 20., szerda

Tüszőnézőben

Rekordot döntöttünk ma, és egy laza 3 órát várakoztunk a BMC-ben.. nem sokkal 10 után értünk oda, és negyed 2-kor hívtak be. A mellettünk ülő pár rosszabbul járt, őket ugyan pont előttem hívták be, de ők már reggel 8 óta ott voltak. Én nem megyek sosem ilyen korán, szerintem 10-11 előtt nem érdemes UH-ra odaérni.

Viszont jól alakulnak a dolgok, ma CD10-en (a második, pihenő hónap nélkül következő stimulációval) így állunk:

Méhnyálkahártya: 12b
Bal ovárium: 1db 20mm ÉS 1 db 18mm
Jobb ovárium: semmi
Inszem: pénteken (22.-én, CD12-n)!

Szóval jól éreztem, hogy most a balban van a tömeg, tényleg ott lett kettő. Ma még gyorsan be kellett adnom magamnak gyakorlatilag ott és akkor egy Merionalt, és este majd jön a dupla Pregnyl a repesztéshez, aztán pénteken hajrá. Végül kiegyeztünk abban, hogy nem veszek és adatom be magamnak még ott helyben az utolsó Merionalt, hanem mivel még van itthon és nem lakunk messze a BMC-től, azonnal hazasietünk, és otthon beadom. Így is lett.

Megkérdeztem, hogy a 12b-s méhnyálkahártyából mit jelent a "b", és azt válaszolta Zeke, hogy kettős réteg, azaz "b", mint bilayer.
Szóval ezzel IKL-nek lett igaza, nem hiába :) Lehet, hogy más doki más szisztémát használ, de ma én Zekétől ezt a választ kaptam.

Amivel viszont nem jártam sikerrel - keresgélem a Heniii által javasolt Kalium Carbonicum C30-t, a beágyazódás megtámogatásához. A net szerint a Mammut II -1 szinten levő gyógyszertár is forgalmaz homeos cuccokat, így megkérdeztem ott, de sajnos nem volt, valamint beszéltünk korábban róla, hogy a Bécsi úton levő gyógyszertár (közel a Kolosy térhez) tart elvileg ilyet, de ott sem volt. 
A másik két hely, amit javasoltak kedves, aranyos nőtársaim kommentekben az a Széna téri patika, valamint a Baross utcai a SOTE1 közelében, így elnézek még holnap ezekre, hátha van. Lehet, hogy szétnézek még majd a neten is, hátha megtalálom valahol.
Mivel az előző inszem után elég sokáig elég erősen görcsölt a hasam, vettem magnézium pezsgőtablettát is, hátha segít.

Második stimuláció - CD10

Ma CD10 van, 8 napja szúrom a napi 1 Merionalt. Mára rendelt vissza Zeke tüszőnézőbe. 
Kíváncsi vagyok, mert belengette a pénteki inszemet, ami még csak CD12 lenne, hétfő viszont már CD15. Az előző körben CD16-on volt az inszem, és szerintem azzal lemaradtunk az ablakról, így hamarabb kéne, pláne, mert nem tartottunk szünetet, így valószínűleg kevesebb stimu kell csak hasonló eredmény eléréséhez. Így most azon filózok, hogy a hétfői CD15 megint késő lehet, a pénteki CD12 viszont még lehet, hogy túl korai. Hogy a francba jön ki nekem ez mindig hétvégére?! :(

Különben ahhoz képest, hogy milyen simán ment a szúrás az előző körben, nem fájt, és nyoma sem maradt, ebben a  ciklusban sokkal nehezebben visel(t)em a dolgot. Hisztis vagyok,  akárhova szúrom, fáj, minden szúrást 2-3szori nekifutásra tudok csak megcsinálni, keresgélem, hol nem fáj annyira, néha még pici vércseppecske is van, látszik és fáj a helye - összességében sokkal érzékenyebb a hasam, mint az első stimuláció alatt. Úgy érzem fáradok, és ha ez sem jön össze, jó lesz egy hónap szünet mielőtt nekivágunk a következőnek. De ilyenekre nem gondolok természetesen, mert csak pozitívakat szabad gondolni, biztos sikerülni fog, és kész.

Mindenesetre az Esti által meghonosított kifejezéssel élve EWCM már CD7-8 óta van (normálisan csak CD11 körül indul, de múlt hónapban az előző stimulált körben már CD8-on kezdődött), és napok óta határozottan érzem naponta többször is a bal petefészkem környékét, remélem ott csücsülnek a szép nagy érésben levő tüszők.

Mivel a mai tüszőnézés miatt "sajnos" nem tudtam csatlakozni a budapesti iroda lengyelországi csapatépítő kirándulásához, így inkább itthon is maradok a hét további részében. Még egy fél napnyi melóm maradt, amit tegnap meg akartam volna csinálni mindenképpen, de közbejött egy tűzoltás, így azt majd ma a BMC után még megcsinálom, a hét többi részében pedig nyugszom itthon - hátha használ az is, ha nem két tárgyalás között rohanvást esek túl az inszemen, hanem rá tudok pihenni, és utána is maradhatok nyugiban egy kicsit.
Meglátjuk.

2013. február 18., hétfő

Laktóz és helicobakter

A lényeg a lényeg a rettenetesen hosszú gasztrós kalandunkból, hogy szerencsére helicobakterből mindketten negatívak vagyunk, nekem se genetikai se szerzett laktózintoleranciám nincs, G-nek pedig a vizsgálat megerősítette, amit eddig is tudtunk, hogy laktóz intoleráns, így nem hazudott a genetikai teszt.

Az eredmények:



Audrey helico:

Név                                           Eredmény Egység   F     Referencia     
-------------------------------------------------------------------------------------
Helicobakter elleni antitest (IgG)               0,515 NTU/mL         0,000-1,100

negatív. Helicobacter pylori baktérium ellenes IgG típusú antitest nem detektálható a mintában.

G helico:

Név                                           Eredmény Egység   F     Referencia     
-------------------------------------------------------------------------------------
Helicobakter elleni antitest (IgG)             < 0,400 NTU/mL         0,000-1,100

negatív. Helicobacter pylori baktérium ellenes IgG típusú antitest nem detektálható a mintában.



Az egészségügy bugyrai II/4

Ma végre eljött a napja, hogy talán orvost is látunk a gasztroenterológián, így reggel szépen felkerekedtünk, és a 9órai időpontunkra már jó beteghez illően 3/4 9-kor ott ücsörögtünk az I. Bel-en. 
Benéztünk a laboros nénihez, akivel egy rossz start után végül teljesen jól sikerült összebarátkozni, hogy beadjuk neki a 25 példányt a laktózintolerancia miatti adó visszaigényléses nyomtatványból amit a kérésére fénymásoltam,  hogy tudja osztogatni másoknak is, ő pedig lelkendezve fogadott, hogy mindketten negatívok vagyunk helicobacterre, és mennyire izgult. Cuki.
Gyorsan rá is kérdeztünk, hogy mi a modus operandi a másik oldalon, kopogunk, vagy mi, mire kiderült, hogy ő már betette a papírjainkat a rendelőbe, így elvileg bármikor szólíthatnak. Szuper.
Azért én ugye, mint tudjuk paranoid vagyok*, így igyekeztünk elkapni az asszisztenst, hogy szóljunk, hogy jelen vagyunk, and ready whenever she is, hiszen arra hagyatkozni, hogy majd szólítanak - hiú ábránd. Az asszisztens persze mindennemű szemkontaktust igyekezett a legmesszebb menőkig elkerülni, de végül elkaptam, és mondtam, hogy itt vagyunk, ragyogunk, 9re van időpontunk, 9 óra, a leleteink pedig bent vannak - erre közli, hogy igen, bent vannak a leleteink, látta is, de nincs időpontunk, mégis mit képzelünk, hogy ki adta a nemlétező időpontunkat, mert nem vagyunk benne A Füzetben. Jaj nekünk, a XXI. században A Füzet az élet alapja - komolyan.
Erre meg mertem kockáztatni, hogy Ő személyesen adta ezt az időpontot, még fel is írta a beutalónk hátára decemberben. Azt már nem mertem hangosan mondani, hogy mit tehetek én arról, hogy nem látja át a kupiját, és aznap nem írta át egyik listáját a másikra, vagy bele A Füzetbe. Mi közöm hozzá?! De ezt persze nem mondtam, csak mosolyogtam, és angyali arckifejezéssel válaszoltam, hogy Ő adta az időpontot decemberben, és semmi gond, szívesen várunk (ha már itt vagyunk).
Jó, ebben maradtunk. Ekkor volt 9óra. 
Telt az idő, bibliai tömeg kezdett kialakulni, körülöttünk jöttek-mentek az emberek, az asszisztens fél óránként elhúzott cigizni a nővérszobába**, a doktornőt néha elhívták vizsgálni az osztályra, jöttek a sürgős esetek, meg mindenféle emberek - a fele nem értette, hogy az épület ajtaja arra van, hogy becsukják, pláne mert a gasztro várója az "aulában" van, azaz pont az épület ajtaja körül, így kabátban is fázik az ember, pláne, ha nyitva is hagyják az ajtót. A legtöbb embernek a csúnya nézés elég volt, de egy anya-lánya párosnál nem használt, így a mellettem ülő nővel egyidejűleg mondtuk, amikor bejöttek, és maguk mögött tárva-nyitva hagyták a kaput, hogy legyenek kedvesek becsukni maguk mögött az ajtót. A reakció elég váratlan volt, a tizenéves csajszi eltorzult arccal odafordult, és artikulátlanul üvöltötte ránk, hogy "fogd be a pofád vagy letépem az arcod baszdmeg!". Ez olyan mértékben volt váratlan, hogy egy pillanatra bennem akadt a szó, de aztán csak annyit jegyeztem meg halkan, hogy "primitív", mire a csaj már fordult is vissza lendületből, hogy megüssön. Szerencsére az anyja elkapta, és lenyugtatta, de láttam a szemem sarkából, hogy G is emelkedett el a padról, ha szükség lenne rá.. hihetetlen, hogy ez a viselkedés a kórházakban - ilyenkor nem csodálkozok olyan nagyon, hogy az orvosok defenzíven bunkók a betegekhez, mert napi 1-2 ilyen bőven elég.
Közben 10 óra lett, majd 11, és még mindig nem kerültünk sorra. Fél12kor G elunta, és bement a laboros nénihez azzal a kéréssel, hogy ugyan nyomtasson már nekünk egy példányt a labor eredményünkből, és itt sem vagyunk, mert erre már tényleg nincs időnk. A néni sajnálkozva közölte, hogy sajnos ő nem tud, de ha akarjuk bemegy a rendelőbe, és kihozza a  papírunkat, és mehetünk. Jó legyen, ez.
Üres kézzel jött vissza, azzal, hogy mi leszünk a következők, addig még bírjuk ki. Oké, köszönjük.
Háromnegyed12, majd 12 óra .. még mindig semmi. Jött-ment a laboros néni, és látja, hogy még mindig várunk, majd látom ám, hogy bemegy a rendelőbe, valamit beszél az orvossal, majd kijön, és beszólít minket. Az asszisztens arca meg egy merő gyűlölet - gondolom ő szeretett volna még váratni minket egy kicsit leckéztetés céljából, ha már ő cs*szte el az időpont adást, hadd ücsörögjünk ott egész nap. 

Szóval a 9órás időpontunkkal negyed1kor sikerült is bejutnunk. 
A doktornő kedves volt és alapos, egy szavam nem lehet, kikérdezett minket alaposan, megnyomogatta a hasainkat, átnézte a leleteinket, és közölte, hogy velem nincs semmi, a laktóz és a helicobacter is teljesen  negatív, G-nek a helicobacter negatív, de a várakozásoknak megfelelően a laktóz pozitív, így neki laktóz mentes diéta for ever. Adott egy lapot a DOs and DONTs-ról, azaz mit ehet, és mit nem, kérésünkre kitöltötte és aláírta plusz lepecsételte a tartós fogyatékosságnak minősülő laktózintoleranciáról a forma nyomtatványt, így arra 2013-as adóból majd igényelhetünk vissza (meg utána minden évben).

Szóval ismét egy "kellemes" délelőttöt töltöttünk a gasztroenterológián, de nagyban vigasztal  hogy az itt töltött 3 nap után a közeljövőben (reméljük) nem kell újra jönnünk.

Összességében sajnos megerősödött az a benyomásom, hogy ez az egész közegészségügy egy valami totálisan szervezetlen, vagy ami még ennél is nagyobb baj, egy rosszul szervezett izé, ahol kőkorszaki állapotok uralkodnak, és az asszisztensek döntenek életről-halálról, azaz ki jelenhet meg az orvos színe előtt, és ki nem, vagy csak iszonyatos várakozás után.
Számomra elképzelhetetlen ez a füzet és cetli-rendszer, hogy nincs betegfelvétel, szinte minden analóg, a 80-as éveket idéző műszereik, labor- és számítógépeik vannak, a rendszer totál anti-LEAN, és rengeteg időt tölt mindenki keresgéléssel, ide-oda rohangálással, és bűnbakkereséssel. Szóval totál hatékonytalan a működés. És ez nem csak pénzkérdés. Nyilván több pénzzel sokkal jobban lehetne csinálni, de szerintem egy kis szervezés is sokat dobna a helyzeten. Csak hát itt csupa orvos dolgozik, és úgy tűnik, nincs egyetlen menedzser se. Pedig elkelne egy-egy jó menedzser a kórházakba, és már egy más szemléletmód és némi külső tapasztalat is sokat lendíthetne a dolgokon.
G-vel osztottam meg ezt a nézetemet, amíg vártunk, mire kiderült, hogy a helyzet rosszabb, mint gondoltam, mert vannak gazdasági vezetők, de általában azok is orvosok. Az orvos, és az igazi menedzser pedig két külön állatfaj. És ez nem az orvosok leértékelése. Sőt. Csak annyi  hogy esetleg mindenhova olyan embert kellene tenni, aki ért a feladathoz, és nem ismerőst/havert/ vagy olyat, akinek már régen kellett volna adni valami vezető pozit, és most ez adódott. Jó lenne megérteni, hogy a  szervezés, a menedzsment egy komoly, önálló szakma, nem pedig egy titulus. Nem elég hozzá okosnak lenni, menedzseri véna, ismeret és tapasztalat is kell. De ezt általában nem értik, vagy inkább csak nem akarják érteni a szakmai vezetők ebben a mi fraternizációval átitatott kis hazánkban.

Ja, és még egy gondolat - ez a rengeteg várakozás a közegészségügyben. Belegondolt már valaki, hogy ennek nemzetgazdasági szempontból mi az ára? Hány ezer, tíz- vagy akár százezer ember tölti napjait orvosi rendelőkben és kórházakban felesleges várakozással?
Csak a gasztrora 3 majdnem komplett napom ment rá - ha beleszámolom a BMC-t is, akkor idén eddig a 35 munkanapból 9-et töltöttem várakozással az egészségügyben. A munkaidőm 25%-át, amikor nem tudtam növelni a GDP-t! Ez nem elképesztő?
És a GDP számításakor itt bohóckodik a KSH az ünnep- és munkaszüneti napok hatásának kiszűrésével.. miközben tömegek fecsérlik az idejüket, amit munkára fordíthatnának nap mint nap valami váróban ücsörögve, miközben az asszisztensek nem találják A Füzetet?!


* az, hogy paranoid vagyok, még korántsem jelenti azt, hogy tutira nem követnek, ugyebár :)
** a teljes kórház területén tilos a dohányzás, és pont az előző héten, amikor ott jártunk volt ÁNTSZ ellenőrzés, és szóvá is tették a dohányfüstöt, de ez továbbra sem zavarta az asszisztenst, aki hatalmas füstfelhővel a nyomában vonulászott rendszeresen a nővérszoba és a rendelő között, és ártatlanul nézett - épp csak nem fütyörészett az eget bámulva.

Az egészségügy bugyrai II/3

Múlt hét hétfőn lement tehát a laktózintolernaciás hidrogénkilégzős teszt első köre, az emésztett laktózos lötyivel. A második napra marad a laktózoldat.
Reggel a megbeszélteknek megfelelően tehát ott voltunk 8.15-re, és nem kopogtunk, csak csöndben ültünk, és vártuk a végzetünket. Meglepő módon a néni aznap pontosan kezdte a napot, és barátságos is volt, már beszélgetett és mesélt is, így nagyobb bizalmam volt a dologhoz, mint előző nap. Fújatott velünk egy alapszintet, levett egy alapvért, majd kikeverte a laktózlötyit - olyan íze van, mint a  cukros krétapornak - megittuk, és innen kezdve 5ször 20 percenként volt vérvétel.
Én továbbra is űztem a people engineeringet, és bármennyire is antiszociális vagyok, és legszívesebben csak hang nélkül mentem volna a dolgomra, igyekeztem még inkább megbarátkozni a nénivel, ami, mint később kiderült, igencsak jó húzásnak bizonyult, így mesélt az unokahugairól, meg a fiáról, aki épp most igyekszik elhelyezkedni az egyetem elvégeztével, stb, stb.
Kint velünk együtt ült pár más ember is, almalével a kezükben. Ezt furcsálltam kicsit, pláne, mert a néni számon is kérte rajtuk az almalevet, így az egyik vérvétel során rákérdeztem bent, hogy az almaleves emberek mire várnak. Így derült ki, hogy az almaleves crowd helicobacter vizsgálatra vár. Erre nekem kigyúlt egy kis lámpa a fejemben, hogy ezt a kaáliban nézetik, ha több beavatkozás sikertelen, viszont itt a gasztron hónapokat kell várni egy időpontra, így mi lenne ha .. és elkezdtem óvatosan ráfűzni erre a gondolatra, mesélve a néninek, hogy lehet, hogy nekem is kellene, mert mióta sikertelenül próbálkozunk, stb, stb, de nem sikerült a doktornőhöz bejutnunk, hiába voltunk itt időpontot kérni, mert az asszisztens a doktornőt átugorva azonnal laborra küldött, de nem specifikálta, hogy mit nézzenek, így lehet, hogy azt is kéne, csak nem derült ki, és ha a doktornőnél kiderül, hogy az is kell, akkor megint hónapokat kell várni egy szabad időpontra, én meg hogy kétségbe vagyok már esve, mert már 37 elmúltam, és mindenre annyit kell várni, és így tovább.. és megsajnált! És elmondta, hogy a helicobacter úgy megy, hogy előbb vért vesznek, és ha abban van valami, akkor nézik ezt az almaleves dolgot, ha meg nincs, akkor minden ok, és ez tulajdonképpen csak egy vérvétel, így ha akarom, leveszi tőlünk azt a plusz egy vért, és elküldi vizsgálatra, hiszen a doktornő nem specifikálta, milyen vizsgálatot kér, és a meddőség kivizsgálásnak ez is része (lehet), így ez így lenne a legegyszerűbb, nehogy vissza keljen jönni újra, mikor már most itt vagyunk.
És levette, és hétfőre lesz eredmény is!
És azt kell, hogy mondjam, hogy tényleg működik a people engineering - mert ahogy ez az egész indult az első nap, komolyan azt hittem, szóba sem fog állni senki velünk, de kitartóan dolgoztunk rajta, meg talán a második napra a néninek is jobb napja lett, mindenesetre a végére már egészen barátságosan mentek a dolgok itt a laborban.

Szóval végül az 5 vérvétel egyikénél 2 kémcső vért vett le, az egyiket a helicbacter vizsgálathoz. Miután megvolt az 5 vérvétel, és vele együtt a 20percenként fújkálás, jött még 2 negyedóránkénti és 2 félóránkénti fújkálás, vérvétel nélkül, és kész is voltunk kb úgy fél 1re. A hasgörcs szerencsére ezúttal elmaradt, nekem semmi tünetem nem lett, G némiképpen felfúvódott, de legalább nem fájt a hasa, mint előző nap.

Az utolsó fújkálásra várva még ki is jött a néni, és minden provokáció nélkül, magától kihozott nekünk egy formanyomtatványt, hogy mivel G-nél a genetikai intolerancia adott, ez tartós fogyatékosságnak minősül, és azt a formanyomtatványt a doktornővel kitöltetve és aláíratva 40valahányezer forint visszaigényelhető minden évben az adóból! Le vagyok nyűgözve. 
De kérni is szeretne valamit, a kórházban nem tudnak fénymásolni (!!), és már csak ez az utolsó nyomtatványa van, így megtennénk-e, hogy fénymásolunk belőle egy pár darabot, és beadjuk neki, amikor hétfőn megyünk az eredményekért, hogy tudja osztogatni, akinek kell. Hát persze, ez a legkevesebb, természetesen, mosolyogtunk, mint legjobb barátok. 
Szóval megvan a papír, fénymásoltam belőle 25 példányt, és holnap megyünk reggel a labor eredményekért, majd 8.30-ra a gasztros szakrendelőbe kiértékelésre. Az már egy másik néni birodalma, így kíváncsi vagyok, ott milyen mesebeli szörnyekkel kell majd megküzdenünk.

folyt. köv.

2013. február 17., vasárnap

Az egészségügy bugyrai II/2

Aztán egyszercsak eljött a február 11, így a háziorvosi beutalónk hátára felvésett időponttal elballagtunk vissza  az I. Bel-be, a gasztrora, reggel 8.30-ra, ahogy az meg lett mondva. Nem ettünk, nem ittunk, nem mostunk fogat (grr).
Mire megérkeztünk, már többen vártak, de még nem volt tömeg. Mivel betegfelvételi iroda továbbra sincs, ismét elfogott a bizonytalanság, hogy akkor most mi van, kell-e jelentkeznünk valahol, vagy ha nem, honnan tudják, hogy itt vagyunk, meg ilyenek.
A GEB laboros ajtó nyitva volt, bent a lila hajú nénivel - a múltkor azt hittem, valami fatális hajfestési baleset érhette, de mivel bő 2 hónappal később is ugyanolyan döbbenetes színű a haja, nem marad más lehetőség mint feltételezni, hogy ez szándékos. Na mindegy. Nem tudván tehát, hogy mi a módi, bekopogtam a nyitott ajtón, jelezvén, hogy a megadott időre megérkeztünk. Erre olyan arccal, mint az öt napos havas eső rám lett rivalva, hogy várjak kint.
Na, ez jól kezdődik. Szóval vártunk kint. Egyszercsak kijött a néni úgy 9 felé, és elkezdte begyűjteni a beutalókat, és mindenkihez volt egy rossz szava, de komolyan. A mellettem ülő úr nem tudta elég gyorsan előrángatni a papírját, a miénket meglátva meg majd leharapta a fejünket, hogy ez meg mi?
"Ez a beutalónk" - kockáztattam meg.
"Azt én is látom, de ez háziorvosi beutaló, laborvizsgálatra pedig csak szakorvos utalhat be" - rivallta. "Különbenis minden háziorvos hülye, be kellene utalni őket valami tanfolyamra, hogy hogy kell ezt csinálni, mert egyik se tudja'" - fejezte be a gondolatot.
"Én úgy tudom, hogy a háziorvos utalhat be a szakrendelésre, amit ezzel a beutalóval meg is tett" - próbálkoztam, "ezzel a beutalóval mi el is jöttünk időpontot kérni a szakrendelésre decemberben, de nem a szakrendelésre adott az asszisztens, hanem azonnal a laborba csináltatott Önhöz időpontot azzal, hogy majd csak utána menjünk az orvoshoz, ha megvan az eredmény."
"És én honnan tudjam, hogy milyen laborviszgálatot csináljak magukon?!" - vetette fel továbbra is zord arccal a néni.
"Hmm.. ez jogos" - gondolkoztam el, "de mi laktózvizsgálatért jöttünk, úgyhogy valószínűleg azt."
"És melyik volt az a hülye, aki maguknak ezt így mondta?" - kérdezte továbbra sem épp szívélyesen, és mivel  nagy szerencsémre épp az orrunk előtt vonult el cigiszünetre a szakrendelő asszisztense, rá tudtam mutatni, hogy "Ő mondta, hogy így kell csinálni". Gondolom, ezzel egy újabb ellenséget szereztem magamnak az egészségügyben, de addigra már nem érdekelt, mert felsejlett előttem a lehetőség, hogy simán hazazavar, hogy nem is tud semmiféle időpontról, biztos csak kitaláltuk az egészet, takarodjunk, és kezdhetjük az egész több hónapos várakozással járó herce-hurcát előröl.
Ehelyett szerencsére megnézte, és tényleg benne volt a nevünk a füzetében (füzet, érted?!  XXI. században itt is füzetes előjegyzés - komolyan..), így csak annyit mondott, hogy "Aztán ne csodálkozzanak, ha 30ezer forintos számlákat kapnak, mert nem fogom tudni a beutalójuk alapján kiírni a vérvételeket, és akkor ki kell fizetni, mert a gépet nem lehet átverni!" - és elviharzott.

Eddigre már komolyan tele volt a hócipőm, de G kirángatott a hideg friss levegőre az épület elé, és gyorstalpalót adott people engineeringből, ahogy apukám mondja, a "lélek mérnöke", azaz hogyan bánjunk az emberekkel (jelen esetben az egészségügyben) ahhoz, hogy a végén megkapjuk, amit akarunk. 
Úgy tűnik, hogy a recept az egészségügyben nem a határozottság, mint sok más területen, hanem a SZELÍD HATÁROZOTTSÁG, azaz kitartunk amellett, amit akarunk, de bármilyen gorombák is velünk, mi továbbra is végtelenül udvariasak maradunk, mellőzzük a szarkazmust, és ezzel vesszük le őket a lábukról. Mivel ők gorombák, és ugyanerre számítanak a betegektől is, nem fogják tudni értelmezni a kedves udvariasságot, és modus operandijukból kizökkenve végül elérhetjük náluk, amit akarunk. Esetleg a segítségüket/tanácsukat is kikérjük (még ha nem is kell), hadd érezzék magukat fontosnak és okosnak. 
Szóval így is lett, nem is hagytuk magunkat kizökkenteni a kedves, ártatlan, nagyszemű udvariasságunkból egész nap.
A néni végre morogva elkezdte a méréseket. Öten voltunk aznap, 2 csoportra lettünk osztva. A mi 3 fős csoportunkkal első nap valami szirupos lötyit itatott a néni, és utána bele kellett fújkálni egy nagy fecskendőszerűségbe. a másik 2 fős csoporttal laktózoldatott itatott, és utána vérvételek, majd a második napra cseréltünk.

Szóval első nap mi valami szirupos lötyit vízzel felöntve ittunk, amiről kérdésemre kiderült, mi az, de a nevét nem tudtam megjegyezni, csak azt, hogy ez a laktóznak egy már emésztett stádiuma, és ettől valószínűleg fájni fog a hasunk.
A kilégzési tesztet 5ször negyedóránként, majd 2szer félóránként végezte el rajtunk - az időt természetesen magunknak kellett számon tartanunk.
A people engineeringnek megfelelően igyekztem minden mérés során barátkozni a nénivel, és meséltem neki a BMC-ről, meg, hogy mennyi ideje próbálkozunk, stb.. és egészen megenyhült, szinte barátságos lett a végére.
Mire az utolsó fújkálást csináltuk, már azt is felajánlotta, hogy azért megnézi, hogy a másnapi vérvételeket nem tudja-e mégis kiírni a beutalónk alapján, hátha mégsem kell 30ezret fizetnünk fejenként, illetve ha nem sikerül, még megpróbálhatjuk elintézni a szakrendelős asszisztenssel, hogy csinálja meg a szükséges papírt.
Leült a géphez, és láss csodát, mégis jó a beutalónk, működött, és ki tudta írni a vérvételeket TB-re.
Juhééé :)
Szóval már egészen megenyhült hangulatban zártuk az első napot. A lötyiért fejenként 250 Ft-ot kellett fizetni ott helyben, és a másnapi vizsgálatokhoz a gyógyszertárból ki kellett váltani a kimért laktózport (50g), kb 110Ft-ért, vagy valami hasonló nagyságrendű árért.

A beígért hasfájás hármunk közül nekem volt a legdurvább, legszívesebben lefeküdtem volna ott a kórház padlójára, annyira csikart a hasam, és hasmenésem is lett, így kénytelen voltam ott a gasztroenterológia wc-jét igénybe venni, pedig igazán ez volt az utolsó, amit szerettem volna. Szerencsére nem volt nagyon durva, nagyjából tiszta volt, csak se wc-papír, se zár az ajtón, így kicsit stresszelt a dolog. Sajnos az anyagcsere után sem javult sokat a hascsikarásom, így végül végigszenvedtem a napot.
A vizsgálatokkal kb délre végeztünk, és utána otthon 4-5-ig fetrengtem még vonagló belekkel, mire végre alább hagyott a dolog, így azt javasolom, akinek ilyen vizsgálatra kell mennie, ne tervezzen utána munkába menést, mert ha csak fele annyira van szarul, mint én voltam, már az se egy nagy élmény.
G hasa is csikart, de ő vagy jobban bírta, vagy nem annyira, mint az enyém, a néni szerint pedig a hasfájás/csikarás normál velejárója a vizsgálatnak, így ebből egyelőre nem vontunk le messzemenő következtetéseket.

folyt. köv.

Az egészségügy bugyrai II/1

Az előző sztori a pulmonológiát dolgozta fel, most pedig kitérek a gasztroenterológiára. Ez az a gasztroenterológia a Jánosban, ahonnan Anyum már elmenekült, mert olyan bunkók voltak, és olyan durván vizsgálták, mintha direkt fájdalmat akartak volna okozni, de ezt akkor még nem tudtam, amikor bejelentkeztünk.

Ugyanis, még novemberben csináltattam magunkon (magánban) vérvételből genetikai laktóz (in)tolerancia tesztet
Akkor az jött ki, hogy az enyém TT, azaz mindkét allél laktóz toleráns, így nálam az öröklött laktóz intolerancia kizárható, bár elvben a szerzett bármikor játszhat.
G-é viszont megdöbbentő módon CC, azaz laktóz intoleráns homozigóta (értsd, a felelős génjének mindkét allélja C, azaz az intoleráns verzió). Ez elég megdöbbentő, mert neki sosem jutott az eszébe sem eddig, hogy lehet valami baja a laktózzal, hiszen nagy tej, sajt és tejföl fan, és sosem okozott neki egyik sem látványos panaszokat. 
Ennek fényében úgy döntöttünk, csináltatunk egy hidrogén kilégzős vizsgálatot is, mert G szeretné tudni, MENNYIRE intoleráns, bár szerintem mivel nincs olyan génje, ami laktázt termelne, totál intoleránsnak kell lennie, de ő még dédelget reményeket arra nézve, hogy csak korlátozott mértékű a dolog, és valamennyi (rendes) tejet ihat még. Meglátjuk.
Nálam meg ugye a genetikai tolerancia adott, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet szerzett intoleranciám, így ezt is meg akarom nézetni, hogy biztosra menjünk.
Így a GenoID-os eredménnyel elballagtunk a háziorvosunkhoz, és kértünk beutalót a hidrogénes vizsgálatra. Szerencsére a házidokink minden további nélkül bármit felír, amit kérek, így ez nem volt problémás. A Jánosba írta, I. Belgyógyászat.
Egy darabig halogattam a telefonálást időpontért, de mivel decemberben már sokat jártunk a BMC-be, egyik alkalommal még december elején végül lesétáltunk az I. Bel-be, személyesen kérni időpontot.

Bemegyünk az épületbe - kihaltság és hullaszag.Na jó, szag nem volt, de kihalt volt az egész du 1 körül. Se egy betegfelvétel, se egy tábla, nagyon úgy tűnt,hogy aki itt nem tudja, mi a szokás, azzal nemigen foglalkoznak. Van egy előtér szerű terület, meg egy lengőajtó ULTRAHANG felirattal, és mögötte sok ajtó. Az előtérben van egy "GEB LABOR" felirat, és egy "Gasztroenterológiai szakrendelő" felirat, ez utóbbi igényesen A4-es papírra kinyomtatva, genotermben az ajtóra cellukszozva. Azon az ajtón egyéb feliratok is szerepeltek, többek között, hogy "a szakrendelésen időpont nélkül csak sürgős eseteket látunk el", és "időpontot személyesen vagy az alábbi telefonszámon lehet kérni".

Remek, itt vagyunk személyesen, és időpontot akarunk kérni.
A "Gasztroenterológiai szakrendelő", ajtó csukva, gombos, kulcscsomó lóg kívül a zárban. Ez annyira kórházas feeling, de komolyan. Nem félnek, hogy egy vicces ember bezárja őket a saját kulcsukkal?
Közel-távol sehol senki, így én jól nevelten le akartam ülni várni, hogy majd csak jön valaki, de G lebeszélt. Mivel Neki hatalmas kórházi rutinja van (szerencsére nem betegként, hanem kórházi IT rendszerek üzemeltetési vezetőjeként bejáratos egy csomó Európai, és rengeteg Magyar kórházba), mondta, hogy inkább kopogjunk, legfeljebb azt mondják, hogy várjunk. Különben ülhetünk ott napestig.

Szóval bekopogott, és bentről meglepő módon az hangzott el, hogy "Tessék!". Öööööö.. ez egy gombos ajtó, kívül lógó kulccsal. Ezen G is elbizonytalanodott, de hát ha tessék, akkor tessék, így elfordítva a kulcsot bementünk.
Bent egy kedves hölgy fogadott, elmondtuk, hogy mi járatban vagyunk, szeretnénk hidrogénkilégzős vizsgálatra időpontot, itt a beutalónk. Ráncolta a homlokát, és nem tűnt boldognak, hogy ketten is akarunk vizsgálatot, így még hozzátettem, hogy a férjem genetikailag intoleráns, nála a mérték a kérdés, nálam pedig medddőségi kivizsgálás része a dolog. "Hova járnak, ide?" kérdezte. "Igen, ide a BMC-be"-mondtam, és láthatóan megenyhült az arca. Úgy tűnt, hogy megsajnált. Egy darabig nézegette az előjegyzési füzetet, majd mondta, hogy ez több körös vizsgálat, és hozzá majd csak egy másik vizsgálat után kell mennünk, így menjünk át egy másik szobába a lépcső túloldalán, és egy lila hajú hölgytől kérjünk időpontot először, és ha az megvan, jöjjünk vissza hozzá. Ahogy ezt végigmondta, egyre kedvesebb lett, végül felajánlotta, hogy inkább átkísér minket, és akkor a lila hajú hölggyel azonnal le tudja ő is egyeztetni a 2. időpontot, úgy gyorsabb. Halleluja :)
Úgyhogy átmentünk a másik szobába, a lila hajú hölgyhöz, akinek tényleg lila volt a haja, és nagyban mért éppen valamit. Mondta, hogy várjunk egy kicsit, mert ezt most nem tudja abbahagyni, így vártunk, és nézelődtünk.
Mikor lement a mérés, neki is elmondtuk, mi járatban vagyunk, mire ő bősz naptárlapozgatásba kezdett, sóhajtozott, hogy mennyien vannak, és ő szentül megfogadta, hogy napi 4 embernél többet nem csinál, mert azt nem lehet ép ésszel, de már így is itt-ott 5-en vannak beírva.. majd közölte az eredményt, február 11-12. Oké, akkor melyik napon menjen ő, és mikor én? Ja, nem úgy, menjünk egyszerre, mivel kétszer kell menni. Megint tanultam valamit. Szóval febr. 11 és 12, reggel 8.15. Evés, ivás, fogmosás nélkül tessenek érkezni, előtte 6 hétig nem szabad antibiotikumot szedni.
Ezután kicsit még eszmecseréltek a másik hölggyel, hogy minek mennyi idő kell, majd az első hölgy is adott időpontot, hozzá febr. 18-án reggel 9-re kell mennünk, bár nem tudom, ő mit fog velünk csinálni, de nem akartam telhetetlennek tűnni, adtak időpontot, így boldog voltam.
Semmi papírt nem kaptunk, csak a beutalónk hátára írta rá az időpontokat kézzel.

folyt. köv.

Az egészségügy bugyrai I

A múlt héten, hogy utaztam, meg rohantam, több sztori is bennem rekedt, amiket le akartam írni.

Az egyik, az Anyummal kapcsolatos tüdőkórházas sztori. Ez ugye úgy kezdődött, hogy múlt héten pénteken felhív Apum este 8körül, hogy ne ijedj meg, minden rendben, de ... 
A sztori aznap elég lassan bontakozott ki, és senki nem számított arra, hogy szegényt még aznap beutalják a Korányiba, mentővel!
Anyum ugyanis hosszabb ideje szenved refluxtól, és az utóbbi időben megint rosszabb lett a dolog (valószínűleg a Tesómék hülyeségei miatti stressz miatt). Éjszaka rosszul alszik, érzi, hogy jön vissza a sav, szenved, hogy a schleimot visszaköhögje, stb. Három napja valamelyik hajnalban rózsaszínes árnyalatú volt a köpete, amit visszaszenvedett a torkából. Ez elgondolkoztatta, így időpontot kért és kapott a gasztróra, valami magán helyre, mert a Jánosban nagyon bunkók voltak vele a múltkor, és nagyon megszenvedte a vizsgálatot. Szóval a gasztrón kezdett tegnap, meg is állapították, hogy több savlekötő kell, a refluxot valami xx-sérv (garatsérv? van ilyen? elfelejtettem, mit mondott pontosan) okozza, ez műtéttel helyrehozható amit majd betábláznak, plusz fel van maródva a gégéje. Aggodalomra semmi ok, de a biztonság kedvéért a rózsaszín köpet miatt nézzen el a pulmonógiára is, sicher ami tuti.
Hát elment - ide már az államiba, mit sem sejtve. Itt egy fiatal orvos keze közé került a Feketesas utcában, aki kétszer is elküldte röntgenre, megvizsgálta, de nem talált semmit. VISZONT, attól, hogy nem talált semmit, szerinte még veszélyes lehet, és a rózsaszínes köpet jöhet akár hörgőkből, vagy bárhonnan, ahova ő nem lát be, ő nem vállalja a felelősséget, hogy hétvégére hazaküldje, így AZONNAL irány a Korányi, Apám sem viheti el, mentővel kell menni. Hangsúlyozom, nem véres hab jött ki a száján, vagy kés állt ki a hátából, hanem három nappal korábban egyetlen alkalommal rózsaszínES volt a köpete (és a gasztro szerint fel van maródva a gégéje..).
Szóval bevitték. Összességében Anyum nem egy szende szűz, akit oda-vissza lehet tologatni és nagyon okosan és talpraesetten (sőt, néha kellően erőszakosan) intézi a dolgait, de elmondása szerint az orvos ellenmondást nem tűrő hangon utasította, nem megbeszélés volt, hanem parancs. Jól ráijesztett, különösen azzal, hogy ugyan saját felelősségre hazamehet, de ha megteszi, utána nem fogják kezelni.
Szóval ez lett. A halálra rémült Anyámat este 8kor mentővel átszállították a Korányiba. Apum bevitte neki még este a kórházi pakkját, én másnap reggel elrohantam, vettem mindenféle fertőtlenítőt, meg wc-ülőke papírt, meg ilyeneket, miután megtudtam, hogy ugyan a kórtermek szét vannak választva fertőző/nem fertőző szempontból, de ugyanazt a mosdót használják mind. 
Szó se róla, a várakozásoknak megfelelően egész hétvégén nem történt semmi, az ügyeletes orvos csak a betegek életben tartásával foglalkozik, vizsgálatokat nem kezdeményez, így szombat reggel csak vért vettek tőle, de különben felé se nézett senki.
Vasárnap ugyanez, csak vérvétel nélkül, közben persze - hiszen ez a tüdőkórház - hozták be a tbc-s hajléktalanokat, és a haldokló tüdőrákosokat, a két éjszaka alatt két haláleset is volt a szinten. Eddigre már Anyum riadalma is kezdett elmúlni - egyrészt a megemelt savlekötő adag miatt minden korábbi tünete el is múlt, köptemintája meg nem, hogy nem véres, de nem is tudott már produkálni (mert hát a savlekötő ugye megakadályozta a refluxot, ami miatt korábban ez feltűnt), másrészt meg hirtelen relativálódott a világ körülötte, amikor meglátta, hogy milyen betegségekkel vannak ott emberek, és rájött ő is, hogy ezt valószínűleg túlparázta a szakrendelői orvos, és ő itt igencsak az egészséges végén van a skálának.

Szóval így eltelt a hétvége, majd hétfőn reggel arra ébredt, hogy valami csótányszerűség mászik az ágyán - ez már kellően sokkolta ahhoz, hogy ne akarjon nagyon tovább bent maradni csak úgy hobbiból, így a kezébe vette a dolgokat (meg az állatot), és elvitte a dögöt megmutatni a nővérnek, aki frusztráltan konstatálta, hogy nemrég volt irtás, de ezek szerint nem sikerült teljesen, és ki kell üríteni a kórtermet, hívni az irtókat, stb. 
Közben jött vizitelni végre hétfő reggel az osztályos orvos, akit már ez a felfordulás fogadott. Anyum sem volt rest, és mindjárt mondta is neki, hogy őt megfigyelésre küldték ide, 2 napig megfigyelték, nem volt semmi, így igazából neki nem is biztos, hogy kell ágy a másik kórteremben, mert inkább hazamenne, ha a doki is úgy gondolja. A doki hümmögött, nézte a kórlapját, majd vérvételt rendelt. Anya felhívta a figyelmet, hogy szombaton vettek tőle, de kiderült, hogy ott sokmindent néztek, csak épp azt nem, amit ez a doki akar, mert szerinte is minden ok, csak a tüdőembóliát akarja tutira kizárni, mert annak semmi tünete kifelé, viszont a vérben van valami érték, ami ennek indikátora, azt akarja látni. Zárójelben: erre szombaton nem volt kíváncsi az ügyeletes? Mindegy. Levették a vérét, megnézték, minden értéke szép, semmi gond, mehet.
Hétfőn 11-re kint is volt a kórházból. Szerencsére azóta is jól van, és semmi gyanús jele nincs azóta sem.

Őszintén, kicsit túlzásnak érzem, ami történt, különösen, mert hétvégén az ég egy adta világon semmi nem történik egy kórházban, hacsak nincs vészhelyzet, így nem értem, miért kellett beparáztatni, megfenyegetni a beteget, és miért nem lehetett opció, hogy hétfőn reggel bemegy a Korányiba kivizsgálásra a saját lábán? Nyilván így a kényelmesebb (a szakorvosnak), a felelősség áthárítódik másra (a kórházra, vagy ha nem megy be, a betegre), szóval a Feketesasos orvos biztosabbnak érezte, ha átpasszolja a kórháznak, bár nem talált semmit, ez a tuti. A beteg érdeke meg.. a lényeg, hogy csak felelősnek ne kelljen lenni. Közben pedig agyonröntgenezték, mert hiába küldte a szakrendelő a két szett röntgenképet vele amit ők csináltak előző nap, a Korányi csináltatott saját képeket is - szóval a felesleges röntgendózisokról ne is beszéljünk.

Az igazság kedvéért hozzáteszem, hogy persze akármi is lehetett volna, és lehetett volna, hogy az orvos az életét mentette volna meg, és akkor nagyon hálásak lennénk, de fenntartom, hogy Anyám gasztrós hátterének ismeretében szerintem ez komoly túlreakció volt, és totál szükségtelen.

2013. február 16., szombat

Második stimu - CD6

Stimu ügyben meg ugye az történt, hogy az előző sajnos nem sikerült, napi 3 utro ide vagy oda, 30. napon megjött, nem is kicsit, így egy 29 napos ciklust zártam.

Ez lett a hőgörbe:

A függőleges vonal jelöli az inszemet, de szerintem a PÉ időpontjáról lehet vitatkozni, mert mire inszemre került a sor, már második napja emelkedett a hőm, és ráadásul előző nap korán reggel erős szurkálást is éreztem petefészektájon, így azt hiszem, ezt lekéstük.
Erre enged következtetni a termékeny nyák is - elég sokáig volt, de pont az inszem előtti nap már abbamaradt, inszem-1 napon csont száraz volt minden, majd az inszem napjára még egy pici lett, de már alig. Szóval szerintem nem volt jó az időzítés.
A 6 DPO-s visszaesés kicsit elgondolkodtat, akár lehetne kezdődő beágyazódás is, de hasonló nekem mindig szokott lenni, így inkább valószínűleg csak a második ösztrogénhullám kapja le ilyenkor a hőmet.
Az utro jól fent tartotta a hőt egész végig, még a mensi napján sem utalt lekonyulás arra, hogy vége, csak akkor kezdett csökkenni, amikor abbahagytam az utrot két negatív teszt (13 és 14 DPO) és két napnyi erős vérzés után.

Jelenleg CD6 vagyunk, 2. nap óta szúrom megint a napi egy Merionalt, és zavaros minden. 3 napig volt erős vérzésem, majd 2 napig gyenge, és még ma is van valami picike - jóllehet mióta avivázok csak 3 nap szokott lenni. Ez persze lehet az aviva abbahagyásától - stimu alatt, azaz majdnem másfél hónapja, nem avivázok. Lehet a hormonoktól (Merional, utro), simán bezavarhatnak azok is, vagy lehet, hogy megy kifelé valami - bármi lehet, mindenesetre ugyan a 28-29 napos ciklusom egyelőre még megvan, a jó kis kényelmes 3 napos mensim most épp dupla hosszúságúra nőtt.
A hőm is elég kusza, általában a mensi alatt gyorsan esik, és hamar beáll 36.4-36.5-re, most meg még mindig 36.7 körül szambázik. 


Majd meglátjuk mi lesz.
Zekéhez szerdán megyek, kíváncsi vagyok, hogy állunk, vajon tényleg CD12-n lesz-e ebben a körben az inszem, mint ahogyan azt belengette.

Összességében örülök, hogy azonnal kezdhettem újra, így nem maradt időm bánkódni, hanem újra lehet izgulni. Remélem annak, hogy nem hagytunk egy-két hónapot a szervezetemnek, hogy minden kiürüljön inkább pozitív, mint negatív hatásai lesznek. Meglátjuk.

Most akárhogy is lesz, örülök, mert márciusban nem tudtam volna / tudnék stimut csinálni, szinte egész hónapban utazni fogok, nem leszek itt se indításra, se (számított) PÉ-re, így az a hónap komplett kiesik, és ha most a februárt is ki kellett volna hagyni, nagyon szomorú lettem volna - ráadásul túl sok idő lett volna agyalni, amivel magamat és a környezetemet is megbolondítottam volna. Szóval jobb ez így mindenkinek.

Így lehet most hirtelen megint reménykedni, nem is volt idő a gyászra, ha pedig úgy alakulna, hogy ez sem sikerül, akkor a márciust magamra fordítom, és nekiállok majd újra avivázni és futni is, ugyanis nem vagyok boldog a súlyommal, 3-4 kilót felszedtem, mióta nem sportolok és hormonozom magam, szóval a terv szerint márciusban már vagy boldog kismama leszek, vagy regenerálódok, és igyekszem visszatalálni magamhoz tavaszra.

Ez történt a héten

No, közben hazaértem (még csütörtök este) Lengyelországból - nem volt egy leányálom. Rémes utunk volt odafelé, sötétben, szakadó hóban, Szlovákiában takarítatlan utakon, így másfélszer annyi idő alatt értünk oda, mint szoktunk. Ott a szokásos repizés, prezi, vacsora, esti poharazgatás a csapattal, mert jó fejnek is kell tűnni, miközben majd leszédülök a székről fáradtságomban. Az én főnököm nem olyan nagyon jó fej, másnap reggel 7.30-ra rendelt be a gyárba, mert még akart velem négyszemközt is beszélni, és a 7.30 az "én érdekem", hogy mihamarabb el tudjunk indulni vissza, és csak fél órát akar beszélni, 8kor már mehetünk is.
Nem mondom, hogy a 6órai kelés jól esett, miután 2 után feküdtem le, de ha kell, hát kell. 
Ott is voltam 7.29-kor a gyárban. Na, és ki nem volt ott? Hármat lehet találni. Ő 8-ra jött, mert elaludt. Hát nem imádnivaló?! A fél órás megbeszélés a szokásos szófosása miatt másfél óra volt (és totál értelmetlen, ezt telefonon is simán megbeszélhettük volna, de ha nem beszéljük meg egyáltalán, akkor sincs semmi), így a 8órai visszaindulásunk 10re sikerült. Innen már csak 6ésfél órát kellett vezetni, és ripsz-ropsz itthon is voltunk. Ennek megfelelően be is ájultam már 9kor aludni, pláne, mert az irodába is 8 előtt akartam beérni pénteken, hogy el tudjak rendezni pár dolgot, mielőtt beindul a pörgés. 
Ment is a pörgés este 7ig, és amikor az egyik amerikai kollégám este 7körül még dobott egy emailt egy hatalmas, 9ezer soros excel táblával, hogy szerinte mit kellene még másképpen is kiszámolnom (ugyanazt az elmúlt egy hétben már 4féle verzióban kiszámoltam neki, de még vannak újabb ötletei, ráadásul egyik nagyobb baromság, mint a másik..), MÉG AZNAP. Na, akkor az agyvérzésemet megelőzendő egyszerűen kikapcsoltam a gépemet, és eljöttem. Azt hiszem, hogy péntek este 7kor már nem vagyok köteles emailt olvasni, így egyszerűen NEM KAPTAM MEG és kész. Ő meg jobb, ha lassan 3 é együttműködés után végre megtanulja, hogy azért, mert nála még csak dél körül van, attól nálunk már vége a napnak, és már nincs hátra 5-6 óra a munkaidőből. Biztos őrjöngött tegnap (az a típus), de inkább ő, mint én.
Szóval elég húzós volt a hét, de legalább bejelentettem, hogy nem megyek jövő héten csapatépíteni (megint) Lengyelországba, "for medical reasons". A főnököm persze le volt sújtva, de hát ez van. Vannak fontosabb dolgok. Így remélem legalább szerda-péntek nyugi lesz, amikor ők majd mind jól vicces HR-es játékokat játszanak a hóban :) MUHAHA - sátáni kacaj.

2013. február 12., kedd

Új ciklus, új stimu

távirati stílusban, mert ma állati rohanás van - sikerült a gasztrós vizsgálatok után még délben bejutni Zekéhez, bár már kabátban állt, de jó fej volt, és újra bekapcsolta a kedvemért az UH. Megnézett, minden ok, indulunk azonnal a következő körrel, marad a napi egy Merional, ma szúrom az elsőt, jövő szerdán menjek kontrollra, és lehet, hogy már jövő pénteken inszem - de kár, ezzel ugrott a lengyelországi csapatépítés jövő héten :) majd inkább jól kiíratom magam jövő héten táppénzre, hogy senkinek ne lehessen egy szava se - ez most fontosabb, pláne mert amúgysem volt sok kedvem most ehhez a lelkes csapatozáshoz :) A jövő pénteki inszem lehetőségén kicsit elcsodálkoztam elsőre, mert az CD12 még csak, az előző körben CD16-on volt, de aztán arra jutottam, hogy szerintem az előző körben lekéstük, már egy-másfél nappal előtte megrepedtek érzésem (és a hőm) szerint a tüszőim, másrészt valószínűleg Zeke is azzal kalkulál, hogy azonnal indítva nagyobb lesz a hatás, mintha vártunk volna, és minden kiürül. De persze a menetrend majd jövő szerdán dől el, amikor meglátja, mekkora(k) a tüsző(k).
Most csak ennyi, rohanok, 4 óra múlva indulok az eheti lengyel utamra - ezúttal kocsival Dél-Lengyelországba  szerencsére egy megbízhatóan vezető kollégámmal, így nem kell majd végig nekem vezetni. Drukkoljatok, hogy ne havazódjunk be, és biztonságban odaérjünk éjjel, és vissza csütörtökön.

2013. február 11., hétfő

Utána

Valahogy azt hittem, jobban le leszek sújtva. Szomorú vagyok, hogy nem sikerült persze, de valószínűleg az első negatív teszt óta már csak egyre csökkenő mértékben reménykedtem, és a tüneteim elmúltával lassan csöndes bizonyossággá vált, hogy ez a kör nem sikerült, így nem ért sokként.
Biztos segít az is, hogy ma azt remélem, hogy holnap már indíthatjuk is a következő kört, azaz időben bejutok Zekéhez, mindent rendben talál, és mehetünk is tovább. Szemek a célon.

Fura érzés volt ma amikor megszólalt a napközepi utrós emlékeztető, és nem csak kinyomtam, hanem töröltem is (csak átmenetileg persze) ezt az emlékeztetőt.

A másik dolog, hogy az elmúlt pár napban kicsit úgy éreztem, mintha G ellendrukker lenne. Beszéltünk róla, és persze állítja, hogy nem, nagyon szeretne ő is mihamarabb babát, de tudom, mennyire nyomasztja, hogy jelenleg nem dolgozik, és attól fél, hogy ha hamarosan nem talál magának megfelelő munkát, én pedig teherbe esek, akkor nem fogok tudni bármikor elmenni táppénzre, hogy meglegyen a nyugim, hiszen az én fizumból élünk (nem mintha jelenleg konkrétan terveznék korai táppénzt, hacsak nincs orvosi indikáció). 
Ez persze hülyeség, mert csak jelképes összegű hitelünk van, amit lustaságból nem fizettünk még vissza, és szerencsére szignifikáns tartalékokkal rendelkezünk, amit ráadásul ő keresett meg az elmúlt években, hiszen mindig is ő volt a nagy kereső kettőnk közül, én meg a "hobbiból" dolgozó. Ez a "hobbiból" persze így nem igaz, de tény, hogy nem voltunk ráutalva az én fizetésemre, és ezért az elmúlt években nekem nem is annyira a fizetés összege, hanem a munka presztízse volt a fontosabb, így jól tudom, hogy a pozíciómhoz képes nagyon alul vagyok fizetve. Ez tény, és beszéltünk erről a főnökömmel is, aki szintén elismerte, hogy alul vagyok fizetve, meg is ígérte (8 hónapja), hogy változtat a dolgon, és még abban az évben (2012) jelentősebb fizetésemelést kapok, de "pondróhoz" illően ez csak szöveg maradt, a tettek valahol elsikkadtak. Neki csak a szája jár mindig..
Mindegy, elkanyarodtam. Szóval tudom, hogy G-t nyomasztja a jelenlegi helyzete, de az is tény, hogy az ő szintjén ez nem napok kérdése lesz, ha egyáltalán el fog tudni helyezkedni itthon. Nagyon kevés ilyen szintű állás van Magyarországon  és bár pályázott magyar cégekhez jól hangzó állásokra, ott eddig mindig kiderült, hogy a pozíció megnevezése kamu, mert ezektől eddig minden alkalommal az a visszajelzés érkezett, hogy sokkal kisebb kaliberű embert keresnek. Szóval jó helyen kell lenni a jó időben, és ezt ki kell várni és/vagy itthagyni az országot, hiszen sajnos low-value-add országgá lettünk az utóbbi években, a multik itt csak gyártatnak a lemingekkel, a vezetés ritkán van itt, így ilyen pozik sincsenek, és ami volt régebben, az is fogy.
Mindenesetre kicsit azt érzem, hogy ő jobban örülne, ha előbb végre újra lenne állása, és csak utána esnék teherbe, de ez sajnos bármeddig eltarthat, még akár több hónapig vagy egy évig is, és a teherbeesés sem bizonyult eddig olyan könnyűnek, így nem merem felfüggeszteni a próbálkozást, és majd újrakezdeni, amikor ő újra dolgozik.
Tudom, hogy nem is várja ezt tőlem, de érzem, hogy fenntartásai vannak, és nyomasztja a helyzet. Egy kicsit engem is, de tikk-takk-tikk-takk, 37 múltam, nem nagyon van hova várnunk.
Őrlődök, mert nem szeretem ilyen aggodalmasnak látni, tudom, hogy félt. De én is őt. Meg magunkat attól, hogy végleg kifutunk az időből. Így most nincs más hátra, mint előre, és remélni a legjobbakat.
Végülis nekünk is lehetne végre szerencsénk - szóval kedves univerzum, ha hallgatsz, azonos prioritással szeretnék mihamarabb:
- G-nek egy olyan állást, ahol jól érzi magát, és ahol elismerik
- Nekem egy problémamentes terhességet és egy (vagy kettő) ép és egészséges kisbabát.

CD30=CD1 Game Over

Mit nekem utro vagy stimu - a szervezetem nem hagyja magát befolyásolni. Mivel 28.5 napos a ciklusom, ebben a hónapban - szigorúan betartva a 28-29-28-29 sormintát - 29-naposra sikerült, azaz még tegnap késő éjjel megjött, így a mait veszem első ciklusnapnak (hozzáteszem, hogy a stimu mellett is ugyanúgy 16.-napon volt PÉ, mint bármikor máskor).
Nem tudom, hogy örüljek, vagy szomorkodjak, hogy a szervezetem ilyen megbízhatóan robusztusan működik. A hőm ma is fent volt reggel, gondolom az utrotól, de tegnap estére már sem a hasam, sem a mellem nem fájt, addigra gondolom már eldőlt, hogy mi lesz, és abbamaradt bent a küzdelem, így már este elég biztos voltam benne, hogy vége ennek a körnek.
Hát ez van.
Holnap bemegyek a BMC-be, és remélem azonnal indulhat a következő kör.

2013. február 10., vasárnap

13 DPO - visszatartott lélegzettel

Rém szarul aludtam. Gyakorlatilag csak vártam, hogy végre reggel legyen. Talán a doktori védésem előtti éjszaka izgultam ennyire utoljára. Ennek megfelelően nem vagyok valami nagy formában.

Egyelőre döntetlen az állás. A hőm 4 századot csökkent, de ez szerintem nem szignifikáns, mensi még nincs, barnázás van, a reggeli teszt negatív. Igyekszem nem elkeseredni - amíg nincs vérzés, nincs veszve semmi.

2013. február 9., szombat

Ez nem jelent semmit

Ugye? Ugye? Ugye?

Egészen halványan barnás folyás/utro vivőanyag a tisztasági betéten...

Tegnap óta megszállottan óránként-kétóránként ellenőrzöm a bugyimat, és az imént kihagyott egyet a szívem.
Most kicsit bánom, hogy bár katolikusnak születtem, nem vagyok a formalizált és intézményesített egyházak híve, nem járok templomba, és ezért a Miatyánkon és az Üdvözlégyen kívül egyetlen imát sem tudok..

Kérlek, hadd legyen ez beágyazódási csepp, vagy valami más hasonlóan ártalmatlan. Nem is kell tudnom, hogy mi ez, csak ne a menstruációm legyen!

12 DPO - auf dünnem Eis

CD28 - 12DPO. Vékony jégen járok. Nálam általában ez a vége, max még egy nap. Ha pesszimista lennék, a tegnapi hisztimet simán betudnám PMS-nek. Ha optimista lennék, örömködnék, hogy ma reggel is egyformán magas a hőm. Közben fájogat a hasam, amit jó vagy rossz jelnek is vehetek.
Igyekszem reális maradni. 10-15% a success rate az inszeminációnál. Ha ez most összejött elsőre, baromi szerencsés vagyok.
Sajnos sosem voltam a szerencse lánya, sosem nyertem semmit (kivéve helyezéseket befektetett munkáért, teljesítményért), talán csak kisdobos koromban egyszer egy ív füzetborítót valami sorsoláson a kerületben. Doktor Bubós volt, erre emlékszem. A szerencse nem az én bizniszem, sosem volt az. Ezt eddig nem bántam. Apum mondja mindig, hogy nem szabad bánkódni, ha az ember nem nyeri meg a lottó ötöst, mert ha megnyerné, az olyan lenne, mintha a Jóisten azt mondaná, hogy rajtad én már nem tudok máshogy segíteni, csak a szerencse révén, mert különben soha nem viszed semmire.
De ma úgy érzem, jól jönne egy kis szerencse.

A tegnapi nap megkoronázásaként este hívott Apum, hogy ne ijedj meg, minden rendben, de .. - ez jól kezdődik, én is mindig így adagoltam tini koromban szegény szüleimnek, amikor éppen meg kellett menteni valahonnan. Ezekben a mondatokban mindig szerepelt a baleset, kár, mentő, sérülés szavak valamelyike. Sajnos ez most sem volt másként.
Anyum tegnap egy rutin kivizsgálás részeként jutott a Fektetsas utcai pulmonológiára, ahonnan mentővel küldték tovább a Korányiba. A tüdőkórházba, a tbc-sek és tüdőrákosok közé, bakker. Elég lassan bontakozott ki a sztori, hogy mi történt:
Anyum hosszabb ideje szenved refluxtól, és az utóbbi időben megint rosszabb lett a dolog. Éjszaka rosszul alszik, érzi, hogy jön vissza a sav, szenved, hogy a schleimot visszaköhögje, stb. Három napja valamelyik hajnalban rózsaszínes árnyalatú volt a köpete, amit visszaszenvedett a torkából. Ez elgondolkoztatta, így időpontot kért és kapott a gasztróra, valami magán helyre, mert a Jánosan nagyon bunkók voltak vele a múltkor, és nagyon megszenvedte a vizsgálatot. Szóval a gasztrón kezdett tegnap, meg is állapították, hogy több savlekötő kell, a refluxot valami xx-sérv (garatsérv? van ilyen? elfelejtettem, mit mondott pontosan) okozza, ez műtéttel helyrehozható amit majd betábláznak, plusz fel van maródva a gégéje. Aggodalomra semmi ok, de a biztonság kedvéért a rózsaszín köpet miatt nézzen el a pulmonógiára is, sicher ami tuti.
Hát elment. Itt egy fiatal orvos keze közé került, aki kétszer is elküldte röntgenre, megvizsgálta, de nem talált semmit. VISZONT, attól, hogy nem talált semmit, szerinte még veszélyes lehet, és a rózsaszínes köpet jöhet akár hörgőkből, vagy bárhonnan, ahova ő nem lát be, ő nem vállalja a felelősséget, hogy hétvégére hazaküldje, így AZONNAL irány a Korányi, Apám sem viheti el, mentővel kell menni. Hangsúlyozom, nem véres hab jött ki a száján, vagy kés állt ki a hátából, hanem három nappal korábban egyetlen alkalommal rózsaszínES volt a köpete (és a gasztro szerint fel van maródva a gégéje..).
Szóval bevitték. Összességében Anyum nem egy szende szűz, akit oda-vissza lehet tologatni és nagyon okosan és talpraesetten intézi a dolgait, de elmondása szerint az orvos ellentmondást nem tűrő hangon utasította, nem megbeszélés volt, hanem parancs. Jól ráijesztett, különösen azzal, hogy ugyan saját felelősségre hazamehet, de ha megteszi, utána nem fogják kezelni.
Így most itt tartunk. Este 8kor bevitték a Korányiba. Apum bevitte neki még este a kórházi pakkját, én most reggel elrohantam, vettem mindenféle fertőtlenítőt, meg wc-ülőke papírt, meg ilyeneket, miután megtudtam, hogy ugyan a kórtermek szét vannak választva fertőző/nem fertőző szempontból, de ugyanazt a mosdót használják mind. Szóval összeszedtem amit tudtam, meg egy csomó újságot, magazin, keresztrejtvényt, sudokut, elvittem Apumnak, hogy vigye be neki - nekem ugyanis Anyu megtiltotta, hogy bemenjek hozzá. Nem akarja, hogy tbc-sekkel találkozzak ott a folyosón, ha nem muszáj.
Anya különben jól van, ma csak vért vettek tőle, az ügyeletes orvos nem volt túl érdeklődő, gondolom majd hétfőn lesz valami. Köpete nem, hogy nem véres, de nem is tudott produkálni a torkából semmit, mert a megemelt savlekötő adag óta minden panasza elmúlt.

Őszintén, kicsit túlzásnak érzem, ami történt, különösen, mert hétvégén az ég egy adta világon semmi nem történik egy kórházban, hacsak nincs vészhelyzet, így nem értem, miért nem lehetett opció, hogy hétfőn reggel bemegy a Korányiba kivizsgálásra? Nyilván megy a felelősség passzolása, a Feketesasos orvos biztosabbnak érezte, ha átpasszolja a kórháznak, bár nem talált semmit, ez a tuti. A beteg érdeke meg.. a lényeg, hogy csak felelősnek ne kelljen lenni.

Persze akármi lehet, és lehet, hogy az orvosnak lesz igaza a végén, és az életét mentette meg, de azért erősen remélem, és jelenleg nagyobb esélyt is látok arra, hogy ez erős túlreakció volt, és hétfőn/kedden simán hazaküldik.
Ja, a Feketesasból küldték vele a komplett szett röntgenfelvételt, de a Korányi nem fogadta el, így azonnal azzal kezdték, hogy újra röntgenezték.
Tegnap kétszer a Feketesasban, ma egyszer a Korányiban, ősszel az arcüregkontrollon is röntgenezték, nyáron pedig a törött karja miatt - jelenleg leginkább a röntgendózisok miatt aggódok, azért mindennek van határa, nem hiába nem szabad valakit túl gyakran. De persze ez sem fontos, és senki nem kérdezi, az elmúlt 12 hónapban hányszor röntgenezték már.
Na mindegy. Valahogy velünk mindig történik valami - remélem, ezúttal vaklárma.

2013. február 8., péntek

11 DPO - still hoping

Ma reggel rettegve vettem ki a számból a hőmérőt, de egyelőre jók vagyunk, továbbra is lebeg fent a hőm.
Persze ugye az utro bezavarhat.
A mai parám, hogy kora délután elkezdett mensisen fájogatni a hasam, nem csak úgy feszítget néha, mit korábban, és sajnos így 11-12 DPO körül ez eddig mindig vérzést jelentett. DE MOST NEM FOG. Nem akarom. Terhes akarok lenni egy (vagy kettő) ép és egészséges kisbabával.
Hazaúton éreztem valami kis nedvességet a bugyimban, és kitört a frász, itthon még kabátban rohantam be a wc-be megnézni. Szerencsére csak az utró hordozóanyaga.

Összességében szar nap volt. Tököm tele van. A főnökömmel, aki minden hétre kitalál valami baromságot, így a következő hetekben folyamatosan és feleslegesen utazgatnom kell; aki totál szét van esve, ezért semmi nem tervezhető, minden ad hoc, és azonnal kell; aki elcseszte a szétesett időhúzásával egy jó ember felvételét, aki sok problémámat oldotta volna meg a csapatomban és most kezdhetek újra keresni, újra kezdeni a pályáztatást; azzal, hogy péntek este még olyan elemzéseket kér, amit órákba telik elkészíteni, így mivel a fodrászomat nem akartam lemondani, a hajfestés közepette gyártottam a pivot táblákat este 8kor; azzal, hogy hülye pletykákat terjesztenek a "jól értesültek", amik miatt mindenki pánikol, pedig minden alapot nélkülöznek; azzal, hogy a pöcs főnököm kritikus infokat "elfelejt" megosztani velem, és ha nem lennék jóban egy csomó emberrel, akik elmondják, amiket ő elfelejt megosztani, csak néznék nagyokat. Kicsit besokalltam ma. Ideje lenne lépni. Preferably Gyesre, de ha oda nem, akkor legalább egy másik munkakörbe, mert nem fogom bírni az együttműködést egy ilyen pondróval. Túl sok energiámba kerül szimplán az, hogy toleráljam, és ne mondjam az arcába, hogy egy barom. 
Ezen kellően felhúzva magam felhívtam a HR-est, hogy mi van azzal a hellyel amire kértek, hogy pályázzak, de ott is áll minden, még nem volt ideje foglalkozni a dologgal.

Szóval morc vagyok, és nyűgös. Remélem kialszom, és holnap is jó magas hőre ébredek!

2013. február 7., csütörtök

10 DPO - no news to report

Semmi jelentendő nincs.
Hő fent, mellfájás van, de mérsékelt, néha szédülök, ma is sokat dolgoztam. Nem teszteltem. Kicsit aggódok. 
Ha úgy alakul, hogy mégis kell egy újabb kör február végén, akkor az olyan szempontból gáz, hogy pont akkorra rakta a bolond főnököm a csapatépítést, amikor az uccsó UH kontrollra kellene menni az inszem előtt, így már azon gondolkozom, hogyan bújjak ki az út alól, ha szükség lenne rá. Ha meg nem, akkor annál jobb, de akkor meg azért nem lesz kedvem csapatépítőzni.. hiába, antiszociális vagyok, utálom a csapatépítőket.
De azért egyelőre nem vagyok pesszimista, néha érzek ezt-azt a hasamban (amit akár be is képzelhetek), két este volt enyhe hányingerem (ez persze lehetett kajától is), és azt képzelem, hogy ma kicsit jobban fáj a mellem, mint tegnap. De azért kell egy B terv, és megnyugtat, hogy van.

2013. február 6., szerda

9 DPO

Nyugaton a helyzet változatlan.
Érzem a mellem, néha érzek egy is feszítést a hasamban, de nem mindig. Hő fent. Szédülés csökkent, már csak hirtelen mozdulatoknál van. Vagy megszokta a szervezetem az utrot, vagy csak annyira felnyomták az agyam bent az elmúlt 2 napban, hogy helyre állt a vérnyomásom.
Reggel ügyes voltam, és nem teszteltem. Ma épp úgy gondolom, hogy ki fogom bírni, és csak 13DPO fogok tesztelni, ha még lesz olyan, mert nálam 12DPO már legtöbbször kiderül minden - egyértelműen esik a hőm, vagy már meg is jön. Szóval ma épp azt gondolom, hogy ha eljutok odáig, akkor majd 13DPO tesztelek. Persze lehet, hogy holnap tök mást fogok gondolni.

Tegnap meg ma nem nagyon értem rá agyalni, beindult a pörgés. Kellett nekem arra panaszkodni, hogy csak a napi rutin van - tegnap meg ma hirtelen mindenki megbolondult, és az én fejemen ugrált. Ehhez hozzájött még a tegnapi vidéki út, ahol ugyan az esemény, amire mentünk 4.30-tól volt hivatalosan, de annyi csúszás volt, hogy végül csak 6kor kezdtünk.. és utána még majdnem 3 óra volt, mire hazaértünk a szemerkélő esőben, vak sötétben, ismeretlen vidéki utakon. Nem volt nagy élvezet.
Bőven 10 után értem haza, és étlen-szomjan zuhantam ágyba, hogy 5kor keljek, mert annyi házégés volt, hogy reggel korán kellett kezdenem, hogy elintézzek egy csomó mindent, mielőtt beindul a napi cirkusz.
Szóval nem unatkoztam a napokban. De ez most nem is baj.

2013. február 5., kedd

8 DPO

Kiment a Pregnyl, most 9 és fél nappal a 2x5000-es Pregnyl után mindkét teszt csontnegatív.
Szóval mostantól tiszta lappal indulok.
Nem állíthatom, hogy nem szontyolodtam el egy kicsit, mert bevallom, minden racionalitás ellenére azért jó lett volna, ha ma erősebb csík van, és én vagyok az az egy a millóból szuperwoman, akinek ennyire hamar már az egekben van az egészséges baba(k) okozta hcg-je.
De úgy tűnik, ebben átlagos vagyok (ha egyáltalán), és ca. 10 nap kellett nálam is a Pregnyl kiürüléséhez, és pár napig még nincs értelme újra tesztelni.

Nehéz hetem lesz, ezt már látom. Nem viselem én ezt olyan jól, mint gondoltam. Valószínűleg az sem segít, hogy jelenleg nem lelkesít a munkám, csak napi rutin van, semmi extra challenge, és én ilyenkor rémesen leeresztek.

Sajnos nem mondhatom az sem, hogy mérhetetlen optimizmus töltene el. A hasamat picit érzem, de a mellem csak egy kicsikét érzékeny most már, a korábbi nagyon fájás és nehéz érzés határozottan a Pregnyl hcg-jének eredménye volt. Ez óvatosságra int, de még nincs semmi veszve. Gondosan tolom az utrot, és még bármi lehet.

Valahogy csak eltelnek ezek a napok is.