Cukor - inzulin

Amíg vért vettek tőlem a hét elején, beszélgettem a laboros hölggyel, standard small talk. Milyen műtét lesz, stb. Így jött szóba, hogy meddőség.

Terheléses cukor & inzulin volt?

Volt.

Mi az eredmény?

Normál, bár nem tipikus, mert nem haranggörbe.

Az baj.

Az én értékeim így néznek ki - még egy egészen ici-pici harang sincs sehol:

Így aztán, ha már így beparáztatott, elkezdtem kutakodni. Sok szó esik mindenféléről, de arról nem, ha alacsony (azaz normálisan alacsony) marad a cukor, vagy relatíve alacsony érték mellett nem csökken számottevően az inzulin.

Sok értelmeset nem találtam a témában, a görbe alakjáról mindössze egyetlen cikket (Assessing the Shape of the Glucose Curve During an Oral Glucose Tolerance Test) eleddig, ahol hosszú fejtegetés után nemigen jutnak eredményre a szerzők.

Arra jutnak ugyanis, hogy 2 féle alakú cukor-inzulin görbe van, monofázisos, és bifázisos:

Na, itt az enyém akár beleférhet a bifázisosba, mert ha csak a 0-60-120 értékeket nézzük, akkor a cukor (A görbe) elég lapos, az inzulin pedig (B görbe) némi emelkedés után marad lapos, azaz hasonlít az enyémre.

Persze ehhez kevés a 3 pontos mérés, mert 5 pontos kellene, hogy látsszon, hogy az enyém is bifázisos-e, vagy valami egyéb rejtélyes cukorszindrómám van.

A cikkbeli következtetés persze elég vékonka: alapvetően 551 személyes mintát vizsgáltak, ebből 485 NGT, azaz normál glukóz toleranciás, és 66 IGT (impaired) zavart glukóz toleranciás. A statisztikai elemzés szerint a bifázisos csoportban arányaiban több az NGT és a nő.

Szóval ezek szerint nagyobb valószínűséggel nincs bajom a cukor/inzulinnal, és vagyok nő.

Ez utóbbi tuti stimmel ;)

Itt még ezt is találtam:

The outcome of the test [OGTT] may show:

• Normal glucose tolerance
• Abnormal glucose tolerance
  • Depressed glucose tolerance -- in which the blood glucose peaks sharply before declining slower then usual to normal levels -- as in:
    • Diabetes mellitus
    • Hemochromatosis (iron overload disease)
    • Cushing syndrome (too much cortisol ["cortisone"] hormone)
    • Pheochromocytoma (adrenaline-producing tumor)
    • Central nervous system lesions
  • Increased glucose tolerance -- in which the blood glucose levels peak at lower than normal levels -- as in the:
    • Malabsorption syndrome
    • Insulinoma (an insulin-producing tumor)
    • Addison disease (adrenocortical insufficiency)
    • Hypopituitarism (underactivity of the pituitary gland)
    • Hypothyroidism (underactivity of the thyroid gland)

Innen a "depressed" rám tuti nem vonatkozik, mert ahhoz ugye magas, lassan csökkenő cukor értékek tartoznak.. Kérdés, hogy az "increased" pontban az alacsony cukor érték mennyire alacsonyat jelent, de ez szerintem 3 alattiakra van. Például megnéztem az Insulinoma-t, ami BTW egy daganat, ami nem vicces, és arra azt írja, hogy 2.5 alatti cukor értékek.

Szóval ezen most nem túráztatom magam, azt hiszem.

Lépések a lapar felé

Na, itt vagyok megint, ma végre szabin egy húzós hét után. Ma kellett mennem bemutatásra az operáló kórházba, így szabit vettem ki, mert a bemutatóás a nap közepén volt. Így kényelmes lesz, gondoltam én. Haha.

Na, de kezdjük az elején.

Ott tartottunk tehát, hogy múlt pénteken Máté dokival lefixáltuk a lapar-hisztero kombó időpontját, és addig rohamléptekben kell elintéznem a leleteket, a bemutatást és az aneszteziológust.

Ennek két harmadát már sikerrel is vettem, az aneszteshezpedig kedden nap közben van időpontom. Kicsit aggódtam, mert a kedd nem a jövő hét második, hanem Húsvét miatt az első munkanapja lesz, azaz mára legkésőbb minden leletnek meg kellett lennie - 4 nap alatt.

Ezért döntöttem úgy, hogy hajrá magán orvosi ellátás, és irány az IMS. Már ezen a  hétfőn reggel 8-ra volt időpontom, és a szokásos hatékony, udvarias és kedves mederben zajlott minden (hatalmas extra köszönet ő tudja, kinek a kedvességéért! :) ). 

A mellkasrtg-t nem is csinálták meg újra, mert abból volt egy éven belülim, és nem szeretem feleslegesen gyűjteni a rtg-dózisokat, így kaptam egy lepecsételt másolatot a tavaly nyári leletemről, amit akkor a menedzserszűréshez csináltak. A vérvétel és az EKG percek alatt kész volt. Az EKG görbéjét és kiértékelését ott helyben megkaptam, a vérvétel eredményét pedig szentül ígérték még a héten. 8.40-kor már a kocsiban ültem úton az iroda felé, és átmenetileg el is felejtettem a műtétet, és belevetetettem magam a heti tennivalókba.

A héten szerda / csütörtökön itt volt a már majdnem volt főnököm, mivel ugye nemsokára globális poziba mozdulok, elkezdtük az átadás-átvételt a jelenlegi munkakörömmel kapcsolatban, plusz a (még) csapatomba is épp veszünk fel embert, így az utolsó körös interjúkat is szerdára szerveztem, hogy élőben tudjon velük találkozni. Kedd késő este érkezett, így aznap már nem találkoztunk, és csütörtökön 11.30-kor kellett legkésőbb indulnia a reptérre, azaz 11 és fél munkaóránk volt hivatalosan. Na, ebbe ő beletervezett kb 45 órányi megbeszélést, amiből végül 17 órányit tudtunk abszolválni, a szerda végtelennek tűnt, a vacsora foglalásunkat kétszer kellett odébb tolni, már tuti hülyének néztek az étteremben. Szóval hulla voltam, mire végre rácsaptam a taxi ajtaját csütörtökön. Viszont, sikerült döntést kicsikarni belőle az új emberrel kapcsolatban, így ennyi haszna mindenképpen volt a látogatásának. A munkám átadásáról persze csak érintőlegesen beszéltünk - de őszintén, ez már nemsokára nem az én gondom lesz. sátáni kacaj.

Szóval tegnap este szinte összerogytam, amikor hazaértem, így különösen jó döntésnek tűnt, hogy szabit írtam ki péntekre a kórházi bemutatás miatt. Egyetlen fontos telefonkonferenciám maradt péntekre, amit nem mondhattam le. Még jó, hogy tegnap este elővigyázatosságból megnéztem a mai programot, hogy el tudjam dönteni, meddig alhatok - és majdnem megállt a szívem. Telefonkonferencia online prezentációval 10-11 (azaz internet és laptop szükséges), kórházi bemutatás 11, legyek ott 10.45-kor.
FUCK. De most komolyan, Egész nap összesen 2, azaz kettő darab dolgom van (ami állati kevés egy normál naphoz képest), de azok pont egybeesnek, és egyik sem lemondható?!
Egy darabig agyaltam, és arra jutottam, hogy nem kell kétségbe esni, menni fog ez, csak úgy kell csinálni, hogy reggel 9.45-re odamegyek a kórházhoz, leparkolok, és a kocsiban felépítem a mobil irodámat, laptop, mobilnet, és onnan csinálom meg a prezit, sietek, amennyire lehet, és ha jól csinálom, 10.45-10.50 körül be tudok sétálni a kórház 1 méterre levő ajtaján.
Laptop, teli maxra feltöltve, nehogy a kocsiban lemerüljenek nekem. Ugyanis a telin csak egy luk van, amivel viszont USB tetheringen keresztül a netet tudom rádelejezni a laptopomra, azaz ilyenkor nem tudom tölteni. Wireless nem tudom összekötni a két gépezetet, mert a Cég paranoid, és wifin csak a céges hálóra lehet csatlakozni, minden más le van tiltva (persze a férjem azért addig masszírozta, amíg az itthoni netre is felmegy, de nagy macera volt). Más netre csak madzagon keresztül. Nem értem pontosan, ez miért jó nekünk, semmi ingyen wifi-t, hotspotot nem tudunk így használni, csak a drága mobilnetet, de nem kell nekem mindent érteni.

Szépen setup-oltam magam tehát a kocsiban, behívtam, megcsináltam a prezimet - aminek természetesen azt utolsó oldalára lemerült a laptopom (úgy tűnik, szar az akum?! eddig nem tűnt fel :( ). Szerencsére ez már nem volt olyan gáz, és így röviden exkuzáltam magam, hogy technikai problémák miatt nem lesz több vetítés. Igazából ez még így mázli is volt, mert persze csak nem akart a nyomorult telefonkonferencia hamarabb véget érni, viszont mivel már nem vetítettem, nem voltam többet röghöz laptophoz (és így a kocsihoz) kötve, így a tconf-fal a fülemen besétálhattam a kórházba, és az épp kijövő nővérkének a kezébe nyomtam a papírjaimat, és a várjon itt parancsot követve még csöndben a tömegben befejezhettem a megbeszélést. Utána kezdtem csak töprengeni, hogy vajon mi fog történni, mert ezt nem beszéltük meg, de hamarosan szólítottak is.
A meglepetés akkor ért, amikor bent felszólított a nővérke, hogy akkor fáradjak be a fülkébe, és deréktól lefelé vetkőzzek le, mindjárt jön a  professzor úr. Ezen kicsit meglepődtem, nem gondoltam, hogy megvizsgálódok ma is, de mindegy, ha már itt vagyok.. Elmondták, hogy az én esetemet a saját dokim távollétében x doktor fogja bemutatni, sok szerencsét. Addigra az egész nagy teremben (sok vizsgáló, sok öltöző fülke) érezhető volt a feszültség, egy halom orvos viccelődött egymással, majd végigmorajlott a hír, hogy jön a  prof, vigyázzatok négerek, jön a prof, és bár nem láttam, de mintha mindenki vigyázzba vágta volna magát.
Kb 10 percet vártam a fülkében mire szólítottak, mentem, a prof végigmért, x doktor eldarálta az esetemet - 2és fél év sikertelen próbálkozás, 2 sikertelen inszemináció, ismeretlen okú meddőség, diagnosztikus laparoszkópia javasolt. A prof újra végigmért, és esküszöm, mintha sajnálatot láttam volna a szemében (vagy már paranoid vagyok?), kétszer végigsimította a karomat, és azt mondta: nem kell vizsgálat, rendben, mehet. És már ment is tovább. Én meg álltam ott, és totál WTF érzésem volt. A profot kísérő orvosok csoportjából egy idősebb doktorbácsi külsejű orvos látva a tanácstalanságomat mutatta, hogy ennyi volt, öltözzek.
Felöltöztem, és mire kiértem, x doktor már kint volt, épp állt fel a számítógép mellől, és megnyugtatóan közölte, hogy minden rendben, beírt mindent a gépbe, mehet a műtét,. ahogy Máté doktor úrral megbeszéltük, kedden jelentkezzek a megbeszélt időben az anesztesnél. Viszont látásra.
Az egész nem telt bele 25 percbe, cakk und pakk.
Sokkal rosszabbra számítottam, bár őszintén nem tudom, mire számítottam. Mindenesetre tömeg volt, de mivel kb 20 perccel a bemutatás előtt ott voltam és beadtam a papíromat, és akkor még nem volt tömeg, valószínűleg nagyon előre kerülhettem a sorban, és a mustra elején gyorsan túlestek rajtam.

Épp elindultam hazafelé és kezdtem volna parázni azon, hogy vajon kész lesz-e még ma a vérképem, vagy kell egy B terv, amikor hívtak az IMS-ből, hogy kész a vérképem, mehetek érte. Persze azért volt B tervem (nem én lennék, ha nem lenne), és van 2 darab 1 éven belüli teljes vérképem is korábbi vizsgálatokból, de örülök, hogy az IMS ismét ennyire megbízhatónak bizonyult, és tényleg minden meg lett időre. Szóval pont jó volt az időzítés, a kórházból hazafelé beugrottam a leleteimért, így most felkészülten várom a keddet, hogy az anesztest is letudhassam.

Ha az is meg van, akkor műtét 9.-én. Izgulok lassan..

A fontos dolgok

Persze a sok történés közepette azért igyekeztem hajtani a fontos dolgokat is, amennyire lehetett.

Mivel eddig két sikertelen inszem van a hátunk mögött, és semmi kézenfekvő oka nincs a sikertelenségnek, az előző ciklus végén, a hcg=1-es eredménnyel a kezemben úgy döntöttem, hogy invázív ide-vagy oda, de ideje megtudni, mi van odabent, nem lappang-e egy kis endometriózis vagy méhsövény vagy ki tudja micsoda a méhemben vagy körülötte. Semmi ilyesmire utaló tünetem nincs ugyan, de ezek lehetnek teljesen tünetmentesek is, azaz az egyetlen tünet lehet maga a meddőség. Szóval nincs más hátra, mint előre, és legyen hiszteroszkópia-laparoszkópia kombinált műtét.

Ehhez kerestem orvost aki járatos az ilyesmiben. Sokan ajánlottatok több orvost is (köszönöm!), és a neten is kutakodtam, és végül dr. Máté Szabolcs mellett döntöttem - több okból kifolyólag is. Többen egymástól függetlenül is ajánlották, sok HSK-LSK-t műt, azaz gyakorlott, és már valószínűleg van szeme az elváltozásokra, viszont még nem fásult bele, az én korosztályom lehet (35 körül). Mert értem én, hogy a nagynevű profoknak van a legjobb neve, de szerintem addigra már sokan belefásulnak a rutinba, és már nem hajtja őket a vágy, hogy jól (vagy akár jobban) csináljanak dolgokat. Ezért igazából én leginkább a 35-40 közötti orvosokat kedvelem.

Úgy lett hát, hogy megmondták, hol rendel magánban, így címmel telefonszámmal felfegyverezve amint hazaértem külföldről, hétfő reggel első dolgom volt felhívni. Persze nem vette fel. Erre számítottam, orvosokat mindig rendkívül nehéz elérni, de majd dél körül újra próbálkozom, gondoltam. Erre mit ad az ég - két óra múlva csörög a mobilom, és VISSZAHÍVOTT, mert látta, hogy erről a számról kereste valaki. Le voltam nyűgözve, komolyan. Ilyen velem még soha nem történt, hogy orvos visszahívott volna, van akit hetekig kell kergetni, mire el lehet érni. És teljesen logikus volt a válasz, ami szerintem is kézenfekvő - amikor mondtam neki, hogy mennyire meglepődtem, mert nem szoktak orvosok visszacsörögni azt mondta, hogy igen, de szerinte meg ennek van több értelme, mert így nem csörgetik örökké a mobilját, hanem ő választja meg az időpontot, és akkor beszél az emberekkel, amikor neki megfelel. És ez szerintem verhetetlenül logikus. Mármint abból a szempontból, ha akar beszélni az emberekkel. Ha nem, akkor egyszerűbb hagyni őket hetekig vadászni és szenvedni.

Szóval ez már látatlanban egy hatalmas jó pont volt.

Szerdánként délután-este van a magán rendelése, és szerencsémre még volt is két szabad időpontja erre a szerdára, ami közül választhattam. 6-ra mentem, és ugyan pici csúszásban volt, mert amikor megérkeztem még a váróban volt az előttem levő, és nem sokkal utánam már meg is érkezett az utánam következő, szóval pörögtek a dolgok, így 6.20-kor bekerültem, ami szerintem elviselhető mértékű csúszás.

Elsőre meglepődtem, mert elég kisfiús a külseje, de kedves és hatékony. Türelmesen végighallgatott, megnézte a fontosabb leleteket, és amikor oda jutottam, hogy szerintem jól lenne egy HSK-LSK, akkor nem gúnyosan (ahogy sok orvos kezeli az "okoskodó" beteget) hanem kedvesen mosolyogva megjegyezte, hogy ha már ilyen jól diagosztizáltam magam, szerinte is HSK-LSK a következő lépés. Megvizsgált, mert ugye szép és jó amit más nőgyógyászok leírnak, de azért jobb, ha maga látja. Szerencsére mindent rendben talált, meg is UH-zott, épp tüszőrepedés előtti állapotban látott egy 25mm-es tüszőt, így konstatálta, hogy tényleg van peteérésem is, szóval minden rendben.

Menjen a HSK, és ha az sem mutat semmit, akkor javasolja a kromoszóma vizsgálatot.

Azt beszéltük meg, hogy menjek be péntek este az ügyeletére a beutalókért, és ott elmondja a továbbiakat, és megbeszéljük az időzítést. Fog kelleni vérkép, vércsoport ellenanyag szűrés, EKG és mellkas röntgen. Attól függ milyen hamar tudjuk megcsinálni a műtétet, hogy ezeket milyen gyorsan tudom beszerezni, ugyanis a műtét ugye ciklus elején a vérzés után lehet, ami nekem így 2 hét múlva van, de az állami egészségügyet ismerve szerinte nem tudom addig beszerezni a leleteket, így esélyesebb a következő ciklus.

Ezen agyaltam egy kicsit, majd arra jutottam, hogy a Cég évente menedzser szűrésre küld minket az IMS magánorvosi szolgálathoz, ahol ilyeneket mind néznek rajtunk, meg sok minden mást is, így simán megvan a felszerelésük ahhoz, hogy ezek a dolgok gyorsan készen legyenek. Kérdés az ár persze. Szóval még csütörtökön felhívtam az IMS-t, és elmondtam, hogy egy műtéthez ezek kellenek, meg tudják-e csinálni, és ha igen, akkor mikor és mennyiért. Mint kiderült, a felét meg tudják csinálni TB-re, azaz ha az ő nevükre van kiállítva a beutaló, akkor a vérkép és röntgen megy TB-re, a vércsoport és az EKG fizetős, de mindkettő 10e Ft alatt van (persze darabonként), de ennyit nekem most simán megér, hogy haladjunk gyorsan. Szóval mivel péntek este kapom meg a beutalókat, hétfőn reggel 8-ra elő is jegyeztek, ígérve, hogy még azon a héten meg is lesz mindennek az eredménye.

Így felvértezve péntek este beballagtam a doki ügyeletére, ahol ismét egy tündér volt, még egyszer átbeszéltünk mindent, mondtam neki, hogy mit intéztem az IMS-sel, így lesznek leletek egy hét alatt, szóval ha neki (és a kórháznak) megfelel, akkor nálam minden adott lesz ebben az elkövetkező ciklusban a HSK-hoz. És hurrá, április 9-re meg is beszéltük a műtétet!

Persze addig még van néhány dolog:

1. Hétfőn reggel IMS, hogy meglegyen az anesztes orvosnak minden lelet
2. Most következő pénteken bemutatás a műtét engedélyeztetéséhez, amin ő nem tud ott lenni mert [elfogadható indok], így nekem kell odamennem, és leadni a papírokat. Ehhez írt egy sort az egyik kollégájának, hogy segítsen. Ettől tartok egy kicsit, mert nem ismerem a kórházi protokollokat.
3. Április 2.-án foglalt időpontot nekem az aneszteziológushoz, ahova már az IMS-es leletekkel kell mennem (ez azonnal Húsvét után van kedden, azaz péntekig muszáj meglenni minden leletnek)
4. Ha ez mind megvan, akkor még jöjjön meg időben, és múljon is el időben.

Befekvés: április 8, műtét: április 9, hazamenés: április 10.

Jajj .. ez elveben mind sokkal veszélytelenebbül hangzott, amíg csak elmélet volt, de most, hogy konkrét időpontok vannak, kezdek kicsit parázni. Még soha nem altattak..

Kérdés - kell/illik/szoktak ilyenkor adni az orvosnak borítékot, és ha igen, mennyi legyen benne? Rém rutintalan vagyok (szerencsére) az állami ellátásban, így elképzelésem sincs, és nem akarom megbántani (se azzal, hogy adok, se azzal, hogy nem adok), annyira jó fej volt velem eddig.

A ciklusomon nem parázok nagyon, eddig mindig szabályos volt, és remélem most sem hagy cserben. Ez a ciklus viszont kicsit rövidebb lesz, mint 28 nap, az már látszik. Szerintem még dolgozik bennem az előző két stimuból a sok Merional, és már CD13-on volt peteérésem, pedig csak CD15-16 körül szokott lenni, így a 12 (max 13) napos luteálisommal kalkulálva 25 vagy 26 napos ciklusnak nézek elébe:

Ebben a ciklusban viszont legalább biztos nem stresszelek, mert még elméleti valószínűsége sincs annak hogy teherbe eshettem volna - még menstruáltam, amikor elutaztam, és mire hazajöttem, G már lázasan azzal fogadott, hogy előző éjjel el kellett mennie a János andrológiai ügyeletére, mert kitört rajta a prosztata gyulladás - megint - ez a 2. alkalom éppen fél éven belül. Mire az antibiotikum nagyjából rendbe tette, addigra én már túl voltam a PÉ-n, így ebből a körből kimaradtunk, de legalább most nem stresszelem magam agyon Húsvétkor, hogy megjön-e vagy nem, és nem keresgetek magamon tüneteket. Ez is valami. Kotta szerint CD1 április 3 lesz.

Az újboli prosztata gyulladás viszont egyáltalán nem megnyugtató, ez azt mutatja, hogy valami nem 100-as G-nél odabent, hiába járunk majd egy éve andrológushoz, és szedett be egy tonna gyógyszert, nem javult szignifikánsan a helyzet. Persze simán el tudom képzelni kiváltó oknak, hogy egyszerűen alig ivott pár deci vizet napokig - amikor itthon vagyok, diktálom bele a megfelelő folyadék mennyiséget, de ha nem vagyok itthon, elfelejti, és képes 1-2 pohár vizet inni összesen egész nap. Gondolom most ezt csinálta egy komplett hétig, amíg el voltam, ez szerintem simán okozhatta, hogy besűrűsödött odabent minden, és el tudtak szaporodni a bacik. Ennek ellenére ez nem vicces, és nem megnyugtató.

Próbálta elérni Kopát, de ő most éppen 2 hétig valami konferencián van valahol, így ez bukó - szóval a Jánosos orvossal beszélte meg, hogy mi legyen. Mivel Kopa amúgyis újabb 4-hetes antibiotikumot akart neki adni az eredeti terv szerint, a Jánosos dokival arra jutottak, hogy akkor szedje most azt 4 hétig, amit elkezdett már szedni az akut gyulladásra.

Olyan büszke vagyok G-re - mint egy felnőtt ember, teljesen egyedül eszébe jutott elvinni magával az összes andrológiai leletét az ügyeletre, így meg tudta nézni az ügyeletes doki, és az eddigi (sokféle beszedett) gyógyszereinek figyelembe vételével adott neki antibiot. Egészen elgyengültem, hogy magától ez eszébe jutott - én sem csináltam volna jobban. Szóval nagyon büszke vagyok rá, de persze ezt nem mondhatom, mert akkor megsértődik, hogy nem néztem volna ki belőle - és őszintén, tényleg azt gondoltam, hogy orvoshozjárásban analfabéta, de nyilvánvalóan alábecsültem, ezt el kell ismernem.

Szóval itt tartunk. Ez a ciklus nem játszik, és a következő sem, mert abban lesz a HSK, és utána még ki tudja, mennyi időre leszek letiltva a próbálkozásról regenerálódás címszó alatt - és mit találnak odabent.

Szóval telik az idő - de ezt most már tudni akarom. Meg akarok nyugodni, hogy minden rendben odabent, és úgy haladni tovább az inszemekkel vagy akár a lombikkal; vagy ha nem, akkor meg javítsák meg - ne vaktában próbálkozzunk.

Itt tartunk tehát. Megint mozgalmas hetek jönnek - minden szempontból.

Akivel mindig történik valami

Ne haragudjatok, hogy így eltűntem .. kész káosz volt az elmúlt pár hét. Igyekeztem Titeket mobilról azért követni, és pár szót itt-ott belekotnyeleskedni a történésekbe, de bejegyzés írására nem futotta.

Na, de most pótolom.

Szóval odáig jutottunk, hogy március elején a Cég mellé még a tanítás is bejött az Egyetemen, ami totál kikészített, mert azon a héten a napjaim kb reggel 5-től este 11-ig tartottak, így eléggé lefáradtam. Eléggé lefáradtam ahhoz is, hogy bent felejtsem azt a laptopomat az irodában, amit vinni akartam az utazásra, így mivel vasárnap indultam, még a tanítós hetet követő szombaton el kellett hozni - akkor jött a fiókos affér.

Vasárnap elhúztam Németországba, és a rákövetkező napok relative eseménymentesen teltek, bár kipihenésről szó sem lehetett. A Cégem egy egy hetes vezetői tréningre küldött a német kutató központunkba, hogy okosodjak, és fejlődjek. Ez önmagában jó, és alapban örültem is neki, de az ilyesmi állati fárasztó ám. Reggel 8-tól este 7-ig nyüstölik az embert, majd estére kapunk még házi feladatot, és networkölni is kell, hiszen az is hozzá tartozik, hogy itt olyan vezetőtársakkal találkozik az ember, akivel normálisan nem lenne dolga (más üzletágakban, más országokban, más részlegeken dolgozókkal), és kiépíthet a jövőre nézve hasznos kapcsolatokat. Szóval okosodtam szorgalmasan, majd régi-új elhatározásomnak megfelelően minden nap edzettem remekül a szálloda konditermében (első nap jól le is húztam a bőrt a sarkamról, még most sem gyógyult be teljesen), este netwörköltem, azaz elmentem szórakozni a többiekkel, és reggel indult minden elölről. Hétfőtől péntekig. Szóval pihenés ebben sem volt, péntekre már igencsak fáradt és nyűgös voltam - figyelembe véve azt a tényt is, hogy péntek március 15 volt, azaz otthon mindenki pihizett és örült a hosszú hétvégének, nekem meg dolgoznom kellett. De sebaj, pénteken kora délután indulhattam végre haza. Lement a kurzus vége, busszal elmentek a reptérre igyekvők, én meg mivel kocsival voltam, átöltöztem csinikéből játszósba a 7 órás kocsiúthoz - zsebes nadrág, póló, sport cipő, és hajrá.

Ausztria közepén döbbentem rá, hogy a német központban felejtettem a kabátomat a ruhatárban. Reggel a csini ruhámhoz csini kabátot vettem, amit illedelmes européer módjára be is tettem a ruhatárba, majd ugye induláshoz átöltöztem játszósba, és ahhoz nem hiányzott a kabát, így nem jutott eszembe kivenni a ruhatárból. Szóval szegény kabátom ott maradt. Mire utolért ez a felismerés már 3 órája autóztam, ha visszafordulok az még 2*3 óra, azaz 6 órát vesztek - ennyit nem ér az a kabát, döntöttem el, reménykedve abban, hogy azért esetleg még meg lesz hétfőn, és el tudják nekem valahogy küldeni.

Szóval lemondtam a kabátomról, és kissé frusztrálva a saját hülyeségemtől haladtam tovább, töprengve azon, hogy mi legyen az úttal. Ugyanis reggel Apum és a Férjem is felhívott, hogy el ne induljak, mert Magyarországon kitört a világvége, és nem fogok tudni hazajönni, mert 3 méter hó esett, le van zárva az M1-es, és áll a bál.

Ez elég hihetetlennek tűnt, mert Németország déli felén épp csak pár hópehely kalandozott a levegőben a ragyogó napsütésben, így abban maradtunk, hogy azért elindulok, és meglátom meddig jutok, legfeljebb megalszom Ausztriában valahol.

Őszintén, akkor még azt hittem, pánikcsinálás az egész, és valószínűleg nem olyan gáz a helyzet, van jó téligumim, hóláncom, terepjáróval járok, így majd csak haza tudok vergődni valahogy.

Hónak Ausztriában sem volt semmi nyoma, továbbra is hét ágra sütött a nap, de ahogy Linzen túlhaladtam, elkezdte az összes osztrák rádióadó bemondani a közlekedési hírekben, hogy az S4-es Magyarország felé még járható, de az M1-es teljesen le van zárva, a magyar katonaság tankokkal próbálja menteni az autópályán rekedteket.. na ekkor már aggódtam. Mire Bécshez értem, már kiderült, hogy itthon tényleg katasztrófahelyzet van, akkor küldtek az osztrákok éppen hómarókat az ország megmentésére. Az S1-esen (bécsi elkerülő Magyarország felé) megálltam vacsorázni, és ott már elég sok magyar volt, akik el tudtak vergődni otthonról Bécsig, és rémtörténeteket meséltek az állapotokról, így ekkor már teljesen baromságnak tűnt este 8kor sötétben továbbindulni Bécsből. Szóval dobtam egy SMS-t a főnökömnek, hogy meg kell aludnom útközben, egyrészt ne aggódjon (mert lelkemre kötött, hogy írjak SMS-t, amint hazaértem), másrészt pedig tudjon róla, hogy plusz hotel éjszakára kell költenem (nagyon kötött mostanában az útiköltség elszámolásunk), és kivettem egy szobát Schwechatnál az S1-esen a reptéri szállodában: 85 euró egy holiday inn jellegű nagyon alap kis szobáért, plusz 14 euró a reggeli - rablás, de szerencsére a Cég fizeti, és már nem volt lélekerőm jobb ajánlat után nézni, így ott aludtam. 

Közben persze folyamatos haditanács a családdal, hogy mi legyen, végül szombat délelőtt úgy döntöttünk, hogy a hétvége során várhatóan nem sokat fog javulni a helyzet, és bár még mindig szörnyű állapotok vannak az M1-en, elindulok, végülis 220 km Bécsből haza, azt egy nap alatt csak sikerül megtenni valahogy.

Elindultam - és eljutottam vagy 30 km-t, amikoris kedves osztrák feleink lezárták a Magyarország felé vezető S4-es autópályát, hivatkozva arra, hogy az az M1-ben folytatódik, és hatalmas a torlódás, úgyhogy jobb lenne, ha senki nem menne sehova. Ez persze Ausztria, azaz sehol a németek autópályaterelési rendszere, ami segít elkerülni a lezárt szakaszokat, és visszatalálni arrafelé, amerre megy az ember. Itt csak arra telt, hogy letereltek az autópályáról, és a vállukat vonogatták arra a kérdésre, hogy akkor most merre menjünk, vagy mi legyen. Nekik mindegy, de erre nem mehetünk, volt a válasz több rendőrtől is.

Pedig hókáosznak még itt sem volt semmi nyoma, csont száraz autópálya, egy gramm hó nem sok annyi nem volt az osztrák oldalon, és szépen sütött a nap.

Szóval telefon Apumnak, aki ilyenkor operatív központként működik (a család minden tagja rengeteget utazik, és többször kellett már távsegítség (hotel, elkerülő útvonal, időjárás, vasúti menetrend, stb.) különböző családtagoknak, pl. pár éve a férjemet is ki kellett "menteni" Milánóból, amikor kitört az izlandi vulkán, és leállt a komplett európai légi közlekedés; de ez egy másik sztori). Apum már hatékony üzemmódban volt, nyitva előtte az összes osztrák és magyar autópálya és egyéb útinformos oldal, térképek, stb.. Mondta is, hogy épp hívni akart, mert látja, hogy lezárták az S4-et, szóval menjek át St.Martinon és Mönchhofon a B51-esen, és próbáljak meg Nickelsdorfnál a régi 1-esen levő határátkelőnél átjönni Magyarországra, és ha nem engednek, mert az is le lenne zárva, akkor kerüljek Pamhagen felé, ott is van egy határátkelő. Szóval szerencsére a rengeteg tanácstalan közül nekem már volt infóm, amikor épp eluralkodott a fejetlenség, így a kavargó autók közül én nagy határozottan elindultam a megadott irányba, egy csomóan meg utánam ..  és mázlink volt, mert a régi 1-esen a határátkelő, ami konkrétan gyakorlatilag össze van épülve az M1-esen levő határátkelővel vígan üzemelt, annak ellenére, hogy a nagy határátkelő le volt zárva, így sikerült átkavarodni Magyarországra, sőt, még az M1-esre is fel lehetett menni. Mosonmagyaróvárig és azon túl is még száraz pálya, semmi hó, kihaltság, alig volt autó, majd nem sokkal Győr fölött kezdett látszani a hó, és Győr környékétől indult az őrjöngés. Lezárások, műszaki mentések, dugó, totyogás, leterelés pár helyen -  de végül azért hazaértem. 220 km Bécsből 6 és fél óra alatt.

Szóval eddigre már ki volt elégítve minden kalandvágyam, és csak nyugira vágytam. Sajnos a 2napos hazaút miatt ez a hétvégém is kiesett, így épp csak egy pici pihenéssel vághattam neki a következő hétnek, ami ez a most elmúlt hét volt.

Ezt a hetet már összeszorított foggal, állati fáradtam csináltam végig, alig éltem a fáradtságtól. De még ez a hét sem ment le akciómentesen.

Amíg én el voltam, G megpályázott egy állást ami totál más iparágban van, mint ahol eddig dolgozott, de imádná csinálni, és ha vezetőként nem kell nagyon a részletekhez érteni, akkor meg is felelne rá. Szóval megpályázta, és néhány napon belül küldtek is neki "házi feladatot", egy csomó szakmai/műszaki és vezetői kérdésre kell szépen kifejtve válaszolni. Ezen dolgozott, amíg én Németországban okosodtam, és már nagyon várt haza, hogy átnézesse velem kontrollnak (nagyon különböző személyiségünk és vezetői stílusunk van, így ha új helyre megyünk / pályázunk, igyekszünk a másikkal átnézetni a dolgokat és középutas stílust alkalmazni, mert ki tudja, ki ül a dolgok másik végén, az adott illető melyik irányt kedveli / várja el).

Szóval hazaérve vasárnap még pihenhettem, mert még ő is dolgozott a művén, de hétfőn és kedden azt beszéltük meg, hogy korán (f6 körül - haha) elindulok haza, hogy pár óránk még legyen az estéből dolgozni az anyagon, mert szerdán reggel el kell küldeni. Ez hétfőn ment is, el is jutottunk a feléig, a terv pedig az volt, hogy kedden befejezzük. El is indultam kedden 5.20kor az irodából haza, és kb pont 80 méterig jutottam. A mélygarázsból kihajtva az első kereszteződésben ácsorogtam éppen várva a soromra egy stopp táblánál, amikoris elütött egy motorjáról lerepülő ember. Álltó helyemben. Komolyan, azt sem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek.

Az történt ugyanis, hogy miközben én békésen álltam a stopp táblánál várva a kikanyarodási lehetőségemre, a szembejövő úgy ítélte meg, hogy még épp elfér a keresztbe jövő motoros előtt, és nagy gázzal elindult. Hát nem fért el. Pont telibe kapta a motorost, akit a motorjáról lerepülve vitt tovább a lendület az eredeti haladási irányába, így a bukósisakjával pont belefejelt az én álló kocsim bal lökhárítójába.

Szerencsére a motoros nem sérült meg, de a motorja oda van. Mivel motoros futár, neki céges motor, nekem meg céges autó, így mindenképpen le kellett papírozni a dolgot.

Szerencsére a vétkes fél elismerte, hogy ő a hibás, de így is majdnem 2 órába telt, mire mindent lerendeztünk, és indulhattam végre haza. Összességében valószínűleg jobban jártam volna, ha nem próbálok ilyen korán hazamenni :) Lehet, hogy így üzen az univerzum?! ;) viccelek csak persze, de ezúttal tényleg szimplán rosszkor voltam a rossz helyen, és aznap speciel tényleg nagyon rosszul jött ki az elvesztegetett idő, ami ebből a kellmetlenségből adódott.

Végül persze azért befejeztük G művét is, el is küldte időben, és most nagyon drukkolunk, hogy jusson tovább.

További érdekesség még, hogy tegnap este hívott a leendő amcsi főnököm, és megkaptam a globál pozit.
Yipee :)

Ja, és beszéltem a németekkel is, megtalálták a kabátomat, és miután jól kiröhögtek, persze elküldik nekem, szóval a kabátom is meglesz.

A kocsimat hétfőn viszik javítani, így ez is halad a megoldás felé.

Szóval azért haladnak a dolgok, de jó lenne, ha most egy kicsit csak unalmas hétköznapok és pihenős hétvégék jönnének, mert telítődtem mostanában.

Az új életem első napja

.. vagy a régi (kényszeresen megfoganni akarás előtti) életem újabb napja, ahogy nézzük. 

Mindenesetre ma az okosodás után a hotelbe hazaérve bevettem magam a konditerembe, és nekiálltam előásni a kondimat a béka segge alól. Azaz 45 perc hegyre föl gyors gyaloglást abszolváltam így elsőre, kb. 1 év kihagyás után, meg némi súlyzózást, de az nem volt számottevő. A hasizomra kellene még majd rászánnom magam, és ezt a 45 perc gyaloglást futássá fölfejleszteni, de ez legalább egy első lépés. És állatira jól esett. Annyira, de annyira hiányzott ez az igazi testmozgás, amitől patakokban ömlik rólam az izzadtság és érzem, hogy pezseg a vérem, dolgoznak az izmaim... remélem minden este el fogok tudni végezni legalább egy hasonló edzéskezdeményt a héten. Legyen már valami haszna, hogy szállodában élek péntekig :)

Hiába a régi jól bejáratott futócipőm, tetemesebb kihagyások után mindig lenyúzódik a bőr a sarkamról, jelezvén, hogy puhánnyá váltam már megint. Nem volt ez most sem másképpen, vérzik is mindkét sarkamon a hólyagok helye egy-egy 50 Ft-os méretű területen, de majd elmúlik. Lehet, hogy majd holnap kell rá ragtapasz, de ez future-Audrey problémája lesz, ma nem akarok foglalkozni a gondolattal.

A tréning (mármint a szellemi, ami miatt Németországban töltöm a hetemet) eddig mérsékelten hasznos, de legalább egy okos gondolatot kaptam - na nem a trénertől, hanem az egyik kollégától hangzott el, de hát ne legyünk válogatósak.

Reset and reconsider

Sajnos a 12 DPI-s HCG eredmény után nem volt meglepő, hogy 14 DPI-n megjött, azaz 13 napos, totál pontos luteális fázis után pénteken új ciklust kezdtem.

Megdöbbentő, hogy bármit csinál velem az orvostudomány, a ciklusom rendíthetetlen. Ezúttal 25 napos, mivel a az elsőre ráakasztott második stimu behúzta a PÉ-t a 12. napra, de ez a luteálisomat nem érintette, így a 12-13-12-13 napos sormintából pontosan hoztam a most soron következő 13 napos verziót.

A HCG eredmény után elég szarul voltam, de még reménykedtem az orvosi csodában, a késői beágyazódásban. Persze tudtam, hogy szinte biztosan csak áltatom magam, így a két nappal későbbi vér már nem temetett annyira magam alá, mint először gondoltam, hiszen sajnos számítottam rá.

Mivel a hetem a szokásosnál is durvább volt, péntek estig nem is engedhettem meg magamnak az összeomlást, így csak péntek este jöttek a könnyek, és akkor már nem tudtam, hogy a csalódottságtól, vagy az egész heti kimerültségtől - ugyanis a hetem úgy telt, hogy reggel 7-től 3-ig termeltem a GDP-t a Cégnél, majd átszáguldottam az Egyetemre, ahol délután 4-től 8-ig tanítottam, ráadásul a héten 3 nap társadalmilag kötelező repi vacsora is abszolválandó volt, azaz éjfél után értem csak haza, majd reggel negyed 6kor keltem, és kezdtem elölről. Szóval kicsit elfáradtam. Péntek este ráadásul még eszembe jutott, hogy azt a laptopot, amit vasárnap Németországba indulva vinni akarok magammal bent hagytam az irodában a fiókomban, így a nap reménytelenül távoli végén irány vissza az iroda. Irodába be, fiók kinyit.. azaz kinyitNA, ha nyílna. De mint kiderült, a tele fiókom tetejére dobtam a laptopot, így azt becsukva a laptop beékelődve beakasztotta a fiókot, amit még csak szét se lehet csavarozni, mert biztonsági! Amikor erre majdnem este 9-kor rájöttem, na akkor leültem az irodám padlójára, és sírtam. Komolyan. Nem éreztem annyi erőt már magamban, hogy megpróbáljam megoldani ezt a problémát (is), így azt a megoldást választottam, amit nőtársaim nagy része hasonló esetben, és felhívtam a Férjem, hogy jöjjön, és mentsen meg.

Mivel szegény már egész héten csöndben aggódott értem, nem is mert semmit mondani, csak bevágta magát a kocsiba, és odajött, hozva magával egy rakat csavarhúzót, hátha azzal megoldható lesz a probléma.

Persze nem volt, lévén a fiók BIZTONSÁGI, azaz kívülről bezárt (vagy beragadt) állapotban nem szétcsavarozható - ilyenkor külön áldom a Céget, hogy ilyen paranoidok vagyunk.

Némi fejtörés után végül arra jutottunk, hogy egy hosszú vékony tárgy kell, amivel a résre kinyíló fiókon benyúlva a laptop alatti papírkupacot annyira le tudjuk nyomni, hogy a laptop lesüllyed annyit, amennyi kell a fiók kinyitásához. Az irodában fellelhető eszközként használható tárgyak számbavétele nem járt eredménnyel, de van egy konyhánk! A konyhában pedig találtam egy fakanalat, ami hosszú, vékony, és akár meg is felelhet. Így a fakanál, mint célszerszám segítségével végül némi szenvedés után G kinyitotta a fiókot! Eddigre mindössze péntek este 10 óra volt, de kihasználva, hogy kiszolgáltatott helyzetben ott volt az én területemen még megemlítettem egy telefon-laptop szinkronizációs problémát is, amivel küzdöttem napközben. Ezt is megadóan megoldotta, majd fél11-kor hazaindultunk. Az este további részét zokogással töltöttem, még a "mit kérsz vacsorára" kérdésre is csak zokogni tudtam - azt hiszem így jött ki a sokszoros feszültség és a csalódottság, amikor megszűnt a nyomás.

Szóval kicsit hosszú volt a hét, a hétvége viszont rendkívül rövid, ugyanis holnap délelőtt indulok Németországba (kocsival), mivel hétfő reggel 8-tól péntek délig ott tágítják az agyam egy vezetői képzésen.

Szóval a hétvége a mai napból állt, aminek a nagy részét alvással töltöttem. De most már egészen magam vagyok újra :)

A "reconsider" résszel is foglalkoztunk egy kicsit - ma délelőtt átbeszéltük a helyzetet G-vel. Két sikertelen inszem után és világos orvosi ok hiányában ezt a ciklust az utazásom miatt mindenképpen ki kell hagyni. Mivel a lapar-hisztero kombó régóta lappang a fejemben, most azt gondolom, hogy ennek nekifutok a következő kör előtt. Inkább egy-két ciklussal később induljunk, de szeretném, ha ezt rendben tudhatnám. Megnyugtatna. Nehogy ezen múljon.. 

Ezen kívül viszont a D-vitaminom helyreállt, a mostani mérés szerint már 90 fölött van (1 hónapja még 69 volt), ami már egész jó, így még beszedem az 5000 NE-s D vitamin maradékát, a következő dobozt meg már majd csak minden második nap, és mire azzal végzek, már szépen nyárias idő lesz, tehát lesz majd természetes D vitamin a szervezetemben :) Szóval ez jó hír. A kényszerszünetet pedig kihasználom, megint nekiállok rendszeresen sportolni, ami a súlyomnak (ami sajnos kicsit elharapózott a hormonok miatt és a sportolás hiányában az elmúlt 2 hónapban) és a hangulatomnak is jót fog tenni.

Ezen túl amint hazajöttem nekiállunk egy komolyabb tisztítókúrának - nekem általános méregtelenítés, G-nek pedig a teljes laktóz mentes diéta lesz a feladat.

Hát ez. Holnap elhúzok egy hétre Németországban, így nem valószínű, hogy fogok tudni írni, mivel reggeltől estig nyüstölnek majd, de azért remélem a többiek írogatnak szorgalmasan, én meg majd mobilról azért valamennyire fogom tudni követni, hogy náluk mi zajlik. Drukkolok nagyon továbbra is mindenkinek :)

mégis - mégsem

mégis megjött még ma az eredmény.

hcg=1,1 U/l.

a válasz: NEM

12 DPI - szorongok

A múltkori tesztelés után elfogytak a tesztjeim, így nem tudtam többet vétkezni, mert nem volt mivel, és még annyi időm sem volt, hogy beugorjak egy DM-be vagy gyógyszertárba. Szóval nagyjából ma reggelig jól viselkedtem, de ma reggel eluralkodott rajtam a "tudni akarom", sőt a "TUDNI AKAROM" érzés.

Ennek megfelelően, mivel progeszteront és D-vitamint amúgyis akartam már méretni így a ciklus vége felé, reggel munkába menet beugrottam a CentrumLabba vért vetetni, és a kívánságlistára felkerült a hcg is.

A CentrumLab pedig a hormonadatokat eddig mindig már aznap délután küldte, általában 3 körül. Egyszer fordult elő eddig, hogy csak másnap reggel 7-kor küldték az eredményt (amivel még mindig benne voltak a vállalt 24 órában). Meg ma. Ez az én formám.

A hetem őrjöngés, nem elég az iroda, de délután-este tanítok ezen a héten az egyetemen, így már 2-kor elrohantam az irodából ma is. Majd kb. fél3-tól kezdve 10 percenként igyekeztem ránézni a mobilomra, miközben bőszen magyaráztam a lelkes diákoknak, hogy vajon megvan-e már az eredmény.

Mondanom sem kell, hogy nincs, és mivel most már 8 után jár, ma nem is lesz, közben bezárt a labor, így az én eredményeim reggel 7-körül érkeznek majd minden valószínűséggel. Én meg addig meg fogok bolondulni. Ezt már most látom.

Ráadásul hazafelé elkezdett fájni a hasam, úgy mensisen, a vesémbe sugárzóan. Persze már olyan fáradt vagyok, hogy mindenem fáj, fél este nem bírtam már a bal lábamra se rendesen ráállni, mert begörcsölt a talpam, és a diákok előtt csak nem ülhettem le a földre, és vehettem le a csizmámat, hogy ki tudjam masszírozni, így hazáig hoztam  a talpgörcsöt is.. szóval már semmin nem csodálkozom.

De egészen őszintén, 12 DPO-n mensis hasfájás - nem a legjobb előjel, tekintve, hogy nekem max 13 napos a luteálisom. De még nem adtam fel, bár nem vagyok a toppon.

9 DPI

mielőtt elfelejtem - rossz voltam reggel, és teszteltem.. mea maxima culpa, de reggel úgy ébredtem, hogy muszáj, pedig még csak 9 napja volt az inszem.

Persze negatív (mind a 10-es, mind a 25-ös), de ezt most úgy fogom fel, hogy még korai, és egyelőre azt látom, hogy kiment a Pregnyl.

Különösen azért éreztem szükségét a tesztelésnek, mert most valahogy "hullámzó" a mellfájásom, egy darabig csökkent a fájdalom, ahogy ment ki a Pregnyl hcg-je, de tegnap megint nagyon fájt, és ma is erősebben érzem, így reménykedek.

Napokon belül úgyis kiderül minden..

Czeizel Tanár Úr alapján, kibővítve IV

novemberben írtam az utolsó ilyen összefoglalót, és azóta túl vagyunk megint egy pár vizsgálaton, tehát itt tartunk:

Lehetséges okok a fogamzás elmaradására (Czeizel Tanár Úr szerint, és saját irodalomkutatásból kibővítve)

1. Ondó - WHO szerint
   
    -          A spermiumok száma >= 15 millió/ml. Nála: 46 MM/ml. Ez rendben.
    -          Az összmozgékonyság: az összes mozgó spermium aránya > 40%. Nála: 50%.
    -          Progresszív haladó spermiumok aránya > 32%.  Nála 30%, azaz sajnos határérték alatt.
    -          Morfológia: Alakilag legyen több mint 4% a normál morphologiájúak aránya. Nála 25%, ok.
    -          Az ondó mennyisége >= 1,5 ml. Nála 6 fölött. Pipa.
    -          Az ondó pH-ja >= 7.2. Nála 8. Pipa.
    -          Az elfolyósodás ideje kevesebb, mint 30 perc. Nála: nincs teljes elfolyósodás. Ez rossz.
    -          Leukociták száma < 1 millió / ml. Nála 1.3. Ez rossz.

Ezeken felül esetleg érdemes HBA tesztet végeztetni, ami a spermiumok megtermékenyítési képességét vizsgálja. Ez 80% felett jó, Neki 86%, így rendben.

Sajnos a leukocita szám, az elfolyósodás és a kevés progresszív haladó sperma mind összefügg, és egy lappangó gyulladás okozza, aminek eddig semmi tünete nem volt. Ezt kellene kikezelni, ami nem tűnik olyan egyszerűnek, mert eddig semmi nem hozott eredményt. Góckeresés (fog, orr/fül/gége) negatív, de az antibiotikum is hatástalan, túl van eddig egy 2 hetes, egy 3 hetes és egy 4 hetes kúrán, és meég mindig ugyanott toporgunk.

Ez totál frusztráló.

Az egyetlen, ami kiderült vele kapcsolatban, az a lakatóz intoleranciája, azóta eszi a laktáz tablettát, ha tejes/tejszínes/tejfölös cuccot eszik, de ennél többre nem hajlandó.

Ha most nem lettem terhes, akkor márciusban belekezdek egy nagyobb tisztítókúrába, lehet, hogy akkor majd rá tudom venni, hogy legalább részben velem tartson, de egyedül nem hajlandó. Grr.

Ráadásul Kopa szerint a gyulladás megszűntével maradhat a rossz elfolyósodás, ami egyértelműen összefügg a kevés progresszív haladó spermiummal, így ezt majd még extra kezelni kell, de szerinte a subfertilitás maradhat aztán is, hogy minden rendbe rakott.

2. Méhnyak átengedi-e az ondósejteket

Variációk:

-      Áthatolhatatlan méhnyak. Normál esetben a megfelelő állagúvá alakult méhnyaknyák könnyíti meg a spermiumok útját a kiszabadult petesejthez. Hormonális problémák azonban gátolhatják a méhnyaknyák megfelelő vezető közeggé alakulását. - nálam termékeny nyák jelen van a peteérés körül

- Antitestek, amelyek immunisak a spermiumokra. A méhnyak nyákállománya spermium-ellenanyagokat tartalmazhat. Ennek lehet az oka vércsoport, illetve fehérvérsejt csoport (HLA) összeférhetetlenség. Ezt ha jól tudom kétféle módon lehet ellenőrizni:

(1)    együttlét utáni kenet vételével (PCT): 14. nap környékén végzendő, a vizsgálat előtt 4-10 órával együttlét, előtte négy nap megtartoztatás. Azt nézik, vajon van-e a méhnyaknyákban mozgó sperma, adott idő elteltével. Ha nincs, mindet megölte, és marad az inszemináció. Eredmény azonnal, hiszen mikroszkópos vizsgálat. Állítólag specialisa: Dr. Gidai János.

(2)    vérből végzett anti-spermium / anti-ovarium teszt. Ez nálam negatív mindkettőre. 

3. Petevezeték átjárható? – szeptemberi HSG-m rendben, mindkét oldal spontán átfolyás

4. Peteérés van? - ez rendben, hiszen tüszőérés ultrahanggal jól látható, majd a pete kilökődése utána  progeszteron szint megemelkedik, ami a peteérés lezajlásának bizonyítéka.

5. Sárgatest működés rendben? - progeszteron szint rendben, bár talán picit rövidek a luteális fázisaim (12-13 nap), de határértéken belül. Elvileg  10 nap vagy alatta számít túl rövidnek.

6. Beágyazódás - 3 felelős gén (Leiden, MTHFR, Protrombin) rendben?

1. Leiden, MTHFR 677, Protrombin rendben. Ezeknél mindkét allél normál, azaz teljesen mutációmentes
2. MTHFR 1298-at nem nézettem, lehet, hogy kellene.

7. Nő egészséges? - na, erre van egy sor lehetőség, hányféle módon lehet az ember lánya nem egészséges, így ez a lista tuti nem lesz teljes, de leírom, ami eszembe jut, meg amit találtam itt-ott.

a)      Hormonális problémák

1.    Fogamzásgátló utáni hormonális zavarok: a fogamzásgátló szedésének abbahagyását követően akár egy évre is szükség  lehet ahhoz, hogy a hormonális egyensúly és működés helyreálljon a szervezetben - bő 2 éve nem szedem, és azonnal spontán rendes ciklusom volt, így ezt kizárhatjuk.

2.  Anovulációs ciklusok: ovulációval járó, illetve ovuláció nélküli ciklusok követik váltakozva egymást a szervezetben. - kizárva, lásd fentebb, peteérés rendben

3.     Megzavart hormonegyensúly (ciklusonként legalább 2-szer kell nézni a hormonokat, a 3. és a 20. nap környékén). Hormontükröm nagyjából rendben rendben.

A)     FSH - Follicle Stimulating Hormone. Ez a hormon a nemi mirigyek működését serkenti, felelős a petesejtek éréséért és részt vesz a menstruációs ciklus szabályozásában. Ha túl alacsony a hormon szintje, zavar keletkezhet a menstruációs ciklusban. A túl magas értékek hátterében hormonzavar állhat. A PCO-s betegek kivizsgálásakor az FSH/LH arányt is nézik. Ez az arány normálisan kb. 1:1, ha az LH értéke magasabb, a PCO diagnozisa valószínű.

Az FSH értékekkel kapcsolatban ezt találtam  itt  "Az FSH az ovarium stimuláhatóságát mutaja. Általában 6 alatt kiváló, 6-9 jó, 9-10 még megfelelő, 10-13 nehezen stimulálható, 13+ nagyon nehezen stimulálható."

Az enyém sajnos most megint felment 12 fölé, így az eddigi "8 - jó" kategóriáből most átestem a "12 - nehezen stimuláltható" kategóriába. Sajnos magasabb az optimálisnál, de ez a korom miatt kvázi normális. Egyelőre aviva tornával igyekszem lejjebb rángatni.

B)      LH -  Luteinizáló Hormon. A normális LH szint nagyjáből azonos az FSH-val. Ha az LH magasabb, mint az FSH, az PCO-ra utalhat. Nekem ez is pont a referencia tartományban van, és sokkal alacsonyabb az FSH-nál, így ez rendben

C)      Ösztradiol - az érésben lévő tüsző termeli, és szükség van rá a méhnyálkahártya kezdeti kifejlődéséhez (ezt nevezik a méhnyálkahártya regenerációs és proliferációs fázisának). Az alacsony érték nőknél a tüszőrepedés nélküli ciklus során, a petefészkek gyenge működésekor, illetve a menopauza után figyelhető meg. - nálam CD3 - 121,8, CD19 - 401,4, CD24 - 765,7, azaz rendben

D)     a kelleténél többi férfi nemi hormon termelődése- tesztoszteronom 1,0 nmol/L (ref: 0,4-2,6), azaz rendben.

E)      Prolaktin:  A hormon az agyalapi mirigy által termelt anyasági hormon. Fő feladata, hogy biztosítsa a tejelválasztást a szoptatás alatt, azonban egyéb folyamatokban is szerepet játszik (például az anyagcserében, a növekedésben és a szaporodásban). Emelkedett prolaktin szint gátolja az ovulációt. A magas prolaktin szinthipofizis tumor veszélye miatt további kivizsgálást igényel. A PCO-s betegek egy részében is észlelhető hyperprolactinaemia - prolaktinom 280 körul, azaz rendben

F)      Progeszteron: A menstruációs ciklus szabályozásához és a méh nyálkahártyájának rendszeres létrehozásához szükséges a sárgatesthormon. Hiánya, túl alacsony szintje növeli a mellciszták kialakulásának veszélyét és beágyazódási zavarokhoz vezethet,  illetve a beágyazódott, megtermékenyült petesejt nem tapad meg megfelelően, aminek a következménye korai vetélés lehet. Emelkedett érték esetén a teherbeesés valószínűsége csökken. progeszteronom PÉ előtt 2 körül, utána 40-60 körüli szintre ugrik, azaz rendben

4.  Policisztás megbetegedés: a petefészkeken olyan ösztrogén termelő ciszták képződhetnek, amelyek hatására csökken a tüszőérést stimuláló hormonok képződése, ezért a kifejlődő tüszők nem jutnak elég tápanyaghoz. Ez a betegség általában a túlsúlyos nőknél fordul elő. PCOS: a petesejt nem érik meg, vagy nem tud kiszabadulni a tüszőből. Ezt UH vizsgálattal lehet kideríteni. -  kizárva, mivel ehhez LH/FSH>2 kell, ami nálam nem áll fenn, valamint ultrahanggal 10-nél több tüszőnek kell láthatónak lennie a ciklus elején, nálam nincs ennyi. PCOS-t 2 orvos is kizárta, úgyhogy elhiszem.

5.      Korai petefészek kiürülés - vannak rá tesztek (CCCT, inhibin B, ultrahang, vagy akár a vérből végezhető AMH (anti-müllerian hormon).

Én AMH tesztet csináltattam, eredményem legutóbb 0,9, ami nem szuper, de rendben van.

6.       GnRH hiány (gonadotropin releasing hormone): ennek a hormonnak a hiányában nem működik a hipofízis, amely egyébként a női nemi hormon kibocsátásért felelős. - kizárva,  hiszen a hormontükröm rendben.

7.   Pajzsmirigy alul- vagy túltermelés - kizárva, TSH, T3, T4 rendben.  Sőt, anit-TPO tesztet is csináltattam (ez pajzsmirigyes autoimmun betegségre utalhat, de ez is negatív).

     b)      Kromoszóma és genetikai rendellenességek

i)        Kromoszóma: kariotípus meghatározás, a pár mindkét tagjára: Turner-szindróma, több mint 2X kromoszóma, X poliszómiák, kevert nemiség kizárására. Ilyen vizsgálatunk még nem volt, de mivel hormonálisan mindketten rendben vagyunk, ezeknek minimális a valószínűsége.

ii)       Genetika: a leendő apánál: ez még hátra van

(1)    Y kromoszóma hordozza a hímivarsejtek éréséért felelős géneket is. Ha kiderül, hogy ez a terület sérült, vagyis emiatt van 20 millió alatt a hímivarsejtek száma, akkor nem érdemes különféle vitaminok vagy más csodaszerek hatására várni. Nincs mese: ezzel a kevés hímivarsejttel kell valamit kezdeni. A lombikprogram, ezen belül is az ICSI öhet szóba, amikor a hímivarsejtet közvetlenül injekciózzák a petesejtbe. Ehhez egy spermium is elég. – neki van elég, szóval ez nem valószínű

(2)    Az apa örökítő anyagában keresik a  cisztás fibrózist (más néven mukoviszcidózist) okozó hibát is. Ez az egyik leggyakoribb öröklődő betegség, a genetikai hiba hatására a szervezetben található összes nyákos anyag sokkal sűrűbb a szokásosnál. Jellemző a gyakori felső légúti gyulladás, emésztési zavarok az epe besűrűsödése miatt, és ezzel együtt az ondófolyadék sem optimális a megtermékenyítéshez. Enyhe génhiba esetén sokszor nincs is más tünet, csak a meddőség! A cisztás fibrózist szűrő CFTR-vizsgálatot mindkét szülőnél elvégzik, így elkerülhető, hogy két tünetmentes hordozó utódja beteg legyen. Ha mindkét szülő érintett, érdemes nyomon követni a leendő babák sorsát a megtermékenyítés pillanatától. - na , ezt most újraolvasva lehet, hogy érdemes elvégeztetni, hiszen az Embernek pont viszkozitási gondjai (is) vannak, így ez akár lehet esélyes is - de állati drága, 23e Ft, szóval ezen még gondolkozom.

c) Medencei és mechanikus gondok: A méh, a petevezeték, és a petefészek gyulladásos folyamatai következtében összenövések/lenövések keletkeznek, és ezek akadályozhatják a petesejted kiszabadulását, haladását, a megtermékenyített petesejt megtapadását. Ezt okozhatják különböző fertőzések, de akár egy egyszerű felfázás is.

(1)    Kismedence-gyulladás, a méh és a függelékek (petefészek, petevezeték) gyulladásos folyamatai. Ilyenkor általában olyan szalagos, vagy lemezes lenövések keletkeznek, amelyek vagy a petesejt kipattanását, vagy annak szállítását megakadályozzák. Hüvelyen keresztül felfelé hatoló baktériumok, de gyakran felfázás okozza ezt: hasi fájdalommal, lázzal, és kellemetlen szagú (gyakran véres) hüvelyváladékkal járó fertőzés a méhben, a petevezetékekben és a kismedencében. - szerencsére nincs gyulladás, kenettel is igazolva. Az összenövéseket ki tudja, azt csak laparoszkópiával lehetne megnézni.

(2)    Méh helyzeti/felépítési rendellenességei: lehet veleszületett probléma, de okozhatja fertőzés, vagy kötőszöveti daganat.  (A méh fejlődési rendellenessége: A méh és a petevezetékek két cső (Müller-féle cső) összeolvadásából alakulnak ki. Amennyiben az összeolvadás részben, vagy egészben elmarad, úgy fejlődési rendellenességről beszélünk, amely a meddőség oka lehet. Méhsövény. - UH szerint minden rendben, de biztosat csak hiszteroszkópia mondhatna.

(3)    Méh helyzeti rendellenességei: előrehajló vagy hátrahajló méh, amely nehezíti a teherbeesést. A nőgyógyászod kézi vizsgálattal és ultrahang-vizsgálattal tudja megállapítani, hogy van-e ilyen jellegű probléma. - szerencsére nincs, ez is rendben.

(4)    Endometriózis: a méhen kívül úgynevezett „szigetecskék” alakulnak ki, amelyek anyaga megegyezik a méhszövetével. A ciklusod során ezek a szigetecskék a méhfal változásával egyidejűleg növekednek, majd a menstruáció idején véreznek. Amennyiben a petefészekben, a hashártyán, vagy egyéb szervben tapad meg az endometrium, ott vérhólyagokat (csokoládé cisztákat), vagy hegesedést, összenövéseket okoz. Ez meddőséghez vagy csökkent termékenységhez vezethet. Felismerését segíti a közösülés, vagy menstruáció alatti erős fájdalom, de lehet teljesen tünetmentes is.  Nem tisztázott az, hogy az endometriózis miért okoz meddőséget. Igen valószínű, hogy a jelenség között összefüggés van, mert amennyiben az endometriozist megszüntetik, terhesség előállhat. - ezt nem igazán lehet nézni, csak laparoszkópiával.  Eddig nem godnotoltam, hogy lehet ilyenem, mert semmi tünetem nincs, de ez persze nem jelent semmit. Lehet, hogy lassan rászánom magam egy lapar-hiszter kombóra.

(5)    Zona pellucida: kemény petesejtburok, amely mesterséges megtermékenyítéssel kezelhető - ??

         d)      Immunológia

i)    Általános immunológia – rendben

ii)  Alloimmun betegség (itt) - erre vérvételes vizsgálat lenne, de egyelőre nem csinálják sehol, csak Fülöp dokinál a Honvédben, habituális vetélők esetén (innen). Ehhez először meg kellene tudni foganni, de még odáig sem jutok el – így ezt egyelőre jegelem.

       e)      Ételérzékenység

i)        Laktóz

(1)    genetikai – vérből, ez nekem rendben, G sajnos intoleráns.

(2)  szerzett – H2 kilégzésinteszt gasztroenterológián – nekem ez is rendben, tehát szerzett intoleranciám sincs

ii)       Glutén – vérből, ez mindkettőnknek rendben

     f)     Egyéb

i)    Alvadászavar - az alvadási panel rendben, a picit alacsony homocsiszteinen kívül semmi nem feltűnő.

ii)    Inzulinrezisztencia (IR) - kizárva, a cukor és inzulin értékeim terhelés előtt és után is csodálatosak, a múlt hét végén lett meg az eredmény.

iii)     Helicobakter – kizárva, ezt is nézték a gasztroenterológián

iv)   Elsavasodottság: a spermiumok pH érzékenysége elsavasodott női szervezet esetén hátráltató tényező, ú.i. a hüvelyben lévő savas kémhatás megbénítja az ondósejteket. A normális pH 7.4. Az enyém 6.9-7.1 körül van, így van még dolgom a  lúgosítással.

v)      D vitamin - nekem picit alacsony (69, a határéték 75), az 1000NE-s tablettát 2 hónapig szedtem orvosi rendelvényre, de az épp csak a szintentartáshoz volt elég, így ennél több kell. Most a netről rendelt 5000NE-s tablettát szedek, majd nézetek megint értéket, amikor beszedtem a dobozt.  Itt találod, hogy miért fontos a D vitamin.

vi)     B vitamin – rendben

g         g)      .. és ha semmi más nem maradt, lelki okok

Egyébként is javasolt általános vizsgálatok

• Teljes vérkép (Aszpartát-amino-transzferáz (ASAT, GOT), Magnézium, Vas, Totál transzferrin, Ferritin, Összfehérje, Albumin, Alanin-amino-transzferáz (ALAT, SGPT), C reaktív fehérje (CRP) ultraszenzitív, Összkoleszterin, LDL koleszterin, Gamma-glutamil-transzferáz, Alkalikus foszfatáz, Összes bilirubin, Konjugált bilirubin, Kreatin-kináz (CK), Alfa-amiláz, Karbamid, Kreatinin, Húgysav, Nátrium, Kálium, Klorid, HDL koleszterin (picit alacsony), Trigliceridek, Összes kalcium, Foszfát, Vérkép automatával (kvalitatív vérképpel), Vörösvérsejt süllyedés sebesség (Westergreen), Prothrombin)
• LDH (Tejsav dehidrogenáz)
• vércukor
• „vérszegénység szûrés”
• Szerológia - elvileg mindenem rendben kell, hogy legyen, mivel rendszeres véradó vagyok, ott meg az ilyesmit (de nem biztos, hogy mindent) nézik, és szólnának, ha lenne valami - a BMC vett le ehhez vért, minden rendben.
• Hepatitis B szûrés (HBsAg) (2020 Ft)
• Hepatitis B szûrés + (anti-HBs+ anti-HBc) (2*1800 Ft)
• Hepatitis C szûrés (Anti-HCV AT) (2400 Ft)
• Szifilisz szûrés (RPR/VDRL)
• Toxoplasma IgG, IgM meghatározása (3600 Ft)
• Rubeola IgG, IgM meghatározása (3600 Ft)
• CMV IgG, IgM meghatározása (3600 Ft)
• HIV-1 Ag, anti-HIV-1/2 AT meghatározása (4050 Ft)
• Parvovírus B19 antitestek (IgG, IgM)
• Varicella zoster vírus (VZV) antitestek (IgG, IgM)
• Vizeletvizsgálat (Általános vizeletvizsgálat, üledékkel) - rendben

Akkor tehát gyakorlatilag ami maradt a listán, ha ez most valamiért nem sikerült

· G andrológiai értékeinek javítása, gyulladás azonosítása és kezelése – andrológus / laktózmentes diéta
· MTHFR 1298 - vérből
· laparoszkópia & méhtükrözés kombó – nőgyógyász, még habozok, hogy kihez forduljak ebben a témában
· Genetika: kariotípus meghatározás mindkettőnknél, CFTR-vizsgálat (cisztás fibrózis) - vérből
· FSH-m csökkentése (aviva, búzacsíra)
· savasságom csökkentése (lugosító kúra, tisztítás)
· D-vitamin szintem emelése

8 DPI

A helyzet tünetek terén változatlan, se több, se kevesebb, mint tegnap.

Szar éjszakám volt, egész éjjel a hülye főnökömön agyaltam, meg az értékelésen, de sajnos nem találtam jó oldalt a sztoriban, csak rossznál rosszabbakat. Ráadásul mivel tegnap elég keményen beszéltünk egymással, és ő nem az a típus, aki bírja vagy értékeli a kritikát, márpedig azt kapott bőven, nem lesz itt maradásom sokáig. Az A terv persze továbbra is az, hogy terhes vagyok, de akkor még mindig 6-7 hónapot dolgoznék, és jelenleg nem tudom elképzelni, hogy ennyit hajlandó legyek belőle elviselni,  a B terv pedig az, hogy megkapom a másik pozit, és good-bye. Az optimum persze az lenne, ha az A és a B egyszerre teljesülne, így már az új helyről mehetnék GYES-re, de a tegnapi után sajnos nagyon aggódok, hogy bekavar ez a baromarc.

Szóval el kell kezdenem másik helyet keresni. Ez tutinak tűnik. Sajnos a következő két hét továbbra is őrjöngés lesz. A jövő héten a standard melóm mellé indul az egyetemi kurzusom is, amit tartok, blokkosítva, így a héten minden este 4-től 8-ig tanítok. A Cég mellett/után. Hiába húztam ám ki a naptáramban minden délutánt 3-tól, hogy időben odaérjek, hétfőn és kedden is lett egy-egy fél órás fontos megbeszélésem 5-re, így majd úgy kell játszanom a szünetekkel az egyetemen, hogy ezeket a megbeszéléseket is le tudjam tudni. Szóval nem annyira várom ezt a hetet, hulla leszek minden este, ráadásul a hétvégém is rövid lesz, mert vasárnap indulok kocsival Münchenbe, ahol egész héten fejtágítás lesz, majd péntek délután indulok vissza.

Két nehéz hétnek nézek elébe, így vagy úgy.

De amint visszajöttem, és átrágtam magam az feltorlódott munkahegyeken, nekikezdek új meló keresésének is. Most lett elegem.

Szerencsére viszont ma az időjárás a barátunk volt, remek napsütéses idő volt, így elmentünk lángosozni a piacra (nagyon megkívántam, és így nem kellett főzni, ami extra bónusz), és utána az Állatszigetre ami ott van a Káposztásmegyeri Ltp mellett, és vannak mindenféle háziállatok, meg kutyamenhelyként is funkcionál, és állati kulturált  Megnéztük a kutyusokat, és megtelt a szívünk szeretettel, komolyan. Annyira édesek. Én majdnem elsírtam magam, némelyikük évek óta ott szomorkodik, szegénykék. G nem szomorkodott, szerinte sokkal jobb dolguk van ezeknek a kutyusoknak, mint a legtöbb társuknak, szerinte a falusi kutyákat gyakran rémes körülmények között, folyamatosan láncon tartják, annál már sokkal jobb egy 3-4 nm-es tiszta kifutó. Erről én nem tudok nyilatkozni, mert falun nemigen járok, csak nyaranta G nagynénjééknél, az tényleg kicsi falu. Nekem a legvidékibb rokonom Pécs belvárosában lakik, így nem vagyok kompetens falu témában.

Szóval lángosoztunk, kutyáztunk, és sétáltunk az erdőben. Sütött ránk a nap, nagyon jól éreztem magam.

Kihúzott a levegő, így belealudtam délután a könyvbe amit olvasok (nem olyan érdekes, mint gondoltam, a Camorráról szól, de nem annyira olvasmányos). Két órát aludtam, remélem azért ez majd nem megy az éjszakai alvás rovására, hiszen nem szoktam sose aludni délután (nem is nagyon tudok, ha világos van, csak ha nagyon ki vagyok fáradva).

Szóval összességében jó nap volt, harkály se jött reggel, így reménykedünk továbbra is, hogy hatott a nevelés. Már 2 harkálymentes napunk volt.

Nature again

.. ja, és még .. harkály tegnap volt, de ma nem. Reménykedünk, hogy tanulóképes, és megértette, mit szeretnénk közölni vele.

7 DPI - nothing to report

7 DPI-nél tartok, FF szerint 5 DPO. A hőmben újabb lépcső keletkezett, így most már 4 szint van, szóval kezdem feladni, hogy megértsem a hő alapján, hogy mi folyik odabent.

Különben semmi extra - csökkenőben a mellfájásom, ahogy ürül a Pregnyl. Néha kicsit szédülök, tegnap este enyhe hányingerem volt, de szerintem ez független lehet.

Pont most néztem, hogy a hasam indokolatlanul nagy, pedig általában lapos szokott lenni. Remélem baba, mert ha nem, akkor csúnyán meghíztam az elmúlt napokban.

A hasam néha fájogat picit, de szedem a magnéziumot, reggel egy fél pezsgőtablettát és délután is egy felet, és az általában elmulasztja.

Nagyon remélem, hogy tényleg igaz a dán metakutatás eredménye, és "a stressz [...] nem befolyásolja a fogamzást", mert ma állatira felidegesítettem magam bent.

Ma van nálunk az éves értékelések határideje, azaz máig bezárólag kell az össze managernek átadni az értékelést a beosztottainak és átbeszélni velük. Én tegnap folytattam le az utolsó beszélgetést, így én sikeresen időben végeztem a saját embereimmel. Persze mondanom sem kell, hogy az én főnököm ma reggel még semmi jelét nem mutatta annak, hogy ma sor kerül a dologra (mármint az én értékelésem megbeszélésére), azonban a szokásos pénteki, ebéd helyett tartott végtelenbe nyúló vezetői megbeszélés után egyszercsak rámpingel, hogy MOST ráérek-e? Nem, nem érek rá, megbeszéléseim vannak 3ig, de 3tól szabad vagyok. OK, akkor beszéljünk 3kor. Rákérdeztem, hogy az értékelésről? Nem, nem arról akart, de ha már így szóba hoztam, akár arról is beszélhetünk, ha ráérek délután. WTF?! Jó, akkor beszéljünk 3tól. Ehhez képest fél3kor nyomta meg a gombot, hogy végre megnézhettem, mit írt rólam, és felkészülhessek a beszélgetésre.

Letöltöttem, elolvastam, és ott helyben ültömben kihordtam egy kisebb agyvérzést.

Az, hogy a "jó munkaerő"-re értékelt az egy kicsit zavart, mert ritkán kaptam eddig átlagos értékelést, bőven átlag felettit szoktam kapni, ráadásul 2012-ben tényleg halálra dolgoztam magam a Cégért, de ez önmagában nem gáz, mert a populáció 80%-át kell "jó munkaerő"-re értékelni, mert ugyan ez alatt és e felett is van 2 kategória, de a jobb kategóriát már tényleg csak extra teljesítményért adják, azaz nem olyan mint a 3-as a suliban, hanem ez a norma. Az, hogy azt gondoltam, hogy 2012-ben emberfelettit teljesítettem, és gyakorlatilag nekem köszönhetik, hogy júniusban nem omlott össze az egész kóceráj de ezt elfelejtik, az nem szokatlan (sajnos). Kaptam érte két hülye díjat, legyek boldog velük, és kész. Ezzel együtt tudok élni.

De az, hogy baromságokat írt a szöveges részekbe, azt nem hagyhattam szó nélkül. Konkrétan minden szekcióhoz 2 mondatot írt, egyet arról, hogy milyen jól teljesítettem az adott területen 2012-ben, a másodikat pedig arról, hogy hogyan kellene jobban. A bibi csak az, hogy ez a fórum az előző év értékelése, nem pedig a következő év célkitűzéseinek megfogalmazása, arra ugyanis külön eszköz van. Így ez totál úgy hangzik, mintha ezt-meg-ezt jól csináltam de még jobban kellett volna, és mit nem csináltam meg. Miközben az nem is volt célkitűzés, és a nyomorult most utólag, a tavalyi eredmények alapján szülte meg a bölcsességeket, hogy mit szeretne - 2013-ban, csak azt nem írta hozzá, és így elmarasztalóan hangzik az egész.

Már ezen végtelenül felhúztam magam, de amikor eljutottam a vezetői értékelésemhez, komolyan fel kellett állnom, és körbesétálni az irodában, mert nem bírtam ülve. Több ízben kritikát fogalmaz meg a vezetői képességeimmel és stílusommal kapcsolatban, mert szerinte "túl sokat csinálok", kevesebbet kellene csinálnom (tényleges munkát), és többet "vezetnem" és stratégiával foglalkoznom. Ebben az a vicc, hogy én adom a komplett pólus stratégiáját (azt is, amiről azt hiszi, hogy ő találja ki)  de 2012-ben muszáj voltam a csapatommal együtt dolgozni, és bizonyos operatív feladatokat magam elvégezni, ugyanis jelenleg (és az előző év jelentős részében) épp a szükséges létszám felével működünk! Szóval vagy várok ölbe tett kézzel az elefántcsont tornyomban, amíg a csapat meggebed, vagy nem lesz kész a munka (ami persze nem opció), vagy besegítek és bizonyos dolgokat átmenetileg magamra vállalok. De már ez is baj, látom.

3-tól 6-ig gyűrtük egymást, azaz egy röpke 3-órás értékelést tartottunk, aminek nagy részében ő magyarázkodott. Eleinte megpróbált kvázi vizsgáztatni, próbálván bebizonyítani, hogy nem is minden az én munkám/stratégiám, amit leírtam, majd amikor kiderült, hogy nem tud megfogni, mert én ezekkel a számokkal és stratégiával kelek-fekszem, áttért a megmagyarázásra. Itt is minden mondatát tételesen cáfoltam, de persze hiába, ő ezt így gondolja és persze majdnem átlag feletti lettem, egy hajszál híja, de mégsem. De kár.. Az elkövetkezendő célok tavalyi értékelésbe belefogalmazására csak azt mondta, hogy azt ő tudja, hogy az nem hiányosság, csak jelezni akarja, hogy merre kellene tovább haladni - mintha tőle kellene iránymutatás, komolyan, 6 hónapja még azt sem tudta, hogy eszik-e vagy isszák amit mi itt csinálunk. Ez viszont azért gáz, mert ez az értékelés a cégen belüli CV-nk, nem is fogadnak el mást. És attól, hogy ő tudja, hogy nem kritikának szánta, még annak hangzik, és bárki olvassa, azt érti ki belőle, hogy minden területen hiányosságok vannak, ami egyszerűen nem igaz. 

Persze értem én, hogy gyarló módon így akarja megakadályozni, hogy átvegyenek a másik poziba, hiszen ha félreérthető, rossz-szerű értékelést ad, akkor nem fognak akarni átvenni gondolván, hogy a jelenlegi munkámat sem látom el elég jól, így nem bírnék a nagyobb cipővel. Pedig ez simán nem igaz, csak pusztán a főnököm aljassága.

Szóval elég kemény (és kemény hangvételű (de érzelmektől mentes)) beszélgetés volt, én elmondtam, hogy mennyire csalódott vagyok, nem erre számítottam, szerintem nem érdemlem meg a rossz értékelést. Szerinte ez nem rossz értékelés (csak annak hangzik). Erre mondtam, hogy ha most nem sikerül átmennem ebbe a megpályázott pozícióba, az nem azt jelenti, hogy hosszú távon maradok, mert mindenképpen váltani akarok (ezt a karriertervek szekcióban már decemberben leírtam, hogy új dolgot akarok lassan csinálni, nincs ebben semmi titok nálunk, és ez még bőven az előtt volt, hogy megkerestek ezzel a másik lehetőséggel, tehát még független is tőle), erre ő nagyon csalódottnak és személyében sértettnek mutatta magát, hogy ő alig 6 hónapja van itt, és máris "elhagyom". Helo?! Én 3 éve vagyok itt, és nem fogadtam örök hűséget?!

Ha már itt tartottunk, elmondtam azt is, hogy az elmúlt 6 hónapban folyamatosan mellőzve éreztem magam, mindennel megkerült, erre mea culpázott egy kört, hogy nem szándékos, csak szét van esve (surprise, surprise), annyi dolga van, és tényleg javítania kell a kommunikációján. Ez persze nem segít, mert azt is kifejtettem, hogy anyagilag sem érzem magam megbecsülve, mert az első találkozásunk óta ígérget egy jelentősebb fizetésemelést, ami a mai napig nem történt meg, majd ír egy ilyen értékelést - szóval ez nem motivál a maradásra, mert semmilyen téren nem érzem magam megbecsülve. Erre ő: pedig ő ezzel az értékeléssel MOTIVÁLNI akart, hogy jövőre jobban hajtsak a kiváló értékelésért. WTF?! Ezt valami nagyon fura menedzser-szemináriumon tanulhatta, mert én tök mást tanultam annó az emberek motiválásával kapcsolatban.

Szóval megmondtam  hogy nem értek egyet és fel vagyok háborodva, ő meg kötötte az ebet a karóhoz, hogy márpedig nem változtat semmin, így ebben maradtunk. Mivel nálunk a munkavállalóé az utolsó szó, azaz a főnököm véleménye után még van kétezer karakterben lehetőségem reagálni arra, amit ő írt, így oda még szépen leírtam, hogy nem értek egyet, rossznak tartom, hogy jövőbeni célokat írt az előző év értékelése helyére félreérthető módon, valamint visszautasítom a vezetői képességeimmel szembeni kritikáját, mert a szükségből adódó helyzetben ez volt az egyetlen megoldás.

Szóval ez van.

Mivel 3 órát elvett a délutánomból, még be kellett fejeznem pár dolgot, amit így csak 6 után tudtam elkezdeni emiatt a maratoni baromkodás miatt, így fél9kor már el is tudtam indulni haza.

Tajtékoztam egész hazaúton, majd itthon elkántáltam az összes sérelmemet G-nek, aki szegény támogat, de sokat nem tehet, csak próbálja ápolni az idegeimet (neki is ilyen főnöke volt, akit a feje fölé ültettek, talán még eggyel rosszabb kiadásban, ő épp 12 hónapot bírt, majd kilépett (na jó, nem csak emiatt, de nagyban hozzájárult)). Borzasztóan sajnálom, hogy most nem merek futni, mert 8-10-12 km most nagyon jól esett volna, helyette hazaúton vettem vigaszcsokit, de itthon a hasamat látva végül csak a  felét volt lelkiismeretem megenni. 

Persze mire 6-ra végeztünk egymás idegeinek a cincálásával állatira megfájdult a hasam (meg a fejem is, de a hasam jobban aggaszt), így végül itthon függetlenül attól, hogy ma már egy teljes pezsgőtablettát megittam, bevettem még egy fél magnéziumot. Szerencsére most már hat, és alábbhagyott a hasfájás/-feszítés.

GRRRR. 

De legalább holnap nincs "bánya", és lehet itthon lustizni, esetleg ha szép az idő, kicsit kimozdulni és sétálni a napon. De jó lenne! :)