Orvosválasztás

A szülészorvos választásánál ugye (legalább) két faktor van. Maga az orvos, és az, hogy hol szül.

Nekem most így hirtelenjében 3 lehetőségem van:

Zeke doki - János

Máté doki - SOTE I

Szigeti doktornő - ? Imre /Rókus / ? egy ideje nem voltam nála, nem tudom pontosan, hogy hol van most éppen.

Szóval utána kell járni egy csomó dolognak jövő csütörtökig, és legalább az eldönteni, hogy Zeke igen vagy nem, bár a Jánossal kapcsolatban vannak fenntartásaim, nem sok jót hallottam róla. Viszont van koraszülöttintenzívje, ha szükséges lenne.

Hasonló okokból a SOTE is nagyon szimpatikus, mert ott aztán tényleg miden van, koraszülöttintenzív is, genetikai tanácsadás is, és bár korábban ódzkodtam tőle, a múltkori ott tartózkodásom alkalmával kiderült, hogy nem is annyira lepra lepusztult, mint gondoltam, sőt relatíve ésszerű áron még magán szobát is lehetne valószínűleg kapni.

A Rókus egyértelmű nem, oda nem mennék szülni, voltam ott HSG-n, nem tetszett az egész, és G szerint is felejtős.

Imre - akár jó is lehet, de nem tudok róla sokat, még azt sem, hogy van-e koraszülöttes rész, vagy nincs.

A dokikkal kapcsolatban - 

Szigeti doktornőt szeretem és imádom és a szülő női ódákat zengenek róla, így ha sikerülne problémamentesnek lennem, őt szeretném, eredetileg (boldogult naiv koromban, amikor azt hittem, hogy csak úgy sitty-sutty teherbe esek) is azért választotam nőgyógyászomnak, mert nála akartam szülni.

Máté dokit is nagyon kedvem, és ért sokat a meddőség témaköréhez is, így hozzá tudna szólni érdemben, ha valami gubanc alakulna ki ebből kifolyólag.

Zeke doki nagyon profi a meddőség körben, így ha bármi lenne ennek kapcsán, biztos nála lennék a legjobb kezekben, de elég pokróc, ami mostanig nem zavart, de lehet, hogy hormonhullámzás és szülés közben már kicsit rosszabb néven venném, bár lehet, hogy a magánbetegeivel egy tündér, de ezt nem tudom.

Szóval sok gondolkodni és nyomozni való van.

Persze tudom, hogy előreszaladtam, először jussunk el egy szívcsőpulzálásig, aztán majd meglátjuk.

17 DPO biosztrip helyett

Az úgy volt, hogy szépen időben elindultunk, hogy 9-1/2 10 körülre leérjünk a BMC-be. De nem sikerült, mert a surranóút, amin menni szoktunk balesetet szenvedett, így nagy dugó volt, ráadásul a végén visszafordított mindenkit a rendőrség, nem engedtek tovább. Így a surranóról rá kellett menni a nagy útra, ami így aztán reménytelenül el volt dugulva. Végül 1/4 11 körül értünk oda, és már belépéskor fura érzés fogott el, mert olyan üres volt a hely, mintha záróra után lennénk. Konkrétan csak 1 nő volt rajtunk kívül, meg a nővérek.

Mint kiderült, a dokik valami foglalkozáson voltak, és ezt rajtunk kívül valószínűleg mindenki tudta, azért nem volt ott más. 

Szóval ott álltam kezemben szorongatva a reggeli pisimet, mert ugyan mérettem HCG-t, de a manuál azt üzente, hogy 31.-én a reggeli első pisimmel jelenjek meg, így megjelentem. Én tisztelem az előírásokat, ha azt mondták, akkor úgy lesz :) 

Bemondtam a főnővérnek, hogy ki vagyok, és miért jöttem, meg hogy türelmetlen módon már tegnap mérettem HCG-t, és 492 lett (azt nem is mertem bevallani, hogy kétszer is mérettem!). Ez kicsit elbizonytalanította, hogy akkor most kell biostrip vagy nem kell, de pont ott volt Zeke asszisztense, aki közölte, hogy nem kell, csak írja fel a szintet a lapomba. Viszont azt megjegyezte, hogy ez elég vaskos érték, és hányat ültettek vissza? Egyet sem, inszem volt. Hm.

Viszont a dokik nincsenek itt, jöjjünk vissza 1 óra körül. Én óvatosan rákérdeztem, hogy az 1 óra körül az inkább előtte, vagy inkább utána, mire azt a választ kaptam, hogy inkább utána, de fél2 előtt :) Szóval nem kaptunk nagy ablakot.

Így aztán visszaültünk a kocsiba, G ledílelte a portással, hogy amikor ma másodszor jövünk ismerjen meg, és ne kelljen újra fizetni, és hazatekergőztünk egy további alternatív útvonalon, okulva az ideútból.

Szerencsére dél körülre a dugó már feloszlott, így másodszor már kalandmentesen, és így némiképp korábban értünk oda. Rajtunk kívül továbbra is csak 1 nő volt, majd jött is nemsokára Zeke, és bemehettünk.

Kicsit értetlenkedett, hogy akkor most volt biostrip vagy nem, és mi a gond, de kiderült, hogy nincs semmi gond semmivel, és nem volt biosztrip a HCG mérés miatt. Mennyi? 492. Hány tüszője volt? 4 - 2 nagy, 2 kicsi. Hm.

És elmesélte, hogy pár éve csinált egy nagy tanulmányt 500+ nővel, és azt állapították meg, hogy 14 nappal a megtermékenyülés után ha 100 körüli volt a hcg, akkor egy gyerek, ha 200 körül akkor kettős iker, ha 300 körül, akkor hármas iker.

Na, erre már bevallottam, hogy a 14. napon is mérettem, és akkor 179 volt. Erre határozottan rávágta, hogy akkor valószínűleg 1. Az én matematikám szerint mondjuk a 179 a 200-hoz van közelebb, de mindegy. Sztem elég nagy a szórás, így majd az UH-n kiderül.

És olyan ügyesen terelt ám át a magánrendelésére, hogy alig vettem észre :) nagyon profi.

Szóval ugye az UH-n látszik talán, hogy hányan vannak, de itt (a BMC-ben) nem olyan jó, meg még nagyon korán is van, meg itt nem az a fő profil, de a magánrendelésén szuper gépe van, és egy hét múlvára tud adni oda időpontot, és akkor már meg tudja majd mondani valószínűleg, szóval akkor csütörtök 19.30, tudom-e, hol a magánrendelése?

Én meg csak kapkodtam a fejem, de aztán G-re néztem,a ki halványan bólintott, így belementem. Nem, nem tudom, hol van, de a csütörtök 19.30 jó.

Érezte az elbizonytalanodást, mert igyekezett gyorsan hozzátenni, hogy a BMC nem annyira alkalmas koraterhes gondozásra, a magánrendelésén jól meg tudja nézni, és utána ha van saját szülészem, akkor utána járhatok oda.. 

Értem én. Hát ebben maradtunk. UH csütörtök 19.30.

16 DPO

Kövezzetek meg, de 16 DPO-n megint vetettem vért. Ezúttal a hcg mellé (ami reményeim szerint szépen növöget) a progeszteront is látni akartam.

Egész nap epekedve figyeltem a postaládámat, de miután a kedd reggeli vérvételnek már 3ra lett eredménye, ezúttal ez nem így volt. Még lefekvés előtt is megnéztem, semmi, sőt, a hajnali 2 órás (sajnos mostanra menetrendszerű) pisiléskor is megnéztem, akkor se jött még semmi (bár gondolom éjjel amúgysem dolgoznak, de soha nem lehet tudni :) ). Reggel 7-kor érkezett meg végre az eredmény a postaládámba:

Név Eredmény Egység F Referencia

---------------------------------------------------------------------------------------------

Progeszteron 245,3 nmol/L

ismételve, higítva

follikuláris fázis : 0,98 - 4,83 nmol/l

luteális fázis : 16,40 - 59,02 nmol/l

posztmenopauza : <0,25 - 2,48 nmol/l

I. trimeszter : 15,04 - 161,35 nmol/l

II. trimeszter : 61,72 - 144,05 nmol/l

HCG 492,0 U/L

Referencia nem terhes esetben: <2,7 U/L

---------------------------------------------------------------------------------------------

2013.05.30. 14:54:18 

A dátumból látsuik, hogy kész volt 3 előtt, de az a műszak már nem küldte el, otthagyta a reggeleseknek  :(

A hch 2,8-szorosára nőtt 2 nap alatt, szerintem ez normál tartomány, a progeszteron viszont állati magasnak tűnik, bő kétszerese a normálisnak. Hm..

DPO17 BMC.

14 DPO

A mai tesztem reggel pont ugyanolyan halovánka lett mint tegnap, így gondoltam egy merészet, és lementem a Mammutbeli CentrumLabba hcg-t méretni.

A kedvenc recepciósom volt ott, akit már egy ideje nem láttam, de régen mindig ő volt, és már ismer, nem csak engem, hanem az egész kórtörténetemet is, annyiszor jártam már náluk (rengeteg-rengeteg pénzért) méretni mindenfélét (kaptam is ma már törzsvásárlói kártyát, 10% kedvezmény:) )

A vérvételt nem élveztem. Nekem mindenki imádja a vénáimat, nagyon jól láthatók, mindig eltalálják simán - na ma nem. Pedig eddig mindig sima ügy volt. A jobb karomból nem akart jönni semmi, csak fájt nagyon, így végül megszúrta a balt, és onnan ment.

Mindegy, túléltem.

Most érkezett az eredmény: ta-ta-ta-taaaa és dobpergés:

HCG 179,0 U/L

YIPEEE.. HATALMAS KŐ ESETT LE A SZÍVEMRŐL. Féltem kicsit, hogy csak valami kis kevéske lesz. Vicces, hogy a 25-ös és a 10-es teszten is csak épphogy látszik valami.

Meg is néztem gyorsan itt, hogy ez hogy viszonyul a tankönyvihez (ma vagyok CD28, azaz elvileg 4+0):

hCG Levels

Days from LMP	Weeksfrom LMP	Events	Avg hCG mIU/ml	Range hCG mIU/ml
26	3w+5d		25	0-50
27	3w+6d		50	25-100
28	4w+0d	Missed  period	75	50-100
29	4w+1d		150	100-200
30	4w+2d		300	200-400
31	4w+3d		700	400-1,000
32	4w+4d		1,710	1,050-2,800
33	4w+5d		2,320	1,440-3,760
34	4w+6d		3,100	1,940-4,980

Hmm. Ezen a napon az átlag 75, a normál 50-100, és nekem 175.. lehet, hogy ketten vannak? Jó-jó, még nagyon-nagyon korán van bármihez, de hadd képzelegjek egy kicsit :) persze, tudom, hogy a napi majdnem duplázódással már egy napi is állati nagy különbséget okozhat, és nekem CD12 volt az ovu és az inszem, így simán lehet, hogy 1-2 nap csúszásban vagyok a tankönyvihez képest.. de azért örülök :)

Pillangófej

Na, most már értem, miről beszélt Tamkó, amikor ezt írta! :)

Olyan napom volt, mintha minden egyes agysejtemet egy pillangóra cserélték volna. Egy percre nem voltam képes semmire koncentrálni, egy mondatot nem tudtam egyszerre végigolvasni, leírni meg már meg se próbáltam. Minden 2 dologból másfelet elfelejtettem, és bambán vigyorogtam magam elé egész nap.

Tudom, hogy még nagyon korai minden, még bármi lehet, de annyira hihetetlen az egész, annyira jó lenne, ha minden jól menne.. vicces módon valahogy meglepetésként ért az egész, mintha nem 3 éve ezért küzdenénk, sokkal inkább egy negatív tesztre voltam felkészülve, mint a pozitívra. Lehet, hogy már annyira beálltam az önvédelemre, hogy már tutira a negatívra készültem, vérteztem magam, és még mindig nem bírom feldolgozni a pozitívat? Kitelik tőlem. Mindenesetre a mai után már kicsit jobban elhiszem :)

13 DPO

A hőm visszakanyarodott, és ma reggel 37.0-t produkáltam.

Sztem valami hormonhullámzás szállt meg éjjel, mert elég durva hányinger és hőhullámok vonultak át rajtam, rém pocsékul aludtam, és amikor épp sikerült, akkor meg rémes dolgokat álmodtam, alig vártam, hogy reggel legyen.

A reggeli első pisi nem megy nekem, mert tegnap egész nap kb 3 - 4 óránként kellett pisilnem, éjszaka is, így megint csak pár órányi anyag gyűlt össze.

De így is egy lehelettel erősebbnek tűnik a csík, mint tegnap :)

12 DPO

hmm. Reggel hajnalban egy nagyon korai pisilésre ébredtem, így a szokottnál hamarabb mértem - 36.85-öt, azaz csökkenő tendencia. Nem néz ki jól egyáltalán. Ennek alapján holnapra meg fog jönni, ha maradunk az eddig megszokott 12 napos luteálisnál.

Szóval frusztráltan visszafeküdtem még aludni pár órát, majd 9kor úgy ébredtem, hogy ezt látni akarom, let's test. Kit érdekel a hőmérsékletesés, kit érdekel, hogy nem reggeli első (tömény vizelet), lássuk. Legfeljebb kimagyarázom. 

Az eredmény egy TALÁN. A fotón nem látszik nagyon jól, ezért benyilaztam, hogy hova kell nézni, élőben egy picit határozottabbak a vonalak. Érdekes, hogy a 25-ös (vastag, DM-es) teszten szerintem jobban látszik, mint a 10-es (vékony, netes) teszten. 

Szóval ha alaposan megnézem, akkor egy-egy halványka rózsaszín vonal látható. A 8DPO-s hcg kimenő ellenőrzős teljesen tiszta volt, még szellemcsík sem volt, ezért nagyon halványan elkezdtem reménykedni. Nekem ilyen még sose volt, még szellemcsík se.

Viszont a hő ellentmond a reménykedésnek, így ez most egy TALÁN, majd holnap tesztelek újra - még a vérvételen is gondolkozom, az legalább számszerű eredményt hoz. Persze csak ha addig nem jön meg.

Mert a hasam tegnap majdnem egész nap fájdogált, ment odabent a huza-vona, és csak estére hagyta abba, amikoris a fejem vette át a prímet, így kellett egy aszpirin lefekvés előtt, pedig nem vagyok egy gyógyszerbekapkodós fajta. A hasam ma is csinál valamit, de enyhébben, mint tegnap. Mellfájás kitartóan velem van.

Izgulok nagyon!

Válasz

Gondolkoztam egy kicsit különben Est kérdésén: "mikor és mivel dühített fel legutóbb valaki, olyan igazán szívből-erősen, valamit szívesen a falhozkúrósan?"

Ezen agyalok már két napja. Igazából én nem vagyok egy dühöngő fajta, és igazából csak az agresszív butaság tud kihozni a sodromból. Így kombinálva. Mert lehet valaki buta, és az nem zavar annyira, napirendre tudok térni felette, ha kedves, vagy lehet valaki erőszakos/agresszív, ha érezhetően vannak agysejtjei és használja is őket. Na, de a kettő kombinációja, az tuti ki tud borítani. Ezért a magánéletemben, mivel itt megválogathatom, kikkel veszem körül magam, nem nagyon szokott senki és semmi feldühíteni, kivéve Nagyanyámat (a család ugye nem választható), aki az agresszívnek és az egyszerűnek is igen végletes képviselője. De nála mindig eszembe jut, hogy 93 éves, így igyekszem nem feldühödni. 

Ő az az önző, hálátlan, egyszerű de agresszív típus, amitől falnak megyek. Akit a család nyálas fele, akik ugyan sz*rnak arra, hogy gondoskodjanak róla, azonnal le tud venni a lábáról egy szál virággal, vagy egy gyerek által elmondott verssel. Az viszont hogy Anyám és Apám (akivel ráadásul 40 éve utálják egymást csöndben, így Apámtól külön nagy szó, hogy gondoskodik róla) minden héten több napot töltenek vele és a kis igényeinek/szeszélyeinek kielégítésével, na ez természetes, és nem is érdemel dícséretet. Hogy én minden héten egyszer felhívom, és egyszer beugrok hozzá, az normális, de ha a Tesóm vagy a Sógornőm szökő évben egyszer odatolja az arcát, akkor ők a szentek. És ha fel merem hozni ezt az egyensúlytalanságot, akkor az a válasz, hogy ez tőlük annyira nagy dolog, mert OLYAN ELFOGLALTAK szegények. Mert én nem. Meg Apám, aki 70 évesen még mindig főállásban dolgozik, két Egyetemen is tanít. Mi nem vagyunk elfoglaltak. Az Anyám által fizetett gondozónő/bejárónő szegény mennyit dolgozik, őt már nincs szíve elküldeni a gyógyszerért a sarki patikába, ezért felhívja Anyámat, hogy Budáról csalinkázzon át Pestre BKV-val (ha Apám nem ér épp rá, hogy átfuvarozza, mert dolgozik), és váltsa ki neki a gyógyszerét, mert az kell, de az Icát már nem akarta ezzel terhelni. De bezzeg. Az Ica 1000-Ftos órabérét (ismétlem, órabérben dolgozik, tehát nem ingyen) igyekszik megspórolni, mert ez milyen drága, de Anyám-Apám ugorjon, az ő idejük nem drága, a benzin az nem drága, a parkolás, ami alkalmanként több mint 1000Ft a belvárosban 2-3 órára a Mama utcájában, az nem drága. Mindez nem számít. de szegény Ica. Szegény Tesóm. Szegény xxx. Szegény akárki, csak mi, akik napi szinten gondozzuk, mi vagyunk a gonoszok és értéktelenek. Néha úgy érzem, szegény Anyámat direkt kínozza, és azt keresi, mivel bánthatja meg a leginkább. Anyám meg nyeli, nyeli, mert mit tehetne. Apám szerint Nagyanyám energiavámpír (pedig ő aztán tényleg nem hisz az ezotériában), és abból az energiából él, amit Anyámtól elszív.

Na, ez kihoz a sodromból sokszor, olyannyira, hogy sajnos egyszer az is előfordult, hogy konkrétan lekiabáltam a Nagyanyám fejét. Gáz, szégyellem is, de annyi, de annyi demagóg, álszent baromságot beszélt össze olyan mértékű meggyőződéssel, és annyi rosszat mondott Anyámra, hogy már nem bírtam. Lekiabáltam a fejét, és az ajtót bevágva elrohantam. Pedig ilyen velem nem szokott előfordulni, általában én vagyok a higgadtság maga, akit nehéz kihozni a sodrából. Aztán elszégyelltem magam, hogy mégiscsak a nagyanyám, sétáltam egy kört a blokk körül az utcán, visszamentem, és bocsánatot kértem. De leszögeztem, hogy ha még egyszer ilyeneket mond, akkor szó nélkül eljövök vagy leteszem a telefont. Utána még egyszer próbálkozott, akkor telefonon beszéltünk, le is tettem. Azóta nem. Egyelőre. De csodák nincsenek, ő már nem fog megváltozni.

Hát ez. Én ezen húztam fel magam a legutóbb, úgy istenigazából. Pedig nem érdemes, mert amin nem tudok változtatni, azon nem érdemes dühöngeni, és ezt igyekszem is szem előtt tartani.

11 DPO

36,9. brühühü :( 

Kiakadtam. 

Tegnap óta sajnos csupa rossz jelet vélek észrevenni magamon. A mellem ugyan továbbra is fáj, de tegnap hazafelé jövet a kocsiban, amikor ráértem egy piros lámpánál kicsit figyelni befelé, azt a sírás utáni fura érzést éreztem a gyomromban-torkomban, ami nálam a mensi előtti napokban szokott jelentkezni. Érzékeny és hisztis lettem, nyűgös voltam tegnap este, semmi sem volt jó. Ja, meg falánk is. Ez is mensis jel :( Feltúrtam a konyhát valami csokiszerűség után kutatva, és be is faltam a két csokis marcipánszívet, amit egy fiók mélyén találtam. És nem segített, hogy ma reggel felébredés óta a méhemben mensi előtti érzést - nem írom, hogy fájást, mert nem fájdalom, de valami huza-vona érzés, ami kisugároz a veséim felé meg lefelé a combomba is - érzek, ami szintén menstruáció előtti jel. És mérni is csak 36.9-et mértem.

Most aztán végleg nem merek tesztelni, mert nem lenne erőm meggyőzni magam ma, hogy a negatív csak a túl korai teszt miatt van - így inkább hagyom.

Lelkileg rendkívül hullámzok, különben.

Vannak napok / órák / percek, amikor minden kétséget kizáróan tudom, hogy ez sikerült, és odabent vannak, nem is egy, hanem ketten, mert igazából semmi bajunk, mert az LSK+HSK most a szokásosnál is jobb feltételeket teremtett, mert most tényleg végre jó volt az inszem időzítése, és mert ennek most sikerülnie kellett.

Aztán minden átmenet nélkül átesek a túloldalra, és biztos vagyok benne, hogy most sem sikerült, mert miért sikerülne? Néha elfog az az érzés, hogy én vagyok az az orvosi csoda, akinél minden rendben van, mégsem képes teherbe esni soha, bármit csinálnak is vele. Ez szar érzés.

G-nek meg nem merek semmit mondani, mert nem hiszem, hogy megértené, az ő fejében ez nem áll össze ilyenre, gondolom hiányzik az az ösztrgénben tocsogó érzelmi része, ami nekem néha pokollá teszi a napjaimat. Vagy csak aggódna, és minek aggódjunk ketten. Ráadásul most ő sincs jó passzban, így nem akarom még jobban lehúzni a saját agybajommal.

10 DPO

37,1 :)

9 DPO

Nem mondhatnám, hogy nem voltam ideges a reggeli hőmérésnél.. bár éreztem, hogy picit melegebb vagyok,  mint tegnap, de nem annyira, mint korábban. És tényleg :) Visszakanyarodott a hő, ha nem is ment fel 37 felé, de elindult felfelé, szóval megkönnyebbültem - átmenetileg.

Asszem most már tűkön fogok ülni az egész elkövetkezendő egy hétben.. Isten óvja a környezetemet (és az elmeállapotomat)..

7-8 DPO

Ma pisiltem egy negatívat. Pánikra semmi ok, nem zakkantam meg teljesen a 8. napi teszttel, csak a tüszőrepesztő kiürülését akartam ellenőrizni, és ezek szerint szépen ki is ment mára, így fals pozitív emiatt már nem lesz.

Ennél többet agyalok a hőmön - ugyanis tegnap menetrendszerűen leesett, ez nálam a 6-7. napon mindig így van, ilyenkor indul a luteálisbeli ösztrogénem, ez leviszi, no prob, de másnapra általában (eddig mindig) visszamászik, viszont ma reggel továbbra is lent volt.

Ciklus végének túlzottan korán van, a luteálisom még soha nem volt 12 napnál rövidebb, és általában a 11.-en kezd esni, mindegy milyen stimu vagy más bekavarás volt, így ezt kizárnám, de akkor meg WTF?

A mellfájás azóta is van, nagyon határozottan, de a többit nem tudom, hogy valós vagy pszichoszomatikus. Tartok tőle, hogy annyira figyelem magam, hogy bármit tudok pszicho alapon is produkálni. Mindenesetre 2-3 napja émelygek (nem reggel, hanem a nap során változatos időpontokban, de csak akkor, amikor ránézek magamra, amikor kattogok a munkán, akkor nem tűnik fel, így ez inkább pszichónak tűnik), estére feszül a hasam alja, tegnap nagyon húzós napom volt, akkor kifejezetten fájt is, és tegnap - és most üssetek agyon a fantáziám miatt nyugodtan - egy ponton a köldököm alatt balra is fájt belül 1-2 órán keresztül, mintha érzékeny lila folt lenne, csak belülről. Azóta ott semmi.

Szóval kezdem konkrétan az elmebajba kergetni magam, még jó, hogy lefoglal a munkám, különben már kerek gumiszobában (ha tényleg van ilyen) ülnék egy ideje.

Tartom magam az Eszter által a köztudatba importált PUPO állásponthoz: Pregnant Until Proven Otherwise, azaz terhes ( vagyok), amíg az ellentéte be nem bizonyosodik. 

6 DPO

majdnem elfelejtettem megírni - 6DPO, minden változatlan. A hőm beállt 37.1-re, a melleim fájnak (nagyon),  vacsi előtt szimbolikus komolyságú (komolytalanságú) émelygés, de más nincs.

A mókusok uralomra törnek

Az eddig is volt, hogy a mókusok eldugdostak diókat a különböző a teraszon elhelyezett virágládákba. Ezeken mindig jókat mulattunk, főleg a tavaszi földátforgatásokkor / frissítésekkor kerültek elő a diók, és ilyenkor mindig sajnáltam a mókusokat, akik a téli szűk napokra jól betárazták a diókat, mi meg gonoszul - na jó, mit sem sejtve - bevittük a virágládákat a lépcsőházba áttelelni, így ők hoppon maradtak. Ki is tettem nekik mindig a megtalált diókat egy edénykébe a terasz sarkába (soha nem vitték el eddig).

Pár éve a szokásos muskátli, hibiszkusz és oleander kombón kívül paradicsomot is kultiválunk a teraszon.

Idén kicsit későn jutott eszembe, talán a későn érkező tavasz miatt, hogy elvessem a magokat a jól átforgatott földbe (amiből persze megint előkerült egy dió). Nézegetem is minden nap szívrepesve, hátha attól hamarabb kinő - vagy 30 tőt várnék. Na, ebből nagy csalódásomra eddig csak két növényke dugta ki a fejét és növögetett lendületesen. Szombaton a napon olvasva szemléltem a növényeket, és kínzó kétely lett úrrá  lelkemen, hogy ez a két növény nem hasonlít a paradicsompalántákra, ahogy én őket az elmúlt évekből ismerem.

Odamentem, megnézegettem közelről, de hát a legjobb infom az, hogy ezekbe a ládákba én márpedig paradicsommagokat vetettem el - viszont biológiából sosem voltam világklasszis (sőt), így azért a Vertrauen ist gut, Kontrolle is besser elv alapján arra jutottam, hogy jobb, ha leellenőrzöm, mielőtt kígyót (=gazt) melengetek a keblemen (=nevelgetek nagy odaadással), így megdörzsölgettem egy-egy levelüket, és az ujjamat megszagolva egyben biztos voltam: ez NEM paradicsom. Sőt. A lehető legnemparadicsomabb növény, így biztosra menve kihúztam a növénykezdeményt a földből:

és akiben a kétség írmagja is maradt volna, közelebbről:

Igen, ez egy (azaz összesen a két ládában kettő) diófa csemete! Ugyanis nem csak az egyik, hanem mindkét paradicsomos ládában növögetett egy-egy ilyen.

Pedig tutira átnéztem a földet pár hete, mielőtt belevetettem volna a paradicsom magokat - de ezek szerint a kis bundások kilestek, és átvertek; és a gondosan előkészített földbe a saját veteményesüket hozták létre. Ezek után még örülhetek, ha nem dobálták ki a paradicsom magokat, vagy tépkedik ki a paradicsom palántákat.

Innen kezdve a tényállás világos. A mókusaink világuralomra törnek, és már megszállták a teraszt! :)

Trivialitások

Ja, tegnap voltam még a negyedéves "hajkarbantartásomon".

Ugyanis nekem (nem is kicsit) göndör a hajam, de utálom. A hajam összességében mindig parám volt. Szerencsére jó sok van belőle, és gyorsan nő, de véletlenül sem képes úgy állni, mint a normális embereké.

Szóval göndör, és ez ellen világ életemben tűzzel-vassal küzdöttem. Szó szerint. Vasaltam mióta az eszemet tudom. Eleinte csak körkefés kihúzással, amitől olyan lett mint a kiegyenesített rugó, aztán később gőzös vasalóval, majd kerámiással. Azon túl, hogy tönkretette a hajam, és örökké töredeztek a  végek, állati sokáig tartott. Hajmosásonként bő 2 óra volt, amíg tincsenként kivasaltam az egészet. És sose lehetett frufrum, mert a rövid első darabot sose sikerült úgy vasalni, hogy ne nézzen ki idióta háztetőnek, ha meg nem vasaltam, beugrott.

Szóval szenvedtem a hajammal mindig.

De kb 2 éve felfedeztem a brazil kakaós tartós hajegyenesítést, és láss csodát, működik! Még az én hülye hajamon is. És tényleg tartós, nálam kb 3 hónapig tart (ismerőseimnél persze 5-6 hónapig, de hát az én hajam mindig nehezen rendszabályozható volt). Kicsit fura, hogy kiveszi a hajam göndörségéből, szárazságából és erejéből adódó volument, és "összeesik" a hajam, már nem olyan hatalmasan dús hatású, mint normálisan, de ezt az árat hajlandó vagyok megfizetni azért, hogy nem kell vasalni, hanem kb 3 hónapig magától egyenes marad :) Nem lett kevesebb különben, csak kevesebbnek tűnik, így amikor belenyúl a hajamba, minden fodrász azonnal elalél.

Mindegy. Szóval két éve 3 havonta járok egyenesíttetni. A hajam imádja, azóta konkrétan egyáltalán nem törik, és még az eddiginél is gyorsabban nő. Viszont a dolog nem olyan egyszerű, mert ütik egymást az eljárások a festéssel, azaz a festés kiszedi az egyenesítést, az egyenesítés pedig kiszedi a színt. És 2 hetet kell hagyni közöttük, hogy csak közepesen bántsák egymást, és ne nullázzák le, szóval ez mindig gondos tervezést igényel. Ebben a negyedévben simán kiesett a fejemből az egész, amíg azt nem láttam, hogy már kezelhetetlenül ugrik be a hajam, és le is van nőve. Dönteni kellett hát, de a festés volt a sürgősebb, további 2 hetet nem akartam volna térdig érő lenövéssel szaladgálni. Megvolt hát a festés, ami a maradék egyenesítést is kirántotta a hajamból, viszont 2 hetet várni kellett. Szóval 2 hetet szenvedtem. Az első héten még igyekeztem kihúzni a frufrumat, de már örökké felugrott, bármit csináltam, így az előző héten már egyszerűen elcsatoltam, mint kisebbik rossz megoldás. Ráadásul mivel tudjuk, hogy több árnyalatot világosít az egyenesítés a hajamon, az előtte való festéskor sokkal sötétebbre festjük, hogy legyen honnan világosodni. Azt a  sötét színt se szeretem, öregít, de 2 hetet  ki lehet vele bírni.

És végre tegnap megváltottak - megvolt az egyenesítés. Ez az én hajamon, pedig nem hosszú, 3 óra, de ennyit szívesen ülök a fodrásznál, mert heti 3x2 órát spórol meg nekem 3 hónapra, így még mindig bőven jól járok.

Szóval tegnap végre újra normális hajat csináltak nekem, a felugró frufrum végre megint normális, és a többi is kezelhető megint, valamint a színem is visszaszelídült a normális világos barnámra.

5 DPO

Ma már energikusabbnak érzem magam.

Tök fura, hogy azt mondják, hogy az inszem olyan, mint a sima megtermékenyülés, semmi extra, éld tovább az életed, minta mi sem történt volna. Nálam ez nem megy. Eddig mindig fájogatott itt-ott utána, és állati fáradtnak, bágyadtnak érzem magam, mintha valami lekötné a szervezetem energiáit belül, és nem jutna már külső tevékenységekre. Ezért örülök végül, hogy itthon maradtam utána az előző héten, és pihentem. Konkrétan péntekig bezárólag úgy éreztem magam, mint akin átment az úthenger, nem igazán fájt semmim, de mégis mindenem, fáradékony és fáradt voltam, sokat aludtam, és összességében egyetlen porcikám sem kívánta a talpon levést. Ez tegnapra már javult, tegnap aktívabbnak éreztem magam, és csak pár órát kívántam a pihenést, és a talpon levés után sem éreztem a méhemet, mint a korábbi napokon. Persze azért szedem a magnéziumot, de már több energiám van.

Megfigyelések: erősödik a mellérzékenységem, és még mindig felfelé megy a hőmérsékletem. Este volt egy kis émelygés, de szerintem az független, ugyanis moziban voltunk, és teleettem magam mindenféle szeméttel (vajas kukorica, gumicukor, stb..), így valószínűleg inkább az okozta.

Megdöbbenés

Tegnap amikor átfutottam a blogokat, megdöbbenve olvastam a híreket Ancsinál, aki hosszú-hosszú küzdelem után végre babákat vár, de sajnos rossz híreket kapott nemrég.

Ehhez képest minden amit írnék, valami elképesztően gyerekes trivialitásnak tűnik, így most nem írom le. Ancsi, Veled érzünk, Veled vagyunk!

3 DPO

mára az FF is betette az ovut a megfelelő helyre a charton, és tökéletesen egyetértük. Ezúttal végre tényleg jó volt az időzítés.

Ha Mivel minden jól ment, és jól terhes lettem, akkor február 4-ét jósol szülésre, ami egy jó nap, nekem tetszik, határozottan hajlandó lennék február 4.-én szülni :)

Hülyeségnek hangzik, de a februári körből novemberre lett volna baba, és a novemberi szüléssel kapcsolatban határozott fenntartásaim voltak (vannak). Bár nem tartom magam se babonásnak, se horoszkópistának (a saját csillagjegyemet tudom, de az aszcendensemet meg egyéb komplikációkat már nem, és nem is vágom fejből, hogy melyik hónap micsoda), a november a skorpióval nem tetszett. Valószínűleg mert mind a Nagymamám, mind a Sógornőm novemberi, és a világon a legkellemetlenebb természetű és leg"furább" személyiségű (=önző!!!!)  emberek, akiket ismerek. Ez tuti nem általános, és hülyeség, meg általánosítás, de nem akartam novemberben szülni, és kész. És ezúttal kérek elnézést minden jófej novemberi születésű embertől, de ezt éreztem akkor. Ez van. 

Ja, és ha már a babonánál tartunk, az előző posztomra kommentelték a lányok, hogy mi számít jó jelnek, meg ilyenek .. így most elárulom, hogy titokban én is gyűjtöm a jó jeleket, és táplálkozom belőlük. Ugyanis amikor indultunk az inszemre, pont összefutottunk a lépcsőházban az egyik (nincs olyan sok) szomszédunkkal, akinek pici babája van. Szinte sosem láttam még a gyereket, csak a mózesben állig bebugyolálva, most meg apja karján ülve hatalmasat mosolygott, amikor meglátott (pedig tényleg nem ismer), ez jól esett a BMC-be menet. Ráadásul onnan eljövet, amikor már felöltözve mentünk kifelé a kórtermből, egy másik babával is találkoztunk, épp hozta be valaki megmutatni a nővéreknek. Szóval babás napom volt aznap, remélem rám is ragadt belőle :)

Megfigyelések: olyan, de olyan jót aludtam előző éjszaka, nagyon jól esett. Tegnap este óta érzékeny a mellem. A HCG szuri utáni bimbóérzékenység múlni látszik, viszont tegnap este váratlanul felfedeztem magamon a mellérzékenységet (pedig nem is nyomkodtam, tényleg véletlen volt), és ez ma is van. Más nincs. Néha kicsit feszít/fájogat a méhem, elsősorban amikor sokat vagyok talpon (tegnap), de pár óra fekvés és a magnézium nagyjából elmulasztja. Eszem az antibiot továbbra is a kerek sejtek miatt, de szerencsére egyelőre azzal kapcsolatban nem vettem észre magamon semmi szokatlant.

Még természet

Tulajdonképpen tök jó nekünk.

Erre mindig akkor jövök rá (többek között), amikor nem csak aludni járok haza, hanem itthon vagyok, és képes vagyok befogadni a környezetemet.

Mivel már harmadik napja itthon vagyok - na jó, ez így azért túlzás, mert kedden a BMC után és ma az intézendők után is kora reggeli indulással csak 3 körül értem haza, de hát ne legyünk telhetetlenek, végülis így is sokkal jobb vagyok, mint különben.. na mindegy. Szóval mivel már harmadik napja itthonról dolgozom, megint rájöttem, milyen jó nekünk itt, ahol lakunk.

Nem csak a harkály és a mókusok vannak (lett egy gyerekük is szerintem - mármint nem a harkálynak a mókustól, hanem a két mókusnak egymással, ugyanis a múltkor láttam egy sokkal kisebb mókust, mint az eddigi kettő, aki itt szokott randalírozni), hanem van egy madárcsaládunk is. 

Valami rigóféle lehet, és sok éve itt van mindig nyáron. 5-6 évvel ezelőtt egyszer csak azt láttam, hogy egy madár fészket rak a WC-nknek a szellőzőrácsánál. Mivel fő fal, jó vaskos, és kívül-belül szellőzőráccsal van lezárva, amik között jó kis védett hely van. Se eső, se szél, se macska (2. emelet, sík egyenes fal).. csak minket kell néha elviselni, amikor használjuk a WC-t. Lévén higiéniaparanoid, átlátszó öntapadó fóliával leragasztottam a rácsot, így kevésbé zavarjuk egymást, ő nem kap anyagcsereillatokat, nekünk meg nem szórja be a fészekdarabokat és egyebeket a WC-nkbe, de azért látjuk egymást :)

Szóval 5-6 éve mindig visszajön a madár, kitisztítja a fészket, tojásokat rak, kikölti, és most tartunk ott, hogy vadul csivitelnek a fiókák. Aztán majd jön az is, hogy tanítja őket repülni, az horror-csipogással jár, nehezen indulnak neki, de azért menni szokott, nem találtam még egy döglött fiókát sem az aszfalton a ház oldalánál. Szóval most megint tudatosodott bennem a fészekaljnyi fióka, és azóta mosolygok egyfolytában.

Imádok itt lakni :)

Szülőmadár

Csipogó fiókák (sárga csőrök)

2 DPO

ennyit a kanapén fetrengésről .. dolgok vannak az Egyetemen, amik nem halaszthatók, meg valami repizés bent a cégnél, amit ezer éve balgán elvállaltam.. szóval ma kicsit aktívabb napom lesz, mint tegnap.

megfigyelés: mellbimbó érzékenység, bár ez nem új, hanem a choregon óta van, szóval gondolom a  nagyobb dózis HCG okozza, amit a szuriból kaptam. Kicsit fura érzés mellérzékenység nélkül, csak a bimbók, de hát abból főzünk, amink van, reméljük marad az érzés jó sokáig.

Munkahelyi

Az, hogy itthon vagyok, persze nem jelenti azt, hogy nem dolgozom, mert de, csak itthonról. Végülis a gépelés így is megy, meg a telefonkonferenciák is.

Viszont igyekszem csökkenteni a stresszt, így végül lerúgtam magamról a régi melómat - 6 hete vagyok új poziban, és a régi főnököm még mindig azt várja el, hogy csináljam a régit is, mert ő el van úszva a kiválasztással. Bocs, de ennyire nem vagyok hülye. Egy darabig csináltam, mert aggódtam a csapatért, de ott is ért csalódás, az egyik fő emberke úgy tűnik, eléggé egy irányba működik, segítséget elfogad (sőt, kér, akár kell, akár nem), de nem ad, ma megkaptam, hogy "tudni kell nemet mondani", szóval ő oktat ki, akinek a seggét védem hónapok óta.. hát akkor nem. Ez van.
A szívműtétes részét még fedezem, vele tényleg kétirányú a segítség, de a másik mellbe ütött ma. Naiv vagyok, úgy tűnik. Egy darabig vizsgáltam magam, felmerült bennem, hogy mégsem vagyok jó vezető, de sajnos nem minden rajtam múlik. Megtehetek bármit, ha a másik oldalon süket fülek és folyamatos kifogások vannak csak.
Hihetetlen - és ezen már hónapok óta örjöngök, és egy csomószor leültem az iletővel ezt átbeszélni -, hogy ahányszor kap egy feladatot, mindig előbb hatot kérdez, hülyének tetteti magát, nem olvassa végig, nem gondolja végig, és alapvetően bele sem fog, csak azt sorolja, hogy miért nem, és én mit mutassak/tanítsak/magyarázzak el még. Másfél éve van a csapatban az illető - miért kell folyton fogni a kezét? Sajnos őt nem én válaszottam, mert akkor ostorozhatnám magam a rossz választásért, hanem örököltem (gyesről visszajövő anyukaként), így a folyamatos lelkérebeszélésen kívül nem tudok vele mit csinálni. De persze igaz is, minek agyalok rajta, nem az én gondom, már nem az én csapatom. Csak bosszankodok, mert azt érzem, hogy én mindent megteszek, halálba dolgozom magam értük, mert felelősnek érzem magam értük, és amikor nekik is tenni kellene valamit, akkor addig már nem terjed.

A vicces az (vagy inkább a szomorú), hogy egy fontos dologról, amit januárban osztottam ki feladatként, és a törvényi megfelelésünk múlik rajta, és ezt nagyon jól tudja, na, erről csütörtökön derült ki, hogy azóta is lóg a levegőben. A kérdésemre, hogy akkor most mi, az volt a válasz, hogy xy-on áll. WTF? Az ő dolga, az ő felelőssége, és elfogadja azt, hogy xy nem csinálja meg? és ha ez gond, akkor miért nem szól? szóval megint jött a vezető-beosztott beszélgetés a témában, hogy kedves beosztott, ez a te doglod, a te feleősséged, nyomd, hogy haladjon, szervezz megbeszélést a résztvevőkkel, adj határidőket, ellenőrizd, és ha nem megy, akkor eszkaláld. Oké, érti, de... mert mindig van de. Mondtam, hogy ne legyen de, meg kell oldani. 

Erre 5 perc múlva látom a régi főnökömnek írott levelet, hogy ez még mindig nincs megoldva, és a törvénynek nem felelünk meg, és ez milyen fontos.

Most jól látom, hogy a saját el nem végzett munkáját mutogatja a vezetésnek? Persze a levél kellően homályosan volt megfogalmazva ahhoz, hogy ne derüljön ki, hogy ő a hunyó, sőt, azt implikálta, hogy ezt az én vezetésem alatt nem sikerült megoldani (neki, csak ezt nem írta oda).

Epeömlés, komolyan.

Majd azonnal hív telefonon, mert ugye anélkül, hogy fognám a kezét, semmi nem megy.. beszélt xy-nal, aki szerint z-n áll, z szerint p-n, p szerint pedig xy-non, most mi legyen? Nem értem a problémát - szervezz megbeszélést az összes szóbajövővel, és beszéljétek meg, minek milyen sorrendben kell megtörténnie, hogy ez a kérdés végre lekerülhessen a napirendről. Ehhez miért kellek én? És ez miért csak nekem jut eszembe? Enyém az egyetlen agysejt a környéken, vagy mi?

Na mindegy. Wie gesagt, ez már SEP (MVP), azaz soembody else's problem (másvalaki problémája), így nem vagyok hajlandó idegeskedni rajta, szóval bunkó módon megvontam a vállam, és azt mondtam, hogy bocs, de oldd meg magad. (és most lelkiismeretfurdalok, de hát tudni kell nemet mondani, nemde?).

1 DPO

Szerencsére reggel 3 tizeddel emelkedett hőre ébredtem, így legalább most az időzítés tuti jó volt.

Semmi meglepőt nem érzek, remélem nem is lesz semmi fertőzés. Szedem az antibiot, de kicsit körülményes, mert kalcium/magnézium/tejtermék akadályozza a felszívódását, így azoktól több óra távolságra kell szedni. A napi 2x1 tehát simán kiüti az imádott reggeli kakaómat, és a magnézium-pezsgőtablettával is körülményes lett az élet.

Önszorgalomból ugyanis szedek 2x1/2 magnéziumot, elmulasztja a görcsölgetést és növeli a tűrőképességemet (főleg stressz irányban), azaz nem idegeskedek (annyit).

Más nincs - heverek az ágyon, a hátam és a lábaim párnákkal felpolcolva, és ezt tervezem folytatni legalább a hosszú hétvége végéig.

Harmadik inszem

Komolyan sírok, hogy nálam nem megy soha semmi simán.
Pedig olyan jól indult..

Reggel 10 körül éreztem a tüszőrepedést, fél-1-re kényelmesen lementem a BMC-be, kicsit ignoráltak a recepciónál, de ez nem szokatlan, ilyenen én nem akadok ki, bár G halkan megkérdezte, hogy megsértettem-e itt valakit a múltkor, vagy csak rajtunk van a láthatatlanná tevő köpönyeg, de végül pár perc ácsorgás után azért aláírhattam a beleegyező nyilatkozatokat, és még a türelmünket is megköszönték, majd jelentkezhettem a nővérszobában.

Onnan persze kiküldtek várni, majd fél óra elteltével (thanks to heaven for Kindle..) szólítottak, kaptam ágyat, öltözhettem át.

Hárman voltunk a folyosó végi utolsó 4ágyasban, a 4. lány már épp hazamenőben volt. A középső ágyon egy frissen transzferált hölgy, a szélen pedig egy első inszemes leányzó. Vele beszélgettünk egy kicsit, mint kiderült neki valaki valamilyen rejtélyes okból azt mondta, 10-re jöjjön - ezt totál nem értem, én fél11 előtt még UHra sem megyek, inszem meg tuti nincs délelőtt, csak a nap végén.. na mindegy. Szóval pár mondatot beszélgettünk, és már mehettünk is a műtőbe. Ott felfeszítve terpesztettünk egy 20 percet, mire jött a doki, UH (a nagyok megrepedtek, a kicsik nem, szóval biztosági együttlét holnap reggel), bedobta a fiúkat, és már kész is voltunk. Vissza a szobába, pihi, öltözés, sorakozás a vizsgáló előtt a zárókért.

Totál jó kedvem volt, most éreztem a leg-easy-bbnek a dolgot, szinte nem éreztem se a katértert, se a belövést, nem is görcsölt be rá a hasam/méhem, mint az előző két alkalommal, szóval totál chill volt, amit jó jelnek vettem, nem küzdött a szervezetem, nem is sértődött meg, csak elfogadta simán a dolgot. Szuper.

Megyek be a záróért, és mivel a doki mindig siet, le sem akartam ülni, csak nyúltam a  tollért aláírni, erre azt hallom, hogy "jöjjön be, csukja be az ajtót, foglaljon helyet". Na, ezen már csodálkoztam, mert általában csak a kezembe nyomja a papírt a folyosón, és huss. Leültem hát, a következő mondat meg végképp kiakasztott, nem is tudtam hirtelen hova tenni: "penicilinre nem érzékeny, ugye?". De, as a matter of fact, sajnos penicillinérzékeny vagyok, de hogy jön ez ide?!

Hebegtem-habogtam, hogy akkor most mi van, ő meg kiírt egy másik receptet valami másik antibiotiukumra, aminek nem jut eszembe a neve így most fektemben (Ciprinol, 500mg), amit 5 napig, napi 2x1 konstellációban szedjek. WTF?

Mert, mint kiderült, már belőtte a fiúkat, amikor szólt neki a nővér, hogy kerek sejtek is voltak a spermában. Ezt nem teljesen értettem, így kérdezgettem, hogy ez mit jelent, de sok okosat nem tudtam meg, azt mondta, hogy a kerek sejtek jelenthetnek bacikat, de nem feltétlenül, de mivel egyenesen a méhbe ment a cucc, a biztonság kedvéért szedjem be az antibiot, nehogy begyulladjon a méhem. Persze ettől még lehetek terhes, ez nem is jelent feltétlenül semmit, csupán óvintézkedés (LOL - ezt mindig jó hallani, nem?) de azért a férjem azonnal menjen át a spermalaborba és mihamarabb kérjen időpontot spermavizsgálatra és tenyésztésre. Én meg ha valami furát látok/érzek magamon (folyás, görcs, egyéb fájdalom, láz, ilyenek), akkor AZONNAL jelentkezzek a BMC-ben. DE pánikra semmi ok (ez a másik mondat, amit szívesen hall az ember..). Még kicsit kérdezgettem, de nem volt ennél közlékenyebb, csak maradtunk annál, hogy ez óvintézkedés, és legyek csak szépen terhes.

Szóval jól rám ijesztett.

A spermalaboros hölggyel beszélgettünk kicsit, ő azt mondta, hogy pánikra semmi ok, a legtöbb ilyen esetben nem tenyészik ki semmi, szóval ne aggódjunk, és jövő hét szerdára adott G-nek időpontot.

Namármost - akkor most mi van? Nem értem, hogy mi változott? G-nek eddig is mindig emelkedett volt a fehérvérsejt szintje, de ezzel sok kör andrológus után sem tudtak mit kezdeni, és sosem tenyészett ki nála semmi. De ez pont így volt az előző két inszemnél is, és akkor nem pánikolt senki. Most más biológus nézte meg, akinek más az ingerküszöbe, vagy tényleg valami mást láttak, mint eddig? De akkor meg mit?

Ezek után most már annak örülhetek, ha nem gyullad be a méhem, már nem is a terhesség az elsődleges cél.. szóval szépen vagyunk.

Kitart tehát a sorozatom - az elsőnél túl hamar repedtem, és ott már eső után köpönyeg volt az inszem, a másodiknál csavarodott a méhnyakam, azzal szenvedett, jól fájt, és véreztem is mint egy levágott disznó utána, és mindkét körben görcsölt a méhem is elég sokáig. Most nem fájt semmi, nem is görcsöltem, erre ez..

Miért mindig velem történik valami out of the ordinary? Nem lehetnék simán normális, mint mindenki más?!

AAAARRRGGGGGGHHHHHH

Ja, ha addig nem jön meg, biostrip május 31. Kotta szerint a szokásos 12/13 napos luteálissal kalkulálva május 26/27 a kritikus időszak.

Nemsokára

Hajnalban felébredtem, mértem, és átfutottam a blogokat.
G nemrég elindult, hogy leadja a fiúkat az Intézetben.

Valahogy most totál átérzem, amit Popi is írt.  Szorongok, remeg a gyomrom. Szarul aludtam, és most én is úgy érzem, ennek a körnek tétje van. Persze nyilván fele annyi sincs, mint Neki, én még gyerekcipőben járok Hozzá képest, de ennek most én is érzem a súlyát. Az első kör az első volt. Tele bizakodással, hiszen nálunk minden rendben, egy picike rásegítés bőven elég lesz. Nem lett. Nem baj, az első ritkán sikerül, de majd a második. Az sem. Ha ez a mai, harmadik inszemináció sem lenne sikeres, jön a lombok. Ettől több szempontból is szorongok. 

Egyrészt fizikailag is félelmetes - sokkal több hormon, nagyobb megterhelés a szervezetemnek, miközben már az inszemes cuccoktól is kipattog a bőröm és ing a hangulatom, a hízásról pedig ne is beszéljünk; sokkal több szuri, durvább beavatkozások, altatás, stb. Félek tőle, na. 

De lelkileg is felemás érzés. Eredetileg az volt a terv, hogy inszemek a BMC-ben (mert ez közel van és állami), és ha szükség lenne rá, lombikra Győrbe megyünk, mert nekik a legjobb a statisztikájuk. Ezt tudományosan kistupecoltam (ahogy Apum mondaná). De közben már megismertem és megszoktam a BMC-t, otthonosan mozgok, ismerem a nővéreket, asszisztenseket, dokikat.. szóval nem tudom, valahogy elkezdtem érzelmileg kötődni a helyhez, ami tudom, hogy röhejes, de mit csináljak.

Szóval ez van. De ilyeneken most nem szabad gondolkozni, ennek a mainak sikerülnie kell.

A hőm két tizeddel az elmúlt napok értéke alatt van, így most hajnalban indulhatott a repedés, ilyenkor szokott visszaesni picit a hő. Megnyugodtam, hogy nem repedt túl hamar, féltem, hogy már tegnap napközben elfáradnak a tüszők, és ma emelkedett hőre ébredek, mint az első körben, de legalább ez nincs, egy stresszel kevesebb. Bízom benne, hogy időre megreped(t), akinek kell, és szépen meg is termékenyül ma.

Izgulok.

Csibetali

na, és akkor tőlem is. Megkésve bár, de .. ok, hagyom a közhelyeket.

Őszintén .. őszintén nem tudom, mire számítottam a csibetalival kapcsolatban, de végül nagyon élveztem, jó sokat nevettünk :)

A csajok nagyjából olyanok, mint amilyennek elképzeltem őket. Az egyetlen kezdetbeni feszengésem az volt, hogy ÓRIÁSnak éreztem magam. Oké, hogy magas az a 180 centi, amivel bírok, de azért ennyire.. ennyi kis filigrán leánykát egy rakáson, komolyan :) tiszta debellának éreztem magam, de aztán elmúlt :) szóval mindenki kis cuki, nádszálka és kislányos, nem is gondolta szerintem körülöttünk senki, hogy ez azért bőven 30+osok gyülekezete, akik ott épp visongva nevettek versenyt.

Két kis diszkrepanciát éreztem - Eszter sokkal keményebbnek tűnik a blogján és a kommentekben, de az életben sokkal lágyabb. Est pedig néha olyan nagyon komoly és merengő, na, ez meg tök nem így van, mert a valóságban nagyon felszabadultan vidám. A többiek, Kretty, Heni, Rita és Popi pont olyanok, mint amilyennek elképzeltem őket - vidámak, viccesek, dinamikusak, elszántak, és nagyon-nagyon bölcsek a nagy vidámkodás mögött / mellett.

Jó volt, élveztem, legyen legközelebb is :)

Inszem -1 nap

Egyelőre jól vagyunk, én és a tüszőim. Hő lent, és a feszítés is ott van a bal oldalon.

Repesztés

Előírás szerint megvolt a repesztő szuri este 8-kor.

Az ügyeleten simán beadták, nagyon kedves volt a doktornő, és flottul ment minden, 8.12-kor már otthon voltunk.

A bal oldalam továbbra is (sőt, egyre inkább) feszít, gondolom csak nőttek a tüszőcskék péntek óta, így most már valószínűleg négy üveggolyó méretű dolog ücsörög odabent.

Óra indul .. Reméljük a legjobbakat.

Nyugis adminisztráció

Nyugi van, így ma az elmaradt (elodázott) dolgoknak szentelhettem magam.

Mert hát az van, hogy szerintem idén még nem nyitottunk ki postát, csak gyűlt minden az íróasztalon, és már kezdett rossz érzésem lenni. 

Szóval ma rászántuk a délelőttöt, és felbontottunk és végignéztünk mindent (a dolgok nagy része csoportossal megy, így azért a villanyt nem kapcsolnák ki, ezért is lazázom el a levélfelbontást sokszor hónapokig, de mindig adódhat (adódik is) valami váratlanság)). 

Kiderült, hogy idén még nem fizettem be az ingatlanadót (a mi kerületünk vet ki jelképes összeget évek óta), se a gépjárműadót - szerencsére úgy tűnik, eddig nem nagyon tűnt fel senkinek, hogy bő két hónapja lejárt a határidő.. szóval most gyorsan átutaltam a kocsis dolgot, de az ingatlanadó kicsit bonyolultabb. Ott ugyanis az van, hogy külön kell a garázs és a lakás után fizetni, és valamelyik évben elcs*sztem, és mindent a garázshoz megadott számlaszámra utaltam, így ott most túlfizetés van, ami nem csak az ideit, hanem a következő 2 évet is fedezi. A lakásos számlánál viszont, mivel idén nem fizettem még be, tartozás mutatkozik. Annyira nem szofisztikált a rendszer, hogy ez kiegyenlítődjön, és remélem 2 évet már nem fogunk itt lakni (mert remélem hamarosan bővülünk, és nagyobb lakásba költözünk), így hétfőn meg kéne próbálni rábeszélni az Önkormányzatot, hogy valahogy transzferálják a pénzt az egyikről a másikra. Apumnak már volt ilyen afférja, és nem volt boldog az ügyintézéstől, de teszek egy próbát. Szerencsére nem nagy összegekről van szó, így legfeljebb majd ott marad, pár ezer forintos tétel, de ez elvi kérdés.

Ha már benne voltunk a hivatalos dolgokban, megcsináltuk az adóbevallásainkat is, és láss csodát, mindketten kapunk vissza, így ma ez volt a napi jó hír :)

G-nek ezután már szabadfoglalkozás kezdődött, de mivel véget ért a szorgalmi időszak az Egyetemen, és a következő hetekben még le kell vizsgáztatni a népeket (írásban), még megcsináltam a vizsgasorokat, mert kevés esélyt látok rá, hogy lesz időm (és legfőképpen kedvem) foglalkozni ezzel a következő napokban, szóval essünk túl rajta.

Most örülök, mert a legsürgősebb intézendőket elintéztem ma, ezek már nyomasztottak egy ideje.

Persze maradt még feladat, de ezeket Pató Pál Úr módjára a következő (hosszú! :) ) hétvégére halasztottam - különböző befektetési portfóliókat kellene átnézni és valószínűleg átszervezni, az egészségpénztáros számlákat beküldeni, stb.. szóval van még adminisztráció.

Apropó egészségpénztár - azt ugye mindenki tudja, hogy az egészségpénztárba eszközölt saját (azaz NEM munkáltatói) befizetések 20%-át a következő évben le lehet írni / vissza lehet igényelni az adóból? Max 500ezer forintig, azaz 100ezer forint visszaigényelhető!

Nekünk annyi orvosi és gyógyszer költségünk volt tavaly és idén is (sok százezer), hogy simán megéri. Befizetek időnként az EP számlára, majd EP kártyával fizetek a gyógyszertárban vagy az orvosnál (vagy ha nem, akkor az EP-re kérem a számlát, és beküldöm, ők meg visszaküldik a pénzt), szóval kifizetek ugyanannyit, mint normálisan, de az adóév végén az EP küldi az adóigazolást, amivel vissza lehet igényelni a pénzt. Mi simán elértük tavaly is az 500ezer forintot, és idén is jól haladunk, már 200ezer körül járunk, pedig még csak május van, és idén nem volt olyan sok orvosi vizsgálatom, mint tavaly, szóval hülye lennék benne hagyni az állam bácsiban 100 ezer visszaigényelhető forintot :)

Szóval ilyeneket csináltam ma .. 

Kedden inszem!

Hú, nagyon pörögnek a dolgok - reggel még azon aggódtam, hogy nehogy a hosszú hétvége bekavarjon, de ezek szerint már nincs is annyi idő.

Ma, CD8-on Zeke 10mm nyh vastagság mellett 4 tüszőt látott. Jobb oldalt semmi (az első inszemkor volt 1db a jobb oldalon, de azóta semmi, csak a bal megy mindig, a jobb lazsál, úgy tűnik), bal oldal pedig 4-et: 16, 15, 12 és 10mm-esek. 

Keddig szerintem ebből a 2 nagy esélyes, a kisebbeknek lehet, hogy kevés lesz az idő, de ki tudja, még felpöröghetnek.

Ma és szombaton rendesen (nekem este) megy a dupla Merional, majd vasárnap reggel még egy utolsó kör, és aznap vasárnap este kell a tüszőrepesztőt. Az eddigi Pregnyl helyett most tekintettel arra, hogy a múltkor nem repedt meg mindkét tüszőm időre Choragon 5000-t írt fel, 2 adagot. Ezt viszont a Pregnyllel ellentétben nem bőr alá, hanem izomba (popsi) kell adni - ehhez nem hiszem, hogy elég bátor leszek, így egyelőre a terv, hogy vasárnap este leballagok az ügyeletre beadatni. Majd addig még meglátjuk, hátha addig bebátorodok.

Mivel én a jövő hét végére számítottam, és csütörtök-pénteket igyekeztem szabadon tartani, most vadul kezdem átszervezni a hetemet, hogy kedden egész nap nyugi legyen, és a többi napot is el tudjam intézni otthonról kényelmesen, ne kelljen rohangálni.

CD 8 - UH kontroll előtt

Ma van CD8, 6*2 Merional van bennem, ami a duplája annak, amit eddig kaptam. Az eddigi 2 körben 10-12 Merional után már tüszőrepi volt, szóval kíváncsi vagyok, mi lesz ma. 

Ugyanis ma kell visszamenni Zekéhez UH kontrollra. Kicsit aggódok, mert a normál táncrend szerint jövő héten szombaton lenne PÉ, ami pont beleesik a 3 napos hétvégébe, szóval remélem a sok Merional miatt felgyorsul a folyamat, és még a hosszú hétvége előtt megcsináljuk, bármelyik beavatkozás mellett is dönt Zeke - ugyanis ennek most úgy indultunk neki a dupla Merionallal, hogy ha túlfut inszemhez, akkor átalakítjuk lombikká.

Szóval már furdal a kíváncsiság, mi van odabent - átvitt értelemben és szó szerint is, ugyanis a bal petefészkem környékén már 2 napja érzek valami erősödő "érzést". Nem fájdalom, meg semmi, de érzem, hogy ott van, és minden nap kicsit erősebben, szóval szerintem ott növöget valami (vagy valamik). Ráadásul tegnap már valami tojásfehérjeszerűt is tapasztaltam, még nem sokat, és nem egész nap, csak néha hullámokban, de határozottan hasonlít. Az eddigi tapasztalatok, és másfél évnyi feljegyzések szerint PÉ előtt 5 nappal szokott indulni a tojásfehérje, így ha ezzel számolnánk, akkor CD12-13 körülire tippelném most a PÉ-t, ami 2-3 nappal lenne korábban a menetrendszerintinél (amire már volt példa korábbi stimunál, és legalább nem futnánk bele a hosszú hétvégébe).

Ezzel párhuzamosan néha fájogat az alhasam, meg feszít a vesetájékom is, így alakul a diszkomfort érzés, de sebaj. Lényeg, hogy eredményesek legyünk.

A szúrás az első két napnyi nyűglődés után jobban megy megint - összeszedtem magam fejben, és ilyenkor nincs baj, csak nem szabad szétesnem, mert akkor semmi nem megy.

Szóval mindjárt összekapom magam, és lemegyek sorban ülni a BMC-be a pénteki tömegbe.

Mindenki terhes

.. csak én nem.
Na, hát így érzem magam. Gonosz vagyok, és pocakirigy :(

Ugyanis az elmúlt napokban két közeli kolléganőmről is kiderült, hogy terhes. És én örülök nekik, mert tudom hogy mindketten régóta próbálkoztak, mindkettő 35 fölött van már. Az egyiknek végül lombikkal sikerült 6 év után, a mások meg iszonyat szigorú életmódváltást csinált az elmúlt évben, és lenyomta az IR-jét valami állati önfegyelemmel, szóval igazán "megérdemlik" mindketten - bár persze nyilván nincs olyan, hogy valaki megérdemli vagy nem, ez nem érdem kérdése, ez világos. Szóval legalább nem "becsúszott" babák, akik miatt most pánikolnának a szülők, hanem igazi várt babák, de az öröm mellett azért ott van egy kis keserűség is, mint amikor tükröt tartanak az ember elég - nekem miért nem sikerül?!

És próbálom kényszeríteni magam, hogy ne gondoljak erre, de nem tudok. Csak ott motoszkál a fejemben. Pedig annyira szeretnék nekik őszintén örülni, és csak örülni..

Nyűgös

Amilyen simán és flottul ment a szúrás az első stimunál, annál nyögvenyelősebben megy most. A második közepes volt, ott hol jobban ment, hol rosszabbul.

Ebben a (harmadik) körben szombaton az elsőt majdnem nem bírtam beadni magamnak, pedig tényleg nem vagyok kényes ilyesmiben, amit kell, azt kell, a cél érdekében essünk túl rajta, nem  kell a fesztivál. Ennek ellenére szombaton négyszer böktem meg magam itt-ott, mire elszántam magam felismerve, hogy úgy tűnik, most nem lesz olyan hely, ahol kevésbé fog fájni, és végül beszúrtam. Pedig én tényleg nem vagyok ilyen nyámnyila..

G-vel az a munkamegosztás, hogy én beszúrom, ő meg benyomja a cuccot, mert nekem a fecskendő valahogy sosem áll kézre, ő meg nem akar megszúrni.. így ez mindenki számára elfogadható megoldás. Szombaton viszont konkrétan annyit szenvedtem, hogy nem bírta nézni, és felajánlotta, hogy ha akarom, és ilyen rossz nekem, akkor beszúrja ő másnap. Pedig ez hatalmas szó, mert nemcsak, hogy retteg a tűktől, de nem bírja a gondolatot sem, hogy nekem kelljen fájdalmat okozni, még ha jó ügy érdekében is.

Aztán vasárnapra összeszedtem maga, talán rá is pihentem lélekben, és az nem volt vészes, azt simán be tudtam szúrni, és nem is fájt egyáltalán.

Kíváncsi vagyok, ma milyen lesz.

Persze a hétvégén overall antiszociális voltam, nem volt kedvem semmihez és senkihez, a kötelező anyák napja körön kívül nem mozdultam ki, és nem is csináltam semmit, csak beletemetkeztem a SimCiy-be, és próbáltam megoldani a városom közlekedését, ami kemény dió. Ez meg egy olyan játék, hogy leülök, és mire legközelebb felnézek, már eltelt 7-8 óra.. szóval ezzel szórakoztattam magam szombaton és vasárnap is. De még ezen is nyűgösködtem, mert az új SimCity-nek ugyan isteni a grafikája, de a grafika érdekében beáldoztak egy csomó olyan feature-t, ami a régebbi verzióban még benne volt, és nekem juszt mindig olyan megoldás kellett volna, ami a régiben volt, az újban meg nincs; pl nagy barátja vagyok az egyirányú utcáknak, szerintem csodákat tesz közlekedésszervezés szempontjából, és az pont nincs az új verzióban. Viszont lehet látni az egyes emberkéket, hogy felháborodnak, és szaladgálnak a kis bőröndjükkel, amikor tereprendezési megfontolásokból kifolyólag lerombolom a háztömböt, ahol laktak :)

Mindegy, nem részletezem tovább.

Antiszoc voltam a hétvégén, és ez folytatódott ma is, de a melóban ezt nem lehet, uh úgy kell csinálnom mintha társas lény lennék - elég fárasztó ;) 

Sebaj - ma jön a 3. szúrás, és mivel pénteken kell visszamennem kontrollra, azaz szombattól péntekig 6 szúrás van, ezt tekinthetem fél útnak, ebben az etapban. halfway there. és most nem gondolunk arra, hogy pénteken biztosan tovább kell majd még szúrni, ez most lényegtelen. most csak péntekig nézünk.

Get set, ready, goooo!

A BMC-ben a szokásos pénteki tömeg volt tegnap. 10-re mentem, 12.30-kor végeztem. Sokan voltak nagyon, de a legnagyobb megdöbbenésemre egy fiatalember udvariasan átadta az ülőhelyét (WOW!), így nem kellett bő két órát ácsorognom, hanem legalább ülhettem. Én persze a végtelenségig bírok várni, ha nem sietek sehova, mert Kindle-nek hála soha nem fogyok ki az olvasnivalóból, így most is legyűrtem egy fél könyvet a várakozás alatt.

Az LSK&HSK-s zárómat nemigen kommentálta Zeke, de az UH-m tiszta, így indulunk is.

Viszont azt megjegyezte, hogy az eddigi két stimunál a napi 1 Merionaltól "nem szálltam el", azaz mindkét alkalomkor 2 petét növesztettem "csak", így megduplázta az adagot, most szombattól csütörtökig 2 Merionalt kell szúrnom, és pénteken kontroll. 

Mivel ez a 3. inszemem, és ezután már lombikot akar, ha ez sem jönne össze; azt mondta, ne aggódjak, "ha túlfutunk, akkor átalakítjuk lombikká". Szóval akkor most ilyen felemásban vagyok, hogy inszemnek indulunk, de akár még lombik is lehet belőle - hát meglátjuk.

Nekem most már mindegy, csak ép baba legyen belőle, felőlem lombik is lehet.

CD1

Már azt hittem, még tovább húzzuk, mert tegnap reggelre visszaesett ugyan a hőm az alap szintre, de némi ingerültségen (amit szegény G-n töltöttem ki, és azonnal meg is bántam - de ügyesen bocsánatot is kértem érte) kívül semmi más jele nem volt a menstruációnak.

Aztán estefelé kezdett szenvedni a méhem, éreztem, hogy valami lesz. Nem fájt, mint korábban, de éreztem az aktivitást, és este 9 körülre meg is jött.

És akkor ezek szerint tényleg endom volt, és nem is volt teljesen tünetmentes, mert ennél azért jobban szokott fájni a mensi előtt és az első napokban a hasam, tényleg görcsölgetni szokott, még ha lightosan is. Na, ez most, az endo eltávolításával nincs, csak érzem, hogy aktív a méhem, és egy kicsi húz-von, egy kicsit sajog, de nem fáj, és nem görcsöl. 

Pedig én meg voltam róla győződve, hogy amit éreztem korábban, az normális - de persze honnan tudhattam volna, mindig is ugyanazt a fájdalmat éreztem, és a fájdalom nem összehasonlítható, nincs róla kép, hogy ha ilyen, akkor ez van, ha meg olyan, akkor az. Ráadásul ugye mindenkinek mást jelent a "nagyon fáj", és én sosem voltam mimóza. Ha fáj, hát fáj, el kell viselni, ez van.

De most érzem, hogy másként van, sokkal kevésbé fáj, sőt nem is annyira fáj, csak inkább sajog-szerű az érzés.

Ilyen alattomos hát az endo, még a testünkre odafigyelve sem lehetünk biztosak benne, hogy amit érzünk az egészséges, vagy már tünet.

Így végül 30 napos ciklust zártam 15+15 konstellációban, azaz megnyúlt a luteálisom 2 nappal, gondolom a műtét zavart be.

Mivel már megbeszéltük a méhemmel az elmúlt 2 napban (már én is beszélgetek néha a méhemmel, csak én főleg autózás közben :) ), hogy legkésőbb péntekre megjön, szabadon is tartottam a ma délelőttömet, így még ejtőzök egy kicsit, aztán összeszedelődzködök, és lemegyek a BMC-be, felkészülve a pénteki végtelen sorokra. Viszek könyvet :)

Hajfestés a terhesség alatt

Na nem, mintha már ott tartanánk, mert ugye terhes (még) nem vagyok, de ez az egyik parám mióta eldöntöttük 3 éve, hogy gyereket akarunk.

Ugyanis én határozottan úgy tudtam VALAHONNAN (na persze..), hogy terhesen nem szabad (illik?) hajat festeni, mert a vegyszerek árt(hat)nak a magzatnak. Én viszont állatira őszülök. No big deal, ez a tény magában nem stresszel, mert 19 éves korom óta őszülök, valószínűleg genetikus, és mostanra már szinte teljesen ősz vagyok, vicc nélkül, csak a tarkómon egy közepes méretű foltban nem őszülök még (a fodrász szerint, mert oda nem látok), a homlokomnál, a fejtetőmön és a halántékomon konkrétan fehér a hajam, de ez nem gond, mert a hajfestés totál jó megoldás. Ráadásul állati gyorsan nő, legkésőbb 3 hetente kell festetnem, különben gázul néz ki (sötétbarna a természetes hajszínem). Szóval 9 hónapnyi terhesség alatt olyan 10-12 centit nőne le, ami mégiscsak gáz.

Szóval a minap láttam egy Hajvágószalon kirakatán kiírva, hogy "ammóniamentes hajfestés", így ez megragadta a fantáziámat, és beugrottam érdeklődni, és szerintük az ő ammóniamentes hajfestékükkel lehet terhesen is hajat festeni, mert ellentétben azzal, ahogy én tudtam, hogy a fejbőrt érő és azon keresztül felszívódó kemikáliák a veszélyesek, a fodrászlány szerint az ammóniagőz az ártalmas, viszont ebben nincs, így lehet.

Erre kezdtem ma kotorászni a neten, hogy mit lehet erről a témáról találni. És persze RENGETEG többé de inkább kevésbé meggyőző irodalma van a témának, így mindenki talál elég cikket a saját álláspontja alátámasztásához. Csak az első 5 oldalnyi találatot olvastam végig, azokat szedem most ide össze lejjebb.

Lényeg a lényeg, hogy igazából megbízható tanulmány nem készült a témában, így mindenki találgat, vérmérséklete szerint.

Nekem az a legszimpatikusabb és legmeggyőzőbb gondolatmenet, amit Isolde kommentelt a korábbi bejegyzésemhez, és amit a life.hu-n, a Boldog Kismama Klubban, több orvos-válaszol jellegű rovatban és orvosi oldalakon (pl itt) is megerősítve láttam, mégpedig az, hogy nem a fejbőrön keresztüli felszívódás a necces (ennek örülünk, mert nekem a lenövéseimet kellene eltakarni ugyanis), hanem a gázok/gőzök (ha egyáltalán), és erre egy jól szellőző helység és ammóniamentes festék megoldás, de a gázok/gőzök is inkább az émelygés/rosszullét veszélye miatt, nem annyira a vegyszertartalom okán.

Szóval én megnyugodtam, és ebben szeretnék hinni. Kész.

A Napidoktor oldal szerint:

A terhesség alatt tilos hajat festeni azonban a szakértők szerint babona, melyet sajnos az újságok is terjesztenek. Korábban valóbban durva összetételűek voltak a hajfestékek, bizonyára ebből alakult ki. Ha bármely szer bajt okozna terhesen, akkor arra rá kell ezt írni a csomagolásra.

[...] A hajszínezőkben és festékekben levő anyagok valóban felszívódnak a fejbőrön át, és bekerülnek az anya véráramába, de nem károsítják a magzatot - ahogyan azok a gázok sem, melyek a festéskor felszabadulnak, és belélegezzük őket.

Ez természetesen nem csupán a hajfestékekre érvényes, hanem minden olyan fertőtlenítőszerre, hajlakkra és egyéb vegyszerekre, melyek egészségre káros kigőzölgéssel járnak. [...]

Kismamablog: 5 terhességi tévhit is ezt az irányt képviseli

[..]

3. tévhit “Terhesség alatt tilos a hajfestés”
Akik ezt állítják, azok azzal indokolják a felvetésüket, hogy a hajfestékben található anyagok felszívódnak a fejbőrön keresztül. Nos a hír igaz. Valóban felszívódnak. Azonban olyan kis mennyiségben és olyan kevés káros anyagot tartalmazva, ami nem károsítja a magzatot. Valamivel veszélyesebbek azok a gázok, amik hajfestéskor keletkeznek, ezek belélegzése biztosan nem egészséges, de a babát ez sem károsítja.
Aki nagyon aggódik, válassza a melírozást vagy természetes alapanyagú hajfestékeket.

[...]

A Piszénpisze blog szerint jobb a biztonság, de nem bizonyított, hogy kárt okoz a festés.

A Családivilág blog ennél konzervatívabb, ez nem tetszett. Szerintük

1. Várd meg az első trimeszter végét. 

2. Kerüld el annak lehetöségét hogy a kémiai anyag a fejbörödhöz érjen.

3. Probálj ki egy ideiglenes szint. Íme egy utolsó lehetőség, mely kötöttségmentes - színezőhab vagy egy színezőspirál. Az eredmény csak addig látszik, amíg megint megmosod a hajad és nem mérgező. 

4. Válaszd a haj színezését. Ez a folyamat a haj egyes részeinek tartos festékkel ( tartalmaz oeroxidot és ammoniákot) való befestését jelenti, ugy hogy a szer ne érjen a fejbörhőz. 

5. Ne hagyd magad becsapni a növényi eredetű festékekkel. Nem létezik egy olyan növényi eredetü festék sem mely biztonságos lenne a terhesség alatt.

6. Csökkentsd elvárásaidat a hajszínedet illetően. Bemenni a szépségszalonba négy hetente hajat festeni, nem reális. Beszélj a stylistoddal a hajápolásodat illetően és kössetek kompromisszumos megoldást.

Babaszoba.hu:Terhes tévhitek

[...]

A hajfestés károsítja a kisbabát 
Elméletileg igaz lehet, hiszen a hajfestéshez felhasznált kémiai anyagok a fejbőrön át felszívódva az anya véráramába kerülnek. Ám olyan kis mennyiségű ártalmas anyagról van szó, ami biztosan nem károsítja a magzatot. Ha az anya mégis aggódik, használjon inkább természetes hajszínezőt (hennát), vagy válassza a melírozást, amihez sokkal kevesebb hajfesték szükséges.
[...]

A Tudatos Vásárló oldalt egy kicsit demagógan manipulatívnak találom a témában, ugyanis ezt írja:

[...] a hajfestést terhesség alatt nem is szokták ajánlani.

És mielőtt elintéznék egy kézlegyintéssel, hogy ugyan, egy kis hajfestés még senkinek sem ártott meg, nem árt egy kicsit belegondolni az amerikai University of California San Francisco által végzett kutatás eredményeibe: az általuk vizsgált 268 terhes nőmindegyikének vérében és vizeletében egyszerre többféle vegyszert is kimutattak.

Például a már régen betiltott DDT a nők 62%-ánál még mindig kimutatható volt! (A DDT egy igen nagy hatású rovaröltő szer, amely az emberi szervezetben, főként a zsírban összegyűlik, és felhalmozódik a szervezetben. Magyarországon a vegyszert a hatvanas években tiltották be.) [...]

Szóval tök jól hivatkozik egy tanulmányra, de aztán a DDT-t hozza fel példának, ami tipikusan nem a hajfestékből kerül az emberbe, hanem az elfogyasztott táplálékon keresztül, így ez szerintem inkább ijesztgetés, mint bármi más.

A Terhes, Terhesség oldal kb ugyanazon a véleményen van, mint amit én is leszűrtem - semmi nem bizonyítható, a felszívódó kemikáliák urbán legenda, mert nagyon kis mennyiség, de konzultáljon orvosával.

és így tovább, és így tovább, és így tovább, és így tovább, és így tovább, .....

Várakozó állásponton

Ma van 14 DPO. Ilyenkor mindig meg szokott jönni, stabilan 13 napos a luteálisom. Ma még nem jött, de már érnek a jelek, ugyanis 2 tizedet esett a hőm ma reggelre a szokásos "fent"-hez képest, így gondolom úton van a drága, csak még nem ért ide, lehet, hogy némi perturbációt szenved a rendszer a műtét miatt.

Fura módon nincs semmi mensis fájdalmam, pedig szokott lenni, csak két napja a mensit megelőző fura, leginkább a sírás utáni állapotra emlékeztető dolgot érzetem néha. Lehet, hogy a kiirtott endoval kiirtották a fájást/görcsölést is? Meglátjuk, mert persze egyelőre semmi nem jelent semmit.

Kivételesen várom már a mensturációmat, hogy mehessek végre a  BMC-be, és induljon a következő stimu. Esélyünk ebben a hónapban szerintem nem volt (meg nem is volt javasolt), mert PÉ után 3-4 nappal voltunk együtt, addigra éreztem magam elég fittnek az LSK után. Persze a PÉ ebben a ciklusban főként feltételezett PÉ inkább, de a legjobb tippem a CD15 volt a hő és a váladék alapján, bár nem volt meggyőző a dolog.

Na mindegy. Jöjjön má', oszt' kezdjük a stimut végre.