Komolyan sírok, hogy nálam nem megy soha semmi simán.
Pedig olyan jól indult..
Reggel 10 körül éreztem a tüszőrepedést, fél-1-re kényelmesen lementem a BMC-be, kicsit ignoráltak a recepciónál, de ez nem szokatlan, ilyenen én nem akadok ki, bár G halkan megkérdezte, hogy megsértettem-e itt valakit a múltkor, vagy csak rajtunk van a láthatatlanná tevő köpönyeg, de végül pár perc ácsorgás után azért aláírhattam a beleegyező nyilatkozatokat, és még a türelmünket is megköszönték, majd jelentkezhettem a nővérszobában.
Onnan persze kiküldtek várni, majd fél óra elteltével (thanks to heaven for Kindle..) szólítottak, kaptam ágyat, öltözhettem át.
Hárman voltunk a folyosó végi utolsó 4ágyasban, a 4. lány már épp hazamenőben volt. A középső ágyon egy frissen transzferált hölgy, a szélen pedig egy első inszemes leányzó. Vele beszélgettünk egy kicsit, mint kiderült neki valaki valamilyen rejtélyes okból azt mondta, 10-re jöjjön - ezt totál nem értem, én fél11 előtt még UHra sem megyek, inszem meg tuti nincs délelőtt, csak a nap végén.. na mindegy. Szóval pár mondatot beszélgettünk, és már mehettünk is a műtőbe. Ott felfeszítve terpesztettünk egy 20 percet, mire jött a doki, UH (a nagyok megrepedtek, a kicsik nem, szóval biztosági együttlét holnap reggel), bedobta a fiúkat, és már kész is voltunk. Vissza a szobába, pihi, öltözés, sorakozás a vizsgáló előtt a zárókért.
Totál jó kedvem volt, most éreztem a leg-easy-bbnek a dolgot, szinte nem éreztem se a katértert, se a belövést, nem is görcsölt be rá a hasam/méhem, mint az előző két alkalommal, szóval totál chill volt, amit jó jelnek vettem, nem küzdött a szervezetem, nem is sértődött meg, csak elfogadta simán a dolgot. Szuper.
Megyek be a záróért, és mivel a doki mindig siet, le sem akartam ülni, csak nyúltam a tollért aláírni, erre azt hallom, hogy "jöjjön be, csukja be az ajtót, foglaljon helyet". Na, ezen már csodálkoztam, mert általában csak a kezembe nyomja a papírt a folyosón, és huss. Leültem hát, a következő mondat meg végképp kiakasztott, nem is tudtam hirtelen hova tenni: "penicilinre nem érzékeny, ugye?". De, as a matter of fact, sajnos penicillinérzékeny vagyok, de hogy jön ez ide?!
Hebegtem-habogtam, hogy akkor most mi van, ő meg kiírt egy másik receptet valami másik antibiotiukumra, aminek nem jut eszembe a neve így most fektemben (Ciprinol, 500mg), amit 5 napig, napi 2x1 konstellációban szedjek. WTF?
Mert, mint kiderült, már belőtte a fiúkat, amikor szólt neki a nővér, hogy kerek sejtek is voltak a spermában. Ezt nem teljesen értettem, így kérdezgettem, hogy ez mit jelent, de sok okosat nem tudtam meg, azt mondta, hogy a kerek sejtek jelenthetnek bacikat, de nem feltétlenül, de mivel egyenesen a méhbe ment a cucc, a biztonság kedvéért szedjem be az antibiot, nehogy begyulladjon a méhem. Persze ettől még lehetek terhes, ez nem is jelent feltétlenül semmit, csupán óvintézkedés (LOL - ezt mindig jó hallani, nem?) de azért a férjem azonnal menjen át a spermalaborba és mihamarabb kérjen időpontot spermavizsgálatra és tenyésztésre. Én meg ha valami furát látok/érzek magamon (folyás, görcs, egyéb fájdalom, láz, ilyenek), akkor AZONNAL jelentkezzek a BMC-ben. DE pánikra semmi ok (ez a másik mondat, amit szívesen hall az ember..). Még kicsit kérdezgettem, de nem volt ennél közlékenyebb, csak maradtunk annál, hogy ez óvintézkedés, és legyek csak szépen terhes.
Szóval jól rám ijesztett.
A spermalaboros hölggyel beszélgettünk kicsit, ő azt mondta, hogy pánikra semmi ok, a legtöbb ilyen esetben nem tenyészik ki semmi, szóval ne aggódjunk, és jövő hét szerdára adott G-nek időpontot.
Namármost - akkor most mi van? Nem értem, hogy mi változott? G-nek eddig is mindig emelkedett volt a fehérvérsejt szintje, de ezzel sok kör andrológus után sem tudtak mit kezdeni, és sosem tenyészett ki nála semmi. De ez pont így volt az előző két inszemnél is, és akkor nem pánikolt senki. Most más biológus nézte meg, akinek más az ingerküszöbe, vagy tényleg valami mást láttak, mint eddig? De akkor meg mit?
Ezek után most már annak örülhetek, ha nem gyullad be a méhem, már nem is a terhesség az elsődleges cél.. szóval szépen vagyunk.
Kitart tehát a sorozatom - az elsőnél túl hamar repedtem, és ott már eső után köpönyeg volt az inszem, a másodiknál csavarodott a méhnyakam, azzal szenvedett, jól fájt, és véreztem is mint egy levágott disznó utána, és mindkét körben görcsölt a méhem is elég sokáig. Most nem fájt semmi, nem is görcsöltem, erre ez..
Miért mindig velem történik valami out of the ordinary? Nem lehetnék simán normális, mint mindenki más?!
AAAARRRGGGGGGHHHHHH
Ja, ha addig nem jön meg, biostrip május 31. Kotta szerint a szokásos 12/13 napos luteálissal kalkulálva május 26/27 a kritikus időszak.