Apu

.. mármint nem az enyém, hanem a gyereké:)

A pasiknak biztosan nehezebb lehet viszonyulni ehhez a gyerkünklesz dologhoz, mert nemhogy nem vele történik bármi is, de még rajtam sem igazán feltűnően látszik. De azért igyekszik nagyon, és én pedig nagyra értékelem az igyekezetet, hogy részt vegyen a dolgokban.

Aranyos látni, mennyire ellágyul az UH képektől ám :)

Tegnap felolvastam G-nek az erre a hétre (18.) szánt fejlődési leírást, és amikor ahhoz a részhez értem, hogy lassan hall már a gyerek, mert megszilárdulnak mostanában a fülében a hallócsontok, hirtelen ráhajolt a pocakomra, és beledörmögte, hogy "Szia Kisfiam, itt Apu beszél!" :) Majd leestem az ágyról nevettemben, komolyan, annyira édes volt :)

Mostanra már állítólag reagál a gyerek a hangokra és a fényekre, az erős hangoktól meg is ijed szegényke, és állítólag ha a hasamra süttetem a napot, akkor valami vörösesen átszűrődő világosságot láthat. Bár nem tudom, a szeme milyen fejlettségi fokon van még ilyenkor, mindenesetre kicsit nehezen tudom elképzelni, hogy áttetsző a hasam, még ha eltekintünk is a háj rétegtől, azért a hasfal nem olyan, mint a fülcimpa, amin át lehet világítani lámpával. Szóval ebben a fény dologban szkeptikus vagyok, meg nem is tudom elképzelni, ezt vajon hogyan mérték meg, beraktak egy nőnek egy fénymérőt?

Vicces módon ez valamelyik nap az irodában is feljött ebéd közben. Mióta nem a besértődött kolléganőmmel, hanem végre újra a mérnök kollégákkal járhatok ebédelni, egész érdekes ebéd témák vannak, például a múltkor a terhes hasba beszűrődő fény mérésének műszaki kivitelezéséről tartottunk hosszabb elmefuttatást (vicces módon csupa friss vagy nemsokárai kispapa van a mérnök csapatban jelenleg) :)

Névválasztás II

A múltkorihoz képest nem jutottunk sokkal előbbre, de legalább mindketten végignéztük a listát, és jelöltük a preferenciáinkat.

Ez alapján az 1528 anyakönyvezhető fiúnévből 122 olyan van, ami valamelyikünknek, vagy mindkettőnknek szóba jöhet. A rendelkezésre álló nevekre jellemző, hogy 1406-ot, azaz 92%-ot mindketten csuklóból kizártunk. A maradék 122 pontosan fele olyan, amit én kizárnék, de G lehetséges-ként jelölte. Ezeket átnézve találtam azért furákat, pl. a Zeusz bent maradt nála, pedig nem hinném, hogy ezt komolyan gondolja, szerintem csak véletlenül jelölte lehetséges-nek. Szóval a rövidített, 122 elemes listát visszaküldtem neki megfontolásra :)

Nem mondom, hogy fénysebességgel, de haladunk egy kicsit legalább.

	G igen	G nem
Én igen	33	28
Én nem	61	1406

.. és még ..

Csak ismételni tudom, nem vagyok szociális típus (sőt), ezért nem élvezem, hogy mindenkit a pocakom (ami továbbra sem látszik) foglalkoztat.

Az idióta "hogy vagyTOK"-on túl utolért az is, amit Popi is említett kommentben, a hassimogatás. Egyelőre csak a legjobb barátnőm jött oda, és amíg nekem puszit adott, megsimizte a hasam - ez tőle ok, mert 31 éve a legjobb barátnőm, olyan, mintha a testvérem lenne. De ez előre vetíti a jövőt. És én nem bírom, ha hozzám érnek olyanok, akikkel nem vagyok olyan viszonyban. Viszolygok attól is, ha túl közel állnak hozzám a sorban (és a nyakamba lélegeznek.. bbrrr.. ), utálom a tömeget (sőt, néha rendesen szorongásom van, egyszer be is pánikoltam tömegben), félek azoktól, akik úgy beszélgetnek, hogy beleállnak az aurámba, és egyenesen gyűlölöm azt az embertípust, aki beszélgetés közben a karomat fogdossa..

Szóval nem lesz könnyű. Kicsit félek tőle, hogy az első kéretlen idegen hassimogatónak eltöröm a kezét reflexből. Az azért elég durva lenne. De azt sem gondolom, hogy kénytelen lennék elviselni a tolakodó bizalmaskodást.

Bent annak a kolléganőmnek nem mondtam el egyedül, hogy terhes vagyok, aki valamiért bennfenntesnek érezte magát az életemben, és örökké az arcomba beleállva kérdezgette, ha 10 dekát híztam, vagy olyan szabású ruha volt rajtam, hogy na, terhes vagy? nekem mondd el először, ha az leszel!. Ilyenkor mindig azt gondoltam, hogy, ne haragudj, de ha nem baj, először a férjemnek mondanám el, aztán a családomnak, aztán majd meglátom.. Időközben biztosan tudja már másoktól, de nem bírtam megállni, hogy ne "büntessem meg" azzal, hogy mindenki jobban értesült, mint ő. Az elmúlt időszakban látványosan be is van rám rágva, de ez valahogy nem tud elkeseríteni. :) Még ebédelni sem hív, amitől egyenesen a padlón vagyok, képzelhetitek ;)

A másik (harmadik) idegesítő dolog pedig Isolde posztjáról jutott eszembe. Ez a gyerek-dolog is olyan, mint a foci. Mindenki ért hozzá, és el is mondja a véleményét.

Ez egyelőre konkrétan a Tesóm képében manifesztálódott. Anyum meglepően visszafogja magát, a barátaim és kollégáim is ismernek annyira, hogy tudják, hogy nem igénylek kéretlen jótanácsokat, majd kérdezek, ha valami érdekel, de a Tesóm valamiért elfelejtette, hogy milyen vagyok. Vagy túlzottan eltelíti a maga szakértelme, így 2 gyerek után, és túl régen beszéltünk. Az ugyanis úgy történt, hogy ugye a Tesómmal tavaly április óta nem beszéltünk, mert  - hosszú sztori, de a felesége a hunyó, a Tesóm meg egy szerencsétlen papucs. Pedig igazából nem ilyen. Na mindegy. Szóval ugyan majd' másfél éve nem beszéltünk, és a Tesóm sem arról nem tájékoztatott, hogy gyereket várnak, sem később arról, hogy megszületett a 2. gyereke (most júliusban), ennek ellenére én úgy gondoltam, hogy én ennél jobb vagyok, és legalább szólok neki. Inkább tőlem tudja meg, mint a Nagymamámtól. A Nagymamám amúgyis olyan, mint gyermekkorunkban az a játék, amikor egy sor gyerek egymás fülébe súgja, amit az előzőtől hall, és nagyot nevetünk, amikor az utolsó kimondja hangosan, mit hallott, majd összevetjük az eredeti induló mondattal. Na, Nagymamám egy sor gyerek egy személyben, ő a megszemélyesült információtorzító, de ez persze nem akadályozza meg, hogy fűnek-fának mindent elmeséljen, amit meg nem tud, azt szabadon kitalálja. Nem gond. Szóval mivel Nagymamámnak mondtuk, így várható volt, hogy a következőm alkalommal azonnal továbbadja a Hírt a Tesómnak a hírzárlat ellenére (ja, nem gondoltam, hogy neki sem mondhatom el..), így jobbnak ítéltem, ha én tájékoztatom. Eredetileg táviratot akartam küldeni neki, érzékeltetendő a kialakult távolságot kettőnk között, de G kiröhögött. Így egyetlen mondatnyi emailt írtam, amiben örömmel tájékoztatom arról, hogy bővül a családunk, és kisfiunk előre láthatólag február elején érkezik.

Nem telt bele 20 perc, csörgött a telefonom (pedig vasárnap este 9kor írtam a mailt, remélve, hogy csak hétfőn olvassa). A Tesóm a Bűbáj maga. Csöpögős, negédes, tenyérbe mászó.. pedig nem ilyen, sem ő, sem senki a családból. Ez a felesége családja, aki mindent valami elképesztő giccses túláradósággal képes csak lereagálni, ami annyira mű, hogy feláll a hátamon a szőr. Szóval csöpögős gratuláció, majd gratuláció G-nek is "ez férfi munka volt" felkiáltással. WTF?! 

És indul a jótanács áradat. Ami azért irritált, mert 2 gyerek ellenére beszélte a butaságokat, de állati meggyőződéssel. Ugye a kombinált teszt az ász, az a tuti, bár őket jól beijesztették a második gyereknél, mert Edwards-lehetősége merült fel a kombinált tesztnél, és javasolták nekik az amnio-t, de nem csináltatták meg, mert túl nagy (!) a vetélés kockázata. A CVS-ről nem is hallott soha, semminek utána nem olvasott, csak az az okos, amit az orvos mond (meg az Anyósa, aki gyerekorvos, ennek ellenére nem sikerült észrevennie az első gyereknél a születési oxigénhiány miatti idegrendszeri és izomproblémákat, aminek végül nagy csaták árán Anyám erőltette ki a kezelését a Dévény Annával, és rendbe is jött szépen, szóval LOL gyerekorvos..). (szerencsére a második gyerek is egészségesen született, így csak vaklárma volt a kombinált tesztnél). Én meg csak álltam, és bámultam.. és az volt az a pont, amikor eldöntöttem, hogy aki tanácsot akar adni, azt meghallgatom, de nem fog érdekelni.

A vicc az egészben, hogy a Tesóm nem egy buta ember, sőt, valójában okosabb mint én, csak ez a másik család agy-amputációt hajtott végre rajta, túl okos volt nekik. Ja, és mielőtt letette a telefont, még biztosított róla, hogy ha bármi tanácsra szükségem lenne, csak hívjam bátran. Mindenképpen! Csakis tanácsra van szükségem, és csakis tőle, mint szakértőtől :)

És ilyenkor jut eszembe, mekkora bölcsesség a "boldogok a lelki szegények", mert olyan alaposan, mint én nyilván csak az néz utána dolgoknak, akinek annyi akadályt kellett átugrania, mint nekem. Másnak eszébe sem jut. Tesómék is.. a felesége csak úgy szaporodik, amikor eszébe jut, pedig túlsúlyos (30+ kilóval!), PCOS-es, hormonproblémás, szabálytalan 40-60 napos ciklusokkal, és ki tudja, mi minden ki sem derült soha róla, és mégis. Így nyilván sose merült fel egyikükben sem, hogy bárminek utána nézzenek, pláne egy olyan "remek" gyerekorovossal a családban, mint az anyós.

Vicces módon ezt a "boldogok a lelki szegények" dolgot én elég fiatalon értettem, és azóta is sokszor gondoltam, hogy átok az ész, mert bonyolult lesz tőle az életem, sok olyasmit látok lehetőségként, amire más nem is gondol, mert én nagyon előre tervezek, a fontos dolgoknak utánajárok, nem pedig csak sodródok az árral. Amikor tizenéves koromban valaki megkérdezte tőlem, hogy mi akarok lenni, amikor felnövök, a családi legendárium feljegyzése alapján én azt válaszoltam, hogy buta szeretnék lenni.

Azóta nem akarok buta lenni, csak irigylem az egyszerűséget néha.

A Zemberek

Tudom ám én, hogy nem vagyok szociális típus (és ez erős understatement), utálom a gügyögést felnőtt emberek között, a pocaklakózástól a hideg futkos a hátamon, és nagyon zavar, hogy úgy tűnik, megszűntem létezni, mint személyiség, és csak a pocakom (ami továbbra sem látványos egyáltalán) érdekel mindenkit.

Az utóbbi időben (főleg az irodában) mindenki, aki szembe jön velem, sejtelmesen bárgyú vigyort varázsol az arcára, és megkérdezi: "Hogy vagyTOK?"

Mostanig mérgelődtem rajta, de mától a standard válaszom: "Én kösz jól, remélem a baba is, bár az ő nevében nem tudok nyilatkozni."

Én mostantól megszűntem, már csak "mi"-ként van létjogosultságom, vagy mi van? Grr..
A bárgyú vigyorgást ami mostanában körbevesz pedig igazán tudnám nélkülözni :(

UH @ 16w+3d

Megnyugodtam, minden ok :)

Volt némi csúszás, fél órát kellett várni, de aztán a doktornő nem győzte magát exkuzálni, így nem tudtam annyira rossz néven venni, mint szerettem volna, mialatt várakoztattak.

A Doktornő különben kedves (talán az én izlésemnek kicsit túlságosan is kedves, majdnem szirupos), és nagyon alaposan végignézte a babót, ami mindenért kárpótolt. Bő fél órát voltam bent, minden porcikáját megnézte alaposan, mindent lemért, és szerencsére mindent rendben talált. A teljesség igénye nélküli felsorolásban: nézte a kisagyat, a szívkamrákat és -billentyűket, a veséket, a gerincet, a koponyát, a karokat, lábakat, ujjakat, orrot és szájat, szemet ... szóval alapos volt nagyon.

Kicsit nagyobb a koránál, a biometriai adatok alapján 17+1, de egyrészt ennyi különbség simán benne van a rendszerben, másrészt mivel én 180 cm vagyok, az apja meg 190+ cm, így nem is számítunk túl pici gyerkőcre. Már 180 gramm :) elképesztő.

És olyan kis nyugisan ejtőzött, egyik karja a feje alatt, kényelmesen eldobva magát, mintha az apját látnám :) És kétségkívül kisfiú, a külső jegyek alapján is :)

A hasam meg azért nem nő olyan látványosan, mert úgy fekszik, hogy egyelőre az oldalakat használja ki, és még van helye, nem előrefelé próbál egyelőre magának helyet csinálni.

A Doktornő szerint a 20. hét körül fogom elkezdeni érezni, addig még van helye odabent, hogy feltűnés mentesen nőjön és kapálózzon.

Kaptam CD-t is, bár a 4D-n még olyan nagyon sok nem látszik, kicsi még hozzá, de azért ezt-azt már ki lehetett venni.

Viszont valami kalibrációs gond van a kütyüik körül, mert amilyen szép éles volt a kép a rendelő képernyőjén, annyira homályosan elmosódott az egész, ami a CD-re íródott, még a betűk/számok is elmosódottak, tehát valami interfész vagy beállítási gond lehet a cuccok között.

Mindegy, olyan nagyon sok most még úgyse látszik. Majd a legközelebbi már viszont legyen jó minőségű :)

Lényeg a lényeg, hogy minden rendben, vidáman növöget, én meg egy pár napra abbahagyhatom az aggódást.

Az agybajomról II

Végül addig pörgettem magam, amíg egyszerűbbnek tűnt kersni egy UH-t, és bejelentkezni.
Mivel a Várfok utca rémlett korábbi kommentekből, bejelentkeztem ide.
Holnap mehetek is :)

Remélem minden rendben. A szorongásomat növeli különben, hogy úgy érzem, túl sok mindenki tudja, és egyre többen tudják meg, ami valamiért szorongást kelt bennem - teljesítménydrukk, vagy elkiabálástól való félelem, vagy mittudomén.. nem elég, hogy az irodában most már szinte mindenki tudja, de végül annak ellenére, hogy Anyuval megbeszéltük, hogy Nagymamámnak egyelőre nem mondjuk el, mert ő mindig be tud valamivel stresszelni, ráadásul hozza-viszi a pletykákat (kellően elcsavarva, kjiforgatva) a Tesómék és mi közöttünk (Tesóm bő másfél éve nem beszél velem, hosszú sztori..), és igazán nincs igényem extra stresszre onnan, erre tegnap végül mégis elmondta neki. Sőt, Anya már gyerekszobát tervez maguknál, már keresi az iparosokat, akik kifestenek, néz bútort, stb.. ami önmagában nem baj, helyük van bőven, és igazából terveztem is a segítségükkel sok szempontból, csak egyre nő bennem ez a nehogyelkiabáljuk érzés. Babona, tudom. De akkor is.

minden ok, minden ok, minden ok.

Az agybajomról

Az agybajom kezd megint elharapózni.. már egy bő hete nem hallottam/láttam semmit a babáról, így kúszik felfelé az elmebaj szintem, lassan elérem a 8-ast.

Eheti parám, hogy nemcsak, hogy nem érzem még a mozgást (ami annyira nem meglepő még ilyenkor a 16-17. héten), de valahogy mintha nem nőne a hasam.. még mindig nem nézek ki terhesnek egyáltalán. A régi ruháim ugyan már szűkek, de nagyon horpadt hasam volt, nem csoda. Most már nem horpadt, hanem olyan, mint egy átlag nő, aki nem kövér, de nem is sovány. Nem terhes has.

A következő tervezett UH bő 2 hét múlva.. komolyan gondolkozom, hogy mielőtt megzakkantom magam, elmegyek egy szonográfushoz extra pénzért, csak megnézni, hogy minden rendben odabent, és vidáman növöget az utódunk..

16+2 / 15+3

Súly: +2.1 kg t=0-hoz képest.

Rájöttem

.. a különbség okára, ami a fizikailag eltelt időből adódó baba kora és az orvosom és a védőnő által számított baba kora között van.

Ez rohadtul nem hagyott nyugodni, de megvan, felgyúlt a fény :)

Ugyanis a Wikipedia szerint: 

"A terhesség hossza általában az utolsó menstruációs ciklustól számított 280 nap vagy 40 hét, a legtöbb szülés a terhesség 37. és 42. hete között zajlik le. A terhesség valójában a megtermékenyüléssel kezdődik, de leggyakrabban az utolsó vérzés első napjától számítják. Franz Karl Naegele módszere szerint a szülés várható időpontját úgy lehet kiszámolni, hogy az utolsó vérzés első napjához 1 évet kell adni, abból három hónapot levonni és még 7 napot hozzáadni (mivel 40 hét = 9 hónappal és 6 nappal)."

Ez a kettő azonban nem pontosan ugyanannyi, köszönhetően annak, hogy nem minden hónap azonosan hosszú, létezik szökőév, stb. A 40 hét akkor 9 hónap + 6 nap, ha január elsejétől nézzük. Más kezdési időpontok esetén más lehet, pl. az én esetemben a február vége nem esik bele a terhességbe egyáltalán, tehát a 28 vs 31 nap itt okozhat kapásból 2-3 nap zavart az erőben.

A fizikailag eltelt idő nekem (és a fertilityfriend-nek) simán a napok leszámlálása az inszem óta + 2 hét, és a várható szülés időpontja ebből jön ki, ha az inszem mínusz 2 hét-hez hozzáadunk 280 napot, azaz pontosan 40 hetet (vagy az inszem időpontjához 266 napot, azaz 38 hetet). Így tartunk ma 16+1-en, és jön ki a szülés várható időpontja február 4-re.

Mint azt megfigyeltem, az orvosom és a védőnő is valami kis forgós tárcsa segítségével kalkulálta ki a várható szülés időpontját, szerintem ők a Naegele féle számolást alkalmazzák, akkor jön ugyanis ki az általuk számított február 10. Ugyanis az utolsó menstruációm első napja május 3 (bár az inszem a stimu miatt a 12. napon volt, és nem klasszikus 14.-en), ebből három hónap visszafelé február 3, majd 7 nap hozzáadva február 10.

A február 4 és 10 közötti diffi tehát két faktorból tevődik össze:

1) a Naegele féle számítás és az egzakt 280 nap közötti különbség

2) a 2 nappal megsiettetett ovuláció (a 12. és nem a 14. napon)

Viszont az orvos és a védőnő is február 10-ből visszafelé számol minden mást, gondolom ugyanezen tárcsa segítségével (?), így a jelenlegi terhességi koromat is, szerintük 15+2-t. Így jön ki a majdnem 1 hetes diffi.

A szülés pontos időpontja nagyon nem izgat, mert majd jön a baba, amikor jönni akar, +/- 2 hét a kiírt időponthoz képest simán normális, tehát itt nagy a szórás.

De bármit mond a tárcsa, attól még a terhesség és a baba annyi idős, ahány nap eltelt a megtermékenyülés óta (illetve a terhesség még ennél is 2 héttel idősebb). A CVS-t az én időszámításom szerint csináltattam, most az AFP-t viszont az övék szerint írták ki, így ha azt gondolnám, hogy az AFP-nek bármi értelme is van, akkor aggódnék, de mivel szerintem nem sok van, így úgyis mindegy, mikor veszik le a vért a vizsgálathoz (különben jövő kedden, azaz 17+0-n, ami elvileg már egy héttel a javasolt vizsgálati idő után van - következvén az egy hétnyi számolási különbségből).

Szóval megvan a 6 napnyi gap, kényszeres kis lelkem megnyugodhat, most már értem, honnan ered a különbség.

Agresszivisztán

Ez most teljesen off topic, de bosszankodtam rajta, így leírom.

Pár éve figyelem már a tendenciát, ahogy Budapest egyre élhetetlenebbé válik, (számomra) elsősorban közlekedés szempontjából. Az emberek egyre agresszívebbek, mindenki fogcsikorgatva anyázik, üvölt, ócsárolja a másikat, leszorít, szabálytalanul előz (a szabálytalanul parkolókat ne is említsük), és összességében a KRESZ totális figyelmen kívül hagyásával közlekedik. Sőt, még le is dudálja azt, aki betartja a szabályokat, ad abszurdum megáll a zebránál, hogy átengedje az átkelésre várakozókat, stb.

És még ki is oktatják egymást. Ez a legszebb.

Ma is ez történt velem, kioktatott valaki, akinek nem is volt igaza.

A Kiscellin haladtam lefelé, és aki ismeri a környéket, tudja, hogy annak alsó szakaszán jelenleg egy darabka a felfelé haladó irányban el van kerítve, valamit dolgoznak éppen.

Én lefelé haladtam, így napnál is világosabban nekem van elsőbbségem, hiszen az én sávom a szabad. Ennek ellenére, ha nem sietek, és látom, hogy nagyon sokan várakoznak a szembe irányban, meg szoktam állni és elengedni őket, hiszen ezt alig-alig teszi meg valaki, így szegényeket ott lepi majd be a hó novemberben. 

Ma nem csúcsidőben mentem, mögöttem sem jött senki, és a szembe irányban sem állt senki várakozva, mindössze egy Telenor-os hibaelhárító kisteherautó közeledett a kritikus ponthoz (sárga villogóval), majd engem meglátva rágyorsított, hogy előttem érjen a kritikus szűkületbe. Elkésett némileg, mert én már félig áthaladtam a szűkületen, mire ő engem figyelmen kívül hagyva szintén behajtott, és vadul mutogat, majd üvölt, hogy húzódjak le vagy tolassak vissza, vagy csináljak valamit, de azonnal, és tűnjek el. Egy darabig álltunk, de aztán jöttek más autók is, nem akartam hosszú ideig blokkolni a forgalmat, így felszenvedtem magam a járdára.

Erre ő mellém érve még megállt, és a lehúzott ablakon keresztül rövid kioktatást tartott arról, hogy vak vagyok-e, és nem látom-e, hogy ő megkülönböztető jelzéssel közeledik, így minden esetben neki van elsőbbsége.

Nekem az arcom se rezzent, két nagydarab szerelővel nem fogok vitát kezdeni, viszont én ezt nem így tudtam, ezért most a helyemre beérve kikerestem a neten. És persze nekem volt igazam.

Ugyanis:

1) a sárga villogó NEM megkülönböztető, hanem FIGYELMEZTETŐ JELZÉS. A Megkülönböztető jelzés a kék, vagy a kék/piros, amit a mentő, rendőr, tűzoltó, stb használ.

2) A figyelemztető jelzés használatát a KRESZ 50. §-a szabályozza, és eszerint: a) a jelzés csak munkavégzés közben használható (A Telenor kocsija nyilvánvalóan ment valahova, nem éppen munkavégzés közben volt), másrészt pedig

b) A figyelmeztető jelzést használó járműnek a többi járművel szemben - az általános szabályoktól eltérő - elsőbbsége nincs.

De azért én lettem leszorítva és kioktatva, és biztos le is hülyelibáztak, aki még ezt sem tudja. Pedig ők tudják rosszul.

Így egy ideje rászoktam arra, hogy ha cég nevét viselő autó szabálytalankodik velem, akkor írok a cégnek, csak tudjank róla, hogyan közlekednek a söfőrjeik. Így írtam a Telenor-nak is, javasolva, hogy tartsanak továbbképzést a sofőröknek, mert tévhitben élnek, és veszélyeztetik a közlekedés biztonságát.

Egyébként nem hagyom magam felidegesíteni a vadbarmok által. Viszont, ha soha nem szól senki semmit, miért várjuk, hogy bármi megváltozzon?

A fejlett világ boldog országaiban küönben sok céges autón/teherautón jól látható azonosító szám mellett arra is bíztatják a közlekedés többi résztvevőjét, hogy a szintén világosan feltüntetett telefonszámon adjanak visszajelzét sofőrjeik forgalombeli viselkedéséről, vezetési stílusáról. Ezt bevezetném itthon is, mindjárt kevesebb lenne a (céges) autójának méretfölényével másokat terrorizáló idióta.

Mea Culpa

Mea maxima cupla, az utóbbi időben nemigen reagáltam comment-ekre, ami nem azért van, mert nem olvasom, vagy nem érdekel, vagy nem lenne reagálnivalóm, csak valahogy így jött ki, hogy nem jutottam el odáig. De majd igyekszem pótolni. Azért köszönöm mindenkinek, aki a hallgatásom ellenére veszi a fáradtságot, hogy véleményt / tanácsot fogalmazzon meg :)

Árnyoldal

Amit a nagy lelkesedésemben a védőnői látogatás után elfelejtettem leírni, hogy sajnos megerősítette, hogy visszerem van :(

Ez kérdés, amit feltesznek a kiskönyv kitöltésénél, nekem meg évek óta átlátszanak az erek a sípcsontomon, és aznap ki is dudorodtak, így megmutattam neki, hogy ez annak számít-e, és sajnos igen :(

Sokmindent nem lehet vele csinálni, tegyem fel a lábam amennyit csak lehet, ne üljek láblógatva (szó szerint, most nem átvitt értelemben :) ) sokat egyfolytában, és ha hiszek az erre való krémekben, ki lehet próbálni, de szerinte sokat nem használnak. :(

Pedig nekem az ereim amúgyis mindig parám voltak - G ki is szokott kacagni miatta, mert pár helyen, a bokámon, a csuklómon, a kézfejemen a nagyobb erek kiállnak, és én gyerek korom óta attól félek, hogy beverem valahova és/vagy elvágom valamivel, és elvérzek. Igen, tudom, ez irreális félelem, de attól még ott van a fejemben.

És erre most még visszér is.

Sajnos nem váratlan, mert az a vérvonal, aminek én is világos és cáfolhatatlan (külső és belső tulajdonságok alapján is) leszármazottja vagyok, az apukám anyukája - apukám - én láncolatban mindenkinek van (volt) visszere, férfi létére apukámnak is, ráadásul elég csúnyán.

Szóval utolért ez is.

Persze ezen is aggódtam már korábban, és már másfél éve karácsonyra vetettem magamnak TopShop-os "Velform Perfect Legs – csökkenti a hajszálerek és visszerek megjelenését" című krémet, mert már éltem a gyanúperrel (vagy kellően paranoid voltam), hogy mostmár öreg vagyok, és jönnek a visszerek, de eddig nem használtam rendszeresen. Tegnapig. Tegnap óta rendszeresen használom :) haha. Persze két nap nem a világ, de mire elfogy, majd talán tudok véleményt alkotni a hasznosságáról vagy haszontalanságáról.

Addig meg igyekszem nem lógatni a lábam.

Védőnő I.

Rengeteg fáradozásomat végül siker koronázta, és ma letudtam az első környi védőnő látogatást.

Mint kiderült, kellett volna pisilni, de nem vittem (mert nem mondta a telefonban), ott meg nem tudtam, így most betudtuk a 2 héttel ezelőtti nagylaborom+vizeletvizsgálatom eredményét ennek, és levontuk a tanulságot, hogy legközelebb vigyek.

Különben nem volt semmi extra, kedves volt és barátságos, sok volt az adminisztráció. Kaptam egy rakás "irodalmat", mindenféle újságokat, szórólapokat, stb. okulásul.

Megmérte a vérnyomásomat, ami szokás szerint alacsony, de nem vészes és a súlyomat, ami 71.8kg (ruhában), ami szintén normális.

Megbeszéltük a táplálkozást, a sportot, meg ilyesmiket.

A nap fénypontja viszont a baba szívhangjának meghallgatása volt, amit sikerült kisírnom. Elvileg csak azért jött szóba, mert említette, hogy legközelebb már meghallgatjuk, de most még pici, nem biztos, hogy megtalálná, erre én addig könyörögtem, amíg végül ráállt, megígértetve velem, hogy nem kapok infarktust, ha nem találja meg, szabadkozott is kicsit, hogy van is esély a nemmegtalálásra, mert nem szuperprofi a hallgatózójuk, stb.. Ehhez képest kb 3 másodperc alatt megtalálta a hangot, kicsit kergetni kellett a babát, mert elúszkált a hallgató alól, de megvan, dobog, szabályosan és erőteljesen, úgyhogy mára megnyugodtam :)

Kell mennem a háziorvoshoz és fogorvoshoz a pecséthez a ksikönyvembe, és a szemem miatt egy szemészhez. Ugyanis nekem rém rossz a szemem, az egyik -6.5, a másik -7 dioptria, csak ez nem feltűnő, mert kontaktlencsét hordok. Viszont a szemre hatással lehet a terhesség, ráadásul ilyen dioptriánál már kérdéses, hogy szülhetek-e természetes úton, vagy csak császárral, így mostantól rendszeresen ellenőrizni kell a szememet. 

Még gondolkozom, honnan vegyek szemészt, nem akarok az SZTK-shoz menni, magán meg eddig nem volt, mert szerencsére a kontaktlencse felíráson kívül (amit a VisionExpress orvosa is megcsinál) nem volt dolgom szemésznél, de majd körülnézek, és választok valakit.

Szinte pontosan egy óra volt az egész, legközelebb már rövidebb lesz, nem lesz ennyi adminisztáció. Következő alkalom: szeptember 25.

Ja, a szülés várható időpontja neki is február 10-re jött ki, ugyanúgy, mint a dokinénimnek, pedig az összes internetes kalkulátor február 4-t számolt - azaz majdnem 1 hét a különbség, amit nem magyaráz a 2 nap diffi ami abból adódik, hogy a 12. napon volt az inszem, nem pedig a 14. napon indult a dolog, mint azzal normálisan számolnak..

Fura, de ha már ők egy héttel idébb vannak kalibrálva, átállok én is, hogy azonos időszámításon legyünk, és átcsinálom a ticker-eket is, hogy az orvosi mérték szerint számoljanak. Szóval vissza lettem skálázva egy hetet..

Védőnő - harmadik próbálkozás

És ezúttal sikerrel jártam, és be tudtam jelentkezni, holnap reggel mehetek is :)

Vigyek magammal fénymásolatot egy korai terhességi diagnózisról az orvostól, amit ott tud fogni, és ami alapján kiállítja a kiskönyvet, különben meg mindenféle a terhességgel kapcsolatos leletet, de azokat csak megnézi, vissza fogom kapni.

Kb 45-60 perc lesz, így készüljek.
Végre, lassan ide is eljutunk :)

Sziget szombat

Terhesség ide vagy oda, vannak tradíciók, amik kötelezőek.

Legalább a sziget szombat, ha már más napokon nem bírtam magam összevakarni, hogy elinduljak.

És persze a módja is más, most a megengedett max. alkoholmennyiség 3 hosszúlépés volt összvissz. Végül csak kettőt teljesítettem, mert az utolsót eltettem későbbre, de később már fáradt voltam, és inkább hazajöttem 10 körül (tudom, buuuu, de hát ez van).

A fáradtság persze logikus, nem tudom mennyit, de rengeteget gyalogoltunk, nem vagyunk olyan nagyon komplett koncerteket végignézősek, csak ha valami nagy kedvenc van, különben lófrálunk fel s alá, és ide is belehallgatunk, oda is, eszünk egy kicsit, iszunk egy kicsit, jövünk-megyünk.. szóval rengeteg kilométert sikerült legyalogolni.

És most észrevehető volt az is, hogy bár a kis zsírpárnámon túl nemigen látszik semmi a hasamból, estére mindig határozottan nagyobb a pocak, mint nap közben.

Dél körül, amikor kimentünk, még épp jó volt az utolsó rám jövő, kényelmes zsebes nadrágom, de délutánra éreztem, hogy megy össze, estére meg kifejezetten szorított, végül 10 körül ez volt a fáradtság mellett a másik faktor, ami miatt inkább hazataxiztam, G-t hátrahagyva a barátainkkal, mert már nem viseltem el a nadrágot a hasamon, ki kellett gombolni. Ami persze a Szigeten nyilván senkinek fel se tűnik, az ottani etikettbe belefér, de már nem éreztem jól magam.

Sajnos nem vettem észre elég hamar, és meg is nyomta a hasam, még most is fáj, bár azért javul. Reggel még fájt, ha mozogtam, és ijesztő módon nem egy felületi bőrfájásról beszélünk, hanem egy mélyebb, mintha hasba ütöttek volna típusú fájdalomról az egyik oldalon. Ma csak ejtőztem, főleg vízszintesben, és délutánra már sokat javult, remélem minden ok odabent.

Különben a Sziget az a Sziget, ezen nincs nagyon mit részletezni, de minden évben egyre inkább úgy érzem, hogy ez már nem az, ami volt.. így se rossz, de azért valahol elveszett a dolog diák-sziget jellege, ami a fiatalságomban jellemezte. Szinte nincs magyar, csak rengeteg holland, angol, német, stb.. ami nem baj. A baj az, hogy a magyarok azért nincsenek - és a mi barátaink közül is egyre többen erre hivatkozva nem jönnek - , hogy a 14ezer Ft-os napijegy egyszerűen túl drága. És értem én, hogy ennyi az annyi, ki kell nekik is fizetni a zenekarokat, az infrastruktútát, a mindent.. nem is ezzel van a baj. A baj azzal van, hogy az évek során az árakkal nem emelkedett arányosan a fizetésünk.

Láttam valahol egy grafikát, hogy mióta van a Sziget, egy napijegy áráért hány órát kellett dolgozni melyik évben. Eleinte ez még 2-3 óra körül mozgott, most ha jól emlékszem, már 14 körül volt idén talán. Szóval aránytalanul többet.

De ebbe nem megyek bele, mert az már politika -- csak szomorú, hogy az ember idegennek érzi magát itthon, egy olyan rendezvényen, amire 20 éve (21) minden évben eljárt.

Szóval kis nosztalgia, amiben biztosan benne van az öregedés is, ez van :)

Mindenesetre azért örülök, hogy voltunk, idén sem hagytuk ki teljesen, jól éreztük magunkat, szép volt, jó volt.. jövőre ugyanitt.

Az alvás és a magnézium?

Ma nagyon szenvedtem (szerencsére csak a melegtől, és a koncentráció teljes hiányától), és munka helyett inkább olvasgattam.

Valahol az index főlapról elindulva olvastam egy blogban, amit most persze juszt nem találok meg, hogy a magnéziumhiány nem csak görcsöket okoz, hanem alvászavart is.

Nekem pedig bizonyítottan alacsony sajnos a magnéziumom, és szinte egész életemben rosszul alvó lábgörcsölős vagyok.. lehet, hogy csak a magnéziumomat kellene feltölteni, és máris aludnék, mint a tej? De jó lenne, ha ez ilyen egyszerű lenne :)

Mindenesetre most úgyis fogok több Mg-t szedni, csak kéne valami mást, nem akarom a Magne B6-ot, mert a B6 növeli az étvágyat, amire nem igazán van szükségem. Ha sokat (átlagosnál többet) akarnék szedni, nem biztos, hogy a farkasétvágy az, amire most a leginkább szükségem lenne.

Azóta kicsit tovább olvastam, és nagyon sok helyen jön ki a magnézium és az alvás kapcsolata, Ca-al kombinálva is.

(különben a Lenkei szerint is jó a Mg az alvásra, bár ő nálam vörös posztó, így inkább ellenérvként hat, de gondolom azért van, ami tudományosan cáfolhatatlan).

Kontroll UH @ 14+2

Minden rendben! :) Most egy pár napra megint megnyugodtam. Olyan jó volt látni ficánkát, ahogy pörög forog, nyújtogatja a kis lábait, integet a kezével.. nagyon kis aktív volt ma :) 

Ha a CVS miatt nem tudnánk, hogy fiú, ma nem látszott volna, pedig a doktornő sokáig nézegette, de úgy befészkelte a fenekét a hasamba, hogy akkor azért nem látszott semmi, amikor meg hasra fordult, akkor meg a felhúzott lábacskái miatt volt esélytelen, így egy darabig nézegettük, megnézte a combcsontját, a gerincét, kicsit moziztunk, aztán kész is voltunk.

Lekönyvelte az Istenhegyis eredményeket, és hozzátette, hogy jó, hogy megcsináltattuk a  CVS-t, mert a 2,1 mm-es nyaki redőre a statisztikai kiértékelés nem adott volna 100%-osan megnyugtató eredményt, és csak idegesítettem volna magam rajta, így meg tudjuk, hogy rendben vannak a kromoszómák, és nincs miért aggódni. Szerintem is. Én is nyugodtabb vagyok, hogy tényleges eredmény van, nem csak statisztikai.

A vér és vizelet eredményeimen, amikhez 23.-án vettek mintát minden gyönyörűséges, egyedül a magnéziumom alacsony picit, de ezt sajnos érzem is, görcsölget  a lábam, így megegyeztünk abban, hogy szedjem rendszeresen egyelőre a Mg-t, ne csak alkalomszerűen, ahogy eddig.

Minden más szép, a vas is, így semmi extra nem kell.

Rákérdeztem a Femibionra, hogy maradjon, vagy szedjek mást, azt mondta, hogy van ez is olyan jó, mint bármelyik másik, így szedjem nyugodtan, de egyelőre maradjak a 800-asnál, ne csökkentsük még 400-ra.

Torna, edzés mehet, futás is mehetne elvileg, de azt nem erőltetem, maradok a gyaloglásnál, most az is elég. Külön rákérdeztem a hasizom gyakorlatokra is, azokra is azt mondta, hogy amíg nem fáj vagy húzódik, addig mehet, nincs semmi indok arra, hogy ne csináljam. Mindent lehet, ésszel.

27.-én megyek újabb vérvételre, és akkor az AFP-hez is leveszik, ami ugyan elavult, de azért nézzük meg, ha már..

Szerintem is, ez úgyis a 16. héten van (bár nekem ez már a 17. hét lesz, csúszik az Aug20-as variálások miatt), a második nagy UH pedig csak a 19-20. héten, így legyen ez is.

Szóval 27.-én megyek vérvételre, és utána szeptember elején vissza a doktornőhöz, újabb nézegetésre :) Utána meg már megint csak 2 hét a nagy UH-ig, remélem ezeket  a távokat kibírom, bár most majdnem 1 hónap lesz a következő ultrahangig.

Képet elfelejtett adni, nekem meg már csak kint jutott eszembe, és már nem akartam visszamenni, így most nincs kép sajnos.

Megkönnyebbültem, most pár napig talán nyaralhat az elmeosztály :)

Holnap UH

Csak sima, a Dokinénimnél, de azért már érzem, hogy kezdek ráparázni. Valahogy még mindig kicsit absztrakt az egész. Mivel továbbra sincs (sőt, egyre kevésbé, hogy most már a 2. trimeszterben vagyunk) sok tünetem, sajnos időnként feltűnik a fejemben a rém, hogy lehet, hogy valami baj van.. Remélem nincs semmi baj, továbbra is minden rendben odabent.. nagyon várom az UH-t, mert érezhető mozgás hiányában egyelőre ez az egyetlen megerősítésem. Már nagyon várom, hogy érezzem, hogy odabent van, mocorog és jól van..

A hasam mérete megállt egy enyhén kövérkés állapotban, már azt is várom, hogy végre rendes hasam legyen, és terhesnek tűnjek végre, ne csak kövérnek. Hülyén érzem magam, mert terhes ruhák még nem állnának rajtam sehogy, nem is vettem még semmit (kicsit félek, hogy kikacagnának a boltban egyelőre), a rendes szoknyáim/nadrágjaim viszont mind kinövődtek már, az a 2 szoknya, ami eddig jó volt, azon sem kényelmes végig felhúzni a cipzárt, így most átmeneti állapotban vegetálok (és nem járok be sokat, hogy ne kelljen minden nap valami iroda-kompatibilis ruhán agyalnom).

Szóval holnap UH, igyekszem nem rágörcsölni, amennyire tőlem telik.

No more utro!

Kész, kész, kész! :) Még maradt 2 és fél doboz a több próbálkozás miatt, de elvileg csak a 12. hétig kellett volna, a fokozatos kivezetés és a CVS miatt a betöltött 14. hétig használtam, és most kész, vége, bye-bye utro! 

Annyira, de annyira jó érzés, hogy vége az utro okozta tocsogásnak, lehet aludni betét nélkül, újra szóba jön a spontán szex (az utro miatt előtte igényem volt fürdeni eddig).. elképesztő perspektívák nyílnak meg :)

Hurrá!

Névválasztás

Egyelőre nem léptünk előre túl nagyot a nevek terén, de lefektettük az első körös alapelveket:

• szappanopera, mitológia, rajzfilm és egyéb fura eredetű nevek (Ezel, Anekin, Achillesz, Zeusz, Dagobert, ..) kizárva
• feltűnően idegen nevek kizárva (Günter, Juszuf, Husszein, ..)
• elavult(nak hangzó) nevek kizárva (Elemér, Jenő, ..)
• magyarkodó nevek kizárva (ide nem írok példát, mielőtt valéaki megsértődik / megkövez)
• túl hosszú keresztnevek kizárva, mivel G vezetékneve eleve 11 karakter hosszú
• családjainkban előforduló férfi nevek kizárva - apáink, fivéreink, unokatestvéreink, testvéreink és unokatestvéreink partnerei, gyerekei, nagyapáink, stb.. hadd legyen a gyereknek saját neve, ne ő legyen mindig a kicsi Zoárd, vagy mittudomén. Ráadásul G-t ugyanúgy hívják, mint az Apukáját (aki hál' Istennek még remek egészségnek örvend), így G III. tuti nem lesz. Ezt G kötötte ki, szeretett volna ő is világ életében saját nevet.
• mivel G vezetékneve lengyel eredetű és írásmódú, egyrészt ne legyen szláv eredetű a keresztnév, másrészt mivel a lengyel eredetű neveket a zsidó származással azonosítják, ne legyen héber eredetű sem. Nem, mintha bármi baj lenne a zsidó származással, mert nyilván nincs, de nem kell feltétlenül ráerősíteni erre a vezetéknév által implikáltan lappangó feltevésre mondjuk egy Izsákkal. Különösen mivel mindketten nem-gyakorló katolikusok vagyunk.
• mivel mindketten rendkívül nemzetközi környezetben mozgunk, és esetleg szeretnénk majd pár évre (megint) külföldre költözni, esetleg a gyerekeinket külföldön iskoláztatni, ne legyen a névben túlzottan extra magyar betű, azaz a duplabetűs mássalhangzókat kizárjuk (cs, dzs, ny, .. ), mert ezzel aztán tényleg nem tud senki rajtunk kívül mit kezdeni, ráadásul elég nehéz írni/kimondani a vezetéknevét amúgy is, legyen elég annyi kihívás.
• ne legyen olyan neve, amiből majd valószínűleg 10 lesz az osztályában, azaz a jelenleg legnépszerűbb neveket kerüljük el.

Szóval kizárásos alapon haladunk eddig.

Sokkal nem jutottunk közelebb a megoldáshoz, de lényegesen leszűkítettük a lehetőségeket :)

Ha valaki szintén neveken agyalna, idemásolom az eddig felhasznált forrásokat:

Anykönyvezhető utónevek listája:

http://www.nytud.hu/oszt/nyelvmuvelo/utonevek/

Keresztnevek eredete és jelentése:

http://mek.oszk.hu/00000/00084/00084.htm

A nevek gyakoriságát pedig 10 évre visszamenőleg a közhiedelemmel szemben nem a  KSH.hu oldalon navigálva lehet megtalálni, hanem a KEK KH-nál (Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala), mégpedig:

http://www.nyilvantarto.hu/hu/statisztikak - oldalról elindulva a legördülő menüben ki kell választani a "Lakossági Számadatok"-at, majd ezen az oldalon lejjebb gördülünk a "Utónév statisztika az előző évben születettek körében" pontra, és itt évekre bontva le lehet tölteni, hogy az előző évben melyik 100 nevet adták leggyakrabban (és konkrétan hány esetben) az újszülötteknek.

Ha valaki még több adatot akarna, akkor a teljes lakosság körében előforduló 100 leggyakoribb név az előző évben -re összeállított statisztikák is letölthetőek az "Utónév statisztika" pontból.

Ja, nehezíti a dolgunkat, hogy az én csládomban mindenkinek legalább 2 keresztneve van, nekem is, és én nagyon szerettem, hogy a két különböző hangzású és hangulatú nevemből eldönthettem, melyik vagyok én, így szeretnénk mi is 2 keresztnevet a gyerkőcnek, hadd legyen neki is választása, amikor majd felnövőben lesz.

Irodai pletyka

Időközben az irodában közismertté vált, hogy terhes vagyok.

A forrás pedig nem én vagyok, igyekeztem gondosan ügyelni arra, hogy egyelőre, amíg nem látszik igazán, ne terjesszem. A mentoráltamnak mondtam csak el, akiben feltétel nélkül megbízok, és a főnökömnek, aki Amerikában ül, és maga is babá(ka)t vár, ő sem mondta tovább, pláne nem a budapesti irodában. Így eléggé megütköztem, amikor egy olyasvalaki, akivel jóban vagyok, és akivel kedveljük egymást azzal lepett meg, hogy nem tudja, tudom-e, de azt híresztelik rólam, hogy terhes vagyok, és aki neki mesélte, annál rá is kérdezett, hogy honnan véli tudni ezt, mire az a masszőr csajt adta meg forrásul.

Ez azért gáz, mert valóban elmondtam a masszőr csajnak - ugyanis van nálunk heti irodai masszázs (önköltséges, de odajön egy masszőr csaj, és 15 vagy 30 percig kicsit kinyomkodja az ember nyakát és hátát). Az elmúlt hetekben valahogy úgy adódott, hogy a masszázsos napokon sosem voltam bent, vagy épp dolgom volt, de ezen a  héten épp jól jött ki a lépés, és a rossz alvásom miatt amúgy is szénné van gémberedve minden tagom, így jó ötletnek tűnt a masszázs, hát feliratkoztam. 

A masszőr meg szerintem egy picit olyan mint az orvos, tudnia kell, ha az ember terhes, hogy annak megfelelően masszírozzon, ne okozzon bajt. Ezért elöljáróban elmondtam neki, hogy babát várok, de még titok, kérem, hogy ne mondja el senkinek. Sőt, mivel tudom, hogy XY-nal és UV-vel egy oviba jár a gyereke, és jóban is vannak, külön kiemeltem, hogy tudom, hogy XY-nal és UV-vel is jóban van, de nagyon szépen kérem, nekik se mondjon semmit. Meg is ígérte.

A terhességem híre 1 teljes napig sem bírt titokban maradni, minden ígéret ellenére, másnap már hallottam vissza a kollégámtól, hogy ezt híresztelik, neki konkrétan XY kolléganő mondta, a masszőr csajt adva meg forrásul. Az az XY, akivel kapcsolatban külön megkértem a masszőrt, hogy MÉG NEKI SE mondja el.

Ennyit hát a bizalomról.

Igazából eredetileg UV-től tartottam jobban, mert nála nagyobb pletykafészek nincs is messze a vidéken, ezért különös csalódás volt, hogy XY kolléganő híreszteli boldognak - boldogtalannak. XY-nal is elég jó viszonyban vagyunk, okos, intelligens csaj (legalábbis eddig ezt hittem), neki is van két gyereke - és ennyi empátia nincs benne, hogy ha én nem meséltem még körbe, akkor az valószínűleg azért van, mert nem akarom még híresztelni? Anya létére meg sem fordul a fejében, hogy egy olyan korai terhesség, ami még nem is látszik, mennyire rizikós még, és a kismama azért nem híreszteli, mert még aggódik / babonás / .. akármi?

Szóval csalódtam. A masszőr csajban, mert azt hittem, van benne annyi hivatási etika (vagy minek hívják ezt magyarul), hogy nem mesél tovább olyat, amit a  munkája miatt osztott meg vele valaki bizalmasan, arról nem is beszélve, hogy külön kértem, hogy ne.. XY kolléganőben pedig azért, mert több intelligenciát és empátiát feltételeztem volna róla, de ezek szerint ő is csak pont olyan liba, mint a többi.

XY persze sülve-főve barátnője UV-nek, így ebből is lesz még kellemetlenségem. Ugyanis UV ezen a héten szabin van, de múlt héten konkrétan belemászott az arcomba a menzán, és bizalmaskodva megkérdezte, hogy lehet-e, hogy terhes vagyok, és ha igen, neki mondjam meg először. Szégyen, nem szégyen, simán a szemébe hazudtam, hogy nem vagyok terhes. Ő az egyetlen, különben, akinek hazudtam, minden más puhatolózás esetén csak kitértem, de egyrészt annyira túlzottan bizalmaskodó volt az egész helyzet, hogy utáltam érte, másrészt ő az egyik legnagyobb pletykafészek a cégnél, így  neki csak akkor mondanék el bármit, ha az tuti nem titok, harmadrészt meg valamiért ő azt hiszi, hogy én azt hiszen, hogy mi barátnők vagyunk, ezért elég extra dolgokat enged meg magának, miközben jól tudom, hogy a hátam mögött lehord mindennek (régebben a  főnöke voltam, és pl. figyelmeztetni mertem, hogy munkaidőben dolgozni kellene, és nem 3-4 órát magán dolgokat intézni, vagy órákig barátnőkkel cseverészni telefonon, fel mertem hozni, hogy nem dolgozik elég pontosan, stb.. - ezekre szemtől szembe mind bűnbánóan mosolyog és (ál)szégyenkezik, majd a hátam mögött körbehordozza az irodában a véres kardot, hogy micsoda bunkó főnök vagyok és mekkora rabszolga hajcsár..). Szóval fura helyzet. Én UV-nek 2 hete sincs, hogy simán a szemébe néztem, és azt mondtam, hogy nem vagyok terhes, de közben XY már biztos felhívta a szabija alatt is azzal, hogy terhes vagyok, így kicsit tartok a holnapi naptól. Bár őszintén, nem hinném, hogy a nyílt konfrontáció mellett döntene, annyi gerince még soha nem volt, így valószínűleg csak a hátam mögött leszek lehazugozva.

Persze mivel elindult a pletyka, preventíve bementem a HR-hez. és bejelentettem, hogy babát várok, tök aranyos volt és segítőkész, így a hivatalos rész le van tudva, és azoknak is elmondtam pénteken, akik az én saját vagy távolabbi területemen / csapatomban dolgoznak vagy akikkel közelebbi jó kapcsolatban vagyok, hogy ne máshonnan tudják meg. Így igyekeztem elejét venni a suttogásnak, ha már, akkor legyenek tények, ne pletykák.

De azért puffogtam magamban egy kört pénteken ezen, mert igazából még nem akartam volna közkinccsé tenni ezt az információt. Ez van.

Sajnos ez az eset is megerősített abbeli vélelmemben, hogy a nők rémesek, és csak nehogy nőkkel kelljen együtt dolgoznom. Női kolléga számomra sajnos időközben már csak akkor oké, ha műszaki, mert akkor fejben tulajdonképpen pasi, vagy elég szenior ahhoz, hogy ciki legyen neki az intrikálás és a pletyka. De sajnos az irodában sok a nő, így elkerülhetetlen az intrika és a pletyka, bármennyire is próbálom távol tartani magam a fertőtől.

13+5

Semmi extra

A korábbi izgalmakhoz képest mostanában szerencsére nemigen történik semmi. Talán az egyetlen említésre méltó esemény, hogy szerdán kivertem a gyomromat. Aznap reggel megkaptam végre a szépséges szép új kocsimat, és pár kollégával ebédidőben megsétáltattuk, kimentünk egy közeli plázába ebédelni. Én kínait ettem, szoktam máskor is, soha semmi bajom nem volt tőle, de pár órával később kezdődött is a - hadd ne részletezzem. Hasmenés, hányás egész nap. De azért végül örültem, hogy gyomorrontás volt, mert eleinte csak nagyon görcsölt a hasam, és nehezen tudtam beazonosítani, melyik részem fáj ilyen istentelenül azon a tájékon, így jól megijedtem, de aztán nagyon megörültem, amikor végre elindult a hasmenés, és kiderült, hogy nem a hasam, hanem a gyomrom és a beleim szenvednek. Minden relatív ugye, rég' örültem ennyire egy gyomorrontásnak. De el is múlt hamar, csütörtökön még gyengélkedtem kicsit, de péntekre nyoma sem volt.

A héten egyszer voltam kondizni, állati jól esett, bár nagyon lájtos volt csak. Remélem jövő héten már több mozgás fér majd bele a napjaimba. Megjött a Réka DVD is, de ebben a rekkenő hőségben egyelőre nem volt lelkierőm itthon tornázni, talán majd jövő héten, bár jövő hétre a kondi mellé tervezek pilates-t is.