Minden értelemben. 3 nap, de az aztán
fullos.
Pénteken birtokba vettük a lakást, elintéztük az adminisztrációt, majd a nap további részét G-vel méricskéléssel töltöttük - mert a tulajnak nincs alaprajza -, hogy tudjuk, hol mennyi helyünk van tulajdonképpen. Nagyjából kitaláltuk azt is, melyik szobában mi legyen, és milyen és mekkora bútorok férnek el. Így fejben már jók vagyunk. Ezt az első napot relatíve hamar befejeztük, mert G-nek kora délután telefon konferenciája volt - jó is a multis élet, attól, hogy nekünk ünnep, a világ többi részében még nem az, így van, hogy dolgozunk ilyenkor is, még ha csak egy-egy betárcsázás erejéig is (néha meg simán átmegy munkanapba a dolog..).
Szombaton átjött G tesója segíteni, ugyanis a lakás részben bútorozott, de nekünk a bútorok nagy része nem kell, visszük vagy vesszük a sajátunkat, így azokat fel kellett "dobálni" a padlásra. Ez könnyűnek hangzik, de a fiúk 4 vagy 5 órát patakokban izzadtak, mire mindent fel-tetris-eztek (kis padlásnyíláson keresztül nagy, komplex alakú bútorok feljuttatása), amit előre láthatólag nem fogunk használni. Ez ráadásul némi "cardio" után történt, ugyanis a nap első felét az IKEA-ban töltöttük, és gyalogoltunk vagy ezer kilométert az irdatlan tömegben. Ha tudom, hogy Halottak Napján az egész város IKEA-zni akar, mehettünk volna másik nap is, de eszembe sem jutott, így eléggé megszenvedtem a tömegiszonyommal. Venni végül csak költözős dobozokat vettünk, de a tetőtéri ablakok függönyözésére láttunk egy tök jó ötletet, ami eddig nem jutott eszünkbe, így valami haszna azért volt a dolognak. Reggel meg a festővel kezdtünk, aki jött felmérni a terepet, így egy reggel 9től est 8ig napot nyomtunk. Eléggé elfáradtam mire végre haza értünk, 9kor már durmoltam is.
A vasárnap sem volt sokkal lightosabb. Már 8kor kezdtünk, a festők korán kelő emberek, őt elindítottuk a festés útján, mi meg belevetettük magunkat a bútor és szaniter áruházak tömkelegébe. Végső döntés nem mindenben született, de egy pár dolgot le tudtunk tudni. Két komolyabb téma maradt pending státuszban.
Álmomban nem gondoltam volna, hogy a WC-ülőke téma ilyen quest lesz. Mert hát másét nem használjuk, így új kell mindkét WC-hez, viszont a férfiaknál a méret a lényeg, még a WC-ülőkénél is, hogy nagy "ülés" közben is tudjanak pisilni, ha úgy alakul, és kényelmesen elférjenek. Lemértük, az otthoni WC ülőkénk legkisebb hosszanti belső mérete 30 cm, és ezt G kényelmesnek találta, ilyen kell az új lakásba is. Végigjártuk az IKEA-t, Kika-t, Praktikert, Baumaxot, Auchan-t, de a legnagyobb 29cm-es, és tré műanyag, mi viszont ráadásul szépen fehérre lakkozott fát szeretnénk, vagy legalábbis valami tömör, masszív műanyagot, aminek van súlya, és nem egy fröccsöntött szar. Az ilyenből viszont 28.5cm-es a legnagyobb, amit eddig bírtunk találni. Komolyan, mint a hülyék, megyünk a kis centinkkel és méregetjük a WC-ülőkéket - gondolom a népek el sem tudják képzelni, mi a frászt csinálunk.
A másik sarkalatos pont az új ágyunk. Az új matracunk 2011 óta meg van, ugyanis már 2010-ben azt gondoltuk, hogy nem sokára gyerekünk lesz, és költözünk, és akkor valami ünnepre matracutalványt kaptunk a "nem sokára költöztök" jelszó alatt, amit lejárat előtt le kellett vásárolni, így majdnem 3 éve raktározzuk a matracunkat a nagymamámnál eredeti csomagolásban (mármint a matrac, nem a nagymamám van eredeti csomagolásban). A matrac minden igényt és kívánalmat kielégít, és baromi drága volt, 180*200-as, azaz ilyen fekvő felületű ágy kell. Ki gondolta volna, hogy mi magyarok szeretünk szorongani, és a 160*200 a standard méret, ebben lehet kapni a legtöbb ágyat, 180*200-as fekvő felületű verziót nagyságrendekkel szűkebb kínálatból lehet csak választani. Az IKEA-ban konkrétan 2 modell-t lehet ekkora méretben kapni. A Kika káosz, ezt komolyan nem értem, hogy a 21. században hogy lehet, hogy nem hogy nincs online katalógusuk, de az üzletben a kirakott mintadarabok tájékoztatóján sincsenek rajta olyan alap info-k, mint például hogy az adott darab milyen méretekben és színekben rendelhető. A rendszer úgy működik, hogy kiszúrsz egy darabot, és fogsz egy nénit, aki kinézi valami vastag belső használatú mappából, hogy az adott darab rendelhető-e olyan színben és/vagy (legalább) méretben, mint amilyet akarsz. Ez az 5. verzió után kicsit fárasztó meg ciki is, örökké ugráltatni a nénit, pedig a Kika-ban egy csomó jóképű ágy van, amit el tudnék képzelni, ha lenne a megfelelő szín és méret. Szóval a Kika-t hanyagoljuk átmenetileg, mert ehhez nekem nincs idegem. Sőt, ami a créme de la créme, ha nincs kiállítva az adott méret és/vagy szín, és ezért rendelni kell, a rendelési határidő 2 HÓNAP! Nem is értem. Ennyi idő alatt legyártották svédek a vadiúj kocsimat custom rendelésre, nem is standard katalógus darabot rendeltem (a committment 12 hét volt, de 7 hét alatt meglett végül).
Szóval a Kika-beli enyhe agyvérzést követően átmentünk az RS bútorba, ahol ilyen lényegtelen dolgok, mint rendelhető méretek szintén nincsenek kiírva, viszont az ottani néni képes volt arra a mutatványra, hogy amikor közöltük, hogy lapraszerelt ágyvázat eresünk 180*200-as fekvőfelülettel, a gépéből kinézte, mely típusok rendelhetők ebben a méretben, majd mindegyikről a kezünkbe nyomott egy brossúrát, amin a létező színek/színkombinációk is fel vannak tüntetve, így ezzel már tudtunk kezdeni valamit. Plusz, over the top, a rendeléseket 5 MUNKANAPON BELÜL teljesítik! Mik vannak, ugye?
Itt találtam is olyan ágyat, ami tetszik, méret is jó, és a szín is ok lehet, csak a színt hozzá kell nézni a többi meglevő bútor színéhez (ne is kérdezzétek..), így ezt még meg kell ejtenem. Remélem jó, különben kénytelen leszek átrágni magam a Kika-n, amihez nagyon nincs kedvem, vagy találni valami alternatív ágy lelőhelyet.
Ezen felül - mintha ez még nem lenne elég program egy napra - voltunk vasárnap nagymamámnál (94), aki személyesen pont olyan jóindulatú és kedves, mint telefonon szokott, azaz semennyire, így némi lelki rákészülést igényel minden látogatás. Eredetileg vittünk neki mécseseket, hogy tudjon gyújtani Halottak Napjára, de végül látva a másik pislákoló mécses sorsát (épp a mellette álló műanyag tárolót égette vidáman), inkább nem adtuk oda neki, nehogy magára gyújtsa a házat, hanem még a pislákolót is kioltottuk és elkoboztuk (mi gonoszok.. tudom). Nem venném a lelkemre, ha az én ajándékommal égeti le a házát, komolyan.
Szóval ez is nagyon durva nap volt, sok km került a lábamba, reggel 8tól este 8ig talpon voltam és rohangáltam, így ma is korai beájulást tervezek.