- De hát mindenkinek más alakú a feje..
- Igen, ELEINTE...
(ez egy XX. századi vicc, még nem volt lézeres formaletapogatás, és ilyenek.. de gondolom értjük, mit akarok mondani)
Nagyon kedvesek voltak, és ez eleinte megtévesztett, és azt az illúziót keltette, hogy bárkit is érdekel, mi van a gyerekkel.
Konkrétan ezzel a gyerekkel.
Ki kellett tölteni egy kérdőívet, hogy mikor és mit eszik, és mióta, és az elalvás körülményeiről (saját szobájában, saját ágyában, szülők jelenlétében, ringatva, cumival, stb..).
Aztán jött a doktornő, megnézte a válaszainkat, és mindjárt mondta, hogy az oké, hogy napi 5x200g-ot eszik, egy ekkora gyereknek ennyit kell, de nem jókor.
Mert nálunk amikor felébred van evés reggel - olyan f7-f8 között (mióta velem alszik), aztán 11 körül (délelőtti alvás után), utána 3 körül (délutáni alvás után), majd 6kor, és lefekvés előtt f9 körül. Ez nem jó, mert egy gyereknek az alábbi időpontokban kell ennie:
- 6-7 között anyatej + táp, majd magától visszaalszik egy bő órácskára (LOL)
- 9-f10 körül gyümölcs, utána séta, ezalatt alvás
- 12-13 körül főzelék, utána alvás
- 16-17 körül főzelék
- 20 anyatej + táp és alvás
Változtassuk át a napirendet. Oké, megpróbáljuk (bár nem tudom, ez mennyiben befolyásolja az alvást).
Kicsit beszélgettünk, és ekkor hangzott el a számomra egyelőre egyetlen használható dolog: térjünk át a pepti tápra (tehéntej mentes), mert ugye én tehéntej mentes diétán vagyok, mert ha én tejet iszom, Macó arca kipattogzik, szóval esélyes, hogy tehéntej-érzékeny. Akkor meg miért tehéntej alapú táppal etetjük?
Ez magamnak is eszembe kellett volna jutni már sokkal korábban, ha lenne még pár használható agysejtem, de sajnos úgy tűnik, nincs. De a gyerekdoki(jai)nknak és a védőnőnek sincs ezek szerint, akiknek ez szintén nem jutott eszébe. Szóval ez abszolút logikus, azonnal át is tértünk a Milumil Peptire.
Ezen túl bármit próbáltam felhozni, szinte semmi nem érdekelte - se a feszes izomtónus, se a 20percenként felébredések, se az órákig tartó hajnali tornázás, se az, hogy hol tartunk a fogzásban vagy a mozgásfejlődésben.
Abszolút azt éreztem, hogy nem azért beszéltetett, mert érdekelte, mi van (mert láthatólag nem), hanem hogy rá tudjon fűzni arra, amit mondok. És gyorsan rá is fűzött. Elmondta, hogy ez a rendelés tulajdonképpen nem a gyerekeknek van, mert a gyerekeknek általában semmi bajuk, hanem a szülőknek foglalkozás terápia és oktatás. Ugyanis egy normális gyerek megébred éjszaka 8-10-szer, mert rövid az alvásciklusa (45 perc körül), ez normális, ezt a szülőknek el kell fogadni.
És kezünkbe nyomott egy sokszorosított lapot az alvásciklusok-megébredések ábrázolásával. Alul rosszul látszik, de 20órától reggel 6ig van skálázva, és az É-k a megébredéseket jelzik. Bocs a szar minőségért, Macó véleményt nyilvánított, és hamar meg is rágta a lapot, mielőtt le tudtam fényképezni:
És ez persze nem újdonság, tudtuk eddig is, hogy a babáknak rövidebb (45 perc körüli) alvásciklusuk van, és közte megébrednek. Jó esetben maguktól visszaalszanak. Rossz esetben nem.
És Macó nem, hogy nem alszik vissza, de néha órákig is ébren van az éjszaka közepén (de ezt már nem hagyta elmondani). Odáig jutottunk, hogy mi a nem-magától visszaalvós csoportba esünk.
Mit tehetünk?
Meg kell tanítani visszaaludni.
Oké, hogyan?
Hagyni kell sírni, majd megtanulja.
Tegyük fel, hogy hagyjuk, mennyi ideig sír normális esetben eleinte?
Órákig.
És hány nap alatt hat a módszer?
Eltarthat 2 hétig is.
Ez komoly? A gyerekemet hagyjam akár 2 hétig vagy még tovább éjszakánként legalább egyszer de valószínűleg többször órákig sírni, hogy megtanulja
hol lakik az atyaúristen aludni? Biztos, hogy ez a legjobb módszer?
Sőt - ugye nem jó, ha "altatjuk", mert akkor úgy alszik el, hogy ott vagyunk, és amikor felébred, akkor meg nem vagyunk ott (= változás), megijed és azért sír. Meg kell tanulnia úgy elaludni egyedül, hogy nem vagyunk ott. Lásd fentebb, sírva hagyás.
Na, ez ott sántít, hogy akkor is felsír éjjel, amikor velem alszik, pedig ilyenkor minden úgy van, mint elalvásakor, egy ágyban, mellettem alszik el, és mellettem is ébred. Szóval ... de erre nem kaptunk választ.
Ekkor már az óráját nézegette, így nem nagyon tudtunk részletekbe menni. Kaptunk egy táblázatot, amiben 30 napig vezetni kell, mikor eszik, mikor alszik, mikor ébred, mikor sír. Mondtam, hogy ez nekem mind megvan a születésétől fogva.
Az nem jó.
Miért nem?
Nem tud mit kezdeni az elektronikus formátummal.
Kiülök a folyosóra, bemásolom az elmúlt 30 napot a papírra.
Nem, az nem jó, neki visszamenőleg nem jó, csak mostantól.
Oké. Szóval időre játszunk, hátha 30 nap alatt megoldódik magától? Komolyan, 8 hónapja nem aludtam, és azzal küldenek el, hogy 30 napig vezessem az alvásnaplót (ami megvan születése óta minden napra)? Ez az, amit az ember vár? Még 30 nap időcseszést? (nem lehetne ezt feltenni a honlapra, és aki akarja, előre vezetheti, hiszen úgyis több hétre előre adnak időpontot, és vihetné magával, megspórolva a plusz 30 napnyi várakozást?)
Mert eszközöljük a változtatásokat, amiket megbeszéltünk, és utána beszéljünk. Oké - a tápszerváltást értem, elfogadom. Az evésidők megváltoztatása szerintem nem olyan radikális, hogy komolyabb változást hozna az éjszakai alvásban. És sírni nem fogom hagyni (egyelőre - bárt még eljöhet a nap, de egyelőre nem tartok itt).
Szóval némileg csalódottan hazamentünk, és azt mondtuk, megpróbáljuk.
A tápszert azonnali hatállyal lecseréltük - ennek bő egy hete. Lényegi változást nem látok, de nyilván így biztosabb, nem érdemes tehéntej alapú táppal etetni, ha gyanús, hogy érzékeny rá.
Megpróbáltuk a napirend átvariálását - amikor 6 körül megébred (nem minden nap), eddig max egy kis vizet ivott, amikor igényelte, és visszaaludt. Most felvettem, megszoptattam, megkapta a tápit (ágy mellé készítve, nem felkelve, minimális zűröngéssel), majd megpróbáltam visszatenni, hiszen ilyenkor magától még vissza kellene aludnia a doktornő szerint. Na, azt a hisztit nem kívánom senkinek, ami kitört minden reggel. Hiszen ő evett, indul a nap, minek akarom még letenni? Egy hétig próbálkoztam, de teljesen felborult minden, vissza nem aludt, csak hisztizett, de mivel így korábbtól indult a napja, mint eddig, a nap többi része is borult - szóval szar volt az egész. Úgy tűnik, neki nem az a saját ritmusa mint a "legtöbb gyereknek". Ő nem igényli, hogy egyen 6kor, és utána aludjon. Ha megébred, max szomjas, iszik egy picit félálomban és alszik tovább. Nem akar felkelni enni. Szóval ezt abbahagytam, nem láttam értelmét, hogy ráerőltessek egy olyan ritmust, ami nem egyezik a sajátjával.
A naplót vezetem, hogy legyen legközelebb miről beszélnünk - november elejére kaptunk follow-up időpontot.
Viszont szokás szerint, mint szinte minden orvosnál (tisztelet a kivételnek) az volt az érzésem, hogy van egy séma megoldás, ami a legtöbb embernél (babánál) működik (egyenfej..), és azt erőltetjük, tekintet nélkül az ember (baba) egyedi idényeire, tulajdonságaira, fejlődési állapotára, egészségügyi specialitásaira. És nem vagyunk érdekes eset, amivel érdemes foglalkozni, hiszen ide az alvásközben nem lélegzős babákat és egyéb komolyabb problémákkal terhelt babákat (is) hozzák. Mi "csak" nem alszunk. És ez sem a baba problémája, hanem a szülőké. Az meg nem fontos. Nekik elég megmagyarázni, hogy ez normális. Az meg, hogy a gyerek van, hogy 20percenként ébred és van, hogy órákig ébren van éjszaka - hát, bocs.
Megvan az egyenmegoldás: ekkor kell ennie, ekkor aludni, ha nem, akkor tessék hagyni üvölteni, vagy tessék beletörődni.
Ennyi. Aztán persze lehet, hogy a következő alkalommal zseniális meglátásokat kapunk, és most igazságtalan vagyok, de nem nagyon hiszem.
Sokkal inkább hiszem azt, hogy ez a bivalyröcsöge-alsói Kovács Józsefné Terike esetén működik, aki soha nem vett kézbe egyetlen babás könyvet se, és az ő gyereke lehet, hogy jó eséllyel azért nem alszik jól, mert zajonganak körülötte, vagy nem az alvásciklusának megfelelő időben teszik le, vagy mittudomén.. alap dolgok. Túletetik, aluletetik, túl világos van, vagy akármi. És Kovács Józsefnének tényleg az alapokat kell elmesélni az alvásciklusról, meg ilyenekről.
És a rendszer (doktornő) nincs felkészülve arra, hogy olyanokkal beszélgessen (érdemben), mint én, aki az alapoknak és sok minden másnak már utánajárt, elolvasott 10 könyvet, kipróbált 20féle módszert, és még mindig nem alszik a gyereke. Nem azért, mert (a doktornő) szakmailag nincs felkészülve, mert biztosan szuper, hanem azért, mert nincs ideje meg kedve részletesen foglalkozni a dolgokkal. Az egyenmegoldás az esetek 90%-ában működik, a maradék 10% meg marginális veszteség az ő szemszögéből, majd felnő valahogy az a gyerek is, a szülei megoldják így vagy úgy. Elviselik és évekig nem alszanak, vagy ordíttatják, ami a csövön kifér. Aztán az is majd vagy működik, vagy nem.
Szóval nem voltam elragadtatva. Lehet, hogy nekünk marad az együtt alvás, és bízni abban, hogy amikor lecseng egy kicsit a mozgásfejlődés, akkor az éjszakai tornaórák is elmaradnak majd, és valamennyire élhető éjszakáink lesznek egyszercsak. Csak évek kérdése.