Utolsó bejegyzés

Egy pár napig nem írtam, mert sűrű volt az élet, aztán többször nekiültem, de végül töröltem, amit írtam.

Ez így már nem az igazi. A blog zártsága elveszi azt az értelmet, ami miatt eredetileg elkezdtem blogolni - hogy bárki, aki hasonló nehézségekkel küzd, mint mi, megtalálhasson, ha keres. És ha megoldást nem is, de biztatást talán nyújthatok, hogy nincs egyedül.

Biztonságot viszont nem ad. Anyám elől menekültem a zárt világba, de nem tudok megszabadulni az érzéstől, hogy ide is beszivárgott, és olvassa - és lementi - amit írok, hogy majd egyszer felhasználja ellenem. Anyám, aki azt képzeli, hogy neki jár, hogy minden gondolatomról tudjon, és csak szépet és jót gondolhatok róla. Aki mindenbe beleszól, mindennek utánaszaglászik, mert előtte senkinek nem lehet titka. Az nem jár. Aki addig kedves, amíg úgy ugrálunk, ahogy neki tetszik. Amint valami nem az ínyére való, kegyetlen és elszánt támadásba lendül, és nem válogat az eszközökben. Aki szándékosan  egymásnak ugrasztja, elárulja és megalázza a saját gyerekeit, hogy ő jobb fényben tűnjön fel. Aki minden szavamat kifacsarja, minden elhangzott mondatot addig teker, amíg beleillik az alternatív kis világában alkotott sztorijába. Aki lementette az előző blogomat, hogy ha kell, fel tudja használni ellenem akkor is, ha netán törölném. Aki amint nem az ő dalára táncoltam azonnal depressziósnak kiáltott ki ország-világ előtt, aki gyógyszeres pszichiátriai kezelésre szorul, és aki anyának alkalmatlan. Aki perrel fenyeget, ha nem láthatja elég gyakran a gyerekemet. Aki... aki... aki...
Aki NDP. Hosszú és fájdalmas az út a felismerésig, és még hosszabb a feldolgozásig.

Elég a képmutatásból. Annyira szerettem volna azt hinni, hogy normális családom van, hogy hajlandó voltam belemenni és részt venni a kis játékaiban. Pont addig, amíg meg nem láttam, mi van az út végén. Hogy az én gyerekemből is ugyanolyan lelki nyomorékot csinál majd hosszú évek szorgos manipulációja és lelki terrorja segítségével, mint belőlem. És itt a vége. Ezt nem hagyom. És akkor elkezdtem itt-ott ellent mondani. És jött az elkerülhetetlen. Beteg vagyok, bolond vagyok, klinikai eset, orvos kell, alkalmatlan vagyok. Szerinte. Szerintem meg van egy saját életem, ahol én döntök. És a döntéseimnek nem kell kötelezően egybeesniük az ő véleményével. Így lettem hát az antikrisztus személyesen. Az azóta rám aggatott kitalált és elferdített sztorikat fel sem sorolom.  Már nem érdekel.
Viszont nem tudok már őszintén írni, mert mindig ott zakatol a fejembek, hogy ezt a bejegyzést is lementi majd a többi közé, és vajon mire fogja felhasználni, mire talál majd benne bizonyítékot ellenem - veszekedős vagyok, összeférhetetlen, féltékeny, túlterhelt, alkalmatlan, depressziós, hisztériás, paranoid, hálátlan, üres, karrierista, érzelmi roncs, vagy akármi, bármi, minden?
Így inkább nem írok már, hogy ne adjak fegyver a kezébe önmagam ellen, pedig lenne bőven téma, hiszen a munkába állás nem épp egyszerű, a költözés nagyon nehéz volt, Macó azóta sem alszik 3 óránál többet egy huzamban, azóta is járunk gyógytornára, dévényre és épp gasztroenterológust keresek, mert a tehéntej érzékenység mellett lehet más is a pályán talán - ki tudja. Szóval ezernyi dolog van, amit megosztanék Veletek, és bárkivel, aki jó szándékkal keresgélve rám talál. De már nem merem, mert Anyám rossz szándékkal olvas és kiforgat minden betűt.
Így ennyi. Itt a vége. Sajnálom, mert nekem is jót tett, hogy kiírhatom magamból a gondolataimat, sok jó tanácsot kaptam és sok támogatást, és talán tudtam én is tanácsot és támogatást adni az engem olvasóknak. De sajnos nekem nem jár, hogy legyen valami, ami csak az enyém.

Megnyugtatásul - Macó jól van, okos, élénk, egészséges cukorfalat, aki heteken belül elkezd járni, már egy-egy lépést simán tesz kapaszkodás nélkül.
Ő a legjobb dolog, ami történt velem - osztott első helyen azzal, hogy G van nekem.

Anyámat meg majd távol tartjuk, amennyire lehet.

So long, and thanks for all the fish....

Ma 9 hónapos

De most a pakolás kellős közepén vagyunk, így összesítő egy pár nap múlva, amint levegőhöz jutottam.

Napi

Még be sem költöztünk, de már leáztatott minket a felső szomszéd. Mire ma odamentünk, a nagy fürdőszoba plafonján négyzetméteres foltból csöpögött vidáman a víz. Remek.

Költözünk

Szombaton jön a teherautó, és Macó miatt éles vonal mentén kell költözni, nincs olyan, hogy még kicsit itt, már kicsit ott, hanem egyszercsak már mindig ott. Még el se kezdtünk pakolni, mindkettőnk munkahelyén őrjöngés van éppen, így szabi reménytelen és a bébiszitter a költözés hétvégéjén suliban van, nem tud jönni.
Mindegy, megoldjuk.. valahogy..

4.40-től 6.10-ig ment a dobhártyarepesztő sikítva üvöltés.
Ugyanis nemrég a hangja próbálgatása közben felfedezte a magas hangokat, azóta üveghangon, sikítva üvölt, amikor épp olyanja van.

Mert sehogy se jó. Éjjel 2 körül, a harmadik-negyedik felébredéskor (az első kettőt-hármat G intézi) hiába veszem oda magamhoz, ezzel nincs garantálva a nyugi. 2kor egy pillanat alatt elalszik mellettem, majd jó esetben 4 kor, rossz esetben már 3 kor újra ébred, majd innen óránként. Ez azért gáz, mert mivel 2 kor kikeltem az ágyból, én felébredtem és 3-f4ig nem tudok visszaaludni, hiába szédülök a fáradtságtól. Szóval jó esetben alszik 4ig, esetleg még egy órát egy újabb körben, és 4kor vagy 5kor indul a torna.. és egy ideje már nem működik a magamhoz ölelős lefogás, mert üvölt, mert ez nem az, amit ő akar. Az ágyban randalírozik, szó szerint a fejemen ugrál és megpróbál lemászni az ágyról. Ha felveszem kézbe, ki akar ugrani a kezemből, nem lehet megtartani. Szóval passz. Mivel azt nem vezetjük be, hogy hajnalban nekiálluk játszani meg mászkálni a lakásban, ilyenkor visszateszem a kiságyba. Ott mászkálhat, álldogálhat kedvére. Én meg lefekszem az ágy mellé a földre, hogy lássa, hogy ott vagyok. De neki nem ez kell, a fejemen jó csak ugrálni vagy a földön mászkálni (a közreműködésemmel, persze), így áll a kiságyban, és a rácsot rázva sikítva üvölt. Hajnali 4től.  Néha csak 10 percet, de néha órákig. Biztos élvezik a szomszédok (is), de nem tudok vele mit csinálni. Semmi nem jó, csak az a jó, amit ő akar, de nem játszunk hajnalban. Nem kell aludni, felőlem lehet játszani, de csöndben és egyedül a kiságyban. De ez nem jó, így üvölt. Ma épp 4.40-től 6.10. Majd egy órát aludt, és indul a nap.. frissen, kipihenten.
Nem minden éjszaka ilyen.. csak minden 3ból 2.. a harmadikon "csak" óránként kel, de legalább hajlandó visszaaludni.. azok a jobb éjszakák..

Lépeget

A felállás és a leülés most már rutinszerűen megy, pedig tényleg nem bátorítottuk. Macónak nem kell bátorítás, azt csinál, amit akar, nem lehet megakadályozni. 

Most már a lépegetés is alakul. Simán eloldalaz a kanapé szélét fogva, és lazán átfog a kisasztal szélére és átkapaszkodik oda. Vagy kapaszkodik a lábamba, és onnan próbál más fogódzkodónak alkalmas tárgyakat megközelíteni.

Sőt, lassan gyúr már a kézen fogva sétálásra, mert egyre gyakrabban igyekszik megkaparintani valamelyik ujjamat, hogy jól belekapaszkodhasson :)

Ludas Matyi

.. aki háromszor verte le Döbrögin.. na, valami ilyesmi érzésem van az elmúlt éjszaka után, ami az eddigi átlagnál is szarabbra sikerült.
Úgy tűnik az egy kicsit jobb éjszaka csak véletlen volt, statisztikai szórás. :-(

Kell egy értelmes gasztroenterológus, aki érdemben hajlandó lenne velünk foglalkozni.
Aztán ha az sem jön be, akkor meg egyszer majd csak kinövi. Mittudomén.

Breaking

Múlt éjjel hajnali 1-től 5.30ig aludt, egyfolytában! Kicsit patetikus, hogy már 4 és fél órának egyben is örülünk - pedig ilyen hetek óta nem volt, de lehet, hogy már 2 hónapja..

Egyenlítő

Pont ma 37 hetes, és éppen 37 hetet töltött pocakban - ugyanis pontosan a betöltött 39. héten született.

Mától már több időt töltött kint, mint bent :-)

Alvásambulancia

És akkor, mint minden rossz előadást, kezdeném egy viccel:

- Képzeld, feltaláltam a hajvágóautómatát!

- De hát mindenkinek más alakú a feje..

- Igen, ELEINTE...

(ez egy XX. századi vicc, még nem volt lézeres formaletapogatás, és ilyenek.. de gondolom értjük, mit akarok mondani)

Szóval elmentünk ide.

Nagyon kedvesek voltak, és ez eleinte megtévesztett, és azt az illúziót keltette, hogy bárkit is érdekel, mi van a gyerekkel. Konkrétan ezzel a gyerekkel.

Ki kellett tölteni egy kérdőívet, hogy mikor és mit eszik, és mióta, és az elalvás körülményeiről (saját szobájában, saját ágyában, szülők jelenlétében, ringatva, cumival, stb..).

Aztán jött a doktornő, megnézte a válaszainkat, és mindjárt mondta, hogy az oké, hogy napi 5x200g-ot eszik, egy ekkora gyereknek ennyit kell, de nem jókor.
Mert nálunk amikor felébred van evés reggel - olyan f7-f8 között (mióta velem alszik), aztán 11 körül (délelőtti alvás után), utána 3 körül (délutáni alvás után), majd 6kor, és lefekvés előtt f9 körül. Ez nem jó, mert egy gyereknek az alábbi időpontokban kell ennie:

- 6-7 között anyatej + táp, majd magától visszaalszik egy bő órácskára (LOL)
- 9-f10 körül gyümölcs, utána séta, ezalatt alvás
- 12-13 körül főzelék, utána alvás
- 16-17 körül főzelék
- 20 anyatej + táp és alvás

Változtassuk át a napirendet. Oké, megpróbáljuk (bár nem tudom, ez mennyiben befolyásolja az alvást).

Kicsit beszélgettünk, és ekkor hangzott el a  számomra egyelőre egyetlen használható dolog: térjünk át a pepti tápra (tehéntej mentes), mert ugye én tehéntej mentes diétán vagyok, mert ha én tejet iszom, Macó arca kipattogzik, szóval esélyes, hogy tehéntej-érzékeny. Akkor meg miért tehéntej alapú táppal etetjük?
Ez magamnak is eszembe kellett volna jutni már sokkal korábban, ha lenne még pár használható agysejtem, de sajnos úgy tűnik, nincs. De a gyerekdoki(jai)nknak és a védőnőnek sincs ezek szerint, akiknek ez szintén nem jutott eszébe. Szóval ez abszolút logikus, azonnal át is tértünk a Milumil Peptire.
Ezen túl bármit próbáltam felhozni, szinte semmi nem érdekelte - se a feszes izomtónus, se a 20percenként felébredések, se az órákig tartó hajnali tornázás, se az, hogy hol tartunk a fogzásban vagy a mozgásfejlődésben.

Abszolút azt éreztem, hogy nem azért beszéltetett, mert érdekelte, mi van (mert láthatólag nem), hanem hogy rá tudjon fűzni arra, amit mondok. És gyorsan rá is fűzött. Elmondta, hogy ez a rendelés tulajdonképpen nem a gyerekeknek van, mert a gyerekeknek általában semmi bajuk, hanem a szülőknek foglalkozás terápia és oktatás. Ugyanis egy normális gyerek megébred éjszaka 8-10-szer, mert rövid az alvásciklusa (45 perc körül), ez normális, ezt a szülőknek el kell fogadni.
És kezünkbe nyomott egy sokszorosított lapot az alvásciklusok-megébredések ábrázolásával. Alul rosszul látszik, de 20órától reggel 6ig van skálázva, és az É-k a megébredéseket jelzik. Bocs a szar minőségért, Macó véleményt nyilvánított, és hamar meg is rágta a lapot, mielőtt le tudtam fényképezni:

És ez persze nem újdonság, tudtuk eddig is, hogy a babáknak rövidebb (45 perc körüli) alvásciklusuk van, és közte megébrednek. Jó esetben maguktól visszaalszanak. Rossz esetben nem.
És Macó nem, hogy nem alszik vissza, de néha órákig is ébren van az éjszaka közepén (de ezt már nem hagyta elmondani). Odáig jutottunk, hogy mi a nem-magától visszaalvós csoportba esünk.

Mit tehetünk?
Meg kell tanítani visszaaludni.
Oké, hogyan?
Hagyni kell sírni, majd megtanulja.
Tegyük fel, hogy hagyjuk, mennyi ideig sír normális esetben eleinte?
Órákig.
És hány nap alatt hat a módszer?
Eltarthat 2 hétig is.

Ez komoly? A gyerekemet hagyjam akár 2 hétig vagy még tovább éjszakánként legalább egyszer de valószínűleg többször órákig sírni, hogy megtanulja hol lakik az atyaúristen aludni? Biztos, hogy ez a legjobb módszer?

Sőt - ugye nem jó, ha "altatjuk", mert akkor úgy alszik el, hogy ott vagyunk, és amikor felébred, akkor meg nem vagyunk ott (= változás), megijed és azért sír. Meg kell tanulnia úgy elaludni egyedül, hogy nem vagyunk ott. Lásd fentebb, sírva hagyás.

Na, ez ott sántít, hogy akkor is felsír éjjel, amikor velem alszik, pedig ilyenkor minden úgy van, mint elalvásakor, egy ágyban, mellettem alszik el, és mellettem is ébred. Szóval ... de erre nem kaptunk választ.
Ekkor már az óráját nézegette, így nem nagyon tudtunk részletekbe menni. Kaptunk egy táblázatot, amiben 30 napig vezetni kell, mikor eszik, mikor alszik, mikor ébred, mikor sír. Mondtam, hogy ez nekem mind megvan a születésétől fogva.
Az nem jó.
Miért nem?
Nem tud mit kezdeni az elektronikus formátummal.
Kiülök a folyosóra, bemásolom az elmúlt 30 napot a papírra.
Nem, az nem jó, neki visszamenőleg nem jó, csak mostantól.

Oké. Szóval időre játszunk, hátha 30 nap alatt megoldódik magától? Komolyan, 8 hónapja nem aludtam, és azzal küldenek el, hogy 30 napig vezessem az alvásnaplót (ami megvan születése óta minden napra)? Ez az, amit az ember vár? Még 30 nap időcseszést? (nem lehetne ezt feltenni a honlapra, és aki akarja, előre vezetheti, hiszen úgyis több hétre előre adnak időpontot, és vihetné magával, megspórolva a plusz 30 napnyi várakozást?)

Mert eszközöljük a változtatásokat, amiket megbeszéltünk, és utána beszéljünk. Oké - a tápszerváltást értem, elfogadom. Az evésidők megváltoztatása szerintem nem olyan radikális, hogy komolyabb változást hozna az éjszakai alvásban. És sírni nem fogom hagyni (egyelőre - bárt még eljöhet a nap, de egyelőre nem tartok itt).

Szóval némileg csalódottan hazamentünk, és azt mondtuk, megpróbáljuk.

A tápszert azonnali hatállyal lecseréltük - ennek bő egy hete. Lényegi változást nem látok, de nyilván így biztosabb, nem érdemes tehéntej alapú táppal etetni, ha gyanús, hogy érzékeny rá.

Megpróbáltuk a napirend átvariálását - amikor 6 körül megébred (nem minden nap), eddig max egy kis vizet ivott, amikor igényelte, és visszaaludt. Most felvettem, megszoptattam, megkapta a tápit (ágy mellé készítve, nem felkelve, minimális zűröngéssel), majd megpróbáltam visszatenni, hiszen ilyenkor magától még vissza kellene aludnia a doktornő szerint. Na, azt a hisztit nem kívánom senkinek, ami kitört minden reggel. Hiszen ő evett, indul a nap, minek akarom még letenni? Egy hétig próbálkoztam, de teljesen felborult minden, vissza nem aludt, csak hisztizett, de mivel így korábbtól indult a napja, mint eddig, a nap többi része is borult - szóval szar volt az egész. Úgy tűnik, neki nem az a saját ritmusa mint a "legtöbb gyereknek". Ő nem igényli, hogy egyen 6kor, és utána aludjon. Ha megébred, max szomjas, iszik egy picit félálomban és alszik tovább. Nem akar felkelni enni. Szóval ezt abbahagytam, nem láttam értelmét, hogy ráerőltessek egy olyan ritmust, ami nem egyezik a sajátjával.

A naplót vezetem, hogy legyen legközelebb miről beszélnünk - november elejére kaptunk follow-up időpontot.

Viszont szokás szerint, mint szinte minden orvosnál (tisztelet a kivételnek) az volt az érzésem, hogy van egy séma megoldás, ami a legtöbb embernél (babánál) működik (egyenfej..), és azt erőltetjük, tekintet nélkül az ember (baba) egyedi idényeire, tulajdonságaira, fejlődési állapotára, egészségügyi specialitásaira. És nem vagyunk érdekes eset, amivel érdemes foglalkozni, hiszen ide az alvásközben nem lélegzős babákat és egyéb komolyabb problémákkal terhelt babákat (is) hozzák. Mi "csak" nem alszunk. És ez sem a baba problémája, hanem a szülőké. Az meg nem fontos. Nekik elég megmagyarázni, hogy ez normális. Az meg, hogy a gyerek van, hogy 20percenként ébred és van, hogy órákig ébren van éjszaka - hát, bocs.

Megvan az egyenmegoldás: ekkor kell ennie, ekkor aludni, ha nem, akkor tessék hagyni üvölteni, vagy tessék beletörődni.

Ennyi. Aztán persze lehet, hogy a következő alkalommal zseniális meglátásokat kapunk, és most igazságtalan vagyok, de nem nagyon hiszem.

Sokkal inkább hiszem azt, hogy ez a bivalyröcsöge-alsói Kovács Józsefné Terike esetén működik, aki soha nem vett kézbe egyetlen babás könyvet se, és az ő gyereke lehet, hogy jó eséllyel azért nem alszik jól, mert zajonganak körülötte, vagy nem az alvásciklusának megfelelő időben teszik le, vagy mittudomén.. alap dolgok. Túletetik, aluletetik, túl világos van, vagy akármi. És Kovács Józsefnének tényleg az alapokat kell elmesélni az alvásciklusról, meg ilyenekről.
És a rendszer (doktornő) nincs felkészülve arra, hogy olyanokkal beszélgessen (érdemben), mint én, aki az alapoknak és sok minden másnak már utánajárt, elolvasott 10 könyvet, kipróbált 20féle módszert, és még mindig nem alszik a gyereke. Nem azért, mert (a doktornő) szakmailag nincs felkészülve, mert biztosan szuper, hanem azért, mert nincs ideje meg kedve részletesen foglalkozni a dolgokkal. Az egyenmegoldás az esetek 90%-ában működik, a maradék 10% meg marginális veszteség az ő szemszögéből, majd felnő valahogy az a gyerek is, a szülei megoldják így vagy úgy. Elviselik és évekig nem alszanak, vagy ordíttatják, ami a csövön kifér. Aztán az is majd vagy működik, vagy nem.

Szóval nem voltam elragadtatva. Lehet, hogy nekünk marad az együtt alvás, és bízni abban, hogy amikor lecseng egy kicsit a mozgásfejlődés, akkor az éjszakai tornaórák is elmaradnak majd, és valamennyire élhető éjszakáink lesznek egyszercsak. Csak évek kérdése.

Nem. Nem lett nyugodtabb éjszakánk.
Vannak gyerekek, akik gyakran kelnek éjszaka. Ott segíthet a sírva hagyás vagy az együttalvás.
Aztán vannak gyerekek, akik fent vannak pár órát éjszaka, de előtte és utána alszanak. Ehhez némi türelem kell.

Macó mostanra sikeresen kombinálta a kettőt, és ugyan óránként, másfél óránként kel (és örömtáncot járunk, amikor nagy ritkán megközelítjük a 3 órát), de legalább fent is van 2 órát, olykor 3at is hajnalban.
Nem gondoltam, hogy egyszer még visszasírom a hasfájós időszakot, amikor ugyan éjjelente ment a műsor, de legalább előtte és utána aludt. Most ezt is megértük..

Az együttalvásnak semmi értelme, ha nem alszik, mert a rajtam ugrálás még több lehetőséget ad neki, mintha csak a kiságyában randalírozna..

Passsszzzzz.

Család

Macó megint torna éjszakát tartott. 9től f1ig a szokásos órás ritmusban kelt-aludt, de legalább aludt. F1től 4.20ig aludt - örül, örül :-) aztán már nem örült senki, mert 4.20tól 6.30ig ment a szenvedés. Amikor felébredt, átvittem magamhoz. Innen háromnegyed hatig mindent csinált, csak nem aludt, de főleg aközött lehetett választani, hogy rajtam ugrál, vagy ha magamhoz ölelve lefogom, akkor a hajamat és az arcomat tépkedi, nyomkodja (a szememet). Háromnegyed hat körül elunta, és elkezdett nyafogni, akkor visszavittem az ágyába, hogy felőlem ott tornázhat, amennyit akar, én majd addig fekszem a földön, és legalább a szememet nem kell védenem folyamatosan. Na, erre a méltánytalanságra persze hangos üvöltés tört ki. De már nem tudtam értékelni, így hagytam üvölteni. Ezt csináltuk hát.. én feküdtem a kiságy mellett a földön, ő üvöltött és közben felállt, leült, felállt, leült, felállt.. negyed óra múlva kezdet fáradni, időnként már le is feküdt, de csak pár másodpercre, majd újra feláll, leül, feláll, leül, feláll.. aztán egy alkalommal, amikor lefeküdt odamentem, kapott vizet, cumit, hátsimi, és nagy nehezen elaludt. Fél hét után :-( aludt egy órát..
Mikor fog végre aludni normálisan?! Nem kérek sokat, egyelőre kiegyeznék azzal, hogy beszüntetjük az éjszakai több órás cirkuszi előadásokat :-(

Ja, és ezt egy olyan nap után, amikor anyámék megint ránk erőltették magukat, mert nekik úgy hiányzik a kis Maci, és szokás szerint minden sokadszor elhangzó kérésemet ignorálták. Mindössze kétszázszor kértem eddig, hogy ne hozzanak örökké cuccokat. Se ruhát, se játékot. A gyerek nem barbibaba, ne akarja anyám általa elragadónak talált de rémesen kényelmetlen és unpraktikus cukiruhákba öltöztetni, játékot meg hadd vegyünk mi, amilyet mi jónak látunk. Nem kell a gyereknek 9 pár cipő (mert van, komolyan). Erre anyám szenvedő mosollyal előadja, hogy még mit akart venni, de aztán gigászi akaraterővel megtartóztatta magát, és milyen büszke magára, hogy csak annyit vett, amennyit. Mert hát neki olyan élvezet a gyerek számára vásárolni. Érted.. Nem az a lényeg, hogy a gyereknek mi jó (ad absurdum mit akarok én, a gyerek anyja), nem. A fontos az, hogy neki jó, ő szeret vásárolni, és én gonosz megfosztom ettől az élvezettől.
Nem értem, mit nem lehet érteni azon, hogy SEMMIT NE HOZZ! NEM KELL! De én örüljek és legyek büszke rá, mert csak feleannyit hozott, mint eredetileg akart.

A gyerek meg, most már hogy mobilis, menekül. Egész idő alatt 2 centire nem mozdult el mellőlem, és sírt anyám kezében, aki - szintén többszöri explicit kérésem ellenére - nem teszi le a földre, hanem ölelgetni akarja. Mert az neki olyan jó. Szuper, csak a gyereknek meg nem az a jó. De hát ez mellékes.

Aztán eljött a gyerek ebéd ideje - ahol ugyanez ment zöldben. Mondtam, hogy jobb lenne, ha nem lennének itt a konyhában, mert úgy nehéz etetni, elvonják a figyelmét.. jaj, de csak egy kicsit, úúúgy szeretnénk látni, amikor eszik. Oké, de csak az első pár percet, mert nem tud nyugodtan enni. Jó. Mondanom sem kell, hogy onnan kezdve nem lehetett kirobbantani őket a konyhából. Anyám az idegesítő visongó cukiskodó gyereknek fenntartott hangján folyamatosan beszélt hozzá, apám meg fényképezte, persze vakuval.

Mellékszál, de ide kívánkozik, hogy ugyanez ment amikor még csak pár hetes volt is.
Léccí ne vakuval fényképezd, árt a szemének!
Katt!
Kértelek, hogy ne vakuval.
Nem volt vaku.
Hogyne lett volna, itt álltam, láttam.
Nem volt vaku.

A teljes hülyének nézésem. Ott állok, megkértem, csakazértis, és még hülyének is néz. És mindig, mindenen ez megy.

Mondanom se kell, hogy a gyereket végül nem lehetett rendesen megetetni, elfáradt, sírt, nyűgösködött, végül csak az adagja felét ette meg. Nem csodálom, abban a cirkuszi hangulatban nekem se lett volna kedvem. Már sírt a fáradtságtól, amikor ezredszerre próbáltam drága szüleimet végre kitessékelni, de nagyon lassan ment. Hihetetlen, hogy nem veszik észre magukat, még a cipő felvétele közben is megállnak elmesélni még egy sztorit.. aarrgghh

NAGYON, NAGYON KIMERÍTŐ minden ilyen alkalom, és ha nem jöhetnek elég gyakran (az ő saját mércéjük szerint), újabb sértődés, újabb vita, perrel fenyegetés (mert nekik jár, hogy láthassák a gyereket - a szeretet nevében). Egyszerűen nincs idegem az egészhez. 10 naponta ezt a pár órát összeszorított foggal kibírjuk, aztán megint van egy kis nyugi.

És persze anyám nem győzi hangoztatni, én micsoda rossz vagyok, ő mindent szeretetből csinál, és nekem semmi nem jó..

Erre meg már csak Feldmart tudom idézni (aki sokmindent beszél, amivel nem értek egyet, de ez speciel nagyon ott van):

"Hogy szeretek-e, csak az mondhatja meg, aki iránt szeretetet érzek. Hiába hiszem, hogy szeretem, ha a másik menekül előlem vagy sorvadozik a társaságomban. Szeretni valakit annyit tesz, mint jobbá, könnyebbé, szabadabbá tenni az életét. És persze nem várni érte semmit cserébe."

De a szüleim számára ez értelmezhetetlen, hiszen ők tudják, másnak mi a jó, és ha bele döglik is a másik, akkor is jó lesz neki, és kész.

Szóval ilyen napunk és éjszakánk volt tegnap.. remélem a mai nap jobb lesz.

(Ja, és negyedéves zárás van, ami a Cégnél mindig csupa öröm és bódottság, tegnap még este nyolc után is a főnökömmel beszéltem telefon (vagyis inkább ő velem, de mindegy))

De jó nekünk

Amikor felvették az adatainkat a betegirányításnál a Madarászban, megkérdezték, hogy még soha nem voltunk kórházban Macóval? Mert nincs benne a rendszerben (értsd, a Heim Pál rendszerében, ahova a Madarász tartozik, mert születni azért kórházban született, csak nem ott.) És hirtelen felsejlett előttem, mennyire szerencsések vagyunk, hogy nem, még soha.

Aztán álltunk a folyosón, amíg a doktornő a rendelés közepén elment vizitelni, és Macó türelmetlen lett, így elkezdtünk sétálgatni az épületben.

És láttuk a kis rácsos kórházi ágyakat, a pizsiben fekvő vagy szaladgáló kisgyerekeket, az aggódó arcú, szomorú szülőket.. és hirtelen hatalmas súlyként nehezedett rám, hogy gombóc lett a torkomban - mennyire, de mennyire jó nekünk, milyen szerencsések vagyunk, hogy mi csak azért vagyunk itt, mert Maci éjjel gyakran felébred és kellünk neki a visszaalváshoz. Semmi, de semmi baja, a gyerek ép és egészséges, vidám és jó étvágyú. Minden rendben van.

Intro - Alvásambulancia

Egy hete csináltuk köbö a tejpépes. nagyobb lyukú cumis etetéseket, amikor eljött végre az időpontunk a Madarász kórház alvásambulanciáján.

G még viccelődött is, hogy ha Murphy szeret minket, mire megyünk, nem is lesz gondunk.

Persze nem így lett - hiszen Murphy nem a barátunk -, így az alvás továbbra is rendkívül eklektikus (de főleg rövid).

Voltunk az ambulancián, ahol mindenki nagyon kedves volt, de mégis nagyon vegyes érzésekkel jöttem el - még emésztem egy kicsit, aztán majd megírom.

Ha valakit érdekel, itt találja:

http://heimpalkorhaz.hu/rendelo/alvaslabor/

(átalakította a kórház a honlapját, már nem a korábban említett linken, hanem a fentin található meg az elérhetőség).

Végül nagy nehezen f6 körül elaludt, és aludt f8ig - ezzel nyilván borítva az egész mai menetrendet, de legalább aludt még egy kicsit.

2.49 óta ébren van. Eleinte csak forgolódott, átvittem magamhoz. Párszor majdnem elaludt, de nem. Másfél óra után elkezdett nyűglődni. ivott, kapott tiszta pelust (persze kibontva lepisilte a ruháját és a hálózsákot is, így komplett átöltözés), kapott fogzásra bogyót, hátha az.. a nyűglődés 2 óra után dühös visításba váltott. Visszatettem az ágyába, hátha ott, de erre még egy fokozattal feljebb kapcsolt és jött az üveghangon visítás.. 5kor felébredt G a hangzavarra, most ő küzd vele, hátha a személycsere használ.. nem tudom, mi van ma megint...

Az alvásról - sokadszorra

Mivel én mindent kínos pontossággal logolok, ami Macóval kapcsolatos, feltűnt két dolog.

1. Mostanában még rosszabbul alszik, mint eddig, gyakrabban kel, több a nyűglődés, mint korábban.

2. Pár hete stagnál a súlya - megállt 9.2-9.3 körül, és hetek óta nem mozdul.

Számomra ebből az következik, hogy lehet, hogy éhes (de legalábbis nincs tele a pocakja), és azért ébred éjjel és nyűglődik hajnalban?

Pedig az esti cici utáni kiegészítő tápit nem szokta mind megenni. Sőt. Persze ennek is lehet több oka. Vagy nem éhes, vagy nem fér el több a gyomrában, vagy belealszik, mert elfárad, vagy elunja a pici lyukon szívogatni kifelé a löttyöt, és inkább aludna. Akkor. Aztán később meg éhes.

Így esett, hogy 2 változtatást eszközöltem:

1. Az S-es lyukú (méretezve vannak) cumisüvegeket kicseréltem M-es lyukúakra.

2. A 4. étkezést, ami eddig szopi volt (eddig ez volt: reggel szopi, délelőtt gyümi, kora délután zöldség, késő délután szopi, este szopi), lecseréltem tejpépre, mert ez laktatóbb, több a kalória benne és lassabban is emésztődik.

És láss csodát - na jó, csoda nem történt, nem alussza végig az éjszakát, de némiképpen jobban alszik, mint korábban. Értsd - nem 8-10-szer kelünk, hanem csak 5-7-szer. De hát ennek is örülünk.

Az M-es lyukú üveg bejött, sokkal több tápit eszik így, mint a kis lyukúból, gondolom frusztrálta, hogy lassan jött, meg sokáig, amikor nagyobb mennyiségekről volt szó.

A negyedik evés szopiról kanalazós tejpépre (BEBA rizs és szentjánoskenyér alapú cucc, ez volt itthon) cserélése nem volt teljesen zökkenőmentes. Eleinte azt hittem, a szopizás hiányzik, azért sír és cirkuszol, és ezért volt utána szopi is. De nemigen szopott már mennyiséget, meg nem is maradt meg a cicin, minden elvonta a figyelmét. Ezért az új elméletem ezzel kapcsolatban, hogy fárasztja szellemileg a kanalazás, hogy oda kell koncentrálnia, a kanálra, a nyelésre, az egész cécóra, és addigra ez már a harmadik kanalazás (a délelőtti mindig sima ügy, a második közepes kihívás, függően attól, mennyire fáradt éppen), ráadásul ilyenkorra már általában fáradt is, közeleg a lefekvés ideje szép lassan. Így ezt most nyugiban csináljuk, nagyobb szüneteket tartunk, énekelgetünk, és így megy is rendesen.

Az alvás továbbra sem egy világraszóló sikersztori, de javult ahhoz képest, amennyivel rosszabb lett a helyzet az elmúlt hetekben a korábbiakhoz képest. Szóval értitek.

A menetrend továbbra is: Apa altat 9 körül (most már néha elég a hátsimi, és ez világszenzáció, ilyen korábban nem volt). Mióta tejpép van, van, hogy 9-től akár éjfélig vagy 1-ig is alszik egyben, de nem mindig (múlt éjjel megint 3szor kelt ebben az idősávban). Apa ügyel hajnali 1-ig, utána áthozza hozzám a babamonitort, és amikor legközelebb Macó kel, én átviszem magamhoz a biztosított nagyágyamba. Így is kel a további éjszakában is 3-4-szer (jobb éjszakákon 1-2-szer), de legalább fekve maradhatok, és ez tök sokat számít.

Másfél hete csináljuk ezt a módosított evészetet - a múlt pénteki mérésnél megvolt megint a 20 deka hízás, ami Macinál a normának tűnik és így elérte a 9 és fél kilót, és kerekedik a pofija megint, így most már tuti nem éhes.

A BEBA tejpépet le fogom cserélni másra. A BEBA táp se jött be neki, szorulást okozott, amit végül a Milumil oldott meg, és most is az az érzésem, hogy eltömi, megakasztja az emésztését ez a pép. Majd körülnézek, biztos van a piacon olyan laktató éjszakai pép, ami az emésztésével jobban harmonizál.

Nyolc hónapos

Macó 8 hónaposan:

9490 gramm
74 centi
4-es pelenka, napi 4-5 darab

Fog: 0, az eddigi 5 hónapja tartó fogzási rohamok ellenére. Bár baromi kemény az ínye, szóval szerintem már ott lapulnak közel - de ezt már múlt hónapban is gondoltam (meg azelőtt is), és még mindig semmi.

Az alvás ebben a hónapban az eddigieket is alulmúlta, összesen egyszer aludt 5 órát egyben, ennél többet most egyszer sem. Sajnos átlagosan éjszakánként 6-8szor keltünk, volt sok éjszakai torna, hajnali visítás és gyors ébredés-visszaalvás is.

A nappali alvás kicsit nyugisabb, még mindig 2 és fél alvás van (délelőtt egy-másfél óra, kora délután 1 óra és késő délután fél óra, de nem mindig).

Az ujjszopás megint eltűnt.. jön-megy ez a szokás, úgy tűnik.

Nagymozgások terén iszonyat sokat fejlődött ebben a hónapban is. A kúszásból villámgyorsan mászás lett, amit pár nap alatt magabiztosra fejlesztett, majd felült, és felállt. Most a kapaszkodva lépegetést próbálja, hiába nem bátorítjuk, csinálja ő bátorítás nélkül is - egész nap :)

Baromi bátor - sokkal bátrabb, mint amilyen ügyes, mindenre felkapaszkodik, felmászik, feláll, így van fejkoppanás bőven, hiába vagyok folyton a sarkában.

Finommozgás: múlt hónaphoz képest nincs érdemi változás, továbbra is ügyes, szerel, forgat, nézeget. Újdonság, hogy egyik tárggyal üti a másikat, és ha az hangot is ad, még jobb :)

Továbbra is mindent rág, mégpedig fájdalmas erővel. A rágókák smafu, ujjunk, habtabi szőnyeg széle, kanalak, papucsok, kábelek a menők. 

Most már pakol is. Mivel mobil lett, bejárja a lakást, és pakol. Jelenlegi kedvenc a föld és a kis kövek kipakolása a virágcserepekből. Hurrá.

Sokat mosolyog, és próbálgatja a hangját, néha fél órákig is hangosan kiabál, sikongat. Nagyon élvezi :)

A napokban észleltem, hogy megérti, hogy "nem" :) Két-három dolog van a lakásban, ami "nem", ezekre következetesen mondjuk, hogy "nem", és elvisszük onnan (radiátorcsonk, konnektor, ilyenek). Most már nem is kell elvinni. Odamegy, megáll, és amint meghallja, hogy "nem", eljön magától (vagy cinkosan felnéz, és csak azért is odanyúl ;) )

A könyv szerint 8 hónaposan az alábbiakat kell tudnia (a felső csoport a minimum, lefelé haladva az egyes csoportokat egyre kevesebb gyerek tudja az adott korcsoportból, de akár tudhajta is):

• lábai elbírnak valamennyi súlyt - igen
• maga megeszik egy kekszet - nem próbáltam
• kis tárgyakat az ujjaival gereblyézve összeszed, felvesz - igen
• hang irányába fordul - igen
• keresi a leejtett tárgyakat - igen

valószínűleg tudja az alábbiakat:

• tárgyakat áttesz egyik kezéből a másikba - igen
• állni valamibe belekapaszkodva - igen
• ellenkezik, ha el akarunk venni tőle valamit - igen
• küzd, hogy elérjen egy hatósugáron kívül elhelyezkedő játékot - igen
• kukucsol - igen
• hasról ülő helyzetbe kerülni - igen

lehet, hogy képes:

• kúszni vagy mászni - igen, mindkettőt
• ülésből álló helyzetbe húzni magát - igen
• kis tárgyakat a hüvelyk és egy másik ujja közé fogva felveszi - igen
• kimondja, hogy "mama", "dada", de nem célzottan - nem

esetleg tudhat:

• tapsol vagy integet - nem, de pacsit ad, tenyérrel üt minden felületet :)
• bútorba kapaszkodva sétál - még nem, de már próbál lépegetni
• pillanatokra megáll egyedül - nem
• megérti a "nem"-et (de nem mindig engedelmeskedik) - igen

Ebben a hónapban baromira belehúzott a mozgásfejlődésbe, és nagyon élvezi, hogy most már egészen messzire és magasra is eljut.

Kalandozások kora, avagy szelektív szorongás

Nagy csibész ez a Macó. A szeparációs szorongás tombolt talán 2-3 hétig, aztán átváltott szelektívbe. Ugyanis visítás van, ha én kimegyek a szobából, de ő simán elvándorol mellőlem a lakás másik végébe, bőven látótávolságon kívül, egyetlen mukk nélkül. Egyszercsak fogja magát, és engem otthagyva a játékok között eliramodik a messzeségbe.

Szerencsére közben rájött arra is, hogy utánam tud jönni, így csak 1-2 ütemet sír, amikor kimegyek, és aztán elindul utánam. Ilyenkor két eset lehetséges - vagy utolér, és akkor megint velem van, vagy menetközben eltereli valami a figyelmét, leül játszani, és elfelejti, hova indult :) nagyon cuki.

Vicces különben, hogy keresi az apját is, és már tudja, hogy őt főleg a dolgozószobában találja, így időnként nekiiramodik, és bekóricál a dolgozóba, bekuporodik Apa íróasztala alá, és szórakozik az XBox pedálrendszerével, ami ott tárolódik :)

Néha a hálóba is elvándorol egyedül, ott is vannak jól rágható kábelek (állólámpa), meg simán körbejár a körbejárható konyha-étkező-nappali-folyosó kerengőn is.

Mivel már sokat mászkál a folyosón négykézláb, kitiltódtak a cipők a lakásból, a lépcsőházban az ajtó előtt van az új helyük, így Macó nyugodtan felnyalhatja az előszobát is, ha jól esik neki.

Első hónap munka

Hát izé.

Hivatalosan már egy hónapja dolgozom, de ha nem csinálhatnám a munkámat itthonról, és nem lenne ilyen mértékben ellenőrizhetetlen és rugalmas amit csinálok, akkor nem menne és nem is csinálnám.

Egyrészt, ha nem lehetnék itthon, nem tudnám minden nap egész nap nélkülözni Macót. Így, hogy itthon vagyok, azért sokszor kimegyek, kicsit megszeretgetem, játszunk, megetetem, stb. Szóval azért nem vagyunk teljesen egymás nélkül.

Másrészt erős túlzás lenne azt mondani, hogy ugyanolyan a teljesítményem, mint korábban. De hát végülis ez így fair, ez a kiegyenlítő igazságosság, ahogy a németek nevezik (ausgleichende Gerechtigkeit), hiszen a 9 év alatt, amit a cégnél töltöttem, vagy egymillió kifizetetlen túlórát produkáltam (nem mérik, így nem kell kifizetni, mindenki rugalmasban dolgozik), rendszeresen dolgoztam a 40 órás munkahetem helyett 60-70, de néha 80 órákat is, nem is ritkán. Most egy kicsit ledolgozok ebből a felgyülemlett többlet-teljesítményből.

Az első hetet azzal töltöttem, hogy megpróbáltam úrrá lenni az inboxomban felgyűlt sok száz levélen, adminisztrációs kötelezettségen, új laptopot kellett rendelnem (a TGYÁS ideje alatt futott ki a lease, most várom az újat) és orientálódtam, valamint megpróbáltam visszaszokni arra, hogy gondolkoznom kell. Ez eleinte nagyon nehezen ment, nagyon tompa volt a fejem, de ez egy idő után azért sokat javult a helyzet. Még mindig nem vagyok a régi önmagam, gondolom a kialvatlanság is sokat ront a szellemi teljesítményemen, de azért alakul.

A második héten is orientálódtam, azaz beszéltem ezzel-azzal, igyekeztem felvenni a fonalat, de a főnököm akkor még nem nyilatkoztatta ki, kinek mi a dolga - ugyanis mi a főnökömmel együtt szigorúan véve szumma 3-an vagyunk a szűk értelemben vett csapatban, de évek óta soha nem volt olyan, hogy mindhárman egyszerre dolgoztunk volna, volt, hogy ő volt szülésin, volt hogy én, volt hogy a kolléganőm volt tartós betegszabin (bő egy évig), így volt olyan időszak, amikor mindhármunk munkáját én csináltam egyedül, meg olyan is, hogy csak két ember helyett dolgoztam - de korábban olyan, hogy mindhárman dolgoztunk volna, még nem volt, így nem volt forgatókönyvünk arra, hogy ebben az esetben ki miért felelős :) Aztán a  főnököm végre megszülte a munkaterületek felosztását, és a kolléganőmmel elkezdtük átbeszélni a mostmár hozzám tartozó területeket.

Közben kaptam pár tingli-tangli feladatot, amik nagy falatnak hangzottak, de aztán relatív kevés munkával látványos eredményeket lehetett produkálni.

Így egyelőre nem túl nagy energiabefektetéssel fenn tudom tartani a hasznosságom látszatát :)

De azért kezdenek beindulni a dolgok, és ahogy egyre több nem operatív területen kapok szabad kezet, magamat ismerve nyilván megint bele fogok temetkezni és megpróbálom majd a lehető legjobbat kihozni a  dolgokból, de egyelőre tartom magam.

És végülis ahhoz képest, hogy majdnem egy évig 2 ember munkáját csináltam, és a terhességem végén már mindhármunk helyett dolgoztam egyedül (a főnököm 4 hónappal előttem szült), felüdülés csak a saját, egy emberes munkámmal foglalkozni :)

De azért nem könnyű. Minden nap nehezen veszem rá magam még mindig, hogy becsukjam a dolgozószoba ajtaját, és nekiüljek a dolgoknak. Az irodába nem gyakran megyek, hetente - 2hetente egyszer. Ez most nem hiányzik, a legtöbb kolléga, akit szerettem bent már nem dolgozik ott, munka-jellegű dolgom meg nincs senkivel a budapesti irodából, így nem vagyok motivált a bejárásra. Mivel benne vagyok a magyar iroda vezetésében, az ilyen jellegű megbeszélésekre bemegyek, meg azokon a napokon, amikor az Erzsébet utalványokat lehet átvenni, de nem viszem túlzásba a bejárást, hiszen igazából nincs miért.

Hát ez. Régen ennyit köbö a szabim alatt dolgoztam, de hát változnak a dolgok, most mások a prioritások, nem vagyok hajlandó széthajtani magam a Cégért jelenleg - megtettem 9 évig - , most Macó az első.

Orthopédus kontroll

Tegnapelőtt voltunk 3 hónap elteltével kontrollon a jónevű (és jó drága) magán orthopédus doktornéninél Macóval. 

Múltkor megállapította a kötött csípőt, a feszes izomzatot és az egyensúlytalanságot a húzó és feszítő izmok között, valamint egy enyhe féloldalasságot. Hallva, hogy járunk dévényezni lemondóan legyintett, hogy ha nagyon akarom, járhatunk, nem árt, bár szerinte felesleges. Majd ennek fényében mindössze egy a gyerek nyakára ható felhúzós gyakorlatot rendelt el, és kontrollt 3 hónap múlva, azaz most. Igazából már akkor sem értettem, hogy miért legyintett a Dévény tornára, és mitől remél javulást, ha gyakorlatilag nem adott tornagyakorlatokat a fent felsorolt problémák orvoslására, de mindegy, Én azért voltam ott, hogy megnyugodjak, hogy komoly baj nincs, minden mást meg a dévényes konduktorral és a gyógytornásszal intézünk.

Azóta jártunk szorgalmasan dévényezni meg gyógytornára, felváltva, és Macó mozgásfejlődése rohamléptekkel haladt.

Most a doktornéni (ismét) megUH-zta a csípőjét, kicsit megmozgatta a lábait, majd megkérdezte tőlem, mit tud? Kúszik, mászik, ül és pár napja magát felhúzva álldogál. Erre: Hú, hát akkor ez egy tökéletes gyerek, sőt, lekörözte a korcsoportját, AZONNAL hagyjuk abba a dévényt és a gyógytornát, a gyereknek másznia kell, ne erőltessük a járást. 

Bepróbálkoztam, hogy azért én a  dévényt még nem hagynám, a gyerek továbbra is enyhén féloldalas és a lábát még mindig kismajmos fogó tartásban befeszítve tartja, a kezét is csak nem régen engedte el az ökölbeszorításból, de megkaptam erre, hogy de elengedte, akkor minden jó, semmi további nem kell. De hát húzza még mindig kicsit az egyik lábát mászás közben, és ülve az egyik oldalra dől, ezen dolgozik a gyógytornász, hogy ezeket korrigálja... Felesleges. A gyerek tökéletes, hozzá se kell többet jönni, csak ha valami feltűnően furát észlelek rajta. x ezer forint, viszont látásra. 

Ja, és a leletre már az került: "hypotónia miatt dévény kezelésre járt". Ebbe már nem is akartam belekötni, hogy pont nem hypotón, hanem feszes izomzatú, ami épp az ellentettje, szóval mindegy.

Összességében nem voltam boldog. Azt éreztem, hogy magában azt gondolja, hogy megint egy túlaggódó anyuka, minek lopja itt az időmet, amikor a gyereknek semmi baja nincs..

Pedig a feszes izomzat, a féloldalasság igenis gond. Gond a mozgásfejlődésben, gond az alvásban.. és igen, szerencsére mindene mozog, semmije nem deformált, törött vagy vérzik, de azért én adok a nüanszokra, az én gyerekemnek számomra nem elég jó a "nem rossz". Szerintem nem csak a kirívóan kritikus esetekkel érdemes foglalkozni - különösen magánrendelésen.

Tegnap voltunk gyógytornán - ahol anélkül, hogy mondtam volna, mit mondott az orthopédus, a gyógytornász azt mondta, most kicsit szüneteljünk, gyakorolja a gyerek a mászást, csináljuk vele a helyes mászás berögzülésére irányuló gyakorlatokat, meg kaptunk gyakorlatokat a féloldalas ülés korrigálására, de összességében jöjjünk most kevesebbet, nem kell tovább fejleszteni jelenleg Macót, koncentráljunk a mozdulatok helyes rögzülésére, sőt, ne bátorítsuk vagy segítsük a felállást egyáltalán. Ha csinálja, oké, nem kell ellökni, de ne bátorítsuk, most másznia kell, foglalkozzunk azzal. Aztán pár hét múlva megint ránéz majd, hogy hogy állunk, és akkor meglátjuk, hogyan tovább.

Na, nekem ez sokkal szimpatikusabb volt, mint amit az orthopédus mondott. Sajnos egyre mélyül az a meggyőződésem, hogy az orvosok csak akkor hajlandók bármit csinálni, amikor (már) nagy a baj. Kisebb eltérések esetén szerintük az semmi. Most is azt mondta az orthopédus, hogy minek a dévény, így most 7 hónaposan állt fel, amúgy meg 15 hónaposan állt volna fel, hova sietünk? De nem sietünk, csak nem akarom, hogy hátránya legyen, hogy rosszul alakuljanak ki a szinapszisok a kis agyában, hogy suta legyen a mozgása, hogy féloldalasak legyenek a mozdulatai. Ennyi. De a doki szerint ez mind érthetetlen, ugye, mert hiszen torna nélkül is felállt volna, csak később.

Szóval marad a meggyőződésem, hogy mindennek nekem kell utána járni, mert az én és a gyerekem egészsége és optimális fejlődése rajtam kívül senki másnak nem fontos. Nem vagyunk érdekes eset (szerencsére), így nem érdemes velünk foglalkozni.

És örülök, hogy olyan dévényesünk és gyógytornászunk van, akik együtt dolgoznak, és akik nem arra mennek rá, hogy minél több pénzt hagyjak ott náluk, hanem maguktól javasolják a kevesebb kezelést és a szünetet, a gyerek érdekében.

Mert igenis az a fontos - a gyerek érdeke.

Tejmentesség

Amikor elkezdtem írni ezt a bejegyzést, még arról akartam írni, hogy minden jó végre a tehéntejjel.. de nem.

Már egy ideje eszem újra tejszínes, tejfölös dolgokat, és ugyan nem nem vittem túlzásba, de nem is jöttek ki megint a pattanások rajta. Pár hét múlva ezen felbátorodva a reggeli kókusztejes ovomaltinom helyett elkezdtem újra rendes tejjel inni a maláta kakaót.

Jó pár napig nem volt semmi változás, épp örömködni kezdtem, hogy hurrá, végre ebben normalizálódunk - mire újra elkezdett pattanásos lenni a pofija. Pár napig figyeltem, majd ismét kukáztam a tehéntejet, vissza a kókusztejhez. El is tűntek a patik sitty-sutty.

Úgy látszik tehát, hogy a feldolgozott tehén tej most már oké, de eredeti formájában továbbra sem bírja Macó. Majd pár hónap múlva újra megnézzük..

Mozgásfejlődési roham

Eredetileg még pár napja arról akartam írni, hogy már milyen szépen mászik, erre elrohantak mellettem az események - már nem csak mászik, de stabilan ül, térdel, és dolgokon felhúzva magát rendesen a talpán ácsorog is. Le vagyok döbbenve, milyen gyorsan fejlődik..

Augusztus közepe-vége felé kezdett el folyamatosan kúszni, és ezzel egyidőben négykézláb ringatózni is. Majd szeptember első hetében már egy-egy óvatos lépést megtett mászva is, ami szeptember közepére már folyamatos mászássá fejlődött. Egy ideje már nem is közlekedik kúszva, csak mászva, és azt is jó gyorsan és magabiztosan. Pár napra rá 14-15.-e körül láttam először, hogy rendesen egyenes háttal felült a félfenekes oldalt támaszkodós üléskezdeményéből, amit addig csinált, azóta már stabilan, szépen ül is. Ezzel egy időben kezdett feltérdelni, magát dolgokon térdelésbe felhúzni, majd állásba is. Pár napig balerina spiccen, meg kifordult lábbal, de hamar rájött, hogy stabilabb a talpán állni, és tegnap óta rendesen a talpán ácsorog, dolgokba kapaszkodva. Tegnap egész nap ment a feláll - leül - feláll - leül sorminta :)

Elvek a sutba

Valaki írta egyszer, már nem emlékszem, ki volt az: "Régen elveim voltak, most gyerekem van."

Ez nagyjából összefoglalja a dolgokat.

Senki nem mondhatja, hogy nem próbáltuk meg. Macó 2 hónapos korától a saját kiságyában aludt, már amennyit. Az elaltatással meg a külön szobában alvással nem is volt soha gond, csak a gyakori ébredésekkel, ami gyanúm szerint a feszes izomzat következménye, legalábbis részben biztosan. Részben anyai örökség is, mert sajnos én magam is pocsék alvó vagyok (bár az alvásigényem nagy (lenne), nem vagyok jó elalvásban, visszaalvásban meg még kevésbé :( ). Meg ki tudja, mi minden okoz még gyakori ébredéseket és nehéz visszaalvást.. 

A sírva hagyás emiatt (se) nem jön nálam szóba, hiszen szerintem a feszesség a ludas, nem hinném, hogy a frusztrálással bármit megtanulna, csak behergelné magát.

Így az elmúlt bő 5 hónapban éjszakánként 4-9-szer keltünk Macót visszaaltatni. Ez még G-vel kettőnkre elosztva is sok, és most értük el a bot végét, azt hiszem. 

G keményen állja a sarat, bár látszik rajta, hogy fárad. Viszont én elkezdtem fizikai kimerültségi tüneteket produkálni: különösebb ok nélkül folyamatos szédülés, hányinger*, hasmenés - a szédülés ráadásul fekve is megvan, sőt, az egyik oldalamra fordulva rémessé fokozódik. Volt ilyenem már korábban is az elmúlt 10-15 évben néhányszor, Németországban ki is vizsgáltak, még meg is CT-ztek, de nem találtak semmit, így abban maradtunk, hogy stressz/kimerültség tünet. És sure enough, általában akkor jelentkezik ez, amikor már nagyon a végét járom ilyen vagy olyan okból. Szóval megkaptam a figyelmeztetést a testemtől, hogy ez így nem megy tovább.

Egy darabig csöveztem a gyerekszobában a földön, így legalább közel voltam, de ez nem nagyon tett jót az öreg csontjaimnak, pár hét után minden tagom fájt (ágy nem fér be sajnos). Pár hajnalban végső kétségbeesésemben, amikor 5kor már nem tudtam mit kezdeni vele, végül megpróbáltam odavenni magam mellé a földre egy kis további pihi reményében, bár az együtt alvás nekünk nem ment korábban soha - és láss csodát, volt, hogy működött, és hajlandó volt még mellettem egy-egy órácskát szundítani.

 

Ekkor kezdtem elqrvulni - lehet, hogy mégis menne nekünk most már az együtt alvás? Úgy tűnik, szerencsére az ágyam-szopi asszociáció, amivel korábban küzdöttem, megszűnt, már nem követelte automatikusan a cicit, amikor meglátta az ágyamat, így egy ellenponttal kevesebb. Szóval elkezdtem hajnalban nem a földön, hanem az ágyban magamhoz venni, és sokszor működött is (nem mindig). És NEM KELLETT FELKELNEM. Hanem fekve, félálomban is intézhettem a visszaaltatást. Micsoda megkönnyebbülés. Alvás szempontból nem sokkal jobb, de legalább fizikai igénybevétel tekintetében előrelépés. És elkezdtem egyre korábban magamhoz venni - eleinte csak 5körül, hogy 6ig kitoljam a reggeli kelést, aztán már 4kor.. és így haladtunk.

Viszont egyre aktívabb, én meg egyre inkább paráztam, hogy lemászik az ágyról. hiába raktam körbe hatalmas párnákkal az ágyat - azok értékes helyet vettek el, Macó pedig személyes kihívásnak tekintette, hogy megmássza a párnákat, mígnem egyik hajnalban arra nyitottam ki a fél szemem, hogy már félig lóg le az ágy széléről, és vidáman igyekezik a mélybe. Ébren se voltam, reflexszerűen kaptam el a lábát még az utolsó pillanatban, mielőtt lezúgott volna.

Erre fel másnap - ez néhány napja volt - elkezdtem kutatni, milyen korlátok, leesésgátlók kaphatók - hiszen az együtt alvásnak egy komplett iskolája létezik, biztos van erre megoldás.

Hát nincs. Az együttalvás iskolája úgy tűnik azon alapul, hogy anya és apa között alszik a gyerek, eszébe se jut senkinek, hogy legalább apát hagyjuk aludni, ha már anyának se így, se úgy nem lehet. Mi meg G horkolása (3 műtétje volt, átmenetileg mind használt, de aztán mindig visszaromlott) miatt amúgyis külön szobában alszunk, így nekem kell valami az ágy szélére, ami meggátolja Macót abban, hogy levesse magát az elég magas duplaágyamról.

Végül ezt és ehhez hasonló (más színű, mintájú, de azonos elvű) dolgokat találtam:

Ez ugyan hivatalosan csak 18 hónapos kortól ajánlott, és arra való, hogy a nagyobb gyereket meggátolja abban, hogy álmában leessen az ágyról, de végül arra jutottam, hogy ha arra jó, Macót is bent tartja az ágyban.

Ez egy műanyag rácsos valami, ami lehajtható (halleluja, nap közben nem kell rácsos ágyat nézegetnem) és a matrac alá nagy fém rudak mennek be, amik helyben tartják. Olyannyira, hogy a matrac másik végén ki is jön egy kis kanyarral, átfogva alulról a matracot és meggátolva, hogy a matractól el tudjon távolodni a rács. Na, ezt a kis fém felhajló alkatrészt távolítottam el az első éjszaka után, mert örökké ráfeküdtem, és nem volt túl kényelmes. A mi ágyunknál meg a matrac amúgyis bőven a feléig süllyesztve van az ágykeretbe, így a keret fogja a rácsot is, nem tud eltávolodni a matracból. Így is megy vagy bő fél méter fémrúd be a matrac alá, ami egy tisztességes matrac súlya esetén már elég jó ellensúly, jól tartja a rácsot, nem tud elmozdulni. Kipróbáltuk :) 

Szóval Macó legurulni nem tud. Viszont ha nagyon akar, fel tudja húzni magát rá (kb 50 centi magas a kerítés), és ad absurdum át is vetheti magát rajta (gondolom), de ekkora mozgolódásra bízom benne, hogy felébredek majd. Engem elsősorban most az ágyról csöndben lekúszás-lemászás-leforgás aggaszt.

Szóval ilyenből vettem 3 darabot, a brendonos eladó rosszalló tekintetétől sújtva, és szigorúan saját felelősségre, hiszen ez nem erre való, hanem nagyobb gyereknek. Olyanjuk viszont nincs, ami az én céljaimra kellene, így nem érdekelt a rosszalló tekintet. A műszaki tapasztalatom alapján felmértem, és szerintem ez nekünk biztonságos, kész. Mindenki döntsön saját felelősségére.

Szóval vettem 3 darabot, némely alkatrészt kukáztam (felhajló hátbaszúró elemek), és szépen körbebástyáztam a Macónak szánt oldalt és lábfelőli részt az ágyamból. Macó kapott egy délutánt, hogy megismerkedjen a konstrukcióval, megkapargassa, megnyalogassa a rácsot - hogy mindezt ne az éjszaka közepén tegye, ráizgulva az új tárgyra.

Azóta biztonság szempontjából meg vagyok nyugodva, és több hely is marad az ágyban :)

G-vel abban maradtunk, hogy részleges együttalvás lesz - továbbra is ő altatja Macót 9kor a kiságyban, és 11-éjfélig ő ügyel, és visszaaltatja, ha szükséges, majd éjfél körül áthozza nekem a babamonitort, és a következő felkeléskor én áthozom Macót magamhoz, majd az éjszaka további részét  velem alussza. Így G-nek jut 7 óra alvás, nekem meg pár óra zavartalan alvás plusz az, hogy nem kell felkelnem, ha igény van rám, vízszintesben is intézhetem a dolgokat, ami azért sokat jelent.

Azért a kavarás, mert egyrészt nem akarjuk, hogy teljesen elszokjon a kiságyától, azaz inkább legyen az elalvás továbbra is ott, másrészt halványan remélem, hogy egyszer majd valamennyire normalizálódik az alvás, nem kell majd este 9kor feküdnöm, hogy életben maradjak, és kialakulhat 9 és 11 között valami felnőtt idő G és jómagam számára, amit ad absurdum magunkra is fordíthatunk. Majd, egyszer.

És igen, tudom - most rontjuk el a következő x évre, és baromi nehéz lesz visszaszoktatni a saját ágyába, stb.. de nem érdekel. Ez majd future-me problémája lesz, ezzel majd akkor foglalkozunk. Itt és most aludnunk kell, legalább valamennyit, néha. Senki nem mondhatja, hogy mi nem próbáltuk meg. Ennyi. Eddig tartottak az elvek, most már a túlélés a tét. Jó, ez kicsit drámaian hangzik, de nagyon-nagyon fáradt vagyok. Rájöttem, hogy ennyit nem érnek az elveim.

Majd referálok, hogy alakul az alvás, milyen hatással van az együttalvásos konstrukció a dolgokra (és emberekre). Egyelőre még alig pár éjszaka telt így, azok nagy többsége sem teljesen ezen forgatókönyv szerint, de remélem beállunk lassan, és meglátjuk, jobb ez így, vagy rosszabb.

* nem, tutira nem vagyok terhes

Ma új rekordot döntöttünk, hajnali 1.12-től 4.21-ig nyomta a tornázást, teljes 3 óra 9 percet az éjszaka közepén, és végül némi vinnyogás keretében csak úgy sikerült elaludni sokadik nekifutásra, hogy erősen magamhoz szorítottam és nem engedtem mászkálni.. kvázi lefogtam. F7ig volt képes aludni, majd a fáradtságtól tántorogva újra kezdte a mászkálást, és olyan üvöltést adott elő arra, hogy megpróbáltam átölelni, hogy inkább felkeltünk.

Ráadásul hajnal 2kor még G-vel is veszekedtünk egy sort a feje fölött, mert ő meg szokás szerint rábólintott majd leszarta a megbeszélteket, hiszen ő aztán sokkal jobban tudja nálam, nekem mi a jó, és inkább szívatja magát, a gyereket meg engem is fél éjjel, ahelyett, hogy csak azt csinálná, amit megbeszélünk. Csökönyös, mint egy szamár, és hajnalban már agresszív is, ilyenkor már nem lehet beszélni vele.
Komolyan nem értem, miért hiszi, hogy jobban tudja, nekem mi lenne a jobb?! Akaratom ellenére akar "megmenteni", és nem fogja fel, hogy nekem így szarabb. De ez jellemző rá, mindig ez van. Komolyan nem értem, miért kell a saját hülyeségét mindenáron áterőltetni mindenkin, hogy aztán mindenkinek jó szar legyen, de ő szenvedő hősnek érezhesse magát, én meg a hálátlan vagyok, aki még azt sem tudja, mikor jó neki és nem átall panaszkodni. Aarrgghh.

Szeparációs szorongás

Nagyon úgy tűnik, hogy circa egy hete úgy igazán beindult a szeparációs szorongás.
Eddig jól bírta, ha jöttünk mentünk, bár nem szeretett egyedül maradni, de bárkivel jól elvolt.
Most nem kell már az se, hogy kimenjek az ajtón, elég, ha elindulok a szobából kifelé irányba, már kitör a vészsírás, és kúszva-mászva, zokogva elkezd teperni felém, mintha azt sírná "ne hagyj itt"!! Megszakad a szívem. Szóval jelenleg egyetlen pillanatra se lehet egyedül hagyni. Elég, ha kiszagolja a szándékot, hogy menni készülök, már szirénázik.
A szitterrel eddig jól elvolt, és működött az, hogy napközben, amikor volt egy kis időm, kijöttem a dolgozószobából, játszottunk, aztán mentem vissza dolgozni. Most minden egyes ilyen kör fél óra sírással végződik, így mostanában ez nem fog így menni. Amikor délelőtt ott hagyom J-vel, kicsit szipog, de aztán beletörődik és jól elvan vele. Egészen addig, amíg újra meg nem lát, mert akkor már csak én vagyok jó és indul a műsor. Így egyelőre a napközbeni játék storno, nyugisabb neki, ha nem zaklatja fel magát napjában többször a távozásomon :-(

Egy korszak vége

.. hogy repül az idő..

Tegnap lejjebb szereltük a kiságyat.. Macó nem kisbaba már.. nagyon fura.

És azt hiszem, abszolút az utolsó pillanatban voltunk, mert tegnap délután már mindenen húzta fel magát, kitartóan próbál felállni, és egy egy bizonytalan pillanatra sikerült is neki már.

A térdelés viszont magabiztosan megy, így újabb 20 centivel kellett emelni a lakásban a bababiztos terület határát.

Hajnali torna reloaded

Pár hét nyugi után útja elkezdődtek a hajnali tornaórák..  4-f5-től 6-ig kúszik-mászik fel s alá az ágyban, majd beájul még egy órácskát aludni..  aarrgghhh

Gondolom ismét intenzív mozgásfejlődés van, az jön ki ilyenkor hajnalban. A múltkor a kúszás beindulásának környékén volt ugyanez, most a mászásra tippelek. Elkezdte gyakorolni, pár lépést meg is tesz mászva napjában számtalanszor, de aztán inkább hasra vágja magát, ha siet. Szóval ez a mászás még messze van a begyakorolt, rutinszerű mozgástól, talán ezen dolgozik éppen.

Új napirend

Változtattunk a napirenden, mégpedig két okból / irányból is.

Volt ugye nekünk egy este 11-es álometetésünk, amit már egy ideje el akartam hagyni.

Emellett meg az látszott, hogy a 7-f8-as fekvés nem okés. Egyre nagyobb meló volt a fektetés, egyre látványosabban nem akart még aludni, hatalmas küzdelembe torkollott egy ideje már mindig a dolog. Így egy idő után kikristályosodott, hogy értelmetlen erőltetni a korai fekvést, mindegy, mikor fektetjük, aludni nem fog korábban, csak mindenki szív.

Ez volt a régi napirend:

6.30 ébredés, evés

9.00-11.00 alvás (valamikor másfél órát ilyen tájban)

11.00 evés

12.30-14.30 alvás (valamikor egy órát ilyen tájban)

15.00 evés

16.00-17.00 alvás (valamikor fél órát ilyen tájban)

18.30 fürdés

19.00 evés

19.30 alvás (LOL)

23.00 álometetés

A lefekvést eltoltuk f9-9re, azaz most f8-8 körül van fürdés, de akkor az evéseket is át kellett variálni, mert 3-tól f9-ig nem nagyon akart volna éhen lenni.

Így be lett vezetve egy 6 óra körüli evés, ami nagyjából a régi fektetéskori evésnek felelt meg, és pluszban bejött egy fekvés előtti evés is.

Az álometetést nem mertem azonnal elhagyni, így maradt az is, kiadván így 6 evést egy napra. Ennek hamar meg is lett a látszatja, Macó elkezdett gömbölyödni mint a kis Michelin emberke :) 

Viszont az álometetéskor már egyre kevesebbet evett, egy hét után már csak szimbolikus 40-50 grammokat. Így döntő lépésre szántuk el magunkat, és egyszerűen elhagytuk az este 11-es evést, felkészülvén arra, hogy megszokásból ébredni és reklamálni fog.

Ezzel mázlink volt, egyetlen egyszer sem ébredt fel emiatt, nem volt reklamáció, így ez az átállás simán ment.

Most a későbbi fektetéssel az elalvás körüli küzdelmeket is kiküszöböltük, már elég fáradt ilyenkorra ahhoz, hogy 5-15 perc alatt elaludjon. A nagy kérdés csak az, hogy meddig alszik, mert éjfélig akár fél óránként is ébred néha. Éjféltől 5-ig kialakulóban van egy nyugisabb darab, ha szerencsénk van ilyenkor végig alszik, ha nincs, akkor ez is több darabból áll, majd hajnal 5 után megint nyugtalanabbul alszik 6-7ig, függően attól, mennyire tudta kipihenni magát éjjel. Nyűgösebb éjszakák után ráhúz reggel még egy kicsit, persze nyilván kisebb darabokban, ha viszont jól aludt, akkor már fent dumálgat 6 körül :)

A jelenlegi napirend:

6.30 ébredés, evés

9.00-11.00 alvás (valamikor másfél órát ilyen tájban)

11.00 evés

12.30-14.30 alvás (valamikor egy órát ilyen tájban)

15.00 evés

16.00-17.00 alvás (valamikor fél órát ilyen tájban)

18.00 evés

19.45  körül fürdés

20.00-20.30 körül evés

20.30-21.00 körül alvás

Szóval megszabadultunk az álometetéstől, és végre napközben eszik 5 alkalommal, ami egész normálisnak hat.

Kiderült az is (de jó, hogy mindenre van adatom, ugye? :) ), hogy az éjszakai alvásigénye 8 és 9 óra között mozog, közelebb a 8 órához. Akármit csinálunk, ez nem egy éjszaka 12 órát alvó gyerek, így kár a gőzért és a küzdelemért a korai fekvéssel, teljesen felesleges. Feküdjön akkor később, ha neki így jobb.

Így most kábé velem egy időben fekszik - az én alvásigényem is 8-9 óra lenne éjszaka és a sok keléssel muszáj hamar feküdnöm, így is nehezen bírom - csak éppen lehetőleg egy darabban szeretném azt a 8-9 órát. De hát nem lehet mindent, ugye :)

Statisztika

Ha valakinek hiányzott volna, egy kis statisztika következik az elmúlt 7 hónapról, ugyanis most, hogy megint gép előtt ülök napi sok órát, nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy ne nézzek egy gyors elemzést az eddigiekről.

Evés:

Elég jól látszanak az ugrások, ahogy a 2. és a 6. hónapban elkezdett többet enni az aktuális növekedési ugrások okán. Sajnos soha nem volt elég tejem ahhoz, hogy teljesen anyatejes legyen, és eléggé fluktuál az anyatej mennyisége és aránya, de attól tartok, ez most már csökkenő tendenciába megy át a jövőben. Annyira nem baj, végülis elég sokáig tudtam eddig is szoptatni, és már haladunk a hozzátáplálással. Remélem azért még egy éves koráig kitart valamennyire a tej..

Alvás:

Az első hónapot kivettem, mert az nem releváns (első 2 hét bilirubin-álom, meg ott még nem vezettem rendesen a dolgokat).

Látszik, hogy a 4. hónap volt a horror, az egész hónapban nem sikerült 3 órát egyben aludni éjjel - ez volt a remek átfedéses hónapunk, amikor még hasfájós volt, de már fogzott is.

Utána javult a helyzet, voltak egész hosszú, 7+ órás alvásai is (tehát tudja, hogyan kell sokat aludni egyben, fizikailag/idegrendszerileg képes rá), de sajnos nem túl gyakran, és az, hogy hány darabban tudjuk abszolválni az éjszakát átlagosan, sajnos romlik. Gondolom egy darabig a hasfájás volt a ludas, majd a fogzás, a mozgásfejlődés, és most a szeparációs szorongás - illetve ezek tetszőleges kombinációi is előállnak különösen szar éjszakákon.

Szóval a 7. hónapban átlagosan 5-6 darabban abszolváltunk egy-egy éjszakát (19:30-7:30), és ez érzésre a 8. hónapra sem javult, de ehhez számok majd csak a hónap betöltése után lesznek.

7 hónap alatt pontosan 24 éjszaka sikerült 5 órát vagy annál többet egy darabban aludni - viszont az elmúlt 3 hónapban havonta átlagosan nagyjából ugyanannyiszor fordul ilyen elő, azaz nagyjából 8 relatív jó éjszakánk van egy hónapban, és sajnos egyelőre nem rajzolódik ki javuló tendencia.

Hát így vagyunk.. 

A Kisfiú, Akinek Semmit Sem Szabad

Elindult ugye a helyváltoztatás - a mászás még csak centik nagyságrendjében megy, majd hasra vágja magát, viszont kúszik, mint a villám.

És persze abszolút magabiztossággal találja meg az egy-két tiltott / veszélyes dolgokat minden adott helyiségben, majd ha azokat eltesszük, olyan méltatlankodásban tör ki, hogy még a végén megsajnálja az ember - szegény, hányattatott sorsú kisfiú, akinek mindent tiltanak a gonosz szülei :)

Pedig nagyon igyekszünk nem sok mindent tiltani, hanem inkább úgy rendezni a szobákat, hogy ne legyen tiltott / veszélyes tárgy elérhető helyen.

Persze az abszolút favoritok a papucsaink és a mobiljaink. Nekem nem minden játszóruhámon van zseb, így sokszor hurcolom magammal a vörös posztónak számító mobilt.. meg hát a papucs is egy olyan műfaj, amit az ember visz magával szobáról szobára.  A mobillal nem sokat tudok csinálni, de a papucson komolyan gondolkozom, hogy lefertőtlenítem, aztán mehet a rágás, ha ennyire vonzó az az égkék darab műanyag.

A habtapi szőnyege - mindössze 2.5 x 2.5 méter - persze soha nem elég. Ezerszer megpróbáltam úgy rendezni, hogy arra legyenek a szivacsok, mindenféle absztrakt alakzatban, amerre szeret mászni - erre akkor már nem volt érdekes az az irány, juszt a hideg járólapok a menők (és azok nyalogatása - lehidalok, komolyan, de ezen már nem húzom fel magam. Ha nyalni akarja a földet, felőlem nyalhatja, nincs túl nagy kosz). Erre plusz ruhákat kap - most, hogy már hideg a járólap, a rendes napközbeni ruhájára kap még egy réteg nadrágot, ha hosszú ujjú body van rajta, akkor még egy mellényt, ha meg rövid ujjú, akkor egy hosszú ujjú pulcsit, hogy ne fázzon meg (annyira). Kicsit macerás, de ezeket ráadom, amikor szabadon eresztem és nem vagyok folyamatosan mellette, így mászkálhat a járólapon is. Aztán amikor már nem mászkál a hidegen, megint leveszem..

Nap közben többször is szabadjára van engedve, mehet felfedezni.

Kedvenc sarok volt sokáig a kuka környéke a konyhában - így a kuka bekerült a kamrába. Azóta a kamraajtó a legvonzóbb dolog a világon, ha az véletlenül is résnyire nyitva marad, azonnal rástartol.

Aztán vannak ezek a földbe ágyazott gömbök, amik az ajtók túlnyitását akadályozzák meg - ezeknél fincsibb nem is létezik. Ezek nyalogatása, szopogatása maga a mennyország. Mivel ezek sajnos nem eltávolíthatók, így rendszeres fertőtlenítésen esnek át..

Vonzó minden kábel.. USB, áram, bármi, csak kábel legyen, így igyekeztünk minden földön tekergő madzagot valami magaslati pozícióba helyezni.

A wifi router és az őt körülvevő kábelsaláta viszont a helyi adottságokból adódóan csak fix helyen létezhet - így azt nagy párnákkal bástyáztuk körül. Macó napi legalább 15-20 percet szentel annak, hogy körbenézegeti a bástyát, nincs-e valahol rés, nem fér-e valahogy hozzá mégis a wifihez és a kábelekhez. Ez minden napi rituálé egyelőre :)

Imádom - látom, ahogy forgatja a gondolatokat az okos kis fejében, és töri a buksiját, hogyan férhetne hozzá a vágyott dolgokhoz az akadályok ellenére is. A gyerekszoba teljesen gyerekbiztos, ott mindent lehet - így az nem érdekes, onnan kb 3 perc után szokott kirontani a folyosóra és nekiindulni a többi helyiségnek, főleg a napplai-konyha irányba, hiszen ott vannak a legizgibb dolgok :)

Ujjszopás - újra

Érdekes ez az ujjszopás - egy darabig egyáltalán nem, aztán végre, nagy megkönnyebbülésünkre megtalálta a szopizni való ujját, és szopogatta is éjjel, főleg, de nappal is néha. Aztán valahogy elfelejtette, és nem volt ujjszopás egyáltalán.

Mostanában újra kezdi, bár nagyon lájtosan. Napközben, amikor már nagyon fárad, akkor szopogatja egy kicsit - olyan, mintha a fogzás miatti folyamatos kézrágcsálásból alakulna vissza most ujjszopássá. Éjjel nem, vagy csak alig-alig. Egyszer-kétszer láttam / hallottam éjszaka is szopni az ujját, de az elmúlt időben ez szinte teljesen elmúlt.

Érdekes, hogy ez is így hullámzik, hol van, hol nincs..

Nyugodt környék

Igazán nem panaszkodhatok, nagyon csendes, nyugodt környéken lakunk. Ennek megfelelően a csöndes utcákon való séták során el is szokott aludni - egzakt 30 perc a kvóta, se több, se kevesebb.
Ma is épp konyult már le a feje, erre egy olyan utcán, ahol napi 2 autó jár összesen, egy esküvői menet jött szembe velünk, és afeletti örömükben, hogy élő lelket látnak az üres utcán vad dudálásban törtek ki - hiába álltam az út szélén a csönd nemzetközi jeleként a mutatóujjamat az ajkaimhoz érintve, ez senkit se zavart, minden egyes autós vidáman rátenyerelt a dudára, amikor mellénk ért.. élvezem nagyon..

Pacsi

Annyira cuki.. most épp csapkodós korszak van, tenyérrel csapkod mindent (főleg jobbal, mert az enyhe féloldalasság miatt a bal tenyerét sokkal inkább összezárva tartja még - de ezen dolgozunk :) ).

Csapkodja az asztallapot, a padlót, szopi közben a mellkasomat, az arcunkat, és persze ha a nyitott tenyerünket tartjuk elé, akkor azt is - kész is a pacsi :) Gimmefive! :)

Cranio

Réges-régen ígértem nektek, hogy írok a Cranio Sacralis terápiáról.

A gyógytornarendelő, ahova járunk Dévényezni és gyógytornázni nagyon sokféle kezelést kínál, az alternatívba hajló típusú dolgokat is.

A gyógytornászok tudnak Macó alvás-zűrjeiről, így egy ideje ajánlgatták, hogy próbáljuk ki a Cranio-t. Szkeptikus voltam, mint mindig.

Leírás innen.

"A cranio-sacralis terápia egy, az Egyesült Államokból származó, de Magyarországon még újkeletű szelíd gyógymód, amely működési elmélete mellett kutatási eredmények szólnak, és a nyugati országokban klinikákon is alkalmazzák az Upledger-féle cranio-sacralis kezelési technikákat. A cranio-sacralis terápia elmélete szerint, testünk pontosan tudja, hogyan gyógyítsa meg saját magát. A terapeuta feladata, hogy elősegítse ezeket az öngyógyító folyamatokat. A gerincvelői folyadék áramlásának ritmusát kitapintva fellelhetők azok a szövet közti feszülések a cranio-sacralis rendszerben, melyek felelősek lehetnek akár a hasogató migrénes fejfájásért is. Ezeket a szöveti feszüléseket manuális technikákkal és a koponyacsontok enyhe mozgatásával lehet feloldani, így a gerincvelői folyadék „átmoshatja” az egész cranio-sacralis rendszert a koponyától a keresztcsontig. Mivel a cranio-sacralis rendszerben fejlődik az idegrendszer is – memóriaként tárolva minden fizikai és érzelmi megrázkódtatást -, fontos, hogy az agyi-gerincvelői folyadék akadály nélkül keringhessen, és az idegeken megfelelő időben és módon juthasson el az információ a célszervhez, vagy szervrendszerhez.

A szervezet működésében minden mindennel összefügg és hatással van egymásra."

Az én ízlésemnek kicsit túl alternatív, de lassan eljutunk oda, hogy bármit, ami nem árt hajlandóak vagyunk kipróbálni, hátha javít az alváson.

Voltunk 3 kezelésen, nagyon korrekt volt a nő, mondta, hogy nézzünk meg 3 alkalmat, mert nem mindenkinél működik, és ha Macónál nem, akkor ne erőltessük.

Szóval mentünk, megnyomkodta itt-ott, Macó nagyjából tűrte, a nyakának a nyomkodását utálta, azon üvöltött, de különben el volt.

Az első alkalom után mintha nyugodtabb lett volna, gyorsabban elaludt, kevesebb volt a kiabálás, a másik kettő után viszont nem nagyon vettem észre semmi változást, sőt, az egyik után épp a hónap hisztijét vágta le.

Végül abban maradtunk a terapeutával, hogy egyelőre szünet, mert túl sok minden van és változik most Macó életében (fogzás, gyors mozgásfejlődés, én dolgozok, bébiszitter, új napirend, szilárd kaja bevezetése, stb.), ami miatt fene se tudja, mi van.

Szóval megnéztük, nem tudom megmondani, működik-e, lehet, hogy egyszer még visszatérünk rá, de ez most nem a megfelelő időpont volt.

Időzítés

G-nek nem mindig erőssége az időzítés, ha valami eszébe jut, az ott és akkor, és nem nagyon fogékony arra, hogy esetleg nem az az optimális időpont.

Sietve elinduláskor még email-t csekkol, stb.

Mai:

Ülök a konyhában Macóval, kanalazom bele a körte-alma pürét, már a hajából is folyik..

Erre G elkezdi kirámolni a kamrából a szelektív szemetes tartókat, hogy ez mind tele, leviszi a kukába. Az ötlet jó, a kivitelezés dicséretet érdemel, az időzítés viszont nagyon el van bacva. Macó ugyanis, mint gondolom minden ilyen korú gyerek állati kíváncsi, és bámulja, Apa mit ügyködik, etetés felfüggesztve, vagy félárbocon, ami még rosszabb, mert csak még nagyobb maszatolással jár, ha nem figyel és így nyúlkál a kanálért meg a szájába.

Arrggh. De kibírtam beszólás nélkül, olyan büszke vagyok magamra :-)

Ma csak 4 felvonásos éjszakánk volt - aludt 2 x 30 percet, majd 3 órát, végül 4-et reggel f7-ig.

Vicces, hogy pre-gyerek időkben agyon voltam ütve, kuka volt az egész napom, ha egy éjszaka valamilyen okból 3-szor fel kellett kelnem. Most meg örülök, hogy "csak" háromszor kellett kelni :) 

Minden relatív. És minden átmeneti :)

Mászik!

Ma reggel megtette az első pár centit mászva, rendesen négykézláb, szépen sorban bár még kicsit sután emelgetve és előrébb rakva a kezeket, lábakat :-)
Őszintén meg vagyok lepve, azt gondoltam, hogy a zárt öklök miatt ez még bővebb odább van.
Múlt héten a dévényen főleg az alkarjára és a kezeire koncentrált a terapeuta, és kicsit csalódott is voltam az utána következő napokban, hogy nem láttam javulást, ugyanúgy a zárt öklére támaszkodva ringott tovább négykézláb. Erre hétfőn láttam először, hogy már nincs szorosan összezárva az ökle. Ha nem is tenyéren, de majdnem nyitott kézen támaszkodott :-) úgy tűnik, van némi késleltetés a kezelés és a hatása között.
Már tegnap emelgette az egyik kezét, volt is belőle szó szerinti pofára esés a nagy bátorság eredményeképpen jó párszor :-)
És ma reggel egyszercsak elkezdte pakolászni a kezeit, lábait szépen sorban, és megtette az első pár centit. Persze a saját bátorságától megrémülve hamar hasra is vágta magát, de ma reggel többször is nekifutott a dolognak, szóval menni fog ez hamar :-)

Közben meg igyekszem gyártani a reményt adó magyarázatokat az alvás visszaromlására, kell valami, amiben bízhatok, ugyanis megint 9 darabos éjszakánk volt, majd leszakad a fejem a fejfájástól.

Szóval:
1. Tegnap még azt gondoltam, hogy az elmúlt héten elkapattuk, a szitteres változást kompenzálandó nagy lazulások voltak, volt többször kézben alvás, velem alvás éjjel (hajnalban), ágyból kivevés.. pedig ilyeneket nem szoktunk mostanában már. És ez egy okos gyerek, meglátta a rést a pajzson, a szitternél is bepróbálkozik ám mindennel, így lehet, hogy elkapattuk, és vissza kell állni a régi rendszerekhez, szabályokhoz.

2. Megzavarhatja az is, hogy egy hete kevesebbet van velem és többet a szitterrel, ez is okozhat zavart az erőben.

3. Mivel ma megindult a mászás, az ilyesmi mozgásfejlődési ugrás simán boríthatja az éjszakákat, és eltart majd egy darabig, amíg lankad az izgalom, rutinná válik a mászás és lenyugszik éjjelre megint.

Szóval magyarázat van bőven, lehet bármelyik, egyik se, vagy ezek tetszőleges kombinációja. De legalább reménykedhetek, hogy ha megint stabilizálódunk, normalizálódnak az éjszakák megint (mígnem jön megint valami.. fog, szeparációs szorongás, járás, akármi..).

... és 54 percnyi lila fejű üvöltés miközben ájuldozik a fáradtságtól, mielőtt végre hajlandó elaludni a szokásos délelőtti alvására.. ilyen hónapok óta nem volt. Olyan, mintha visszafelé fejlődne alvásilag. Éjjel is, és napközben is :-(

Sorban a harmadik 8-felvonásos éjszaka..

Szeretetrohamok

.. törnek mostanában Macóra, annyira édes. Belecsimpaszkodik a nyakamba vagy két marokkal a hajamba, húz magához, az arcomhoz nyomja az arcát, és nagyra tátott szájjal nyálaz agyon :)

A kusza göndör hajamból persze nem könnyű amikor már nagyon fáj utána kihámozni a csimpaszkodó kis gyerekujjakat, percekig vadászom utána a hajszálakat a kezéből meg a ruhájáról, próbálom valami zárt rendszerré (konty) visszarendezni a hajamat (mert a lelógó tincseket jól megtépi), törlöm a nyálat az egész arcomról (ezért smink nincs, csak szemfesték, nem akarom, hogy alapozót / púdert / arckrémet egyen), néha a teljes orromat bekapja, ráharap az orrnyergemre, belefújja a nyálat az orromba - rém guszta, és zabálnivalóan cuki :)

Olyan jó, meleg érzés, hogy szeret, és kinyilvánítja a maga is túlvezérelt módján :)

Vita az éjszakai ügyeletről

Mi sem vagyunk ám normálisak.. nálunk inverz vita folyik éppen az éjszakai ügyeletről, ugyanis G egy ideje önhatalmúlag úgy döntött, elviselhetetlen vagyok, ha nem alszom nekem pihennem kell, és ő ügyel. Viszont szerintem ő sem bírja végtelenségig (sem) az éjszakázást, így én meg azon erősködök, hogy de igenis bírom, és én akarok ügyeletben lenni, mert neki is pihennie kell.. ha mástól hallanám ugyanezt, kiröhögném, de így nem vicces egyáltalán. Ő úgy érzi, "meg kell mentenie", mert nem bírom, én meg nem akarom, hogy "feláldozza" magát. Javasoltam a megosztást is - egy éjszaka én, egy ő -, rá is bólintott, majd leszarta a megegyezést, és nem hozta át a babamonitort, vagy csak hajnali 4-5 körül, amikor már végigvirrasztotta Macóval az éjszakát.

Hát noooormálisak vagyunk mi, hogy azon vitázunk, ki maradHAT fent?

Úgy örülök, hogy ilyen superman férjem van, nem tudok elég hálás lenni érte..

Volt 4 jó éjszakánk zsinórban, amikor fél éjféltől 5-f6-ig aludt. Persze előtte darabokban, de ezzel már kiegyeznék. Titokban reménykedtem, le se mertem írni..
Erre múlt éjjel megint 8 felvonásban aludtunk.. brühühü..

Cicipihi

Mostanában épp okés a szoptatás. Ez jó, mert ez nem mindig jellemző. Sőt. Az elmúlt időszakban volt egy pár hét, amikor ANNYIRA, de annyira fájt a mellbimbóm, ráadásul szoptatás után még 2-3 órán keresztül, hogy megkeserítette minden napomat. A végén annyira tarthatatlanná vált a helyzet, hogy arra jutottam, ez így nem megy tovább, pihenni kell. Első körben 1 napot pihentettem a bal mellemet, és szopi idő előtt fejtem, Macó pedig üvegből kapta meg a tejet. Másnap újra bepróbálkoztam a szoptatással, de egy szemernyit sem javult a helyzet, így hosszabb pihenőt irányoztam elő. Kb 10 napig tartott, mire már nem sajgott minden hozzáérésre a mellbimbóm, gondolom nagyjából beforrtak rajta a sérülések. Ezalatt fejés, majd üvegből etetés. Már el is felejtettem, milyen idegesítő a fejés.. de lényeg, hogy rendbe jött a mellem, és most minden a szokásos kerékvágásban zajlik.

Sajnos tejem továbbra sincs túl sok, sőt.. ráadásul nagyon függ attól, mennyit tudok aludni, mennyire vagyok ideges, mennyit ittam, meg a csillagok állásától.

Macó jelenleg kb 850g -ot eszik, ebből 400-600g anyatej, a többi pótlás, továbbra is laktózmentes tápi formájában. Valószínűleg már rég nem kellene a speckó táp, de ha egyszer valami bevált, a széklete is rendben, én neki nem állok újjal kísérletezni, az tuti.

Hozzátáplálás indul

Pontosan egy hónapja megy a hozzátáplálás, de semmi olyan átütő nem volt, amiről hamarabb írnom kellett volna.

Éppen a 6. betöltött hatodik hónap napján kezdtük. A védőnővel egyeztetve a délután 3-as evéskor (eszik reggel 6kor, 11kor, du 3kor, 6kor és f9kor - ez új menetrend, majd erről is írok) kap szilárd kaját, így ezt nélkülem is meg fogja tudni oldani a bébiszitter, és lesz egyben f12-től 6ig időm dolgozni, akár az irodába is bemenni.

Eleinte a javaslatoknak megfelelően csak pár kanállal kapott az új kajából, aztán kicsit többet, majd még.. de ez nem volt tartható, nem értékelte, hogy felhúzom valami ízzel, aztán nem kap többet és nagyon tüntetett a több kajáért, így ezt hamar elhagytuk, és 100g-ot kap mindig szilárd kaját jelenleg, mindegy, hogy ismert vagy új kaja. 100g szilárd, majd kap utána 100g tápot. Ezt talán lassan le fogjuk tudni építeni, de eleinte nagy volt a felháborodás. Jó-jó, megette, amit kapott, de elvesztette egy idő után a türelmét, és követelte a cicit/tápot, hiszen az a "valódi" kaja, a többi úri huncutság, amit elviselt :). Eleinte cici volt utána, aztán most már csak táp (amúgy sincs túl sok tejem már :( ), így ehhez a kajához az én fizikai jelenlétem már nem nagyon kell.

Tej/táp ugyanannyi ment eleinte, mint a szilárd kaja előtt, mert még csak most tanulja a szervezete hasznosítani, a nagy része emésztetlenül távozik, így alig-alig számít bele a napi kalóriaadagba, de azért látszik, hogy bár ugyanannyit kínálok neki, kezd kicsit kevesebb tejet/tápot igényelni. Eleinte 900+ gramm tej/táp mellé ment a 100g szilárd, de most már beéri 850g körül a folyékony mannával, többet nem kér.

Eddig nem volt semmi gond, szenvtelen arccal mindent megeszik, amit kap - volt eddig alma, körte, meggy, barack, krumpli, sárgarépa, sütőtök, banán, spenót, rizs. Ami még hiányzik az a cékla, avokádó, édesburgonya, cukkini, zab, árpa - ezekkel le vagyok maradva, mert nem tudtam megfelelőt beszerezni.

Most már tudja, hogy pár naponta valami új ízt kap, így első kanalat óvatosan ízlelgeti a nyelve hegyén, de eddig mindent simán megevett. Nem mosolyog, nem tátog, de vadul csápol, ha nem megy elég gyorsan a következő kanálnyi papi.

Érzékeny eddig szerencsére semmire nem lett, a székletén viszont meglátszik nagyon, mit eszik, mármint az állagán. Kicsi korában volt időnként gondunk a szorulással, és most is látszik, hogy ha hasfogós kaját eszik (alma, banán, répa, krumpli), akkor nagyon sűrű, néha bogyós kaki van, több kisebb részletben küzdi ki. Ezért ilyeneket nem kap több egymást követő napon. A barack jól átmozgatja a rendszert, így hasfogós kaja utáni nap jön a barack, és minden helyre is áll.

Bevezettük a glutént is, kap néha teljes kiőrlésű gabonával sűrített pépet. Ez is zökkenőmentes volt.

A nyeléssel nem volt gond, az első pár nap kicsit kupisabb volt, folyt össze-vissza a cucc, de megtanulta hamar használni a nyelvét, és most már simán eszik. Ami folyósabb, az még most is kicsit nagyobb rendetlenséggel jár, minél masszívabb a pép, annál simábban és tisztábban eszi. Nagy kupiról nem tudok beszámolni, nem köp ki semmit, nem berreg, nem ment eddig se falra, se rám.. annyi csak, hogy nagyon küzd a kanál birtoklásáért, így mindkét keze full kajás, amit előszeretettel törölget a térdébe, így az ölébe is kell egy pelus, de ennyi.

Hiába adok neki egy saját kanalat a kezébe, neki feltétlenül az kell, ami nálam van (pedig egyforma a kettő). És ha megvan a kanál, eleinte nagyon nehezen adta vissza, lelkesen rágta, eltartott pár napig amíg megérkezett a felismerés, hogy a következő adag kaja csak akkor tud jönni, ha visszaadja a kanalat, de most már ez is megy.

Eleinte olyan furán nyelt, hogy kvázi inhalálta a cuccot, és hallatszott, ahogy hörög tőle, amikor veszi a levegőt, de hamar kiköhögte, és ez is csak pár napig volt, meg néha még, ha mohón eszi a nagyon folyós pépet.

A kaják jelenleg főleg üvegesek - mégpedig nem lustaságból, hanem mert 1 éves korig nagyon sérülékeny a gyerek emésztőrendszere, addig minden vegyszer kárt tud okozni benne, így full bio-val szeretném táplálni. Ha nem is teljesen egy éves koráig, de a lehető legtovább. Viszont az itthoni bio piacokban nincs nagy bizodalmam - nem látok rá semmi garanciát, hogy nem ugyanarról a teherautóról pakolják le, mint a sima árut, csak bionak címkézik és dupla árért adják. Németországban fel se merülne ez a gondolat, ott nagyon erősen ellenőrzik az ilyesmit, de itthon nincs bizalmam az egészhez.

Szóval mivel eleinte nem találtam megbízható bio alapanyagokat, maradt az üveges, mégpedig a Babylove (DM sajátmárka), Hipp és Alnatura. Ezek olyan cégek, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy ne ellenőrzött valódi bio alapanyagokból gyártsanak, szigorú ön- és külső kontroll alatt vannak. A kajáik pedig nem csak full bio alapanyagból vannak, de nem tartalmaznak semmi hozzáadott tartósító, állagjavító vagy egyéb mesterséges szart, és hozzáadott cukrot se (a Kecskeméti márkás gyerekkajában például van hozzáadott cukor). Szóval ezek a kaják csak maga az alapanyag és víz, esetleg rizsliszt sűrítéshez, de ennyi.

Szóval ezekkel indultam, de ilyenből nincs minden étel, ami kellene, meg ezek azért elég sima kaják, ennél szeretnék majd komplexebbet is adni neki.

Így végül találtam egy helyet, ahonnan bónuszként rendelni is lehet, és házhoz hozzák*. Nem csak bióval foglalkoznak, de van egy csomó bió alapanyaguk, és megbízható kertészetekből szerzik be, így itt kisebb a rizikó.

Szóval most innen rendelek rendszeresen, ami szezonálisan épp van bio gyümölcs, zöldség, és ha még nem eheti, akkor megy a mélyhűtőbe, ha meg már eheti Macó, megcsinálom neki (és pár adag megy a mélyhűtőbe).

Vettem egy Avent pároló-turmixoló gépet, ezzel nagyon könnyű babakaját csinálni, pár perc párolás, turmixolás, és kész :) 

Szóval most részlegesen üveges és részlegesen saját készítésű kajákat eszik, és töltöm a mélyhűtőt bio alapnyagokkal, illetve feldolgozott bio alapanyagú pépekkel is későbbi felhasználásra.

Ma szállítják az édesburgonyát és a céklát - kíváncsi leszek :)

* mivel Macó HM (high maintenance) gyerek, nem nagyon tudunk sehova menni - alvás csak itthon, ha meg kimarad, akkor nyüszögés a nap további részében, így napi 1-2 órára vagyunk korlátozva, amikor egyáltalán kimozdulhatunk, ha kell. Ennek okán számomra aranyat ér minden, amit házhoz szállítanak.