2014. január 1., szerda

2013, Szilveszter

Ez sem volt egy könnyű év, de azért megint csak ott tartok, hogy csak ennél rosszabb évünk ne legyen soha.
Az első félév elég nyomorult volt, G-nek nem volt munkája, orvostól orvosig jártunk, műtöttek (LSK+HSK) toltuk a stimukat és az inszemeket.. akkor nem voltam kifejezetten kiegyensúlyozott és szociális, lekötött a saját nyomorom. Szerencsére azért anyagilag és pszichésen is bírtuk, és a második félévre jóra fordultak a dolgok, a 3. inszem eredményes lett, és a kisfiunk már itt ficánkol a pocakomban, nem teljesen 5 hét múlvára tervezett szüléssel. A második félév elejére G-nek is szembejött egy lehetőség, és bár nem az álommelója, sokkal kevesebb stresszel jár, mint a korábbi (azaz van rám meg a Gyerekre ideje), és a Cég biztosít (sőt, megkövetel) pár olyan tréninget, amire régóta vágyott, így ez egyelőre egyensúlyozza a dolgot. Aztán majd meglátjuk. Az én karrierem is új szintre lépett a második félévre, miután az év első felében a hülye főnököm miatt már a kilépést fontolgattam, deus ex machina módon az ölembe hullott a következő lépés lehetősége, amit meg is ragadtam. Nem könnyű, de sokat tanulok, és élvezem is, ráadásul egy értelmes főnöknek dolgozhatok, ami sokat számít.
Szóval összességében egy gyenge kezdés után azért egész jó évünk lett, csak így tovább, soha rosszabb ne legyen.
Idén én is kívántam Luciánál (ugyanis babonás ugyan nem vagyok, de hiszek abban, hogy tudni kell, mit akarunk, és azt a lehető legpontosabban meg is kell tudnunk fogalmazni, különben csak sodródás van az árral, ami nem (mindig) jó), reméljük figyel, és jól értelmezi az Univerzum a kéréseket:

Kedves Univerzum,
- ép, egészséges kisbabát, komplikációmentes, számomra (sem) nem túl durva szülést
- egészséget & boldogságot a családnak, és szeretteimnek
- G-nek sikeres pmp vizsgát
- G-nek olyan munkát, amit szívesen csinál, nem kell agyon dolgoznia magát, és anyagilag és pozícióként is megfelel az elvárásainak
- a tesómékkal való viszony rendezését. Ha nem sikerül a normál helyzet visszaállítása, akkor Szüleimnek belenyugvást és megbékélést
- útmutatást és lehetőséget, ha valami nem sikerül
Köszönöm :)

Szilveszterezni egy baráti házaspárnál voltunk, 6 pár, ebből 5 kisgyerekes, meg mi. Nem volt rossz (de nagyon jó sem. Talán ez már azt jelzi, hogy a régi életünknek vége, mostantól minden más lesz?). Szerencsére a 6 pasiból 1 a férjem és 2 (volt) kollégám, így engedtek vegyülni a pasikkal (néha), nem voltam kizárólag a nők közé zárva. A dolog tanulsága, hogy nem fog nekem menni a hosszú otthon maradás, játszótéren más anyukákkal beszélgetés, babafórumozás, mittudomén. Még soha nem unatkoztam annyira, mint amikor az anyukákkal kellett beszélgetnem, természetesen kizárólag gyerektémákról. Nicht so prickelnd. Persze nyílván lehet, hogy a szülés után hirtelen és váratlanul ősanyává változom, de azért vannak kétségeim ;) Szóval jó lesz nekem, ha mihamarabb visszaengednek a munkahelyemre, és nem leszek túl sokáig arra kárhoztatva, hogy IQ-felezőt kelljen beiktatnom ahhoz, hogy ne kapjak agybajt egy estényi beszélgetéstől.
Szó se róla, a csajok mind aranyosak és kedvesek voltak, de engem rémesen zavar a beszélgetési témák ilyetén korlátolt mennyisége, még ha alapban értelmes nőkről van is szó. Szóval néha elszöktem, és szocializáltam meg kártyáztam kicsit a pasikkal is, hogy legyen valami változatosságom.
Ez már megint egy olyan, hogy sehova nem tartozok. A pasiknak "túl nő" vagyok, beszélgessek a nőkkel, a nőknek meg "túl pasiagyú" (ahogy G mondja mindig), és nem bírom a nőkkel való cukiskodást.
Ugyanez van sokszor máskor is: magyarnak túl kozmopolita vagyok, kozmopolitának meg túl magyar, a melóhelyemen globális vezetőnek túl magyar (where is Hungary? In Europe?), magyarnak meg túl magas vezető vagyok.. valahogy én soha nem tudok igazán sehova sem tartozni (ez persze nem feltétlenül panasz, mert a sehova tartozás tulajdonképpen mindenhova tartozás, ami nekem sokkal jobban megy :) ).

Azért fél3ig maradtunk, így ma kellően álomkórosak vagyunk mindketten G-vel. Voltunk lencsézni meg malacozni Anyuméknál, és majdnem mentünk Anyósomhoz is, de G (szerintem bunkó módon) ezt lemondta, pedig nem akarnám, hogy sértődés legyen, de sajnos már nem tudtam beavatkozni, nem mondta előre, hogy lemondja, csak akkor hallottam, amikor már kimondta. Grr. Pedig igyekszem nagyon figyelni az egyensúlyra, ami a jó viszony záloga.. Majd legközelebb.

4 megjegyzés:

  1. Nálam úgy volt, hogy én eredetileg 2 gyereket terveztem, 3-4 év korkülönbséggel és úgy, hogy a gyerek 19 hós korában megy bölcsibe én meg dolgozni.:-))))
    Aztán bő 3 év alatt szültem 3-at, aztán kicsit dolgoztam és utána még kettőt. És a legnehezebb volt elküldeni a 2 éves és 3 hónapos bölcsibe. És totál élvezem az egészet.:-)

    VálaszTörlés
  2. Ismerős ez a "sehova tartozás", biztos lesznek hozzád hasonló anyukák :)

    VálaszTörlés
  3. Ja, én is pont ezt gondoltam az anyukás beszélgetésekről, aztán most meg mégis jók, mert egy csomót tanulok belőle a gyerekbetegségekről, hozzátáplálásról, altatásról stb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. akkor van remény, hogy beletanulok? :) megnyugtató

      Törlés