2014. február 24., hétfő

Hogy volt - kórházi napok

A szüléséről már írtam itt.
Mivel Macóka hajnali 2-kor született, 4-ig maradtunk a szülőszobán hármasban, és utána mentünk át a gyermekágyas osztályra, ahol egy 2-ágyas szobába kerültem egyedül. Jeleztem, hogy szeretnék egy ágyast, de aznap (éjjel) nem volt szabad, viszont reggel mentek haza az egyikből, így azt megkaphattam. Fél 5-re jöttek a nagyik (kivételesen beengedték őket, mivel egyedül voltam a szobában), 6-ig ott is voltak. A kórházban 6-kor indul az élet, így akkor tolták ki a többi gyereket, Macókát meg vitték be, frissen születettek első gyerekorvosi vizitjére. Alvás nem jutott, mert 6-tól már nagy pezsgés volt a kórházban, jött-ment folyton valaki, kérdezett, mondott, takarított, árult (fényképet, promóciós csomagokat osztogatott, stb..), intézett (önkormányzatnál Macó papírjait), majd 11 körül cuccolhattam is át az egy ágyasba. Pont időben, mert az éjszakai front rengeteg szülést indított, így megtelt minden szoba, minden ágy, az én nyugis két ágyasomba is jött valaki.
Mint kiderült (nekem ez valamiért nem volt világos az elején), jó is, hogy egy ágyasba költöztem, mert a Szt. Imrében drákói szigor uralkodik a látogatást illetően - a gyermekágyas osztályra nem jöhetnek be látogatók, az anyukák kimehetnek az üvegajtón kívülre a folyosóra a látogatóikhoz, de a babákat nem lehet kivinni. Ez alól az egyetlen félhivatalos kivétel az egy ágyasok, ahova bejöhet az apuka (és szigorúan csak az apuka), de azért igyekezzen elkerülni a főnővért, és öltözzön be a szülésből maradt műtős ruha felsőjébe és lábvédőjébe, ne civilben flangáljon fel s alá. Ha már bent van a szobában, maradhat, ameddig akar, csak ne legyen feltűnő :)
Így G délutánonként jött, hozta Anyuméktól az ellátmányt (kórházi kaja sucks, de ezt tudjuk), és maradt fürdetni - ugyanis a fizetett csecsemős nővér előnye, hogy nem tömegfürdetésben vesz részt a baba, hanem a nővér kihozza, és megfürdeti a szobában, és meg is tanítja az olyan béna kezdő szülőknek, mint mi, hogy hogyan kell fürdetni. Plusz segít a szoptatásban, meg amiben szükség van segítségre.

Eleinte még eléggé fájt a gátsebem, így úgy mozogtam, mint öreganyám, és csak fél fenékkel tudtam ülni, de ez gyorsan javult, minden nap érezhetően jobb lett. Még fájt aznap, amikor hazamentünk, de pár nap alatt elmúlt már itthon.
Az első időben rendszeresek voltak a méhösszehúzódások is, néha magától, de amikor szopizott Macóka, akkor rendesen szinte vajúdás szintű fájdalmaim voltak, keményedett a méhem (érezhetően, mint a terhesség alatt is), és húzódott össze, rendesen lehetett érezni, épp mekkora. Szerencsére ez is gyorsan lement, és ez már megszűnt, mielőtt haza jöttünk.
A vérzés a méhemből eleinte elég intenzív volt, jó volt, hogy eldobós betétes bugyit (nagyibugyit - inkontinenciára valót) vittem, a kórházi tartózkodás alatt kellett is (összesen talán 10 db-ot használtam el), de utána az is gyorsan javult, itthon már csak betét kellett, a 3. hétre meg csak barnázás maradt, addigra már csak tisztasági betét kellett. Az kell még most is (4 hetes lesz a Babó nem sokára), barnázás és néha kis vérzéske van még most is, de igazán csekély mértékű, szóval nem zavar.

Macókát tettem mellre rendszeresen az elejétől a kórházban, de szegénykének eleinte nem nagyon volt mit ennie, mert a tejbelövellés nálam kivárta a tankönyvi 48 órát. Macó viszont asszertív típus (persze ilyen anya és apa mellett ezen nem is vagyunk meglepődve), és hangosan követelte magának a kaját. Viszont az első 48 órában legfeljebb cukros vizet adnak a csecsemőosztályon, mást nem. Így az lett, hogy az első éjszaka, amikor beadtam az osztályra este (mivel a komplett előző éjszaka kimaradt a szülés miatt, olyannyira fáradt voltam, hogy 8kor már elzuhantam), reggel 6kor kihozták, és szinte hozzám vágták szegényt. Én meg full kómában eleinte nem is értettem, hogy mi van, csak reggel 6kor kivágódott a szobám ajtaja, egy mogorva nővér felkattintotta a villanyt, és odatolta Macót az ágyamhoz, ahol én totál nem voltam képben, még annak is kellett egy pillanat, hogy leessen, hogy az én gyerekem, mert hogy gyerekem van..
Aztán reggel jött a fizetett csecsemős nővérem, és mondta, hogy betelefonált az éjszakásokhoz éjjel megérdeklődni, hogy Macó hogy van, hogy viselkedik, és kiderült, hogy halálra idegelt mindenkit, mert gyakorlatilag nem tudták megnyugtatni szinte sehogy, egész éjjel sírt szegény.
Szegény asszertív Macóka éhes volt nagyon, és a cukros vízzel nem hagyta magát átvágni, viszont mást nem kapott. Tejem meg nem volt, így végül tápszert kezdtünk neki adni, és azzal hamar meg is nyugodott. Több éjszakára nem is adtam be, hanem kint tartottam magamnál, és megoldottuk az evést magunk, nem is volt több áthisztizett éjszaka (a kórházban).

Lesson 1: Ha semmi más nem működik, adjunk Macónak enni, az beválik.

Ez azóta is nagy igazság, nagyon haspók a kisfiam, és a világ legfelháborítóbb dolga az éhség (vagy a nem teljesen teli pocak..), közvetlenül a pelenkázás után :)

Mivel kedd hajnalban szültem, elvileg már csütörtök reggel mehettem volna haza, és ezt a gyerekorvos és az én dokinénim is jóváhagyta, viszont még nem volt tejem, így a csecsemős nővérrel abban maradtunk, hogy bármennyire is szeretne kidobni engem az osztály, maradjak még egy napot, és kezeljük le a tejbelövellést, mert az nem olyan egyszerű. Jobb is, hogy maradtam, mert egzakt 48 órával szülés után belövellt a tej, és majd leszakadtak a melleim. Hirtelen hatalmasra nőttek, nagy kemény csomók alakultak ki, és még az is fájt, ha rájuk gondoltam. Szerencsére a csecsemős nővér segített, megmutatta, hogy masszírozzam ki a csomókat, kaptam melegítő párnát, hogy lazuljon az egész, és végre el tudtam kezdeni szoptatni. Eleinte persze csak kevés tej csordogált, és Macó étvágyát nem tudta kielégíteni, így tápszerrel pótoltuk a hiányzó mennyiséget. A tápszert szép lassan elhagytuk már itthon, ahogy nőtt a tejem mennyisége (sok szoptatás, sok fejés..), de minden növekedési ugrásnál újra kell, különben nagyon keserves és rendkívül kitartó visítás van :)

Összességében a kórház nem volt kellemetlen élmény - gondolom betudható ez a kiosztott borítékoknak is, aminek következményeként rendszeresen benézett a dokinéni, a szülésznő, és rengeteget segített a csecsemős nővér is. Utólag jó ötlet volt fogadni csecsemős nővért is, különben rám se bagózott volna senki, és csak szenvedtem volna egyedül teljes ignoranciában.
A kaja persze szar, és állati nagy a zaj szint. Ezt az egyet nem értettem. Csecsemő osztály, pici babák és kimerült friss anyukák alszanak mindenhol - vagy inkább csak próbálnának, mert a folyosón megy az egymásnak kiabálás,  az ételes kocsik és tálcák csattogtatása, az ajtók feltépése és becsapkodása, trappolás.. szóval totális hangzavar, ami még más osztályon is gáz lenne (szerintem), nemhogy egy kisbabás részlegen. A kisbabák sírása meg persze alap, ami kihallatszik minden szobából, meg a csecsemős részlegről is, de hát ezzel nincs mit tenni, ez hozzá tartozik :)
Az egy ágyas nekem simán megérte a napi 7ezer Ft-ot, hogy nyugtom volt, egyedül voltam, más gyereke nem sírt a fejem mellett, és G bejöhetett minden nap. Talán ez ért a legtöbbet, sokat segített, hogy ott volt.

1 megjegyzés:

  1. Nem tudom, hogy találtátok ki, eddig még senkinél sem hallottam, de ez a fizetett csecsemős nővér dolog zseniális ötlet, egyszerűen nincs fontosabb személy(zet) egy első szülésnél/születésnél - bárcsak nekem is eszembe jutott volna. (Én csak utólag adtam ajándékot az egyetlen darab nőnek, aki szimpatikus és segítőkész volt a csecsemőosztályon, de jó is lett volna előre tudni, hogy van ott valaki, aki bármikor elérhető és segít.)

    VálaszTörlés