2014. február 2., vasárnap

Hogy volt - Szülés

Szó se róla, eléggé meglepődtem, hogy megindult a szülés 38w6d-n, hétfőn. Én még fixen számoltam egy héttel, hiszen a Gyerek a napokkal korábbi 4. terhességi UH szerint 3290g, azaz nem hatalmas, és még nem ékelte be a fejét se.
Sőt, mi több, még se neve, se kórházi táska összepakolva, és amúgyis még egy csomó dolgot kellett (volna) intéznem a 40. héten. Ekkorra volt még beütemezve az egyelőre uccsó manikűr-pedikűr, fodrász1-nél  a vágás, fodrász2-nél a festés (bio, ezért van máshol), a gyantázás a kozmetikusnál, 2 telefonkonferencia a Cégnél, az ablakszigetelés, és még pár apróbb feladat.
Na, ezekkel odáig jutottam, hogy reggel voltam a fodrász1-nél meg a körmösnél, majd hazarohantam, mert jött az ablakos, és ő el is volt az ablakainkkal kb déltől 6ig (de már nem fúj be a szél, halleluja). Anyuék ott voltak nap közben, hogy ne legyek egyedül a mesterekkel. Mesterek 6körül el, Anyuék is, én meg lefeküdtem kicsit, feltettem a lábam, és végre ráértem magamra, nem csak az intézkedésre. Fájt kicsit a hasam, tekeregtek a beleim (gondoltam én), így azon agyaltam 6 után, hogy vajon mit ettem, ami kiverte a gyomromat. Lett nemsokára széklet is a tekergésből, kicsit híg (magamhoz képest nagyon), de hát akinek nincs bélmozgása alapjáraton, örül mindennek, ami van, nem válogat, így nem nagyon gondoltam továbbra sem semmire.
G úgy 7 körül hazaért, kicsit aggódott, hogy az ágyon fekve talált, de mondtam, hogy nem jó a gyomrom, így nem aggódott nagyon.
f8-8 körül elkezdtem gyanakodni. Nem múlt a hasfájás, sőt, mintha valami periodicitást véltem volna felfedezni, de ki tudja ezt követni. Még halogattam kicsit, majd letöltöttem egy fájásmérő app-ot a telefonomra, és elkezdtem nézni, hogy mi történik. 5 perces fájások! Nehéz meghatározni a hosszukat, mert halkan indul és halkan cseng le, de mintha 45mp körüliek lennének. Gyorsan fellapoztam a manuált (Jánosos szülésfelkészítő), hogy milyen paraméterek kellenek a kórházba induláshoz: vagy elfolyt magzatvíz (negatív), vagy 5percenkénti, 25mp-et meghaladó fájások, egy óra hossza óta. 
Na de ki indul mindjárt 5p-es fájásokkal, kizárt dolog, ezek még biztos jóslók, csak pár periodikus, a többi tuti kusza lesz (nem lett), meg talán csak most indult (nem, csak akkor vettem csak észre).. szóval nem aggódtam. G még dolgozott itthon is kicsit, nem akartam pánikoltatni, de azért csöndben biztos-ami-biztos alapon elkezdtem belehordani a még hiányzó cuccokat a kórházi táskába. Egy idő után G is észrevette a járkálást, kérdezte, h indulunk-e, de megnyugtattam, hogy valami van, de szerintem nem.
Neki több esze volt, mint nekem, így javasolta, hogy azért ne bízzuk a véletlenre, és vacsizzunk, mert ha mégis indul a buli, akkor nagyon éhesek leszünk. Szóval összeraktam a kórházi táskát, gyorsan kitöltöttem az őssejtes dobozhoz a kitöltendőket (még ezt sem csináltuk meg addigra), G vacsit melegített. A fájások nem voltak vészesek így nyugiban megvacsiztunk, és közben néztük a Paul című filmet az HBO-n (cuki :) ), én meg nyomogattam a telimet, amikor épp volt valami. Mire megvacsiztunk, az app-ban rögzített adatokból nyilvánvalóvá vált, hogy már jó ideje 5perces, 45-60 másodpercig tartó fájásaim vannak, sőt, sűrűsödnek, már többnyire 4percesek, és akadnak 3 percesek is. Fő a nyugalom, így a pánikot elkerülendő úgy döntöttünk, hogy aggodalomra semmi ok, valszeg megyünk a kórházba, csak még meg kell engem borotválni (mivel másnap mentem volna full gyantáztatni, a normálisan meghagyott részt is, ami így még meg volt), meg zuhanyozzunk még, hátha hosszú lesz az éjszaka. Mivel én már nem láttam a hasam alá, G szakszerűen megborotvált (inkább, mint hogy a kórházban egy kincstári borotvával essenek nekem), lezuhanyoztam, majd ment ő is zuhanyozni. Eddigre este 10 volt. Amíg G tisztult, én felhívtam a szülésznőt, mondtam mi a helyzet, szerinte induljunk-e. Igen, induljunk, ne aggódjak, semmiről nem vagyunk lekésve, neki kell 1 óra beérni, találkozzunk 11kor a szülőszobán. Mivel este nekünk a kórház csak 15p kocsival, így pakolászás közben még néztünk egy kicsit a filmből, igyekeztünk végiggondolni, mi kell, mit felejtünk itthon, aztán elindultunk. G-nek még épp eszébe jutott, hogy a 26-ra szűkült névlistát felkapja a konyhaasztalról, hogy velünk legyen, és indultunk is.
A kocsiban végül sikerült konszenzusra jutni a Gyerek neve ügyében. Az első keresztneve igazából már pár napja kikristályosodott, de a kocsiban eldöntöttük a másodikat is, így már úgy értünk le a XI. kerületbe, hogy MEGVAN A NÉV!  
A kórházba a 3. bejáraton sikerült bejutni - a főbejárat ilyenkor már nincs nyitva, az oldalsó autós bejárónak elvileg nyitva kellett volna lennie, de be voltak csukva a kapuk, így végül a mentőbejárat felé kerültünk. Addigra, 3 perces fájásokkal már eléggé kevéssé élveztem a sétát ;) A fájások továbbra sem voltak vészesen fájósak, de azért néha bele-bele görnyedtem már, így a kelletlen fiatalember a mentős oldal felől, aki a vérző fejű részegeket koordinálja ilyenkor hirtelen unottból nagyon nagyon készségesre váltott, amikor a szülőszoba felé vezető irányról érdeklődve hirtelen kétrét görnyedve a pultra kellett támaszkodnom. (nem volt olyan vészes a fájás, de gondoltam egy kis színészi rásegítés segít az ügynek). Így eljutottunk  a szülőszobára.
Ott már várt minket a szülésznő, rajta kívül sehol senki, kongott az egész, még az ügyeletes orvos se volt ott (őt elhívták valahova), így a szülésznő kikérdezett, majd az elmondottak alapján arra jutott, hogy most vagy túlparázom, és megyünk haza, vagy már nagyon jól állunk - nem várja meg az ügyeletes orvost, hanem megnéz maga, hogy eldőljön, mi lesz. Vizsgálóasztal, benézés, majd: "Hát akkor én hívom is a doktornőt". Ebből arra következtettem, hogy akkor a nagyon jól állunk fázisban vagyunk, mint kiderült, már 3 ujjnyira ki voltam tágulva, így nem is a vajúdóba, hanem egyenesen a szülőszobára lettem küldve, G öltözzön be, adja oda az orvosi papírjaimat a felvételemhez, doktornő úton..
Halvány kérdésemre, hogy epidurált mikor lehet (mert hát modern nő vagyok), kikacagott, hogy azon a ponton már rég túl vagyunk, nem lesz itt semmiféle érzéstelenítés, mindjárt itt a baba. A fájások jöttek szép rendszeresen, mint az egyre erősödő menstruációs görcsök, de nem voltak kibírhatatlanok. Sőt, beszélgettünk, nevetgéltünk közben. Hogy rásegítsünk a dologra, nem is fekve fájtam, hanem ácsorogva, néha G-re támaszkodva, de alapvetően jó hangulatban.
12-re megérkezett a doktornő is, ő is megnézett, várt pár fájást, majd a burokrepesztés mellett döntött. 12.20-kor repesztett, majd megint fel lettem állítva, segítsen a gravitáció felkiáltással, és vártuk a tolófájásokat. Szóljak, amikor kezd székelési ingerem lenni.Nekem meg csak nem akart, csak nem akart, viszont fájt a végbelem másként, nem úgy, mintha kakilni kéne, hanem inkább úgy, mintha egy durva aranyér igyekezne kifelé. Ezt szóvá téve arra jutottunk, hogy még várunk pár fájást, és ha ez az érzés erősödik, akkor felfekszem, és tolunk. Erősödött, így 1.15-kor felfeküdtem, és elkezdtük a kitolást. (Kitolást, érted.. kitolást velem, haha..). Elmagyarázták, mit kell tennem mikor, ha jön a következő fájás, nyomjak rá, fej mellkasra hajt, hasizom nyom, levegő nem kifúj.. ezt megpróbáltam, de nagyon szar volt, így inkább aibiztem csak. Valahogy nem bírtam magam rábírni, hogy arra segítsek rá, ami fájdalmat okoz, valahol reméltem, hogy megszületik kisebb energia befektetéssel is, kisebb fájdalommal, így nem tartottam bent a levegőt, hanem hang effektusokkal igyekeztem imitálni a munkát, mint az izompasik a konditeremben, akik nyögnek meg nyüszítenek amikor nagy súlyokat akarnak látványosan emelni. Hát kb ezt csináltam én is magam elé, mérsékelt hangerővel, kísérve a doktornő és a szülésznő rosszalló pillantásaitól. Eleinte. Aztán szóvá tették, hogy nem jól csinálom, és talán forogjunk, hátha úgy könnyebb. Így beálltunk arra a mintára, hogy 3 fájás jobb oldalt, 3 háton, 3 bal oldalt, 3 háton, 3 jobb oldalt, és így tovább. Könnyebb nem lett, de még az eddigieknél is szarabbul esett örökké mozgolódni, forgolódni, lábat emelni, stb.. így végülis elérték a céljukat, mert feladtam az ellenállást, és beláttam, hogy könnyebb, ha azt csinálom, amit mondanak, és nem alibizgetek, végülis mégiscsak ők értenek hozzá, sokkal szarabb meg már úgysem lehet. Így volt egy pont, ahol egy életem, egy halálom, ennél szarabb már nem lehet alapon elkezdtem rendesen tolni. Fej felemel és mellkasra nyom, has begörbít, levegő bent tart, hasizomből csöndben présel, egy fájás alatt 2 hosszú préselés, rövid levegőcserével közben. Mint kiderült, az első ilyen rendesen préselős fájás alatt sikerült annyit tolni kifelé a Gyereken, mint az addigi 15-20 alibitolós fájás alatt összesen, így ez energiát adott, meg hirtelen megéreztem, hogy ott a Gyerek feje a hüvelyemben, és mindjárt szétszakadok, éget, fáj az egész, így nem hezitáltam sokat, innen rendesen toltam. Végül szumma 3 fájás rendes tolással, és megszületett Erik, január 28.án, hajnali 2 óra 8 perckor, 3250grammal, 55 centisen.
Gátmetszés volt, és nem mondhatnám, hogy észre sem vettem, mert igenis éreztem, de addigra már könnyebbség volt, hogy kibújt a feje, és hirtelen utána csusszant a többi is.
Gyors szülés volt, és akár lehetett volna még  gyorsabb is, ha nem okoskodok és alibizek. Legközelebb már majd jobban fogom tudni :)
Amint kibújt a Gyerek, azonnal hasamra tették pár pillanatra, majd vitték leszívni, megmérni, és 2-3 perc után már kaptam is vissza, a mellemre cuppantotta a Szülésznő, én meg olvadozhattam a kicsi pihegő Élet láttán. Közben rendbe raktak, összevarrtak. Helyi érzéstelenítést kaptam a varráshoz (felszívódó), de különben semmi mást az egész alatt, csak cukros oldatot. Se eda, se oxitocin, se semmi más, csak a'la natur szülés. Pedig úgy számítottam az epidurálra (eda)! :)
De így se rossz, végülis tényleg gyors volt, a fájdalom elviselhető volt (főleg, mert nem tartott sokáig), és lényeg, hogy minden rendben, Erik ép és egészséges, és bennem sem esett maradandó kár.
Szerencsére pisilni is tudtam nem sokkal a szülés után, így a katétert is megspóroltam magamnak.
A kórház liberális, baba barát politikája miatt a szülés után 2 órát maradhattunk együtt, Erik, G és én, nem raktak ki a szülőszobáról, nem vitték el vizsgálgatni a Gyereket, nem zavartak semmivel, pedig az érkező hóesés megindította a szülési sort, és bár még üres volt az egész hely amikor mi beértünk, nem sokkal utánunk gyakorlatilag 10 percenként kezdtek csengetni, és hirtelen nagyon tele lett az egész hely, kellett nekik a szoba nagyon, de így is meghagyták az időt, ami nekünk kellett, szóval nem panaszkodhatok.

Így esett hát, hogy Erik a betöltött 39. héten, pontosan egy héttel a kiírt dátum előtt, mégpedig éppen a születésnapomon megszületett. A legszebb szülinapi ajándék, amit életemben kaptam (bár ez szinte tradíció, a legjobb dolgok a szülinapomon történnek velem, G-vel is szinte pontosan a szülinapomon találkoztunk, 7 évvel ezelőtt, őt is a szülinapomra kaptam, ő a másik legszebb ajándékom :) ).


25 megjegyzés:

  1. Gratulálok, nagyon ügyesek voltatok! Gyönyörű cukorfalatnak adtál életet :) Én is lekéstem az epidurált, de nem bánom. Kívánom, hogy ezentúl minden születésnapotok legyen annyira boldog, mint a mostani!

    VálaszTörlés
  2. Gratulálok Audrey, gyönyörű a kis születésnapi ajándékod és a neve is! :) Ügyes voltál nagyon! sok közös boldog szülinapozást nektek!

    VálaszTörlés
  3. Gratulálok! Örülök, hogy ilyen szép szülésélményed volt, jó volt olvasni. :) Erik gyönyörű baba!

    VálaszTörlés
  4. Még egyszer gratulálok nektek és boldog szülinapot a csapatnak! :-))) Ügyesek voltatok nagyon :-)

    VálaszTörlés
  5. Köszönjük a történetet, szívből gratulálok nektek, leljétek sok örömötöket egymásban :) És jó babázást :)

    (egyazegyben hasonlít az én 2. szülésemre, annyi a különbség, hogy mi csak 50 percet töltöttünk a szülőszobán :D )

    Gyönyörű baby, és nagyon-nagyon szép neve van!
    Mi lett amúgy a 2. neve?

    VálaszTörlés
  6. Audrey, köszönjük, hogy ilyen gyorsan leírtad nekünk Erik születését :) és, hogy még képet is kaptunk?! :)))) GRATULÁLOK!!!!

    VálaszTörlés
  7. Gyönyörű. Gratulálok! :-)
    ETAMA

    VálaszTörlés
  8. Gratulálok Audrey! Nagyon szép baba!!

    VálaszTörlés
  9. Gratulálok, gyönyörű bébi. :-) Egy zugolvasód.

    VálaszTörlés
  10. Gratulálok! Ügyesek voltatok! És cuki a baba!

    VálaszTörlés
  11. Bizony-bizony, szuper hogy kaptunk képet is a picibabáról! Örülök neki, hogy megosztottad velünk :))))

    VálaszTörlés
  12. Gratulálok Audrey, és sok közös szülinapot kívánok nektek! Nem véletlen, hogy hamarabb jött és így az egyik legszebb ajándékod lett! Jó babázást nektek és várom továbbra is az elemző-rendszerező írásidat, amiből sokat tanulhat az olvasód!
    Vica, aki néhány hete olvas téged

    VálaszTörlés
  13. Szívből gratulálok nektek, gyönyörű a baba! Boldog közös szülinapot! Z. Évi

    VálaszTörlés
  14. Akkor újra gratulálok és köszi a képet is! Gyönyörű ajándék :)

    VálaszTörlés
  15. Gratulálok Audrey :) Nagyon ugyesek voltatok és mindkettotoknek nagyon boldog szulinapot :) Gyonyoru a babád . Olelés egy zugolvasódtól: Marcsy

    VálaszTörlés
  16. Hú, szuperügyesek és -gyorsak voltatok, a Friends-ből jutott eszembe rólad az a keleti csaj, aki kettőt nyögdécselt, és kiesett belőle a gyerek, miközben Rachel három napja vajúdott... :D
    És külön köszönet, hogy nem voltál olyan majom, mint én, és tök gyorsan beszámoltál - megjósoltam a csajoknak, hogy így lesz... :)

    VálaszTörlés
  17. Jaj de jo beszamolo volt. Targyszeru erzekletes. Szivbol gratulalok! Gyonyoru kisfiu, es szep klasszikus neve van.
    Mostmar aztan igazan SZULOK VAGYTOK!

    VálaszTörlés
  18. Megkönnyeztelek benneteket. :) Gyönyörű kisfiú, biztos nagyon sok örömöd lesz benne!

    VálaszTörlés
  19. Kedves Audrey, köszönöm a beszámolót, szerettem minden tényszerű sorát!
    Gratulálok Nektek az édes most még Kisöregemberhez, sok-sok örömöt a továbbiakban is!
    egyny.

    VálaszTörlés
  20. Nagyon örülök hogy ilyen könnyen ment a szülés, remélem 1 hónap múlva nekem sem lesz nehezebb :) Hatalmas gratula a tündéri fiacskádhoz és nagyon sok boldogságot :)

    VálaszTörlés
  21. Gratulálok! Jó egészséget és sok boldogságot kívánok nektek.
    Havanna

    VálaszTörlés
  22. Gratulálok Erikhez! Kibújtak a könnyeim kicsit. Köszönet a hasznos és őszinte sorokért. Szigeti doktornő kapcsán találtam a blogodat (én most keresek nődokit), alig bírom most abbahagyni az olvasást. Még visszatérek. Minden jót Nektek!

    VálaszTörlés
  23. Szia Audrey, kerlek, ird meg a fajasmero app pontos nevet. Koszi szepen, Kriszta

    VálaszTörlés