2014. március 30., vasárnap

Adminisztráció 2

Tegnap Pénteken (megint több nap alatt sikerül csak megírnom egy posztot..) elindultam elintézni az Államkincstáros dolgokat, mivel ha tovább halogatom, elvesztem az első havi családi pótlékot.  Ugyanis a családi pótlékot csak 2 hónapra visszamenőleg lehet igényelni, Macó pedig tegnap pénteken lett éppen 2 hónapos (vivát!). 
Arra jutottam, hogy legyen akkor Kormànyablak, és eredetileg azt hittem, ez egyenlő az Okmányirodával, de legalábbis van az Okmányirodában. Aztán deus ex machina módon a gyerekorvosi rendelőben (majd ezt is elmesélem, miért mentünk, de szerencsére minden rendben) láttam kifüggesztve a Kormànyablakok listáját a családtámgatási dolgok intézéséhez. Milyen user friendly, gondoltam akkor. Csak 4 Kormànyablak volt felsorolva (ilyen kevés volna Budapesten?), az egyik éppen elég közel hozzánk, a szomszédos kerületben, útba esik jövet-menet. Kihasználva hát, hogy Anyumék vigyáznak Macóra megbeszéltük, hogy elszaladok elintézni az adminisztrációt, és még beugrok a Brendonba (amit bár nem kedvelek, de G Macó születésére kapott a kollégáitól egy Brendon kártyát némi pénzzel, és akkora elveim azért még sincsenek, hogy veszni hagyjam a pénzt ;) ) venni pár dolgot.
Elindultam, legurultam a rendelőben feltüntetett Kormányablakhoz. Az valóban valami hivatal, de már a bejáratra hatalmas betűkkel ki volt írva, hogy az itt valaha működő Kormányablak 2013 (!!) január 1-ével bezárt, a legközelebbi a Teve u. 1-ben van. Szóval a user friendly info a rendelőben mindössze másfél éve nem aktuális.. arghh..
A Teve utca nincs annyira közel, de ha már elindultam.. átgurultam hát az Árpád hídon, leparkoltam a Rendőrpalota előtt, sejtve, hogy ott valamelyik a Teve utca. Az egyik irányba elindulva mit látnak szemeim.. az egyik épület homlokzatán hatalmas arany betűkkel ez állt: "Magyar Államkincstár". Juhéé.. hát nekem épp itt kell ügyet intéznem. Volt is ügyfélforgalom, emberek jöttek-mentek.. bementem, a recepción feltettem a keresztkérdést, hogy az anyasági támogatást és a családi pótlékot hol tudom intézni, erre faarccal közli a recepciós, hogy náluk nem. De hát ezt az Államkincstárral kell.. Nem érdekli, itt ilyen ügyintézés nincs, ezt a Kormányablakon keresztül kell, ott van a szembe épületben az OEP-pel együtt - mutat a Nyugdíjintézetre. OK. Akkor átsétálok hát oda, nem nagy távolság, kösz a semmit.
A Nyugdíjintézetben újra recepció... családtámgatási ügyek? ... Náluk nem, hanem a MÁK-ban, szemben. ... Onnan küldtek ide ... Akkor hülyék, ezeket ott kell intézni. ... De ... Kérjen egy vezetőt odaát, csak lusták, letagadják.
Ekkor bevillant a Teve utca 1.
Ez az? ... Nem ...
Végül útba lettem igazítva, a Teve 1-ben valóban van OEP, ahogy a MÁKos állította, csak a másik oldalon levő épület, nem az, amire a jóasszony mutatott.  A Teve 1 viszont egy komplett blokk, számos bejárattal. Kormànyablak sehol nincs feltüntetve, viszont van OEP Ügyfélszolgálat I-III, szépen kilistázva, melyiknél milyen ügyeket intéznek. Családtámogatás sehol.. Egy életem, egy halálom, most már nem adom fel, így bementem az I-es ügyfélszolgálatra, és megkérdeztem a biztonsági őrt, aki már rutinos volt, és közölte, hogy ők ugyan Teve u. 1, de a Kormányablak ugyanebben a blokkban egy másik bejárat, mégpedig a Róbert Károly körút felőli oldalon! Ott van az OEP III-as ügyfélszolgálat, és vele szemben ugyanazon a bejáraton bemenve a Kormányablak.
Tehát ez a szupertitkos (hiszen ha nem lenne, nem kellene ennyire elrejteni, nem?) Kormányablak a Teve u. 1 alatt üzemel, de a Róbert Károly felől kell megtalálni.
Okés, megvan a bejárat, továbbra sincs kiírva sehol, hogy Kormányablak, de nem adom fel, a recepciós útba igazít, az első emeleten balra.
És tényleg, az első emeleten meglátom az első Kormányablakot jelző táblát!
A biztonság kedvéért csekkolom a biztonsági őrrel, hogy családtámogatási ügyeket itt intéznek, majd húzok egy sorszámot - az Ön előtt várakozók száma: 2. Én vagyok a 36-os. 3 ablak van, az egyiknél a 31-eske ül, a másiknál a 33-aska, a harmadiknál senki, az ügyintéző fene tudja, mit csinál, de nem hív senkit.
Ülök, telik az idő.. 31-es és 33-as is rém bonyolult lehet, mert nagyon sokáig vitatkoznak és magyaráznak. Végre hívják 34-est, aki relatív hamar végez, majd 35-öst is, aki viszont lassú. De most már én jövök. Na persze. Hirtelen mindhárom ügyintéző feláll, majd az egyik közli, hogy egy kis türelmet kérnek, műszakváltás van, mindjárt jönnek a délutános kollégák.
Jönnek is, bár nem épp hirtelenjében. Így mire sorra kerülök, már 45 perce várok a sorszámom húzásához képest, és az előtte való bolyongást nem számoltam bele.
De végül végre mégis felvillan a 36-os, a kedves ügyintéző elveszi a papírjaimat.. mindent kitöltve vittem, a megfelelő doksikat csatoltam fénymásolatban.. jajj, de precíz, jegyzi meg az ügyintéző, meg nem kellett volna fénymásolni, azt mi is tudunk (ebben speciel nem voltam biztos), majd a tökéletesen kitöltött papírjaimat átnézve nagyjából 20 percet (!) pötyög és babrál kényelmesen, Apám szava járásával élve mint az ólommadárka, mire végre nyomtat nekem egy átvételi elismervényt, és készen vagyunk.
Az órámra nézve realizálom, hogy bő 2 órája jöttem el otthonról, így kérdéses, hogy a Brendon belefér-e, mivel nem hagytam otthon etetési instrukciókat, tutira véve, hogy sitty-sutty megfordulok, és hazaérek a következő szopira. Hívom Anyut, hogy van Macó.. már ébren, és már reklamálja a kaját, így Brendon egyelőre ugrott (vajon a Brendon kártyát le lehet vásárolni on-line is, vagy csak az üzletben?), és rohanok haza, mielőtt Macólázadás tör ki.
De az adminisztrációt csakazértis elintéztem! :)

Ja, a kormányablakos ügyintéző szerint a MÁK-ban is kell intézniük a családtámogatási ügyeket, így nem értette, miért küldtek át..




2014. március 28., péntek

Technology rules

Reggel a szopi és játék után igyekeztem egy fáradt Macókát elaltatni a hintájában, de ő nem nagyon akart. Mikor kb 40 perce sisegtem a hinta mellett ülve (nálunk a sisegés - néha kombinálva más dolgokkal- általában beválik), G bejött munkába indulva, és viccesen odavetette, hogy hasznát vennénk egy fehérzaj generátor appnak a telefononra.
A newtoni alma eltalált, és azonnal keresgélno kezdtem, persze közben szorgalmasan tovább sissegve. Szerencsére manapság már mindenre van app, miért pont erre ne lenne. Letöltöttem a White Noise Baby nevűt, ahol különféle zajok közül lehet választani: porszívó, hajszárító, eső, fehér zaj, szürke zaj, stb..
Macóka a hajszárítót szereti, a zaj mellett békésen aludt majdnem 2 órát.  A dolog hátránya, hogy nem fut háttérben, így a telefonom alvás időben Macókáé. 
Lehet, hogy megnézem majd, biztos van valahol használaton kívüli mobilunk, amin fut...


2014. március 26., szerda

Adminisztráció

Macóka alszik a hintájában, kaki ruhák beáztatva, mosógép & mosogatógép mennek, így nekiálltam a régóta esedékes adminisztrációs elmaradásaim pótlásának.

Itt különben össze van szedve elég jól, hogy mit hogyan..

  1. A születési anyakönyvi kivonatot, TAJ kártyát és a lakcím kártyát még a kórház indította. Az anyakvi kivonatot és a lakcímkártyát még bent meg is kaptuk, a TAJ kártyát pedig ca. 2 héttel a szülés után postán kaptuk a lakcímkártyai címemre.
  2. TGYÁS-t és a pótszabadság igénylését (+2 nap / gyerek) a munkahelyemen még az első héten elindítottam (tündéri az asszisztensünk, mindent a fenekem alá tolt, csak kaptam az aláírandó papírokat kitöltve. Imádom)
  3. G indította az ő munkahelyén a plusz 5 nap apasági szabit, amit a gyerek 2 hónapos koráig ki kell venni, különben elvész. Ezt már el is használtuk.
  4. A családi adókedvezményt korábban magzat után igényeltük, most gyermek után kell, így újra ki kellett töltetni mindkettőnk munkahelyével a papírt, végre visszajött G munkahelyéről is a pecsételt papír, így ma postára akarom adni a saját munkahelyem felé, hogy ezen is túl legyünk.
  5. Ami maradt, azt az Államkincstárral kell intézni, ezeket töltögettem ki ma. Elvileg ezeket lehetne Ügyfélkapun is, nekem van is hozzáférésem, de nem sikerült rájönnöm, hogy hol van ott elrejtve. B verzió a Kormányablak, ami számomra szintén valami misztikus dolog, remélem az okmányirodánknak (II. ker) van kormányablaka, majd valamelyik nap le kell mennem, és megpróbálni ott leadni ezeket, csak ki kell még találni az ügyfélfogadási időt..
    1. Egyszeri anyasági támogatás
    2. Családi pótlék
  6. Egészségpénztár - Macókát be kell jelenteni kedvezményezettként, mert így EP-re lehet venni egy csomó (rengeteg!) babacuccot, még pelust is, meg tápszert, de a korai felszereléshez is egy csomó mindent lehetett volna (pl. mérleg, légzésfigyelő, babamonitor, stb..), csak akkor még nem tudtam, hogy ez is opció.
Papírok kitöltve, így a mai séta alkalmával szeretném útba ejteni a közeli postát, hogy feladjam a munkahelyem és az EP felé a papírokat. A MÁK-kal intézendők a Kormányablak miatt mumus marad, azzal kapcsolatban még van teendőm :(

2014. március 23., vasárnap

Audrey olvas - Marcie Jones, Sandy Jones - Baba a családban: Kérdések és válaszok az altatásról

Ez az egyik könyv, amivel nem sokat tudtam kezdeni. 

Ha elméleteket akarunk tanulmányozni, akkor remek, megalapozott, tudományos elméleti ismereteket közöl, de egy kétségbeesett és kialvatlan anyukának, aki gyakorlatban használható módszereket keres az altatásra nem sokat segít.

Szóval sok elméleti bölcsesség, kevés gyakorlati tanács.
Azért álljanak itt a pontok, amiket bejelöltem magamnak.




  • Várjuk meg, amíg teljesen elalszik [az újszülött]és akkor fektessük le, vagy álmosan, de nem álmában? A mélyen alvó baba kiságyba költöztetését ellenzők szerint a gyermek megriad, ha felébred, mert nem tudja, hol van és hogy került oda - mintha mi a saját ágyunkban merülnénk álomba, és az udvaron ébrednénk. A legtöbb újszülöttet viszont nem lehet álmosan, de nem álmában lefektetni. Biológiai értelemben az embergyerek túlélése az anyához fűződő szoros kapcsolatán múlik, ezért ha álmos, de még nem alszik, és lerakjuk az ágyába, teljesen felébred és tiltakozásul sírva fakad. - Audrey komment: remek, itt aztán jól minden könyv ellent mond egymásnak, hogy akkor most mikor tegyük le?
  • Az újszülöttek félig éber félig alvó állapota egyrészt fokozza az agysejtek szaporodását, másfelől túlélési technikát is képvisel, elejét veszi annak, hogy magára hagyják. [...]. Három-hat hónapos kor között jön el az idő, amikor elkezdhetjük ébren lefektetni. - Audrey komment: más könyvek szerint már 4 hónaposan is késő..
  • Hat hónaposnál fiatalabb babát ne tanítsunk önálló alvásra, különösen, ha ez magába foglalja a hosszas sírni hagyást. Ilyenkor a csecsemő túlfárad, ami a SIDS (bölcsőhalál) - közeli eseménynél negatívan hat az ébredési képességre.
  • Időről időre a legtöbb baba nyűgös, nyugtalan, beleértve a minden látható ok nélküli sírásrohamokat, különösen 6-8 hetes korban. A hasfájás három hetes és három hónapos kor között jellemző. A hasfájáson csak ront a tény, a kialakulására nincs általánosan elfogadott magyarázat, sem a tünetekre biztos gyógyír, így a szülők nem sok segítséget kaphatnak. a hasfájós csecsemő általában egészséges. Sokat eszik, gyarapodik, nő, mint bármely más baba. Többféle elmélet született már a kiváltó okokkal kapcsolatban, ezekben annyi a közös, hogy minden gyereknél más és más eredete lehet. Ha egyáltalán ki tudjuk deríteni, a mi esetünkben mi váltja ki, csakis a lehetőségek sorozatos kizárásával járhatunk sikerrel. A legtöbb szüő anynit tehet, hogy támogatja a másikat, pihen, amennyit csak lehet, és vár, amíg a baba egyszerűen kinövi, többnyire hat hónapos kora táján. - Audrey komment: szuper...
  • Elképzelhető, hogy a pici rosszul reagál a tápszerre vagy az anyatejbe átjutó anyagokra, de a belső fül fertőzése, sérv vagy más betegség is kiválthatja. Az is lehet, hogy a szervezet éretlenségének a jele: a csecsemő gyomrának, bélrendszerének és anyagcsere-folyamatainak időre van szüksége, hogy megszokják a táplálékot, és megtanuljanak egymással együttműködni. Mit tudunk a hasfájásról?
    • A hasfájás összefügghet a bélflórával. A méhen belül a magzat tápcsatornája steril ám születés után rövidesen mintegy ötszáz különféle mikroorganizmus népesíti be. Számos vizsgálat kimutatta, hogy a hasfájós csecsemők bélflórájának összetétele eltér a nem hasfájosakétól. Erre jó lehet probiotikum adása. Egyesek a szimetikon (Infacol, Espumisan, ,,) adását javasolják, holott a kutatások szerint ez egyáltalán nem hatékony. - Audrey komment: hmm. a szimetikont nem a gázok kihajtására adják? nyilván ezek nem termelnek jó bacikat.. vagy ezt most félreértem?
    • Ritkán okozza vagy súlyosbítja a tehéntej allergia. Az esetek alig 1-2%-a vezethető vissza a tápszerek alapjául is szolgáló tehéntejben található fehérjék által kiváltott allergiára.- Audrey komment: ez megint szembe megy minden más könyvvel és vélekedéssel. vagy itt a szavakon lovagolunk, és az allergiát és az érzékenységet akarjuk megkülönböztetni?!
    • Nem a nevelési stíluson múlik. (hordozás, nem hordozás, stb)
    • A hasfájás nem árt.- Audrey komment: az lehet, de fáj, és ki szereti nézni a gyerekét szenvedni?
    • A sokat síró csecsemők alvási ciklusai megváltozhatnak.
      • REM/NREM alvásszakaszok arányának megváltozása, vagy
      • kialvatlanság, vagy
      • melatonin hiány (mivel ennek termelődése általában a 12. hét körül indul be, ami egybeesik a hasfájás elmúlásával)
    • Reflux betegség állhat a háttérben.
    • A hasfájás elmúlik. 3-6 hónapos körül.
  • 3-4 hónapos kor előtt körülírt alvási rendet kialakítani nemigen lehet. A csecsemőt nem lehet meggyőzni vagy erővel kényszeríteni a napirend betartására, amíg a fejlődésben el nem éri azt a szintet, amikor már képes erre. Bár a háromhetes baba 13-16 órát alszik, gyomra pici, és legkésőbb négyóránként (néha akár másfél óránként) meg kell etetni. Úgy 5-25 hetes korában válik biológiai értelemben képessé a nappal l és az éjszaka megkülönböztetésére: attól fogva egy-két éjszakai etetést leszámítva többnyire éjszaka alszik, nappal pedig időnként szundít egyet. Leghamarabb egy hónapos kora táján tapasztalhatjuk, hogy éjszaka többet alszik, mint nappal. Ekkor még nem beszélhetünk rossz alvási szokásokról. [..] Csupán legenda, hogy az első naptól szigorú napirendre kell fogni, hogy önállóságra neveljük. - Audrey komment: v.ö. Suttogó..
A 6. fejezettől a 4 hónapos kortól való alvási szokásokat tárgyalja, ezt még nem olvastam el, majd folyt köv...

2014. március 21., péntek

Apa

Bevallom, eleinte aggódtam G miatt.
A gyerekvállalás közös döntés volt, és évekig küzdöttünk érte, mégis kizárólag elméleti síkon mozgott az egész.
Amikor megszületett Macóka, G-nek tetszett a dolog, hiszen cuki volt, pici és nyugis. Aztán jött a 3.hét, és elkezdődött a nem-alvás és a folytonos kiabálás. Kialvatlanok voltunk, felborult minden rend az életünkben, ugrottak a hobbik, kupi volt a lakásban, mindenhol cumik, üvegek és pelusok hevertek, a gyerek meg csak ordított, ordított, ordított.. Eddig tartott hát az elmélet, hogy milyen a gyerekes élet, és jött a gyakorlat.
G számára ez több szempontból is traumatikus volt. Egyrészt, neki semmi komoly kapcsolata nem volt a gyerekkel, neki absztrakt volt az egész, bennem nőtt, én éreztem, ő mindig csak külső szemlélő lehetett a dologban. Másrészt G rendmániás, iszonyatosan zavarja, ha nem minden a helyén van. Harmadrészt szerette a régi életét, a hobbikkal, a haverokkal, a sok együtt töltött idővel, az utazásokkal, kalandokkal, amiket együtt átéltünk. 
És ez hirtelen minden ugrott. Ez nem igazán tudatosodott benne korábban. Korábban azt gondolta, hogy beköltözik hozzánk egy kis emberke, de különben minden marad a régiben. Költünk rá némi pénzt, lesz egy plusz fő egy plusz szobában, de ennyi. Álmában nem gondolta, hogy kuka minden, húzunk egy piros vonalat, és a gyerek születésével a luxus a 6 óra alvás lesz, a netovábbja pedig az, ha meg tudunk nézni egy filmet a tv-ben (mert van annyi időnk, és mert nem vagyunk hulla fáradtak, hogy aludnánk inkább helyette).
Szóval neki (is) traumatikus volt az átállás, ami nem is ment azonnal. Pár hétig azt láttam rajta, hogy elvégez mindent, mert ez a dolga, ezt várjuk tőle, de tele a hócipője, és a csodába kívánja az egészet, megpróbál jó képet vágni hozzá, de már rég megbánta. És féltem. Komolyan. Nem attól, hogy elmegy, mert nem tenné, de attól, hogy megbánta, és mostantól boldogtalan lesz velünk. Elvégzett mindent, pelenkáz, altat, fürdet, mint egy isten, de láttam rajta a frusztrációt.
Aztán Macóka elkezdett emberformájú lenni, a kis űzött vad társas lénnyé válni, egyre többet szemlélődött, kezdett kapcsolatokat kialakítani, szemkontaktust felvenni.. majd egyszercsak G szemébe nézett, és egyenesen rámosolygott - és G ott helyben beleszerelmesedett, és ugrott minden fenntartás, feledve van minden kényelmetlenség.. azóta rajong a gyerekért, úgy istenigazából. Apává vált, és már nem számít a kupi, ha lepisilik, lekakilják, lehányják, ha nincs alvás, nincsenek hobbik és haverok, sőt egyelőre a kettőnk kapcsolata is jegelve van, mert az alvás most fontosabb. 
Macóka boldog és huncut mosolya mindent megér.
Mióta meg elkezdett gügyögni, mindketten kész vagyunk, és úszunk a szerelemben :) (legtöbbször, mert néha inkább a kakiban és a pisiben ;) )

2014. március 20., csütörtök

Arrangement

Hogyan működünk mostanában?
Totál luxus helyzetben vagyok, szó se róla. Mindkettőnk szülei a városban laknak, az enyémek egy macskaugrásra tőlünk, és G anyukája sem a világ végén. Ment is a terhesség alatt a nagy ígérgetés, hogy mennyit fog mindenki segíteni.

Ez végül részlegesen valósult meg, az én szüleim rengeteget segítenek, G anyukája viszont összesen 2-szer volt nálunk, akkor is turistának csak (vendégnek), másodszor pedig még plusz turistát is hozott magával (G unokanővérét), gyereknézőbe. Promptoljuk mindketten, hogy jöjjön gyakrabban, hogy megismerje és megszokja a gyerek, de csak kifogások vannak, hol ez, hol az. Én meg nem fogom erőltetni.. a végén úgyis minden az én hibám lesz, ha majd később nem marad meg vele a gyerek, mert nem ismeri (v.ö. szeparációs félelmek és társaik), majd az lesz a mondás, hogy én nem engedtem / én idegenítettem el, és a történelem homályába vész majd, hogy hívtuk ezerszer, de sosem jött. A múltkor még azt is felvetettem (igen, öngyilkos hajlamaim vannak..), hogy beszéljünk meg 1 vagy 2 fix napot minden hétre, amikor jön és tehermentesíteni tud engem és az Anyut (gondolván, hogy jobban érezné magát, ha hasznosnak érezné és nem tehernek / látogatónak), de erre is csak kitérés volt a válasz. Szóval én megtettem, amit tudtam ezen a téren, innen átengedem a pályát G-nek, meccselje le az anyukájával, én ennél többet nem tudok (meg nem is nagyon akarok, erőltetni már csak nem fogom).

Így az én szüleim vannak, és végtelenül hálás is vagyok nekik érte. Eleinte pár naponta jöttek, hoztak kaját, Anya kivasalt, stb.. de aztán látszott, hogy Macóka nem egy könnyen kezelhető gyerek, én meg a kimerülés magas fokára érkeztem. Mikor többedik alkalommal találtak itt romjaimban zokogva síró gyerekkel a karomon, eldöntöttük, hogy minden hétköznap jönnek, hogy ne legyek egyedül, mert olykor egy durvább napon még pisilni sem volt kimenni lehetőségem, nem hogy felöltözni, enni, vagy egyéb úri huncutságokra.

Tehát most az van, hogy délelőtt intézik a saját dolgaikat, vásárolnak, főznek és dél körül jönnek. Én általában 5-6 között kelek Macóka bíztatására (jobb esetben.. ma például már fél5kor kelt és nem lehetett visszaaltatni), 7ig elvagyunk egy kör evéssel, 7kor kel G, addigra Macó nagyonis aktív, így a kis székében kiültetem a konyhába, ahol én elmosom és sterilizálom az üvegeket, cumikat, stb, lefőzöm a teákat, teszek-veszek, majd reggelizünk. Utána Macó már fáradt, így megy aludni, majd a következő evés körül jönnek Anyuék, és megyünk sétálni.
Ideális esetben. Kevésbé ideális esetben Macó reggel 5től nyűgös és kiabál, hol túl éhes az alváshoz, hol túl fáradt az evéshez, hol kevés a szórakoztatás, hol meg túl sok, szóval nyűglődés van, alvás nincs, amitől még több nyűglődés lesz, én meg romjaimban heverek, mire megjönnek Anyuék. Az utóbbi időben ez még meg van spékelve egy hajnali 3-6 közötti (értsd 3-tól 6-ig) hasfájási ciklussal, kb már egy bő hete rendszeresen, szóval 3tól nem alszunk - én meg hulla vagyok.

Szóval délben jön a felmentő sereg, és a dolgok állásától függően vagy sétálni megyünk, vagy altatni próbálunk.. ahogy kijön. Apum gyerek ügyben sokat nem kontributál, de hozza a laptopját, és beül a dolgozó szobába, míg az asszonynép gyerekezik, neki végülis mindegy, hol dolgozik (70 múlt tavaly, de nyugdíjról hallani sem akar). Időnként beszáll a gyerek szórakoztatásába, és távolról csodálja (pasi classic :) ). Anyunak végtelen türelme van gyerekkel gügyögéshez, gyereksírás elviseléshez, altatáshoz, nyugtatáshoz. ÁLtalában amíg én gyerekezek, ő csinálja a háztartást, majd amikor már nagyon kivagyok cserélünk, ő gyerekezik, és én csinálom a háztartást, illetve igyekszem pótolni 1-2 óra alvást két etetés között.
Ebédet hoznak, ha nehéz nap van, turnusokban eszünk, ha Macó hajlandó aludni, akkor le tudunk ülni együtt az asztalhoz.. szóval nagycsaládi idillben nyomjuk.

G sokszor dolgozik itthonról, de persze amikor dolgozik, nem áll rendelkezésre, amikor épp kiborulok, bár próbál segíteni, amennyit tud, de az ő dolga most a pénzkeresés, valakinek azt is kell, így igyekszem nem zargatni, amikor dolgozik.

Aztán este jön a fürdetés, nagyjából 7-kor (kicsit lehet, hogy előrébb kellene hozni, de ez most így alakult ki), az Apa-Fiú program, Anyai asszisztenciával (mármint én asszisztálok, nem Anyum - ők 6-fél7 körül mennek haza).
G fürdet, én segítek, etetés, majd G altat mint egy isten, magában a kiságyban, és általában 30 perc alatt alvás is szokott lenni. Amíg Macóka velem eszik, G fürdik, majd amíg G altat, én fürdök, így az alapvető higiéniának is eleget tudunk tenni.
Jó esetben utána f9-tól kb 11-ig kettőnk ideje G-vel, rossz esetben kidőlés és alvás (utóbbi időben ez a gyakoribb).
Aztán jön az éjszakai műszak, az az én reszortom, hiszen G-nek kelnie kell és képesnek lennie koncentrálni - egy képesség, amit én már teljesen elvesztettem. A kialvatlanság napi szinten tizedeli az agysejtjeimet, így alapvető dolgokat sem vagyok már képes eldönteni, vagy hiba nélkül kivitelezni. A múltkor például le kellett ugranom a bankba elintézni valamit, amit csak én tudtam, más nem intézhette. A bank van vagy 3000 méterre, egy olyan útvonalon, ahol az elmúlt 10 évben napi 3-4szer megyek. Ezúttal sikerült két (2!) helyen is rosszul bekanyarodnom, így tekintélyes körutazást tettem a környéken.. lehet, hogy inkább nem kéne ilyen kialvatlanul vezetnem? :(

Szóval így vagyunk. Jelentős segítséggel dolgozom, mégis kicsit megviselt vagyok. Ha a hasfájást, éjszakai tekergést (3-6 ig durva, ilyenkor tudna az ember a legjobban aludni..) sikerülne rendezni, az sokat dobna a helyzeten. A hasfájásról már volt külön poszt, ott is vannak fejlemények, de még várom az elmélet beigazolódását vagy megdőlését, így arról majd pár nap múlva írok, hogy mi a helyzet.

2014. március 19., szerda

Újszülött szűrés

Múlt csütörtökön voltunk újszülött csípő-szűrésen. Ezt a baba 6 hetes korában kell megejteni. A védőnő javaslatára az ultrahangos szűrés részt magánban, a Budai Egészségközpontban csináltattuk. Az ortopédiai rész a Budai Gyerekkórházban lesz, ide persze nehéz időpontot kapni, várni kell, stb.
Ráadásul a magánban a szűrés 3 ultrahangos vizsgálatból áll: koponya (kutacson keresztül), has, és csípő, és fejlődési rendellenességeket keresnek. Szerencsére nem találtak, Macókánál minden rendben.
Az Istenhegyi is csinál ilyen komplex szűrést, de ott 15e-be kerül, a Budai Egészségkp-ban pedig csak 8e-be.

A kirándulás nem volt egy könnyű menet. Anyummal ketten vittük, mert már tudjuk, hogy Macóka "kétszemélyes gyerek", azaz egy ember nehezen bír vele, ha valami nem tetszik neki. Még jó, hogy ketten voltunk.
A kocsiban az autósülésben békésen szendergett, és még a megérkezés után is nagyon jól viselkedett. Megérkeztünk, leparkoltunk, bejelentkeztünk. Az UH szűrésnek van egy külön belső várója játszósarokkal, pelenkázókkal, nagyon gyerekbarát, és legalább nem kellett a hideg folyosón a beteg emberek között várni.
Időben érkeztünk, és időben is kerültünk sorra, épp végeztek az előző kisbaba vizsgálatával, még kihallatszott a búcsúzkodás. A gyereket body-ra vetkőztetve, tiszta pelusban kellett prezentálni. Mivel a váróban is jó meleg volt, ezzel nem volt gond, Macóka békésen tűrte a peluscserét (hiába kapott frisset, mielőtt elindultunk, a 15 perces úton is képes volt telepakolni, jó huzatja van ;) ) és a vetkőztetést, majd a mellkasomra bújva elégedetten várt a sorára.
A doktornő kicsit idősebb, nagyon kedves és türelmes volt a gyerekkel és velünk is. A türelemre igazán szüksége is volt, mert Macóka példamutató viselkedése pontosan addig tartott, amíg az első csepp ultrahangzselé (előmelegített!) megérintette a fejét. Innen kezdve velőt rázó és egyre fokozódó üvöltéssel fejezte ki nemtetszését a méltánytalan eljárással szemben. Szerencsére a doktornőt ez nem rendítette meg, és kedvesen nyugtatgatta, és nyugodtan méregetett az UH-gal. A fej után jött a hasi UH, majd két oldalt a csípő, azaz összesen 4 környi UH zselé és mérés - a gyerek magán kívül üvöltött, mintha nyúznák, pedig minden kör után megkaptam vigasztalásra, de ez nem sokat segített. Égett a pofám, pláne amikor kiléptünk a vizsgálóból, és a következő, sorára váró gyerek-szülő trió elképedve nézett ránk, vajon miféle kínzásnak vetik alá odabent a gyerekeket, hogy ez a reakció? Nem győztem mondani, hogy semmi gond, csak a gyerek nem bírja, ha macerálják. Mondanom sem kell, hogy sem az előttünk, sem az utánunk következő gyerek nem üvöltött, még a hangját sem lehetett egyiknek sem hallani az ajtón keresztül. Csak mi kiabáltuk tele a házat. Szerencsére van baba-mama szobájuk a váróból nyílva, így gyorsan egy kis vigaszcicizéssel le tudtam csillapítani Macót annyira, hogy fel tudtuk öltöztetni, és beültetni a gyerekülésbe. A méltatlankodás végül még (bár csökkenő mértékben) a Moszkva Széll Kálmán térig folytatódott, minden piros lámpánál való megállással újra és újra fellángolva. De azért végül megnyugodtunk mindannyian, és másnapra már nyoma sem volt a hisztinek (csak a szokásos mértékben).

Szerencsére a doktornő mindent rendben talált, javasolt pár izomfejlesztő fogást / masszírozást a lábára (nem tudom, mennyit tűr majd el belőle), és nagyon megdicsérte, hogy milyen szép egészséges, erős és határozott gyerek. És valóban, olyan hát- és nyakizmai vannak, hogy félek, hogy kárt tesz magában, amikor hídba feszíti magát hiszti közben..

Rákérdeztünk, hogy lehet-e refluxa, mert az utóbbi időben elkezdett elég sokat bukni. A válasz határozott nem, gyönyörű erős gyomorzáró izma van, tuti nincs reflux. A bukást a visszajövő levegő okozza. Ugyanis megjegyezte, hogy a gyerek belei fullra vannak gázokkal (levegővel főleg, gondolom), így nem csoda, hogy hisztis. A bukást az okozza, hogy a kaja alól visszajövő büfi viszi magával a tejet is kifelé.

Sokkal alaposabban kell büfiztetnünk (mi számít alaposnak?! erre soha senki nem tér ki), és minél többet függőlegesben tartani. A büfiztetést is lehetőleg teljesen függőlegesben, nem hanyagul a vállunkra vetve, és rugózzunk vele és/vagy határozottan ütögessük a popsiját, hogy kijöjjön a lenyelt levegő. A büfiztetés neuralgikus pontom, mert nem mindig megy. Van, hogy annyira bealszik a szopi végére, hogy képtelenség megbüfiztetni. Viszont ha bent ragad a levegő, akkor hasfájás és sok puki lesz belőle.
Ráadásul levegőt nem csak evéssel, de síráskor is nyel, ami hasfájást okoz, ami még több síráshoz vezet, és zárul a kör.
De igyekszünk még alaposabban büfiztetni, és már-már a bántalmazás határát súroló határozottsággal paskolni a popsiját, hogy a rázkódással kihajtsuk a levegőt.

Javasolta még a doktornő a szélhajtó babateát is. A hétvégén vettek Anyuék Mecsek teát (édeskömény +kamilla), abból első nap megivott egy decit - olyan puki koncert volt, hogy csak na.. de végülis inkább kint, mint bent, és kevesebb is volt a nyűgösködés. Kivéve hajnalban, akkor valamiért gyakran sokkal rosszabb, és nagy sírás-rívás, tekergés van. De legalább nap közben javult a helyzet, kevesebb a panasz és a tekergés, mint korábban.

Rákérdeztem a szélcsőre, amit a saját gyerekorvosunk javasolt, és G nagy lelkesedéssel, mint instant megoldás alkalmaz is, de ez a doktornő határozottan ellenezte, mondván, hogy amatőr használattal könnyen meg lehet sérteni a baba belsejét, és maradandó károkat is lehet vele okozni. Így most hanyagoljuk a szélcsövet, de nem tartom kizártnak, hogy szükség esetén alkalmanként azért vissza fogunk térni a használatához.

Szóval gáz van, szó szerint, bár szerencsére az enyhe értelemben.

Jövő héten megyünk a Budai Gyerekkórházba, ahol ugyan időpontra megyünk, de előre közölték, hogy időpontonként 8 gyereket jegyeznek elő, úgy készüljünk. Ráadásul valószínűleg a körülmények sem lesznek olyan jók, mint itt az Egészségközpontban, elkülönített, csendes váróval és szoptatási lehetőséggel - szóval előre rettegek, micsoda műsort fogunk ott előadni..

2014. március 17., hétfő

Audrey olvas: Pamela Druckerman - Nem harap a spenót


Akit Isolde lerása is érdekel (ő rendesebben ír, mint én), azt itt találja. Sőt, a sztoriról is ír, így én ezt most itt nem teszem.

Ezt  a könyvet még a terhesség alatt olvastam (de ironikusan csak most jutok el odáig, hogy írjak róla). 

Terhesen ez a könyv volt az, amelyikre azt mondtam, hogy igen, én is így akarom csinálni (mint a franciák). Kiegyensúlyozottan, lazán, nem végletekbe esve, nem kétségbe esve, nem önmarcangolva, nem ősanyáskodva de nem is elhanyagolva a gyereket.

Mint kiderült, a megvalósítás kicsit nehezebb, mint gondoltam, de azért álljanak itt a gondolatok, amik engem személyesen megragadtak a gyerekneveléssel kapcsolatban.



  • Alvás (Szünet / Megfigyelés)
    • Ne ugorjunk fel a babához azonnal az első hangra éjszaka, hanem adjuk meg neki a lehetőséget, hogy megnyugtassa önmagát, még újszülöttek esetén is. Ezt nevezzük "Szünetnek" (La Pause). Egyrészt azért kell várni, mert a kisbabák sokat mozognak, és mindenféle hangokat adnak ki alvás közben. Ez teljesen normális. Ha a szülő minden alkalommal azonnal berohannak és felkapják, ahányszor nyikkan egyet, akkor néha (sokszor) ők ébresztik fel a babát, aki magától nem is ébredt volna fel. Másrészt azért is várni kell, mert az alvási ciklusaik között - amelyek körülbelül 2 óráig tartanak * - a csecsemők mindig felébrednek. Az is rendjén való, hogy kicsit sírnak, amikor először tanulják meg összekötni ezeket a ciklusokat. Ha a szülő örökké felkapkodja, hogy "megnyugtassa", a baba nehezen fogja megtanulni összekötni ezeket a ciklusokat. Vagyis minden ciklus végén szüksége lesz egy felnőttre, aki aki bejön és addig nyugtatja, amíg elalszik. Az újszülöttek általában nem tudják egyedül összekötni az alvási ciklusokat, azonban 2-3 hónapos koruktól gyakran már igen, ha megkapják az esélyt, hogy megtanulják. A baba néhány hetes korától érdemes várni akár 5-10 percet is, mielőtt felvesszük, hogy megfigyeljük, vajon éppen két alvásciklus között próbálnak-e visszaaludni, vagy valami gyötri őket: éhség, teli pelenka vagy szorongás. - Audrey megjegyzése: 5-10 perc elég soknak hangzik. Én egyelőre csak pár pillanatig figyelek, és próbálom eldönteni, hogy nyüszögés vagy sírás van. Lehet, hogy tovább kéne várni?
    • Este elalvás előtt ne vegyük karunkba, ne ringassuk és ne szoptassuk a babát, hogy segítsünk neki különbséget tenni nappal és éjszaka között. Audrey megjegyzése: A fürdés utáni fektetést G csinálja a kiságyban, így nincs se ringatás, se szopi közvetlenül elalvás előtt.
    • Ha egy egyhetes baba éjfél és hajnal 5 között felsír, a szülők pólyázzák át, paskolják meg, tegyék tisztába, vagy sétáljanak vele, de az anya csak akkor kínálja oda a mellét, ha az még ezután is sír.  - Audrey megjegyzése: 5 óra kicsit soknak tűnik pár hetes babánál, akiknek még nagyon pici a gyomruk, Macóka csak 3-4 órát bír ki egy etetéssel. Lehet, hogy kicsit próbálni kéne nyújtani éjjel az időtartamot?
    • A fentiekre csak 4 hónapos kor előtt van lehetőség, addigra rögzülnek az (el)alvási szokások.

  • Etetés ("Várj!" / Késleltetés)
    • Kb. 4 hónapos kortól a babákat ne igény szerint, hanem rendszeres időpontokban etessük (reggel 8, dél, du 4, este 8).
    • Tanítsuk a gyereket arra, hogy késleltesse a vágyai kielégülését (lásd pillecukor teszt) (értsd: nem kapják meg azonnal amire vágynak - persze itt kisgyerekek esetén percekről vagy akár másodpercekről beszélünk), így nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak lesznek (kevesebb hiszti).
    • Hogyan? A rossz késleltetők a vágyuk tárgyára koncentrálnak, míg a jó késleltetők elterelik a figyelmüket, elszórakoztatják saját magukat. A figyelem elterelési stratégiákra nem a szülőnek kell megtanítania a gyereket, de hagynia kell, hogy gyakorolják az intuitív készségüket. Alkalmat kell adni arra, hogy gyakorolják a várakozást. Szinte attól a pillanattól kezdve, hogy a gyerek megtanul ülni, heti/kétheti rendszerességgel sütit süt a szüleivel, és ezt nem úgy kell érteni, hogy egy kis lisztet szórnak az asztalra, hanem tojást törnek fel, tésztát kevernek, stb, azaz az egész süteményt ők készítik. Ez a gyakorlat arra tanítja a gyereket, hogy uralkodjon önmagán. A precíz méregetés és a hozzávalók adagolása miatt a süteménysütés kiváló alkalom a türelem tanulására. Meg persze az is, hogy a család nem falja fel azonnal a süteményt, hanem csak uzsonnakor esznek belőle. 
    • Az egyetlen alkalom a nassolásra az uzsonna, délután 4, ezért a többi étkezéskor van étvágy.
    • A kisgyerek étkezése is fogásokból álljon (előétel, főétel, desszert), egyenek a szüleikkel együtt. Ez is segít türelmet tanulni. A szülőnek jó példával kell elöl járni, nem azonnal felfalnia mindent, hanem önuralmat mutatni.
    • Nem szabad tökéletes türelmet elvárni, a gyerekek nyilván néha hibáznak, elcsennek ezt-azt. 
    • Kapcsolódó: egyedül játszás képessége. Az a gyerek, aki képes egyedül is elszórakoztatni magát, el tudja szórakoztatni magát amikor a szülője éppen nem ér rá (pár percig, pl. telefonál, stb.). Tehát amikor a gyerek épp eljátszik egyedül, békén kell hagyni, nem belefolyni vagy beleavatkozni a játékába. 
  • Keret (Cadre)
    • A gyerek számára nagyon határozott korlátokat állítunk fel, azonban ezeken a korlátokon belül nagyon nagy szabadságot kapnak.
    • Meg kell tanítani a gyereknek, hogy tűrje a frusztrációt (mértékkel). A hirtelen felmerülő szeszélyekre következetesen érdemes "nem"-et mondani, elmagyarázni miért nem, majd elterelni a gyerek figyelmét. Ezt a nevelést már a baba 3-6 hónapos kora körül el lehet kezdeni. - Audrey megjegyzése: nem korai ez egy kicsit?!
    • Ha a szülő nem bírja elviselni, hogy néha utálják, nem lesz hajlandó frusztrálni a gyermekét, aki a saját zsarnokságának esik áldozatul és egyedül kell megbirkóznia a saját mohóságával és a különböző dolgok iránti vágyódásaival. Ha a szülő nincs ott, hogy megállítsa, akkor neki kell megállítania vagy nem megállítania saját magát, ami sokkal nagyobb szorongást idéz elő benne, mint az, ha a szülő szab határt.

A három alapvető alapelv:
  1. Az első néhány hónap után a babának nagyjából mindig ugyanakkor kell ennie.
  2. Inkább néhány nagyobb etetés legyen, mint sok kicsi.
  3. A babának bele kell illeszkednie a család ritmusába.

A könyv Az 5.fejezettől már nagyobb gyerekek nevelésével foglalkozik, így csak gyorsan átfutottam, mivel az nekem egyelőre nem releváns. Majd később visszatérek, ha még lesz rá igény.

* más könyvek szerint 45 perc vagy még rövidebb

2014. március 13., csütörtök

Séta

Eddig a séta volt az ultimate megoldás. Ha máshol és máskor nem is, de séta közben és után mindig aludt.
Na, ez most múlni látszik.  Sajnos romló a tendencia. Korábban még ha kiabált is öltözés alatt, amint bekerült a mózeskosarába, de legkésőbb amikor lehintáztunk vele a lépcsőn a másodikról bealudt. Általában már egy édesdeden alvó Macókával léptünk ki a ház ajtaján. Erre az elmúlt napokban,  3 nap egymás után még kiabált az utcán is, de az egyenetlen aszfalton való tologatástól még a sarok előtt elnyomta a ringatózás. Aztán a tolás már nem volt elég,  "sramlizni" kellett vele, azaz menet közben kacsázni sűrűn jobbra-balra, mint a forma1-es autók, mikor a verseny előtt melegítik a gumikat. Pár napig ez használt és jött a várva várt alvás.  Tegnap totál bukás volt viszont az egész.  Bíztatóan indult, még volt panaszkodás, amikor elindultunk, de pár perc sramlizás meghozta az eredményt. Aludt is békésen vagy 15-20 percet, gondosan kivárta a kis huncut, amíg már elég messze vagyunk otthonról, majd kipattant a szeme és azonnal tele torokból rázendített. Hozzáteszem, hogy ez egy nagyon csendes környék, pár autó van óránként, tömegközlekedés, főút igen messze, viszont erdő és madárcsicsergés. És a tele torokból kiabáló Macóka. Próbáltuk megnyugtatni (Anyummal vittük ki ketten), de esélytelen volt. Kivettem, ringattam,  nyugtattam, majd megpróbáltam visszatenni - amit azonnali ordítás kísért. Ezt még vagy 20 percig ismételgettük, majd feladtuk. Én vittem Macókát karban, Anyum meg tolta az üres babakocsit.
Szó se róla, hazáig békés volt a gyermek, kicsit szendergett, élvezve a személyzet gondoskodását, és élénken nézelődött, szemügyre véve a külvilágot. És mosolygott!! Ha nem tudnám jobban, azt hinném kaján mosolyt láttam!
Ez elég elkeserítő, mert eddig azzal nyugtattam magam, hogy végső esetben legfeljebb tologatjuk a babakocsiban, de úgy tűnik, hogy nem.
Anyu szerint az a baj, hogy uncsi neki a mózesben, nem lát ki. De hát nem is az a cél, hanem az, hogy aludjon! Anyu szerint vigyük az autósülésben, onnan tud nézelődni.
Most nem tudom, mi tévő legyek. Próbálkozzunk tovább a mózessel vagy térjünk át az autósülésre...
Szerencsére ezt nem kell ma eldönteni, ma kimarad a séta, mert csípő (meg has, meg koponya) ultrahangra megyünk, és napi egy program bőven elég.

Így esett hát, hogy már a hordszékes (babakocsis) séta nem menő, Őmacósága végül karban sétált.

2014. március 11., kedd

A puding próbája avagy hasfájás 2

Sajnos akaratunkon kívül leteszteltük a laktóz elméletet.
Az úgy volt, hogy a Colief adagja 4 csepp per evés, és napi max 28 cseppet lehet adni, azaz 7 étkezés előtt kaphatja.
Szombaton pedig Macóka a szokásosnál is nyűgösebb volt, totál össze-vissza evett, hiába igyekeztem tartani magam valami rendszerhez, teljesen reménytelen volt. Ráadásul mennyiségileg is kaotikus volt a fogyasztás, hol 20 hol meg 140. Teljesen kiszámíthatatlan volt.  Igyekeztem trükközni, amikor kis idő után akart újra enni feltételeztem, hogy kevesebbet fog és csak fél adag Coliefet adtam neki, de ez se mindig jött be, ráadásul a hasmenés miatt ugye épp azzal is kísérleteztem, hogy minden 3. evésnél kihagytam a C-t.... szóval ember legyen a talpán aki követni tudta, hogy hol is tartunk. Én már nem tudtam (v.ö. agyzsugor és alvásmegvonás kombó)..
Végül az éjszaka rémes lett. G (hétvége rulez, apa on night duty) 2kor azzal hozta be hozzám a gyereket, hogy nem bír vele, és szerinte valami baja van, hívjunk orvost. Tekergett, nyöszörgött, vergődött szegény egyfolytában.  Kicsit figyelve nekem azonban déja vu-m volt, és tényleg, pont úgy szenvedett szegény, mint pár hete. Gyorsan visszanéztem a napi log-ot (éljen a technológia és a control freakek), és rájöttem, hogy délután 2kor kapott utoljára C-t. A vergődés is ismerős, plusz nem is kakilt már órák óta (ez nála szokatlan). Szóval nagy valószínűséggel a laktóz lesz a ludas, amit C (laktáz enzim) hiányában megint nem tud megemészteni.
Addigra épp elszenderedett szegény, így hagytam aludni, és a következő evés előtt megint megkapta a cuccot.  És azóta is minden étkezés előtt kapja. A helyzet pár étkezés és néhány nagy adag kaki után már sokat javult, bár a vasárnap éjszaka még nem volt teljesen zavartalan.  Kb mostanra normalizálódott a helyzet, gondolonm nagyjából mostanra ürült ki belőle minden ami a csőben (beleiben) volt.
Szóval 14 óra laktáz enzim nélkül gyorsan megbosszulta magát és jó másfél-két nap kellett a helyrezökkenéshez.
Ezzel empirikus (bár akaratlan) módon bizonyítást nyert a laktóz bűnössége.

Next steps:
1. Alaposan követni az adagolást és nem engedni rendszertelenné válni az evéseket.
2. Laktóz mentes tápszerre cserélni a mostanit amivel pótlunk.
3. Genetikai teszt, hogy megtudjuk, ez átmeneti (kinövi) vagy maradandó (örökölt) intolerancia.  Ez fontos lehet a jövőben. 

Szóval itt tartunk. 

2014. március 10., hétfő

A lusta kétszer (többször?) fárad

Az éjszakai etetésnél nem volt kéznél textilpelus a büfiztetéshez. Gondoltam so what, általában szárazat büfizik, nem kelek fel keresni egyet. Az eredmény a hálóingem hátán látványos lett.


2014. március 9., vasárnap

Párbeszéd

Ez ma elhangzott így:

G: Tudod mi az alapvető különbség farkas és kutya között?
Én: ???
G: Ugyan nagyon közeli rokonok, a farkas ellentétben a kutyával teljesen szelidíthetetlen.
Én: És... ?
G: Szerintem nekünk farkasunk van. 

És valahol igaza van. Macóka teljességgel szelidíthetetlen.  Mindent úgy és csakis úgy és akkor csinál és fogad el, ahogy ő akarja. Nincs apelláta. Minden vetkőzés, öltözés, peluscsere görög tragédia, a mérleg ősellenség, a fürdés megtűrt de a törölközés kibírhatatlan. Ölelés csak akkor, úgy és addig, amíg ő akarja, különben kézzel - lábbal tiltakozás van. A pocak vagy üres vagy tele, minden köztes állapot üresnek számít, így nincs olyan, hogy gyakori kis evés (ahogy a védőnő azt elképzeli, LOL) és ha kevés a tej a ciciben (kevesebb az elvártnál) akkor addig megy a kiabálás amíg meg nem érkezik a pótlás. A beletörődés és a később-folytatjuk ismeretlen koncepciók. Aludni meg aludjon akinek 2 anyja van, micsoda abszurd elképzelés 16 óra alvást elvárni amikor 10 is sok (Őmacósága szerint).

Szóval nem is medve, hanem farkas. Tutira.
De mi így szeretjük :)

2014. március 8., szombat

Hasfájás

Újra alvásba ringatott gyerekkel a karomon pötyögök bal kézzel a telefonomon..
Na, szóval ott tartottam, hogy hasfájás.
Némi kutakodás és kisgyerekes ismerősök egymásnak vadul ellent mondó tanácsainak értékelése és rendszerezése után arra jutottam, hogy az alábbi 3 fő probléma csoport okozhatja elsősorban (aztán persze még végtelen sok más oka is lehet, de kezdjük ezeknél):
1. Szélgörcs a pici szinte habszerű buborékok miatt a bélben, amik nem tudnak összeállni egy kipúzható egységgé így szenvedtetve a beleket. Lehetséges megoldás: patikában / drogériában kapható cseppel, pl infacol, Gripe water, stb.
2. Laktóz (tejcukor) emésztési zavarok okozta szél és belek csavargása. A laktóz az anyatej természetes része, nem lehet kiküszöbölni. Lehetséges megoldás: laktáz enzim adása (patikából colief cseppek).
3. Tejfehérje emésztési zavarok okozta szél és belek csavargása. A tejfehérje a nem emberi (tehén, kecske, stb) tej és tejtermékek fogyasztásakor jut át az anyából a tejbe, és így a gyerekbe). Lehetséges megoldás: tejmentes diéta nekem.

Kezdtük tehát a legegyszerűbbel: mezei szélgörcs kezelése. Történetesen Anyukámnak az Infacol akadt a kezébe, így azt vett. Ennek kell egy pár nap, hogy kifejtse a hatását, így reménykedtünk és minden evés előtt töltöttük a szájába a cuccot.  Teltek a napok, de szignifikáns javulás nem következett be, Macóka továbbra is szenvedett, az éjszakák pedig kezdtek egyenesen elviselhetetlenné válni. Egyre kevesebb időt töltöttünk alvással és egyre többet úgy, hogy az ujjamat szopta (cumit ritkán fogad el, a mellemet addigra szétrágta, de csak a szopizás lazította el annyira, hogy kevésbé tekergett fájdalmában). Kezdett hát tarthatatlanná válni a helyzet.

Én meg agyaltam tovább. Arra jutottam, hogy simán okozhatja a laktóz a gondot, mert
1. Akkor romlott igazán a helyzet, amikor elkezdett a kezdeti 20-40 grammok helyet 100 körüli mennyiséget enni, azaz ha kevés laktázt termel a szervezete, akkor a kevés anyatejhez (ami mellesleg maga is tartalmaz laktázt a laktóz emésztéséhez) még elég, de nagyobb mennyiségnél már lehet gond.
2. Általában evés után nem azonnal, de korreláltnak tűnő módon indul mindig a szenvedés, így lehet köze a tejhez. (Persze egy ekkora gyereknél az evés után kvázi az evés előttel is megegyezik, de ne hasogassunk most szőrszálakat).
3. Az apja (=G) genetikailag laktóz intoleráns, és az ilyesmi örökletes (viszont 1 éves kor alatt nem lehet vizsgálni).

Szóval a kettes tipp a laktóz, így erre beszereztünk Colief cseppeket, direkt babáknak van, minden evés előtt 20ml anyatej ben elkeverve (20 percig állni kell hagyni) kell adagolni. Elkezdtük hát ezt, és pár étkezés alatt javult a helyzet, abbamaradt az iszonyatos has- és bélkutyorgás és nagyrészben a felhúzott lábbal tekergés is, így ez határozottan használt.

Viszont elkezdett szegénynek hasmenése lenni, napi 6 híg, folyós kaki formájában. Ez betudható a Coliefnek, írja is mint lehetséges mellékhatást. Ennek viszont nem örülünk, a hasmenés nem vicces egyrészt folyadékvesztés szempontból, másrészt meg minden hatalmas sebességgel átfut a gyereken, akkor sokkal többet kell ennie, hogy ugyanannyi tápanyagot ki tudjon nyerni, azaz extra terhelődik a kis emésztőrendszere újabb hasfájást okozva, másrészt nekem is lehetetlen mennyiségű tejet kell előállítanom.
Ennek következtében arra jutottunk, hogy ritkítjuk kicsit a Coliefet és minden 3. evésnél nem kap, meglátjuk mi lesz és aszerint változtatunk a sűrűségen.
Jelenleg ott tartunk, hogy naponta csak 1 kaki van és figyeljük a fejleményeket (anyatejes babáknál a több nap kaki nélkül és a napi többszöri kaki is normálisnak számít).

Hát itt tartunk most hasfájás témában. Időnként szélcsövezünk is, amikor puffadt a hasa és gondolkozom azon, hogy a Colief mellé újra elkezdjük-e az Infacolt is... meglátjuk.

Az előző bejegyzéshez kommentben kaptam egy szuper lustát hasfájás kezelési módokkal, (köszönöm!), ide másolom, hátha segít valakin (én is lopok majd még ötleteket belőle):

HASFÁJÁSRA: 
× Először is vannak ugye a gyógyszertárban kapható cseppek és szuszpenziók, amik a (mohó) szopi során nyelt légbuborékok kihajtásában hivatottak segíteni. Recept nélkül kaphatóak. 

1. INFACOL szuszpenzió - újszülött kortól adható, mivel nem szívódik fel a belekben, így mellékhatása sincs. 

2. ESPUMISAN cseppek - szintén a kezdetektől adható, nem szívódik fel. 

3. SAB SIMPLEX szuszpenzió - újszülött kortól, szopi előtt, vagy közben. 

4. GRIPE WATER (angolvíz) - 1 hónapos kor után adható. Hascsikarás elleni gyógyvíz. Szintén a légbuborékok megszűntetésében segít, ill. megnyugatja a görcsös hasizmokat. 

5. Papaverin - receptre kapható, görcsoldó. 



× Segítségünkre lehet a meleg jótékony hatása. 

6. Jó meleg vizes textilpelus a pocakra. 

7. Cseresznyemag párna. - A magok rendkívül jó tartják a hőt és csak fokozatosan engedik ki magukból. Sütőben vagy mikroban kell megmelegíteni és a fájó pocakra tenni. 



× A következő próbálkozás a masszázs lehet. 

8. Babamasszázs hasfájásra. - Ezt inkább nagyobb, 2-3 hós babáknál javasolják. 

9. BABYNOS hasmasszázs krém - Ánizs és kömény tartalmú krém hasfájós babáknak. 

10. BABYNOS cseppek - 3 hónapos kor után. Felfújódás, görcsök, emésztési zavarok megszűntetésére. 

× Egyebek: 

11. Szélcső - a rászokás veszélyével kapcsolatban ellentmondásosak a vélemények. Rendszeres használata nem javasolt, de alkalmanként nagyon hasznos. 

× Homeopátia! 

12. CHAMOMILLA VULGARIS 15 CH (napi 2-4x5 golyó) - A csecsemő élesen sír, nyugtalan, egyik arcfele piros. Széklete zöldes, spenótszerű. Állapota este rosszabb, csak a ringatás nyugtatja meg. 

13. COLOCYNTHIS 9-15 CH (óránként 5 golyó) - Görcsös hasfájás esetén, ha a panaszok a has masszírozására enyhülnek. 

14. DIOSCOREA 9 CH (óránként 5 golyó) - Hirtelen kialakuló, periodikusan visszatérő görcsök, melyek hátradőlve és a hát masszírozására enyhülnek 

× Teák. 

15. Édeskömény tea. - Segíti az emésztést, szélhajtó. (De sajnos sok babánál még rosszabbá teszi a helyzetet.) 

16. Kamilla tea. - Székrekedés ellen néhány korty. 

17. MECSEK tea - édeskömény és kamilla keveréke.

2014. március 7., péntek

Az első 5 hét

Persze érdemesebb lenne 6ról írni, végülis mégis csak a 6 hét az első igazi milestone, de hát épp most van pár percem, ki tudja, lesz-e jövő héten...

Már Popi és Est is megénekelte az ő haladásukat, zavaraikat.. hát jöjjenek a mieink.

Az első két hét elég sima volt, még ürült ugye a bilirubin, így Macóka csak szépen evett-aludt, relatíve szabályos ritmusban, sőt időnként akár 4-5 órát is, semmi 2-3 óránként ugrálás nem volt. Így lettünk hamis biztonságérzetbe ringatva és Estékhez hasonlóan mi is vidáman éltük az életünket, TVztünk, filmeket néztünk, játszottunk, telefonáltunk Macóka feje felett miközben ő békésen aludt a mózeskosarában az ágyunk mellett.  A szobáját - a kiságyáról meg ne is beszéljünk - még csak nem is látta.
Aztán jött a 3. hét, kiürült a cucc, és indult a fesztivál. Szegény örökké sírt, és kétségbeesetten tekergett, amiről a csoda se tudta megállapítani, hogy mi a gond? Éhes? Fáradt? Fáj a hasa? Fázik? Küzdöttünk.
Az evés kezdettől para volt, mert elég kicsike volt, amikor hazajöttünk, mindössze 3050g, és eleinte nem is igen gyarapodott, a ritka evések miatt meg tejem se volt túl sok. Így nem is lennék én én, ha nem folyamodtam volna kontroll eszközökhöz. Letöltöttem egy BabyCare nevű app-ot a telefonomra, ahova mindent lehet jegyezetlni, és remek látványos statisztikákat gyárt (és exportálhatóak az adatok excelbe :) ), szóval azóta mindent mérünk. Mikor eszik (mettől meddig), melyik mellből, mennyit, mikor alszik, mikor sír, mikor fürdik, mikor pisil, mikor kakil. Tudom, kényszeres, de nekem ez jól jön, mert jelnelegi agyzsugoros kialvatlan állapotomban már az utolsó Etetésre sem emlékszem, nem hogy kb mennyit evett egy nap, vagy mennyit aludt, vagy ideje lenne-e enni vagy aludni, volt-e kaki és ha igen milyen, stb.. Pár screenshot alant (demó, nem Macóka adatai), csak, hogy el tudjátok képzelni a kontroll mértékét :)






Folyamatosan sírt szegény és alig aludt.  Az evéssel nem volt gond, el is kezdett remekül gyarapodni végre, de az alvás mission impossible-lé vált. Órákig altattuk, legtöbbször sikertelenül. A kétségbeesés kezdett eluralkodni. Ráadásul a mózeskosarában alvás már nem ment, ha egyáltalán sikerült elaltatnunk a mi ágyunkon, már nem tudtuk átteni. Minden ilyen próbálkozást azonnali és órákig tartó üvöltés követett.  Így amikor végre elaludt, mi száműződtünk a szobánkból, hiszen a törékeny és órák véres verejtékével elért alvást nem lehetett veszélybe sodorni tv vagy ràdio de akár beszélgetés hangjával vagy lámpafénnyel...szóval ha épp nem kétségbeesetten altattunk, akkor a sikert csendes beszélgetéssel ünnepelhettük a konyhában. Így aztán nem átalakult, hanem megszűnt az életünk, még napi fél órát sem tudtunk egymással beszélgetni (vagy bármi mást).
Kb. egy hete telt be G-nél a pohár és kinyilatkoztatta, hogy Macóka márpedig aludjon az ágyában, ha már van neki. Egyelőre az eredmény vegyes, erről majd írok egy extra posztot. Szóval Macóka ki lett telepítve a szülői hálóból.

Ezzel párhuzamosan kerestük a nem-alvás okát. Arra jutottunk, hogy szegény aludna, csak nem tud a fájós hasától. Ezt az elméletet pedig arra alapoztuk, ahogy szegény fájdalmasan tekergett és húzta fel a lábát kínjában, miközben szivszaggatóan sírt. Szóval hasfájás. Hajrá barátunk dr. Google.  Az eredmény igencsak elkeserítő. A babák 20%-a hasfájós, ezzel nincs mit tenni. A legtöbb baba 3 hónapos korára kinövi, addig meg törődj bele. Na, ez nem opció.  Nem fogom 3 hónapig tétlenül nézni ahogy a gyerekem szenved, annyira, hogy aludni sem tud. Arról nem is beszélve, hogy a babáknak hatalmas szüksége van az alvásra, hiszen ilyenkor fejlődik az idegrendszerük, épülnek a szinapszisok, stb. Szóval az alvás crucial. Létfontosságú, neki és persze nekünk se jönne rosszul.
Ráadásul olyat nincs, hogy valaminek nincs oka. Ezt nem fogadom el. Minden tünetnek van valami oka (lásd rejtélyes meddőségem, aminek az oka végül egy polip volt amit senki nem vett észre). Így miközben egyik kézzel gyereket ringattam, a másikkal a netet bújtam lehetőségek után kutatva.

Folyt. köv., most abbahagyom a pötyögést a telimen (bocs az elütésekért), és felébresztem a karomon alvó Macó Urat és megetetem.