2014. március 21., péntek

Apa

Bevallom, eleinte aggódtam G miatt.
A gyerekvállalás közös döntés volt, és évekig küzdöttünk érte, mégis kizárólag elméleti síkon mozgott az egész.
Amikor megszületett Macóka, G-nek tetszett a dolog, hiszen cuki volt, pici és nyugis. Aztán jött a 3.hét, és elkezdődött a nem-alvás és a folytonos kiabálás. Kialvatlanok voltunk, felborult minden rend az életünkben, ugrottak a hobbik, kupi volt a lakásban, mindenhol cumik, üvegek és pelusok hevertek, a gyerek meg csak ordított, ordított, ordított.. Eddig tartott hát az elmélet, hogy milyen a gyerekes élet, és jött a gyakorlat.
G számára ez több szempontból is traumatikus volt. Egyrészt, neki semmi komoly kapcsolata nem volt a gyerekkel, neki absztrakt volt az egész, bennem nőtt, én éreztem, ő mindig csak külső szemlélő lehetett a dologban. Másrészt G rendmániás, iszonyatosan zavarja, ha nem minden a helyén van. Harmadrészt szerette a régi életét, a hobbikkal, a haverokkal, a sok együtt töltött idővel, az utazásokkal, kalandokkal, amiket együtt átéltünk. 
És ez hirtelen minden ugrott. Ez nem igazán tudatosodott benne korábban. Korábban azt gondolta, hogy beköltözik hozzánk egy kis emberke, de különben minden marad a régiben. Költünk rá némi pénzt, lesz egy plusz fő egy plusz szobában, de ennyi. Álmában nem gondolta, hogy kuka minden, húzunk egy piros vonalat, és a gyerek születésével a luxus a 6 óra alvás lesz, a netovábbja pedig az, ha meg tudunk nézni egy filmet a tv-ben (mert van annyi időnk, és mert nem vagyunk hulla fáradtak, hogy aludnánk inkább helyette).
Szóval neki (is) traumatikus volt az átállás, ami nem is ment azonnal. Pár hétig azt láttam rajta, hogy elvégez mindent, mert ez a dolga, ezt várjuk tőle, de tele a hócipője, és a csodába kívánja az egészet, megpróbál jó képet vágni hozzá, de már rég megbánta. És féltem. Komolyan. Nem attól, hogy elmegy, mert nem tenné, de attól, hogy megbánta, és mostantól boldogtalan lesz velünk. Elvégzett mindent, pelenkáz, altat, fürdet, mint egy isten, de láttam rajta a frusztrációt.
Aztán Macóka elkezdett emberformájú lenni, a kis űzött vad társas lénnyé válni, egyre többet szemlélődött, kezdett kapcsolatokat kialakítani, szemkontaktust felvenni.. majd egyszercsak G szemébe nézett, és egyenesen rámosolygott - és G ott helyben beleszerelmesedett, és ugrott minden fenntartás, feledve van minden kényelmetlenség.. azóta rajong a gyerekért, úgy istenigazából. Apává vált, és már nem számít a kupi, ha lepisilik, lekakilják, lehányják, ha nincs alvás, nincsenek hobbik és haverok, sőt egyelőre a kettőnk kapcsolata is jegelve van, mert az alvás most fontosabb. 
Macóka boldog és huncut mosolya mindent megér.
Mióta meg elkezdett gügyögni, mindketten kész vagyunk, és úszunk a szerelemben :) (legtöbbször, mert néha inkább a kakiban és a pisiben ;) )

6 megjegyzés:

  1. Ezt valahogy senki nem mondja, hogy milyen borzasztó nehéz az első időszak főleg az első babával. Nem a ti kisfiatok extra nehéz, majdnem minden baba. De idővel csak a szerelem marad, és elfelejtitek vagy legalábbis átértékelitek ezt az időszakot. Baromi nehéz feldolgozni, hogy az ember élete egy pillanat alatt megváltozik, szerintem ezt mindenki átéli...később mát nélküle nem lehet elképzelni az életet!

    VálaszTörlés
  2. Nekem meg pont az jutott eszembe hogy "megis megeri". Nekem valamiert (lehet hogy fogekony vagyok a negativumokra - sot biztos) mindenkinek a panasza jut el hozzam es mindig csak azt latom, hogy "hat nekem ez tuti nem menne". Azt hogy orom is van abban hogy az embernek gyereke van - plane azoktol akiknek csak ugy magatol lesz gyereke - ilyen kicsi korban nemnagyon szoktak emliteni.
    FElla vagyok csak nem tudok belepni most magamba.

    VálaszTörlés
  3. Fentieket olvasva úgy látom, nálunk én vagyok "Apa" :)

    VálaszTörlés
  4. Ezt olyan szépen leírtad :) szerelemben úszó kiscsalád lettetek :)

    VálaszTörlés
  5. Ne izgulj, néhány hónap, és miután rá mosolyog Macóka, dobálni lehet, kommunikál vele, játszik, akkor apa is megnyugszik, és el is felejti az első időket :)
    Tudom, nálunk ráadásul ebben az időszakban még egy 3. fél is befigyelt az ő részéről, de most már Zseb az első neki.
    A rend pedig nem fog változni az első időben. Megtanul dobálni, és akkor minden a földön lesz :) Imádják hallani, ahogy koppannak a padlón a dolgok. Viszont utána azt is, ahogy elpakolhatnak. Zseb kedvenc szórakozása az egyik fiókból átpakolni a másikba. :)

    VálaszTörlés
  6. Nagyon megható volt, ahogy leírtad, hogyan született meg az apa-fia kapcsolat, szerintem nincs vele semmi baj, hogy ehhez szükség volt pár hétre. Annak alapján, amit eddig olvastam rólatok, kizártnak tartom, hogy ne lennétek jó szülők, Macókának szerencséje van, hogy hozzátok született. :)

    Nálunk ez úgy alakult, hogy a szerelembeesés már a születéskor megtörtént. A mai napig megkönnyezem azt a fotót, ahol M. a kezében tartja a még meztelen, csúcsfejű pici Á.-t és a tekintetük összekapcsolódik. Néha kicsit aggódom, hogy elmúlik majd a kezdeti lelkesedés, és M. túl fáradt lesz munka után még gyerekezni is, de végül is már eltelt kilenc hónap és ennek nyoma sincs. :)

    VálaszTörlés