2014. március 20., csütörtök

Arrangement

Hogyan működünk mostanában?
Totál luxus helyzetben vagyok, szó se róla. Mindkettőnk szülei a városban laknak, az enyémek egy macskaugrásra tőlünk, és G anyukája sem a világ végén. Ment is a terhesség alatt a nagy ígérgetés, hogy mennyit fog mindenki segíteni.

Ez végül részlegesen valósult meg, az én szüleim rengeteget segítenek, G anyukája viszont összesen 2-szer volt nálunk, akkor is turistának csak (vendégnek), másodszor pedig még plusz turistát is hozott magával (G unokanővérét), gyereknézőbe. Promptoljuk mindketten, hogy jöjjön gyakrabban, hogy megismerje és megszokja a gyerek, de csak kifogások vannak, hol ez, hol az. Én meg nem fogom erőltetni.. a végén úgyis minden az én hibám lesz, ha majd később nem marad meg vele a gyerek, mert nem ismeri (v.ö. szeparációs félelmek és társaik), majd az lesz a mondás, hogy én nem engedtem / én idegenítettem el, és a történelem homályába vész majd, hogy hívtuk ezerszer, de sosem jött. A múltkor még azt is felvetettem (igen, öngyilkos hajlamaim vannak..), hogy beszéljünk meg 1 vagy 2 fix napot minden hétre, amikor jön és tehermentesíteni tud engem és az Anyut (gondolván, hogy jobban érezné magát, ha hasznosnak érezné és nem tehernek / látogatónak), de erre is csak kitérés volt a válasz. Szóval én megtettem, amit tudtam ezen a téren, innen átengedem a pályát G-nek, meccselje le az anyukájával, én ennél többet nem tudok (meg nem is nagyon akarok, erőltetni már csak nem fogom).

Így az én szüleim vannak, és végtelenül hálás is vagyok nekik érte. Eleinte pár naponta jöttek, hoztak kaját, Anya kivasalt, stb.. de aztán látszott, hogy Macóka nem egy könnyen kezelhető gyerek, én meg a kimerülés magas fokára érkeztem. Mikor többedik alkalommal találtak itt romjaimban zokogva síró gyerekkel a karomon, eldöntöttük, hogy minden hétköznap jönnek, hogy ne legyek egyedül, mert olykor egy durvább napon még pisilni sem volt kimenni lehetőségem, nem hogy felöltözni, enni, vagy egyéb úri huncutságokra.

Tehát most az van, hogy délelőtt intézik a saját dolgaikat, vásárolnak, főznek és dél körül jönnek. Én általában 5-6 között kelek Macóka bíztatására (jobb esetben.. ma például már fél5kor kelt és nem lehetett visszaaltatni), 7ig elvagyunk egy kör evéssel, 7kor kel G, addigra Macó nagyonis aktív, így a kis székében kiültetem a konyhába, ahol én elmosom és sterilizálom az üvegeket, cumikat, stb, lefőzöm a teákat, teszek-veszek, majd reggelizünk. Utána Macó már fáradt, így megy aludni, majd a következő evés körül jönnek Anyuék, és megyünk sétálni.
Ideális esetben. Kevésbé ideális esetben Macó reggel 5től nyűgös és kiabál, hol túl éhes az alváshoz, hol túl fáradt az evéshez, hol kevés a szórakoztatás, hol meg túl sok, szóval nyűglődés van, alvás nincs, amitől még több nyűglődés lesz, én meg romjaimban heverek, mire megjönnek Anyuék. Az utóbbi időben ez még meg van spékelve egy hajnali 3-6 közötti (értsd 3-tól 6-ig) hasfájási ciklussal, kb már egy bő hete rendszeresen, szóval 3tól nem alszunk - én meg hulla vagyok.

Szóval délben jön a felmentő sereg, és a dolgok állásától függően vagy sétálni megyünk, vagy altatni próbálunk.. ahogy kijön. Apum gyerek ügyben sokat nem kontributál, de hozza a laptopját, és beül a dolgozó szobába, míg az asszonynép gyerekezik, neki végülis mindegy, hol dolgozik (70 múlt tavaly, de nyugdíjról hallani sem akar). Időnként beszáll a gyerek szórakoztatásába, és távolról csodálja (pasi classic :) ). Anyunak végtelen türelme van gyerekkel gügyögéshez, gyereksírás elviseléshez, altatáshoz, nyugtatáshoz. ÁLtalában amíg én gyerekezek, ő csinálja a háztartást, majd amikor már nagyon kivagyok cserélünk, ő gyerekezik, és én csinálom a háztartást, illetve igyekszem pótolni 1-2 óra alvást két etetés között.
Ebédet hoznak, ha nehéz nap van, turnusokban eszünk, ha Macó hajlandó aludni, akkor le tudunk ülni együtt az asztalhoz.. szóval nagycsaládi idillben nyomjuk.

G sokszor dolgozik itthonról, de persze amikor dolgozik, nem áll rendelkezésre, amikor épp kiborulok, bár próbál segíteni, amennyit tud, de az ő dolga most a pénzkeresés, valakinek azt is kell, így igyekszem nem zargatni, amikor dolgozik.

Aztán este jön a fürdetés, nagyjából 7-kor (kicsit lehet, hogy előrébb kellene hozni, de ez most így alakult ki), az Apa-Fiú program, Anyai asszisztenciával (mármint én asszisztálok, nem Anyum - ők 6-fél7 körül mennek haza).
G fürdet, én segítek, etetés, majd G altat mint egy isten, magában a kiságyban, és általában 30 perc alatt alvás is szokott lenni. Amíg Macóka velem eszik, G fürdik, majd amíg G altat, én fürdök, így az alapvető higiéniának is eleget tudunk tenni.
Jó esetben utána f9-tól kb 11-ig kettőnk ideje G-vel, rossz esetben kidőlés és alvás (utóbbi időben ez a gyakoribb).
Aztán jön az éjszakai műszak, az az én reszortom, hiszen G-nek kelnie kell és képesnek lennie koncentrálni - egy képesség, amit én már teljesen elvesztettem. A kialvatlanság napi szinten tizedeli az agysejtjeimet, így alapvető dolgokat sem vagyok már képes eldönteni, vagy hiba nélkül kivitelezni. A múltkor például le kellett ugranom a bankba elintézni valamit, amit csak én tudtam, más nem intézhette. A bank van vagy 3000 méterre, egy olyan útvonalon, ahol az elmúlt 10 évben napi 3-4szer megyek. Ezúttal sikerült két (2!) helyen is rosszul bekanyarodnom, így tekintélyes körutazást tettem a környéken.. lehet, hogy inkább nem kéne ilyen kialvatlanul vezetnem? :(

Szóval így vagyunk. Jelentős segítséggel dolgozom, mégis kicsit megviselt vagyok. Ha a hasfájást, éjszakai tekergést (3-6 ig durva, ilyenkor tudna az ember a legjobban aludni..) sikerülne rendezni, az sokat dobna a helyzeten. A hasfájásról már volt külön poszt, ott is vannak fejlemények, de még várom az elmélet beigazolódását vagy megdőlését, így arról majd pár nap múlva írok, hogy mi a helyzet.

5 megjegyzés:

  1. Nálunk ugyanez a helyzet, csak sajnos mindkét nagyi könnyűnek találtatott, pedig volt ígérgetés ezerrel a terhesség alatt és volt sírás-rívás, hogy nekik miért nincs unokájuk. Azt hittem csak nálunk van így, de ezek szerint nem - ez némileg megnyugtató. Anyám dolgozik, 60+ évesen még mindig fontosabb neki a pénz, mint az egyetlen unokája. Velem ugyanezt játszotta el, azzal a különbséggel, hogy rám a nagymamám vigyázott. Anyósom kétszer volt megnézni a most 7. hetes unokáját, 5 hetes kora óta nem láttuk. Eldöntötte viszont, hogy akkor ő főzni fog! Ennek viszont annyira nem örülök, mert egyrészt iszonyatosan egészségtelen konyhát visz, uránbányászoknak való kajákkal. Másrészt képtelen megjegyezni, hogy mit nem kellene ennem, hogy kicsiL-nek ne fájjon a hasa.
    Részben a gyerekvállalás miatt költöztük haza külföldről, hogy legyenek nagyszülők kicsiL körül - hát, úgy tűnik fölösleges volt. A férjemet pont a múlt héten találta meg egy svájci manager, hogy nincs-e kedve csatlakozni a csapatához - szerintem még pár hónap és egy ilyenre nem fogunk nemet mondani, bármilyen strapás is egy kisbabával 1000+ kilométerre költözni.

    A hasfájással kapcsolatban: a laktózmentes tápszert nem próbáltátok? Nálunk csodát tett, a 6 hetes+3 napos gyerekünk 6-8 órákat alszik ébredés nélkül éjszaka, mióta azt kapja. Az anyatejhez egy ideig adtam a Colief-et, de már azt sem kell, megszűnt a hasfájása.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A héten váltottunk milupa laktózmentesre.. és eldobtam a teákat, most varom a csodát :)

      Törlés
    2. Nehéz a nagyszülőkkel.. mázli, hogy Anyummal ilyen jól vagyunk

      Törlés
  2. Szomoru (es ijeszto) hogy ez meg egy ilyen fullos nagymamaval is ennyire nehez. Tenyleg nem tudom hogy az USA-ban pl. hogy tudnak 6 het utan visszamenni dolgozni full munkaidoben. Mert azt meg megertem hogy ott van egesz napra a kelet-europai (vagy inkabb fulop-szigeteki, mostanaban) babysitter es rohadtul nem erdekli (nem erdekelheti) az anyat hogy hogy van ellatva a gyerek, de akkoris ott az ejszaka.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondjuk Macó extra nehéz gyereknek számít, de én sem tudom elképzelni, még egy mintagyerekkel sem 6 hét után a munkát

      Törlés