2014. március 19., szerda

Újszülött szűrés

Múlt csütörtökön voltunk újszülött csípő-szűrésen. Ezt a baba 6 hetes korában kell megejteni. A védőnő javaslatára az ultrahangos szűrés részt magánban, a Budai Egészségközpontban csináltattuk. Az ortopédiai rész a Budai Gyerekkórházban lesz, ide persze nehéz időpontot kapni, várni kell, stb.
Ráadásul a magánban a szűrés 3 ultrahangos vizsgálatból áll: koponya (kutacson keresztül), has, és csípő, és fejlődési rendellenességeket keresnek. Szerencsére nem találtak, Macókánál minden rendben.
Az Istenhegyi is csinál ilyen komplex szűrést, de ott 15e-be kerül, a Budai Egészségkp-ban pedig csak 8e-be.

A kirándulás nem volt egy könnyű menet. Anyummal ketten vittük, mert már tudjuk, hogy Macóka "kétszemélyes gyerek", azaz egy ember nehezen bír vele, ha valami nem tetszik neki. Még jó, hogy ketten voltunk.
A kocsiban az autósülésben békésen szendergett, és még a megérkezés után is nagyon jól viselkedett. Megérkeztünk, leparkoltunk, bejelentkeztünk. Az UH szűrésnek van egy külön belső várója játszósarokkal, pelenkázókkal, nagyon gyerekbarát, és legalább nem kellett a hideg folyosón a beteg emberek között várni.
Időben érkeztünk, és időben is kerültünk sorra, épp végeztek az előző kisbaba vizsgálatával, még kihallatszott a búcsúzkodás. A gyereket body-ra vetkőztetve, tiszta pelusban kellett prezentálni. Mivel a váróban is jó meleg volt, ezzel nem volt gond, Macóka békésen tűrte a peluscserét (hiába kapott frisset, mielőtt elindultunk, a 15 perces úton is képes volt telepakolni, jó huzatja van ;) ) és a vetkőztetést, majd a mellkasomra bújva elégedetten várt a sorára.
A doktornő kicsit idősebb, nagyon kedves és türelmes volt a gyerekkel és velünk is. A türelemre igazán szüksége is volt, mert Macóka példamutató viselkedése pontosan addig tartott, amíg az első csepp ultrahangzselé (előmelegített!) megérintette a fejét. Innen kezdve velőt rázó és egyre fokozódó üvöltéssel fejezte ki nemtetszését a méltánytalan eljárással szemben. Szerencsére a doktornőt ez nem rendítette meg, és kedvesen nyugtatgatta, és nyugodtan méregetett az UH-gal. A fej után jött a hasi UH, majd két oldalt a csípő, azaz összesen 4 környi UH zselé és mérés - a gyerek magán kívül üvöltött, mintha nyúznák, pedig minden kör után megkaptam vigasztalásra, de ez nem sokat segített. Égett a pofám, pláne amikor kiléptünk a vizsgálóból, és a következő, sorára váró gyerek-szülő trió elképedve nézett ránk, vajon miféle kínzásnak vetik alá odabent a gyerekeket, hogy ez a reakció? Nem győztem mondani, hogy semmi gond, csak a gyerek nem bírja, ha macerálják. Mondanom sem kell, hogy sem az előttünk, sem az utánunk következő gyerek nem üvöltött, még a hangját sem lehetett egyiknek sem hallani az ajtón keresztül. Csak mi kiabáltuk tele a házat. Szerencsére van baba-mama szobájuk a váróból nyílva, így gyorsan egy kis vigaszcicizéssel le tudtam csillapítani Macót annyira, hogy fel tudtuk öltöztetni, és beültetni a gyerekülésbe. A méltatlankodás végül még (bár csökkenő mértékben) a Moszkva Széll Kálmán térig folytatódott, minden piros lámpánál való megállással újra és újra fellángolva. De azért végül megnyugodtunk mindannyian, és másnapra már nyoma sem volt a hisztinek (csak a szokásos mértékben).

Szerencsére a doktornő mindent rendben talált, javasolt pár izomfejlesztő fogást / masszírozást a lábára (nem tudom, mennyit tűr majd el belőle), és nagyon megdicsérte, hogy milyen szép egészséges, erős és határozott gyerek. És valóban, olyan hát- és nyakizmai vannak, hogy félek, hogy kárt tesz magában, amikor hídba feszíti magát hiszti közben..

Rákérdeztünk, hogy lehet-e refluxa, mert az utóbbi időben elkezdett elég sokat bukni. A válasz határozott nem, gyönyörű erős gyomorzáró izma van, tuti nincs reflux. A bukást a visszajövő levegő okozza. Ugyanis megjegyezte, hogy a gyerek belei fullra vannak gázokkal (levegővel főleg, gondolom), így nem csoda, hogy hisztis. A bukást az okozza, hogy a kaja alól visszajövő büfi viszi magával a tejet is kifelé.

Sokkal alaposabban kell büfiztetnünk (mi számít alaposnak?! erre soha senki nem tér ki), és minél többet függőlegesben tartani. A büfiztetést is lehetőleg teljesen függőlegesben, nem hanyagul a vállunkra vetve, és rugózzunk vele és/vagy határozottan ütögessük a popsiját, hogy kijöjjön a lenyelt levegő. A büfiztetés neuralgikus pontom, mert nem mindig megy. Van, hogy annyira bealszik a szopi végére, hogy képtelenség megbüfiztetni. Viszont ha bent ragad a levegő, akkor hasfájás és sok puki lesz belőle.
Ráadásul levegőt nem csak evéssel, de síráskor is nyel, ami hasfájást okoz, ami még több síráshoz vezet, és zárul a kör.
De igyekszünk még alaposabban büfiztetni, és már-már a bántalmazás határát súroló határozottsággal paskolni a popsiját, hogy a rázkódással kihajtsuk a levegőt.

Javasolta még a doktornő a szélhajtó babateát is. A hétvégén vettek Anyuék Mecsek teát (édeskömény +kamilla), abból első nap megivott egy decit - olyan puki koncert volt, hogy csak na.. de végülis inkább kint, mint bent, és kevesebb is volt a nyűgösködés. Kivéve hajnalban, akkor valamiért gyakran sokkal rosszabb, és nagy sírás-rívás, tekergés van. De legalább nap közben javult a helyzet, kevesebb a panasz és a tekergés, mint korábban.

Rákérdeztem a szélcsőre, amit a saját gyerekorvosunk javasolt, és G nagy lelkesedéssel, mint instant megoldás alkalmaz is, de ez a doktornő határozottan ellenezte, mondván, hogy amatőr használattal könnyen meg lehet sérteni a baba belsejét, és maradandó károkat is lehet vele okozni. Így most hanyagoljuk a szélcsövet, de nem tartom kizártnak, hogy szükség esetén alkalmanként azért vissza fogunk térni a használatához.

Szóval gáz van, szó szerint, bár szerencsére az enyhe értelemben.

Jövő héten megyünk a Budai Gyerekkórházba, ahol ugyan időpontra megyünk, de előre közölték, hogy időpontonként 8 gyereket jegyeznek elő, úgy készüljünk. Ráadásul valószínűleg a körülmények sem lesznek olyan jók, mint itt az Egészségközpontban, elkülönített, csendes váróval és szoptatási lehetőséggel - szóval előre rettegek, micsoda műsort fogunk ott előadni..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése