2014. április 30., szerda

Shame on me..

Írtam egy hosszút a saját depimről, de közben elolvastam Rena-t, és elszégyelltem magam. 
Rena, sok erőt a feldolgozáshoz!
Én meg örülök, hogy igazából nincs okom panaszra.

2014. április 29., kedd

Üdvözlet Dr. Moro-tól, avagy nyugtalan éjszakák

Fura, hogy mostanában rosszabbodik, pedig kifelé kellene hogy nőjön az önkéntelen reflexek korszakából. Az van ugyanis, hogy van ugye ez a Moro reflex, amikor a baba azt hiszi, hogy esik, vagy megijed hirtelen zajra vagy bármitől, és "karol", azaz hirtelen kinyújtja majd leejti a kezét. Emiatt kell nagyon lassan, óvatosan letenni karból az ágyba, nehogy felébressze magát a kalimpálással.
Macó mostanában kezdte, hogy alvás közben hirtelen feldobja a karjait, azaz bekapcsol dr. Moro, és sokszor ezzel fel is ébreszti magát, miközben már békésen aludt, éjnek évadján semmi zaj, hirtelenség nincs.. talán álmodik ilyenkor valamit? és felsír.. mi meg ugrunk ki az ágyból. G amikor altat, elég sokat ül még mellette, amikor már látszólag elaludt, hogy a felszínes alvási periódusból való felriadásokat még idejében elkapja. Általában 20-30 percet ül még, miután Macó már elaludt, ő meséli, hogy mostanában sűrűsödik ez a hirtelen kalimpálás. Régebben az éjszaka első szakaszát (19-23 óra között) békésen végigaludta, mostanság meg gyakran felébreszti magát ezzel, G szinte óránként megy megnyugtatni. A későbbi szakaszokban (amikor én vagyok ügyeletben) nemigen csinálja, én csak egyszer-egyszer láttam, főleg hajnalban, gondolom amikor már kevésbé mélyen alszik.
Ez elég frusztráló, mert régebben jól aludt ezen a szakaszon, most meg folyamatos nyugtatást igényel. Bebugyolálni, lekötni nem akarjuk, mert már sokszor keresi az ujját szopizáshoz, és akkor is begurul, ha az nem megy, meg kegyetlenségnek is tűnik lekötni.
Furcsállom kicsit, hogy ez most jelentkezik, de állítólag 4, legkésőbb 5 hónapos korára a legtöbb baba kinövi ezt a reflexet. Szóval még valami, amire várunk, hogy kinőjük :)

2014. április 28., hétfő

Hordozó

Kell egy hordozó. Ezt az elhatározást már rég megszültem.. elsősorban akkor, amikor vég nélkül hurcolom az immár 6kg fölötti gyereket a lakásban megnyugtatás céljából, de praktikus lenne azért is, mert babakocsival nem mindenhova lehet menni, és ahova lehet, oda is elég körülményes.
Meg hát a gyerek lelke, ugye, igény a sok testkontaktusra, ilyenek.. egyelőre nem látom pontosan, a nap melyik szakába rendszeresítenénk a hordozóban levést, de valahol csöndben furdal a lelkiismeret, hogy minden napközbeni alvását egyedül abszolválja, kirekesztve. Ez hülyeség? Vagy az lenne a hülyeség, ha arra szoktatnám rá, hogy rám kötve aludjon? Nehéz kérdés.

Egyelőre a praktikumokra szorítkozom, ez jól megy, és igyekszem kiválasztani a legmegfelelőbb fajta hordozót. Ebből a célból elmentünk múlt héten Anyummal a Hordozóházba. Nem egy egyszerű menet, mert elég eklektikus a nyitva tartás, de megoldottuk.
Már az odaút traumatikusra sikerült, ugyanis Macó ijesztő módon behisztizett a kocsiban az autós ülésben, és eltartott vagy negyed órát, mire rájöttünk, hogy melege van, azért vergődik ennyire szegény. Mire eljutottunk erre a felismerésre, épp a Fő utcán haladtunk a Clark Ádám tér felé, szóval megállni lehetetlen. Aztán végül a tér után meg tudtam állni a buszmegállóban, kivettük Macót, levettünk róla egy réteget, megvigasztaltam, majd haladtunk tovább. A Hordozóház a szép IX. kerületben van egy régi bérház hátsó folyosójáról nyíló lakásban. Amikor odaértünk, csak mi voltunk kundschaft, így reméltem, hogy hamar végzünk. Nem így lett. A lány (aka személyzet) sajnos FILO (first in last out) rendszerben működött, ugyanis amíg ott voltunk, 3 másik érdeklődő érkezett, így mi mindig hold-ra kerültünk, amíg a többieket kiszolgálta, megtanácsadta, stb. Arrgghh.. mindegy, nem siettünk.

Mivel olyan hordozót szeretnék, amit elöl, hátul és oldalt is lehet hordani, és nem kendő, ahol 8 méter anyagból nekem kell előállítani a hordozót (ilyesmire alkalmatlan vagyok), valamint figyelembe véve, hogy Maci már most, éppen három hónaposan majdnem 6 és fél kg, végül 3 félét ajánlott: Manduca hordozót, Bondolino-t és karikás kendőt.
A Manducával kezdtünk - Maci mint az őrült vergődött benne, utálta. A hátamra próbáltuk, de végül le is hányta a hátam a biztonság kedvéért. 
A Bondolinoban hasonlóan boldogtalan volt, csak az még csak nem is csatos, mint a Manduca, hanem kötni kell a szárakat. Én ebben nem bízom. Se a konstrukcióban, se a saját csomómban.
A karikás kendő meg - két dolog nem tetszett.. mármint azon túl, hogy oldalt hordva garantált a gerincferdülés. Egyrészt annyira szorosra kell húzni, hogy még én is alig kaptam levegőt, így Macónak se lehetett egy nagy élmény, másrészt oldalt nem tudtam hogy rakni a karom, hogy ne zavarjuk egymást az ő fejével és karjával a hónom alatt.
Közben persze Macó telepisilte a pelusát, így pelust is kellett cserélni, meg a sok herce-hurcára egy vigasz cici is elkélt..  
Konstrukció szempontjából nekem a Manduca jön be a leginkább, de nem tenném még Macit hátra, szerintem ahhoz még kicsi, így amint megnyugodtak a kedélyek, megpróbáltuk még egyszer, most előre kötve. Itt is vergődött kicsit, nem szeret terpeszteni, szerintem - ez is egy önálló téma, erről majd a hét második felében, amikor már okosabb leszek a dologban - de azért pár perc után megnyugodott, és el is bóbiskolt, ahogy fel alá járkáltam. Így lehet, hogy a Manduca lesz a befutó? Mindenesetre béreltem egyet 1 hétre (960 Ft + 10e kaució), meglátjuk, hogy válik be. Ami zavar, az az, hogy ilyen kis gyerek esetén hülye helyen vannak a pántok elöl, full belelóg a gyerek arcába. Macó persze nem is hagyta ki az alkalmat, hogy ne szopogassa a pántot. Kirázott a hideg, amikor belegondoltam, mi mindent láthatott már ez a kölcsön-Manduca, de hát Macót nem lehetett meggyőzni arról, hogy ne rágicsálja.

Szóval most itt van a kölcsön Manduca, gyorsan ki is mostam, hogy ami bacit eddig nem szopogatott még ki belőle, azt már ne is, és most teszteljük. Egyelőre úgy tűnik, beválhat, de kell egy kis szoktatás. Meg ki kell találnom valamit a pántra, mert zavar, hogy kvázi belevág az arcába.

Mivel olyan sokáig tartottunk - mármint olyan sokáig tartott kiszolgálnia a többi embert, mialatt mi vártunk - a fel/lekötés betanítására már nem volt idő, a lány határozottan egyértelművé tette, hogy már bezárt. Annyira mondjuk nem bonyolult, a mit hova csatoljunk az ok, csak biztos van ennek egy technikája, amitől nem 2 emberes feladat felcsatolni a gyereket a hasamra (a hátamról ne is beszéljünk, az már level2). Egyelőre azonban csak ketten tudjuk abszolválni a felcsatolást.

Amit még láttam ott, az a Magyarinda, és tudom, hogy a Lilliputinak is van hasonló csatos hordozója. Akinek van tapasztalata, és/vagy tudja, mi a  különbség a három között (az áron kívül), annak örülnék, ha megosztaná. Ugyanígy, véleményeket, tapasztalatokat is szívesen hallanék, mielőtt veszek egy ilyet több tízezer forintért..
Mindenesetre most péntekig nálunk van a Manduca, és meglátjuk, megszokja-e Macó.

A hazaút kevésbé volt traumatikus, bár engem mindig megráz a IX. kerület közönsége (igen, sznob budai vagyok, bocs), így nagyon örültem, hogy a kocsim még meg volt, mire visszaértünk, és alig hatott meg a parkolási bírság a szélvédőn. Mondanom sem kell, küldtem parkolás indító SMS-t, de a Macó kocsiból kiszedése körüli káoszban nem figyeltem arra, vajon megjött-e a visszaigazoló SMS. Persze nem, lehet, hogy épp valami gond volt a rendszerrel.. így végül nem volt érvényes parkolójegyem. Viszont a bünti csak 2270Ft, azt hittem, lemaradt egy nulla, de nem, ez tényleg ilyen jutányos kör volt. 
Macit hazáig Anyu szórakoztatta a hátsó ülésen, de amint kitettük Anyut náluk, vígasztalhatatlanná vált, és végig üvöltötte az utat nem csak hazáig, de a fürdetésen keresztül egészen a lefekvés előtti szopiig :( 

Nem bírja a macerát, és ez a hordozó próbálgatás neki túl sok macera volt :(

2014. április 27., vasárnap

Oltás - Meningococcus C (gennyes agyhártyagyulladás)

Eddig csak a kötelezőket kapta meg (BCG, Prevenar, DTPa+IPV+HIB), a BCG-t még a kórházban, a többit pedig 2 szuri formájában 2 hónapos korában. Az első nem kötelező szintén 2 hónaposan a Rota elleni lett volna (csepp formájában), de mivel az a rengeteg (talán 30) törzsből csak pár ellen véd, és Macó nem jár közösségbe és nincs nagyobb testvére, aki hazahozná neki a közösségből a vírust, ezt kihagytuk.

A következő kérdőjel a 3 hónapos korban beadandó/beadható gennyes agyhártyagyulladás elleni. Ez sem kötelező, de ezen sokat filóztam, és végül arra jutottam, hogy holnap beadatjuk (pont holnap lesz 3 hónapos, és biztos-ami-biztos alapon foglaltam a múlt hónapban időpontot oltásra, mert hát nehogymá' csak odamegy az ember a gyerekorvoshoz, és szóba állnak vele.. de ez egy másik poszt lesz).

Az oltásokról különben például itt van egy elég jó összefoglaló, de elég sok oldalt összeolvastam, mire kitaláltam, mi legyen.

Meningococcus C (gennyes agyhártyagyulladás) elleni konjugált vakcinából 3 féle van forgalomban. Már 2 hónapos kortól adható, kétszeri adás szükséges az alapimmunizáláshoz és egy év múlva 1 megerősítő oltás szükséges. Idősebb korban egyszeri oltás is elegendő. A vakcinától betegséget kapni nem lehet. A vakcinák nem adnak élethossziglani védelmet, 5-10 év eltelte után már nem számíthatunk védettségre.

Betegség:

A meningitis (gennyes agyhártyagyulladás) baktérium okozta megbetegedés, melynek több típusa van. Földrajzi elhelyezkedés szerint más és más (hazánkban leginkább a B és C típus) okoz gennyes agyhártyagyulladást. A legtöbb megbetegedés 1 éves kor alatt fordul elő. A betegség cseppfertőzéssel terjed, és néhány esetben nem agyhártyagyulladást, hanem sokszor órák alatt halálhoz vezető vérmérgezést okoz. A betegség halálozása az antibiotikus kezelés ellenére is 10% körül van, és a túlélők mintegy 20%-ánál maradandó idegrendszeri károsodásokat okoz. (Jelenleg még nincs forgalomban a baktérium B típusa elleni vakcina, de már kipróbálás alatt van).

Ahogy olvastam, több verzió is létezik erre az oltásra:

  • Meningitec: 2-12 hónapos kor között adható, két részoltással, köztük legalább 2 hónapnak el kell telnie. A 12 hónaposnál idősebbeknek egy adag elég.
  • Menjugate: szintén 2-12 hónapos kor között adják , két részoltással, köztük szintén legalább két hónapnak el kell telnie. Egy évnél idősebbeknek egy oltás elég.
  • NeisVac: 2-12 hónapos kor között adható, két adagban, legalább két hónapos időközzel. A 12 hónaposnál idősebbeknek ebből is elég egy oltás.

Azaz az oltóanyagtól függetlenül lehet 1 éves kor előtt oltani, akkor 2 oltás kell, és egy ismétlő 1 éves kor felett, vagy lehet a 3 helyett csak 1szer oltani, 1 éves kor felett.
Így az tűnne logikusnak, hogy csak 1 éves kor felett adassuk be, mert akkor csak 1 oltás lesz, nem 3.

VISZONT:
  • a legveszélyeztetettebb korosztály éppen az 1 év alatti gyerekek (és a serdülők), mert nekik a leggyengébb az immunrendszerük (máshol a 2 év körülieket említik), de ha csak 1 éves kora felett oltatom, akkor pont a legveszélyesebb időszakot hagyjuk lefedetlenül?
  • cseppfertőzéssel terjed, azaz bárhol, bárkitől el lehet kapni, elég ha a közelünkben tüsszent valaki, aki hordozó
  • felnőttek lehetnek tünetmentes hordozók is
  • nagyon magas a halálozási arány, még kezelés ellenére is, illetve nagyon komoly maradandó károk keletkezhetnek, ha meg is gyógyítják
  • nagyon gyors lefolyású, sokszor el sem jut a beteg az orvoshoz, mire kritikus állapotba kerül.
plusz ok: Anyuék közelében 2 hippiszerű család is lakik, 4-4 gyerekkel, akik nemigen oltatják a gyerekeiket, így azok mindenféle nyavalyát hurcolnak és terjesztenek állandóan, így félek, hogy tőlük bármit meg lehet kapni..

Az oltásnak nincs különösebb kockázata, mellékhatása, így én arra jutottam, hogy hétfőn oltatunk.

2014. április 26., szombat

Cumizavar(odottság)

Ezt a bejegyzést már ezer éve meg akarom írni, hátha segít valakinek.
A cumizavar Est-éknél elég komoly méreteket öltött, így igyekeztem résen lenni, mert a kezdeti tej problémák miatt Macó kapott sokszor tápszert üvegből, és a laktóz problémák miatt pedig laktázos tejet minden szopi előtt, szintén üvegből, így bőven volt lehetősége összezavarodni.
Hetekig minden simán ment, dagadt is a keblem a tejtől anyai büszkeségtől, hogy micsoda okos fiam van, holmi cici-cumisüveg vegyeskedéssel őt nem lehet megzavarni. Aztán egyik napról a másikra hirtelen elkezdte produkálni a klasszikus tüneteket. Nehezen, sokadikra, segítséggel kapott csak rá a cicire, holott korábban semmi ilyen gond nem volt, le-le csatlakozott, dühösen rázta a fejét, szóval elkezdtek keservessé válni az etetések. Addigra szerencsére már Est kikutatta, hogy időben elkapva a problémát a sima cumisüveg Medela Calma etetőfejes üvegre cserélve megoldható, így gyorsan elküldtem G-t, hogy azonnal szerezzen be egy ilyet (kvázi minden bababoltban kapható, bár nem olcsó, olyan 6ezer körül van. Később persze rájöttem, hogy volt is egy itthon, még a Medela mellszívómhoz adták, csak akkor még nem tudtam, mi az, és így a fiók mélyére vándorolt, de ezt G-nek csak napokkal később mertem bevallani ;-) ).
Lényeg a lényeg, hogy beszereztünk egy ilyen etetőfejet, üvegünk volt a mellszívó miatt, így gyorsan ki is próbáltuk. Ez egy olyan membrános cucc, hogy magától nem jön belőle semmi, hanem aktívan szívni kell, mégpedig igencsak erősen (kipróbáltuk). Az alakja olyan csőrös féle, van egy hosszabb csőr az elején, ez imitálja a szopás közben hosszúra nyúló mellbimbót, az üveg felé csatlakozó része meg erősen domború, ide kell a babának rászívnia magát, ugyanúgy, ugyanolyan szájtartással, mint a cicire. Pár nap alatt meg lettünk győzve.. eleinte kicsit nehezen fogadta el, nem értette, mi van, meg hova lett a könnyen ömlő cucc, de némi tukmálás után megbarátkozott az új konstrukcióval. Minden más cumisüveget eltettünk, vettünk még pár ilyen etetőfejet, mert a minden étkezés előtti colief miatt sokat használtunk, és én minden használat után nem csak mosom, de sterilizálom is, hogy ne burjánozzon benne a tej/tápszer. A cucc hátránya, hogy a benne levő membrán miatt csak 90szer sterilizálható gőzzel, csak ennyit bír, szóval nem olcsó mulatság.
Viszont nekünk bejött. Macó lassan abbahagyta a szopik körüli cirkuszt, lelkesen eszik az etetőfejből és ciciből is, és nem romlott meg a technikája sem.

2014. április 25., péntek

Szülés után ..

.. sőt, már bőven előtte is aggódik az ember (legalábbis én), milyen átmeneti vagy tartós károk változások keletkeznek a hüvelyemben, hiszen mégiscsak egy 10 centis fejű gyerek haladt át rajta. Aggasztott valamint, hogy ez miként hat majd ki a szexuális életünkre.
Eddig konkrétan nem volt szexuális életünk a szülés óta, hiába lehetett volna már a 6hetes kontroll után óta, egyikünknek sem volt energiája, meg lehetőség sem igen akadt, hiszen gyakorlatilag váltott műszakban élünk, minden szabad perc értékes, és kár nem alvással tölteni. Önfenntartás a fajfenntartás előtt, ugye :)
Aztán a napokban valahogy úgy alakult, hosszú hetek óta először, hogy Macó békésen aludt, szüleim nem voltak itt, nem is voltunk hulla fáradtak.. így meglepetésszerűen feléledt a vágy. Kölcsönösen, szerencsére ;)
Erre én, mint a szűz lány.. pedig azt hittem, épp az ellenkezője lesz a helyzet, és túl tág leszek, nem fogok érezni semmit annyit, és neki sem lesz olyan, mint volt. Helyette lassítást kellett kérnem, és rendesen majdnem fájt, mint annó az első alkalommal, a behatolás. És nem a nedvesség hiánya miatt, mert azzal sosem volt gondom, hanem konkrétan annyira szűk lettem.. összeaszott, beszőtte a pók, vagy a doktornéni húzta szorosra az öltéseket?
Gondolom az idő előrehaladtával, meg ahogy gyakoroljuk a dolgot vissza fog állni valami normál állapot, de kicsit fura volt. Mintha megint 17 lennék ;)

2014. április 23., szerda

Anyagcsere

Mármint az enyém, a változatosság kedvéért :)
Az anyagcserém a terhesség előtt és alatt (sőt..) soha nem volt egy világbajnok sebességű folyamat, de megtanultam vele együtt élni, és ügyelni ilyen szempontból arra, mit eszem (például imádom a banánt, de sajnos anyagcsere szempontjából nem előnyös, stb..).
Erre nem tudom, minek tudható be, de kvázi normális anyagcsere folyamataim kezdenek kialakulni, konkrétan minden nap tudok kakilni, ami meglepően örömteli.

Két tippem van, mi az oka:
1. Vagy tartósan megjavultam, mert mondják ugye, hogy a nők (hormon)rendszere csak az első szülés után áll be a végleges állapotába, vagy
2. a nemalvásból adódó stressz szaporítja a dolgokat, és akkor ez csak átmeneti.

Meglátjuk. Mindenesetre örülünk, mert most nem lenne idegem a gyerek anyagcseréje mellett még a sajátommal is bajlódni.

2014. április 22., kedd

12 hetes - Napirend

Macó ma 12 hetes.
Igény szerinti szoptatás vagy 4É (Suttogó-s könyv módszere: Étkezés, Ébrenlét, Édes álom, Én)) ide vagy oda, akaratlanul nagyjából a 4É-re erre álltunk be, pedig soha nem hagyom éhezni, amikor kér enni, kap. Ennek ellenére, vagy pont ezért (?) viszont úgy tűnik, Macó az elmúlt hetekben kialakította a saját napirendjét. Nagyon nagy fiú már, simán 4 órás ciklusra állt be, már szinte soha nem kér enni 3 óránál sűrűbben. Csodálatos :)

Reggel 6 és 6.30 között ébred, és azonnal szopival kezdünk. Eleinte az első napfényre ébredt, sokszor már 5 körül, és ez aggasztó tendenciát vetített előre, hiszen nyáron már hajnal 4kor világosodik, így remélve, hogy a fényre ébred, és nem a biológiai órája veri fel ilyen hamar, szereltettünk redőnyt (pontosabban fényzáró rolót) a szobájába. Most az a dilemmám, hogy a redőny miatt éjszakai sötét van, és biztos sokkos neki, ha hirtelen lesz világos reggel, és nem fokozatosan világosodik ki, ahogy a természetben. Akinek van redőnye, és használja, ezt hogy kezeli? Kelésidőben felhúzza a redőnyt, és ta-ta-ta-tá reggel van, még ha nem is ébredt még fel a gyerek, vagy akkor húzza fel a redőnyt, amikor felébred a gyerek (és esetleg elmúlt már egy bizonyos megszabott időpont)? Vagy valami átmenet van? Sose éltem redőnnyel, így most ez tök fura, és csak a gyerek szobájába tetettünk elkerülendő a hajnali kukorékolást nyáron.
Na, de elkanyarodtam.

Szóval 6.00-6.30 között kel, és akkor van a reggeli szopi (+büfi+pelus, természetesen). Utána kiteszem a nappaliba a járókájába, ott elvan a plussökkel meg a zenélő forgókával magában*, amíg én eltüntetem az éjszaka romjait, kipakolom a mosogatógépet, sterilizálom az előző napi gyerekedényeket, cumikat, összepakolok, felöltözök és előkészítem a reggelit. Eddigre általában G is felkel, így Macó átkerül a kis rezgő pihenőszékébe a konyhaasztal mellé, és megreggelizünk együtt, átszőve némi játékkal, közös gügyörészéssel. Általában már elfárad, mire végzünk, így a teám második felére felül az ölembe. Mostanában ilyenkor rottyant egy nagyot, és meg is van a nap első komoly kakija (a másik monumentálisabb kaki az éjféli etetés alatt jelentkezik, különben csak pici kakik vannak, ha egyáltalán, nap közben). Szóval újabb pelus, és eddigre már fáradt, ásítozik meg már nem akar dumálgatni se. f8-8 között le is teszem aludni (karban álmosítás, majd megy aludni a hintájába. Ha nehéz napja lesz, vagy nagyon nyűgös, akkor hagyom egy picit aludni a karomban, ez mindkettőnket megnyugtat).
10-11 között ébred, eddigre Anyuékkal is tisztázódik, mikor jönnek, 11 előtt vagy 12 után, azaz jönnek-e velünk sétálni, vagy csak utána érkeznek**. Jön a szopi, büfi+pelus, kis dumcsi meg ezelmentvadászni ujjszámolós és hasonlók a pelenkázón, majd indulunk sétálni. Régebben azonnal elaludt a babakocsiban, de mostanában már egy bő fél órát nézelődik, csodálja a felhőket meg a faleveleket (még mózessel megyünk), mielőtt kéri a cumiját és bealszik. Egy bő órát sétálunk, majd ha rendesen alszik, akkor itthon még kimegy a balkonra a levegőre a szundi maradék idejére. Mi ezalatt megebédelünk (ha még alszik a balkonon, akkor együtt, ha nem, akkor váltásban).
Következő ébredés / evésigény délután 2 és 3 között van. Ilyenkor megetetem, és utána Anyué, én meg ha van dolgom, azt intézem, ha meg nincs (ez a  ritkább eset), akkor próbálok aludni. Anyu nagyon találékony a gyerekműveltetésben, így iszonyatosan le szokta fárasztani szegényt, csak sajnos nem mindig veszi észre, mikor elég Macónak, így van, hogy keserves ordításra kell közbelépnem. Szóval egy bő órácska játék Anyummal, és utána vagy Anyu el tudja altatni, vagy én lépek közbe az ordításra és teszem le (nekem valahogy mostanában könnyebben elalszik, pedig ez régebben fordítva volt) újabb másfél-két órára aludni fürdésig.
G igyekszik hazaérni 6 körül, így Anyuék ilyenkor mennek általában, és intézik a maradék bevásárolandójukat, életüket,  stb.
6-f7 között indul a fürdés, ez G fő profilja, én csak asszisztálok, majd f7-7 körül szopi+büfi, és onnantól G-é a terep teljesen, ő altatja Macit a kiságyában, én bent sem vagyok a szobában.
Régebben az volt, hogy a kiságyában aludt az első szakaszon, majd amikor 10-11 között felébredt enni, én átvittem magamhoz, és ott folytatódott az éjszaka, ott volt a 2-3 közötti evés is, meg a reggel 6-os is, és velem (mellettem) aludt a nagyágyban.
Az új rendszer bevezetésével ennek nincs sok értelme (és nem is reklamálta meg egyszer sem a dolgot, így úgy tűnik, nem zavarja, hogy nem velem alszik, hanem a saját ágyában), mert a 10-11 közötti kaja is G-é (üvegből), a 2-3-as kaja után meg indul a hasfájós szenvedés reggelig, így most az van, hogy G 10-11 között megeteti, elaltatja, én közben lefekszem aludni, majd G csöndben beteszi hozzám a babamonitort, így amikor legközelebb ébred, az már az én reszortom. Jó esetben 2-3 között csak a kajához, így ilyenkor én cuccolok át a gyerekszobába. Van egy remek önfelfújó gumimatracom, amin ott tudok kempingezni. Mivel a 2-3 közötti szopi után sok idő nem szokott lenni a hasfájós gyötrődésig (kb 3-f4kor indul), ami kitart reggelig, nem sokat fekszem a matracon amúgysem.

Így állt be Macó a 4órás evési ciklusokra, így simán kijövünk napi 6 evésből, elég jól kiszámítható időpontokban. Naponta összesen kb 13 órát alszik, 8 óra körül éjjel, és kb 5 órát 3 részletben a nap során.
A hasfájós műsort leszámítva igazán nem panaszkodhatok.



* direkt hagyok neki reggelente időt egyedül játszani egy kicsit, mert délután Anyum nem hagyja békében játszani egy percig se, folyamatosan művelteti, mondhatok én bármit.
** általában már 11 körül jönnek, ha nincs extra dolguk, és én örülök is, mert nagyon mozgásszegény életet élnek, még hozzánk is (komoly 2600 méter a táv a lakásaink között) kocsival jönnek, így nagyon nem árt nekik a napi mozgás, még ha az egy lightos babakocsis séta is, bár mivel a város dimbes-dombos felén lakunk, azért mindig jut egy kis hegyre fel szakasz is :)

Arrgghh..

Én szerencsétlen hülye, szépen gyűjtögettem a lefejt tejet az elmúlt időszakban ... erre ma reggel mit látok: tegnap este, amikor az újabb adagot raktam be a mélyhűtőbe, úgy tűnik, nem sikerült rendesen becsukni a mélyhűtő ajtaját, mert reggelre nagy tócsa állt alatta és csöpögött belőle a víz.. gondolom csak belöktem az ajtót, de nem ellenőriztem, rendesen becsukódott-e, és az éjszaka folyamán leolvadt az egész :(
Több mint egy liter anyatej ment a lefolyóba. Sírok.

A többi kikukázandó cuccról ne is beszéljünk. Plusz feladatot is generáltam magamnak, mert most aztán rendesen le kell olvasztani, mert ahogy visszafagyott a sok vizes rekesz és polc, mindenen vastagon áll a jég. Szóval kaják kuka, olvasztás indul, mélyhűtő kimosására felkészül..  Egy könnyed mozdulat mennyi feladatot tud nekem generálni..

2014. április 21., hétfő

Tej

A tej köszöni jól van, de sok kísérletezés és energia van benne.
Volt védőnő, volt fizetett szoptatási tanácsadó, de hasznosat egyik se tudott mondani, ugyanis eleinte elég kevés volt a tej. Mindenki csak azt mondogatta, hogy tegyem gyakran mellre a babát, meg fejjek sokat, és etessek két mellből. Na, most Macónál képzeljük el, hogy gyakran kap keveset. LOL. Ez a gyerek nem így működik. Csak két állapotot ismer - tele pocak, vagy üres pocak. És ha a pocak nincs tele, akkor az per definitionem üres, azaz üvöltés van. Ennyit a gyakran kevesebbről. Több napnyi, sok órányi kis etetések és keserves üvöltés után ezt feladtuk, és maradt a tápszeres pótlás - minden szoptatási tanácsadó és az LLL rémálma, maga az antikrisztus. De hát Macónak nem volt jó a kétóránként evés, nem tűrte el, követelte a pótlást. Ráadásul, ha kétóránként etetek jó sokáig, hogy legyen inger, mondjuk 40-60 percig, majd utána még szaporító fejek is (sima fejés 10-15 perc mellenként, szaporító 40+ perc), akkor mire fejtem, megint etethetek, aminek két problémája is van: egyrészt pont üres mellből kellene etetni, másrészt nulla idő marad bármire - enni, inni, pisilni, ad absurdum aludni..
A két mellből etetés sem volt nagyon jó megoldás, mert Macó kezdeti laktózproblémái miatt úgy sokkal nagyobb a laktózterhelés, hiszen mindkét mellből megkapja az első laktózos híg tejet, így az egy melles verziót erőltettem, hogy relatív kevés soklaktózos rész legyen, és a körülményekhez mérten több hátsó tej.

Szóval elég stresszes volt az eleje, kevés volt a tej, én sokat szenvedtem, gyötörtem a mellemet rengeteg fejéssel. Minden etetés után min. 10 percig az adott mellet (persze erre az időre valakinek le kellett passzolni Macót, mert ugye nem megy egyszerre a fejés és a büfiztetés / szórakoztatás), és naponta legalább egyszer, de ha volt rá idő és lehetőség, 2-szer a 7-7-5-5-3-3-1-1-es szaporító fejést (van, ahol napi 6 ilyet javasolnak - kinek van ennyi szabad ideje egy pici baba mellett?!). Szóval csak etettem és fejtem, majdnem felváltva. Volt valami látszatja, de nem rengeteg.
Jöttek hát a csodaszerek:
  • szoptatós tea - az édeskömény Macónak csak rosszabbította a hasfájását, és sok látszatja nem is volt
  • görögszéna - meg se mertem próbálni, mert az is hasfájdíthat
  • MoreMilk kapszula és barátai - ezek is mind édeskömény alapúak, így szóba sem jönnek
  • Karamalz maláta ital (valószínűleg a sör vagy a barna sör - természetesen alkoholmentes - hasonló hatású). Ez volt az első, aminek látható eredménye volt rám, tényleg több lett a tej, napi 2*3 dl-t ittam, elosztva a nap során. Elég rémes az íze, de van mindenféle ízesítésű: citromos, gránátalmás, stb.. azok már elfogadhatóak. Egy darabig jó volt (értsd pár napig), de aztán észrevettem, hogy puffaszt - engem is és Macót is. Gondolom a szénsav, így szegénnyel versenyt púztunk, és neki még a hasa is jobban fájt, mint bármikor. Próbáltam kikergetni a szénsavat, hagytam állni pohárban éjszaka, kikevergettem, amennyire lehetett, de a puffasztás maradt, még ha mérsékeltebben is, mint full szénsav mellett :( Így ez is kuka. Viszont a maláta úgy tűnt, hatott, így tovább keresgéltem. 
  • Ovomaltine / Ovaltine - maláta porital. Végül ez jött be. Ez olyasmi, mint a kakópor, ízre is hasonló, de maláta alapú. Eleinte napi 2-t ittam belőle, aztán most, hogy beálltam, már csak reggel "kakaó" gyanánt egy csészével. Persze ezzel sem könnyű az élet (nekem), mert a tejtermékektől meg pattanásos lesz Macóka bőre, így már jó régen nem eszem semmi explicit tejterméket (bolti kenyeret és felvágottat azért igen, azt még elbírja, de semmi olyat, ami pur tejtermék). Szóval nem tudom a cuccot előírás szerint tejjel felönteni. Maradt hát a kókusztej - aminek a drága változata túl zsírosnak bizonyult és hasmenésem lett tőle, tehát a lehetőségek az olcsó, hígabb kókusztej és a mandula / szója tej.. most ezeket váltogatom.
Mostanra beállt a tejtermelésem, de ehhez az kellett, hogy leszarjam, amit mondanak, ugyanis amire rájöttem, az az, hogy az én tejtermelésemet leginkább a stressz/kialvatlanság zavarja meg, így ha éjjel is a szükségesnél gyakrabban kell etetnem, hogy "szaporítsak", ha nem tudok aludni semennyit a sok hasfájós virrasztástól, ha stresszel, hogy nincs elég tejem és kutyáz a szoptatásnáci védőnő a tápszer miatt, akkor romlik a helyzet.

A megoldás így az lett, hogy bevezettük az új éjszakai menetrendet, ami ad nekem is némi teret az alvásra, és amíg kellett szaporítani, addig minden szoptatás után 10 percig fejtem géppel az épp elhasznált mellemet még ha nem is jött belőle semmi (egy idő után azért mindig jött még egy kicsi) amíg G büfiztette Macót, és naponta - kétnaponta csináltam egy szaporító fejést, plusz ittam az Ovomaltine-t.

Most, hogy beállt a dolog, és van annyi tej, ami Macónak kell (reggelente akár 160-180-200 milli is, ami estére lecsökken 80-130 körülre, de ez normális a napon belüli hormonális változások miatt), azért reggelente iszom az Ovomaltine-t. L'art pour l'art nem fejek, mert ha sok van, Macó túleszi magát, ugyanis ő nem addig eszik, amíg éhes (ez is tévhitnek bizonyult, pedig mindenhol azt bizonygatják, hogy az anyatejes babákat nem lehet túletetni..), hanem amíg van tej (a sok fejésből látszott, hogy soha nem hagy a ciciben tejet, mindegy mennyi van benne, 80 vagy 200..), így nem érdemes csak úgy szaporítani. Majd amikor több tej kell, Maci csinál magának. 
Viszont mivel az éjféli etetést G csinálja, lefekvés előtt kifejem azt a mellemet, ami soron következne, ha szoptatnék éjfélkor, hogy nehogy azt higgye a szervezetem, hogy nem kell termelni :) Egyelőre G tápszerrel etet, mert a fejésből csak kb fele annyi jön (70-80 ml), mint ami Macónak kellene (mivel sokkal korábban van a fejés, mint az etetés lenne, így nem termelődik még meg a teljes mennyiség), de archiválom a mélyhűtőbe a lefejt tejadagokat, és ha beáll a dolog, valószínűleg onnan fogunk olvasztani éjfélre, illetve kipótolni olvasztott tejjel az előző nap lefejt mennyiséget, és akkor az éjféli anya-mentes etetés is lehet anyatejes. de ez még a jövő zenéje.

Még egy csodaszer maradt a tarsolyomban, a homeós bogyó urtica urens - ezt kétségbeesésemben már meg is vettem, mire kiderült, hogy a maláta hat, szóval nem kezdtem el, nem tudom, milyen hatása lenne. De megnyugtató érzés, hogy szükség esetére ott lapul a fiókban.

2014. április 18., péntek

Audrey olvas - Sheila Kitzinger - Miért sír a baba?

A könyvet Anyu hozta, még a kezdeti időszakban, amikor Macó csak sírt és sírt, és állatira nem tudtunk vele mit kezdeni, órákig hurcoltuk fel s alá Anyuval váltva. Nem akart se aludni, se enni, se tiszta pelust, se hidegebbet vagy melegebbet.. csak sírt órákig. A rekordja azt hiszem 7 óra volt. A kétségbeesés szélén álltam.
Akkor nem volt persze időm elolvasni a könyvet, és akkor csalódtam is volna, mert nem gyakorlati tanácsokat tartalmaz (azaz nem sokat, bár néhányat igen, főleg szemléletbeli dolgokat), hanem egy antropológusnő tanulmányszerű (megalapozott, irodalomjegyzékkel, stb), de olvasmányos összefoglalója a babasírás kérdésében.
Viszont jó lett volna, ha ezt a könyvet még terhesen, vagy akár a teherbeesés előtt olvasom, sok mindenre felkészített volna.

Összességében nagyon vigasztaló volt olvasni, hogy vannak, akik nálam sokkal rosszabb helyzetben vannak babasírás és ellátás tekintetében, a problémáim nem egyediek, nem vagyok az a rossz és inkompetens anya, akinek érzem magam, aki képtelen ellátni és elcsitítani, megvigasztalni a gyermekét, hanem ez igenis nagyon gyakori, a babák igenis sírnak, csak senki nem beszél róla.
Ide kapcsolódik a másik észrevételem, amiben megerősített a könyv - a gyerekvállalás igenis nem fenékig tejfel. A társadalmunkban annyira cukorvattába, rózsaszín felhőbe bugyolálja az egészet, hogy csak a pozitív aspektusairól szabad beszélni, max egy "nehéz, de totál megéri" hangozhat el. Panaszkodni tabu, mintha verseny lenne, ki tud szebbeket és jobbakat mondani (kamuzni). Mert hát ugye sosem sír, és már szépen átalussza az éjszakát, eszik, mint egy kisangyal, a székelési gondok meg amúgyis tabu topikok, szobatisztaság mint a karikacsapás, fut-szalad, szépen beszél, stb. Azt, hogy hetekig, esetleg hónapokig minimál alvással kell túlélnie a családnak, de minimum az anyukának (rosszabb esetben az apuka ugye nem is "segít"*), az nem hangzik el. Mindenki titkolja, micsoda zombi állapotba kerül, és felteszi kifelé a plasztik mosolyt - minden szuper, nincs itt semmi látnivaló. Így engem speciel totál készületlenül ért, ami jött a szülés után.
És ez kapcsolódik a harmadik megerősített észrevételemhez. Annyira a szülésre koncentrál mindenki a terhesség alatt, és totál senki semennyire az az utáni hetekre / hónapokra. Pedig a szülés csak 1 nap, utána pedig egy hosszú időszak következik, mégis hetekig járunk szülésfelkészítőre, de az anyaságot (apaságot) nem tanítja senki. Ellenben elváratik, hogy amint kibújt a baba, az újdonsült anya mindent azonnal ösztönösen tudjon, tudja, mire van szüksége a gyereknek, miért sír, tudja tökéletesen szoptatni, ellátni, csitítani.. Pedig ez nem olyan dolog, ami genetikusan kódolt, csak korábban nem volt szükség (és más társadalmakban ma sincs) ennek a külön megtanulására, hiszen több generáció élt együtt, a kislányok úgy nőttek fel, hogy látták anyjukat ellátni kisebb testvéreiket, illetve a nővéreiket azok kisbabáival. Mire megszületett az ő gyermekük, már magától értetődő magabiztossággal kezelték. És ott voltak, segítettek és támogatták a fiatal anyát az ő anyáik, nagyanyáik, nővéreik, és a többi közösségbeli asszony. Mára annyira el vagyunk szeparálva egymástól, hogy családon kívüliek segítségére senki nem számíthat, de a családon belül is alig. A testvéreinknek (ha egyáltalán vannak) megvan a maguk baja, nagyanyáink általában már nem élnek, vagy nagyon öregek (az enyém idén tölti a 94-et, és olyannyira tájékozott, pedig 2 gyereket szült és nevelt fel, 4 unokája van és az én gyerekem az ötödik dédunokája, hogy olyanokat kérdezett a terhesség alatt, hogy minek a víz a pocakba, mi az a méhlepény, a múlt héten pedig megkérdezte miért kell felkelni a gyerekhez éjjel, miért nem alszik reggelig.. szóval no comment), és én szuper szerencsés vagyok, hogy anyámra számíthatok, mert jóban vagyunk, normális, közel él és van energiája minden nap jönni és segíteni. Anyósom is nagy lózungokkal operált a terhesség alatt, de a távolság (IV - II kerület viszonylat) legyőzhetetlen akadálynak bizonyult, 2-szer volt itt összesen, akkor is turistának** és meg is állapította, hogy milyen nehéz és hosszú hozzánk eljutni, meg drága is a sok buszjegy, meg gyalogolni is kell (400m-re van a buszmegálló), meg különben is. Pedig anyámnál 8 évvel fiatalabb.
Mindegy. Elkanyarodtam. Szóval a túlcivilizált környezetünkben engem speciel ez az egész kisbabázás totál felkészületlenül ért, minden érzelmi hullámvasútjával a legmélyebb önkétség és kétségbeeséstől a könnyes boldogságig. Jó lett volna, ha elolvasom ezt a könyvet előre, és fel tudok készülni arra, hogy lesznek nehéz időszakok. Tényleg, példákkal, nem csak úgy, hogy belemondják a levegőbe, hogy nem lesz könnyű. Mert kinek mit jelent a "nem könnyű"? Nekem elég jó a stressztűrő képességem és a teherbírásom, fizikailag is jól tartom magam, lelkileg kiegyensúlyozottnak érzem magam, magammal elégedettnek, ezért hajlamos vagyok mindenre azt gondolni, hogy megbirkózok vele könnyedén, ami másnak gond, azt én fél kézzel.. hát ezt nem. Szóval jó lett volna előre olvasni a példákat a könyvben, de így is jókor jött, és feloldotta az önmagamban kétkedést és a kétségbeesést. Misery loves company, nagyon vigasztaló, hogy másnak se jobb, csak nem sikkes beszélni róla. Például 2 céges kolléganőmmel találkoztam céges ügyben 1 vagy 2 hete, az egyiknek már nagy (18 hónapos talán) babája van, a másiké épp 2 hónappal idősebb Macónál. Egy kávé (bocs, nem, üres gyümölcs tea) mellett ülve őszinteségi rohamukban bevallották, hogy nem bírják megoldani az altatást, mindkettőjük gyereke csak és kizárólag cicin hajlandó elaludni. Ott és akkor azt éreztem, hogy de jó nekem, hasfájás ide vagy oda, mert Macó ebben relatíve jó (el ne kiabáljam!), G kiságyban altatja, én karban álmosítom és még ébren általában le tudom tenni, cicin elalvás csak kivételes esetekben, nem szándékosan fordul elő. Pedig ez az a 2 kolléganőm, aki hónapok óta előadja a szuperanyát, és lesajnál engem, lestrapáltat és kialvatlant a hasfájás miatt.. szóval túlcivilizált és mű lett valahogy az egész.

Nekem tetszett a könyv, tudom ajánlani, még ha nem is gyakorlati segítséget nyújt, lelki támaszt mindenképpen.
Ja, és NAGYON kritikus a Ferber módszerrel, viszont liberális minden épkézláb döntéssel szemben és nyitott minden túlélésre törekvő kompromisszum irányába, ami nekem nagyon szimpatikus :) Kifejezetten emberi és empatikus az egész.

Idézek pár gondolatot, ami nekem segített:


  • Egy csecsemő nem sír órákon át, csak mert ön még bizonytalan az anyaságban, és esetleg félelmei vannak. Amikor valaki azt állítja, hogy a baba nonstop sírásának oka az anya túlfeszített idegállapotában vagy a szülés utáni labilis pszichés állapotában gyökerezik, belerúg egy földön fekvőbe. Hát persze, hogy az ember ideges és feszült lesz, amikor órákon át mást sem tesz, , mint kezét-lábát elhagyva szaladgál bömbölő csecsemője körül, hasztalanul. Ebben a helyzetben az idegesség nem ok, hanem okozat. Mivel azonban bűnbakot keresni mindig könnyebb, mint elfogadható magyarázatot találni, a szerencsétlen anyukák végül maguk is elhiszik, hogy képtelenek bármit is jól csinálni. Hol azért kapják a kritikát a "szakértőktől", mert felveszik a gyereket, hol azért, mert nem; hol azért, mert túlságosan érzelgősek, hol mert merevek és gátlásosak; hol azért, mert passzívak, hol mert túlságosan dominánsak; hol azért, mert magára hagyják a gyereket, hol mert megfojtják a szeretetükkel. És ha mindez még nem volna elég, következetlenek is!
  • .. kevés olyan nő él közöttünk, aki a szülés idejére felkészült a kudarc, a bűntudat, a düh és az időnként gyilkos késztetések elviselésére, amelyek a szülés utáni időszakot időnként beárnyékolják. Igen, vannak gyönyörű pillanatok is - ezek miatt éri meg a rengeteg szenvedés, ezek miatt kel fel az ember másnap hajnalban is az ordító gyerekéhez. De mint az életben minden, az anyaságban is több az "input", mint az "output". Igazából nem is ez a baj. Hanem az, hogy az anyaságot túlromantizálják. Aki belekezd, többnyire nem tudja, mit vállal. Szárnyaló boldogságról álmodik, és nagyon mély vízbe csöppen. Amíg valaki nem válik ténylegesen anyává, elképzelése sincs, milyen élmény hajnal 3 és 5 között harmadjára mászni ki az ágyból az ezúttal is isten tudja miért bömbölő csecsemőhöz, és milyen napi 10 órán át menthetetlenül egyedül vállalni a felelősséget egy, az önkifejezés egyetlen módját ismerő miniemberért.
  • Nők ezrei szenvednek minduntalan előtörő, önmaguk számára is idegen, olykor kifejezetten agresszív érzésektől, a kisgyermek nevelésével együtt járó magánytól és elszigeteltségtől. Nem "gyártási hiba" ez, csupán az "én" védelmét szolgáló természetes reakció, amelyet azonban valami aberrált értékrendnek való engedelmeskedésből titkolni kell. Pedig segíteni csak úgy tudunk magunkon és egymáson, ha vállaljuk érzéseinket, élményeinket, és beszélünk róla. Hiszem és tudom, hogy ha esélyt adunk egy fiatal nőnek felkészülni a gyereknevelés árnyoldalaira is, vagy legalábbis tudatjuk vele annak létezését, könnyebben túljut majd a mélyponton. Ha tudja mire számíthat, képes lesz azt nemcsak felismerni, de megoldani is, amikor elérkezik. [ide kapcsolódó saját tapasztalat, hogy MINDEN gyerekes ismerősöm és rokonom (unokanővér, és különösen a sógornőm) csak fintorgó legyintéssel illetve kaján kárörömmel említette, hogy majd meglátom, milyen gyerekezni, de senki nem vette a fáradtságot, hogy megosszon bármi élményt vagy tapasztalatot, esetleg tanácsot adjon a felkészüléshez.. mindenki csak kajánul vigyorgott, és azt mondogatta, mennyire felemelő dolog anyának lenni, és mennyire élvezni fogom. Mai fejemmel ez eléggé perspektívába helyezte az engem körülvevő embereket (értsd: nőket). Bocs, nem igaz, van 1 gyerekes barátnőm, aki tényleg mondott hasznosat, támogatót és ajánlott valódi segítséget, és nem arra várt, mekkorát fogok pofára esni, de ő nem tipikus csajos nő, hanem hozzám hasonló fejnehéz racionális].
  • A szoros kötődésű, hagyományos, többgenerációs közösségekben, ahol a család valamennyi nőtagja kiveszi részét a gyerekgondozásból, ás ahol közös erővel átsegítik az anyát az érzelmi mélypontokon, a posztpartum depresszió ismeretlen fogalom.
A könyvnek csak az elején voltam elég összeszedett, hogy bejelölgessem a számomra érdekes gondolatokat, ennél sokkal több van benne, de most nincs erőm/időm újra átlapozni az egészet, ezért csak felsorolom a fejezeteket:
  1. A gyermeke - nem az ellensége
  2. A sírás hatása a szülőkre
  3. Miért sírnak a csecsemők?
  4. Éhes?
  5. Stressz a terhesség alatt
  6. A születés
  7. Lefelé a lejtőn
  8. A síró csecsemő apja
  9. Tanácsok útvesztőjében
  10. Amikor elszabadul a pokol
  11. Koraszülöttek
  12. Magányos és unatkozik
  13. Beszélgetés a babával
  14. Élet a síró csecsemővel
  15. Más kultúrák gyermekei



* a "segít"-ról már egyszer kifejtettem, mennyire utálom ebben a kontextusban, mintha az apa szívességet tenne azzal, hogy csinál valamit a gyerek körül, azaz "segít", mintha nem fele részben az ő gyereke és az ő felelőssége lenne a baba, és kizárólag az anya dolga lenne, hogy mindent megoldjon. Egyedül, lehetőleg csöndben, feltűnés nélkül.

** turista nálam most az, aki "vendégségbe" jön, és nem segíteni. Akitől nekem keletkezik plusz dolgom, akit szórakoztatni kell, és nem jut eszébe megfogni a vasalót, kiteregetni a mosógépben álló lejárt mosást vagy kicserélni a gyerek pelenkáját, hanem csak a cuki 30-45 percre utazik, amikor Macó már evett de még nem alszik.

2014. április 17., csütörtök

Új éjszakai menetrend

A múltkori kiborulásom után leültünk, és átbeszéltük a lehetőségeket. Eddig az volt, hogy G dolgozik, kell a pihenés, így ő fürdet (én asszisztálok) és altat, de enyém az éjszaka (én a sztachanovista erőltettem, hogy én mindent elbírok, ide lőjetek..), megoldom, hiszen alhatok nap közben. Heti egy éjszaka hétvégén az övé, amikor másnap ki tudja aludni magát, így nekem is jut egy éjszaka teljes alvás.
A koncepció nem volt rossz, de több szépséghibája is akadt:
  • napközben alvás szinte reménytelen, még úgy is csak elvétve ment, hogy Anyuék itt vannak minden délután, mert mindig van valami
  • a heti egy átaludt éjszakát a melleim egyre nehezebben bírták, ha meg felkelek fejni, semmi értelme az egésznek
  • a heti egy full éjszakázást G is nehezen bírta, másnap totál kómás és használhatatlan volt mindig, mert a gyerek nagyon nehezen akart neki minden etetés után elaludni, még sírt is sokat, ami nekem normál etetés-alvás rutinban sosem fordult elő
  • Macó is nehezen bírta a heti egy éjszaka "más"-t, neki megszokott ritmus kell, nem érti, hetente egyszer miért más az éjszaka, mint szokott, így nehezen aludt el és sokat sírt.
Szóval nem volt rossz az eredeti konstrukció - elméletben. A gyakorlatban viszont valami olyan kell, ami minden nap egyforma, hogy meglegyen a megszokás, amire lehet építeni.
Így G önfeláldozóan belement abba, hogy minden éjjel bevállalja a fél éjszakát, legalábbis addig, amíg nem rendeződik a hasfájás dolog, és nem kell nekem hajnali 3-4-től folyamatosan fent lenni.
Tehát most így vagyunk:
  • n7-f7-től indul a fürdetés - közös
  • f7-h7-től esti szopi - én. Addig G fürdik és előkészíti a vacsit.
  • 7 körül altatás - G. Addig én fürdök és vacsizok (egyedül, ha elhúzódik az altatás :( ). Fekszem 8-9 között és igyekszem annyi alvás órát begyűjteni, amennyit lehet.
  • f11-11 között tápszeres etetés - G (napi szinten nem jön össze egy plusz étkezésnyi "felesleges" anyatej, amit le tudnék fejni, ha meg fel kellene kelnem fejni, értelmetlen lenne a dolog. Eddig egy kihagyott etetést elbírnak a melleim.. meglátjuk).
  • remélhetőleg még éjfél előtt altatás - G. Amint Macó elaludt, beteszi hozzám a babymonitort, és húz aludni, innen az én reszortom.
  • 3 körül hajnali szopi - én.
  • f4-f5-től hajnali szenvedés - én járkálok, szélcsövezek, nyugtatok, épp mi kell.. ez általában eltart 6ig. Ha akkor vissza tudom altatni, akkor kihúzzuk 7ig, amikor kezdjük a napot, de általában már nem megy a visszaaltatás, így 6kor kelünk, igyekszem f7-ig elhúzni az időt, és csak akkor reggeli szopi és indul a nap.
Így vagyunk most majdnem egy hete.. kíváncsi vagyok, mennyire válik be ez, G mennyire bírja, hisz ha csúszunk a fürdetéssel, csúszik minden, és néha 1-f2 körül kerül csak ágyba. Ezen még dolgozunk, hogy jobban tartsuk a menetrendet, és neki is elviselhető legyen a konstrukció.

2014. április 15., kedd

Hasfájás 3

Ez történt eddig..

Ugyebár engem nem úgy ismerünk, mint aki annyiban hagyja a dolgokat, ha valami gyötri.. hát nem. Nem voltam elégedett a gyerekorvos okosságaival, és munkált bennem, hogy valahogy nem áll össze a kép. Kutató lévén (na jó, most már menedzser, de sok-sok évig természettudományos kutatásokat csináltam) valahogy van egy többedik érzékem, ami motoszkál bennem, ha valami nem kerek, ha valahol van valami összefüggés, amire még nem jöttem rá. Ilyenkor persze a legrosszabb, amit tehet az ember az, hogy rágörcsöl, mert akkor tuti elszáll minden gondolata, jobb ilyenkor "mellé gondolni" egy kicsit, ahogy Apum (szintén kutató) hívja, kicsit valami másra gondolni, mással foglalkozni, és a háttérben úgyis fut a proci.. kutató koromban, de még menedzserként is a legjobb ötleteim mindig éjjel, alvás közben lettek - hiba, ilyenkor ürül a stack, na -, nem is tudtam soha igazán jól aludni, mindig rettegtem, hogy reggelre elfelejtem a zsenialitásaimat, így már egyetem alatt rendszeresítettem (és a mai napig is használok) egy ötlet-füzetet és tollat az ágyam mellé, hogy gyorsan fel tudjam írni, amit megálmodtam (sokszor a szó szoros értelmében), és utána nyugodtan vissza tudjak aludni.
Ezt most persze nem tudom, miért írtam le, mert nem ez történt, csak hasonló, mert manapság nem alszom annyit egyfolytában, hogy bármi történhessen közben a fejemben (a fejfájástól eltekintve) - nézzétek el nekem, és tudjuk be a fáradtságnak.
Most úton a Postára (hiba vagyok itthon egész nap, a postás be se csönget az ajánlott levelekkel soha, csak bedobja az "Ön nem volt otthon" értesítőt. Már 2szer tettem panaszt, de nem javul a helyzet, sőt.. szóval járhatok minden nyomorult ajánlott levélért a helyi Postára) világosodtam meg. 
Nem tudom, honnan jött a gondolat, de mire hazaértem, kikristályosodott, hogy lehet, hogy az új tápszer a ludas. Eddigre végül abbahagytunk mindent, kikukáztam az infacolt és a kamillateát is, mert semmi javulást nem hoztak, csak a BioGaia maradt. Határozottan az volt az érzésem, hogy mióta legutóbb a gyerekorvosnál jártunk, romlott a helyzet, ott pedig a BioGaiat és a Humana Digest tápszert kaptuk ebben a körben. A BioGaia "jóbacijaira" nem gyanakszom, de a tápszer... Még jó, hogy mindenről, amit a gyerek csinál, vagy amit vele csinálunk - hála a BabyCare app-nak - nagyon részletes feljegyzéseim vannak, így visszanéztem, mikor kezdtük a Humana-t és mióta vannak kaki gondok. Láss csodát, a kaki gondok nem sokkal a Humana bevezetése után kezdődtek. Pedig nem kap sok tápszert, napi 1 étkezés tápszeres,  az éjféli apa-etetés (erről majd máskor írok bővebben), az összes többi anyatej, így 6:1 - 5:1 az arány (napi 6 vagy 7-szer eszik, ahogy kijön). Szóval arra jutottam, hogy a kakilninemtudást, ami majd 2 hete megy, ez a tápszer okozza. Egy életem, egy halálom, kipróbáljuk, mi történik, nem érdekel a gyerekorvos véleménye, így azonnal elraktam a Humana Digest-et, és elővettem újra a Milumil laktózmentest, amit korábban evett, mert ez volt itthon (olvastam különben tanulmányokat, hogy a laktózmentes táp a nem laktózérzékeny babák esetén sem okoz galibát, így ezen legalább most nem aggódok). Úgy hozta a sors, hogy valamiért (erről is írok majd bővebben) a következő etetésnél nagyon kevés tejem volt, csak 80ml körül ami Macókának bakfitty, így az éhséglázadás elkerülése érdekében gyorsan be is kevertem neki 40ml tápot gyorssegélynek a Milumil laktózmentesből.
És láss csodát, mondd és írd 2 óra múlva hatalmas adag remek színű és állagú kakit produkált az a Macó, aki bő 2 hete nem tudott magától kakilni, és napi szinten kellett szélcsövezni. Azóta, 4. napja, napi 3-4 tankönyvinél  talán picit hígabb, de teljesen korrekt kaki van ügyesen, egyedül, erőlködés nélkül.
Ez persze sajnos nem azt jelenti, hogy elmúlt a hasfájásosság, mert nem, de legalább megoldottam azt a másodlagos problémát, amit az eredeti gond megoldására irányuló erőfeszítések eredményeként hoztunk létre. Ez is valami.
3 napig nem volt semmi csodaszer a BioGaia-n kívül, hogy legyen egy baseline, legyen mihez viszonyítani. Apropó BioGaia.. bő 2 hete kapja, de eddig elmaradt az átütő eredmény. De azért egyelőre nem adjuk fel.
Szóval 3 napig semmi, és így minden hajnalban kb 4-f5-től megy a műsor, majd egyszercsak 6 körül reggel lesz, és átvált nappali cukiskodó üzemmódba. Azaz az éjszaka utolsó darabján nekem nincs alvás, de ebbe már beletörődtem, a hajnali 3-as szopi után nem is megyek vissza az ágyamba, hanem egy matracon csövezek a gyerekszobában.
Remélem nemsokára kinövi..

Addig persze nem adom fel, hátha rálelek a Szent Grálra. A következő a sorban  az Espumisan. Tudom, hogy ugyanúgy szimetikon, mint az Infacol, de - és itt cáfoljanak meg az orvosok és a gyógyszerészek, ha tévedek - ugyanolyan hatóanyag mellett az eltérő összetétel miatt lehet, hogy egy adott embernél az egyik szer hatásosabb, mint a másik. Szóval Espumisan. Elolvasva a betegtájékoztatót, az adagolási javaslat nem épp árnyalt: 0-tól 14 éves korig 25 csepp, 14 éves kor felett 50. A 25 csepp pedig 40 mg szimetikont tartalmaz, ami egy dupla adag Infacolnak felel meg. Egyszer kapott dupla Infacolt, de átlagon felül tekergett és szenvedett tőle szóval nem erőltettem ezt a vonalat. Így bajban voltam az Espumisan adagolásával. Végül most csak rész adagot kap, 25 helyett csak 15 cseppet. Ettől géppuskaropogásszerűen púzik szegény. A kérdés persze, hogy ez a levegő amugyis benne volna, és most legalább kijön, vagy a cucc csinálja és tekeri pluszban a hasát, és jobb lenne nélküle. Ennek megfelelően most épp az a dilemmám, hogy emeljem az adagot az ajánlott irányába, és ki a levegővel, vagy hagyjam ezt is a csodába, c
sak kínzom szegényt vele?
Mindenesetre a hajnali program továbbra is aktuális, de legalább a kakizűrt sikerült megoldani.

2014. április 10., csütörtök

Lelkem bugyrai - avagy a kimerültség új szintje

Eddig azt hittem, hogy a hajnali 3-tól 6-ig szenvedés a csúcs, de van még ennél lejjebb (vagy feljebb, ha már csúcs).. az elmúlt napokban gyakorlatilag egyáltalán nem aludtunk (bár főleg én, G-nek azért jutott legalább pár óra itt-ott).
Konkrétan múlt éjjel például 3 körben ment a műsor. A nap optimális volt, 3-szor aludt, mint a kisangyal, szépen evett, ügyesen játszottunk meg "beszélgettünk", szóval jó nap volt. Mosolygós, kiegyensúlzozott.  Fél 7-kor fürödtünk, 7-kor evett, 8-kor már durmolt, fél 11-ig. Eddig minden szép. Fél11-kor megint szépen evett, büfizett és vissza is aludt gyorsan. Én meg reménykedtem pár óra alvásban. Hiába. Az első kör szenvedés fél1-kor indult. Mivel 2 napja nem volt kaki, és nagyon nyomott szegényke, szélcső. Akkora adag kaki jött ki belőle, annyi pú kíséretében, hogy bárki megirigyelhetné. Probléma megoldva, innen nyugodt éjszakánk lesz. Gondoltuk. Persze ha már fent volt, hiába nem volt még evésidő, kikövetelte a következő kör cicit. Gondoltam becsapom, s ugyanazt adtam vissza, amiből az előző körben evett. 20 percig nyammogott rajta, majd addig visított, amíg a másik cicit is megkapta.. hajnali 2 óra... na de akkor mostantól love peace and happiness.. Most már kijött a kaka, a szél, bement a kaja.. Az idill pont másfél órát tartott, a második kört fél4-kor kezdtük. A körbehurcolás nem segített, egyre jobban sírt, így megint szélcső.. SOK pú ki.. honnan van ebben a gyerekben ennyi levegő?! És ismételjük az előző kört.. mire megnyugodott, rájött, hogy akár ehetne is, így újra cici, büfi, majd alvás. Eddigre 5 óra volt. Na de most, legalább 7ig talán alhatok 2 órát.. Téves. 6-kor indult a harmadik környi tekergés, tartott 7-ig, és addigra már reggel is lett, bőven felkelés idő..
Én pedig romjaimban. Számolatlanul sokadik éjszaka alig néhány óra, több részletben abszolvált alvással. 
Ha klasszikusan lenne hasfájós, és ezt délután / este csinálná, és "csak" az esti férj-feleség (vagy TV) idő maradna ki, egy szavam nem lenne. Így sem ettünk egy asztalnál ülve nem is tudom mióta, a TV-nek már nem is tudom, hol a távirányítója, a szexről meg ne is beszéljünk - kinek van még energiája extra erőfeszítéshez? Se G-nek, se nekem már nincs.
De éjféltől hajnalig.. nem tudom, ezt meddig bírom én, és meddig bírja G, akinek még gondolkodnia és teljesítenie is kell a munkahelyén napközben. Mert hogy már én nem tudok gondolkozni, az alap.. az összes sejtem már csak a túlélésre koncentrál, egyébre nincs kapacitás.

Konkrétan ma van az a nap, amikor életemben először, és tényleg őszintén először, azt gondolom, hogy a pasiknak jobb. Sose gondoltam ilyet korábban, sőt, ha ilyesmin egyáltalán gondolkodtam, akkor mindig arra jutottam, hogy nőnek lenni sokkal jobb. Igazából világ életemben nő-soviniszta voltam ;)
De ma szeretnék inkább pasi lenni, inkább apa, mint anya. Nem érdekel, milyen felemelő érzés, nem érdekel az egész túlromantizált rózsaszín felhő. Aludni akarok!
Ráadásul felderengett a jövő - ha a dolgok nem javulnak drasztikusan igen hamar, nem fogok tudni visszamenni dolgozni a közeljövőben, azaz bent leírnak, kuka az elmúlt 20 évnyi erőfeszítés és marad a kaki/pisi/büfi háromszög, amitől mindig is rettegtem. A pasiknak ott a munkahelye, ahol megbecsülik őket, ahol felnőtt emberek között vannak, és tőlük még az is szép, ha "segítenek" szerencsétlen feleségüknek a gyerekkel. Segítenek. Hogy utálom ezt a szót. Mintha szívességet tennének, és a gyerek nem az ő gyerekük is lenne. De egy pasi már attól hős apa, ha tud pelenkázni és fürdetni, sőt, időnként még egy-egy etetést is bevállal. Ez már a körberajongott hős kategória.
Én meg kidobom a karrieremet az ablakon, és belepusztulok a kialvatlanságba.. és még lelkiismeretfurdalásom is van, mert ilyeneket gondolok, és mert a sokadik átvirrasztott éjszaka a számolatlanul sokadik kör éjszakai visítást már nem tudom angyali nyugalommal kezelni, hanem némi ingerültség is keveredik a lelkiállapotomba. Pedig szegény nem azért csinálja, mert rossz gyerek, nem rendetlenkedik, legszívesebben ő is aludna, de nem tud, mert fáj neki. Én mégis ingerült vagyok, annyira hiányzik az alvás. Álmaim netovábbja 4 óra egy huzamban minden éjjel. Nem alkalomadtán, mert azzal nem megyek már sokra.

Ha nincs mit tenni, és ki kell várni, amíg kinövi - és minden jel erre mutat, mert megjött a kaki tenyésztés eredménye, és minden ok - az még minimum 6 hét. Nem tudom, képes vagyok-e így még 6 hétig vegetálni.

A kakitenyésztés kapcsán ugyanazok az ambivalens érzések rohantak meg, mint anno a meddőségi kivizsgálások során. Az ember persze annak örül, ha nincs semmi, mindent rendben találnak, mert ki akar beteg lenni, de azért csalódott is, mert ha találnának valamit, akkor legalább lenne mit kezelni, lehetne valamit tenni, nem pedig csak ülni, és várni a csodát (vagy azt, hogy egyszercsak kinövi).

Viszont nem értem, miért mostanában romlott el a kaki - pár hete még remekül kakilt magától, és a laktóz volt a legnagyobb problémánk. Hirtelen pedig már nem tudja kinyomni. Hogy van ez? Értem, hogy túlerős záróizom, meg éretlen emésztőrendszer, de akkor ennek nem az elejétől kéne rossznak lennie, és egyre javulni? Nála csak 2-3 hete romlott el ennyire a dolog, hogy egyedül már egyáltalán nem tud kakilni.. aggódok.
És lelkiismeretfurdalok, mert rossz anya vagyok, hogy ilyeneket gondolok, hogy a karrierem és a megbecsülésem aggaszt, mert nem tudok elégedetten lubickolni az éjszakai virrasztásokban. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy zavar, hogy etetni fel kell kelni - no problem. De a nulla alvás azért igencsak megvisel. És a kilátás, hogy mostantól mindig ez lesz, és megsemmisülök. A szó minden értelmében.

És igen, hálás vagyok, hogy ép, egészséges, szép, okos, cuki gyerekem van. És azért is hálás vagyok, hogy a férjem superman, aki minden el tud, és el is végez a gyerek körül, és igyekszik tehermentesíteni, amennyire tőle telik. És sajnálom, hogy aggódik miattam. Mert aggódik, látom. Nem látott még soha ennyire szétcsúszva. Én magamat sem ismerem ennyire szétcsúszva, örökké a kiborulás szélén. Az elmúlt 2 hétben többet sírtam, mint az egész eddigi életemben összesen. Utálom magam, amiért ezt nem vagyok képes jobban csinálni. Amiért nem tudok a gyereknek segíteni, amiért nincs több energiám minden éjszaka mosolygósan virrasztani, amiért érzem, hogy kicsúszik a lábam alól a talaj. Amiért ingerült vagyok és hálátlan.
Nagyon hosszú 6 hétnek nézünk elébe - és az még távolról sem biztos, hogy ha eléri a 4 hónapos kort, varázsütésre rendbe jön az emésztő rendszere, és hirtelen idilli lesz minden (és kezdjük a fogzást, tudom..).
Kétségbe vagyok esve. Komolyan. Ráadásul mindezt úgy, hogy Anyum szinte minden hétköznap itt van, és foglalkozik a gyerekkel. De hát etetni kell, és a háztartás sem intéződik el magától. Persze, hagyhatnám a háztartást, csak akkor nem lenne ruhánk, a gyereknek sem, nem lenne tiszta edényünk, a gyereknek sem. És nem hagyhatok mindent G-re. Az ő teherbírása is véges.

A vicc az, hogy ha nem lenne ez a hasfájás, ideális gyerekünk lenne. Jól alszik, jól eszik, szépen gyarapszik és elragadóan cuki (és ezt tudja is, és szégyentelenül ki is használja, altatáskor a cumi mögül elragadóan kimosolyogva és kigügyögve - ki tud neki ilyenkor ellenállni :) )

2014. április 9., szerda

Audrey olvas - Tracy Hogg, Melinda Blau - A suttogó titkai 1. - A csecsemő gondozása és nevelése

Ezt a könyvet az egyik férfi kollégám ajánlotta, és tényleg vannak benne határozottan hasznos dolgok, meg nyilván olyanok is, amikkel nem tudok mit kezdeni, vagy nem értek egyet. De tetszett, gyakorlati tanácsokat tartalmaz, és nekem némiképpen segített elindulni valamiféle irányba és megpróbálni kitalálni, mi legyen a gyerekkel. Például eleinte nappal szinte egyáltalán nem aludt, de rájőve, hogy mennyi alvásra lenne szüksége, elkezdtem forszírozni az alvást, eleinte mindegy hol és hogyan, csak aludjon, ez időközben már sokkal jobban megy és strukturáltabban zajlik, de az alap ötleteket ebből a könyvből vettem.

Isolde is írt róla, itt.

A számomra érdekes / fontos orientációs) pontok:


  • Testbeszéd"szótár", azaz a baba milyen fej / száj / test mozgása mit jelenthet. Nekem ez elég hasznos volt, mert a környezetemben nem sok kisbabás van, így nem nagyon volt honnan példákat elcsípni.
  • Szoptatás ajánlott hossza és szükséges tej mennyisége 4-8 (max 40 perc, 60-140g), 8-12 hetes (max 30 perc, 100-170g) és 3-6 hós (max 20 perc, 140-220g) korban. Mert hát honnan kéne tudni, mi a "túl sokáig" és az "elég tej"?
  • A "riasztás" 3 fokozata ébredés után:
    • 1: nyekergő vagy nyafogó hang, mocorgás. = hahó, van itt valaki?miért nem jöttök értem?
    • 2: köhögésre emlékeztető sírás; abbamarad majd újra kezdődik. Amikor csend van, a baba hallgatózik, vajon jön-e valaki. = hé, jöjjön már valaki!
    • 3: ordít tele tüdőből, keze-lába kalimpál. = azonnal bejönni, nem viccelek!
  • Fürdetés 10 lépése
  • (nekem ez volt talán a leghasznosabb) Az elalvás három szakasza. Elalvás előtt a csecsemők 3 szakaszon mennek keresztül, általában az egész folyamat 20 perc alatt zajlik le (ha nem zavarja meg semmi. Ha igen, indul elölről).
    • 1. A jel: Ásítás, szemdörzsölés, félre nézés. A harmadik ásítás után tegye az ágyába, különben rázendít, és nem lép a következő szakaszba (én még mindig sokszor nem találom el a megfelelő pillanatot az altatáshoz, így gyakran közelharcot vívunk, akaratok mérkőznek fektetéskor).
    • 2. A révület: a baba 3-4 percig mereven néz a semmibe.
    • 3. A határ: le-lecsukódik a szeme, feje előre vagy oldalra billen. Amikor úgy tűnik, elaludt, hirtelen kinyitja a szemét, és olyan erővel rántja vissza a fejét, hogy az egész teste beleremeg. Aztán megint lehunyja a szemét. 3-5-ször ismétli az egészet, mire elnyomja az álom.
  • (kevésbé zűrös napjainkon most ezzel kísérletezek éppen, néha megy is). Tegye az ágyába a babát, mielőtt álomba szenderül. Sokan azt hiszik (lásd például itt), hogy csak akkor lehet az ágyába tenni a babát, amikor már mélyen alszik. Ez egyszerűen nem igaz. A leggyorsabban akkor fog megtanulni egyedül elaludni, ha a harmadik szakasz (lásd fent) elején lefektetjük. Ha a baba az Ön karjában vagy valami ringató eszközben alszik el, és a kiságyában ébred, az pont olyan, mintha az Ön ágyát éjszaka kitolnák a kertbe. Amikor felébred megijed és összezavarodik, nem érzi majd biztonságban magát a kiságyában.
  • Mindig ugyanazokkal a szavakkal fektesse le a babát, legyen ez is a fektetési rituálé része.
  • Ha sír, gyengéd, ritmikus simogatással tudathatjuk vele, hogy nincs egyedül. Azonban ne simogassa, ha már megnyugodott - ha akkor is folytatja, amikor már nem igényli, azt fogja gondolni, hogy a simogatás az elalvás része, és idővel követelni fogja.
  • Ha rögös az elalváshoz vezető út, használjunk cumit (főleg az első 3 hónapban). (Macó csak mostanában kezdte elfogadni, sőt igényelni a cumit, és azóta kicsit könnyebb megnyugtatni. korábban nehéz volt, mert simán kiköpte, mellre tenni viszont nem tudtam/akartam folyton,a mikor hiszti volt). Ideális esetben a baba 6-7 percig vadul szopja a cumit, aztán kicsit lassít az iramon, végül kiköpi. (sajnos Macó nem mindig alszik elég mélyen ahhoz, hogy elérje a kiköpős fázist, innen is látjuk, mennyire stabil az alvás. Ha kiköpte, jók vagyunk :) )
  • Ha kiköpte a cumit, ne erőltessük mindenképpen vissza a szájába, lásd fentebb. Ha szeretné visszakapni a cumit, gurgulázó hanggal és/vagy mocorgással jelzi (és tényleg!)
  • A fáradt baba azért sír, mert elege van, és sírással próbálja kizárni a fényt és a hangokat. Hogyan segíthetünk neki:
    • bugyoláljuk be. ha nagyon fáradt, jót tesz neki, ha nem képes mozogni, mert halálra rémítik a kalimpáló végtagjai - még nem tudja, hogy hozzá tartoznak). (ez nekünk nem ment, Macó minden bugyolálásból minimális idő alatt kiküzdi magát).
    •  nyugtassa meg
      • ütemese, szívdobogást utánozva, finoman simogassa a hátát
      • kísérheti shh...shh... hanggal, ami felidézi a vér áramlásának surrogását , amit a baba az anyaméhben hallott.
    • sötétítsen be
    • ne adja be a derekát. a kimerült babát igen nehéz elviselni, óriási türelmet és elszántságot igényel (és tényleg. eleinte Macó képes volt egyfolytában 6-7 órát üvölteni (ennyit arról, hogy majd elfárad és elalszik..). azóta sokkal jobbak vagyunk, igyekszem idejében elkapni, amikor fárad, és kitartóan álomba segíteni, még ha néha komolyabb küzdelem árán is).
  • Átaludni az éjszakát
    • alvásigény (nekem ez furának tűnik, a másik könyv (to follow later) táblázata életszerűbb, legalábbis Macóra jobban illik):
      • újszülött: napi 16-20 óra. napközben 3 óránként 1 órát alszik, éjszaka 5-6 óra
      • 1-3 hónapos: 15-18 óra. napközben háromszor 1.5 óra, éjszaka 8 óra (na persze..)
      • 4-6 hónapos: 15-18 óra. napközben kétszer 2-3 óra, éjszaka 10-12 óra
      • 6-8 hónapos: 15-18 óra. napközben kétszer 1-2 óra, éjszaka 12 óra
      • 8-18 hónapos:15-18 óra. napközben kétszer 1-2 óra vagy egyszer 3 óra, éjszaka 12 óra.
    • A csecsemő napja 24 órából áll, nem tesz különbséget nappal és éjszaka között, ezért értelmezni sem tudja.  A különbséget nekünk kell megtanítanunk neki.
    • Napközben sose hagyja, hogy 3 óránál többet aludjon egyfolytában, különben éjszaka fizeti meg az árát. Az a baba, aki nappal 6 órát alszik egyfolytában, éjszaka garantáltan nem fog 3nál többet aludni (Macó akkor sem, ha nappal is csak pár órákat alszik - felébreszti a pocakja kiürülése..)
    • Tömje meg: durván hangzik, de ez is egy lehetséges megoldás. 6 hetes kortól 2 módszert javaslok: a láncetetést - vagyis lefekvés előtt 2 óránként etesse - és az álometetést közvetlenül azelőtt, hogy Ön lefeküdne. Például este 6kor és 8kor szoptassa meg,, amit az álometetés követ fél11kor vagy 11kor. Az álometetés kvázi alva zajlik, se peluscsere, se büfi, se fény, se semmi. (ez nekünk nem megy, mert nincs az a pelus, ami Macó pisimennyiségét pár óránál tovább tartogatni tudná - végigpróbáltuk az összes pampers fajtát, liberot, babylove-ot és az újpesti noname pelenkagyár termékét is.. mindegy. Minden etetéskor át kell pelenkázni, különben átázik a következőre és jön az átöltözés)
    • Használjon cumit (ezt így még nem próbáltuk): azt a babát, ami eléri a 4.5 kg-ot, és napközben legalább 7-800g-ot eszik, éjszaka már nem kell megetetni (ezt nehezen tudom elképzelni.. ). Ha mégis fölébred és enni kap, csak orális ingerlésre használja az alkalmat (Macó rendesen eszik éjjel is..). Ha általában 20 percig eszik, éjszaka viszont, amikor sírva követeli a mellet vagy a cumit csak 5 percig vagy alig 30g-ot eszik, inkább dugjon cumit a szájába. Az első alkalommal alighanem a teljes 20 percet ébren fogja tölteni cumival a szájában, mielőtt elaludna. Másnap éjszaka már csak 10 percet. A 3. éjszaka valószínűleg már csak mocorogni fog álmában abban az időpontban, amikor enni szokott.
    • Ne rohanjon be hozzá! A csecsemő álma gyakran nyugtalan, 45 percet (más források szerint 20-25 perces)  alvásciklusaikat még nem mindig tudják összekötni, megébrednek közben.  Érdemes kivárni, nem reagálni az első pisszenésre, hátha visszaalszik magától, és így esélyt kap, hogy megtanuljon folyamatosan aludni, és ne csak szakaszokban.
  • Nem hagyja, hogy letegyem! Ahelyett, hogy vég nélkül cipeli, csak akkor vegye föl, ha sír, de rögtön tegye is le, amint megnyugodott (Macó csak 5-10 percet van el ébren magában, itt még bőven van dolgunk). Ha újból rázendít, vegye ölbe. Amikor lecsillapodott, fektesse le megint. És így tovább.
  • Ha fáj a baba hasa:
    • büfiztetés úgy, hogy a tenyere élével masszírozza a baba bal oldalát, ahol a gyomra van
    • fektesse a babát a hátára, húzza föl mindkét lábát, óvatosan bicikliztesse.
    • alkarján tartsa meg a babát arccal lefelé, miközben a másik tenyerével finoman a hasát nyomkodja.
    • hajtogasson 10-12 cm széles övet egy törölközőből és tekerje a baba derekára - vigyázzon, ne szorítsa el a vérkeringését.
    • könnyebben tud pukizni a baba, ha magához öleli, és ütögeti a fenekét. Ebből tudni fogja, hova összpontosítson.
    • fordított C alakban (nem körkörösen!) masszírozza a hasát, ebben az irányban halad a vastagbél




2014. április 8., kedd

Hasfájás 2

A hasfájással ugye ott tartottunk, hogy a Colief (vagy a csillagok átmeneti kedvező együttállása?) segített. Egy darabig.  Aztán Macó újrakezdte az éjszakai szenvedéseket, ráadásul állandósult a híg kaki. Konkrétan jellemzően hajnali 3 és 6 között szenved, ami egyáltalán nem tipikus a generikus hasfájás esetén, ami főleg délután, kora este jellemző.  Rossz nézni, annyira tekereg, ráadásul én is olyan vagyok mint a mosott rongy..
Így újrakezdtük az Infacolt, mert amíg a Colief a laktóz emésztésében segít, az Infacol meg a bélgázok kihajtását facilitálja. Meg vettünk csecsemőknek való hasfájástalanító teát, amit Macóka boldog elégedettséggel iszogatott is. Közben azért túrtam tovább a netet. A hasfájás pedig nem hogy javult volna, de tovább romlott. Mivel az extra amit bevezettünk a tea volt, így annak néztem utána. Mit Recht. Kiderült ugyanis, hogy a babateák hatóanyaga édeskömény és ánizs, ami mindkettő gyakran okoz gázképződést és hasfájást.  Királyság.  Egy hasfájás elleni szer, ami hasfájást okoz.. szóval a teát sürgősen abbahagytuk, sőt, én is a szoptatós tea ivását (amitől lecsökkent a tej mennyiségem, de ez egy másik sztori), mivel annak is édeskömény a hatóanyaga.
Azért elég perverz, hogy a szoptatós tea és a hasfájást elűzni hivatott tea hasfájást okoz.
Mindenesetre elhagytuk a teákat, plusz én még rászántam magam a tejmentes diétára is, mivel nem csak a laktóz, de a tejfehérje is okozhat hasfájást.  A tea elhagyása egy kis javulást hozott, legalább helyreállt a tea előtti állapot. A tejmentes diéta meg annyi javulást hozott, hogy a Macó arcán pár hete megjelenő pattanásszerűségek szépen visszahúzódtak.
Szóval sokkal nem lettünk előbbre, mint voltunk. Pár napig kicsit jobb volt a helyzet, de aztán újra elkezdődött a hajnali 3tól 6ig tartó műsor, a híg kaki pedig egészen a vizes állagig fokozódott. Ezen a ponton felhívtam a gyerekorvost, hogy a gyerek sárga vizet kakil, van-e javaslata. 
Volt, mégpedig az, hogy vigyem le a rendelőbe. Lementünk, vártunk vagy egy órát, megnézte, semmi vészeset nem talált, lehülyézte azt, aki a Colief-et javasolta (ő, konkrétan, még a múltkor, de mindegy..), mert szerinte semmi hatása (ezt nem tudom alátámasztani, nálunk határozottan látszott hatás), csak a gyógyszergyártók keresnek rajta. Viszont szerinte a Colief nem lehet felelős a híg kakiért, attól szilárdabb lesz - ezzel sem tudok egyetérteni, a kaki hígulását konkrétan a Colief honlapján olvastam, mint gyakori mellékhatást.
Rákérdeztem a Rooibos teára, ugyanis arról időközben több helyen olvastam, hogy jó hasfájásra babakorban (1-2 helyen csak 6 hós kortól ajánlják, de a legtöbb helyen már újszülötteknek is - nem is lenne sok értelme hasfájás elleni szerként, csak 6 hós kortól, hiszen a hasfájást a legtöbb baba 4 hós korára kinövi), de láthatóan nem volt képben, a rooibosra nem is mondott semmit, csak hogy általában nem javasolja a teáztatást, csak a vizet. Arra, hogy a vizes kaki miatt folyadékpótlás, vagy ilyesmi, nem kaptam konkrét választ. 
Szóval boldogtalan vagyok a gyerekorvossal. Általánosságokat kaptam csak, hogy a kisfiúk gyakran hasfájósak, meg a kaki állaga gyakran változhat, stb.. láthatóan nem volt vevő az én ötleteimre. Végül javasolta a BioGaia cseppeket, és hogy térjünk át a Humana Digest hasfájós babáknak való tápszerre, és jól ledorongolt, hogy a megkérdezése nélkül tértünk át a Bepa-ról a Milumil Laktózmentesre, mert szerinte minden átállás okozhat problémákat. Először is, mivel arra jutottunk, hogy a gyerek laktózintoleráns, miért etetném laktózos tápszerrel.. másrészt amúgyis alig kap tápszert, talán 10%-ban, 90%-ban anyatejes, de sokszor csak anyatejet kap, így nem hinném, hogy a tápszerváltás bármi hatással is jár. Na mindegy.
Megvettük a BioGaiat, meg a Humana tápszert.. próba cseresznye.
Viszont ott motoszkált a fejemben, hogy a Colief okozhat híg székletet, így agyaltam a kivezetésén. Végül elhagytuk teljesen, és nem lett rosszabb a hasfájás helyzet, így úgy tűnik, a laktóz helyzet időközben rendeződött - szerencsére a babák emésztőrendszere kis idő alatt sokat tud változni.

Sokkal nyugtalanítóbb azonban, hogy a híg kaki mellé a gyerek egyáltalán nem a klasszikus hasfájós tüneteket produkálja, hanem egyre ritkábban és nehezebben kakil - pedig híg a széklete, és látványosan erőlködik. Az erőlködés párszor már odáig fajult, hogy hányt - addig nyomta, amíg végül a gyomortartalmát sikerült csak felfelé kinyomni.

A doki szerint a székelési problémákat okozhatja a híg széklet, ami nem okoz neki székelési ingert, viszont feszíti a hasát, így nyomja szegény, de nem tudja kikakilni. Vagy lehet valami görcsöcske a végbél tájékán. Használjuk bátran a szélcsövet, amikor látjuk, hogy küzd a gyerek.
Okés szélcső, de ezzel nem vagyok boldog. Egyrészt nem a tünetet, hanem az okot szeretném megszüntetni, és nem normális, hogy napi szinten szélcsövezni kelljen a gyereket mostanra, hogy tudjon kakilni. Másrészt félek, hogy megsértjük a kis végbelét, vagy hozzászokik, és később sem fog tudni egyedül kakilni, vagy valami más kár keletkezik benne. Nem is beszélve a lappangó problémáról, amit nagyvonalúan ignorálunk.

Azóta a kaki már nem csak híg, hanem nyálkás is. A doki szerint ez is normális, szerintem viszont nem, így pénteken leadtam egy mintát a CentrumLabba tenyésztésre, látni akarom, hogy van-e valami baci vagy parazita, vagy valami más, amit kezelni kellene, vagy másfelé kell keresgélni. Mivel a gyerekorvosunk látványosan a kinövésre játszik, én meg, ha tudok tenni ellene valamit, nem hagynám a gyerekemet feleslegesen szenvedni még heteken vagy akár hónapokon keresztül, így egy magán gasztró specialistához is bejelentkeztünk. Sajnos nagyon népszerű, mert nagyon specialista, így csak MÁJUS 2-re (!!) kaptunk időpontot.. ez 4 hét, de azért beírattam magunkat - ha addig nem oldódik meg a helyzet, vagy nem találok más specialistát aki hamarabb megnézné Macókát, akkor megyünk májusban.

Vannak tarthatatlan éjszakák.. tegnapelőtt annyit szenvedett a gyerek, hogy szumma 40 percet sikerült aludnunk, kétszer szélcsöveztünk az éjszaka folyamán, annyi kaki jött ki belőle, ami egy felnőttnek is díszére válna, és annyira fáradt és ingerlékeny voltam hajnalra, hogy szégyenszemre dühösnek éreztem magam Macókára, hogy nem tudok aludni, pedig szegény nem tehet róla, sőt, neki rosszabb, mert neki még fizikailag szar is a dolog. Szerencsére a düh csak gondolati szinten került elő, de azért nagyon szégyelltem magam. G el is zavart délelőtt aludni pár órát, mert már gondolkozni sem bírtam.
Aztán vannak kicsit jobb éjszakák, nemrég például 5ig rendben voltunk, és csak hajnali 5kor indult a tekergés, nyomás, nyöszörgés, ami kiabálássá fajult 6ra, így szélcső, ezúttal kaki nélkül, csak szelek távozásával.
Sajnos az átlag továbbra is a hajnali 3-6 közötti műsor. Fura,bhogy nappal nem, vagy csak ritkán produkálja ugyanezt - az egyetlen tippem, hogy éjjel (próbálna) emészt(eni), így hajnalban jelentkezik a probléma, amikor kakilni szeretne / kellene. Vagy mi.

Tanácstalan vagyok.. és kicsit aggódok is..

Tünetek:
Hajnalban tekergés, fájdalmas nyöszörgés / sírás, nyomás (hányásig), sok puki.
Kaki az estek többségében csak szélcsöves provokációra, de néha megy magától is.
Híg-nyálkás kaki
Súlygyarapodása rendben (sőt..)
Nappal szinte mentes minden tünettől

Amit eddig próbáltunk:

  • Infacol - szélhajtó, 6 üveget használtunk el, ugyanaz a hatóanyaga, mint az Espumisannak, de azért az is van itthon, lehet, hogy azt is kipróbálom
  • Colief - laktáz enzim - számtalan üveggel használtunk el, legalább 8-al..
  • Hasfájásra való babatea - édeskömény miatt rosszabb lett a helyzet
  • BioGaia csepp - "jó" bélbacikat tartalmaz, 11 napja kapja, eddig semmi szembetűnő változás
  • nekem tejmentes diéta - több hete
  • nekem kismagos gyümölcsök elhagyása - több hete
  • meleg párna, stb..
  • szélcső - használatban
  • hasmasszázs - minden reggel és este
  • kamillatea - széklet normalizálása, gyomor/bél megnyugtatás.. 2 napja

Ami még a listámon van:
  • Gripe Water - Woodwards-osat nem lehet kapni, a Babuline-t pedig csak 3 éves kor fölött lehet adni
  • Kapormag tea - szélhajtó, ez a GripeWater hatóanyaga is ez
  • Papaverin - görcsoldó
  • Rooibos tea
  • Homeos cuccok?!

2014. április 7., hétfő

Technology rules 2

Az előző, fehér zajos app továbbfejlesztéseként kerestem egy olyat, ami tényleg a sissegést produkálj. Ugyanis a fehér zaj nálunk csak arra vált be, hogy segítsen fenntartani egy törékeny alvási egyensúlyt, ha nem alszik Macó elég mélyen. Az elalvásban sajnos nem segít, ott továbbra is a sissegés az egyedüli, ami működik. Viszont időnként - egy-egy küzdelmesebb altatás során - már a szédülés határára sissegem magam, miközben ütemesen ringok a székben, tartom a cumit a szájában és a szívverést imitáló ritmusban paskolom a kis fenekét. Négykezes mutatvány, ami hatalmas ritmus és koordinációs készséget kíván, amiben én még legjobb napjaimon sem voltam soha bravúros, most meg romjaimban - napi 2-3 óra több szakaszban abszolvált alváson működve - igen szerény teljesítményre vagyok képes. Szóval valódi technokrata menedzserként legalább az automatizálható részeket igyekszem kiszervezni. Nem hittem, hogy ez csak az én problémám az univerzumban, így amikor egy amcsi könyvet olvasva végre rájöttem, hogy van angolul a sissegés (shushing), gyorsan rá is kerestem az app store-ban (korábban csak a "shh"-re kerestem, ami túl sok különböző dolgot dobott fel). És láss csodát, kétségbeesett informatikus apukák fejlesztései sorakoznak :)

Most ez az ingyenest használom - épp most is megy:


Problémám továbbra is, hogy ez sem fut háttérben, azaz ha megy, semmi mást nem tudok a telefonomon csinálni, pedig ha (jó esetben) órákra ott ragadok egy alvó Macókával a karomban, legalább hadd olvasgassak a neten (vagy írjak a blogba ;) ). Mert hát fejlődünk, egyre gyakrabban tudom már letenni Macót, de még közel sem elég gyakran.

Így ezt a fizetős (egyszer 1135Ft) appot néztem ki magamnak, ami háttérben is fut, és még ezer mást tud, de még nem jutottam el a letöltés és tanulmányozás fázisába:




The Baby Shusher App is a revolutionary new tool for parents using an ancient but doctor-tested and approved technique to help soothe your fussy baby. After more than two years of testing and research with real moms and real babies, we came up with the following very valuable feature list.
Features:
•Safely stop baby from crying with rhythmic “shush” sound that engages a baby's natural calming reflex by reminding them of still being in the womb. So much more effective than simple lullabies or standard white noise.
•Shusher Timer Options (from 15 minutes to 8 hours of continuous shushing!)
•The amazing Sound Equalizer allows app to "listen" to your baby every three minutes and automatically adjusts the shush volume to baby’s cry volume (so when baby is wailing, shush is loud; when baby goes quiet, volume settles into a soothing background shush).
•Custom: Record your own "custom" shush to implement into the App. Save as many personalized shushes as you want.
•Work in other Apps on your Phone while still using Baby Shusher App.


2014. április 5., szombat

Első oltás

Megvolt hétfőn az első oltás - Macóka nagyon bátra viselte, pedig nagyon aggódtam.
A várakozást - hiába mentünk időpontra, több, mint fél órát kellett várni a levetkőztetett gyerekkel (szokásos orvosközpontú szervezés, nem baj, ha a beteget váratjuk, lényeg, hogy az orvosnak jó legyen..), még jó, hogy mindig viszek takarót, ilyen esetekre - szerencsére alvással hidalta át a karomban, majd amint belépett a doktornő a szobába, mintha erre külön radarja lenne, kipattant a szeme, és vad bömbölésbe kezdett. 
A vizsgálatot végig ordította (sztetoszkóp, tapi, ilyesmi, semmi extra), a doktornő háromszor futott neki az egyik fogásnak, annyira feszített, hogy nem lehetett megvizsgálni. Majd szegényt kiterítették az asztalra, és nekem kellett lefognom a karját. A szívem majd megszakadt, és szinte rosszul lettem, amikor megláttam milyen vastag és hosszú tűt milyen mélyre szúrnak a lábába.. ráadásul mindkét combijába egyet-egyet :(. Viszont Macó meg se nyikkant. Nézett a szemembe, és hősiesen tűrte, pedig még a vére is kicsordult :(
Azt az utasítást kaptuk, hogy ha belázasodna, adjunk háromnegyed germicid kúpot, de nem vártam meg, hogy rosszra forduljon a helyzet, otthon mindjárt kapott egy felet amint hazaértünk dél körül, majd este lefekvés előtt egy háromnegyed darabot. Kicsit bágyadt volt aznap és másnap, de szerencsére más nem volt. Este enyhe hőemelkedés, de nem volt vészes. Azóta már nyoma sincs, de kétlem, hogy ezután kellemes emlékei kötődnének az orvosi rendelőhöz. Csak abban reménykedek, hogy mivel az épület mellett a napi sétánk során is nemegyszer elhaladunk, nem fog már a rendelő látványára kiborulni.
(Ez ugyanis megtörtént szegény Anyámmal, amikor a tesóm pici volt. Szegénynek sok baja volt, sokat jártak orvoshoz és kórházba, sokat gyötörték, így már a taxiban a kórház utcájában őrjöngve sírt és tiltakozott, még a környéket is el kellett kerülni utána évekig).

Különben Macó kezd látványosan anyás és ragaszkodó lenni, nagyon tündéri. Eddig is imádtam, de ha lehet, most aztán imádat a négyzeten van :) Olyan lelkesen csillogó szemmel néz, olyan feltétlen bizalommal, és annyira látványosan nekem produkálja magát, mutatja be minden új tudományát (főleg gőgicsélés ez mostanában), hogy meg kell zabálni. Kiélvezem, amíg tart, mert amint rájön, hogy ő fiú, mint Apa, Anya, aki "csak lány", le lesz sajnálva magasról..