2014. április 10., csütörtök

Lelkem bugyrai - avagy a kimerültség új szintje

Eddig azt hittem, hogy a hajnali 3-tól 6-ig szenvedés a csúcs, de van még ennél lejjebb (vagy feljebb, ha már csúcs).. az elmúlt napokban gyakorlatilag egyáltalán nem aludtunk (bár főleg én, G-nek azért jutott legalább pár óra itt-ott).
Konkrétan múlt éjjel például 3 körben ment a műsor. A nap optimális volt, 3-szor aludt, mint a kisangyal, szépen evett, ügyesen játszottunk meg "beszélgettünk", szóval jó nap volt. Mosolygós, kiegyensúlzozott.  Fél 7-kor fürödtünk, 7-kor evett, 8-kor már durmolt, fél 11-ig. Eddig minden szép. Fél11-kor megint szépen evett, büfizett és vissza is aludt gyorsan. Én meg reménykedtem pár óra alvásban. Hiába. Az első kör szenvedés fél1-kor indult. Mivel 2 napja nem volt kaki, és nagyon nyomott szegényke, szélcső. Akkora adag kaki jött ki belőle, annyi pú kíséretében, hogy bárki megirigyelhetné. Probléma megoldva, innen nyugodt éjszakánk lesz. Gondoltuk. Persze ha már fent volt, hiába nem volt még evésidő, kikövetelte a következő kör cicit. Gondoltam becsapom, s ugyanazt adtam vissza, amiből az előző körben evett. 20 percig nyammogott rajta, majd addig visított, amíg a másik cicit is megkapta.. hajnali 2 óra... na de akkor mostantól love peace and happiness.. Most már kijött a kaka, a szél, bement a kaja.. Az idill pont másfél órát tartott, a második kört fél4-kor kezdtük. A körbehurcolás nem segített, egyre jobban sírt, így megint szélcső.. SOK pú ki.. honnan van ebben a gyerekben ennyi levegő?! És ismételjük az előző kört.. mire megnyugodott, rájött, hogy akár ehetne is, így újra cici, büfi, majd alvás. Eddigre 5 óra volt. Na de most, legalább 7ig talán alhatok 2 órát.. Téves. 6-kor indult a harmadik környi tekergés, tartott 7-ig, és addigra már reggel is lett, bőven felkelés idő..
Én pedig romjaimban. Számolatlanul sokadik éjszaka alig néhány óra, több részletben abszolvált alvással. 
Ha klasszikusan lenne hasfájós, és ezt délután / este csinálná, és "csak" az esti férj-feleség (vagy TV) idő maradna ki, egy szavam nem lenne. Így sem ettünk egy asztalnál ülve nem is tudom mióta, a TV-nek már nem is tudom, hol a távirányítója, a szexről meg ne is beszéljünk - kinek van még energiája extra erőfeszítéshez? Se G-nek, se nekem már nincs.
De éjféltől hajnalig.. nem tudom, ezt meddig bírom én, és meddig bírja G, akinek még gondolkodnia és teljesítenie is kell a munkahelyén napközben. Mert hogy már én nem tudok gondolkozni, az alap.. az összes sejtem már csak a túlélésre koncentrál, egyébre nincs kapacitás.

Konkrétan ma van az a nap, amikor életemben először, és tényleg őszintén először, azt gondolom, hogy a pasiknak jobb. Sose gondoltam ilyet korábban, sőt, ha ilyesmin egyáltalán gondolkodtam, akkor mindig arra jutottam, hogy nőnek lenni sokkal jobb. Igazából világ életemben nő-soviniszta voltam ;)
De ma szeretnék inkább pasi lenni, inkább apa, mint anya. Nem érdekel, milyen felemelő érzés, nem érdekel az egész túlromantizált rózsaszín felhő. Aludni akarok!
Ráadásul felderengett a jövő - ha a dolgok nem javulnak drasztikusan igen hamar, nem fogok tudni visszamenni dolgozni a közeljövőben, azaz bent leírnak, kuka az elmúlt 20 évnyi erőfeszítés és marad a kaki/pisi/büfi háromszög, amitől mindig is rettegtem. A pasiknak ott a munkahelye, ahol megbecsülik őket, ahol felnőtt emberek között vannak, és tőlük még az is szép, ha "segítenek" szerencsétlen feleségüknek a gyerekkel. Segítenek. Hogy utálom ezt a szót. Mintha szívességet tennének, és a gyerek nem az ő gyerekük is lenne. De egy pasi már attól hős apa, ha tud pelenkázni és fürdetni, sőt, időnként még egy-egy etetést is bevállal. Ez már a körberajongott hős kategória.
Én meg kidobom a karrieremet az ablakon, és belepusztulok a kialvatlanságba.. és még lelkiismeretfurdalásom is van, mert ilyeneket gondolok, és mert a sokadik átvirrasztott éjszaka a számolatlanul sokadik kör éjszakai visítást már nem tudom angyali nyugalommal kezelni, hanem némi ingerültség is keveredik a lelkiállapotomba. Pedig szegény nem azért csinálja, mert rossz gyerek, nem rendetlenkedik, legszívesebben ő is aludna, de nem tud, mert fáj neki. Én mégis ingerült vagyok, annyira hiányzik az alvás. Álmaim netovábbja 4 óra egy huzamban minden éjjel. Nem alkalomadtán, mert azzal nem megyek már sokra.

Ha nincs mit tenni, és ki kell várni, amíg kinövi - és minden jel erre mutat, mert megjött a kaki tenyésztés eredménye, és minden ok - az még minimum 6 hét. Nem tudom, képes vagyok-e így még 6 hétig vegetálni.

A kakitenyésztés kapcsán ugyanazok az ambivalens érzések rohantak meg, mint anno a meddőségi kivizsgálások során. Az ember persze annak örül, ha nincs semmi, mindent rendben találnak, mert ki akar beteg lenni, de azért csalódott is, mert ha találnának valamit, akkor legalább lenne mit kezelni, lehetne valamit tenni, nem pedig csak ülni, és várni a csodát (vagy azt, hogy egyszercsak kinövi).

Viszont nem értem, miért mostanában romlott el a kaki - pár hete még remekül kakilt magától, és a laktóz volt a legnagyobb problémánk. Hirtelen pedig már nem tudja kinyomni. Hogy van ez? Értem, hogy túlerős záróizom, meg éretlen emésztőrendszer, de akkor ennek nem az elejétől kéne rossznak lennie, és egyre javulni? Nála csak 2-3 hete romlott el ennyire a dolog, hogy egyedül már egyáltalán nem tud kakilni.. aggódok.
És lelkiismeretfurdalok, mert rossz anya vagyok, hogy ilyeneket gondolok, hogy a karrierem és a megbecsülésem aggaszt, mert nem tudok elégedetten lubickolni az éjszakai virrasztásokban. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy zavar, hogy etetni fel kell kelni - no problem. De a nulla alvás azért igencsak megvisel. És a kilátás, hogy mostantól mindig ez lesz, és megsemmisülök. A szó minden értelmében.

És igen, hálás vagyok, hogy ép, egészséges, szép, okos, cuki gyerekem van. És azért is hálás vagyok, hogy a férjem superman, aki minden el tud, és el is végez a gyerek körül, és igyekszik tehermentesíteni, amennyire tőle telik. És sajnálom, hogy aggódik miattam. Mert aggódik, látom. Nem látott még soha ennyire szétcsúszva. Én magamat sem ismerem ennyire szétcsúszva, örökké a kiborulás szélén. Az elmúlt 2 hétben többet sírtam, mint az egész eddigi életemben összesen. Utálom magam, amiért ezt nem vagyok képes jobban csinálni. Amiért nem tudok a gyereknek segíteni, amiért nincs több energiám minden éjszaka mosolygósan virrasztani, amiért érzem, hogy kicsúszik a lábam alól a talaj. Amiért ingerült vagyok és hálátlan.
Nagyon hosszú 6 hétnek nézünk elébe - és az még távolról sem biztos, hogy ha eléri a 4 hónapos kort, varázsütésre rendbe jön az emésztő rendszere, és hirtelen idilli lesz minden (és kezdjük a fogzást, tudom..).
Kétségbe vagyok esve. Komolyan. Ráadásul mindezt úgy, hogy Anyum szinte minden hétköznap itt van, és foglalkozik a gyerekkel. De hát etetni kell, és a háztartás sem intéződik el magától. Persze, hagyhatnám a háztartást, csak akkor nem lenne ruhánk, a gyereknek sem, nem lenne tiszta edényünk, a gyereknek sem. És nem hagyhatok mindent G-re. Az ő teherbírása is véges.

A vicc az, hogy ha nem lenne ez a hasfájás, ideális gyerekünk lenne. Jól alszik, jól eszik, szépen gyarapszik és elragadóan cuki (és ezt tudja is, és szégyentelenül ki is használja, altatáskor a cumi mögül elragadóan kimosolyogva és kigügyögve - ki tud neki ilyenkor ellenállni :) )

14 megjegyzés:

  1. Hát most ne gyere át hozzám, mert én pont a másik: csöpögős végletben leledzek! ;-) Igaz, kicsit előrébb is vagyunk. :-)
    Jobb lesz. Hidd el! Meg sokkal sz.rabb is, azt is hidd el! De ez így kerek, így fogod látni. Tudom. Minden jól lesz. Meglátod.
    ETAMA

    VálaszTörlés
  2. Nem tudok segíteni, de annyit mondhatok, hogy a korábban emlegetett nagyon hasfájós lányom, a hasfájósság elmúltával egy álom baba lett. Aludt, ébren irtóra jól elvolt, 8 hósan képes volt 45 percet egy elefánt farkával elszórakozni, mindent megevett, én felszabadultam, és minden nagyon jó lett. Nekem nem volt semmi segítségem, és hát a 32 nm-es garzon is elég nyomasztó volt. Az első foga csak 10 hósan jött ki.:-) Azokat se nagyon éreztük meg.:-) (Bezzeg a kicsi 1 évesnek 9 foga van és minden fog előtt 2 hétig taknyos...)
    Mosogatógép? Mosógép? Szárítógép? (Ez utóbbi valami hihetetlen jó dolog, kb. akkora felismerés és felszabadulás volt, mint a mosogatógép. Mi ugye 6-an vagyunk, 7 kilós a mosógép, egy átlag teregetés 23 perc volt. Most nincs!!)

    VálaszTörlés
  3. Sajnálom Audrey :((

    De ha ott van Anyud napközben, akkor miért nem csináljátok azt, hogy éjszaka is ott van Anyukád, amikor felkel a Pici, te "csak" megeteted, a többit pedig anyukádra bízod? ( legalább addig, amíg Te egy kicsit helyre rázódsz, fizikailag, lelkileg, kialszod magad, pihensz, újult erővel babázol megint.) Az én sógornőm ezt csinálta, így "használta" ki az anyukáját (és már ő sem fiatal, jócskán nyugdíjas korú már), hogy tudjon pihenni, mondjuk nem mellékesen, én nem tudnám magamról elképzelni, hogy amíg üvölt a gyerek a másik szobában, én aludjak -sógornőm megtette-, szóval ez egyéni dolog, de lehet hogy ez most überhülyeség, és hülye ütlet volt... de mondom, sógornőmből indulok ki.

    Remélem hamar túljuttok ezen az időszakon!

    VálaszTörlés
  4. Nem lesz mindig ez, már csak néhány napig, max pár hétig lesz ez. Ami úgy, hogy benne vagy, rohadt soknak tűnik, de később visszagondolva meg már nagyon kevésnek. Mire fél éves lesz a baba, alig fogsz emlékezni az egészre, és mehetsz bátran dolgozni. Meg oszthatod az észt frissen szült csajok blogjain és vigasztalhatod őket, hogy vége lesz, nyugi :)

    Nekünk még az vált be, hogy heti 1x pénteken vagy szombaton apa kel fel hozzá és én a másik szobában alszom, heti egy alvás velem csodákat művelt. Ja, meg hason altattuk a babát, miután több gyerekorvos is javasolta, légzésfigyelővel, az is használt valamit szerintem.

    VálaszTörlés
  5. Nem vagy rossz Anya! Pont olyan jó vagy, mint amilyennek kell lenni egy Anyának! ÉS ne aggódj, ha ideges vagy, mérges erre az egészre! Ez tök normális! Az első pár hónap irtó lassan telik, de eltelik...később azt hiszed egy pillanat volt az egész!
    Nyugi, fogsz még jót aludni és együtt vacsorázni a férjeddel! Megmosolyogtató végig olvasni azt, amin én is átmentem!
    Én azt nem értettem, amikor kijött hozzánk első nap a doktornő miután hazajöttünk a kórházból, és azt mondta ez életünk legszebb időszaka, használjuk ki! Már akkor hülyének néztem...aztán később rájöttem, hogy végül is igaza volt
    Csilla

    VálaszTörlés
  6. Amikor csak teheted, aludj! Most más nem igazán számít (1 -2 napig nem lesz gond a ruhákkal), csak az, hogy kipihent, mosolygós anyuka legyél, ha már nemcsak a túlélésre játszol, hamar megtalálod a megoldást a problémára. Tényleg minden sokkal jobb lesz! Egy zugolvasód

    VálaszTörlés
  7. Kitartás és teljesen megértelek. A fiam másfél éves koráig egyetlen éjszakát sem aludt át, volt, hogy csak 2x kelt, de volt, hogy hónapikig óránként. Többször éreztem, hogy nem bírom tovább, nincs erőm felkelni, és bevallom nem mosolyogva ugrottam egy idő után éjjel. Nem vagy rossz anya, csak fáradt. És tényleg segít, ha áhívod anyukádat egy éjszakára, Te csak szoptasd meg vagy simán adjatok neki egyszer éjjelre tápszert, Te pedig aludj egy jót.
    gabi

    VálaszTörlés
  8. Nekem be kellett ismerni, hogy azért, mert gyerekem lett, nem tagadhatom meg magam, szóval hidd el, hogy amit érzel, az normális! Megteszel mindent és nem vagy rossz! Remélem hamarosan normalizálódik a helyzet!

    VálaszTörlés
  9. Tegye fel a kezét, aki mosolygott az első hetekben! Szerintem zéró!!! Emiatt nehogy már rosszul érezd magad,épp elég az a nem alvástól. Próbálj napközben aludni és DEHOGY fognak a melóhelyen elfelejteni!!!! Hogy gondolhatod ezt? A kép szörnyű cuki:)))))))) tényleg:)

    VálaszTörlés
  10. Rendelj kaját valahonnan, és fogadj egy bejárónőt, (olyat aki vasalni és mosni is hajlandó) - kevés borzasztóbb dolog van, mint hullafáradtan nézni a lakásban felgyűlő mocskot. És amikor anyukád ott van napközben, te ne csinálj semmit, csak aludj!!! És hidd el, ha túl leszel ezen - bár a CV-dbe nem írhatod be- roppant büszke leszel magadra, hogy te ezt is végigcsináltad, és ez elég nagy önbizalom löketet jelent majd! Ja, és én is gyűlölöm az "olyan rendes, hát annyit SEGÍT"-et.

    VálaszTörlés
  11. Az első hetekben csak a túlélésre játssz! Akik nem borzongva emlékeznek vissza ezekre a hetekre, na ők a szerencsés kisebbség. Napról napra lesz csak könnyebb, egyszer csak azt veszed észre, hogy már egész jól vagy, és heti egyre ritkultak a rossz éjszakák... Kitartás!!!!

    VálaszTörlés
  12. Abszolút nem vagy rossz Anya! Ezt felejtsd is el!

    VálaszTörlés
  13. Teljesen normálisak ebben a helyzetben az érzéseid. A Lányom 4-6 hetes kora körül meg voltam győződve, hogy csak a mazochisták vállalnak második gyereket. Sőt volt egy időszak, amikor a nagyi volt itt velem és a férjem a másik lakásunkban aludt, mert csak így tudott funkcionálni a munkahelyén.
    Aludnod kellene mindenképpen. Mi azt csináltuk, hogy 6-6 órát aludtunk: én 8 és 2 között a párom 2-8 óráig, ez életmentő volt, akkor kezdtek jobbra fordulni a dolgok, szerintem a gyerek is érezte rajtam, hogy nyugodtabb vagyok és ő is nyugodtabb lett. A másik a hason altatás volt, ahogy előttem is írták, légzésfigyelővel. Olyan 5-6 hetes kora körül álltunk át erre, korábban nem mertem, de a gyerekorvos nagyon győzködött, ő is így altatta a gyerekeit. Pontosan emlékszem, hogy egy szombat délután kezdtük el, már 8 órája volt ébren az alig több, mint 1 hónapos gyerekem. Az arcán olyan mély ráncok voltak, mint egy kis öregembernek, folyamatosan ordított szegény a fáradtságtól. A Suttogó alapján hasra fordítottuk, és simogattuk a hátát, amíg el nem aludt. Elsőre elég durva volt, kb. 15-20 percig sírt, de annyira reménytelen volt a helyzet, hogy már bármit kipróbáltam volna. Este már 2 perc alatt elaludt és azóta is így altatjuk, minden gond nélkül, már sírni sem szokott. Amikor elkezdett aludni, lehetett már napirendet is csinálni vele.

    A tejszaporításra a görögszéna valóban nagyon jó. Olyan 8-900 HUF környékén van a gyógyszertárakban mag, amiből rövid áztatás után, kb 2,5 dl vízzel teát kell főzni. Jó a tea is, de a mag kis mézzel együtt még tovább fokozza a hatását.

    VálaszTörlés
  14. BioGaia? Próbáltátok már? Nekünk az segített. Igaz kellett kb 5-7 nap mire kifejtette áldásos hatását. http://www.biogaia.hu/ Hátha segít Nektek is.

    VálaszTörlés