A mozgásfejlődés örömei

Macó nemrég tudatosan, akaratlagosan is át tud fordulni a hátáról a bal oldalára. Álmában eddig is forgott néha, de soha nem tudta reprodukálni a mozdulatot ébren. Nagyon cuki: felemeli mindkét lábát, és lendületesen eldobja őket oldalra, és egy kicsit rásegít hátizomból, így tökéletes stabil oldalfekvéses pózt produkál.

Annak, hogy ez végre megy, amikor akarja, annyira megörült, hogy éjszakánként is gyakorlatozik. Ez cuki, de nem nagyon vicces, amikor másfél órája próbáljuk altatni, de esze ágában sincs lenyugodni, csak forog oda-vissza. Ezt időnként megspékeli azzal, hogy megpróbálkozik a másik oldalra fordulással is, de az nem megy, valamiért nem ugyanazt a technikát alkalmazza (még nem tud túl jól absztrahálni, development need :) ), hanem a jobbra fordulásnál hátból próbálkozik, és alig alig segít rá a lábával, szóval itt még szükség van a revelációra, hogy ugyanazt kell, mint a bal oldalnál, csak tükrözve. A sikertelenség csak frusztrálja, így ilyenkor jól felpaprikázza magát, ami szintén nem tesz jót az elalvásnak. A B verzió, hogy a balra fordulásból megpróbál tovább fordulni hasra. Még ez sem megy szerencsére (jaj nekünk, amikor ez menni fog, a visszafordulás meg nem - azt úgy tűnik, elfelejtette, azaz ahogy a dévény torna oldja a feszes izomzatot, már nincs meg ez az önkéntelen feszítésből adódó mozdulat, hogy hasról hátra vesse magát, pedig ez szinte újszülött korától ment -, mert pár perc hason fekvés után a feje letevése helyett visít, szóval vidáman leszünk, ha átfordul majd hasra, és ezt is gyakorolja éjjel), csak ott tart, hogy oldalt fekve a fejét elfordítja, az arcán fekszik és lábbal löködi magát.. de ahogy elnézem ez is meg lesz nem sokára.
Szóval az elmúlt pár éjszakát így töltöttük, nehéz elalvás, minden ébredéskor tornázás.

Szemész

Voltunk Macóval szemésznél.

Alapvetően nem volt indikáció, "mindössze" a családi anamnézis indokolta. Az hagyján, hogy én 7 dioptriával élek, és a családomban mindkét oldalon mindenki szemüveges (6-8 dioptria, de van 14 dioptriás családtag is a tágabb családban), ráadásul Anyumnak nagy is a különbség (3+ dioptria) a két szeme között, ezért csak az egyikkel néz, hiába lát mindkettővel (gondolkozott a műtéten, de nem biztos, hogy az agya ennyi idősen még fel tudná dolgozni a változást, és bármi értelme lenne. Rosszabb esetben folyamatos fejfájást okozna a változás). És az én oldalam a lightos, mert G-nek gyerekkorában operálták a szemét kancsalság miatt, majd a műtét után a gyógyulás során az agya kikapcsolta az egyik szemét (ő is lát, csak nem néz mindkettővel), de ez csak tizenéves korában tűnt fel a szüleinek, akkor meg már nem volt mit tenni vele. Szóval ha bármi van, szeretném, hogy Macónál mihamarabb észrevegyük, és ha kell/lehet valamit csinálni, akkor azt asap.

Az új gyerekorvostól kértem hát ajánlást magán gyerekszemészhez (az állami rendszerrel kész vagyok, én már csak befizetek, nem kell tőlük semmi, ha nem muszáj), aki meglepően hamar, már a hívásomat követő hétre adott időpontot (az orthopédus 1 hónapra adott, de ez egy másik sztori). Az már más kérdés, hogy időpontra menve a 4 hónapos gyerekkel 45 percet vártunk.. whatever.

Viszont a doktornő kedves volt, felvette az anamnézist, meghallgatta az aggodalmaimat, és megvizsgálta Macót. Azért nem lehet könnyű bármilyen gyerekorvosnak ilyen kicsi gyerekekkel, mert hát hogy magyarázod meg neki, hogy nézz jobbra, nézz fel, nézz a fénybe, kövesd az ujjam.. így ez az asszisztens feladata, hogy a doki háta mögött a megfelelő szögben magára vonja a gyerek figyelmét mindenféle sípoló mesefigurákkal meg némi bohóckodással :)

Macó jól viselte, még a könnycsatorna vizsgálatot is, pedig ahhoz elég erősen megnyomorgatták a könnycsatornáját a szeme alatt, de csak kicsit elkomorodott, nem kezdett sírni. Nagyon ügyes  volt.

Szerencsére minden rendben, a könnycsatornája működik, nincs jelentős mennyiségű felgyűlt könny, nincs kancsalság, és nincs dioptriahiba se. Viszont mindezek pici korban gyorsan változhatnak, így a családi háttér miatt 3 éves koráig 6 havonta kontroll, utána meg majd évente, hogy ha valami elkezdene kialakulni, el tudjuk kapni.

Azt az instrukciót kaptuk, hogy 6 hónapnál hamarabb menjünk vissza, ha gond van a könnycsatornával, vagy felmerül a kialakuló kancsalság gyanúja.

• könnycsatorna: elkezdene nagyon, összeragadósan csipásodni megint a szeme (korábban volt iylen, de már legalább másfél hónapja nem), vagy azt látnánk, hogy áll a könny a szemében
• kancsalság: érdemes 2 hetente vakuval fotózni (a doktornő szerint internetes álhír, hogy a vaku károsítja a gyerek szemét), és nézni, hova esnek a "vörös szem" foltok. Ha mindkét szembogarában kb ugyanoda, akkor ok, ha eltérő helyre, mondjuk az egyikben középre a másikban pedig kicsit oldaltabb, akkor az már kancsalság.

Fültapi

Nagyjából 2 hete bő 10 napig rendszeresen tapizta a a jobb fülét. Először megijedtem, hogy nehogy fájjon neki, azért nyúlkál, egy fülgyulladásra semmi szükség. Sajnos én kicsinek nagyon füles voltam, sokszor szúrták fel a fülemet, nem szeretném, hogy a gyerekem is így járjon. Szóval azonnal a fülgyulladás jutott eszembe, de nem tűnt fájósnak, amikor kicsit megnyomogattam a fülét (kívülről, persze).  A második tippem az volt, hogy rájött, hogy van feje/füle, és most nem tud betelni vele. Kitelik :)

Aztán konzultáltam nálam okosabbakkal, és megnyugtattak, hogy simán lehet a fogzás előszele, az ínyben küzdő fogacska növekedésének fájdalma bőven sugározhat a fül és a fej felé. Ezt látszik alátámasztani a nagyon sok nyál, a mindent a szánkba tömünk, az ujjainkkal is a szánkban matatunk és a szokásosnál gyakoribb kaki (ahhoz képest, hogy pár hete még 3 naponta 2 kaki, volt, most 2 napra 3 kaki jut éppen).

Aztán volt egy nap, amikor őrjöngő üvöltés volt, vagy 40 percen keresztül, amit semmivel nem tudtam csillapítani, egyszerűen belealudt, semmi, amit tehettem, nem nyugtatta meg. Szerencsére után már vidáman ébredt, és ez azóta nem fordult elő többet.. talán álmában kezdett fájni a leendő foga, és az erősödő fájdalom miatt ébredt már kiabálva? Ki tudja.

Mindenesetre gyorsan elkezdtünk készülni a fogzásra, majdnem 4 hónaposan ez már nem annyira távoli lehetőség, mint pár hete még lehetett. Vettünk Dologélt, és hajtom az Osanit-et. Ez egy homeos cucc, amit nagyon sokan istenítenek és fogzás túlélése kapcsán elengedhetetlennek tartanak. Vicces, mert a Széna téri patikában nem adtak, állítva, hogy VÉNYKÖTELES. Már hogy lenne? Ez homeo cucc.. eddig még sosem kellett vény semmi homeos szerre, ugyanott vetem már egy csomó más félét.. szülés megkönnyítésére, tejszaporításra.. egy másik gyógyszertárban viszont ugyan nem volt nekik, de simán megrendelték (volna), vényről szó sem volt. Azért VOLNA, mert mint kiderült, jelenleg nem kapható, és több gyógyszertár szerint is legalább egy hónapot kell rá várni. A Széna térieknek viszont van, csak nem adják oda. Ma jön a doki oltani, így megkérem, hogy írja fel, nem akarok/tudok egy hónapot várni. Meg meg akarom kérdezni, Panadolt vagy Nurofent adhatok-e neki éjszakára, ha úgy alakul, és ha igen, mennyit, hányszor.

4 hónapos

Macó ma 4 hónapos.

7200 Gramm
66,5 Centi
3-as pelenka, napi 5-6 darab
0 fog

Küzdelmes 4 hónap volt, de javul a trend. Remélem kegyesek az égiek, és engednek nekünk néhány nyugodtabb éjszakát, mielőtt beindul a fogzás.

Bő 3 hónap nem-alvás után lassan alakulnak az éjszakák, már nem alszom a földön a gyerekszobában, csak átmegyek, amikor van valami. Heti párszor még mindig kelünk éjjel, hol ezért, hol azért, de azért jut heti pár nyugis éjszaka is. A hasfájás, vagy akármi volt is ez a hajnali szenvedés szép lassan épül lefelé, szerencsére ritkulnak az alkalmak. Végül hiába próbáltunk ki ezer dolgot, semmi nem segített. Jó, hogy ezt nem tudtam előtte, mert nagyon érzékenyen érintett volna, ha tudom, hogy 4 hónapos koráig nem fogok tudni pár óránál többet aludni egyben és az éjszaka bő felét minden éjjel virrasztással töltöm majd. Így, hogy nem tudtuk, legalább lehetett reménykedni. Először, hogy majd 6 hetes korára kinövi, aztán a 2 hónapos markert vártuk, majd a 3 hónapost.. Végül 3 és fél hónapos korában jelentkezett a javulás első jele, és remélem mostantól egyre jobb lesz. 

Most új heppünk van. A napokban tanult meg a hátáról a bal oldalára fordulni tudatosan, amikor akar (korábban is ment néha, de sokszor nem sikerült, vagy véletlenszerű volt a dolog), így most éjjel ezt gyakorolja. G-t tegnap majdnem a kétségbeesésbe kergette, amikor az éjféli etetés után alvás helyett ezt a tudományát gyakorolta, és konkrétan 1 teljes órán keresztül forgott hátról oldalra, majd hátra, majd oldalra, majd hátra.. amíg el nem fáradt, és végül elaludt. Ezt álmában is csinálhatta, mert amikor 2.30 kor felsírt és bementem hozzá, éppen 90 fokkal volt elfordulva a normál alvás helyzethez képest, azaz keresztben feküdt a kiságyban. Valószínűleg minden hát-oldal-hát forduláskor pár fok elmozdulás adódik síkban, így hozta össze a teljes 90 fokot másfél óta alatt. Így viszont már nem volt jó aludni, gondolom szokatlan volt a perspektíva meg nem volt ott a hurka párna, amihez hozzá szokott bújni, így be kellett hívni Anyát, hogy rendezze a helyzetet.

Szintén ebben a hónapban fejlesztette ki a magabiztos ujjszopást, most már mindkét kezével működik. Ez sokat segít az éjszakai alváson, sokszor megébredés után magát vissza tudja altatni, nem kell nekem beszaladni. Érdekes, hogy ez éjjel jobban megy, nappali alvásokkor többször igényli a segítségemet a cumival a visszaalváshoz, kevesebbszer használja az ujját.

A gügyögés nagyon belendült, már egész hosszú gondolatodat próbál közölni :-)

Szintén ebben a hónapban kezdett el tárgyakért nyúlni és rájuk fogni. Ez nagy öröm, mert mindent be tud így tömködni a szájába. Már pelenkázás alatt is a kezébe kell nyomni egy kisebb rongyot, hogy nyugton maradjon, különben esélytelen a helyzet.

Az öltözést továbbra is utálja, minden öltözés nehézkes, de a fürdés utánit sajnos újra végigordítja, pedig korábban egy darabig ment ez csöndben is.

A nappali alvás is visszalépést könyvelhet el csak. Megvan a napi 3 szundi, de csak karban alszik el, és csak alva tudom letenni. Ez is ment már jobban korábban, remélem lassan vissza fogunk tudni térni az elalvás folyamatában levő gyerek letevéséhez, és nem csak mély álomban fog menni.

Sajnos hasonló a helyzet az esti altatással is, ott is rossz irányba haladunk. Korábban G simán és könnyen tudta altatni a kiságyban, de az elmúlt 2-3 hétben sokasodtak az alkalmak, amikor hisztibe torkollott az altatás, és végül ki kellett venni az ágyból és karban elaltatni. Jó lenne itt is visszatérni az eredeti felálláshoz.

A szopik is egyre nyugtalanabbak, már nem köti le a teljes figyelmét a művelet, minden zajra, mozgásra abbahagyja és nézeget körül, hogy mi van. Még az ivásom is (szoptatás közben mindig megszomjazok, így van kéznél egy üveg víz) annyira izgi, hogy abbahagyja a szopit, amint a kezembe veszem az üveget, és elmélyülten szemlél, amíg le nem teszem, és csak utána veti rá magát újra a cicire. Néha külső zavaró tényező híján is abbahagyja, felnéz, rámvigyorog és elkezd dumálni. Zabálni való.

Ugyanígy a héten kezdte, hogy erőlködik, mint aki fel akar ülni. Az okosságok szerint ez csak úgy látszik, mintha, és nincs köze a későbbi felüléshez, hanem új perspektívát keres a világra, de nagyon meggyőzően csinálja, és kész életveszély, már most nem lehet sehol ott hagyni, nehogy leugorjon. Még a karomból és az ölemből is a felülésen mesterkedik. Fekve meg minden adandó alkalommal belekapaszkodik az ujjaimba, és húzódzkodik fel. Tornabajnok, na.

Sajnos Macót is utolérte a koszmó :-( Eleinte csak kis bőrszárazságot lehetett érezni a fején, de mostanra sebes, vörös foltok alakultak ki. A védőnő szerint este fürdés előtt olajozzuk, meg picit utána dörzsölgessük finoman.. hát nem tudom, egyelőre romlik a helyzet. Csütörtökön jön az új doki oltani, majd tőle is megkérdezem.

Tejem egyelőre még van, bár időnként kicsit inog a mennyiség, és rámhozza a frászt, de igyekszem fenntartani a hozamot.

Elég aktív hónapunk volt, Macó rengeteget fejlődött, és cukibb, mint bármikor, de ezt persze már tudja is a kis ravasz :-)

Pelenka

Besírok, hogy nincs az a pelenka, ami elbír Macó pisijével.. 

Kipróbáltunk vagy 8 félét, de mindnél ugyanaz a gond. Macó oldalt alszik. A pelenkák pedig nem erre vannak tervezve, oldalt nincs nedvszívó réteg, így simán a gravitáció folytán kifolyik a pisi, és szegény akár pár óra leforgása alatt is hónaljig úszik. Az, hogy kényelmetlen neki, és felébred, az egy dolog, de félek, hogy megfázik, ha nem vesszük észre hamar, és órákig vizes ruhában fekszik. Mert ilyenkor aztán body és rugi is csöpög, így az éjszaka közepén nem csak peluscsere, de komplett átöltözés is van. El tudjuk képzelni, mennyire könnyű utána visszaaltatni, miközben alapjáraton is gyűlöl öltözni, és minden öltöztetés vörös fejű üvöltéssel zajlik.

Próbáltam már DIY* módszerrel, szétvágni egy másik pelust és a nedvszívós rétegét  beapplikálni az éppen alulra eső oldalra a rendes pelus gumírozása alá. Mondanom se kell, simán kifolyt a pisi így is, és ráadásul a nedvszívó anyag á la natur a "huzat" nélkül is mállott össze-vissza, tele volt vele minden, így ez nem jött be. Próbáltam már női tisztasági betétet ugyanígy pótlásra használni, ez legalább nem mállott, de a pisi ezt is kikerülve vidáman folydogált ki.

Konzultálva egy tapasztalt bébiszitter ismerősömmel azt a tanácsot kaptam, mert neki már volt ilyen gyereke**, hogy adjak rá a rendes pelus fölé egy bugyipelenkát (pull-up). Én eredetileg arra gondoltam, hogy a sima pelus fölé egy számmal nagyobb pelust húzok, de a bugyipelenkás ötlet jobban tetszett. Megvettük a bugyipelenkát (Libero, mert annak van a legkisebb súlytól, 7kg-tól, a Pampers csak 9 kg-tól lenne), de csalódás volt, mert ennek is csak elöl-hátul van nedvszívó rétege, oldalt csak a gumírozás van.

Ennek ellenére megpróbáltuk, és egyelőre működni látszik. Nem tudom, hogy Macó kevesebbett ficereg mostanában, többet alszik kicsit háton, mint oldalt, vagy tényleg beválik a dolog.. ha beválik, valószínűleg azért, mert jobban rászorítja a pelust, és kevesebb a hely és a lehetőség a pisinek elkerülni a nedvszívó felületeket.

Ha ez nem működne, még egy utolsó dolgot ötöltünk ki.. rendes pelus fölé úszópelus - na az aztán, ha minden igaz, tényleg vízálló.

De egyelőre működik a bugyipelus a rendes peluson, és az utóbbi időben csak egyszer kellett éjjel átöltöztetni, amikoris az éjféli etetéskor akkorát kakilt, hogy konkrétan még a válla is kakis lett :)

De a standard pisivel egyelőre úgy tűnik, meg tudunk küzdeni végre

* Do It Yourself

** külföldi (expat) családok gyerekeit szitteli, akár egész kis kortól, hosszú időn, akár éveken keresztül is, még utazik is velük. A legkisebb gyereke 10 napos volt, amikor elkezdett dolgozni a családnak, szóval ő tényleg profi.

Fény a horizonton

El ne kiabáljam, de mintha javulna az alvás helyzet. 

Konkrétan az első dévény tornát követő éjszaka fordult elő először, hogy Macó 3 óránál többet aludt egyfolytában. Aznap éjjel éjféltől 5.20-ig aludt, kimaradt a hajnali szenvedés.

Azóta hol ilyen, hol olyan, de volt már, hogy 6 és fél órát is aludt, de azért előfordul bőven még éjszakai műszak. Egyelőre egy-jó-egy-nem-jó, illetve kettő-jó-egy-nem-jó éjszaka sormintában haladunk. Hullámzik a dolog, de legalább megláttam a reményt, hogy előbb-utóbb rendszeressé válnak a jó éjszakák.

Tegnap éjjel speciel pont menetrendszerűen szenvedtünk 3-tól 4-ig, de azért ritkulnak ezek a szeánszok.

Ennek persze több oka is lehet. Lehet abszolút véletlen egybeesés a tornával, és amúgy is elkezdte volna kinőni valahogy a dolgot, bármi legyen is ez. De nekem jobban tetszik az az elmélet, hogy a torna hat. Mégpedig többféleképpen is. Egyrészt lazítja az izomzatát, amitől talán kényelmesebben bír feküdni, aludni. Másrészt ügyesebb lett, már 85%-ban betalál az ujjával a szájába, amikor akar, így meg tudja nyugtatni magát, nem kellek én feltétlenül a visszaaltatáshoz. Harmadrészt pedig a dévényezéstől, és a napi rendszerességgel végzett házifeladat gyakorlatoktól talán még jobban elfárad fizikailag, és ez is segíti a jobb alvást.

Persze ettől nem lettem egyelőre sokkal kipihentebb, mert egyrészt mivel hónapok óta hajnali 3-kor keltünk minden nap, ha nincs egy nyikk se, én akkor is felébredek 3-kor. Ilyenkor kicsit fülelek, átmegyek megnézni, hogy minden rendben van, és visszafekszem. Igyekszem ezt nem mindig csinálni, különben sose fogok leszokni a hajnali ébredésekről, de egyelőre meg kell nyugtatnom magam, hogy nem azért van csönd, mert valami baj lenne, hanem simán csak békésen alszik. Másrészt azért 2-3-4 körül szokott nyökögni kicsit, fel-fel sír 1-2 ütemet is akár, aztán gondolom megtalálja az ujját, szopni kezdi és visszaalszik. Ilyenkor felébredek, de nem kelek fel, csak fülelek, és ha nem megy át sírásba a dolog, megpróbálok visszaaludni. Gondolkozom, hogy halkabbra kellene venni a bébi monitort, hogy ne minden nyekkre ébredjek fel..

Harmadrészt meg azért minden második-harmadik éjjel még mindig éjszakázunk. Szóval még van hova fejlődni (mindkettőnknek), de elindult egy pozitív trend, remélem a javulás útjára léptünk, és nem sokára beáll egy tűrhető alvás helyzet, és újra találkozhatunk a férjemmel néha :)

Audrey olvas - Brooke Shields - És hullott az eső

Brooke Shields színésznő könyve a saját szülés utáni depressziójáról. Nekem tetszett, jól van megírva, jól olvasható, személyes, hiteles és segített feldolgozni a saját érzéseimet és nagyjából túljutni a saját nehézségeimen. 

Ajánlom, ha valaki hasonló érzésekkel küzd, meg akkor is, ha nem, hogy megértsük, mi történik ilyenkor valakinek a lelkében, és ítélkezés és kioktatás helyett időben tudjunk segítséget nyújtani / hívni, mielőtt elburjánzik a dolog.

Zajszint

Mielőtt Macó megszületett, fogalmam se volt róla, micsoda hangzavarban élünk.

Meg se hallottam a hétköznapi zajokat, miközben most, amikor altatok vagy épp már alszik, például mennydörgésszerű robajjal indul be a kazán, amikor bekapcsol a fűtés vagy kinyitjuk a melegvíz csapot. Kattognak a fűtőtestek, amikor megy a fűtés. A WC lehúzása idegölő. Állati hangosan megy a mikró, és csenget a nyomorult, amikor kész, ráadásul ha nem veszem ki azonnal a cuccot, percenként újra csenget egyet, emlékeztetőül*. A rádió leghalkabb, egyes fokozata, ami korábban észlelhetetlenül halk volt, soha ilyen halkan nem hallgattuk, most üvöltésnek tűnik, és csavarnám lejjebb, de alatta már csak a kikapcs van. Ugyanez a mobilok csengőhangjára. Még a leghalkabb is túl hangos, a rezgés meg kemény felületen csap rémes zajt, ahogy ugrál.

Egy csomó ajtónk és szekrényajtónk nyikorog - G elő is vette a WD40-et, és keni a nyekergő zsanérokat szorgalmasan. A bejárati ajtóban a kulcs elfordítása, bármennyire óvatosan is történik, kész hangrobbanás. A mosogatógép cunamiszerű zajjal mosogat, a mosógépről, centrifugálásról ne is beszéljünk. A mosogatógép ki- és bepakolása szintén traumatikus, vagy nagyon lassan, egyenként rakok be / veszek ki mindent, vagy állati csörömpöléssel jár, ahogy a tányérok, edények, evőeszközök egymáshoz ütődnek. Zacskó feltépése, tüsszentés, orrfújás.. ezek mind fülsiketítőek. A szomszéd redőnyhuzogatása korábban is idegesített (hajnali 5-kor húzza fel, másodperc pontossággal), de most.. a környékbeli riasztókról pedig ne is beszéljünk.

Micsoda hangzavarban élünk, elképesztő, hogy eddig fel se tűnt!

* ez micsoda jó feature-nek tűnt pár éve, amikor megvettük.. most már bánom.

Hordozó 2

Említettem, hogy eldöntöttem, milyen hordozónk lesz. Szokás szerint ez ugye gondos mérlegelés és piackutatás eredménye.

Az, hogy miért kell hordozó, nálunk világos. 

• Macinak, ha nyűgös napja van, nagy igénye van a  testkontaktusra, ilyenkor órákig nem lehet letenni, a 7kg-os gyereket meg nem tudom órákig hurcolni, csak komoly izommunka árán, meg ilyenkor nem is tudok semmi mást csinálni
• Amúgyis jót tesz a kötődésnek meg az érzelmi fejlődésnek a hordozás
• Macó csípőjének is kell a terpesztés, erre a jó minőségű hordozók abszolút jók. A testmelegem miatt fel is melegszenek az izmai, és szép terpeszben kell tartania a lábát, ami jó a csípőnek, jobb is, mint a  terpeszpelenka.
• A hordozó sokszor praktikusabb, mint a babakocsi. Csak magamra kötöm, és megyünk is, lehet erdőbe, rossz terepre is menni kirándulni, de bevásárlóközpontban, belvárosban is könnyebben boldogulok, mint a nagy babakocsival, ami nehéz is meg sok helyet is foglal. Arról nem is beszélve, hogy ha nyűgös útközben, a hordozóban könnyebben megnyugszik, mint a babakocsiban.

Szóba jöhetne a kenguru is, de erről hamar lebeszéltem magam, pedig az előnye az lenne, hogy a hordozókkal ellentétben, ahol a baba az ember felé fordulva ül benne, a kengurunál kifelé nézegethet, azaz a hasamra kötve előre is nézhet. A lebeszélés oka pedig a következő:

• a láb része nagyon keskeny, csak lógicsál benne a baba, azaz majdnem függőlegesen lefelé lóg a lába, nincs az az egészséges és szükséges terpesztés, mint a hordozóknál
• az előre nézés jól hangzik elvben, mert a baba tud nézelődni, de rosszat tesz a hátának, mert pont rossz irányba kell, hogy görbüljön, azaz homorítania kell benne
• nincs meg a szoros testkontaktus.

Mivel fogalmatlan voltam a témában, elmentem ide, a Hordozóházba, és rászántam az időt, hogy kiokítsanak. Első körben, amikor vázoltam az igényeimet - pár hetes kortól a hordozós kor végéig jó legyen, de már most nagy a gyerek, lehessen elöl és hátul is hordani, és ne kelljen kendőt kötni, mert ahhoz béna vagyok - egyből a Manducát ajánlották.

A képek illusztációk a netről.

Manduca

A Manduca tetszett, nem kell kötözgetni, stabil, robusztus dizájn, viszont a terpesz része elég széles, kicsi babánál (nálunk is) szűkíteni kell szűkítővel, ami számomra hordoz némi bizonytalanságot. Jó pont, hogy bővíthető, amint a baba hosszban nyúlik és feljebb kerül a súlypontja. A képen nem látszik, de a baba dereka táján van egy cipzár keresztbe, azt behúzva alacsonyabb a cucc, de nagyobb babáknál ki lehet engedni, és akkor magasabban tartja. Nekem, és ez szigorúan személyes, kicsit merev az anyaga, olyasmi, mint egy túrázó hátizsák. A vállpánt elöl a gyerekem jelenlegi méreténél (kisebb most, mint a képen látható baba) fogva pont az arcánál megy, de ez minden hordozónál így van, ez a gyerek méretéből adódik. Viszont mivel csat is van azon a szakaszon, én féltem, hogy nehogy megnyomja az arcát, vagy belenyomja a szemébe. Gondolom némi állítgatással ezt lehetett volna ügyesebben csinálni, mint ahogy én csináltam. A pánt ebben a korban viszont rágókának tökéletes, a gyerek lelkesen csócsálta, amint belekerült. Nekem kicsit meleg is volt az egész cucc nyárra, de hát ez megint személyes preferencia, és ugye évszakfüggő, nálunk a hordozásos időszak főleg nyárra fog esni.

.

Bondolino

 A Manducát tehát egy hét bérlés után visszavittem, elmondtam az észrevételeimet, és erre javasolták a Bondolinot, annak is a lenge változatát (nyári verzió, nem bélelt). Ez is jó dizájn, nekem annyiban tetszett jobban a Manducánál, hogy nincs rajta csat, kötözgetéssel (egyszerű, még én is meg tudom kötni) meg gombokkal állítható, puhább az anyaga, ezért nekem kellemesebb viselet volt, és én úgy éreztem, hogy jobban rásimult a gyerekre. Ennek alapban kisebb a terpesztő része alul, de gombolós betétekkel bővíthető, nekünk jelenleg elég az alap állapot. A gyerek nyaka felé, amit itt a képen fehéren látunk, az a feltépőzárazható felső rész, ami nagyobb gyerek esetén felső deréktámaszként funkcionál, kisebb gyereknél meg alvó/fejtámasztó csuklya, igény szerint. Nyáron annyira nem húznám a gyerek fejére, mert percek alatt nagyon meleg lesz benne, de átmeneti sötétítésre elalváshoz, vagy nagyon alvó, nyeklő-csukló gyerek fejének megtámasztásához ideális. A pántok itt is remekül rágicsálhatók. Ez tulajdonképpen minden igényemet kielégítette, de amikor visszavittem, megláttam egy Emei Baby-t az egyik másik kuncsafton, és még azt is ki akartam próbálni, hogy ne maradjon hiányérzetem, hiába éreztem úgy, hogy a Bondolinoval megvan a tökéletes.

Emei Baby

Az Emei Baby egy fura kombinációja a kendőnek és a csatos hordozónak. A gyerek kendőben ül, de azt nem kell kötözgetni, csak a finomhangolásos beállításos húzogatásokat kell karikákon keresztül elvégezni (aki látott már karikás kendőt, az tudja, mire gondolok). Ez jónak tűnt, a gyerekre tökéletesen rásimult, a pánt része a vállon úgy van kialakítva, hogy maga a pánt kifelé hajlik, így a gyerek kényelmesen alá tudja tenni a buksiját. Ezt állati nagy ötletnek éreztem. És könnyű felvenni, mert a másik két megoldástól eltérően nem keresztbe megy a hátunkon a pánt, amit a természetéből adódóan minden felvételkor ki kell engedni, és újra be kell állítani, hanem egyenesen, azaz mint egy hátizsák, amit a hasunkra veszünk fel, csak bebújunk az előre beállított pántokba, nincs macera. Ez szintén jó ötletnek tűnt. Egészen addig, amíg itthon nem járkáltam egy órát a Macival a hordozóban, ekkor ugyanis hirtelen kiderült számomra, hogy a másik kettőnek miért keresztbe megy a pántja a háton. A "hátizsákos" pántmegoldásnak ugyanis (számomra) rémesen szar a súlyelosztása, kb 20 perc után majd leszakadt a hátam, és még csak 7 kg a gyerek, lesz még 15 is. A két vállat előre húzza, ezért fájt a hátam közepe, mintha görnyedten ültem volna órákig, és az alsó támasztó öv sem vezette el rendesen a súlyt, az meg a derekamat húzta. Szóval ez nekem nagyon nem jött be. A másik kettőnél nem is gondoltam volna, hogy ilyen nagy jelentősége van a súly megfelelő elvezetésének, ott meg se kottyant egyiknél se a gyerekkel órákig sétálni a cuccban, alig éreztem a súlyát, olyan jól elosztotta a hátamon, a vállamon meg a derekamon. Itt pont ezt nem sikerült megvalósítani. Vagy csak nagyon béna vagyok, és nekem nem ment.

A végeredmény tehát számomra a Bondolino, bár akár a Manduca is lehetett volna, pusztán személyes preferencia, hogy pont nekem a Bondolino egy picit jobban tetszett, és nyárra van egy lightosabb verziójuk, amibe remélem nem fogunk annyira belemelegedni.

3 x 1 hétig volt itt nálam 3 különböző hordozó, és úgy megszerettem a hordozást, hogy amikor vissza kellett adnom az utolsót, egész hiányérzetem támadt és úgy éreztem, nem tudok mit kezdeni nélküle. Pedig a terhesség alatt pont nem gondoltam volna, hogy hordozós anyuka leszek, csak a babakocsit tudtam elképzelni. De hiányzott itthon, és hiányzott sétakor és bevásárláskor is, na meg a sörfesztiválon, ott is jobb lett volna a hordozóval, mint a babakocsival. Szerencsére a Hordozóházban megrendelve a Bondolinot az véletlenül épp volt készleten, és át is vehettem, így most már nem vagyok hordozótlan és kiszolgáltatott :)

+1 tapasztalat: érdemes egy pelust tenni a gyerek fejéhez a mellkasunkra. Ez számomra akkor vált világossá, amikor egy szopi utáni elmenetelkor Macó út közben lendületesen belehányt a dekoltázsomba, és semmit nem tudtam kezdeni a dologgal, csak elviselni, és hányásban úszva befejezni a küldetésemet..

Nyáron esetleg érdemes a gyerek és a saját testünk közé is tenni egy pelust, mert gyorsan össze lehet izzadni.

Marad a tejmentesség

Így közel 3 hónap tejmentes életmód után arra jutottam, hogy tegyünk egy próbát, hátha Macó most már jobban viseli, ha tejterméket eszem, mint korábban.

Na, nem ettem két pofára a tejfölös kenyeret túróval, de ettem hortobágyi palacsintát (Apum istenit csinál) tejföllel a tetején. Tejet nem ittam, de főzőtejszínt használtunk kajához.

Sajnos nem nyert, Macó arcán újra megjelentek a jellegzetes pattanások, így egyelőre marad a tejmentes élet.

Lehet, hogy amikor elmúltak, kicsit okosabban próbálkozom majd, és megpróbálom először CSAK a kemény sajtokat, hátha azt már ehetnék.. de jó is lenne. Szóval most megint 1-2 hét teljes tejmentesség, remélem, hamar elmúlnak a patik, és utána újabb kísérlet következik.

Dévényezés 2

A mozgásfelmérésen kívül eddig 2szer voltunk dévény tornán, ami a mi esetünkben, mivel a  feszes izomzatot kell lazítani, valami erős baba sport-masszázshoz hasonló, a terapeuta erősen átgyúrja a különböző izomcsoportjait, meg gyakoroljuk a hason fekvést és az átfordulást.

Kapunk mindig házi feladatot is, a kezdetektől folyamatosan csinálunk egy 10 gyakorlatból álló, bő 40 perces csípőtornát (napi 3x kéne, de ez gyakorlatilag az összes ébrenléti időt igénybe venné, mert a küzdelem és a sírás-vigasztalás körök miatt a 40 perc bő egy órára is húzódhat; meg nem is engedi Maci ennyiszer, állatira be tud feszíteni, és akkor se előre, se hátra, így csak napi 1-2x csináljuk, de arra ügyelek, hogy minden nap legalább egy kör menjen), meg van fitballos gyakorlat, meg karnyújtós (ugyanis a karját se tudja teljesen kinyújtani, annyira be van feszülve).

A hason fekvés eleinte egyáltalán nem ment, de valószínűleg a javuló csípőnek köszönhetően most már elnézeget hason 5-10 percet is amíg el nem fárad a nyaka. Akkor viszont kitör a világ vége, mert a fejét nem teszi le. Annyira feszesek a nyakizmai, hogy valószínűleg fáj neki annyira elfordítani a fejét, ami ahhoz kéne, hogy hason le tudja kényelmesen tenni. Így most ezen dolgozunk a  terapeutával, masszírozza, lazítja neki az izmokat, meg nyomja le a fejét, ami ellen Macó persze ádázul küzd, hogy tanulja meg, milyen letett fejjel lenni, és ismerje fel, hogy így pihenhet. Egyelőre ez a fejletevés dolog minden alkalommal közelharc, én nem is merem itthon nagyon csinálni, félek, hogy valami kárt teszek benne, ezt csinálja a terapeuta, ő tudja, meddig szabad erőltetni. Neki különben kb 30-40 másodperc vad küzdés után fel szokta adni, és nyugodtan leteszi a fejét. Ez nekem nem sikerült még egyszer sem, gondolom érzi a bizonytalanságomat, így nálam jobban ellenkezik. De azért remélem ez is alakul majd nem sokára.

Szóval ami 2 kezelés után javult, az az, hogy már megmarad egy kicsit hason, nem kezd azonnal panaszkodni és küzdeni vagy próbálkozni az átfordulással.

A többi lehet véletlen egybeesés is, de én mindenképpen tulajdonítok érdemet ezekben is a kezeléseknek. Közvetlenül az első kezelés után, még aznap kezdett el fogni, azaz dolgokért nyúlni és rájuk fogni, és ezen az éjjelen talált be és tudta először rendesen a szájában tartani az ujját szopogatás céljából. Ezzel már kb 1 hete küzdött, de általában nem talált bele a szájába, vagy ha igen, akkor hamar kicsúszott az ujja, és csak jól felpaprikázta magát rajta, de ez azóta rutinszerűen megy már. És, ami a legjobb nekem, hogy az első kezelés utáni éjjel aludt először több, mint 3 órát egy huzamban, teljes 5 órát durmolt békésen! Csak így tovább. Várom nagyon a következő kezeléseket, nagy reményeket fűzök hozzájuk.

Tele a szívem

Hajnali 4-kor ültem Macó ágya mellett, egy újabb kör hajnali tekergés után már csak az álmát őriztem, és hirtelen tele lett a szívem hálával és szeretettel.

Hirtelen totálisan megteltem azzal az érzéssel, hogy mennyire szerencsések vagyunk, hogy egy ilyen cukorfalat kisfiunk van, aki ép és egészséges, és a legnagyobb gondom az, hogy nem alussza át az éjszakát.. 

Ültem, és néztem a kis pofiját, ahogy békésen aludt, és minden rendben volt, hirtelen helyére került a világ.

Audrey olvas - Elizabeth Pantley - Békés álom-könnyek nélkül

Isolde olvasónaplója itt.

Eddig ez a könyv a leghasznosabb, bár amit előrevetít, hogy akár évekig nem lesz átaludt éjszakánk, kicsit ijesztő. Persze nyilván minden gyerek más, reménykedni mindig lehet, ismerek én is anyukákat, akiknek a gyereke már egész pici korától 12 órát aludt éjszaka. Ilyenek is vannak, bár ez valószínűleg inkább a kivétel, mint a szabály.

Amiket én bejelöltem magamnak:

• Nekem az itt feltüntetett alvászszükséglet reálisabbnak tűnik, mint a Suttogó féle. E.P. szerint:
• 1 hónapos: 3 szundi, összesen 6-7 óra, éjszaka 8,5-10 óra, szumma 15-16 óra
• 3 hónapos: 3 szundi, összesen 5-6 óra, éjszaka 10-11 óra, szumma 15 óra (mi itt tartunk most korban, 15 még sosem jött össze, kivételes esetben 14 előfordul nagyon ritkán, de nálunk nincs meg az éjszakai óraszám, közel sem)
• 6 hónapos: 2 szundi, összesen 3-4 óra, éjszaka 10-11 óra, szumma 14-15 óra
• 9 hónapos: 2 szundi, összesen 2,5-4 óra, éjszaka 11-12 óra, szumma 14 óra
• 12 hónapos: 1-2 szundi, összesen 2-3 óra, éjszaka 11,5-12 óra, szumma 13-14 óra
• 2 éves: 1 szundi, 1-2 óra, éjszaka 11-12 óra, szumma 13 óra
• stb..
• A legtöbb baba 6 hónapos koráig 2-3 alkalommal, egy éves koráig pedig 1-2 alkalommal felébred éjjelente. A kifejezés, hogy "a baba átaludta az éjszakát" azt jelenti, hogy 5 órát aludt egy huzamban, rendszerint éjfél és hajnali 5 között. Bár ez nem az, amit mi az éjszaka átalvásának nevezünk, ez egy reális sarokszám.

Két részre osztja a babákat: születéstől 4 hónapos korig, és a 4 hónaposnál nagyobb babák.

Újszülöttől 4 hónapos korig

• Az újszülötteknek nincsenek alvásproblémáik, csak a szüleiknek.Az újszülöttek alszanak, amikor fáradtak, és felébrednek, amikor ahhoz van kedvük. Ha a napirendjük ütközik a mienkkel, az számukra nem probléma, mert nem is tudnak róla (nekünk meg bad luck, baby..)
• Mindaz, amit az első néhány hónapban teszünk, be fog vésődni a következő 1-2 vagy akár több évre. A következő hónapokban tehát lépéseket tehetünk annak érdekében, hogy segítsünk a babánknak jól aludni.
• Életének első néhány hónapjában a baba alvásmintázata a gyomrától függ. Ébren van, amikor éhes, és alszik, amikor jóllakott. Egy újszülöttet szinte semmivel nem tudunk rávenni arra, hogy aludjon, ha épp nem akar, és ennek fordítottja is igaz, szinte semmivel nem lehet felébreszteni, ha éppen mélyen alszik.
• A baba legszívesebben a karunkban alszik, de ha ezt megszokja, több éves koráig mindig csak ott fog tudni aludni. Ezért amikor a baba alszik, tegyük e az ágyába! Hozzá kell szoknia ahhoz, hogy a saját ágyában alszik.
• Ha egy baba mindig anyamellen vagy cumisüveggel a szájában alszik el, azt tanulja meg, hogy az elalváshoz asszociálja a szopizást, és már nem fog tudni másként elaludni. Ezért hagyjuk, hogy újszülöttünk addig szopizzon, amíg elálmosodik, de ne addig, amíg teljesen el is alszik. Amilyen gyakran csak lehet, vegyük ki a szájából a mellünket, a cumisüveget vagy a cumit, és hagyjuk, hogy úgy aludjon el, hogy nincs a szájában semmi. Babánk ilyenkor tiltakozhat. Adjuk neki vissza a mellet/cumisüveget/cumit, majd néhány perccel később újra próbálkozzunk. És ezt ismételjük, ismételjük, ismételjük.
• Akkor kíséreljük meg letenni babánkat az ágyba, amikor még csak álmos, és ne akkor,a mikor már alszik. Egy fáradt újszülött, aki még túl pici ahhoz, hogy rögzült szokásai legyenek, el fogja fogadni, ha a kiságyába vagy a bölcsőjébe rakjuk még ébren, és magától el fog aludni. Néha. Néha meg nem. Amikor nem, akkor ringassuk, simogassuk, vegyük a karunkba vagy tegyük mellre, és kezdjük újra az egészet pár perc múlva, vagy a következő altatáskor.
• A babák alvás közben "álomhangokat" adnak ki. Ilyenkor nem kell (sőt, nem is szabad) felvenni, ezzel csak felébresztjük. Tanuljuk meg megkülönböztetni az álomhangokat, és a tényleges ébredezés hangjait.
• Tanítsuk meg a babát megkülönböztetni a nappalt és az éjszakát. Kezdetben a napközbeni alvások idején egy olyan világos szobában altassuk az újszülöttet, ahova beszűrődnek a háztartás zajai. AZ éjszakai alvás idejére gondoskodjunk sötétről és csendről. Ekkor ne beszéljünk hozzá, ne énekeljünk, ne kapcsoljunk villanyt. Ha az otthonunk a baba lefektetése után is zajos, használjunk fehér zajt, mert az elnyeli a családi élet zaját.
• Ha kisbabánk minden 1 vagy 2 órában felébred az éjszaka folyamán, nincs szükség rá, hogy minden alkalommal átpelenkázzuk. Éjszaka csak akkor cseréljünk pelenkát, ha muszáj (kaki vagy átázott ruha), és intézzük olyan sötétben, csendben és lágyan, amennyire csak lehet. Popsitörlő legyen meleg, a hideg is felébreszti.
• Lefekvés idejét jelző hívószavak: az esti rituálé kezdődjön legalább 30 perccel a fektetés előtt, és érdemes olyan hívószavakkal bevezetnünk, amelyek jelzik, hogy itt az alvás ideje.
• Próbáljuk meg elkerülni, hogy a baba túl sokat szundizzon nap közben. Ha 3-5 órát is alszik nappal egy huzamban, és éjjel gyakran felriad, akkor valószínű, hogy összekeveri a nappalt és az éjszakát. A túl hosszú napközbeni alvás késlelteti azt a folyamatot is, ami során kialakul a ritmus, amikor nappal több kisebb, éjszaka pedig kevesebb (egy) hosszabb alvás van.
• Kezdjünk el úgy tekinteni a babára, mint egy olyan kis személyre, akinek a társaságát egész nap élvezni fogjuk. Nem jó ötlet, ha minden teendőnket akkor akarjuk elvégezni, amikor ő alszik. Minél előbb vonjuk be őt is a mindennapi tevékenységeinkbe, annál jobb. A babának mi vagyunk a tanítómesterei, mindent tőlünk les el, ne szigeteljük el. Ő is élvezni fogja.
• Figyeljünk a fáradtság jeleire (nálam ez nagyon bejött):
• megtorpanás mozgás vagy bármilyen tevékenység közepette
• elcsendesedés
•  játékok és emberek iránti érdeklődés csökkenése (félrenézés)
• üveges tekintet
• nyűglődés
• szemek dörzsölése
• ásítás
• Helyezzük kényelembe a babát
• pólyázás - nagyobb biztonságban érzik magukat, ha nem tág térben vannak
• kényelmes bölcső
• fészek kialakítása
• lágy hangok
• kellemes illatok
• meleg ágy
• Fogadjuk el, hogy egy újszülötthöz fel kell kelni éjszaka!
• Legyenek megvalósítható elvárásaink
• Töltsük tele a baba pocakját, mielőtt elalszik. Ügyeljünk arra, hogy a fektetés előtti utolsó étkezés teljes értékű legyen, ne aludjon el félúton, stb..

4 hónapos kor felett

• Töltsük tele a baba hasát napközben, szoptassunk nappal gyakrabban, hogy ne éjjel akarja pótolni a hiányzó kalóriákat
• Gondoskodjunk arról, hogy a baba kényelmesen aludhasson
• Alakítsunk ki altatási rituálét, amely segít, hogy a baba biológiai órája beálljon. A rituálé legyen rugalmas. Állhat az alábbiak(és bármi más) valamilyen kombinációjából:
• meleg, ellazító fürdő
• masszázs
• meseolvasás
• éneklés
• zenehallgatás (csendesen)
• séta
• ringatás
• szoptatás
• cumiztatás
• Korán fektessük le a babát: sok szülő későn fekteti a babát, remélve, hogy addigra már "igazán fáradt" lesz. Ez gyakran visszafelé sül el, hiszen a gyerek túlfárad, és krónikus alváshiánya lesz. A babák biológiai órája a korai alvásra van programozva. Az esti alvás ideális ideje a legtöbb baba esetében 18.30-19.00 óra! Nagy segítség, ha az alvásidőt egy órával korábban megkezdett altatási rituáléval alapozzuk meg.
• A korai fekvés NEM jelent korai ébredést!A legtöbben jobban és hosszabban alszanak, ha korán fektették le őket.
• Keressük meg a gyermekünk számára ideális lefekvési időpontot (ezt most nem írom le részletesen, a könyvben utána lehet olvasni)
• Napközben is kövessünk egy rugalmas, de kiszámítható napirendet.
• Érjük el, hogy a baba rendszeresen szundizzon
• 4 hónapos: 3 szundi, szumma 4-6 óra
• 6 hónapos: 2 szundi, szumma 3-4 óra
• 9 hónapos: 2 szundi, szumma 2,5-4 óra
• 12 hónapos: 1-2 szundi, szumma 2-3 óra
• 2 éves: 1 szundi, 1-2 óra
• 4 éves: 0 szundi
• Rituálé szundizás idejére: egyszerű, de konkrét. Különbözzön az esti rituálétól, de lehetnek hasonlóságok, amik jelzik, hoyg alvás következik (pl. lágy zene, plüssálat, stb.)
• Napközbeni alvásidő meghosszabbítása: egyes csecsemőkön látszik, hogy elfáradtak, könnyű őket letenni, de huszonegynéhány perc múlva már fenn is vannak újra. A legtöbb szülő beletörődik ebbe.  Ilyenkor a baba végighalad az alvási ciklusain, és az első rövid megébredéshez érve felébred. Ilyenkor a legfontosabb, hogy azonnal visszaaltassuk. Nagyjából 5-10 perccel AZELŐTT? hogy általában megébred, üljünk mellé, és füleljünk. Amint félálomban megnyikkan, tegyünk meg bármit, ami ilyenkor segít neki abban, hogy azonnal visszaaludjon. Szoptassuk meg, ringassuk, adjunk neki cumit vagy cumisüveget. Ha idejében reagálunk, vissza fogjuk tudni altatni. Nagyjából egy héten át tartó közbeavatkozással elérhetjük, hogy hosszabb ideig aludjon napközben.
• Tanítsuk meg a babát arra, hogy a segítségünk nélkül el/vissza tudjon aludni. 
• A baba érezze ágyikóját meghitt, biztonságos helynek
• aludjon el a baba minél több különböző helyen és helyzetben
• vezessünk be egy "alvókát"
• Az éjszakai alvás térjen el a nappali alvástól
• Vezessünk be hívószavakat, amelyeket a baba az alváshoz asszociál: ezeket eleinte csak akkor használjuk, amikor a baba már éppen elalszik, így az alváshoz fogja őket kötni. NE használjuk a szavakat, amikor a baba sír, vagy nyugtalan. Később, amikor már kialakult az asszociáció, használhatjuk a szavakat a gyerek nyugtatására, lecsendesítésére is.
• Használjunk zenét vagy hangokat altatáskor
• Változtassuk meg a baba alváshoz kapcsolódó asszociációit. 
• gyakran szopizó babák esetén (l. könyv)
• gyakran cumisüvegező babák esetén (l. könyv)
• használjunk-e cumit? általában 2 éves korig elfogadható gyakorlatnak minősül
• hogyan gyengíthetjük a szopás-alvás asszociációt
• Fokozatos leszoktatás az éjszakai szopizásokról (l. könyv)
• Éjszakai ébredésekről való "leszoktatás" (l. könyv)
• Különleges helyzetek kezelése
• Fogzás
• Szeparációs szorongás
• Fejlődéstani mérföldkövek és növekedési ugrások
• Kisebb betegségek (megfázás, szipogás), védőoltás
• Puffadás és kólika
• Fülgyulladás
• Reflux
• Allergia vagy asztma
• Rémálmok, beszél álmában
• Horkolás és apnea

Reklám

Egy ismerősöm ajánlotta figyelmembe nemrég ezt: Táncterápia. Ahogy látom, a táncterapia.hu, és a meddosegterapia.com ugyanoda mutat..

Szerencsére nálam nem aktuális, de annó biztos kipróbáltam volna. Nyilván ez a pszichés dolgokra jó, a fizikai problémákat azért meg kell szüntetni, de sokaknál "csak" (vagy "és") pszichés gátak állják útját a teherbeesésnek, így talán egy próbát megér.

Ha valakinek van tapasztalata, volt itt, vett részt ilyenen, ossza meg a többiek okulására :)

Jobb alulra, a "Kapcsolódó oldalak" dobozba létrehoztam a linket, ha valaki később akarná kikeresni, ott megtalálja.

A módszerről:

A dinamikusan orientált mozgás- és táncterápia (PDMTT) nemzetközileg elismert, nagy múltú, a Magyar Pszichoterápiás Tanács által akkreditált módszer. Zárt csoportjainkban beszélgetünk és közösen mozgunk, melyek között egyéni, páros, csoportos gyakorlatok is szerepelnek. A mozgásos gyakorlatok célja a testtudatosság növelése, testbe zárt emlékek, érzelmek felszabadítása és korrigálása, az egység és a spontaenitás megélése. Előzetes képzettség, tánctudás nem szükséges.

Sörfesztivál

A hétvégén nagyon spontánok voltunk ám.. eredetileg azért indultunk mindhárman útnak, hogy megvegyük az általam kiszemelt hordozót (erről majd bővebben később). Nem akartam abban a webshopban, ahol kinéztem, mert ott várni kellett volna rá, és valamiért úgy rémlett, hogy a Kangabooban mintha láttam volna kirakva reklámját, így elindultunk a Kangabooba, meg a közértbe. A Kangabooban persze nem volt, nem is hallottak róla, egy másik márkát árulnak, valószínűleg azzal kevertem. Szóval üres kézzel távoztunk.

Viszont közben az egész heti eső után olyan jó idő lett, hogy arra jutottunk, igazán kimozdulhatnánk, már ezer éve tervezünk menni sétálni a Rómaira. De nem hoztuk a babakocsi vázát, hordozónk meg ugye nincs, mert nem sikerült venni, így haza a vázért. 

Közben épp azt beszéltük, hogy a barátaink éppen most mennek a Belga Sörfesztiválra, ahova idén mi nem megyünk, pedig tradíciót lehetne teremteni, tavaly épp az egyik első pozi teszt után voltunk, és nagyon igyekeztünk úgy csinálni, mintha mi sem történt volna, viszont a sör-nem-ivásom feltűnt volna, így egész nap azt csináltuk, hogy én gyenge, 3%-os gyümölcssöröket vettem, iszogattam fél kortyokat, olyan lassan, ahogy csak lehet, és G-vel cseréltünk gyakran poharat, és mindegyiknek ő itta meg a 95%-át, én 4-5 féle sörből csak 1-1 kortyot ittam. G jól be is csípett, hiszen ő dupla adagot ivott mindenből, hogy leplezzük, hogy én nem iszom :) Akkor Macó már a pocakban volt, bár még nagyon-nagyon picurka volt, talán épp csak megtapadt a méhfalon.

De hát miért is ne mennénk, nem muszáj nekünk a Rómain sétálni, sétálhatunk a  Városligetben is (tavaly ott volt a Sörfesztivál, a Vajdahunyad Várban), szóval a vázat a csomagtartóban elsüllyesztve spontán a Városliget felé vettük az irányt. G még jó, hogy felhívta útközben az egyik batárunkat, hogy mégis megyünk, és akkor pontosan hol meg hánykor, mert úton vagyunk. Kiderült, hogy nem is a Ligetben van idén, hanem a Bálnában.. :) ez már nem annyira friss levegőn, napon séta, de ha már elindultunk, és ha már beizzítottuk magunkat a sörre.. így aztán elmentünk a Bálnába, ahol még sose voltam korábban. Nem nagy szám. Építészetileg szép, de alig vannak benne üzletek. Viszont ingyen parkoltunk ;)

Azt hittem, mi leszünk az egyetlen elvetemültek babakocsival, de rajtunk kívül, amíg ott voltunk, 2 másik babakocsit is láttunk, hasonló korú babákkal, így csak kicsit éreztem magam furán, sörfesztiválra menni a 3 hónapos gyerekemmel :)

Most már hivatalos indokom volt feltűnően kevés sört inni, így én csak egy 3%-os meggyes sört ittam, G itta le a többi tokenemet, amit a belépőért adtak. Nem maradtunk soká, kb 2-2.5 órát, ami pont jó volt. Macó nagyon-nagyon jól viselte az egészet, kicsit nézelődött, kicsit aludt is a zaj ellenére a kocsijában, és csak már otthon a garázsba beálláskor kezdődött az álmos hiszti, így szinte optimálisan időzítettünk. Kicsit nyugtalanul aludt éjjel, gondolom igyekezett feldolgozni a sok ingert, ami érte, a zajt, a tömeget, a szagokat, de másnapra visszarázódott a normál kerékvágásba.

Mi meg végre több hirtelen tervváltozás után tudtunk találkozni a barátainkkal, és valami felnőtt programban részt venni, ha nem is sokáig, meg gyerekkel a kezünkben, de hát ne legyünk telhetetlenek. Jó volt, jól esett, kell ilyen máskor is.

Gügyörészés

Már vagy két hónapja gügyörészik, március közepén kezdett visszagőgicsélni, ha elég kitartóan "beszélgettünk" vele, és ez mostanra már folyamatos dumálgatássá nőtte ki magát, amit sokszor ő kezdeményez. Egyszerűen elragadó :)

Eleinte kis bátortalan cérnahangon adta elő, de aztán nem régen rájött, hogy a hangerőt is tudja változtatni, így egy darabig rikoltozott, próbaképpen, egészen ijesztően néha, most meg már az akaratát/hangulatát is ki tudja fejezni hangerővel. Mikor cukiskodik, akkor cérnahangú, amikor meg követel valamit, vagy mi buták nem értjük, mit akar, egyre hangosabban mondja a magáét.

Imádom.

És amikor a nappali alvásra lerakással küzdünk (sokszor, ha jó időben kapom el, simán csak becsukja a szemét a kezemben, s már alszik is, de ha túlfáradt, akkor nagyon küzd), fektetés életre-halálra, mert már túl van fáradva, ő visít, én szenvedek és próbálom rávenni az alvásra.. és akkor egyszer csak abbahagyja a sírást és a tekergés, feszítést, és a cumi mögül kivigyorog és kigügyög, majd a cumit kiköpve megpróbál beszélgetésbe elegyedni.. na ilyenkor meg tudnám zabálni. Ki tud ilyenkor még szigorú maradni és ragaszkodni a fektetéshez? Persze, hogy ő győz, és általában rávesz a dumálgatásra.

Eleinte csak a magánhangzókat próbálgatta, most épp a mássalhangzók mennek.

Volt már vau, akva, akü, és egy csomó hollandnak hangzó leírhatatlan köhögő torokhang, aztán jött a grrr, a múlt héten volt brrr miközben a nyálát is fújja, ilyenkor olyan, mint akinek habzik a szája, komolyan; majd ezen a héten a pffff megy. Én igyekszem minden kombinációhoz találni neki szavakat, és azokat ismételgetem. Például tisztelt grémium, mit kérnek, grappát vagy grogot, esetleg grépfrútlevet? Vagy brekeke, mondja a bringázó breki, írja a bréking Brassóban. A Pf-re viszont nem tudok magyarul, csak németül.. Hier kommt das Pferd durch die Pforte, pfeifft der Pförtner.

Összecsukható pelenkázó

Van valakinek tippje, hogy lehet-e, és ha igen, hol kapni összecsukható pelenkázót? Olyanra gondolok, ami egy x-lábú összecsukható állványon van. Annak idején sajnos nem sikerült beszerezni a kádra tevős állványos kiskád + pelenkázót, amit akartam, hiába hirdetik több helyen, venni sehol nem lehetett, így maradt a kádra tehető állványos kiskád, és a mosógép tetején törölgetés, szárogatás. Mostanra viszont kinőttük ezt a verziót, a fürdőszoba ferde fala miatt Maci már alig fér oda, egyre idiótább szögekben kell letennem, félek, hogy egyszer baj történik. Viszont állandó állványra nincs hely a fürdőben, a vizes gyerekkel meg csak nem szaladok el a gyerekszobáig.. Szóval kéne valami összecsukható megoldás. Napok óta túrom a netet, de csak a CAM féle dolgot látom, ami állványos kád és pelenkázó. Nekünk viszont a kád nem kell, csak egy állványos pelenkázó.

Ötlet, valaki?

Új gyerekorvos

Lett új gyerekorvosunk. Időszerű volt, mert az eddigin, és az uralkodó körülményeken eddig minden alkalommal felhúztam magam.

Megbeszéltük G-vel, és egyetértettünk abban, hogy mi már rég kiiratkoztunk az állami egészségügyi rendszerből, mindennel magán orvoshoz járunk, csak a tonna t.b.-t fizetjük (valakinek ezt is kell, ugye..), akkor meg miért pont Macót hagynánk az állami rendszer önkényében és inkompetenciájában szenvedni. 

Körbenézelődtem, körbeérdeklődtem, és végül kiszemeltünk egy dokit, akinek a praxisa nincs épp közel, de ez nem baj, mert házhoz jön (természetesen a megfelelő összeg fejében), nem kell rendelőbe rohangálni, várakozni, stb. Az ismerősünk, aki ajánlotta nekünk, beajánlott hozzá, így ki is jött, meg is nézte Macót, és elindítja a papírmunkát, hogy Maci hivatalosan is átkerüljön a háziorvosi praxisába is. Ezt nem lenne muszáj, járhatnánk továbbra is oltásra az eddigi dokinkhoz, a magánt meg hívhatnánk, ha van valami extra, de jobban szeretném, hogy a gyerek minden dolga egy kézben legyen, ne legyen szétosztva. Szerintem jobb, ha egy orvos foglalkozik vele és lát minden vele kapcsolatos dolgot, legyen az mégoly kis rész is, mint az oltások.

Szóval átjelentkeztünk.

Az új doki megvizsgálta Macit, nagyon meg volt elégedve vele, milyen szép nagy, erős gyerek. DE. Mindenképpen menjünk el ortopédushoz, mert a csípője igenis nagyon kötött, akármit mondott a mások ortopédus a Budai Gyerekkórházban, a lelet is önellentmondásos, és még lehet, hogy terpeszpelus is kell majd, de ezt döntse el a szakorvos. Szóval megyünk mindjárt magán ortopédushoz.

Szerinte kicsit feszes az izomzat, de nem nevezné túl feszesnek, neurológiai vizsgálat semmiképpen nem kell (ha ilyesmi felmerül, első kört a neurológián szokás futni), nem szükséges a dévény torna, de nem is árt, ha akarunk, járjunk. Én viszont továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy egy orvos és egy gyógytornász más szempontok alapján vizsgál, és ami az orvos szerint nem kóros (értsd komoly, nagy eltérés) ott a gyógytornász még láthat fejleszteni valót. Más az ingerküszöb és más a perspektíva. A doki mindent a kóros, sérült állapothoz mér, és ami nem nagyon gáz, az akár jó is lehet. Ellenben a gyógytornász a tankönyvi ideál állapothoz mér, így ami nem százas, azon van mit javítani. Az én gyerekem meg igenis legyen százas, ne csak good enough.

A hajnali szenvedésre azt mondta, hogy nem klasszikus hasfájás, de valószínűleg emésztőrendszeri túlterhelés okozza, hiszen a gyerek jól, sőt, szinte túl jól hízik, még mindig havi 1 kg-t, így nem csoda. Majd az idő megoldja, amikor már arányba kerül a kajabevitel és az emésztőrendszer érettsége, elmúlik magától. Kösssssz. Kérdeztem, hogy akkor próbáljunk-e neki kevesebbet adni enni, de erre nagyon realisztikusan azt mondta, hogy megpróbálhatjuk, de az ilyen erős (fizikailag és akaratilag is) babák nem szokták elfogadni, hogy nem kapnak többet, és addig fog ordítani, amíg meg nem kapja, ami szerinte neki kell és jár. Szóval választhatunk, hogy minden kajánál küzdünk, vagy minden éjjel. Azért vannak kétségeim, mert jobban alszik, mióta járunk dévényezni, de arról majd külön írok.

Megbeszéltük a részleteket: anyagiakat, mikor lehet őt hívni és mikor inkább az ügyeletet (mind időben, mind eseményben), stb. Legyen világos, mi van. Én ezt így szeretem.

Megbeszéltük, mikor jön beadni a következő kör oltást, kiírta a recepteket, és végül rábeszélt a rota elleni cseppekre is, legközelebb azt is megkapja. Az én ellenérvem az volt, hogy a sok törzs közül csak pár ellen véd, akkor meg minek, de elmagyarázta, hogy van olyan, hogy keresztimmunitás, ami azt jelenti, hogy ha az adott törzs ellen nem is véd teljesen, a rokon törzsek esetén is gyengíti a kórokozókat, és enyhébb lefolyású lesz a betegség, mint imunizáció nélkül lenne. Szóval meggyőzött, így megy a rota legközelebb.

Valami változik - új napirend

Az eddigi napirend megdőlt, Macó egyik napról a másikra az eddigi 4 helyett már csak 6 óránként kért enni. Ami jó is meg rossz is. Jó, hogy ez magában rejti az éjszakai alvás lehetőségét (ha a nyomorult hajnali szenvedés elmúlna végre), rossz viszont, mert ez úgy indult, hogy nappal csak 6 óránként kért enni, viszont így nem volt meg a szükséges kalóriaadagja, ezért éjjel gyakrabban reklamált.

Egy darabig (pár napig) figyeltem ezt a trendet, majd úgy döntöttem, fordítsuk meg a dolgot, egyen gyakrabban nappal, és éjjel igény szerint (6 óránként).

Eleinte a napi 6-szori evés újraosztásával próbálkoztam, de az túl gyakori volt, nem tudott napközben eleget aludni, mert örökké kelni kellett enni, meg nem is volt éhes egyáltalán, így végül a napi 5-szöri evés mellett kötöttünk ki. 

1. Ami fix, az a fürdés utáni, lefekvés előtti szopi este 7-kor, 
2. majd G kelti 23.30-kor egy éjszakai körre, 
3. aztán hagyjuk, amíg nem kér magától (ez a rész az igény szerinti), így általában reggel 6-7 között jelentkezik kaja ügyben legközelebb. 
4. A következő szopi 10.30-11.30 között van, attól függően, mikor evett reggel, ilyenkor nem várom meg, amíg kér magától, hanem kap, és nem is szokott ellenkezni (sőt.. kaja mindig jól jön :) ),
5. majd 15 óra körül van az ötödik evés, és utána megint indul az esti fürdés-szopi-alvás rituálé.

Továbbra is 750-800g között eszik napi szinten, ami így 5 evésre elosztva alkalmanként kicsit több, mint korábban, de ebből nincs gond.  A rendszert a védőnő is leokézta, így most ez az új felállás.

A nappali alvások viszont most meg vannak borulva emiatt, nem jön ki olyan szépen a ritmus, mint korábban. Általában most nem jön ki, hogy evés-játék-alvás legyen a  sorrend, mint a 4É-ben. Helyette figyelem, és amikor már fáradtnak tűnik, nyűgösködik és/vagy ásítozik, és fent is van már 1-2 órája, akkor leteszem aludni egy kicsit. Nagyjából kijön így is a 3 napközbeni alvás, csak nem fix menetrend szerint, így kicsit nehezebb tervezni mikorra kérjünk időpontot orvoshoz, tornára, stb, hogy ne legyen álmos nyűgösködés. Gondolom majd még a nappali alvás is beáll.

Mindenesetre bíztató tehát, hogy evés miatt már nem kel éjszaka. Már csak a hajnali 3-as gyötrődésektől kéne valahogy megszabadulni, és tök jó lenne minden.

Restancia

5 könyvvel vagyok elmaradva, igyekszem írni róluk, amint akad annyi idő és szabad kéz..

A kezdet

Ma egy éve, hogy Zeke doki útjára indította azt a spermiumot, ami az egyik érett petesejtemmel találkozva fejlődni kezdett, és 39 héttel később Macóvá született. 

Számomra pedig kezdetét vette egy új, boldog, fáradt és folyamatos aggódással szegélyezett életszakasz.

Macó ma 15w+1d, azaz 3 hónapos és 16 napos, és bőszen igyekszik mindent maga körül megkaparintani és a szájába tömködni :-)

Hasfájás 4

A hasfájás témában itt tartottunk.

Azóta kaptunk Angliában élő ismerősöktől Gripe Watert, a valódit.

Erre figyelni kell ám, mert amit itthon lehet kapni jelenleg, az a Babuline féle kék dobozos cucc (made in India), amit csak 3 éves kor felett lehet adni a gyereknek! Ez persze nemigen van reklámozva, de az adagolási útmutató úgy kezdődik, hogy 3-6 éves gyerek esetén.. szóval ez picinek nem való. Az eredeti Woodward's féle viszont tudtommal itthon nem kapható, így szereztük be Angliából, ez 0-12 hónapos kor között adható. Ismerőseink esküsznek rá, nekik nagyon bejött. Kipróbáltuk, jótékony hatást nem észleltünk, viszont Macó elkezdett gyakran és sokat bukni tőle. Ami lehet jó és rossz is: lehet jó, hogy felhozza az alul levő levegőt a gyomrából, viszont a gyakori (minden kaja után) és sok bukás egyrészt veszélyes, mert lemehet a légcsövébe is ami fulladást okozhat, a gyomorsavas tej (hányás szagút bukott ilyenkor, nem frisset) marhatja a gégéjét és a száját, arról nem is beszélve, hogy kevesebb kaja marad benne..

Szóval egy hét után feladtuk a Gripe Watert és visszatértünk az Espumisan-hoz (10 csepp minden étkezés előtt), aminek valami kis hatását mintha észlelném, és legalább kárt nem okoz.

Amit eddig próbáltunk:

• Infacol - szélhajtó, 6 üveget használtunk el, ugyanaz a hatóanyaga, mint az Espumisannak, de azért az is van itthon, lehet, hogy azt is kipróbálom
• Colief - laktáz enzim - számtalan üveggel használtunk el, legalább 8-al..
• Hasfájásra való babatea - édeskömény miatt rosszabb lett a helyzet
• BioGaia csepp - "jó" bélbacikat tartalmaz, több, mint egy hónapja kapja, eddig semmi szembetűnő változás
• nekem tejmentes diéta - több hete
• nekem kismagos gyümölcsök elhagyása - több hete
• meleg párna, stb..
• szélcső - használatban
• hasmasszázs - minden pelenkázásnál
• kamillatea - széklet normalizálása, gyomor/bél megnyugtatás.. 1 hétig, semmi észlelhető hatás
• Gripe Water - bukik tőle, hatást nem észleltem
• Espumisan - legalább kárt nem okoz..

Amit még lehetne:

• Papaverin - görcsoldó
• Rooibos tea
• Homeos cuccok?!

Eljutottam oda, hogy maradunk az Espumisannal, nem látom értelmét a további kísérletezésnek.
Különben is egyre inkább meggyőződésem, hogy ez nem is hasfájás, ami hajnalban megy, hanem vagy idegrendszeri vagy izomfájdalom, vagy valami ilyesmi.. volt idő, amikor hasfájás is volt benne, akkor a szélcső határozottan javított a helyzeten és oldotta a puffadást meg a dugókat, de az utóbbi hetekben egyre erősebb a gyanúm, hogy ez nem is a hasa.

Súlygyarapodás

Csak, hogy hű maradjak önmagamhoz - olyan régen volt már itt szám és diagramm :)

Macó éppen a harmadik hónapot betöltve duplázta meg a születési súlyát, elég jól gyarapodik:

Látványosabb viszont a heti gyarapodás, a növekedési ugrásos 6. héten a heti 40 deka is meg volt. Azóta lassul az ütem, az elmúlt héten már "csak" 14 dekát nőtt, ami valahol logikus, mert ez a tempó nem tartható hosszú távon :)

Nagyon kis cuki hurkás, gondolom nem sokára elindul a hossza is, bár már így is nőtt pont 10 centit a születési hosszához képest.

Mostanában 6,5 kg és amikor utoljára mérték, 63 centi volt.

Kakihelyzet

Miután a múltkor a kvázi megszűnt bélmozgás miatt önhatalmúlag ejtettük a doki által javasolt Humana Digest tápszert, és visszatértünk a Milumil Laktózmentesre, nagyjából rendeződött a kaki helyzet*. Ha nem is naponta van termés, de olyan 3 naponta 2-re állt be végül, amivel mind ki tudunk egyezni, és színre, szagra, állagra is megnyugtató. Annyival segítünk rá, hogy van napi 1-3 (időtől, helyzettől, evéshez való időtávtól függően) pocakmasszázs, amit még az elején a védőnő mutatott, és elég sokat iszik, olyan napi 1 deci babavizet kábé, de van, hogy másfél is megvan. Vízzel általában az étkezések között kínáljuk. Sokszor mohón rácuppan, és sokáig iszik, néha csak pár kortyot, néha meg kilökdösi az üveget a nyelvével vagy csak játszik vele. Mindig rá hagyom, mennyit iszik, ő tudja a legjobban, mi kell neki, de elég gyakran megkínálom.

A múltkor valami miatt pár napig ritkán kínáltam, már nem is emlékszem, mi volt az ok, így keveset ivott, de semmi gond, gondoltam, amúgyis az mostanában a nézet, hogy elég az anyatej nem kell se víz se tea mellé, így mi csak extra faksznizunk a vízzel.

Erre jól elkezdett elmaradni a kaki. a
Amikor már 3 napja nem volt, aggódtam kicsit, felhívtam a dokit, aki lerázott azzal, hogy ez normális, az anyatejes babáknál akár egy hét is lehet kaki nélkül, jól hasznosítja az anyatejet, nem keletkezik "hulladék". Hiába mondtam, hogy ez Macóra nem jellemző, semmi. Várjunk, majd lesz, ne aggódjak.

4. nap már látványosan feszengett szegény, sokszor láttam, hallottam, hogy nyom, küzd, tekereg, de nem jött semmi. Aztán az egyik szopi alatt, amikor beindult a bélrendszere olyan szintű tekergést vágott le, hogy majd letépte a mellbimbómat, többször felszisszentem a fájdalomtól, pedig nem jellemző, és ő is 2szer abbahagyta a szopást nyüszögni. 

Itt telt be a pohár. Elő a szélcsővel. G a szélcsőmester, én asszisztálok, így fürdés előtt megejtettük a beavatkozást. Esküszöm, Macó mosolygott, amikor meglátta a csövet.

Lett is azonnali eredmény, kiküzdöttünk egy sűrűbb (de nem kemény vagy bogyós, csak elég sűrű állagú) "dugót", majd utána, amint eltűnt az akadály, zúdult a többi, vagy fél kiló normál állagú kaki (ennyit arról, hogy hasznosít mindent, nincs "hulladék"). Nem csoda, hogy szegény feszengett, az egész rendszere tele volt már. Meg is nyugodott azonnal. A takarítás része kicsit melósabb volt, ilyenkor bármit csinálok úszik a fél pelenkázó, már több pelussal is próbálkoztam, de sebaj. G vitte fürdeni, én összetakarítottam.. majd esti szopi, ami rég nem látott nyugodt, békés hangulatban telt.

A tanulság: nem érdekel, másoknál mi a normális, ha az én gyerekem naponta kakil, majd 4 napig nem, az nála nem normális. Másrészt igenis kell a víz. Ez valahol logikus is, az én felnőtt emésztésemet is segíti a víz, és nehezebben megy, ha keveset iszom, miért lenne ez másként a gyerekeknél. Szóval jobban ügyelek majd a víz ivásra, hogy ilyen ne nagyon forduljon elő többet.**

* pedig tök kevés tápszert kap, a 6 étkezésből az éjféli tápszer csak (apa etet), a többi anyatej. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen kevés tápszernek is ekkora hatása van az emésztésre.

** persze csínján a vízzel (és a teákkal is), mert árthat a túl sok extra folyadék, felhígulhat tőle az a kis pici mennyiségű vére, ami veszélyes, ezt angolul water intoxication-nek hívják, a magyar nevét nem tudom, de nem hangzik túl jól.

Hosszú hétvége és a tej helyzet

A május elsejés hosszú hétvége némiképp felemásra, de mindenképpen elég zsúfoltra és fárasztóra sikerült, pedig se majálison, se felvonuláson nem voltunk :)

Csütörtökön jött G Anyukája meg a tesója. Szokás szerint kaptunk néhány nevelési "jótanácsot" - persze mindent szarul csinálunk, a gyerek el van kényeztetve, túl sokat van kézben (a hordozó is kézben levésnek számít, persze), csak le kell tenni, és már alszik is (LOL), nem is érti itt a problémát az altatás körül, minek a ringatás, csak bele vele az ágyába és otthagyni, ha sír, hát sír, hagyni kell.. minek gügyögünk meg játszunk vele annyit, el van az a gyerek magában (van különben Macónak egyedül játszós ideje is délelőttönként, de nem is értem, minek foglalkozom a gyerekemmel, és nem csak hagyom egyedül egész nap), bezzeg az ő idejében, és érti ő, hogy sokat változott a világ, de az alapvető nevelési elvek azóta is érvényesek.. és hasonlók. Szóval remekül szórakoztunk, G-nek is rángott a szeme kicsit a nap végére, és meg is jegyezte, hogy az a baj az anyjával, hogy segíteni kicsit ritkán jön (soha, mert ő mindig turistának jön), vendégségbe meg egy kicsit túl gyakran. Ráadásul teljesen felborítja Macó napját, hiába küzdök ellene, megy mindig a pofavágás, hogy ez a gyerek milyen keveset van ébren és cukiskodik vele, minek neki ennyit enni meg aludni, mikor ő csak pár órát van itt.. Így ez mindig jó menet.

Péntek nyugis volt, G elment egy barátjával bringázni. Kellett már neki a kimozdulás, a mozgás, a levegő, a pasis program. Örültem, hogy ment és kikapcsolódott, töltődött egy kicsit, mi meg egy nyugis napot csináltunk itthon.
Aznap éjjel hatalmas zuhé és jégeső volt felénk, és a tetőn és a tetőablakokon annyira hangosan kopogott az eső, aztán a jég még jobban, hogy felébredtem a zajra. Gondolván, hogy lehet, hogy Macó is mindjárt felébred, át is mentem a gyerekszobába, ahol szegény tágra nyílt szemekkel feküdt a sötét szobában, és halkan nyüszögött. Úgy félt szegénykém, hogy ki kellett vennem, és sétáltunk egy kicsit a lakásban hajnali 2kor, amíg megnyugodott annyira, hogy már nem félt látványosan, és a szoptatós fotelben el tudott aludni a karomban. Ez a békés ülve alvás tartott kb 3-f4-ig, amikor kezdődött a szokásos hajnali szenvedés, majd fél5től ismét nyugi, a hajnali 5.20-as menetrendszerű szopiig. Szóval nem sokat aludtam.

Szombaton volt a vendégségeskedés, jól le is fáradtunk, majd este ismét hatalmas zuhé, így újrajátszottuk az előző éjszakát, nehezítve annyival, hogy a vendégségeskedés miatt később értünk haza, csúszott az egész fürdetés-fektetés rutin, így én se kerültem ágyba a szokásos időben, csak később, szóval megint nem igen jutott alvás.

Vasárnap Anyák Napja, így mentünk Anyumékhoz, Maci most volt náluk először, hiszen mindig ők jönnek, így jól lefárasztotta az új környezet. Éjjel meg a maci incidens volt 1-kor, és a vígasztalás után csak cumival tudtam elaltatni, ennek következtében 2-kor kiesett cumi helyzetet kellett orvosolni, majd 3-tól hajnali műsor, 5.20-kor pedig hajnali szopi, így ez az éjszaka is mozgalmasra és alvásmentesre sikerült.

Mivel 3 éjszaka zsinórban alig aludtam 2-3 órát, hétfőre elapadt a tejem. Na jó, nem teljesen, de 40 milli jött csak 2 etetésnél is egymás után, ami negatív rekord, ráadásul bőven 150 körül / fölött szokott lenni, azaz a 40 milli csak szimbolikus mennyiség. Így ismételten bizonyítást nyert, hogy az alváshiány elapasztja a tejem. Szerencsére Anyu jött hétfőn, és már délelőtt elzavart aludni másfél órára, majd délután még egy kör alváspótlás lett elrendelve, és dupla adag ovomaltine. Amilyen gyorsan apadt el a tejem, olyan nehéz visszahozni, azóta már majdnem egy hét eltelt, és még mindig csak alulról közelítem a szokásos mennyiséget, de dolgozunk rajta :)

A maci incidens

Avagy Macó esete a plüss macival - hahaha.

Macó mostanában kezdett fogni, már célzottan nyúl tárgyakért, és rá is fog, bár értelemszerűen nem mindig sikerül neki.

Viszont véletlenszerűen is markolászik, és ráfog mindenre, ami a keze ügyébe kerül, és magához is rántja, szájba tömködés céllal.

Van neki az ágyában egy kb 15 centis bézs plüssmacija, nagyon kis pihe-puha, cuki darab, amit azért tartok ott neki, hogy megnyugtassa, ha látja, és tudjon neki dumálni, amikor felébred.

Na, szegény maciból terrorista vált.

Ugyanis valamelyik éjjel hajnali 2-kor velőtrázó üvöltésre az ágyamból kómásan kiesve rohantam be a gyerekszobába, ahol Macó kétségbeesett küzdelmet folytatott az arcán fekvő plüssmaci ellen. Kétlem, hogy a maci éjjel ádáz szándékkal rávetette volna magát, kézenfekvőbb a magyarázat, hogy Macó félálomban ráfogott a macira, és magára rántotta, majd megijedt és nem bírta ledobni az arcáról.

Mindenesetre szegény teljesen meg volt rémülve (mármint Macó, a macit nem kérdeztem, bár neki is sokkoló lehetett az élmény ;) ), és eltartott egy darabig, amíg meg tudtam nyugtatni és visszafektetni. A maci büntibe került, most a fejrészt körülvevő hurkapárna* tetején üldögél a sarokban, hogy ne tudjon újra olyan könnyen támadni.

* a fejrészhez és a leereszthető rács oldalra L alakban oda kellett tenni egy hurka párnát, mert Macó "vándorol" éjjel, és rendszeresen rámászik a rácsra, időnként még a keze is kilógott, illetve egy alkalommal arra mentem be, hogy álmában a fejét ütemesen veregeti a rácshoz, szóval féltem, hogy a ráccsal való konfliktusban alul marad és valami kár esik benne, így jött képbe a párna, ami kicsit le is csökkenti a teret, így láthatóan nagyobb biztonságban érzi magát az ágyában, mint amikor még egy fél sivatag állt rendelkezésére.

Első vendégség

Épp mostanság határoztam el emiatt, hogy emberkerülő mivoltom ide vagy oda, nagyon kellene emberek közé menni, és kellene beszélgetnem olyanokkal, akiknek van gyereke (nem túl nagy, hogy ne legyen még túl távoli az élmény), akiknek adok a véleményére és akiknél bízhatok abban, hogy őszintén beszélgethetünk, és nem csak a rózsaszín világot festegetik le, és nem ítélnek el engem se, ha nem sorakozok fel a rózsaszínség mögött. Ez eléggé leszűkíti a kört.

Erre deus ex machina módon derült égből kapok egy sms-t R (volt)kollégámtól, hogy nincs-e kedvünk a hosszú hétvégén valamelyik nap menni hozzájuk.

R-t és a feleségét K-t is imádom, annyira jó fejek. R-rel még az egyetemről ismerjük egymást (az egyetemről főleg, azaz 99.9%-ban férfi ismerőseim/barátaim vannak, hiszen én "fiús" szakra jártam, elhanyagolható volt a lányok száma, még ha az 5+ évfolyamot együtt néztük, akkor is), már ott is jóban voltunk, de nem maradtunk kapcsolatban, viszont amikor én hazatértem Németországból és elkezdtem a Cégnek dolgozni, újra kollégákká váltunk, és innen már véd és dacszövetséget alkottunk. Felesége K azon iszonyatosan kevés feleségek közé tartozik, aki nem utálja ki a férje női barátait. Ez sajnos az egyetemi barátaim nagy részénél így volt, mármint úgy, hogy hiába voltunk mi nagyon jóban, és soha nem is merült fel se érzelmi se szexuális szál a barátságunkban, a barátnők / feleségek idővel szépen "lekoptattak". K tipikusan nem ilyen. Ő állati okos és talpraesett, és hozzám hasonló racionális fajta, sok évvel ezelőtt egyből jóban lettünk, mintha ezer éve ismernénk egymást, és ez azóta is így van, igazából már mind a 4-en nagyon jóban vagyunk. Nekik 2 kis gyermekük van, egy 5 és egy 2 éves, mindketten dolgoznak, K nagy felelősségű poziban van, és relatív hamar kezdett újra dolgozni, így biztos voltam benne, hogy vele lehet értelmesen beszélni.

Megörülve hát az ölembe pottyant lehetőségnek, kapva-kaptam az alkalmon, és gyorsan igent mondtam, meg is beszéltük a szombatot.

Ez volt az első vendégségünk Macóval, sőt egy 2 órás Kopaszi Gát kirándulást leszámítva az első nem séta vagy család jellegű kimozdulásunk.

Kábé úgy pakoltunk, mintha egy hétre mennénk - autósülésben mentünk, de vittük a babakocsi vázát, ha sétálni mennénk, a mózest, ha aludni kellene, a hordozót, ha nyugtatni kéne, meg persze a pelenkázó táskát minden tartozékával, és fél köbméter játékot.

Gyakorlatilag egész napra mentünk, késő délelőttől, ebéddel egész fürdés időig. Így szinte mindent ki is használtunk. Macó aludt kicsit a mózesben, de nem túl sokat, az ismeretlen környezet miatt nyugtalan volt nagyon, így inkább áttettem a hordozóba, így ebédeltünk, én Macó feje fölött. A leves így necces volt, gyerekkel a hasamon, a feje fölé kellett tartani a tányért közvetlenül a számhoz, hogy véletlenül se egyem le a meleg levessel, de a kés-villás főétel simán ment, no problem. Aztán megetettem Macót is, kimentünk kicsit sétálni, és kvázi el is ment az egész nap. Tök jó volt, és K-val jót beszélgettünk, megnyugtatott, hogy minden jó lesz, ő is sokat küzdött, neki se ment könnyen, meg fogom tudni oldani, ők is dévényeztek (ezt valamiért nem is tudtam), és nekik tök hamar segített.. szóval pont az volt, amire szükségem volt. Kellemes társaság, megnyugtatás, elfogadás, szórakozás.

Jó volt, Macó is nagyon jól viselkedett, csak pici nyüszögés volt, az is alig, így megnyugodtunk, hogy képesek vagyunk emberek közé menni, nem kell a 4 falunk között leélni a maradék életünket :)

Haj

Macónak elkezdett nőni a haja :)

Közepesen kevés hajjal született, ami azonnal el is kezdett kopni, így hamarosan csak hátul alul, a tarkójánál maradt meg vagy másfél-két centi hosszú haj, a többi szinte teljesen eltűnt, pihék maradtak. Nagyon viccesen nézett ki, mint egy öregember hátulról. Mostanában kezdett nőni és sűrűsödni az új haja, úgy tűnik, első körben szőke lesz. Bár én és G is sötét hajú, én kisgyereknek szőke voltam (még bőven óvodás koromban is) és csak később lett gesztenyebarna hajam, így nem vagyok nagyon meglepődve.

Nagyon cuki :)

Az én hajam viszont iszonytató mértékben hullik. Amúgyis sok hajam van (ami korábban is eléggé hullott, de ez mindig így volt), de a terhesség alatt arcátlan mennyiséggé gyarapodott, mivel konkrétan egyáltalán nem hullott. NULLA. Egyszerűen alig jött ki egy-egy szál. Mondták, hogy majd a szoptatás alatt, de mostanig nem volt semmi változás, így azt hittem, ezt is megúszom. Most a napokban, bő 3 hónappal a szülés után kezdett hullani, de állatira. Annyira, hogy a lepedőmön konkrétan hajszőnyeg van, nem győzöm összeszedni, hajmosáskor két maréknyi hajat szedek ki a lefolyóból, és MINDEN tele van hajjal, a gyerek körül is, pedig igyekszem vigyázni, rettegek, hogy lenyel egy hajszálat, ezért csak összefogott hajjal létezem otthon. Úgy tűnik sajnos, hogy ez sem segít, naponta szedem össze a hajam az ő ágyából is, ruhájáról, kezéből.. sőt, néha még a pelenkájában is van :( Remélem hamarosan normalizálódik a hajhullás, mert ez nem vicces.

Audrey olvas - W. Ungváry Renáta - A szoptatás kézikönyve

Nem ismételném Isoldét, nála jobban amúgy sem tudnám összefoglalni a könyvet.

Kár, hogy nem közvetlenül a szülés előtt vagy azonnal utána olvastam, hasznos lett volna, így ajánlom a szülés előtt állóknak.

Kicsit ugyan radikálisan szoptatáspárti, és szerinte nincs alternatíva, de hát ő egy szoptatási tanácsadó, na. Nekem kicsit sok, hogy MINDENRE a szoptatás a válasz, szerintem így lesz cicifüggő gyerekünk, akit majd hatalmas munkával kell leszoktatni arról, hogy mindenre azonnal cicizni akarjon, de ez az én elméletem.

Viszont tényleg van benne egy csomó hasznos tanács, és ha már szülés előtt olvastam volna, felkészültebb lettem volna a kórház álláspontjával szemben, és talán több türelemmel vágok neki a szoptatásnak, nem azonnal tápszeres pótlással, és talán azzal megspóroltam volna magamnak a későbbi küzdelmet a tejszaporítás körül. Talán, volna, és barátai. Szerencsére így is működött végül a dolog, de érdemes lett volna már akkor tudnom azt, amit most tudok. Könnyebb lett volna, na. 

Szóval melegen ajánlom, bár tessék picit fenntartásokkal olvasni, és igyekezni beleilleszteni a saját koncepcióba, életbe, mint semmi, ez a könyv se maga a szentírás.

Depresszió vagy identitásválság?

Még bőven a múlt héten, vagy talán előtte megírtam ezt a posztot, de aztán emiatt nem tettem ki.
De nem is töröltem.

Azóta eltelt jó pár nap, és arra jutottam, hogy mégis kiteszem, mert én úgy akarok írni, hogy ne csak a habos-babos rózsaszínségről essék szó, hanem a dolgok kevésbé kedves, kevésbé illedelmes, kevésbé barátságos, árnyasabb oldaláról is.

Másrészt pedig azért is, mert a szülés utáni depresszióról és/vagy annak durvább és enyhébb formáiról ugyancsak nem beszél senki, ez megint egy nem sikkes téma, így aki blue, az nagyon egyedül érzi magát. Például engem sem kérdezett meg a kutya se (se szülész/nőgyógyászom, se a gyerekorvosom, se a védőnőm, se a háziorvosom), hogy hogy érzem magam, és nem magyarázta el, mik jöhetnek szembe velem, pedig ezt se lett volna rossz tudni.

És aki blue, annak tudnia kell, hogy nincs egyedül, valamilyen formája a dolognak a friss anyák többségét valamilyen mértékben érinti. Ráadásul nem csak a gyermekágy alatt jöhet elő (mint ahogy azt én hittem), hanem akár a szülés után hónapokkal vagy egy évvel is. Szóval változatos egy téma.
És hihetetlen érzelmi hullámvasút. Kicsit ijesztő a rosszabb napokon.

-----------------

Azt hiszem, depressziós lettem, de legalábbis nagyon közel vagyok hozzá.

Ráadásul eldőlni látszik a "lesz-e második gyerekünk" kérdés, mert jelenleg úgy tűnik, lehet, hogy egy gyereket se bír el a házasságunk. Kezdenek komoly kétségeim kialakulni, annyira nem egy nyelvet beszélünk. És tudom, hogy G jót akar nekem meg a gyereknek, de pont nem azzal foglalkozik és azt csinálja, amit én szeretnék és kérek, hanem amit ő saját kútfőből eldöntött, hogy szerinte nekem az kell. És punktum. Vita nincs. De persze van, és mindig sírás a vége. A röhej, hogy én nem is vagyok sírós. Szerinte ez az egész gyerek dolog egy megoldandó logisztikai kérdés. Én meg elmondtam már ezerszer, hogy nekem nem menedzselésre van szükségem (főleg, mert menedzselésben én is elég jó vagyok), hanem érzelmi támogatásra (értsd: ölelés, fejsimi, mindenjóleszmeglátod, és ilyenek, nem pedig vad akcionizmus kéne). Arra pedig úgy tűnik, ő jelenleg alkalmatlan. Viszont a menedzselésemmel sikeresen közvetíti felém, hogy szerinte totál alkalmatlan vagyok és mindent szarul csinálok, pedig épp amúgy sincs csúcson az önbizalmam, és folyamatosan kételkedek saját magamban. Szerinte teljesen szét vagyok esve. Ez valahol igaz, de azért nem annyira, hogy ne bírnám ellátni a gyereket meg úgy általában kezelni a dolgokat. 

Igen, a korábbi önmagamhoz képest tényleg szét vagyok esve. Ennek sok oka van. Többek között nyilván a szülés utáni hormonális változás / egyensúlytalanság, amitől nem vagyok önmagam, állati érzékeny lettem, mimóza, és mindenre elérzékenyülök, mindentől sírok. Korábban egy érzelemmentes jégkocka voltam, de legalábbis nagyon ritkán és korlátozott mértékben mutattam ki az érzelmeimet. Ezt a síró-picsogó idegcsomagot G nem ismeri, és fél tőle. Én sem ismerem így magam, és engem is megijeszt. Nem tudok vele mit kezdeni, próbálom tudatosan kezelni, de sokszor nem megy. Így nem csak az életem (karrier, barátok, hobbik, sport, utazás, stb..) szállt ki füstként az ablakon, hanem a személyiségemet is elvesztettem. Plusz a mindig gondosan ápolt külsőm is romokban hever. Ja, és az egész nap, minden nap játszós ruhában levés se segít sokat. Ezer éve nem találkoztam senkivel, konkrétan Macó születése óta csak 1 baráti családdal, de velük is csak azért, mert kvázi ránk erőltették magukat, és nem volt energiám ellenkezni. Senkihez nincs kedvem, egyrészt mert rémesen szégyenlem a leharcolt külsőmet, ami persze anyám szerint nem olyan gáz, mint gondolom, másrészt nem érzek energiát magamban az "ugye milyen szuper gyerekezni" körökhöz. Imádom Macót, a világon semmiért nem csinálnám vissza az egészet, de nem könnyű, és nem vagyok hajlandó erről hazudni, viszont panaszkodni nem szeretek (inkább irigyeljenek, mint sajnáljanak a mottó), és nincs is képem hozzá, hiszen igazából gyakorlatilag tökéletes az életem. 

Csak én tűntem el valahol út közben. Lehet, hogy én alkalmatlan vagyok anyának, túl önző vagyok, igazuk lesz azoknak, akik szerint túl karrierista ego-disznó vagyok a gyermekvállaláshoz. Nagyon nehezemre esik elengedni a régi életemet, és elfogadni, hogy most már sosem lesz úgy, ahogy régen volt. Valahogy ebbe a részébe a gyerekezésnek sose gondoltam bele ilyen mélységében, és nem tűnt reálisnak, hogy ennyire megszűnik minden, ami volt. Pedig én tényleg szerettem az életemet. És tényleg akartam gyereket. Csak az kerülte el a figyelmemet és ért felkészületlenül, hogy ez a két dolog összeegyeztethetetlen. Szóval egyszerűen szabadesésben vagyok, begubóztam és sajnálom magam és siratom a régi életemet. Minden, amin keresztül definiáltam magam, eltűnt.

A kialvatlanság csak a kép egy kisebb darabja, bár nem teljesen lényegtelen, lássuk be, hiszen a hasfájás miatt továbbra is hajnali 3-kor véget ér az éjszaka számomra (jó esetben, de sokszor már 2-kor, sőt néha hajnali 1-kor), így a túlélés érdekében az új menetrend szerint én a 19 órai szopi után vacsizok, fürdök, fejek és legkésőbb este 9-kor ágyban vagyok. Sose gondoltam volna, hogy lehet napi 4-5 óra alvással hosszú távon létezni, és az álmaim netovábbja 6 óra alvás lesz. Régen 6 óra alvás után totál zokni voltam, most ez a kialvattság netovábbja. 

Ez a menetrend viszont azt jelenti, hogy G-vel váltásban élünk, alig találkozunk, nem beszélgetünk, nincs közös életünk. Ez pedig nem jelent sok jót a házasságra nézve. Ezt hosszú távon nem lehet csinálni, már most érzem, hogy kezdi megsínyleni a kapcsolatunk. G viszont a logisztikai tervezésen kívül másra nem képes vagy hajlandó. Ezt nem tudom eldönteni.

Úgy tűnik tehát, hogy komoly identitás válságba kerültem, mert minden, amin keresztül meghatároztam önmagamat eltűnt. Az új helyzet, a hatalmas felelősség, önmagam elvesztése, a férjem távolodása ill. gyerekre (és nem rám) fókuszálása, a kialvatlanság, az ápoltság hiányából fakadó nemérzemjólmagamabőrömben érzés felőröl.

Kicsit félek, egyelőre nem tudom, hogy lesz ez hosszú távon. Tudok-e működni így, tudok-e boldog otthont teremteni Macónak, jó anyja tudok-e lenni, és mellette tudok-e feleség és nő is maradni? Mi lesz a karrieremmel, a munkával, alkalmas leszek-e a közeljövőben bármilyen szellemi erőfeszítésre? Ez mind aggaszt, és még sok minden más, és a rosszabb napjaimban magamba fordulva begubózok, és kiabálok mindenkivel, aki meg meri kérdezni, mi a baj, vagy javasolni mer bármit, hogy hogy kéne csinálnom (ez főleg G..).

Utálom magam, amikor ilyen vagyok.
-----------

Ezek a sötét hangulatok nálam jöttek/jönnek-mennek/mentek, szerencsére nem mindig érzem magam ennyire sarokba szorítva, és bízom benne, hogy a jó idő állandósulásával ritkulni is fognak a rosszabb napok. Meg igyekszem is tenni azért, hogy jobban érezzem magam. Egyrészt tudatosítottam magamban, hogy ez van, ilyen van, ettől nem vagyok rossz ember, és rossz anya, ez egy hormoningadozás, amire sok hatásom nincs.

Másrészt:

• bogyók: magnézium a stressztűrés növelésére, omega-3 hangulat javítónak, plusz Femibion400 vitamin, C vitamin, tőzegáfonya a standard csomag
• külsőm rendszeres ápolása, azaz idő szervezése gyantázásra, hajfestésre, hajmosásra (ez nálam egy bő másfél órás program, szóval nem megy röptében)
• nem pizsiben itthon levés, hanem felöltözés, legalább a szemem kifestése, hogy emberibb külsőm legyen
• kimozdulás itthonról gyerekkel - baráti gyerekes családok, akiket szeretünk, gyerekes programok (Halász Judit, valami mamás klubszerűségek, ilyesmi)
• kimozdulás gyerek nélkül G-vel kettesben
• dévényes felmérés után rendszeres torna a gyerekkel, hátha sikerül a hason alvást összehozni, és javul az éjszakai alvás
•  ... ami még eszembe jut majd menet közben ...