2014. május 8., csütörtök

Első vendégség

Épp mostanság határoztam el emiatt, hogy emberkerülő mivoltom ide vagy oda, nagyon kellene emberek közé menni, és kellene beszélgetnem olyanokkal, akiknek van gyereke (nem túl nagy, hogy ne legyen még túl távoli az élmény), akiknek adok a véleményére és akiknél bízhatok abban, hogy őszintén beszélgethetünk, és nem csak a rózsaszín világot festegetik le, és nem ítélnek el engem se, ha nem sorakozok fel a rózsaszínség mögött. Ez eléggé leszűkíti a kört.
Erre deus ex machina módon derült égből kapok egy sms-t R (volt)kollégámtól, hogy nincs-e kedvünk a hosszú hétvégén valamelyik nap menni hozzájuk.
R-t és a feleségét K-t is imádom, annyira jó fejek. R-rel még az egyetemről ismerjük egymást (az egyetemről főleg, azaz 99.9%-ban férfi ismerőseim/barátaim vannak, hiszen én "fiús" szakra jártam, elhanyagolható volt a lányok száma, még ha az 5+ évfolyamot együtt néztük, akkor is), már ott is jóban voltunk, de nem maradtunk kapcsolatban, viszont amikor én hazatértem Németországból és elkezdtem a Cégnek dolgozni, újra kollégákká váltunk, és innen már véd és dacszövetséget alkottunk. Felesége K azon iszonyatosan kevés feleségek közé tartozik, aki nem utálja ki a férje női barátait. Ez sajnos az egyetemi barátaim nagy részénél így volt, mármint úgy, hogy hiába voltunk mi nagyon jóban, és soha nem is merült fel se érzelmi se szexuális szál a barátságunkban, a barátnők / feleségek idővel szépen "lekoptattak". K tipikusan nem ilyen. Ő állati okos és talpraesett, és hozzám hasonló racionális fajta, sok évvel ezelőtt egyből jóban lettünk, mintha ezer éve ismernénk egymást, és ez azóta is így van, igazából már mind a 4-en nagyon jóban vagyunk. Nekik 2 kis gyermekük van, egy 5 és egy 2 éves, mindketten dolgoznak, K nagy felelősségű poziban van, és relatív hamar kezdett újra dolgozni, így biztos voltam benne, hogy vele lehet értelmesen beszélni.
Megörülve hát az ölembe pottyant lehetőségnek, kapva-kaptam az alkalmon, és gyorsan igent mondtam, meg is beszéltük a szombatot.

Ez volt az első vendégségünk Macóval, sőt egy 2 órás Kopaszi Gát kirándulást leszámítva az első nem séta vagy család jellegű kimozdulásunk.
Kábé úgy pakoltunk, mintha egy hétre mennénk - autósülésben mentünk, de vittük a babakocsi vázát, ha sétálni mennénk, a mózest, ha aludni kellene, a hordozót, ha nyugtatni kéne, meg persze a pelenkázó táskát minden tartozékával, és fél köbméter játékot.
Gyakorlatilag egész napra mentünk, késő délelőttől, ebéddel egész fürdés időig. Így szinte mindent ki is használtunk. Macó aludt kicsit a mózesben, de nem túl sokat, az ismeretlen környezet miatt nyugtalan volt nagyon, így inkább áttettem a hordozóba, így ebédeltünk, én Macó feje fölött. A leves így necces volt, gyerekkel a hasamon, a feje fölé kellett tartani a tányért közvetlenül a számhoz, hogy véletlenül se egyem le a meleg levessel, de a kés-villás főétel simán ment, no problem. Aztán megetettem Macót is, kimentünk kicsit sétálni, és kvázi el is ment az egész nap. Tök jó volt, és K-val jót beszélgettünk, megnyugtatott, hogy minden jó lesz, ő is sokat küzdött, neki se ment könnyen, meg fogom tudni oldani, ők is dévényeztek (ezt valamiért nem is tudtam), és nekik tök hamar segített.. szóval pont az volt, amire szükségem volt. Kellemes társaság, megnyugtatás, elfogadás, szórakozás.
Jó volt, Macó is nagyon jól viselkedett, csak pici nyüszögés volt, az is alig, így megnyugodtunk, hogy képesek vagyunk emberek közé menni, nem kell a 4 falunk között leélni a maradék életünket :)

2 megjegyzés:

  1. Ez az, ez KELL neked! A kimozdulás, a szabad levegő, a társaság, beszélgetés, nevetés, még ha babával is, de az ilyet rendszeressé kell tenni, hogy az ember ne csavarodjon be!
    Örülök hogy jól éreztétek magatokat!

    VálaszTörlés
  2. Ügyesek voltatok!
    No valahogy így megyünk vendégségbe mi is. Egyszer még a pihenőszéket is vittük :D
    B pedig konkrétan leette a gyereket egy kendőzésnél és úgy rögögtünk, hogy majdnem felébredt :)

    VálaszTörlés