2014. május 23., péntek

Hordozó 2

Említettem, hogy eldöntöttem, milyen hordozónk lesz. Szokás szerint ez ugye gondos mérlegelés és piackutatás eredménye.
Az, hogy miért kell hordozó, nálunk világos. 
  • Macinak, ha nyűgös napja van, nagy igénye van a  testkontaktusra, ilyenkor órákig nem lehet letenni, a 7kg-os gyereket meg nem tudom órákig hurcolni, csak komoly izommunka árán, meg ilyenkor nem is tudok semmi mást csinálni
  • Amúgyis jót tesz a kötődésnek meg az érzelmi fejlődésnek a hordozás
  • Macó csípőjének is kell a terpesztés, erre a jó minőségű hordozók abszolút jók. A testmelegem miatt fel is melegszenek az izmai, és szép terpeszben kell tartania a lábát, ami jó a csípőnek, jobb is, mint a  terpeszpelenka.
  • A hordozó sokszor praktikusabb, mint a babakocsi. Csak magamra kötöm, és megyünk is, lehet erdőbe, rossz terepre is menni kirándulni, de bevásárlóközpontban, belvárosban is könnyebben boldogulok, mint a nagy babakocsival, ami nehéz is meg sok helyet is foglal. Arról nem is beszélve, hogy ha nyűgös útközben, a hordozóban könnyebben megnyugszik, mint a babakocsiban.
Szóba jöhetne a kenguru is, de erről hamar lebeszéltem magam, pedig az előnye az lenne, hogy a hordozókkal ellentétben, ahol a baba az ember felé fordulva ül benne, a kengurunál kifelé nézegethet, azaz a hasamra kötve előre is nézhet. A lebeszélés oka pedig a következő:
  • a láb része nagyon keskeny, csak lógicsál benne a baba, azaz majdnem függőlegesen lefelé lóg a lába, nincs az az egészséges és szükséges terpesztés, mint a hordozóknál
  • az előre nézés jól hangzik elvben, mert a baba tud nézelődni, de rosszat tesz a hátának, mert pont rossz irányba kell, hogy görbüljön, azaz homorítania kell benne
  • nincs meg a szoros testkontaktus.
Mivel fogalmatlan voltam a témában, elmentem ide, a Hordozóházba, és rászántam az időt, hogy kiokítsanak. Első körben, amikor vázoltam az igényeimet - pár hetes kortól a hordozós kor végéig jó legyen, de már most nagy a gyerek, lehessen elöl és hátul is hordani, és ne kelljen kendőt kötni, mert ahhoz béna vagyok - egyből a Manducát ajánlották.

A képek illusztációk a netről.

Manduca
A Manduca tetszett, nem kell kötözgetni, stabil, robusztus dizájn, viszont a terpesz része elég széles, kicsi babánál (nálunk is) szűkíteni kell szűkítővel, ami számomra hordoz némi bizonytalanságot. Jó pont, hogy bővíthető, amint a baba hosszban nyúlik és feljebb kerül a súlypontja. A képen nem látszik, de a baba dereka táján van egy cipzár keresztbe, azt behúzva alacsonyabb a cucc, de nagyobb babáknál ki lehet engedni, és akkor magasabban tartja. Nekem, és ez szigorúan személyes, kicsit merev az anyaga, olyasmi, mint egy túrázó hátizsák. A vállpánt elöl a gyerekem jelenlegi méreténél (kisebb most, mint a képen látható baba) fogva pont az arcánál megy, de ez minden hordozónál így van, ez a gyerek méretéből adódik. Viszont mivel csat is van azon a szakaszon, én féltem, hogy nehogy megnyomja az arcát, vagy belenyomja a szemébe. Gondolom némi állítgatással ezt lehetett volna ügyesebben csinálni, mint ahogy én csináltam. A pánt ebben a korban viszont rágókának tökéletes, a gyerek lelkesen csócsálta, amint belekerült. Nekem kicsit meleg is volt az egész cucc nyárra, de hát ez megint személyes preferencia, és ugye évszakfüggő, nálunk a hordozásos időszak főleg nyárra fog esni.
.
Bondolino
 A Manducát tehát egy hét bérlés után visszavittem, elmondtam az észrevételeimet, és erre javasolták a Bondolinot, annak is a lenge változatát (nyári verzió, nem bélelt). Ez is jó dizájn, nekem annyiban tetszett jobban a Manducánál, hogy nincs rajta csat, kötözgetéssel (egyszerű, még én is meg tudom kötni) meg gombokkal állítható, puhább az anyaga, ezért nekem kellemesebb viselet volt, és én úgy éreztem, hogy jobban rásimult a gyerekre. Ennek alapban kisebb a terpesztő része alul, de gombolós betétekkel bővíthető, nekünk jelenleg elég az alap állapot. A gyerek nyaka felé, amit itt a képen fehéren látunk, az a feltépőzárazható felső rész, ami nagyobb gyerek esetén felső deréktámaszként funkcionál, kisebb gyereknél meg alvó/fejtámasztó csuklya, igény szerint. Nyáron annyira nem húznám a gyerek fejére, mert percek alatt nagyon meleg lesz benne, de átmeneti sötétítésre elalváshoz, vagy nagyon alvó, nyeklő-csukló gyerek fejének megtámasztásához ideális. A pántok itt is remekül rágicsálhatók. Ez tulajdonképpen minden igényemet kielégítette, de amikor visszavittem, megláttam egy Emei Baby-t az egyik másik kuncsafton, és még azt is ki akartam próbálni, hogy ne maradjon hiányérzetem, hiába éreztem úgy, hogy a Bondolinoval megvan a tökéletes.

Emei Baby
Az Emei Baby egy fura kombinációja a kendőnek és a csatos hordozónak. A gyerek kendőben ül, de azt nem kell kötözgetni, csak a finomhangolásos beállításos húzogatásokat kell karikákon keresztül elvégezni (aki látott már karikás kendőt, az tudja, mire gondolok). Ez jónak tűnt, a gyerekre tökéletesen rásimult, a pánt része a vállon úgy van kialakítva, hogy maga a pánt kifelé hajlik, így a gyerek kényelmesen alá tudja tenni a buksiját. Ezt állati nagy ötletnek éreztem. És könnyű felvenni, mert a másik két megoldástól eltérően nem keresztbe megy a hátunkon a pánt, amit a természetéből adódóan minden felvételkor ki kell engedni, és újra be kell állítani, hanem egyenesen, azaz mint egy hátizsák, amit a hasunkra veszünk fel, csak bebújunk az előre beállított pántokba, nincs macera. Ez szintén jó ötletnek tűnt. Egészen addig, amíg itthon nem járkáltam egy órát a Macival a hordozóban, ekkor ugyanis hirtelen kiderült számomra, hogy a másik kettőnek miért keresztbe megy a pántja a háton. A "hátizsákos" pántmegoldásnak ugyanis (számomra) rémesen szar a súlyelosztása, kb 20 perc után majd leszakadt a hátam, és még csak 7 kg a gyerek, lesz még 15 is. A két vállat előre húzza, ezért fájt a hátam közepe, mintha görnyedten ültem volna órákig, és az alsó támasztó öv sem vezette el rendesen a súlyt, az meg a derekamat húzta. Szóval ez nekem nagyon nem jött be. A másik kettőnél nem is gondoltam volna, hogy ilyen nagy jelentősége van a súly megfelelő elvezetésének, ott meg se kottyant egyiknél se a gyerekkel órákig sétálni a cuccban, alig éreztem a súlyát, olyan jól elosztotta a hátamon, a vállamon meg a derekamon. Itt pont ezt nem sikerült megvalósítani. Vagy csak nagyon béna vagyok, és nekem nem ment.

A végeredmény tehát számomra a Bondolino, bár akár a Manduca is lehetett volna, pusztán személyes preferencia, hogy pont nekem a Bondolino egy picit jobban tetszett, és nyárra van egy lightosabb verziójuk, amibe remélem nem fogunk annyira belemelegedni.

3 x 1 hétig volt itt nálam 3 különböző hordozó, és úgy megszerettem a hordozást, hogy amikor vissza kellett adnom az utolsót, egész hiányérzetem támadt és úgy éreztem, nem tudok mit kezdeni nélküle. Pedig a terhesség alatt pont nem gondoltam volna, hogy hordozós anyuka leszek, csak a babakocsit tudtam elképzelni. De hiányzott itthon, és hiányzott sétakor és bevásárláskor is, na meg a sörfesztiválon, ott is jobb lett volna a hordozóval, mint a babakocsival. Szerencsére a Hordozóházban megrendelve a Bondolinot az véletlenül épp volt készleten, és át is vehettem, így most már nem vagyok hordozótlan és kiszolgáltatott :)

+1 tapasztalat: érdemes egy pelust tenni a gyerek fejéhez a mellkasunkra. Ez számomra akkor vált világossá, amikor egy szopi utáni elmenetelkor Macó út közben lendületesen belehányt a dekoltázsomba, és semmit nem tudtam kezdeni a dologgal, csak elviselni, és hányásban úszva befejezni a küldetésemet..

Nyáron esetleg érdemes a gyerek és a saját testünk közé is tenni egy pelust, mert gyorsan össze lehet izzadni.

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jö ez az összefoglaló. Épp azon agyaltam, mire cseréljem a kendőnket. Ahogy felkötöm, 3 rétegben van a gyereken, mindketten megsülünk :( A kendő elvileg 9 kg-ig jó, szerintem hamar eléri.

    VálaszTörlés
  2. Nekünk is Bondi van és imádom.
    Egy bajom van viszont: 7 kg-tól állitólag hátra kell kötni a gyerkőcöt, mert túl megterhelő. :( :( No én próbáltam (Pali 4 hónapos és 9 kg), hát... Nem jött be.
    Ez csak úgy eszembe jutott, most találtam ide. :)

    VálaszTörlés