2014. június 30., hétfő

Zajlik

... az élet ...

Egyrészt - a lakás, ahova novemberben beköltöztünk különböző stratégiai megfontolások alapján bérlemény, Macó érkezése miatt volt szükség több helyre, még mielőtt végleg kiforrt volna, mi lesz, mit akarunk. Na, ezt a lakást most eladják a fejünk fölül. Egy szavam nem lehet, a tulaj nagyon korrekt, itt járt személyesen, megbeszéltük, mennyi időre van szükségünk, neki nem sürgős az eladás, de nem akarja túl sokáig húzni, így novemberben egyeztünk meg, amikor amúgyis lejár az egy éves fix időtartamú bérletünk. Szóval most megint neki kell állni lakást keresni - vétel vagy bérlet formájában, amit hamarabb találunk megfelelő helyen, megfelelő méretben, megfelelő kivitelben. Sok az elvárásunk, így nem lesz egyszerű. Előbb-utóbb mindenképpen vennünk kell valamit, így lassan fel kell mondanunk a saját bérlőinknek, és elkezdeni árulni, hogy ne kerüljünk olyan helyzetbe, hogy találunk valami jót, ami miatt sürgősen kell a pénz, és áron alul kell eladnunk. Ráadásul G-vel nem értünk teljesen egyet abban, hogy mit is akarunk, ezért is bérlünk most, mielőtt hosszú távra elköteleznénk magunkat. Szóval indul az ingatlan őrület - pedig hogy örültem, hogy egy kis nyugi van, és a bérlettel áthidaljuk a köztes gondolkodási időt.. de nem. Most aztán hamar kell döntéseket hozni, és iziben nekiállni keresni, megnézegetni, alkudozni... Meg árulni. Arrgghh.

Másrészt - augusztus végétől újra dolgozok. Főnökömmel és a HR-rel le van egyeztetve, már csak a bérszámfejtésen kell átütni a verziómat, ami nem épp a legegyszerűbb, de így jött ki a kívánt dátum. Krisztinca kommentje adta az ötletet, hogy GYED-re lehet menni pár napra vagy hétre is, nem kell a teljes időre, így át lehet hidalni egy kisebb űrt. Így a TGYÁS lejártával elmegyek pár nap GYED-re, utána pedig az idei 32 nap szabimból kiveszek 21-et, így Macó 7 hónapos koráig itthon tudok lenni, és az évvégi időszakra szükséges szabinapokon felül is marad még pár napom, amit szükség esetén ki tudok venni. Már nézegetem pár naponta az emailjeimet, szerencsére a legsürgősebb, amit találtam, az az, hogy lejárt a laptopom lízingje, és azonnal rendeljek újat :) ilyesmit szívesen :) de ahogy meglátják majd bent, hogy megint létezek, biztos elindul az áradat, szóval azért igyekszem óvni az incognito-mat, amíg lehet. Még van végülis 2 hónapom.
Ketyeg tehát az óra, neki kell állni a bébiszitter keresésnek is. Itt valószínűleg heti 3-4 nap egész napra keresek majd valakit, aki foglalkozik Macóval itthon nálunk, amíg én dolgozok. Ötletem egyelőre nincs sok, van egy barátnőm, akinek óvónő az anyukája, majd megkérdezem őt, meg a védőnőt, tudnak-e ajánlani valakit.. meg hát ügynökségek. Meglátjuk.

Szóval nem fogok unatkozni, lesz mit csinálnom abban a rengeteg szabad időmben, amikor Macó épp alszik. LOL.

2014. június 29., vasárnap

Mi romlott el 2

Az előző kérdésfelvetésem nem volt teljesen helyes.. ugyanis magamnak már megválaszoltam, hogy mi romlott el. Macó valamiért elfelejtette, hogy tudja az ujját szopni és cumiért sír, ahányszor megébred. Ez múlt éjjel konkrétan MINDEN alvásciklusának a vége volt. Óránként keltünk, a leghosszabb darab alvás 1 óra 14 perc volt este 8 tól reggelig.
Valahol olvastam, hogy mozgás- vagy egyéb fejlődési ugrások esetén a babák átmenetileg "elfelejtenek" dolgokat, amiket korábban tudtak.. lehet, hogy erről van szó? Vagy ne áltassam magam?
Vagy összefügghet a fogzással?
Nagyon remélem, hogy ez átmeneti, mert ezt nem fogjuk sokáig bírni..

2014. június 28., szombat

Ma 5 hónapos

De ma nincs erőm megírni az összefoglalót, így az majd később...

Ölelős kapaszkodós

Amikor felveszem, már nem egy tehetetlen kis (majd' 8 kilós) zsák, hanem átkarolja a nyakam, és rendesen kapaszkodik :-) miközben vadul nyálazza az arcom :-) imádom

Mi romlott el?

Nem tudom, mi romlott el az éjszakai alvással már megint, pedig olyan bíztató volt, 6-8 órák egyben. Erre most megint 8. éjszaka zsinórban nem alszunk.
2 körül ébred - jó esetben 3-kor, rossz esetben 1-kor, és onnan óránként, félóránként, vagy akár 10 percenként. Néha (szerencsére ritkán) órás visszaaltatás, de legtöbbször csak a cumi kell, és már alszik is. Az elmúlt 8 éjszaka a legrosszabb 9 kelés volt, a legjobb 4. Nem értem, mi romlott el, régebben simán bekapta az ujját, és aludt tovább, most meg megint kell a cumi, és elmaradozik az ujjszopás..
És ok, hogy a cumit visszaadni 2 másodperc, és ő alszik is azonnal tovább, de én továbbra is szar alvó vagyok, nekem fél óra (legalább) visszaaludni, mire elalszom (ha egyáltalán), gyakorlatilag azonnal újra kelnem kell. Ezt most 8. éjszaka sorban - kezdem elérni a fizikai határaimat. 
Pedig pár óra alvás jut, G éjfélig pesztrálja, és ha nagyon kivagyok, akkor 2ig, így én 9től 4-5 órát tudok aludni. De ez állati kevés nekem. Konkrétan remeg a lábam. És persze G akármeddig marad fenn, hogy nekem kicsit több időt adjon, Macó mindig pont fél órával azután kel, hogy ő lefeküdt, így csak mindkettőnknek szar, mert se ő, se én nem alszunk eleget, értelme meg nem nagyon van annak, hogy ő fenn marad. Arrgghhh.

2014. június 27., péntek

Karaktergyenge

vagyok sajnos, rá kellett jönnöm. De legalább tudom magamról, és szeretnék rajta változtatni.
Gondolkoztam, hogy ezt vajon leírjam-e (több, mint 3 hete írtam ezt a bejegyzést), de ez a blog csak másodsorban szól másoknak, elsősorban nekem segít a saját gondolataimat és motivációimat rendezni és tisztán látni (kvázi terápiás), másrészt meg ez nem a nyílik-a-pitypangos újság, nem csak a jóról írok, hanem a rosszról vagy nehézről is, mert az is az élet része.

---------
Az van, hogy sajnos rákiabáltam a gyerekre*, legalábbis anyukám szerint. Szerintem inkább emelt hangon beszéltem hozzá, hogy hagyja már abba az üvöltést. Másnap pedig türelmetlenül, majdnem agresszíven sissegtem rá a megnyugtató verzió helyett.
Meg is bántam mindkettőt azonnal, és el is szégyelltem magam. Nem szabadott volna. Szerencsére (LOL) anyum minden hibámra felhívja a figyelmemet.
Persze első reakcióként hárítottam (nem is..) és megmagyaráztam (de csak azért, mert..), majd támadtam (és Te is..). Aztán szerencsés módon másnap az egész napot házon kívül töltöttem egy barátnőm leánybúcsúján (első egész napos kimenő), és ez lehetőséget adott arra, hogy távolságot nyerjek a dolgoktól, és őszintén végig gondoljam, mi van.
Mert mindegy, milyen jónak tűnő indokot tudok kitalálni, az nem indok. Nem lehet indok. Én nem akarok ilyen lenni. Nem akarok kiabálni a gyerekemmel, no matter, what.
Utáltam magam. Pedig semmi tragédia nem történt, csak hangosan rászóltam, hogy hagyja abba az üvöltést. Nyilván nem hagyta, ezt tudtam előre, hogy ettől nem fogja, de mégis kifutott a számon.
Mivel volt egy napom higgadtan a háttérben gondolkozni, miközben fröccsöt ittunk a napon és hülyébbnél hülyébb feladatokat találtunk ki szegény lánynak, majd feltettük egy hőlégballonra.. szóval mivel volt időm nem töprengeni a dolgokon, a háttértárban futó processzek rendezték a dolgot, és éjjel, mire hazaértem, már be tudtam azonosítani, miért viselkedtem így.
Ettől persze nem lesz jobb, közvetlenül. Közvetve viszont igen, mert így tudom, mikor kell jobban figyelnem magamra, milyen helyzeteket kell elkerülnöm vagy másként reagálnom. Tudatosan. Nem zsigerből.

A beazonosított minta pedig a következő - saját elvárásaim, saját magamra helyezett nyomásnak valaki más nem tud megfelelni, legjobb szándéka ellenére sem. Ezen felidegesítem magam, de mivel az illető jószándékú, nem haragudhatok rá. Mégis haragszom, nő a frusztrációm, és egyszercsak elpattan a húr, és a hisztiző gyerekre engedem ki a gőzt. ROSSZ MINTA. Nagyon rossz.

Ez két esetben két egymást követő napon ugyanígy zajlott, ha jól belegondolok. Sőt, a két eset egymásra épült.
Anyumék jöttek dél körül, én épp letettem a gyereket, és arra kértem az anyut, hogy ha megébredne, altassa vissza, jó lenne, ha másfél-2 órát tudna aludni, én meg elmegyek hajat mosni és beszárítani, ajándékot összekészíteni, ruhát választani, stb a másnapi leánybúcsúra.
Mire kijöttem a  zuhany alól, a gyerek már üvöltött. Anyumnak megvan az a rossz szokása, és erről határozottan beszélnünk kell a napokban, hogy amint megébred a gyerek, elkezd hozzá beszélni, aranyoskodni, amitől szegény teljesen felébred. Pedig ha csak ringatná a hintát kicsit, nem teremtene szemkontaktust és halkan sissegne, akkor 99%-ban simán visszaalszik, hiszen nem ébredt fel igazán, csak épp úton van két alvásfázis/ciklus között. Mivel azonban még aludna, de nem tud, mert Nagyi beszél hozzá, elkezd üvölteni, amire Nagyi még inkább megnyugtató hangon beszél hozzá, amitől még inkább üvölt, hiszem ő aludni szeretne, és próbálja kizárni a külvilágot. Én meg megőrülök, hogy anyám nem akarja elfogadni, hogy szerintem másképpen kéne csinálnia. Mindenesetre aznap fél órát hallgattam, hogy a gyerek üvölt, az anyu beszél, ringatja, a gyerek még inkább üvölt, addigra már magából kikelve. Ekkor - még törölközővel a fejemen - közbeléptem, elkértem a gyereket, és megpróbáltam megnyugtatni, Vagy háromnegyed órát küzdöttem, de csak egyre jobban üvöltött, szegény biztos érezte, hogy nem éppen zen vagyok, és ezer dolgot kéne még csinálnom, és hiába van itt az anyám segíteni, semmihez nem jutok. Szóval háromnegyed óra alatt semmire sem jutottunk, de nekem nagyon kellett volna készülni, így visszaadtam anyámnak, hogy próbálja meg ő, és elmentem hajat szárítani. Anyám se jutott semmire, a gyerek csak üvöltött, és üvöltött, így nem bírtam tovább hallgatni, és 15-20 perc után félig megszárított hajjal megint beviharzottam a gyerekszobába, és újra elvettem tőle Macit. Persze ekkor már még idegesebb voltam, mint az előző körben, így esélytelen volt a dolog, és annyira bepörgettük egymást, hogy ő lila fejjel üvöltött, én meg a végére tényleg hangosan rászóltam, hogy HAGYD MÁR ABBA! Majd kiviharzottam, és anyám kezébe nyomtam szegényt, hogy én ezt nem bírom, csináljon vele valamit (ha már elrontotta az alvást, de ezt nem mondtam hangosan). Majd berohantam a hálóba, becsaptam az ajtót, levágtam magam az ágyra, fejemre húztam a takarót, és sírtam egy kört szégyenemben. A gyerek meg csak sírt, csak sírt, csak sírt.. addigra már bő 2 órája. Persze az anyu sem jutott vele semmire, így végül lenyugodva visszavettem Macit, és 15 perc alatt lenyugtattam és elaltattam, de anyám megrökönyödött, majdnem ijedt arckifejezéssel kvázi elmenekült a lakásból, hogy rám se ismer, ennyire nem fordulhatok ki magamból stb.
Sajnos Macin töltöttem ki az anyámmal szembeni frusztrációmat, aki nem akar/tud hallgatni arra, amit mondok, ő jobban tudja. A legjobb szándék vezérli, és tényleg rengeteget segítenek nekünk és tesznek értünk, így semmi jogalapom nincs arra, hogy haragudjak rá, mégis haragszom. De nem lehet, így végül szegény Macin csattant (a hangom).
Másnap kellett indulni vidékre, a leánybúcsúra. Ahhoz, hogy el tudjak menni, kellett G anyukája (akit el kell hozni kocsival, mert OLYAN MESSZE lakik, 2 kerülettel arrébb..), hogy G ne legyen egész nap egyedül a gyerekkel. Mivel hirtelen kitört a jóidő, én próbáltam az odautat bőven pufferral számolni, hiszen lehetett számítani rá, hogy a fél város elindul kifelé aznap reggel. G persze szokás szerint nagyon lazán kezelte az én időmet, hiszen szerinte annyi idő alatt, amit én számoltam 2szer oda lehet érni (végül 20 percet késtem), ne stresszeljek már, indulás előtt még kényelmesen megreggelizett, lefürdött, stb (pedig mivel Anyja vigyáz kvázi a gyerekre, ezekre később is lett volna lehetősége). Én nem tudtam reggelizni, nem volt kész az ajándékom, nem volt kiválasztva a ruhám, féltem, hogy nem jön már rám a  fürdőruhám (felsője, főleg), de nem volt időm felpróbálni, még be kellett ugranom egy cukrászdába sütiért.. szóval úsztam. G meg csak tökölt, és végül 20 perccel később indult az anyukájáért, mint terveztük, de hát nem gond, el tudtam altatni a gyereket, amíg alszik, el tudok készülni. Persze amint G kitette a lábát, Maci felébred, és nem lehetett visszaaltatni, kellett kicsit játszani, és utána újra kezdeni az altatást. És nem akart elaludni egy istennek se, pedig fáradt volt nagyon, látszott rajta, és kezdte belelovalni magát a hisztibe. Nekem meg ott zakatolt a fejemben, hogy tegnap anyám miatt nem tudtam megcsinálni az ajándékot, nincs ruhám, nincs fürdőruhám, nincs kész a hajam, ezer dolgom lenne, és különben is hol van G, már lassan indulnom is kéne.. így a hiszti elharapózását megelőzendő lesissegtem szegény Maci fejét, elég agresszíven, meg is lepődött. Annyira, hogy be is csukta a szemét, és elaludt, de én nem így akarok altatni, nem akarom, hogy megijedjen, hogy rossz élmény legyen az alvás.
Addigra végre előkerült G az anyjával, én meg mint a mérgezett egér szaladgáltam, hogy elkészüljek, és el tudjak indulni. Végül pont azt a 20 percet késtem, amit G ellazáskodott reggel. Szóval állati dühös voltam G-re, hogy az én időmet cs*szi, de igazából nem lehettem volna dühös, hiszen épp buliba indulok és rá hagyom a gyereket egész napra, ezt meg kellene köszönnöm inkább, meg különben is, nem rossz szándék vezérelte, szerinte tényleg túl nagy puffert hagytam, ő biztos volt benne, hogy nem kell annyi idő.. szóval megint haragudtam, de éreztem, hogy nem kéne, és végül Macin csattant (a hangom, megint).
--------

ezóta eltelt 3 hét.. örülök, hogy volt lehetőségem végiggondolni, min kaptam fel a vizet. Azóta ügyelek magamra, figyelem, mikor kezd elindulni a fejemben felfelé a nyomás és tudatosan lelélegezni, perspektívába helyezni (hiszen semmi világrengető nem történt, nem történik). Ha alszik, jó, ha nem alszik, az se tragédia.
Azóta nyugodtabb vagyok, meg jobban is figyelek magamra. Nem is történt több ilyesmi. Remélem nem is fog.


* igen tudom, azzal, hogy nem a nevén nevezem, hanem azt mondom, hogy "a gyerek", érzelmileg eltávolítom magamtól. Tudom. Talán ezzel próbálom meg eltávolítani magamat a saját viselkedésemtől. Vagy mi. Pszichiátereknek jó, de nehéz alany lennék, annyira megagyalok mindent..

2014. június 26., csütörtök

5. havi oltások

Erre a hónapra már nem maradt kötelező oltás, csak az ajánlott oltások: a Meningococcus C elleni Meningitec második köre, és a Rota vírus elleni Rotarix második köre. Mivel a Rotarix orális, csak az egyik lábába kapott szurit Macó, és nagyon hősiesen viselte, csak egy pici panasz volt, amíg nyomta bele a doki az anyagot.
Szerencsére most egy ideig nem lesz semmi, legközelebb 1 éves korában. Örülök, hogy túl vagyunk az oltásokon, elég rossz volt, hogy minden hónapban szúrták. A 6. hós szülinapját már jó lesz oltás nélkül ünnepelni :)

2014. június 25., szerda

Puszi

Szerintem puszit próbál adni.
Eleinte azt hittem, éhes. De 200+os kaja után is csinálja, így arra jutottam, hogy ez a puszinak egy nyálas verziója lesz, amivel minket próbál utánozni :-)
Mégpedig úgy, hogy nagyra tátja a száját, és nekidörgöli az arcomnak és a nyakamnak, jól összekenve nyállal :-) Eleinte azért gyanakodtam az éhségre, mert kicsit olyan, mintha le akarná rágni az arcom, de legalábbis pár húsosabb falatra pályázna. De mivel tele hassal is csinálja, ez valószínűleg puszi lesz, csak nem tudja értelmezni, hogy csukott szájjal mit csinálunk, az ő világában a csukott szájnak nincs értelme :-)

2014. június 24., kedd

Nevelési elvek

Ez a gyerek baromi okos. Mindenki azt mondogatja, hogy 6 hónapos kora előtt még nem lehet elrontani, akkor még nincs hiszti, a gyerek még nem "manipulál".
Macó 5 hónapos lesz, és nagyon pontosan tudja, kinél mit érhet el, és addig teszi-veszi magát, vagy akár hisztizik, amíg meg nem kapja. Ez most elsősorban az altatás mikéntjére vonatkozik. 
Ami leginkább bosszant, az az, hogy Anyósom igazolva látja magát, mert a látszat tényleg neki ad igazat. Csak más okból, mint azt ő gondolja.
Anyósom fixa ideája ugyanis, hogy Macó túl sokat van kézben, már el van rontva, és bezzeg ő..
Ugyanis tegnap is sikerült neki nem karban altatni Macit napközben. Ez még soha másnak nem sikerült. Soha. Ő betette a hintába, behunyta a szemét (mármint anyósom a saját szemét), és addig hintáztatta, amíg Maci ellenkezés nélkül elaludt. Ezt én is, G is ezerszer próbáltuk, nagyon kitartóan. Belephet minket a hó, de elalvás nem lesz, sőt, egy idő után elunja magát, és hisztizni kezd.
Az ok pedig nem az, hogy el van rontva, hanem hogy ő már tudja, kinél mire számíthat. Tudja, hogy Anyósom nem veszi fel, mert SOHA nem veszi fel. Így kár a gőzért. És ugyanilyen jól tudja, hogy az apja és én (és a másik nagyanyja is) felvesszük, ha sír. És szerintem ez így van rendjén, kell a biztonságérzet, hogy mi itt vagyunk, ránk mindig lehet számítani. Ráadásul ezt történelmileg nem is lehetett volna másként csinálni. Anyósom ugyanis az első hetekben, amikor folyamatos volt a kétségbeesett sírás, nem volt itt. Akkor Macit még karban is alig lehetett megnyugtatni, nem, hogy máshogy. Persze, hogy megszokta, hogy nálunk karban van.
És esküszöm, hogy pontosan tudja, kinél mi a menetrend. Apa csak este/éjjel altat, kiságyban. Az esti kör pici álpanaszkodás után, ha van panasz egyáltalán, elég sima ügy. Ágyba be, felveszik az alvós testhelyzetet - Maci hanyatt a kiságyban, Apa keze Maci pocakján úgy, hogy az alkarja a feje mellett van lerakva és a könyöke Macó feje fölött van az ágyban. A gyerek átkarolja Apa karját, az arcát nekitámasztja és vagy azonnal alszik, vagy kis sissegés után alszik. A f11es kaja után még ennyi se kell. Kaja után kap új pelust, majd be az ágyba, és Apa elmegy kezet mosni. Mostanában mire visszaér, Maci már sokszor mélyen alszik. Ha nem, karölelős altatási rituálé újra. Cuki, mert szeret oldalt aludni, és most már magától át is tud fordulni a bal oldalára, így ha így akar épp aludni, akkor ráfordul Apa karjára és magához öleli, és úgy alszik el. Ha balra akar fordulni, azt megoldja maga, ha jobbra, akkor a lábát emelgetve jelzi, és Apa segít neki átfordulni.
Ez van Apával. Velem nappal alszik, a menet kézben elalvás (nagyjából), majd le a hintába vagy az ágyba. Se ágyban, se hintában nem tudtam nappal még egyetlen egyszer sem elaltatni (bár időről időre nekifutok). De pár perc után le tudom tenni.
Anyum a leggyengébb láncszem, vele karban alszik el, és csak akkor lehet letenni, amikor már mélyen alszik, vagy még akkor sem :-)
Szóval tudja ő nagyon jól, kinél mi van. De szerintem ez nem elrontás, örülök, hogy bízik bennünk és tudja, hogy jövünk, ha szüksége van ránk. Szerintem ez fontos.
Anyósom meg persze igazolva látja magát, hiszen ő nem karban is el tudja altatni, lám, mi rontottuk el. Szerintem meg lám, velük szoros a kapcsolata, vele meg nem, alig ismeri, így nem is akar vele karban lenni.
Hát ez.
Persze jó lenne rászoktatni, hogy nappal is aludjon el az ágyában, de én örülök, hogy ez este megy, a nappali alvással meg talán egyszer szintén sikerrel járunk majd.

2014. június 22., vasárnap

Nevet

Ma először nevetett, kacagott hangosan.
Eddig csak hang nélkül, nagyra tátott szájjal nevetett.
Ma egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy ahogy G-vel mókáznak a pelenkázón, és G hangosan nagyokat cuppogtat a pocakjára, Macó fennhangon kacag :-)
Imádnivaló, megzabálom, komolyan :-)

2014. június 21., szombat

Audrey olvas - Heidi Murkoff et al.- What to expect the 1st year

Angolul olvasók előnyben. Nem tudom, megjelent-e ez a könyv magyarul.
Mindenesetre hasznos. A szokásos angolszász szájbarágással megy végig az újszülöttekkel kapcsolatos témákon, és nulla napos gyerekkel hirtelen magunkra hagyatva nagyon sok hasznos tanácsot tartalmaz. Mire elolvastam, már kvázi rutinos anyuka voltam, így a fürdetés, és hasonló témakörök szerencsére nem tartalmaztak újdonságot, viszont részletez különböző speckó témákat is, például mit tegyünk betegség esetén, hogyan és hol mérjünk lázat, milyen érték magas, mi a normális, stb. Szóval nagyon hasznos referenciakönyv. Egészen az egy éves korig fedi le a dolgokat.

Amit én használok az a havi bontás, ahol minden hónapra megadja, hogy az adott hónapot betöltve a babának mit kell tudnia (nyúl, mosolyog, fordul, stb..), azaz a minimum normál szintet, és azt is, hogy mit tudhat, ha egy kicsit épp gyorsabb a fejlődésben. Az ilyen kényszereseknek, mint én, nagyon megnyugtató, hogy a minimumot eddig minidig hoztuk, tehát normálisak vagyunk (legalább ebben).

Ugyanettől az írótól (azaz pontosabban írócsapattól) létezik ennek egy előző kötete - What to expect when you are expecting - ami a terhességet és a szülést dolgozza fel ugyanilyen szájbarágó részletességgel, ez jó lett volna a terhesség alatt, de akkor még nem ismertem.

És létezik egy következő kötet, ami az 1-2 év közötti témákat dolgozza fel (What to expect the 2nd year), majd ha oda jutunk, biztosan meg fogom venni (letölteni a Kindle-emre).

2014. június 20., péntek

Nappali alvás

Azért fehér zaj ide vagy oda, a nappali alvás keserves, csak a keservesen belül vannak mostanában fokozatok.
Tegnap azért kicsit megroppantam, amikor 57 perc küzdelem után végre elaludt, majd 20 perc alvás után felsírt és nem lehetett visszaaltatni.
Eltekintve attól, hogy régen olyan jól ment a napközbeni alvás, ezek a 20 perces alvások, amik most rendszeressé válással fenyegetnek azért is zavarnak, mert az idegrendszer fejlődéséhez pont nagyon kéne az alvás. Szóval aggódok kicsit. És ha még mosolygósan, kipihenten ébredne, de sajnos legtöbbször sírva ébred fel ezekből a macskaalvásokból, és hiába nem tud visszaaludni, ébren is nyűgös :-(

Fehér zaj - reloaded

Hogy én mekkora egy.. na mindegy. Pedig a megoldás kulcsa már hónapok óta a kezemben volt, de nem esett le.
Ugyanis mostanában rettenetesen szenvedős a napközbeni alvás. Irtó nehezen, hatalmas cirkuszok árán alszik el, hiába olyan fáradt, hogy már leragad a szeme, gyakran átbillen a fáradt hisztibe annak ellenére, hogy árgus szemekkel lesem, és a 2. ásitásra vagy a könnybe lábadó szemre már viszem is aludni. És onnan az egész kerület hallja, hogy altatni próbálok. Arról ne is beszéljünk, hogy még ha sikerül is elaltatni, 20 perc után gyakran felébred, és ha nem elég gyorsan és elég jól reagálok, akkor vége az alvásnak, viszont továbbra is fáradt. Sokszor még akkor sem bírom visszaaltatni, ha időben reagálok és jól. Szóval vége a boldog békeidőknek, amikor napi 3*2 órát aludt nap közben. Most már hetek óta egész nap trappon tart, és nagyon sok a sírás, azaz inkább a lila fejjel üvöltés :(

Nem olyan régen vonult végig az országon egy hőhullám, amitől mindenki olvadozott szépen maga alá. Mi is. Légkondink a 4 szobánkból csak 2-ben van, a déli oldalon, az északi szobáknál nem is gondoltuk, hogy kellhet. Macó szobája az északi oldalon van, direkt, mert fűteni könnyebb, mint hűteni, meg gyerekszobában amúgysem légkondiznánk. Gondoltuk annó. Na, megérett a helyzet. Annyira meleg volt, hogy nem lehetett megmaradni légkondi nélkül, szegény gyerekről is éjjel-nappal folyt a víz. Szereltetni nem akartunk, így vettünk egy mobilklímát.
Kicsit aggódtam, mert ugye a split klímával ellentétben, ahol a kompresszoregység a szobán kívül helyezkedik el, az ilyen mobilklímák esetén a kompreszor is ott van a kütyüben, a szobán belül, és az meg elég hangos. 54 dB, hogy pontos legyek.
Erre váratlan felfedezést tettem - Macó imádja a kompresszor hangját - azonnal megnyugszik és bealszik tőle. Én meg még attól féltem, hogy nem fog tudni aludni a zajtól. A legnagyobb vörösfejű üvöltés közepette is a klímát bekapcsolva, amikor elindul a  kompresszor, Macó elcsendesedik, majd behunyja a szemét és alszik. HALLELUJA. OK, nem 100%-ban, de elég gyakran.
A fehér zaj csodája. Én meg hetekig szívtam itt a hisztis altatásokkal, miközben én magam örültem a fehér zajnak még hónapokkal ezelőtt!
Csakhogy én halk háttérzajnak használtam, az alva tartáshoz, nem az elalváshoz. Pedig egy kommentelő akkor még be is kommentelte, hogy ők a gyerek ágya mellett járatott hajszárítóval altattak, ami valljuk be, nem épp csendes háttérzaj. De nem esett le, és csak most állt össze a kép.
Persze azért kell a fehér zaj, hogy kizárja a többi zajt, ami ingerként túlterheli szegényt, azért üvölt, mert próbálja ő maga kizárni a többi zajt, beszédet, stb. Erre meg a csendes háttérzaj nem optimális.
A légkondit viszont nem akarom folyamatosan járatni a feje mellett, mert ugyan az 54 dB bőven alatta van annak, ami halláskárosodást okoz hivatalosan, de azért nem rizikóznám a gyerekem hallását a magam kényelme érdekében, másrészt nem is éppen energia takarékos, ami se a pénztárcánknak se a környezetnek nem tesz túl jót. Eszembe jutott hát a szuper kis app, amit annó halk háttérzajnak használtam, és egy vörös fejű üvöltő szeánsz alatt elkezdtem a telóm max hangerején végigpróbálgatni a zajokat (autó, porszívó, hajszárító, fehér zaj, rózsaszín zaj, szürke zaj, stb..). Macó a rózsaszín zajra halkult el (ez olyasmi zúgás, mint a behangolatlan tv vagy rádió). A max hangerő ugyan nem kell, de elég közel hozzá, elég hangosan kell mennie, hogy használjon, de használ. Amikor már elcsendesedett és elszenderedett, lejjebb veszem a hangot, de azért így is a csendes háttérzajon túlmutató hangerő megy neki a szobában mostanában, ha hisztis az elalvás. Amikor (ritkán) simán elalszik, akkor nem használom.
Bakker, megint nem állt nekem össze valami, miközben a puzzle részek a kezemben voltak, csak hetekkel később.. kicsit többet kellene aludnom, hogy javuljon kicsit a szellemi teljesítőképességem, mert ez így elég szomorú. Szar dolog butának lenni, és még tudni is..
De lényeg a lényeg, kicsit könnyebb így az altatás, bár nem 100%-os, de javult.

2014. június 19., csütörtök

Audrey olvas - Vida Ágnes - Anyapszichológia

Sok témát dolgoz fel. Többek között foglalkozik az anyaság változásával a történelem során, az anyai ösztönnel, az anyai érzelmekkel, az anya-gyermek kapcsolattal, és az anyára háruló szerepek összeegyeztetésének nehézségeivel.

Nekem inkább mese-meskete, nem érzem azt, hogy hatalmas nagyon okosabb lettem tőle, de kellemes olvasni, és érdekes például az anyaszerep és a nevelés változása a történelem során, különös tekintettel a szüleink és a nagyszüleink generációjára. Most értettem meg tudatosan, mennyire másképp nevelték őket, és nevelték ők a gyermekeiket, mint ahogy azt mi próbáljuk, és mennyire nehéz nekünk, mert alig van követendő példánk, annyit változott a felfogás. Korábban is gondoltam olyanokat, hogy annó minden más volt, de nem tudtam pontosan rámutatni, mi is. Na, ezt most megértettem, és kevésbé haragszom az anyósomra, hogy a maga elméleteit erőlteti, hiszen ő így látta jónak, és még inkább tisztelem a saját anyámat a nyitottságáért és fejlődőképességéért, hogy elfogadja, hogy mi mindent másképpen akarunk csinálni.
Érdekes volt nekem még az anya-lánya kapcsolattípusok felsorolása. Sejtettem, az enyém az anyámmal milyen pszichológiai szempontból, de nem tudtam, hogy konkrétan létezik ilyen kategória. Sok mindent megmagyaráz. És segít tudatosan feldolgozni ezt, és ezáltal remélhetőleg jobb anyává válni. Vagy legalábbis nem elkövetni ugyanazokat a hibákat. Persze látom, anyámak milyen volt a kapcsolata a saját anyjával, és most már azt is, milyen hibákat nem akart ő semmiképpen sem elkövetni, és helyette öntudatlanul mi mást hibázott. Valószínűleg én is így járok majd, annyira el akarok kerülni bizonyos dolgokat, hogy más hibákat észre sem fogok venni.
Egyszer érdemes elolvasni.

2014. június 18., szerda

Alvás

Ez az alvás dolog nagyon változó. Mármint az éjszakai. A nappali is, de az egy másik sztori.
Macó már sokszor bebizonyította, hogy simán végig tudja aludni az éjszakát, semmi gond, HA NINCS SEMMI BAJA. Csakhogy a "baj" rengetegféle lehet - fogzás, mozgásfejlődésből adódó izgalom, túl meleg, túl fáradt, túl eseménydús nap, túl unalmas nap, stb. a sor szinte végtelen.
Pedig alapvetően jól megy az éjszakai alvás. h7kor este a fürdés után van az uccsó szopi, utána Apa altat a kiságyban (változó sikerességgel - néha nagyon simán, néha némi hiszti árán), és Macó h8ra általában már alszik. Jelenleg h11-kor Apa felkelti egy üveg kaja erejéig - ezt szeretném szép lassan előrehozni este 10ig negyedórás lépésekben (múlt héten még 11kor volt evés, most jöttünk előre egy etapnyit), és utána ezt a ritmust tartani, amíg nem veszik át a teret a szilárd kaják. Szóval Apa etet h11-kor, és h12körül Macó már alszik megint, ez az altatás nagyon sima szokott lenni, alig ébred fel az evés erejéig. És ha jó napunk van, innen alszik is reggelig, mint a bunda, általában 6-f7 között ébred.
Viszont a fenti okokból nagyon rapszodikusak az éjszakák. A legrosszabb mostanában az volt, amikor 5 és fél órát aludt 12 (!!) részletben, utána mindketten kivoltunk. Akkor a fogzás és a meleg egyszerre játszott, és kínszenvedés volt az egész, úgy, ahogy van. Köztes eset, hogy f3-f4 magasságában egyszer be kell menni beadni a cumit a szájába a visszaalváshoz, amivel azonnal elalszik ilyenkor, és a cumit 5 perc után ki is köpi. Máskor viszont simán alszik ébredés nélkül, az eddigi legjobb alvás 7óra54 perc volt egy darabban, majdnem reggel 8ig aludt - én persze menetrendszerűen ébredtem 6kor (pedig alapban nem vagyok korán kelő, de már beálltam Macó ritmusára), és 6tól 8ig nem tudtam mit kezdeni magammal - megcsináltam mindent, amit reggel szoktam, elpakoltam, elmosogattam, megreggeliztem, felöltöztem, időnként benéztem hozzá, hogy tuti minden rendben.. fura volt kicsit. De ilyet is tud, szóval jó lenne, ha ebbe az irányba haladnánk :)

2014. június 17., kedd

Oldal - hát

Ez az oldal - hát - oldal - hát forgolódás kimeríthetetlen örömforrás - Macónak. Nekünk kicsit fárasztó, megnehezíti az altatást is, meg mivel éjszaka is csinálja, ha "megfeneklik", azaz olyan módon manőverezi keresztbe magát, ami nem kényelmes, vagy ahonnan nem tud tovább, akkor sírás van, jöjjön a szolgahad és oldja meg :-)
Múlt éjjel pont nem kellett asszisztencia, de jól figyelemmel kísérhettem a folyamatot. 2.30 kor felsírt, de mire átértem, letett a cumiról, és az ujját szopva békésen aludt - tökéletes 90 fokban elfordulva, keresztben a kiságyban. Hála a már korábban bevezetett hurkapárnának a rácsnál legalább a fejét nem verte be. Olyan békésen aludt éppen, hogy nem akartam megzavarni (soha ne zavard az alvó oroszlánt gyereket), így hagytam, ahogy volt. Legközelebb f5 körül lett rám igény, cumit kellett beadni a szájába, és azonnal aludt is tovább - 180 fokban elfordulva, ekkor már fordítva feküdt ahhoz képest, ahogy letettük, de volt helye rendesen, így hagytam.
6kor kelt, és eddigre majdnem visszaért a kiinduló helyzetbe, talán 10-15 fok hiányzott még a teljes fordulathoz.
A múltkor azt hittem, ez csak elalvás előtti program, de úgy tűnik, egész éjszaka nyomja :-)

2014. június 16., hétfő

Rajzfilm figura

Nagyon érdekes nézni, hogy azok a mozdulatok, amiket filmekben, rajzfilmekben mindig eltúlzottnak éreztem, amivel egy-egy állapotot illusztrálnak, azok úgy tűnik, természetes mozdulatok, csak felnőtt korunkra kipurgálódnak belőlünk, elnyomjuk őket.
Nézem Macót néha, és olyan, mint egy kis rajzfilm figura, aki például a szemét dörzsölgeti a kis ökleivel, amikor álmos,












és kiadósan nyújtózkodik, amikor felébred













Cukorfalat :)

2014. június 15., vasárnap

The Mysterious Ways of Breastmilk

Én is cici megszállott lettem, mint anno Est..
De komolyan, ez az anyatejképzés egy kifürkészhetetlen folyamat. Az elején állati sokat szenvedtem, mire rendesen lett tejem, és azt hittem, akkor most ez a téma legalább letudva. De persze nem. Sajnos nagyon lecsökkent a tejem az utóbbi időben.
Talán 10 napja, épp a másnapján, hogy összetűzésbe kerültem Anyummal. Bár nem hinném, hogy ilyen direkt összefüggés lenne, mindenesetre másnap röhejes 50ml-t sikerült Macinak kitermelnie a reggeli szopinál, pedig dolgozik szegény mindig rendesen, és amikor kevesebb tej jön a megszokottnál rá is szoktam fejni, de most a fejéssel se jött pár cseppnél több. És innen indult a lejtmenet. Az eddig megszokott 160-220ml-ek helyett a 100-120 mostanság már jónak számít, de volt, hogy szégyenletes 20-at sikerült összehozni. Ami különösen reggel röhejes, hiszen ilyenkor egész éjszaka "állnak" a cicik, Maci éjjel már nem eszik egy ideje, szóval ilyenkor szokott jó nagy mennyiség lenni, rendszeresen feszültek meg csöpögtek a cicik ilyenkor reggelente. Aztán úgy tűnik, "megtanulták", hogy felesleges éjjel ennyire teperni, sokáig 150-180 volt reggel, ami egy kajának épp tökéletes, már nem 200 fölött, és ez így pont ok is volt. De 20?! Könyörgök!
Ráadásul a vicc az egészben, hogy a bölcs mondás ugye úgy szól, hogy a tejszaporításra a legjobb az üres cici. Nálam persze még ez sem igaz. Fejek minden szopi után, hogy meglegyen az inger meg az üres, de semmi. Viszont múlt hétvégén leánybúcsún voltam vidéken, szépen be is pakoltam a mellpumpámat, de sikerült a rendszer egy kritikus alkatrészét itthon hagyni, így a pumpa használhatatlan volt. Szóval maradt a kézi metódus, de ez nekem sose ment jól (egyáltalán), így csak a megkönnyebbülésig fejtem, az is 10-15 perc volt mindig, nem próbáltam teljesen kifejni a mellemet, mert az egész napot bezárkózva töltöttem volna. Így is lefejtem bő 2 decit a nap során a megkönnyebbülésért, és hajnalban, amikor hazaértem, kifejtem mindkét mellemet, és a 2 decin felül lejött még bő FÉL LITER! Azaz összesen több, mint 7 deci volt így a napi termés, miközben előtte napokban, és azóta is örülök, ha a 3.5 decit elérem. Szumma, egész nap! WTF?!
Szóval szépen borult a kizárólagos szoptatás megint, mivel a napi adag alig felét tudom előállítani :(

Vissza hát a kályhához, minden szopi után fejés (Macinak meg kiegészítő táp, mert különben balhé van), növeltem az Ovomaltine-t napi 2 csészére, és elővettem a fiókból a vésztartalékot, az urtica urens CH5-ös (figyelem, a CH15 apaszt!!) homeo bogyót, és most ezt is nyomom, napi 3*5 formában.
Jelenleg egy olyan perverz állapotban leledzem, hogy ugyan tej nincs túlkínálatban (bár valamelyest javult a helyzet), viszont csomósak és fájnak a melleim. Erősen remélem, hogy ez a mirigyrendszer aktivizálódását jelenti, és nem elzáródást.. drukkoljatok.

Még csak 4.5 hós Macó, annyira jó lenne nagyjából csak tejjel etetni 6 hós koráig, és utána is szoptatni még egy darabig a hozzátáplálás mellett. Nehogy már most apadjak el.. :(

2014. június 14., szombat

Girls' day out

Múlt szombaton leánybúcsú volt, egy jó barátnőmnek kötik be a fejét jövő hétvégén, így ezt nem szabadott kihagyni!
Persze a komplikáció kedvéért vidékre lett szervezve a dolog, de ez legalább kiszakított a napi mókuskerékből teljesen. Reggel mentem, hajnalban jöttem. Napközben meg G vircsaftolt Anyukája segédletével.
Kicsit izgultam, de nagyon ügyes volt (mármint G), csak egyszer hívott fel, akkor is csak azt akarta tudni, mennyi víz kell a mikrós sterilizálóba, de különben tökéletesen jól megvoltak, pedig ez elég nagy próbatétel volt. Nagyon ügyes, bár nem is számítottam másra :)

Velencére mentünk, nekem meg már Érdnél lelkiismeret furdalásom volt, hogy eljöttem, de aztán meggyőztem magam, hogy kell ennyi, megkeményítettem a  lelkem, és tovább vezettem. Hiányzott a Macika ám nagyon egész nap, de azért jót is tett, hogy fizikailag is ki tudtam szakadni otthonról, és nem csak 1-2 órára, hanem egy komplett napra.
Mostani szellemi képességeimet jellemzi, hogy be is pakoltam a mellpumpámat, kábelt, tartalék elemeket, tartalék üvegeket, hogy a megfelelő időpontokban majd szépen lefejem a tejet, nehogy megboruljon a rendszer.. persze pont a könyökalkatrészt, a rendszer egy kritikus alkotóelemét hagytam itthon, így a pumpa használhatatlan volt. Szóval maradt a kézi metódus :( Jellemző, na mindegy.

A nap remek volt, jól fel tudtam töltődni. Rég nem látott barátnőkkel hülyéskedni, ez már nagyon hiányzott, kicsit lazulni a napon, ez is, fröccsöt inni - de még mennyire. És még kaland is akadt.
Ugyanis egy hőlégballonozás volt a meglepik meglepije (mármint csak ő ment, én be nem szállok egy ilyenbe), viszont tudni kell, hogy ezek az izék irányíthatatlanok (ezért ódzkodok ettől, pedig az extrém sportok igencsak közel állnak a lelkemhez, a repülésnek pedig minden fajtája, még magam is repültem egy időben), azaz oda száll le, ahova a szél viszi. Esetünkben ez egy mezőgazdasági terület kellős közepe volt, így árkon-bokron keresztül üldöztük a ballont órákon keresztül, hogy ott tudjunk lenni, amikor földet ér és kiszáll, ne kelljen neki egyedül visszavitetnie magát hozzánk. Szóval még jó, hogy terepjáróval voltunk, mert igencsak szükség volt rá, kukorica földön (csak a peremén, ahol már nyom volt járva, mielőtt valaki ledorongol, hogy elpusztítom a termést), tehenészeten, patakon, földutakon, szúnyogfelhőn, mindenen keresztül hajtottuk 2 órán keresztül, jó messzire vitte őket a szél, mi meg GPS-szel és térképekkel próbáltuk követni őket. Abszolút megérte, mert a barátnőm állati boldog volt, nagyon tetszett neki, és mi is gazdagodtunk egy kalanddal, amit már most kacagva mesélünk.
Szóval jó volt. Kellett. Élveztem.

A jövő heti esküvő viszont még sokkal vidékebben lesz, azaz sokkal messzebb, és még nem találtuk ki, hogy hogy legyen.. de addig még van egy hét :)

2014. június 13., péntek

.. és megint fogzunk

vagy még mindig? Ki tudja.. volt pár nyugisabb nap, de elmúlt.
Napok óta nagyon nyűgös, ha jól emlékszem (de ki számolja) 3 napja nem aludt se ő, se én 45 percnél többet egy huzamban. Volt olyan éjszakánk, hogy 5 órát aludt 12 (!) részletben, és a helyzet napközben sem jobb.
Eleinte a hőségre fogtam, mert se az apja, se ő nem bírják a meleget, valódi kis pasi, szegény izzad, mint a ló. Szopi közben, amikor rendesen dolgozik a tejért, ebben a  melegben szó szerint folyik a fejéről a víz. Patakokban. De izzad szegénykém különösebb erőfeszítés nélkül is.
Szóval eleinte a hőséget okoltam, de elkezdtük óvatosan hűteni a szobáját, és nem javult a helyzet, sőt, napról napra romlott.
De feltűnt, hogy mindig ugyanott tapizza a száját, és ma a dévényes hölggyel együtt megtekintettük, mi van ott (ez 2személyes meló, mert nem szereti, ha a szájában nézelődnek), és való igaz, fehérlik az ínye.
De nem ám, mint normáliséknál, az alsó középső metsző, hanem a bal alsó szemfog.
A gyógytornász megnyugtatott, hogy nem túl gyakori, de előfordul. A legtöbb gyereknek az alsó középsői jönnek ki először, jóval később, mint ahogy most Macó küzd, a 7. hónap körül. Akinek viszont nem a középső, annak általában a szemfoga.
Szóval sikerül ebben sem tartanunk magunkat a nagy könyvhöz, mert már alig betöltött 4. hónaposan indult a fogzásos szenvedés (bár van, akinél ez még korábban, lásd Est kisfia), ami igen korai, és úgy tűnik, nem is a szabványos alsó metsző lesz az első, hanem a szemfoga (de legalább alul). Vagy ki tudja, még beelőzhet az alsó metsző, bár ott nem látok egyelőre semmit.
Szegény megszenved nagyon. Az első fog mindig nagy szenvedés, mert újdonság az érzés, a  fájdalom, nem tudja kezelni, a szemfog meg állítólag a legfájósabb, amikor kibújik. Nekünk sikerül úgy tűnik a kettőt kombinálni, és mindjárt a legszarabbal kezdeni. Remélem hamar kint lesz. A többi fog meg utána már piece of cake.
Jó, tudom.. de azért hadd szabadjon álmodoznom..

PS: most, hogy rájöttem, mi a baj, ma éjjelre megy egy Nurofen kúp, hogy mindenki tudjon egy kicsit pihenni, és utána visszatérünk a nappal Dologel éjjel Osanit + Dentinox rutinhoz.

2014. június 12., csütörtök

Cukor

Annyira jó látni, mennyire örül nekem, amikor meglát :)
Reggel vidáman ébred, a babamonitoron hallgatom egy darabig a gőgicsélését, amit ilyenkor magában folytat, én ekkor még relaxálok az ágyban, ébredezek, rákészülök a napra. Aztán amikor elunja magát, elkezdenek panaszkodó hangok keveredni az egyszemélyes dumapartiba, felkelek és bemegyek hozzá. Azt az önfeledt, őszinte örömöt, ami kiül az arcára, amikor meglát, egyszerűen nem lehet leírni. Hatalmas mosoly, visongás, boldog kalimpálás. Imádnivaló.
És napközben hasonlóan, amikor egy kicsit nem lát, és utána újra előkerülök, úgy tud örülni, mintha évekig nem látott volna :)

2014. június 11., szerda

Napszemcsi

Megértük ez is. Macónak lett napszemüvege. G eleinte kiröhögött, hogy akarok neki venni, de aztán sikerült meggyőzni. Mióta ennyire kinyaradott, és erősen süt a nap, nyilvánvalóvá vált a szükségszerűség. Mi amint kilépünk a házból, tesszük fel a napszemüvegeinket. Miért csak a saját szemünket védjük, és az övét nem, amikor a babáknak még érzékenyebb a szeme, mint a felnőtteké?
És persze nyilván nem teszem ki a gyereket amúgysem direkt napfénynek, amikor elkerülhető, de a napernyő, a kis sapka mind-mind egy irányból véd, és ha úgy sétálunk, hogy gyakran kell irányt váltani, akkor ez örökös napernyő és sapka igazgatásba torkollik. Ha meg hordozóval megyünk, akkor csak a sapka sildje árnyékol, ami nyilván nem minden szögből véd.
Persze van a gyereknek némi (elég sok) túlélési ösztöne, és becsukja a szemét és/vagy elfordítja a fejét, ha túl erős neki a nap, de akkor meg nem tud nézegetni, ahogy szeretne, és panaszkodik. Ráadásul uyge nem csak a látható napsugárzás a veszélyes.. sőt.

Kicsit (nem nagyon alaposan, de azért pár helyen utánanéztem) utána is olvastam a témának, és sok helyen javasolják is. Ahol nem, ott főleg azért, mert szerintük a gyerek nem viseli el a fején.
A legjobbnak ezt a cikket találtam, szerintem itt nagyjából le van írva minden tudnivaló.

NAGYON FONTOS, hogy CSAK MINŐSÉGI napszemüveget vegyünk a gyereknek, azaz UV400-as védelműt, mert a rossz minőségű sokkal több kárt okoz, mint amennyi haszna van. Ugyanis ha nem szűri ki a veszélyes (láthatatlan) tartományt, akkor csak sötétet csinál, amitől kitágul a baba pupillája, és így még több káros sugárzás hatol be, mintha nem lenne rajta neapszemüveg, mert akkor a természetes reakcióként fényre összeszűkülő pupilla csökkentené a kitettséget. Szóval erre nagyon kell figyelni.

Én nem mertem száras napszemüt venni, mert félek, hogy beleszúrna vele a saját szemébe, amennyire mostanában mindent pakolászik az arca körül, így olyat vettünk, aminek tépőzáras gumi pántja van. Persze ez a megoldás sem tökéletes, ugyanaz a baj vele, mint a sapkával, hogy babakocsiban amikor leteszi a fejét hátra és úgy forgatja, akkor a sapka, szemüveg marad, csak a feje forog, így hamar leküzdi magáról. Viszont hordozóban nagyon beválik, ott tökéletesen működik a dolog.
Eleinte kicsit küzdött ellene, de úgy csinálom, hogy mielőtt kilépünk a házból felveszem az én napszemüvegemet, és úgy adom rá az övét, így elfogadja, és nem próbálja meg letépni a fejéről, hanem simán elviseli.

Mi ilyet vettünk, ez 0-2 éves gyereknek való, következő méret majd 2 éves kor felett jön, így nincs túlskálázva a dolog.



2014. június 10., kedd

Cumi

Macó cumizik. Persze lehet azon vitatkozni, hogy ez jó vagy rossz.. neki kell, így tudja megnyugtatni magát (meg az ujjszopással). Napközben keveset cumizik, főleg elalváshoz igényli, és szerencsére amint rendesen elaludt, ki is köpi, és ha kell további nyugtatás megébredéskor, az ujját használja.
De elkalandoztam.. 

Szóval cumi: új trükköt gyakorol mostanában. A karikájánál fogva kiveszi a cumit a szájából, és megpróbálja visszatenni. Általában persze nem sikerül, de volt már, hogy igen. Állatira koncentrál, az erőfeszítés kiül az arcára, és nagyon kitartó :-) Viszont ez tovább nehezíti a mostanában amúgyis nehézkes esti altatást, mert mire sikerül végre nagyjából nyugodt, egy helyben fekvő állapotba hozni, akkor kezdi a cumi ki-be pakolászást, és ezt megint 10-15 percig képes csinálni, és ha nem kapja vissza a cumit, amikor nem sikerül pár nekifutásra visszatennie a szájába, vagy nem engedjük kivenni, akkor nagyon nagy dühöngés következik, ami után persze újra nyugtatás, és kezdjük elölről. Szóval egyre melósabb az altatás, de a gyerek páratlanul, zabálnivalóan édes.

2014. június 9., hétfő

Kis ember

Annyira gyorsan nő és változik.. teljesen le vagyok nyűgözve. 
Nemrég még csak egy kis visító, tehetetlen csomag volt, mostanra meg már kész kis ember. Nyílik a tudata, okosodik, ügyesedik napról napra, és szemmel láthatóan alakul a személyisége, van saját akarata (de még milyen!).
Minden érdekli, mindent szemmel tart, mindent látnia kell. Nemrég egy baráti pár járt nálunk vendégségben, pár órát beszélgettünk, és Macit odaültettem magunkhoz a kanapé mellé a kis székében. Úgy nézett épp mindig arra, aki beszélt, mintha ő is értené, követné a beszélgetést. Sőt, néha még bele is szólt :)
Nagyon jó látni, milyen kis tudatossá kezd válni, mennyire kisfiú már, és már rég nem kisbaba.

2014. június 8., vasárnap

Munkakezdés - lehetőségek

Ahogy említettem tehát, a szüleim mára nyugdíjasok, közel laknak, van idejük, imádják Macót és akár minden nap is itt vannak nálunk most is. 
Szerencsére a munkám itthonról végezhető, tehát még csak el sem kell majd mennem, csak néha bemenni az irodába megmutatni az arcomat, hogy nehogy elfelejtsenek (a magyar irodához különben semmi közöm szervezetileg, csak ők adnak helyet, ahol dolgozhatok, amikor bemegyek véletlenül, meg náluk van telepresence room, amit néha használok). 
A feladat tehát, hogy kb 6 hét alatt olyan szintet tudjunk elérni, hogy megoldható legyen az itthonról dolgozásom. 

Ez elsősorban azt jelenti, hogy éjjel nagyjából tudjunk aludni, mert kialvatlanul használhatatlan vagyok szellemileg. Ez ügyben keveset tudok tenni. Szerencsére úgy tűnik, Macó jól alszik, ha nem fáj semmije, se a hasa, se a foga, így reméljük a legjobbakat.

Másodsorban pedig azt, hogy kialakítsunk egy olyan rendszert, ami mindenki számára élhető - Macónak, nekem, Anyuéknak. 
Egyrészt Macónak meg kell maradnia Anyuval. Etetni tudom majd továbbra is én, hiszen itt leszek, de a nap közbeni játszás és altatás átkerülne Anyuhoz. Ezért most ezen dolgozunk. 
Másrészt nem várhatom el a szüleimtől, hogy heti 5 napot itt töltsenek, ezért szükség lenne az Anyósom segítségére is, aki sajnos nem túl kooperatív, nem látom reálisnak, hogy hajlandó lenne munden héten 1-2szer elzarándokolni ide a messzi második kerületbe (újpestről). Ha viszont nekem kell hozzá vinni a gyereket, az sokat bonyolít a dolgokon. Nyilván a gyereknek nagy változás, ha nem a megszokott emberekkel nem a megszokott környezetében van, nem tudom, ezt hogy viselné. Ráadásul akkor anyósomnál ki kellene alakítani egy gyerekszobát, bútorokat venni, stb. Ráadásul ha nekem kell hozzá vinni Macót, nem fogok tudni napközben szoptatni. Ez heti egyszer áthidalható lefejt tej odavitelével és napközbeni fejéssel, de az mégsem ugyanaz.
Ha viszont anyósomra nem számíthatunk (ami hatalmas kérdőjel), akkor bébiszitter kell, ami szintén nem könnyű. Ráadásul mivel G most be van feszülve az anyjával kapcsolatban, még csak oda sem jutunk el, hogy elkezdjünk beszélni róla, és tisztázni, hogy mire számíthatunk. Pedig ezt szeretném mihamarabb megejteni, ez kicsit enyhítene a stresszérzetemen.

A TGyÁS júli 14.-ével jár le. Még van idén 32 nap szabim, a HR üt úgyis, hogy ebből jelentős mennyiséget ki kellene vennem mielőtt ténylegesen elkezdek újra dolgozni, hogy ne maradjon meg túl sok szabadságom év végén, így a maradék 6 hétre még rá tudok dobni 3 vagy 4 hetet, azaz elhasználni 15 vagy 20 nap szabit, és csak utána tényleg elkezdeni dolgozni. Ez még ad egy kis haladékot, de határozottan el kell kezdeni foglalkozni a dologgal, a szervezéssel. 
És nem stresszelni magam. Ez az első számú feladat.

2014. június 7., szombat

Minek szül az ilyen

Tudom. Sokan nem értenek egyet velem, és igen, egy elkényeztetett, önző, karrierista kis p*** vagyok, stb. Ez van.

De némi önvizsgálat után rájöttem, mitől vagyok ennyire befeszülve. Két okot találtam.

  1. A kontrollmániám. Nagy teherbírású, jó stressztűrő képességű ember vagyok, pont ezért döbbentem meg magamon, mennyire kiakaszt mostanában minden. G világított rá, hogy igen, nagy a teherbírásom és a stressztűrő képességem, amennyiben arról van szó, hogy TENNEM kell valamit: megoldanom, megtanulnom, elvégeznem, lefutnom, kitalálnom, megszerveznem, stb. Olyan dolgokkal kapcsolatban, ami rajtam áll (legalább részben), és döntés (és kitartás, néha ész) kérdése, hogy megcsinálom. Itt viszont nem erről van szó. A stresszt csupa olyan faktor okozza, amire az ég egy adta világon semmi hatásom nincs, és szinte semmit nem tudok tenni a dolgok javulása érdekében. És ez kiborít. Valószínűleg jobban viselném, ha laid-back típusú ember lennék. A folyamatos kutatás, megoldáskeresés legalább segít azt az illúziót fenntartani, hogy teszek, tehetek valamit, de végül igen kevéssé járul hozzá a dolgok javulásához. Egyszerűen csak el kell fogadnom, hogy ez van, nem mindent tudok megoldani, van, amit egyszerűen ki kell várni, amíg elmúlik (pl hasfájás, ahol végül semmi nem használt, és most ugyanez van a fogzással, nagyjából). Kész. De ez nekem baromira nehezemre esik, és átlagon felüli feszültségeket kreál bennem.
     
  2. Time pressure. Igenis sajnos idő nyomás alatt állok, és ezt nagyon érzem, és ez még inkább fokozza a fentiekből adódó feszültségemet. Kevesebb, mint 6 hét múlva lejár a TGyÁS, és el kell kezdenem újra dolgozni. A "kell" persze relatív. Nyilván senki nem kényszerít, és anyagilag sem vagyunk rászorulva. Viszont ha nem megyek vissza, betöltik a pozíciómat. Nem rúg ki a Cég, nyilván, de betöltik a helyemet, és amikor visszamegyek, a Cégen belül majd új helyet kell találnom. A jelenlegihez hasonló hely pedig gyakorlatilag elérhetetlen magyarországról. Ez egy hatalmas amerikai multi, több tízezer embert foglalkoztat magyarországon, és több százezret világszerte. Ahhoz, hogy a mostani helyemet megkaptam, hatalmas véletlenek (és rengeteg munka) járult hozzá. Rengeteget dolgoztam érte, de ennél még sokkal nagyobb szerencsém volt, épp jókor voltam a jó helyen. Ilyen globális vezetői poziban a sok tízezer alkalmazott közül talán 3-4-5 ember van még magyarországról, mind pasi, és mind sokkal idősebb nálam. Igazából már az is csoda, hogy ilyen pozit európaival töltenek be (mert amerikaikat (is) kell irányítani), a magyar pedig csoda a négyzeten. Szerencsére a főnökömet totál nem érdekli, ki honnan származik, lényeg, hogy jó legyen, és jól tudjon vele együtt dolgozni (pedig amerikai, de kivételesen széles látókörű). Ezért kaphattam meg az állást. Valószínűleg soha többet nem lesz ilyen lehetőségem, hiszen még a német és a francia kollégák is ámuldoznak, nem egy szóvá is tette már, hogy ne vegyem már rossz néven, de magyarként hogy a csodába tudtam ilyen poziba jutni. Szóval ilyen lehetőségem soha többet nem lesz. Ha ezt elengedem, 10 évet lépek vissza, és kezdhetem megint valahol valami kis magyarországi vezetői pozival, ha egyáltalán, és tekereghetek felfelé újra a ranglétrán előbb kelet európai, majd európai vezetői helyekre. Ha lesz lehetőség. De lehet, hogy nem is lesz. Addigra tovább haladnak azok, akik engem ma ismernek, és tudják, mit tudok, mire vagyok képes. Jön egy új garnitúra vezető, hiszen az ilyen cégeknél másfél-2 évente haladnak tovább az emberek, és az új ember már csak egy magyar (hol a francban van az a magyarország?!) nőt fog látni, aki ráadásul gyerekkel van nehezítve, jó lesz neki valami kisebb állás. Igen, karrierista vagyok. Mert VAN KARRIEREM. Mert 10 évet tettem bele ennél a cégnél, hogy ezt elérjem, és egész életemben tanultam, hogy vigyem valamire. Nem vagyok hajlandó visszamenni a középszintre. És BIZTOS vagyok benne, hogy NEM LESZ még egy ilyen lehetőségem, mint amit ezzel a pozival tavaly kaptam, mert 100+ országban állnak sorba a jó képességű emberek az ilyen helyekért, és akkor azért pont én kaptam meg, mert jó időben voltam a jó helyen. Ez egy once in a lifetime opportunity.
    A karrierem nyilván nem fontosabb, mint a gyerekem. De nem is áldozhatom fel a gyerekért, mert akkor előbb-utóbb a szemére hánynám, ha nem is tudatosan, és nem is explicit szavakkal, de ott lenne bennem a megbánás, a sajnálat, a mi-lett-volna-ha érzés. És ez egész életemben követne, megkeserítene. Az pedig senkinek nem jó. Se nekem, se a gyereknek.
    Amikor mi kicsik voltunk, Apum munkájából adódóan nyugatra költöztünk (a mennyire speciális lehetőség volt-hoz csak annyit, hogy itt a 80-as évek elejéről beszélünk.. világútlevél, ilyenek..). Anyukámnak (is) akkorra már komoly karrierje volt, de a külföld akkora lehetőség volt, hogy bevállalta a költözést. És mivel ez a 80-as évek, ő ott nem vállalhatott munkát, így otthon ülő anyuka lett. Várt minket haza a suliból, segített a házikkal, főzött, stb. Fura volt, nálunk ilyen sose volt korábban, a mi családunk mindig másként működött. Mégsem voltunk teljesen boldogok mi gyerekek, hogy végre mienk az Anyu, mert ugyan akkor még nem tudtam, mit éreztem rajta, de később rájöttem, hogy a rejtett feszültséget és megbánást, hogy ott kellett hagyni a karrierjét. Öt év után tértünk vissza, és Anyu véres verejtékkel fel tudott építeni magának egy második karriert, de ez a kihagyás mindig ott volt, emiatt mindig hátrébbról indult, ez örökre tüske maradt a lelkében és hátrány a munkában. Soha nem mondta nekünk, hogy miattunk, és mi lett volna, ha nem így tesz, de érezni mindig lehetett. A gyerekek nagyon érzékenyek, és megérzik, ha az anyjuk elégedetlen, vagy boldogtalan a sorsával. Akkor Anyum nem nagyon tehetett mást. Vagy Apumnak kellett volna lemondani egy lehetőségről, ami őt keserítette volna meg, és ami végül a családunknak kimondhatatlan mértékben megérte (anyagilag, szellemileg, kapcsolatilag, nyelvtudásilag, önállóságilag, minden tekintetben), vagy szétszakadt volna a család. Neki nem volt igazi választási lehetősége. Nekem viszont szerencsére van. 

Félreértés ne essék, nem gondolom azt, hogy az anyaság nem munka (sőt), és semmi esetre sem nézem le vagy ítélem el a főállású anyákat. Ha most más helyzetben lennék, szívesebben maradnék én is még itthon Macóval, hogy többet tudjak vele lenni. De úgy érzem, magamnak és ezzel neki is rosszat teszek azzal, ha lemondok arról a lehetőségről, amiért azóta dolgoztam, és amire azóta vártam, amióta a Céghez jöttem. 10 éve.

2014. június 6., péntek

Pancsolás

A fürdés eddig relatív nyugalomban telt. Nagyjából elviselte, nem volt se sírás, se örömködés, csak komoly arcú figyelése a történéseknek.
Pár hete kezdett el már vigyorogni és dumálgatni fürdés közben, meg nézegetni, fogdosni a kukiját, lábát, meg amit ért, és közben rendületlenül gőgicsélt.
Az elmúlt héten ehhez hozzájött némi rugdosás a vízben, amit felháborodott magyarázás követett, ha rá is fröcskölt a (z általa rugdosott) vízből.
Időközben azonban azt hiszem, hogy rájött, hogy vicces a pocsálás, és már úgy tűnik, szándékosan rúgja meg csapkodja a vizet, és nagyokat sikongat meg nevet hozzá. Borzasztó cuki.. lassan fürdőruhában kell fürdetni, mert tegnap is csavarni lehetett a vizet a gatyámból, mire végeztünk :)

2014. június 5., csütörtök

Addikció

Ülök a gyerekkel a kezemben. Alszik. Már rég le kellett volna tennem. De nem tudom. Annyira édes, cukorfalat és imádnivaló, hogy legszívesebben csak magamhoz ölelve tartanám mindig, szagolgatnál és puszilgatnám a fejét, simogatnám a kis sonkáit. Pedig már az se jó, hogy napközben kézben altatom. Már erről is le kéne szokni. De nehéz, hiszen még letenni sem akarom. Remek kifogás, hogy felébredne, még várok egy kicsit... így kattognak tova a fél órák. Most rontom el szegényt, aztán majd panaszkodok.. több önfegyelem kéne, az hiszem. De a hormonok uralkodnak.. kifogás ez is, tudom. De hát jó, imádok így ücsörögni és nézni, ahogy alszik.

2014. június 4., szerda

Mi legyen a fogzással, ja, meg oltás

Még mindig tart.
Azt, hogy ez tényleg fogzás (ha még nekem nem tűnt volna fel), mind a gyógytornász, mind a gyerekorvos megerősítette. Szegény Macónak duzzadt az ínye, de fog egyelőre nem látható, így alig hiszem, hogy ebből a napokban fog fog keletkezni. Kérdeztem a gyerekorvost (az új egy pasi), hogy mit adhatok neki, adhatok-e Panadolt vagy Nurofent. Ő nem javasolja, ez egy természetes élettani folyamat, mindenki átesik rajta, túl lehet élni. Ha akarok adni valamit, használjak Dentinox-ot (lidokainos), vagy ír fel egy saját verziójú ecsetelőt. Ezek meddig hatnak? Kb 30 percet, az elalvást segítik. Oké, de a fő gondom jelenleg, hogy óránként felébred, mert fáj neki. Hát ez van, élettani.
Anyukád élettani, de komolyan. Az is élettani, hogy mind a gyereknek, mind nekem szükségünk van legalább valamennyi alvásra, neki se jó, ha nem tud egyben pár órát aludni (rólam ne is beszéljünk), meg szerintem az is természetes, hogy nem akarom hagyni szenvedni, ha lehet ellene tenni.
Az Osanittal, amit rengetegen dicsérnek, ugye úgy jártunk, hogy ahol van (Széna tér), ott csak orvosi papírra adnák oda, ahol meg nem kérnek orvosi papírt, ott nincs, és csak 1 hónapra tudnak rendelni. Mert hogy ez egy magyarországon nem törzskönyvezett homeo-s cucc, amit Ausztriában árulnak (csak gyógyszertárban, de nem vényköteles), és onnan hozzák be. Erről is kérdeztem a  dokit, amikor itt járt. Még sosem hallott róla, felhívta a gyógyszertárát, ott sem hallottak róla, de látva a szomorú arcomat felhívta a Széna térieket is, és megkérdezte, hogy WTF. Elmondták, hogy nem formális vény kell, hanem pár sor az orvostól, pecséttel, hogy védjék magukat, mert ugye ez magyarországon nem törzskönyvezett cucc. A doki még kérdezősködött az összetétel meg a származási forrás felől, majd nagy fejcsóválva, kicsit kelletlenül írt nekem egy papírt, hogy kéri a gyógyszertárat, hogy adjanak nekem Osanit-ot. És ugyanazzal a lendülettel aláíratott velem egy papírt, hogy az ő javallata ellenére, saját felelősségemre váltom ki és adom a gyereknek a cuccot. Szóval mindenki védi magát.
A papírral Apum lement a gyógyszertárba, ahol épp egy másik gyógyszerész volt, nem a vénymániás, így simán papír nélkül is eladták neki az Osanitot. Szóval megmaradt a "vény"-ünk, ha kellene még egy dobozzal.

Ja, és mellékesen szegény Macó megkapta a következő kör oltását, a 2 kötelezőt, a két lábába, meg a Rotarix cseppeket. A doki kért egy kanalat, hogy ha kiköpné a cseppeket, vissza tudja lapátolni a szájába, mert a cseppeket egy üvegampullaszerűségből kell a gyereknek kiszívnia. Mondanom sem kell, hogy Macó úgy vetette rá magát, minta egy hete éheztetnénk és szomjaztatnánk, és egy csepp nem sok, annyit nem köpött ki.. :)

Az oltásoknál volt egy kis sírás, meg utána még elég sokáig panaszkodott szegényke, azt hiszem, az egyik eléggé csíphette :(
Bár a doki nem mondta, meg mostanában nem mondják, hogy adjunk preventíve láz és fájdalomcsillapítót a gyereknek oltás után, szegény annyira fájlalta a lábát, hogy nem volt szívem hagyni, kombinálva a fogfájással meg aztán pláne, így kapott egy kis adag Panadolt lefekvéskor. Békésen végig is aludta az éjszakát, és másnapra már nyoma nem volt az oltásos hangulatnak vagy a lábfájásnak, és szerencsére láza sem lett.

A mit kezdjünk a fogfájással az alábbi lehetőségek körvonalazódnak (köszönet a kommentelőknek! :) ):

Dologel
"A Dologel egy természetes hatóanyag alapú fogínygél a csecsemőkori- és kisgyermekkori fogzás okozta tünetek, valamint ínygyulladás és ínyfájdalmak enyhítésére."

Naponta akárhányszor lehet használni, de sokat nem ér, a saját ínyemen kipróbálva semmit nem éreztem. Viszont viccesen édes íze van, a gyerek vigyorog, amikor a szájába kenem, néha kicsit meg is nyugszik, így talán valami picit használ neki.





Gengigel Baby
"A Gengigel Baby gél hialuronsav alapú készítmény csecsemőknek és gyermekeknek 6 éves korig.
A csecsemőknél az ínygyulladást és az ezzel járó kellemetlenséget az első tejfogak kibújása okozza. Amikor a tejfogak kibújnak, a gingivális szövetet megsértik, az íny begyullad, mindezt pedig jelentősebb nyáladzás és fájdalmas duzzadt íny követi. A csecsemő sokszor sír, időnként pedig hőemelkedés is jelentkezhet.
A gélt naponta többször (3 - 5 alkalommal) egyenletesen vigyük fel és tiszta ujjakkal lágyan masszírozzuk be a kezelni kívánt felületbe. A gél használata addig javasolt, amig nem múlnak el a tünetek."
Bár ez anyatej ízű, nem látom, hogy Macónál bármit csinálna. Azért napi 1-2-szer bekenem az ínyét, ártani nem árthat alapon, hátha van mit gyógyítani rajta.
Dentinox
"A Dentinox fogzáskönnyítő csecsemőknek és gyermekeknek
A gyulladáscsökkentő kamillakivonat mellett helyi érzéstelenítő hatóanyagokat is tartalmaz a babáknak megfelelő adagban. Így nem szenvednek a bébik, amikor az első fogacskák meglátják a napvilágot. Az aggódó szülők pedig megkímélik az idegeiket.
Javallat: Csecsemőknek a fogzás, gyermekeknek a fogszabályozó készülék alkalmazásának ideje alatt, a fogínygyulladás és a fájdalom kezelésére.
Egyéb fontos információ: A gél 3-4 hónapos kor alatt nem alkalmazható. Lidokainra, vagy hasonló helyi érzéstelenítőre érzékenyeknél nem alkalmazható. Cukormentes, fogbarát készítmény."
Szóval ez a lidokainos cucc. Ez jó, még az én ínyemet is zsibbasztja, síró Macónak felkenve pár másodperc alatt abbahagyja a sírást. Viszont sajnos csak napi 3-szor lehet alkalmazni, így ezt az éjszakákra tartalékoljuk.

Panadol (Paracetamol) / Nurofen (Ibuprofen) szirup
általános fájdalomcsillapítók, a Panadolt kaptuk a 2. oltás után, 3 hónapos korában. A Panadoltól jól végigaludta az éjszakát fogfájás ide, oltás oda, szóval tuti hat.
Nurofent még nem próbáltuk, és kicsit tartok is tőle, mert bár a dobozra az van írva, hogy 3 hónapos kortól, itt azt olvastam, hogy a paracetamol készítményeket 3 hós, az ibuprofeneket viszont csak 6 hós kortól javasolt használni. A Nurofen előnye viszont, hogy míg a Paracetamol 4-6 órát, az Ibuprofen 6-8 órát hat.
További hátulütő viszont, hogy tartósan (értsd: akár egy hétig minden nap) nem használható, mert károsíthatja a májat. Azaz ezeket csak alkalomszerűen lehet alkalmazni.

Nurofen kúp
Ezt még nem próbáltuk, de ki fogom - előnye a sziruphoz képest, hogy másként szívódik fel, és elkerüli a májat, azaz kevésbé terheli a szervezetet.

Esetleg meg lehet kérdezni a gyerekorvost, javasolja-s, és felír-e Cataflam cseppeket..


És amikor már semmi nem segít, jöjjön a homeopátia..

Osanit
A homeo-s cuccokkal való eddigi tapasztalataimmal ellentétben ez egy teljesen korrektül lecsomagolt cucc, még betegtájékoztató is van hozzá, rendesen osztrák engedélyezési számmal, stb. Szóval nem az a nondescript homeos kiszerelés, amiket eddig láttam.
Német nyelvű honlap itt. Magyar infok például itt.

"Fogzási problémák esetén javasolt kisbabáknál. Csökkenti a feszült érzést, a fájdalmat, lázat, hasmenést, alvási zavarokat.
Adagolása: minden fél órában nyolc golyócska adható a fogzási időszakban lévő gyerekeknek. Ha a fájdalmak kimondottan erősek, akkor a szer gyakrabban is használható, és minden negyed órában adható az előbbi mennyiség. Ha a fájdalom csökken, akkor ezzel arányosan csökkenthető az adagolás.

100 g golyócska összetevöje:

Xylit hipromellozzal, Magnesium phosphoricum C6, 8g Calcium carbonicum 'Hahnemanni' C8, 8g Ferrum phosphoricum C8, 8g Chamomilla D6, 38g Calcium phosphoricum D12, 38g"

A golyócskák nagyon picik, és bár eleinte aggódtam, nehogy félre nyelje, főleg a nyelvvel kilökdösés ellen küzdünk, örökké vissza kell tömködni a szájába.  A golyócskák hamar oldódnak, de azért ez nálunk egyelőre 2személyes feladat: G függőlegesben tartja, amíg beadom a golyókat és ellenőrzöm, hogy mindet lenyelte-e / elolvadt-e, mielőtt lefektetjük.

Viburcol kúp
Ezt se próbáltuk még, de ha nem javul a helyzet, lehet, hogy ki fogjuk.
"A Viburcol® végbélkúp homeopátiás kombinációs gyógyszerkészítmény, elsősorban csecsemők és kisgyermekek részére. A Viburcol® segíthet a nyugtalan, sírós állapotok (pl. fogzás idején) megszüntetésében, továbbá az enyhe fertőzések tüneti kezelésében is, mint pl. a megfázás tünetei, hasi görcsök."


Egyelőre itt tartunk.
Gondosan átolvastam az Osanit betegtájékoztatóját (auf Deutsch), mert a valódi gyógyszereket nem adhatom neki minden este, a gélek meg nem használnak, így maradt az Osanit. Más homeos cuccoknál rémlett, hogy előtte/utána nem szabad se enni, se inni, de ennek ilyesmit nem említenek a mellékletében, és mivel német kultúrkör, ha ez fontos lenne, egészen biztosan beleírták volna.

Első nap 1 adaggal próbálkoztunk, de nem sokat segített, így most az megy, hogy kap egy kört esti szopi előtt, majd egy második kört szopi után, lefekvéshez Dentinoxot az ínyére, mert még így is nyűgös a lefekvés, de eddig nagyjábol 4-5-6ig azért az Osanittal nyugi van. Nyugodtan eszik 11kor és vissza is alszik (legtöbbször), majd hajnalban felsír, ilyenkor kap még egy kör Dentinoxot, amitől szinte azonnal megnyugszik és visszaalszik. Így a Dentinox adagolási maximumát sem lépjük túl, és valamennyi pihenés is jut. Remélem ez beválik majd a továbbiakban is, és valamennyi alvás jut mindenkinek.
Az a fog meg jöjjön már, vagy nyugodjon már meg.. szegény nap közben is fel-felsír, de ilyenkor szoptatom, hurcolászom, meg marad a Dologel, így nagyjából okék a nappalok.

Kiskorúak védelme meg ilyenek

Lánybúcsúra készülünk a hétvégén, egy nagyon régi, jó barátnőmnek kötik be a fejét nem sokára.
Az előkészületekhez kell egy szivar. Mivel én hordozóval sétálok, szépen elballagtam a közeli mini pláza oldalában működő dohányboltba, nem vészes távolság, hogy beszerezzem ezt a kelléket. És nem engedtek be. Mert a gyerek a hasamon 18 év alatti.
Mióta lépre csalták őket idősnek látszó de 18 év alatti próbavásárlókkal, mindentől paráznak, és még csak be se léphettem a boltba. Mindez a fiatalkorúak védelmének jegyében, természetesen. Mert ha babakocsival lettem volna, a gyerekre kisebb veszélyt jelentene szerintük, ha kint hagyom felügyelet nélkül a bolt előtt, mint ha betolom a boltba. A hordozó meg amugyis értelmezhetetlen, gondolom az utcán a földön kellett volna hagynom a gyerekemet..
Szerencsére épp volt bent egy fiatalember, aki megvette nekem a szükséges szivart.
Olyan jó, hogy így vigyáz a törvényhozó a gyerekemre, nagyobb boldog vagyok.

2014. június 3., kedd

Okulás 2

Akkor szokás szerint mindenre és az ellentétére is van tudományos bizonyíték.
Cumi lenyalás témában úgy tűnik, a fogorvosok ellenzik, mert a fogszuvasodást elősegítő bacikat adhat át a szülő a gyerekének, ekcéma és allergia elkerülés szempontjából viszont meg pont, hogy kívánatos.
Akkor én viszont maradok az eddigi gyakorlatnál (de csak én nyalom le, még Apa se). Egyrészt, mert lusta vagyok. Na jó, nem, de nyilván kényelmesebb így. Másrészt meg, és persze ez a fő ok, én immunban elég jó vagyok. Nagyon-nagyon ritkán vagyok beteg, nem is emlékszem, mikor voltam utoljára még akár náthás is (ha viszont beteg vagyok, akkor lehetőleg valami szokatlannal, mint Pfeiffer kór vagy ilyesmi, ne má' valami olyan snassz dologgal essek ágynak, mint a nátha), nekem 'standard' dolgaim se szoktak lenni, pl ami bacit szülés előtt néztek, szinte mindenkinek van és akkor kell penicillin hüvelyi szülésnél, nekem az se volt. Sőt, valahogy 'gyógyítom' a herpeszt.. G elég herpeszes volt, amikor megismerkedtünk, relatív gyakran volt neki. Nem csak, hogy nem kaptam el, pedig nem vigyázok különösebben, csak amikor épp aktívan kijön neki, de ahogy az együtt éléssel elkezdtek összehangolódni a baci kultúráink, neki egyre ritkábban jön ki. Most már legalább fél éve nem volt, de lehet, hogy egy éve. Különben ugyanez a folyamat a szüleimnél is lejátszódott. Anyum herpeszes (volt), Apum soha, de én már soha nem láttam Anyun herpeszt, amióta az eszemet tudom, nem jött ki neki többet, Apa bacijai elkergették, vagy legalábbis kontroll alatt tartják a vírust és gátolják a kitörést. Tök érdekes.
Szóval mivel én meg vagyok győződve arról, hogy nekem elég jó az immunrendszerem, nem baj, ha ezt a gyerek is megkapja. A fogaira meg majd figyelünk (a fogaim is jók, 17 éves korom óta nem volt velük semmi, pedig (vagy épp ezért) 6 havonta jártok fogorvoshoz.)

2014. június 2., hétfő

Okulás

Megint tanultam valamit.. Cumit többet nem nyalom le.
Jellemző, ha egyszer valamiben lazának hiszem magam, az kapásból tök hülyeség. Szóval nem megy nekem ez a lazaság, inkább nem erőltetem. Én jobban működök, ha hagyom érvényesülni az OCD-met :-)

Higiénia+

Amikor valamiért szóba került a vasalás többgyerekes ismerőssel beszélgetve (apuka része a párnak), a srác kiröhögött és azt mondta, tipikus EGySz, azaz Első Gyerek Szindróma. Mármint a vasalás.
Azóta azon gondolkozom, meddig kell / érdemes fenntartani a higiénia+ folyamatokat, úgy mint a gyerek ruháinak külön mosás, minden darab vasalása, mosogatás baba mosogatószerrel, mindenfelé edény és eszköz sterilizálása?
Cumi és rágóka kérdésben már sokat lazultam, ha otthon leesik, nem rohanók azonnal fertőtleníteni, csak megnyalom és adom is vissza. De mivel ezek örökké a szájában vannak, heti egy sterilizáláson azért így is rutinszerűen átesnek. Viszont a cumisüveg (napi 2: egy a napközben iszogatott víznek, egy meg a G által intézett éjjeli etetésnek) minden használat után mennek a sterilizálóba.
Rutinos Anyukák, Ti mit meddig csináltatok?

2014. június 1., vasárnap

Nem kegyesek...

... az égiek. Május persze április, csak már magam mellett állok megint. Szóval április 21 óta, amikor Macó először aludt több, mint 3 órát egyben, konkrétan 11 jó éjszakánk volt, amikor 5+ órát aludt egyhuzamban éjjel. Na persze a 11 nap nem egymás után, de ez is valami. Aztán jött a mozgásfejlődésből adódó izgalom, amikor éjjel kellett gyakorolni az egyik irányba oldalt és vissza fordulást, ami már megy, illetve küzdeni és frusztrálni magát a másik oldali próbálkozásokkal, ami nem megy. Ez észrevétlen ment át valami elő-fogzós szenvedésbe. Igazi fogzásnak még nem nevezném, még semmi keményet nem érzek az ínye alatt, de szenved, nyűgös, kvázi könyékig tolja a kezét a szájába, és amikor nem, akkor is az ujjaival matatja az ínyét, nyáladzik, sokat kakil, fogdossa a fülét meg az arcát, mindig ugyanazon az oldalon, imádja amikor az ínyét tapizom, masszírozom. És megnyugszik a dologeltől.
Mióta ez megy, még kevesebbet alszunk, mint a hajnali szenvedős időben. Akkor legalább nagyjából 3ig tudtunk aludni. Most már ez se. Max 2 órát alszik egy huzamban, akár éjjel, akár nappal. Gondolom hiába altatjuk el, amint feljön a mély alvásból, megérzi a fájdalmat, és errorba megy át. Múlt éjjel letettük 8kor. Kelt 9-kor, fél10 ig üvöltő hiszti, aludt h10től majdnem 11 ig. 11kor evett, n1re sikerült elaltatni, 1.30kor kelt, vissza tudtam altatni 2re aludt h4ig (hurrá!), 4től 5ig megint aludt, és 5 kor már nem tudtam visszaaltatni, 6kor feladtam és felkeltünk. Persze az, hogy ő alszik 1-2 órát, az nem jelenti azt, hogy én is. Amikor végre elalszik, ülök még 20-30 percet mellette, amíg meggyőződök róla, hogy elaludt, nem fog felugrani a padló nyikkanására, amikor felállok és elindulok vissza az ágyam felé. Ez megy most, 5.éjszaka sorban egymás után. Fél6 kor már sírtam, potyogtak a könnyeim a fejére.. mert persze sehogy se jó, csak kézben (majdnem 7 és fél kilo már..), sétálva. Ha leülök, sír, ha megállok, sír. Ha sétálunk, bujik hozzám és piheg. Jó esetben alszik is egy kicsit. Remélem hamar kijön az a fog, mert ezt nem fogjuk sokáig bírni. Nekem nagyon inognak az idegeim, szédelgek a fáradtságtól, G szegény picit többet tud aludni, akár 5-6 órát is, de ő dolgozik, gondolkoznia kell, meg hát pasi is.. szegény napok óta fejfájós, már úgy ébred, úgy fekszik :-(