2014. június 12., csütörtök

Cukor

Annyira jó látni, mennyire örül nekem, amikor meglát :)
Reggel vidáman ébred, a babamonitoron hallgatom egy darabig a gőgicsélését, amit ilyenkor magában folytat, én ekkor még relaxálok az ágyban, ébredezek, rákészülök a napra. Aztán amikor elunja magát, elkezdenek panaszkodó hangok keveredni az egyszemélyes dumapartiba, felkelek és bemegyek hozzá. Azt az önfeledt, őszinte örömöt, ami kiül az arcára, amikor meglát, egyszerűen nem lehet leírni. Hatalmas mosoly, visongás, boldog kalimpálás. Imádnivaló.
És napközben hasonlóan, amikor egy kicsit nem lát, és utána újra előkerülök, úgy tud örülni, mintha évekig nem látott volna :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése