2014. június 8., vasárnap

Munkakezdés - lehetőségek

Ahogy említettem tehát, a szüleim mára nyugdíjasok, közel laknak, van idejük, imádják Macót és akár minden nap is itt vannak nálunk most is. 
Szerencsére a munkám itthonról végezhető, tehát még csak el sem kell majd mennem, csak néha bemenni az irodába megmutatni az arcomat, hogy nehogy elfelejtsenek (a magyar irodához különben semmi közöm szervezetileg, csak ők adnak helyet, ahol dolgozhatok, amikor bemegyek véletlenül, meg náluk van telepresence room, amit néha használok). 
A feladat tehát, hogy kb 6 hét alatt olyan szintet tudjunk elérni, hogy megoldható legyen az itthonról dolgozásom. 

Ez elsősorban azt jelenti, hogy éjjel nagyjából tudjunk aludni, mert kialvatlanul használhatatlan vagyok szellemileg. Ez ügyben keveset tudok tenni. Szerencsére úgy tűnik, Macó jól alszik, ha nem fáj semmije, se a hasa, se a foga, így reméljük a legjobbakat.

Másodsorban pedig azt, hogy kialakítsunk egy olyan rendszert, ami mindenki számára élhető - Macónak, nekem, Anyuéknak. 
Egyrészt Macónak meg kell maradnia Anyuval. Etetni tudom majd továbbra is én, hiszen itt leszek, de a nap közbeni játszás és altatás átkerülne Anyuhoz. Ezért most ezen dolgozunk. 
Másrészt nem várhatom el a szüleimtől, hogy heti 5 napot itt töltsenek, ezért szükség lenne az Anyósom segítségére is, aki sajnos nem túl kooperatív, nem látom reálisnak, hogy hajlandó lenne munden héten 1-2szer elzarándokolni ide a messzi második kerületbe (újpestről). Ha viszont nekem kell hozzá vinni a gyereket, az sokat bonyolít a dolgokon. Nyilván a gyereknek nagy változás, ha nem a megszokott emberekkel nem a megszokott környezetében van, nem tudom, ezt hogy viselné. Ráadásul akkor anyósomnál ki kellene alakítani egy gyerekszobát, bútorokat venni, stb. Ráadásul ha nekem kell hozzá vinni Macót, nem fogok tudni napközben szoptatni. Ez heti egyszer áthidalható lefejt tej odavitelével és napközbeni fejéssel, de az mégsem ugyanaz.
Ha viszont anyósomra nem számíthatunk (ami hatalmas kérdőjel), akkor bébiszitter kell, ami szintén nem könnyű. Ráadásul mivel G most be van feszülve az anyjával kapcsolatban, még csak oda sem jutunk el, hogy elkezdjünk beszélni róla, és tisztázni, hogy mire számíthatunk. Pedig ezt szeretném mihamarabb megejteni, ez kicsit enyhítene a stresszérzetemen.

A TGyÁS júli 14.-ével jár le. Még van idén 32 nap szabim, a HR üt úgyis, hogy ebből jelentős mennyiséget ki kellene vennem mielőtt ténylegesen elkezdek újra dolgozni, hogy ne maradjon meg túl sok szabadságom év végén, így a maradék 6 hétre még rá tudok dobni 3 vagy 4 hetet, azaz elhasználni 15 vagy 20 nap szabit, és csak utána tényleg elkezdeni dolgozni. Ez még ad egy kis haladékot, de határozottan el kell kezdeni foglalkozni a dologgal, a szervezéssel. 
És nem stresszelni magam. Ez az első számú feladat.

26 megjegyzés:

  1. A bébiszitterrel mi a baj? Szerintem az nagyon jó megoldás lehet, vele legalább nincs olyan dimanika, mint a családtagokkal, és úgy, hogy te is otthon vagy, pláne kényelmes.
    Egyszer írtad, hogy vmi barátnőd profi bébiszitter, ő nem tud segíteni a keresésben?

    Alvás: szerintem arra ne úgy gondolj, hogy megoldódik vagy nem oldódik meg, minden átmeneti, mindig lesznek jobb és rosszabb napok, frontok, fogak, egyéb nyűgök, meg jobb napok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ahogy egyre többet beszélek a témáról, a szitter annál vonzóbb opciónak tűnik, úgyis kell valaki, aki szükség szerint riasztható, ha valami rendkívüli van, és ne legyen akkor már totál ismeretlen a gyereknek..
      Az alvás a mumusom, komolyan.. ettől félek a legjobban.

      Törlés
  2. Az alvásról egyébként annyit, hogy 3 hónapos korától a lányom 1 éves koráig nagyon jól aludt (sajnos csak 3 hónapig tudtam szoptatni). 1 évesen volt egy 3 hónapos nyűglődése, de az Aludj jól, gyermekem könyv alapján 3 nap alatt megtanítottam időben (8-kor) és mélyen elaludni. (Igen, sírni hagytam. 50, 40 majd harmadik nap 10 percet sírt, de a könyvben leírt X percenként bementem hozzá) Negyedik naptól úgy aludt, mint a bunda. 20 hónapos koráig volt ez az idill, azóta megint az van, hogy éjféltől csak mellettem hajlandó aludni, és 3x-4x ébred. Mintha most látnék valami változást. És ismétlem: 7.5 hónapos kora óta dolgozom. És bírom. Nem úgy, mint régen, 120%-on, de a főnököm szerint még mindig nagyon jól. Igaz, én nem vagyok menedzser, csak executive, de abban kiemelkedő (plusz feladatokkal, projektekkel, amik felelősséggel járnak) Most várom a másodikat, és várandósan is bírom. A másodikkal szeretnék 1 évig otthon maradni, de csak mert várhatóan szeptemberi lesz (vagy aug vége), és jó lenne a nyarat itthon tölteni. De ha megint többen mondanak fel, vagy mondjuk a 10. hónapban, akkor ezen nem fog múlni. (Most tudtam előre félrerakni. Mert visszamentem. És mert nem ment el a meddőségi kezelésekre annyi pénz)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. de jó, gratulálok a második babához. Jó nagy hőségben pocakoskodsz akkor éppen :)
      ne rettentsetek el az alvásdolgokkal, így is eléggé aggódok, de tudom, ogy sajna mindig épp lesz valami, fog, szeparációs szorongás, megfázás, froint, nyűg, akármi.. de igyekszem magam az illúzióval motiválni, hogy valaha újra rendszeresen ki fogom tudni aludni magam.. :)

      Törlés
    2. Az elmúlt 2 hónapban leszoktattam a gyerekem a pelusról, a cumisüvegről, és ezek után meggyőztem magam, hogy az éjszakai felkelésekről is le fogom szoktatni, ez az ÉN fejemben dől el, mint ahogy az előző kettő is úgy sikerült. Sőt, félve mondom, de egyre többet alszik a gyerek 4-5-6 órákat egyhuzamban, mióta nincs éjszaka cumisüveg, egyszerűen rá volt kattanva, de úgy tűnik, ha erről leszokott, az hozza magával az éjszakai átalvásokat is. Úgyhogy csak ügyesen, döntsd el fejben, és Macó éjjel aludni fog :-)

      Törlés
  3. Ahogy leírtad anyósoddal való kapcsolatotokat, és hogy önfejű, meg nem is menne hozzátok "messzire"... sztem akkor ezen ne stresszeld magad, meg se kérjétek, keress egy bébiszittert, heti 2 napra, szerintem tuti találsz jót!
    (bébiszitter közvetítő cégekben nem gondolkodtál?)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. eddig nem, csak ismerősök ismerősében, de most, hoyy mondod, kézenfekvő és jó ötlet a bébiszitter közvetítő, meg is guglizom mindjárt.. :)

      Törlés
  4. EGyetértek, a bébiszitter sokkal jobb, mint a családtag ilyen szempontból, mindent pontosan úgy csinált, ahogy én kértem. Nekünk kettő volt, egy friss nyugdíjas bölcsődei gondozó néni (imádtuk mind!) és később, már kicsit nagyobb gyerekek mellé egy volt tanárom 19 éves lánya, akit nem vettek fel elsőre egyetemre. Utóbbi akkor kellett, amikor 3 db 6 éven aluli mellől mentem vissza dolgozni, és kb minden hétén történt valami váratlan esemény. Ő bármikor ugrasztható volt.
    Bébiszitter mindenképpen kell, azért a nagyszülőknek is kell "kimenő", meg velük is lehet bármi váratlan dolog.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a friss nyugdíjas bölcsődei gondozó nénit hol találtátok? valami ilyesmi tetszene (egyelőre) nekem is, bár nem tudom, hogy bírná fizikailag a strapát, Macóval elég sok a meló :)

      Törlés
    2. Simán bírta! 57 éves volt és eleinte 2 gyerekemre vigyázott, az egyik 8 hónapos volt, a másik meg 2,5 éves. Én veszélyeztetett terhes a harmadikkal és ezért kellett a segítség. Tehát otthon voltam én is, de sétálni pl. ő vitte el a gyerekeket, meg minden fizikailag megterhelőt ő csinált.
      Én akkor az iwiwre raktam fel hirdetést és ő is arra jelentkezett. Védőnőket is érdemes megkérdezni, ők is tudnak. Bölcsikbe is ki lehet rakni papírt, de olyat is tudok, hogy PIC-es meg csecsemős nővérek is vállalnak ilyen munkát.

      Törlés
    3. Gondolj bele, előtte 2-3 hónappal még 12 kicsire vigyázott.:-) Felüdülés volt neki, hogy csak kettőre kell. REttenetesen aranyos néni volt, és az még külön nagy áldás volt, hogy én is bírtam, nagyon nem volt könnyű idegenekkel megosztani az életemet, a lakásunkat. Vele ez is könnyen ment. És sosem hagyott minket cserben, volt pár fiatal csaj, akinek mondtam, hogy ez most élet-halál kérdése, és ha el akarnak menni, akkor időben szóljanak, ehhez képest egyik este telefonált, hogy másnap nem jön...Nem volt ez könnyű dolog.

      Törlés
  5. Nem igazán értelek, miért kellene az anyósodnak vigyázni a gyerekre? Felnevelte a férjedet, az unokát nem ő szülte, miért lenne kötelessége rá vigyázni? És igen a hangsúly a kötelességen van, nem az ővé, nem az övé a felelősség sem.
    Ha ennyire jól kerestek, keress egy babysittert, aki ugrik, ha kell. Nem értem, miért rosszabb megoldás ez, mint kihasználni a nagymamát?

    Mondom úgy, hogy három fiam van, igaz nem "dolgozom" még itthon. De anyós nem szeret a gyerekekkel lenni, nincs hozzá türelme. Max bekapcsolja a TV-t, kösz mi ebből nem kérünk és megoldjuk máshogy. (igaz, mi sem ugrunk, ha neki kell valami). Ő ilyen, megértük, elfogadtuk, ez van.

    Az meg már mi, hogy "anyós betanítása"... ha az én menyem lennél, tuti nem vigyáznék a gyerekre, mi ez már?

    Ildikó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az Anyósomnak nem "kell" vigyáznia a gyerekre, de egész terhesség alatt ment az ígérgetés, EZÉRT ezzel a verzióval terveztem egészen mostanáig. Ha megmondja világosan, hogy neki köszi, de ez nem, akkor oké, és úgy tervezek. De most az zavar, hogy csak húz(t)za az időt, nekem meg lassan konkrét felállás kell, pár hetem van már csak, nem érek már rá talánokban meg majdokban gondolkozni.
      A "betanítás"-nál meg rossz az, aki rosszra gondol, szerintem, mert ezen én azt értem, hogy ha rendszeresen járna hozzánk, meg kellene ismernie a háztartást, mi hol van, a gépeket, mert mióta itt lakunk alig pár alkalommal volt itt, még a poharakat se találja meg. Meg esetleg megismertetném pár dologgal, hogy Macó mit hogy szeret, vagy mit hogy szoktunk,például szereti, ha pelenkázásnál megnézegetjük a friss pelust és tanulmányozzuk, milyen állat van az elejére nyomva, ez egy a sok kis rituálé közül, amit csak az tud, aki minden nap itt van, és látja, viszont a gyerek szereti ezeket. Az, hogy nem csinálna midnent úgy (elvből) ahogy én helyesnek tartom már rég beépült a tudatomba, megváltoztatni nem tudnám, így nem idegesítem magam rajta (nagyon). Ez van.

      Törlés
  6. Egész Európa úgy nő fel, hogy az anyák max. 6 hónapig vannak otthon. Hosszabb ideig Svájcban és Angliában éltünk - egyik helyen sem volt az az érzésem, hogy úgy általában sérültebb lenne a társadalom, mint itthon. Sőt.
    Az biztos, hogy a 3 évet otthon tölteni egy gyerekkel nem jó senkinek. Ez tk. 4 év kiesését jelent az anyának, mert ugye a terhesség alatt már "illik" elmenni táppénzre (aminek a 33%-át a munkáltató fizeti - 1. indok amiért anyagilag a kismama hazavágja a kisebb cégeket). Aztán jön az évek alatt felgyülemlő szabadság, amit a GYED, GYES végén kivesznek a nők - második ok, amiért a kismama ráfizetés. És a 3. ok, hogy ebben a meghatározhatatlan időben csak határozott időre lehet pótolni az állásában - a jó munkaerő, pedig nem fog maradni, hanem továbblép, amint lehetősége adódik egy határozatlan idejű állásra. Aztán ott van a másik oldal, az anyák kiesnek a munkából, 4 év alatt még egy szalag mellett is simán lehet jelentősebb technológia váltás, szellemi munkáknál pedig még nagyobb a lemaradást lehet összeszedni. Az én helyzetemben 3 év itthon azt jelentené, hogy elölről kell kezdenem gyakorlatilag mindent. Ezért január 31-ig dolgoztam, a gyerkőc másnap született - 39 hétre, normál súllyal, nem lett semmi baja attól, hogy dolgoztam. Nálunk szeptember lesz a visszatérésem dátuma - amit nagyon nem várok, de tudom, hogy mindkettőnknek rossz lesz hosszútávon, ha nem teszem meg. A lányom 7 hónapos lesz akkor. Szintén itthonról tervezem a munkát, csak 4 órában és hetente max. 1 nap megyek be - én többet egyelőre nem merek bevállalni, mert ennyi kb. az,amit 100%-ban tudok teljesíteni, kevesebb, meg ugye nem elég jó. Szintén a nagyi jön ezen az egy napon és még 1-2 nap hét közben. Én úgy tervezem, hogy 4-5 óra között szoptatok és aztán leülök dolgozni 8-ig, amikor a lányom általában felébred. Esetleg még napközben ráhúzok egy kicsit, amikor nagyi elviszi sétálni a gyerkőcöt. Takarítónő mindenképpen kell és még a bevásárlást meg kell oldanom valahogy - Londonban a Tescos házhosszállítást használtuk, szuperül működött.
    Ugyan nem várom, a szeptembert, de én pont az az típus vagyok, aki nyomás alatt teljesít igazán jól, én így érzem igazán elememben magam - a gyerkőcömnek pedig sokkal jobb, ha egy boldog, kiegyensúlyozott anya van mellette, mint egy helyét kereső, esetleg a gyereket hibáztató.
    Nagyon drukkolok neked és várom a tapasztalatokat nagyon!

    VálaszTörlés
  7. Szerintem elég nagy ökörség, ha egy Anya a saját gyerekét hibáztatja azért, mert ő"miatta" évekig otthon maradt és kiesett a melóból... Ott valami nagy probléma van...

    Amúgy meg: ne felejtsük el azt a tényt, hogy nagyon KEVESEN tehetik meg azt, hogy úgy mennek vissza szülési szabiról a nők, hogy otthonról dolgozzanak!!! Nagyon kevés az ilyen munkáltató...

    Enikő

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetértek, ritka szerencsés helyzetben vagyok, ez totál igaz.
      A "hibáztatás" meg nyilván nem tudatosan zajlik, de az emberben tudat alatt sok minden munkál, ismerem magam, tudom, hogy nekem ott lenne a fejemben, hogy "mi lett volna, ha". Nyilván ki nem mondja senki (Anyukám se, majd' 40 év elteltével se, de attól még ott van az érzés, ami azért egy szoros kapcsolatban "kilátszik" néha). Ez egy ilyen dolog, de erről nyilván a pszichológusok tudnak többet mesélni :)

      Törlés
  8. Szerintem ez egy jó lehetőség. De talán jobb, ha van egy szitter is, és nem csak a szüleidet terheled. Anyós nem akar segíteni, de szerintem ezt is meg lehet érteni. Ő már felnevelte a saját gyerekét/keit. Nálunk az én szüleim nem segítenek sokat, anyósom meg lelkesen, élvezetből, mert hasznosnak érzi magát nyugdíjasként újra. Mázli, hogy ő ilyen :)
    Én is itthonról fogok dolgozni pár hónap múlva, de heti 40 órában... Nagyon irigylem, akinél van részmunkaidő, mármint nagyon örülnék, ha nálunk is lenne.
    Én 6 év itthonlét után mentem vissza januárban. A két nagyobbal 3,5 éves korukig itthon voltam, a kicsi két évesen ment bölcsibe. Semmi hátrányát nem látom, nagyon könnyen beszokott, és szereti is. Nekem sokkal nehezebb az elengedés, úgy egyáltalán a kisgyerekes évek elengedése... Én nagyon szerettem itthon lenni velük, soha ilyen jó dolgom nem volt.( Másfelől meg azért jó újra dolgozni, csak nagyon nehéz mindent megoldani, megszervezni. Pedig a férjem egyenrangú partner, felváltva vagyunk itthon táppénzen, én viszem, ő hozza őket. És anyósom is segít, ha kell,,. A nyarat máshogy nem is tudjuk megoldani, mert 8 hét a szünet összesen. ) De attól, hogy nekem, nekünk jó volt itthon, nem gondolom, hogy ez az egyetlen járható út, teljesen megértem, aki visszamegy, akár karrier, akár az anyagiak miatt. Emiatt nehogy rosszul érezd magad.
    Szerintem pár hónap múlva azért bölcsiben is körbekérdezhetsz, hogy hogy viszonyulnak ilyen picihez. A lányom bölcsijében van egy fél éves baba, odáig vannak érte a gondozók, imádja mindenki. Rengeteget foglalkoznak vele, én egyáltalán nem gondolom, hogy rossz dolga lenne ott.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. bölcsibe egyelőre nem szeretném adni, midnenképpen itthon szeretném megoldani a dolgot, szegénynek már elég nagy váltás lesz az is, ha dolgozik és nem leszek egész nap vele, az új környezet sok lenne, neki nagyon kell az állandóság, ő egy iylen gyerek. De 8-10-12 hónap múlva abszolút lehetőség lesz a bölcsi, szerintem kell a közösség. De ezt majd meglátjuk akkor, azt még meg kell addig élni :)

      Törlés
  9. Ja, igen, még azt akartam írni, hogy mi is - a férjemmel - felváltva szoktunk táppénzre menni, általában az első 2 nap az enyém, utána ő két nap, és így tovább. Egyébként akkor éreztem, hogy a férjem "kész apa", amikor először maradt otthon a lázas beteg gyerekkel, és pontosan adagolta felváltva a különböző hatóanyagú gyógyszereket, plusz enni adott, pelenkázott, és semmi nem maradt ki, sőt még csak a tévé elé se rakta oda a gyereket, hogy nesze, nézzed, hanem játszott vele, stb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. de jó, szuper férjed van :) és tök jó őtlet eza felváltva táppénz, ezt mindenképpen észben tartom (bár remélem MAcó SOHA nem lesz beteg ;) )

      Törlés
    2. Felolvastam neki, köszöni szépen :-) Amíg nem kerül Macó közösségbe, és te sem hozol haza semmit (meg férj se, nagyik se), addig nagy eséllyel elkerüli. De sajnos sok munkahelyen pont a kisgyerekes szülők (apukák) azok, akik bemennek 40 fokos lázzal is, mondván kell a pénz, nem mehetnek táppénzre... :-((( Mondjuk én párszor ültem az irodában maszkban, főleg, mikor a hozzám közel ülők voltak betegek. Már csak azért is, hogy vegye magát észre.

      Törlés
  10. Olyan munkát ahol megbecsülnek, megfizetnek, jól megy és jól érzed magad tőle, és otthon tudod csinálni és nem kell kéthetente utazgatni, és még 6 hónapig tartják is a pozidat SOHA ne hagyj ott.
    Azt hittem korábban a multicég + magas pozi kombóból hogy (hasonlóan az én korábbi munkámhoz melyet a lombik miatt hagytam ott) állandóan utazgatnod kell és napi 12 órákat elegáns kiskosztümben tárgyalni meg előadni. De ha nem akkor ez nem kérdés. Szerintem valahyogy Macó meg fog tanulni aludni.

    VálaszTörlés
  11. Pár napos lemaradásomat pótolva olvasgatom a kedvenc blogjaimat, és teljesen kiakadtam. No, nem a posztjaidon Audrey, mert azokat mindig szeretem olvasni, hanem némelyik kommenten. Mert soha nem értettem, hogy ha már valaki bepillantást enged nekünk az életébe, akkor miért nem lehet azt kellően tisztelni. Miért kell azt gondolni, hogy az én szemszögem, az én véleményem, az én élethelyzetem az egyedül üdvös, miért csak az én megoldásaim és az én gondolataim elfogadhatóak. Miért kell egyből kinyilatkoztatni?

    Én pont azért szeretek blogokat olvasni, mert nagyon sokféle sorsot, személyiséget, élethelyzetet ismerhetek meg, más oldalról láthatom a dolgokat, és teljesen más embereket "ismerhetek" meg, mint én. Szerintem fontos, hogy tisztelettel olvassuk mások életét, ne akarjuk egyből odadörgölni a blogger orra alá, hogy mi mennyivel jobban (?) csináljuk. Véleményt alkotni, gondolatokat cserélni persze lehet, és hasznos dolog is, de azért mindenkiben ott kellene munkáljon az, hogy ezt ő látja így, ez az ő meggyőződése és nem biztos, hogy ezt mindenkinek csont nélkül el kell fogadnia, vagy úgy kell csinálnia, ahogy ő.

    Hogy a témához is hozzászóljak, nálunk is másképp alakult, mint nálatok, de nem gondolom, hogy mi emiatt rosszabbul/jobban csináljuk, egyszerűen mi más megoldást választottunk, vagy tett elénk az élet.

    A fenti sorok pedig természetesen nem minden kommentelőre vonatkoznak, csupán egyes "vélemények" kapcsán jutott eszembe.

    VálaszTörlés