2014. július 31., csütörtök

Helyzet

A helyzet a korábbihoz képest annyit változott, hogy Anyukámék kiestek a képből - lévén családi viszály. Így magunk vagyunk.
A Kisfiú nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, jobban alszik. Szerintem sok volt neki a nyüzsgés meg a feszültség.
Mivel nincs aki átvegye a felügyeletet, fodrász/kozmetikus/egyéb program felejtős. Valamit majd ki kell találni, mert nagyon őszülök, és teljes ápolatlanságba azért nem akarunk elburjánzani.
Vásárlás annyi, amit a Kisfiúval együtt meg tudok oldani. Gyalog elsétálunk a közeli mini bevásárlóközpontba - itt van Spar, gyógyszeretár, DM, Posta.. szóval az alap dolgokat a séta során el tudom intézni. Ha messzebb kell menni, igyekszem az ébrenléti idejére időzíteni, hogy elautózunk a bababoltba, vagy ide-oda venni valamit, szigorúan 1-2 óra max. Nem akarom felborítani a napjait, mert azt végtelen hiszti és nyűglődés bosszulja meg. Nagyon kell neki a megbízható állandóság. Szóval mivel tornázni is járunk (Dévény), az már egy napot elvesz a hétből, egymást követő napokra nem akarok kimozdulást szervezni (sétán kívül), mert az a tapasztalatok szerint már súrolja az elviselhetőség határát, így heti 1-2 nap marad, amikor ha kell, valamit el lehet intézni.
Heti 3 nap a Férj itthonról dolgozik, így fél-1 órákat át tudja vállalni a szórakoztatást, amíg valami nagyobb tervem van - anyagcsere, ágyhúzás, ilyenek.

2014. július 30., szerda

Alváshelyzet

Az egyetlen állandó dolog az életünkben a változás. Ez néha kétségbe ejt, néha pedig reményt ad :-)

Lecsengett a 3. kör fogzás is, továbbra is eredmény nélkül. Nem lehetnek már messze azok a fogak, mert baromi kemény az ínye, nagyobb erősen harap és látatlanban olyan érzés, mintha foggal harapna. De még semmi fehér csík, ilyesmi.
Szóval lecsengett a fogzási roham, és minden ilyesmi után új rendszer áll be.

Egy hete állandósultak a 4-f5 közötti ébredéssel. Olyannyira, hogy ma éjjel már 2 perccel AZELŐTT felébredtem, hogy a Kisfiú felsírt. Cserébe viszont kevesebbszer ébred (hess, Murphy..). El ne kiabáljam.

Úgy vagyunk most tehát, hogy f7 körül fürdés, 7 körül szopi+pótlás (sajnos csökken a tejem), h8-tól alvás. Jó esetben egy huzamban f11ig, rossz esetben kevés vagy sok ébredéssel. Van, hogy simán alszik, de múlt éjjel ezt a darabot 4 részletben abszolválta :-( f-h11 kor Apa etet (tápot, én fejek és már 9 kor fekszem, hogy jusson pár óra alvás). Sokszor a kaja után csak leteszi és alszik, néha altatni kell. Innen jó esetben szunya 4-f5ig. A lassan menetrendszerű ébredésből az eredeti helyére visszarendezés után (elvándorol álmában, és általában az ágy másik végében hason ébred, pedig nem tud hason aludni) remélhetőleg 10-20 perc alatt visszaaltatás. Megint jó esetben alszik 6ig. Tovább soha. Rossz esetben reggelig 20-40 percenként ébred, altatom, ébred, altatom.. emiatt f5 körül már nem megyek vissza az ágyamba, felesleges, hanem leheveredek az önfelfújós gumimatracomra a gyerekágy tövében. Persze visszaaludni nem tudok - egyrészt ott motoszkál bennem, hogy úgyis mindjárt felsír, másrészt nem vagyok jó alvó, nem tudok gyorsan elaludni, mindegy milyen fáradt vagyok, harmadrészt meg meg se merek mozdulni, mert zizeg a matrac, nehogy én keltsem fel, szóval fekszem mozdulatlanul, levegőt is alig merek venni, és remélem, hogy alszik reggelig. De ilyenkor legalább vízszintesben vagyok és csukott szemmel tudok (valamennyire) relaxálni. Jobb, mint a visító gyereket kétségbeesetten és kilátástalanul csitítani..


Volt tegnap a védőnő - csak annyit mondott, hogy ez normális, ebben a korban a babák 5-6 között ébrednek, szokjam meg. 5-6 között.. Nem 4 kor.. Na mindegy. A védőnő úgyse mondott még soha semmi hasznosat.
Megemeltük a kaja adagját, hátha amiatt ébred. Valamennyit elfogad pluszban, de láss csodát, az én feneketlen bendőjű gyerekem időnként meghagy egy kis tápot az üveg alján. És nem tűnik éhesnek a hajnali keléskor, szóval szerintem nem az éhség. Egyelőre a mozgásfejlődésből adódó izgalmakra tippeltek, lehet, hogy az jön ki rajta hajnalban. Meglátjuk.

Nappal is megy a cumi nélküliség. Altatás hintában ringatva, kicsit az ujjamat szopogatva majd a rongyiját, végül rongy sarkát kiköpve elalvás.
Délelőtt 9-11 között alszik másfél órát. Jó esetben egyben, de van, hogy felsír és vissza kell altatni.
Kora délután 1-3 között valamikor alszik kb 1 órát, és délután 5-6 között néha igen néha nem fél órát a hordozós séta alatt.
Azt hiszem most vagyunk a nappali 2 és 3 alvás között. A 3 már sok, a 2 még kevés, így hol így, hol úgy, hol üvöltősen jön ki a lépés fürdésig.


Így vagyunk mostanában. Időm magamra semmi. Reggel kilátástalan, amíg alszik és őrzöm az első 10-15 perc alvását írogatok, olvasgatok. Aztán amíg alszik összekapom a háztartást és ingatlan hirdetéseket böngészek (borsózik a hátam már a hirdetések gondolatától is, nemhogy költözés... arrghhh). Napközben játék, evés, séta. Este amíg Apa altat lezuhanyozok, fejek és bekapok valamit az éhhalál ellen és húzok aludni. Ha nagyon flottul megy az alvás, akkor tudunk együtt vacsorázni. Ennyi.

Hogy a munka hova fog férni, azt nem tudom, de majd csak lesz valahogy.

2014. július 29., kedd

Félszülinapra

A félszülinapjának éjjelét pedig egy hajnali 4.30-tól 6-ig tartó hisztivel ünnepelte. 
Nem ám sírdogált.. vörös fejjel üvöltött. Amikor felsírt, végigpróbáltam a teljes visszaaltatós repertoáromat, semmi. Kentem Dentinox-ot az ínyére, hátha a foga kínozza.. ez kábé 3 perc nyugit nyert nekem, amíg lenyalogatta, majd utána újra kezdte. Kicsi hűvös volt a keze, így ráadtam az eggyel vastagabb hálózsákot, semmi. Kapott inni, arra rávetette magát, mint akit hetek óta éheztetnek-szomjaztatnak, megivott fél deci vizet (ennyi volt az üvegében), majd üvöltött tovább. Kétségbeesésemben kevertem neki 100g tápot elsősegélyként hátha éhes.
Rávetette magát, benyomta és üvöltött tovább. Pelusban kis pisin kívül nem volt semmi, de azért kapott tisztát. Üvöltés. Kézben üvöltés. Mindenhogy üvöltés. Végül 40 perc folyamatos üvöltés és hiábavaló vigasztalási kísérletek után kérte az ujjamat és azt szopogatva elaludt, és aludt 1 órát 7-ig.


Mi a franc volt ez?

Viszont éjféltől 4.30-ig egyhuzamban aludt, ennek örülünk.

Hajkefe - level 2

Eddig csak a nyelét nyalogatta, a sörtéjét pedig undorodó arccal tapogatta.. mivel úgy tűnik, megállapítást nyert, hogy a sörte se bánt, tegnap elkezdte undorodó arccal nyalogatni a sörtét is.

2014. július 28., hétfő

Ma 6 hónapos

Hogy repül az idő .. egészen hihetetlen, mekkora nagy fiú már a Kisfiú, pedig nemrég még csak egy kis visító csomagocska volt. Visítani még most is remekül tud, ha valami nem úri kedve szerint alakul, például akár 5 percet is késik a kaja :-) de ennél sokkal több már. Huncutul mosolyog, sikongatva kacag, megválogatja még azt is, kire néz rá, és elindult felfedezni a világot. Egyelőre anyataxival, de hamarosan már saját erőből. 
Reménytelenül rabul ejtett minket, nincs menekvés, elolvadunk az apájával, amikor rá nézünk.
A szívem, ami a testemen kívül dobog.


Összefoglaló később, amint lesz időm.

Hajkefe

A taxizás során kiszúrta magának a hajkeféjét. Sűrű lószőr kis hajkefe, sötétkék, gumi borítású nyéllel. Amikor észrevettem, hogy él-hal érte, lefertőtlenítettem, így már lehet rágcsálni. (mivel a másfél literes ásványvizes üvegem, amit öröké hurcolok magammal, az is állatira vonzza, kapott egy fertőtlenített fél literes verziót, most azzal is boldog :) ) 
A hajkefe majdnem olyan kedvenc, mint a mobilom, csak ez egy komplexebb kapcsolat, love-hate relationship. Valamiért ellenállhatatlanul vonzza ez a tárgy, de fura a tapintása. 10-15 percig képes azt játszani, hogy odanyúl a tenyerével vagy csak néhány ujjával a kefe részhez, húzogatja rajta a kezét, és közben olyan undorodó arcot vág, hogy épp csak azt nem mondja mi ez a szar?! De azért húzogatja rajta a kezét rendületlenül, és fintorog :)  majd amikor elunja, ráveti magát a nyelére, és vadul megrágcsálja, méltó bosszút állva a fura tapintásért :) Ezt 4 napja csinálja, még nem unta meg :)

2014. július 27., vasárnap

Anyataxi

MINDEN érdekli :-) Mostanában azt játsszuk, hogy amikor kézben van, kiszúr magának egy tárgyat, és addig nyújtogatja a karját felé, amíg oda nem megyünk megnézni. Először hosszasan vizsgálgatja, majd előbb az egyik, majd a másik, végül mindkét kézzel megtapizza. Ha hagyom, meg is nyalja / rágja.
Ma például kellett a bögrém a pultról, az oroszlános matrica a szobája falán, egy üveg ásványvíz, az oleander a teraszon, a Dologel-es tubus.. És persze az örök favorit, a telefonom. Az minden tárgyak legkívánatosabbika :-) mi lesz itt később?! :-)

2014. július 26., szombat

Torna és feszes izomtónus

Ismétlés..

Amint betöltötte a 3 hónapot, elvittem felméretni a mozgásfejlődési állapotát egy Dévény módszerrel (is) dolgozó gyógytornász rendelőbe. Bár mindkét gyerekorvos és a védőnő szerint is felesleges, mert minden rendben (értsd: nincs látványosan nagy, orvosi léptékben mérhető eltérés), a terapeuta megerősített abban, hogy igenis kell vele foglalkozni. 
Ugyanis egyensúlytalanság áll fenn a húzó és feszítő izmai között (ezt nem sokkal később egy ortopédus is megerősítette), azaz a háta és a hátsó izmai (hátsó comb, nyak) sokkal erősebbek, mint az elülsők. Ami nem azt jelenti, hogy az elülső izmai gyengék, sőt - összeségében erősen fokozott az izomtónusa (azaz "túl erős"*) - hanem azt, hogy a hátulsók MÉG erősebbek. Ráadásul enyhén féloldalas, a bal oldala feszesebb, mint a jobb. És ha ez még nem lenne elég, a csípője is kötött.
De a gyermekorvosok szerint minden ok, persze.

Hogy mindez mit okoz:
- egyensúlytalanság -> folytonos hátrafeszítés, emiatt tartotta már a fejét néhány napos korában és fordult hasról hátra, és "lobog" a lába meg a feje, ha hason fekszik - azaz se a fejét, se a lábát nem tudja letenni -. Emiatt nem volt hajlandó hónapokig hason feküdni.

- féloldalasság -> csak balra fordult, jobbra meg se próbálta

- feszes izomtónus -> összességében folyamatos feszültség, fizikai és idegi is, minden diszkomfortra hatalmas válaszreakció (üvöltés), nehézség az ellazulással. Valószínűleg a default elalvás körüli nehézségek is ide vezethetők vissza, hiszen nem tud ellazulni, úgy meg nehéz elaludni. És minél inkább nem megy, annál inkább befeszül.. ördögi kör. A gyógytornász szerint ezért van az, hogy a hypotón babák viszont könnyen és jól alszanak, hiszen ők alapból lazák, nem kell külön ellazulniuk az elalváshoz. Dettó ugyanez az éjszakai ébredéseknél. Ha valami kizökkenti, nem csak simán visszaalszik, hanem azonnal befeszül, amitől még jobban felébred, amitől ideges lesz, még jobban feszít, és zárul a kör.

- csípő -> ez nem vészes, de foglalkozni kell vele, valószínűleg a kötött csípő miatt is kényelmetlen volt neki a hason fekvés.

Szóval összeségében, a feszes izomtónus ugyan az orvosok szerint nem igényel kezelést, mégis rossz a babának és rossz a szülőnek is, így érdemes foglalkozni vele. Amennyire Macó be volt eleinte feszülve, valószínűleg fájt is neki a háta meg a nyaka, de jó esetben is feszült az egész. Nem csoda, hogy folyton sírt. Képzeljük el, milyen hangulatunk lenne, ha nekünk fájna egész életünkben folyamatosan valamink (v.ö. dr.house, például extrém esetben ;-) ).

Igazából azt hiszem, a legtöbb gondunknak ez az eredője. Valószínűleg azért maxoltuk ki a hasfájást és szenvedtünk ilyen sokáig ennyire atipikus módon, mert a feszesség megvolt belül ugyanúgy, és ha a bél és gyomor környéki izmok is feszengenek.. el tudjuk képzelni. Valószínűleg ugyanezért éljük meg ilyen nehezen a fogzást, hiszen minden diszkomfortra rátesz a feszültség, és bőven ront az alaphelyzeten.

Szóval akinek Macóhoz hasonlóan "nehéz" gyereke van, gondolkodjon el, hogy megnézeti.

Hol tartunk most? Két hónapja járunk dévényre heti egyszer. Javultunk, de messze még a tökéletes állapot. Már elvan hason, a fejét ugyan nem tudja hason továbbra sem letenni, de a combja és a térde már lent van, viszont a lábfeje továbbra is lobog. Még mindig sokat feszíti magát hátra, de már látványosan kevesebbet, mint korábban. Jobb az alaphangulata is.
Viszont a gyógytornász nem elégedett, szerinte többet kellett volna javulnia. Persze nem vészes a helyzet, de lehetne jobb is.
Pár hete járunk a dévény mellett sima gyógytornára is egy másik terapeutához, a dévényes hölgy javaslatára, hogy megtanulja külön mozgatni az izomcsoportjait, például hason fekve felemelni a karját. Annyira domináns a hátizma, hogy mindent hátból csinál. Így most a gyógytornásszal ezen is dolgoztunk külön. Elsőre nagyon nehezen ment, de most már ügyes, ráérzett, mit kell csinálni és most már megy. Ezen felül erősítő gyakorlatokat csinál vele a jobb oldalára, hogy az hozzáigazodjon a balhoz. Még ez sem tökéletes, de már forog jobbra is, itt is sokat fejlődött.

Hogyan tovább?
Valószínűleg sokáig fogunk még dévényre járni, amíg kellően kilazulnak az izmai, és alkalomszerűen gyógytornára is, hogy korrigáljuk a feszességből adódó hibás mozdulatokat.
Az ellazulás valószínűleg mindig gond lesz (sajnos nekem is az, ebben a feszességen felül valószínűleg az anyai örökség plusz nehezítő tényező), így azt hiszem mindig kelleni fog sportolni, hogy ki tudja engedni a feszültséget és megtanulja uralni a testét, plusz érdemes lesz jóga, tai-chi, agykontroll, ilyesmi, hogy fejben tudja majd rendezni a dolgokat.
Szóval ez hosszú út még.

És ugyan nem vagyok híve a "mi lett volna ha" típusú dolgoknak, de mérges vagyok, hogy ha nem bagatellizálja el minden orvos és hamarabb elkezdünk foglalkozni a dologgal, talán már jobban állnánk.
De ez van, így is örülök, hogy elvittem, kiderült és most tudunk tenni valamit.

Már nagyon ügyes, mi meg folyamatosan keressük a módokat, hogyan tudunk neki segíteni ellazulni, és talán előbb-utóbb magától is menni fog. Addig meg igyekszünk neki lehetőséget adni kicsit nyugisabb napokra, nem extrém sok ingernek kitenni, mert akkor nem lehet szegényt lepörgetni, ha örökké és folyamatosan történik valami.


P.S.: és ugye az alap rossz alvásra jön rá minden más: hasfájás, fogzás, hőség,  mozgásfejlődési izgalom/nyugtalanság... Nem csoda, hogy szinte soha nem tud jól aludni. De majd csak lesz valahogy..

* a feszes és az erős nem ugyanaz, de ebbe most inkább nem megyek bele, csak jelzem, hogy tudatában vagyok a  trehányságomnak

Hogy volt

A Férjjel bő 7 éve ismerjük egymást, bő 4 éve vagyunk házasok.
3 év próbálkozás, 2 kör closterbegyt, rengeteg kivizsgálás, átjárhatósági vizsgálat, 2 sikertelen inszemináció, egy kombinált laparoszkópia-hiszteroszkópia, műtét eredménye egy eltávolított méhpolip és némi enyhe endometriózis.
3. inszem sikeres, 1 embrió.

Problémamentes terhesség, bár sok aggódás, majd relatív könnyű spontán természetes szülés betöltött 39. héten.
Kisfiú, 3250g és 55 cm.

A Kisfiú most 6 hónapos, mi 6 hónapja nem alszunk. 
4 hónapig volt hasfájós, a szenvedés résszel a hajnali órákra időzítve, azóta pedig fogzik szegény szinte folyamatosan, bár még nincs foga. Volt cumizavaros és cumifüggő is, mert fő a változatosság.
Feszes izomtónus és enyhe féloldalasság miatt - ami közül egyik se tűnt fel se a gyerekorvosnak, se a védőnőnek, pedig még az én laikus szememnek is furán tartotta magát-, járunk Dévény tornára.


A Kisfiú nagy karakter, jól fejlett saját akarattal és impresszív hangorgánummal. És végtelenül cuki, amit szégyentelenül ki is használ :-)

Bevezető

Előzmények itt.
Egy családi viszály miatt azt a blogot már nem tudnám úgy folytatni, mint korábban. Felszínesen nem akarom írogatni, de a blogot bezárni se, mert akkor eltűnne a sok összegyűjtött okosság a meddőség témakörben, amit viszont szeretnék, hogy nyilvánosan elérhető legyen, mivel nekem sokat segítettek másik blogjai, amikor keresgéltem, és szeretném ezt viszonozni.
Így hát Audrey átvedlik Lexivé, és zárt körben folytatja az értekezést.

----

2014-ben itt hagytam abba a nyitott blogot, és kezdtem egy zártat, amit pár hónapig írtam, majd abbahagytam teljesen a blogolást.

2019-ben újra nekifogtam, és akkor áthoztam ide a zárt blog tartalmát is, hogy egy helyen meglegyen az egész.

A megjegyzéseket a zárt blogos bejegyzéseknél töröltem, mert ott mindenki annak tudatában kommentelt, hogy zárt a blog, így csupa törölt komment látható csak.
Hasonlóan töröltem a képeket és videókat magunkról, és kicsit kigyomláltam a szöveget is, hogy az nyílt blog kompatibilis legyen.

Itt a vége

Ez a blog itt és most sajnos véget ér.

Megtalálta valaki. Egy olyan valaki, aki ha egy nyitott ablakot lát, nem tud simán egy pillantással elmenni mellette, hanem benéz, odakönyököl a párkányra, és ha nem mutatnak neki világos határt, be is mászik a szobába és elkezdi átnézni a szekrényeket és a fiókokat. És ha valami nem a kedvére van, nem elég szépen vasalt az ágynemű a kredencben vagy szerinte rossz sorrendben vannak a törölközők a fiókban, akkor még ki is oktat és kikéri magának.
Na, én elmulasztottam időben kijelölni a határt, és most sértődés van. Sőt, minden eszközzel az önbizalmam megsemmisítése a cél, tekintet nékül a veszteségekre. Ez van. Megszoktam, nem az első eset.
Viszont legalább ezt az ablakot - ha az összeset nem is tudom - itt és most becsukom, önként nem szolgáltatok infót annak, aki mindent kicsavar, szándékosan félreértelmez és váratlan időpontokban ellenem a lehető legrosszhiszeműbben felhasznál.

Az elmúlt 2 napban végigmentem a korábbi bejegyzéseken és kihúztam azokat a dolgokat, amiket valaki sértésnek értelmezhet, és eltávolítottam a képeket.
Ebben a formában kint hagyom a bejegyzéseket, hogy megtalálhassa, akinek hasznára lehet.

Szép volt, jó volt, köszönöm hogy olvastatok és a sok értékes hozzászólást. Kár, hogy vége.

Torna és feszes izomtónus

Amint betöltötte a 3 hónapot, elvittem felméretni a mozgásfejlődési állapotát egy Dévény módszerrel (is) dolgozó gyógytornász rendelőbe. Bár mindkét gyerekorvos és a védőnő szerint is felesleges, mert minden rendben (értsd: nincs látványosan nagy, orvosi léptékben mérhető eltérés), a terapeuta megerősített abban, hogy igenis kell vele foglalkozni. 
Ugyanis egyensúlytalanság áll fenn a húzó és feszítő izmai között (ezt nem sokkal később egy ortopédus is megerősítette), azaz a háta és a hátsó izmai (hátsó comb, nyak) sokkal erősebbek, mint az elülsők. Ami nem azt jelenti, hogy az elülső izmai gyengék, sőt - összességében erősen fokozott az izomtónusa (azaz "túl erős"*) - hanem azt, hogy a hátulsók MÉG erősebbek. Ráadásul enyhén féloldalas, a bal oldala feszesebb, mint a jobb. És ha ez még nem lenne elég, a csípője is kötött.
De a gyermekorvosok szerint minden ok, persze.


Hogy mindez mit okoz:
- egyensúlytalanság -> folytonos hátrafeszítés, emiatt tartotta már a fejét néhány napos korában és fordult hasról hátra, és "lobog" a lába meg a feje, ha hason fekszik - azaz se a fejét, se a lábát nem tudja letenni -. Emiatt nem volt hajlandó hónapokig hason feküdni.

- féloldalasság -> csak balra fordult, jobbra meg se próbálta

- feszes izomtónus -> összességében folyamatos feszültség, fizikai és idegi is, minden diszkomfortra hatalmas válaszreakció (üvöltés), nehézség az ellazulással. Valószínűleg a default elalvás körüli nehézségek is ide vezethetők vissza, hiszen nem tud ellazulni, úgy meg nehéz elaludni. És minél inkább nem megy, annál inkább befeszül.. ördögi kör. A gyógytornász szerint ezért van az, hogy a hypotón babák viszont könnyen és jól alszanak, hiszen ők alapból lazák, nem kell külön ellazulniuk az elalváshoz. Dettó ugyanez az éjszakai ébredéseknél. Ha valami kizökkenti, nem csak simán visszaalszik, hanem azonnal befeszül, amitől még jobban felébred, amitől ideges lesz, még jobban feszít, és zárul a kör.

- csípő -> ez nem vészes, de foglalkozni kell vele, valószínűleg a kötött csípő miatt is kényelmetlen volt neki a hason fekvés.


Szóval összességében, a feszes izomtónus ugyan az orvosok szerint nem igényel kezelést, mégis rossz a babának és rossz a szülőnek is, így érdemes foglalkozni vele. Amennyire Macó be volt eleinte feszülve, valószínűleg fájt is neki a háta meg a nyaka, de jó esetben is feszült az egész. Nem csoda, hogy folyton sírt. Képzeljük el, milyen hangulatunk lenne, ha nekünk fájna egész életünkben folyamatosan valamink (v.ö. dr.house, például extrém esetben ;-) ).
Igazából azt hiszem, a legtöbb gondunknak ez az eredője. Valószínűleg azért maxoltuk ki a hasfájást és szenvedtünk ilyen sokáig ennyire atipikus módon, mert a feszesség megvolt belül ugyanúgy, és ha a bél és gyomor környéki izmok is feszengenek.. el tudjuk képzelni. Valószínűleg ugyanezért éljük meg ilyen nehezen a fogzást, hiszen minden diszkomfortra rátesz a feszültség, és bőven ront az alaphelyzeten.


Szóval akinek Macóhoz hasonlóan "nehéz" gyereke van, gondolkodjon el, hogy megnézeti.

Hol tartunk most? Két hónapja járunk dévényre heti egyszer. Javultunk, de messze még a tökéletes állapot. Már elvan hason, a fejét ugyan nem tudja hason továbbra sem letenni, de a combja és a térde már lent van, viszont a lábfeje továbbra is lobog. Még mindig sokat feszíti magát hátra, de már látványosan kevesebbet, mint korábban. Jobb az alaphangulata is.
Viszont a gyógytornász nem elégedett, szerinte többet kellett volna javulnia. Persze nem vészes a helyzet, de lehetne jobb is.
Pár hete járunk a dévény mellett sima gyógytornára is egy másik terapeutához, a dévényes hölgy javaslatára, hogy megtanulja külön mozgatni az izomcsoportjait, például hason fekve felemelni a karját. Annyira domináns a hátizma, hogy mindent hátból csinál. Így most a gyógytornásszal ezen is dolgoztunk külön. Elsőre nagyon nehezen ment, de most már ügyes, ráérzett, mit kell csinálni és most már megy. Ezen felül erősítő gyakorlatokat csinál vele a jobb oldalára, hogy az hozzáigazodjon a balhoz. Még ez sem tökéletes, de már forog jobbra is, itt is sokat fejlődött.


Hogyan tovább?
Valószínűleg sokáig fogunk még dévényre járni, amíg kellően kilazulnak az izmai, és alkalomszerűen gyógytornára is, hogy korrigáljuk a feszességből adódó hibás mozdulatokat.
Az ellazulás valószínűleg mindig gond lesz (sajnos nekem is az, ebben a feszességen felül valószínűleg az anyai örökség plusz nehezítő tényező), így azt hiszem mindig kelleni fog sportolni, hogy ki tudja engedni a feszültséget és megtanulja uralni a testét, plusz érdemes lesz jóga, tai-chi, agykontroll, ilyesmi, hogy fejben tudja majd rendezni a dolgokat.
Szóval ez hosszú út még.


És ugyan nem vagyok híve a "mi lett volna ha" típusú dolgoknak, de mérges vagyok, hogy ha nem bagatellizálja el minden orvos és hamarabb elkezdünk foglalkozni a dologgal, talán már jobban állnánk.
De ez van, így is örülök, hogy elvittem, kiderült és most tudunk tenni valamit.

Már nagyon ügyes, mi meg folyamatosan keressük a módokat, hogyan tudunk neki segíteni ellazulni, és talán előbb-utóbb magától is menni fog. Addig meg igyekszünk neki lehetőséget adni kicsit nyugisabb napokra, nem extrém sok ingernek kitenni, mert akkor nem lehet szegényt lepörgetni, ha örökké és folyamatosan történik valami.

P.S.: és ugye az alap rossz alvásra jön rá minden más: hasfájás, fogzás, hőség,  mozgásfejlődési izgalom/nyugtalanság... Nem csoda, hogy szinte soha nem tud jól aludni. De majd csak lesz valahogy..

* a feszes és az erős nem pont ugyanaz, de most ezt nem fejteném ki.

2014. július 23., szerda

Felülés(ek)

Anno az ortopédus az elülső izmok erősítésére és azért, hogy hason fekve letegye a fejét (bár nekem nem világos, ez hogy lenne ennek a következménye) azt javasolja, hogy napi 5-ször húzzuk fel hanyatt fekvésből félig ülésbe, kb 50 fokig, úgy, hogy behajlított karral ő maga húzza magát, belénk csak kapaszkodik (ilyenkor a lábának is el kell emelkednie, ha helyesen csinálja). Alkalmanként 5 felhúzást csináljunk. 
Pár napig csináltuk csak, mert Macó annyira vérszemet kapott, hogy azóta folyamatosan fel akar ülni. Majd kiugrik a pihenőszékéből, az ölemből, a hintából.. kész életveszély. 
Azóta nem erőltetjük a felhúzást, mert a gyógytornász szerint még nem jó, ha ül, még nem elég erős a gerince, jobb, ha nem provokáljuk. Persze Macó nem felejt, azóta is szorgalmasan gyakorolja a felüléseket minden adandó alkalommal.

2014. július 22., kedd

Nyomogat

Elképesztő, hogy minden napra jut valami új, valami első :-)
Ez nem is mai, már egy hete csinálja, de annyi minden történik..
Van egy FP játéka, egy kék lakat alakú műanyag izé, amin ha megnyomunk egy gombot, zenél. Vagy 10 féle zene és zörej váltja egymást. 
Apukám párszor mutatta neki, hogy látod, kicsi Macó, ha itt megnyomom, zenél, majd Macó egyszercsak elkezdett a lakat után kapkodni, ütögetni, először Apám kezében, azután a saját kezében is, és célirányosan nyomja, nyomogatja a gombot :-) Most épp ez a kedvenc játék, már a látványra lihegő izgalom tör ki rajta, és nincs nagyobb élvezet, mint a gombot nyomogatva váltogatni a zenék között :-)
Állati sokat fejlődött a motorikája, alig-alig nyúl már mellé.

Van egy vonatos könyv is, aminek meg a mozdony zöld első kereke egy gomb, amit megnyomva si-hu-hu hangokat ad meg tülköl. Na, ez is nagy kedvenc.. És Cuki az ugyanolyan zöld színű, de nem gomb hátsó kerteket nyomogatva is reménykedik valami hangban, majd mérhessen arrébb löki, amikor nincs zene :-). Le vagyok nyűgözve :-)
Annyira édes, ahogy lelkesedik a dogokért, és olyan elmélyüléssel tudja nyomkodni, nézegetni, tekergetni a dolgokat, hogy az fenomenális. Cukorfalat.

2014. július 21., hétfő

Minden átmeneti

.. mondta egy kisgyerekes barátunk a gyerekezéssel kapcsolatban, amikor épp nagyon kétségbe voltunk esve a hasfájós időszakban. No worries, minden csak átmeneti, elmúlik ez is. És így is lett. A hasfájás el is múlt, aztán jött helyette más. Mire az elmúlt, megint más.. És így múlnak el az alvás szempontjából jó, röpke időszakok is. Mindig van valami, de szerencsére minden átmeneti. Ezzel biztatom magam, közel 6 hónap alvásmegvonás után.

Mert mindig volt valami:
1.-2. Hét: könnyű illúzió, blissful bilirubin
3.-14/15. Hét: hasfájás, minden éjszaka hajnali szenvedés
15. Hét: pár éjszakát alszunk
16. Hét: oldalra fordul, éjjel ezt ismételgeti, sokat kel (és mi is)
17-18. Hét: első kör fogzás, szenvedős éjszakák, fog nincs
19. Hét: hőguta, rosszul alszik mindenki
19-20. Hét: második kör fogzás, szenvedés éjjel, fog továbbra sincs
20. Hét: forog, éjjel is gyakorolja, sokat kelünk
21. Hét: nyugi
22. Hét: cumifüggés kialakulása, óránként kelünk
22.-23. Hét: pár cumimentes, nyugodt éjszaka
24. Hét: harmadik kör fogzás, sok éjszakai ébredés


Hát itt tartunk. Mióta Macó megszületett, szám szerint 17 éjszaka aludt 6 órát vagy többet egy huzamban éjszaka.

És igen, tudom, hogy sok baba kell ennyi idősen még éjjel/hajnalban enni.. De lassan cserélnék egy ilyen konstrukcióra, ha kaja után tuti visszaalszik. Mert ha azt mondom, sokat kel éjjel, akkor tényleg sokra gondolok. Nem 1 vagy 2 kelés, hanem amikor szenvedünk, akkor csináljuk rendesen. Ilyenkor egy "jobb" éjszaka 3-4 kelés, egy rosszabb akár 10 is lehet. Szóval visszasírom az első 2 hét kiszámítható etetés/alvás ciklusait éjjel néha.

De egyszer túljutunk ezen a fogzáson is.. Aztán persze jön más, ebben biztos vagyok. Csak jó lenne egy kicsit több nyugis éjszaka két esemény között... 

2014. július 20., vasárnap

Akkor definiáljuk..

.. mit is csinálok én itten, ezen a virtuális játszótéren, mert az utóbbi időkben megszaporodtak az olyan kommentek, amiből az látszik, kicsit félreértjük a dolgokat.

Ez itten, kérem szépen, egy olyan blog, amit azért hoztam létre, hogy segítsen másoknak. Ha én kikaparom a gesztenyét, ne kelljen már másoknak is újra feltalálniuk a kereket - képzavaros közhelyeket halmozva.
Amíg a meddőségi kezelések során kerestem a megoldást, a legtöbbet más meddőséggel küzdő, tényeket felsorakoztató, kezeléseket leíró blogok segítettek. És az emberek, akik a blogok mögött vannak, akik mindig készek voltak plusz infokkal segíteni, és lelki támaszt nyújtani. Mert ők hasonló cipőben jártak.
Ezt akarom vissza- és tovább adni.
Leírni a tapasztalataimat, mások számára nyilvánosan hozzáférhetően, hogy aki keres, megtalálhassa, és talán segít neki az én példám. A sok info, amit összeszedtem.

Nekem azóta sikerült - mint több más bloggernek is ebből a  közösségből, így létrejött egy új közösség, ami már a terhesség majd a gyerekezés buktatóit veszi számba. A többieknek meg drukkolunk továbbra is, természetesen.

Mivel ez egy dokumentarista, problémamegoldásra szakosodott blog, ezért a széplelkű ömlengéses eposzok, hogy kék az ég meg zöld a fű, nem itt keresendők. Az egy másik műfaj. Meg van ahol keveredik. Kinek kinek lelki beállítottsága alapján.
Igen, hálás vagyok a férjemért, és a férjemnek, hogy van nekem, és a gyerekemért, hogy ép és egészséges, és tényleg jó az életem. Ezzel tisztában vagyok, és hálás is vagyok érte minden nap. De nem az én műfajom ezen nyilvánosan lovagolni. Meg nem is tudok, én már csak egy ilyen kockafejű racionális seggfej vagyok, aki nem ragozza túl nyilvánosan a boldogságát.

Viszont számba veszi a felmerülő nehézségeket, és igyekszik megoldásokat találni, és ezt másokkal megosztani. Ezen felül leltárt tart időnként, hogy az irodalom szerint mi a "normális", és mi hol tartunk. Ez nem elváráslista, amin pipálgatom a pontokat. Nem vonalzóval a tenyeremet ütögetve állok reggelente a gyerekem felett, és szidom, ha még nem fordul, vagy nem mászik, vagy mittudomén. Ez egy lista, amit az irodalom közöl, és én itt közlöm, hogy mások láthassák, és a pontokat igény szerint összevethessék a saját gyerekük fejlődésével. Valamint jelölöm, hogy mi hol tartunk. Összehasonlításképpen másoknak, meg magamnak, hogy majd több év múlva visszanézve emlékezhessek, mikor kezdett ülni, vagy járni, vagy beszélni.. ki tudja, 5-10 év múlva mi fog fontosnak tűnni.

Különben meg olvassátok el, és gondolkozzatok el ezen. Nem hosszú. De jó tükör. Sokaknak.

Fogzás - 3. kör

Úgy tűnik, megint fogzik szegény. Ez már a 3. környi senyvedés, és még mindig nem bújt ki egyetlen fogacska sem, de nem is fehérlik még semmi elöl. Viszont állati kemény az ínye, G épp tegnap kérdezte, amikor az ő ujját rágcsálta, hogy tuti, hogy nincs-e még foga, mert olyan, mintha.
Most elmarad egyelőre a nyáltenger, vagyis nem több, mint eddig, ami nem jelent sokat, mert eddig is úsztunk a nyálban. Amikor elkezdett 3 napja napi 2 kakit produkálni, gyanakodtam, de a fejét csak tegnapelőtt kezdte fogdosni a füle környékén. Megnyomkodtam a fülét, erre szerencsére nem reagált, így kezdett megerősödni a gyanúm. Erre tegnap reggel a délelőtti szunyára elalváskor nem kellett az ujjam szopogatni, csak sírt és sírt és lökdöste ki a kisujjam a szájából. Némi hintában nagy ívben lengetésre végül elaludt, de kemény menet volt. A következő altatásig ülepedtek bennem a megfigyelések, és amikor újra lökdöste ki az ujjam, bekentem az alsó ínyét Dentinox-szal, ez mindig azonnal segít (de csak 20 percet hat). Így lett most is.. még kentem az ínyét, amikor mint egy éhező rákapott az ujjamra, és 2 perc múlva aludt.
Szóval megint fogzik - ami megmagyarázza, hogy napok óta megint rendszertelenül, de gyakran ébred és sok a sírdogálás.
Kibújhatna lassan az a fog, elég nehéz szülés, már 3 hónapos kora óta vissza-visszatér a fogzási mizéria, de fog egyelőre nincs. Aminek szoptatási szempontból kicsit örülök, viszont ha ennyit kelünk éjjel, lassan elapad a tejem, és tárgytalanná válik a dolog. Csak ne szenvedve szegény, olyan rossz nézni, és olyan keveset tehetek, hogy jobb legyen neki.. megszakad a szívem.

2014. július 19., szombat

Reklám

Valamelyik meleg nap elmentünk a MyCafe nevű cukrászdába, a Római Part közelében a családi házas övezetben (Keve u. 54b).
Nincs épp a korzón, viszont különlegessége, hogy egészséges cukrászda, azaz a sütik és a fagyi is tej, laktóz, tartósítószer, színezőanyag és adalékanyag mentes. 
Voltak kétségeim, de tényleg finom. Sőt, a gyümölcs fagyoknak tényleg gyümölcs íze van :-)
Ketten összesen kipróbáltuk a szeder, a körte, a puncs és a kivi fagyit, és mindegyik jó volt.
A tulajdonosnő kedves, szívesen beszélget és ad tanácsot / felvilágosítást, és nagyon otthon van a témában, mert ő maga is érintett, és minden mentesen étkezik.
Szóval jó, menjetek, próbáljátok ki :-)

http://www.gastroprojekt.hu

Facebook:
hu-hu.facebook.com/MyCafeCukraszda

2014. július 18., péntek

Mese

az nem megy.
A cumiról leszokás miatt igyekeztünk változtatni kicsit a lefekvési rutinon, este is meg nap közben is, megnyújtani, hogy Macónak legyen ideje velünk testközelben (ha már nincs karban altatás), legyen lehetősége rákészülni az alvásra, lenyugodni. Így jött képbe a mese.
G az esti elalvás előtt, én meg a nappali alvások előtt meséltünk neki egy darabig. Ez alatt nem kell nagy meséket érteni, a Micimackót kezdtük el olvasni, nem is teljes fejezetet, csak 1-2 oldalt alkalmanként, gondolván, hogy mindegy a sztori, csak a megnyugtató, egyenletes duruzsolás a lényeg, az segíti a megnyugvást (fejből mesélni meg egyikünk sem elég kreatív).
De a gyerekünk ennél pragmatikusabb. Amikor elérkeztünk a rutinban a meséhez, egyre kevesebbet bírt ki. Eleinte 2-3 oldalt, aztán már csak 1-et, utána felet, majd egy-két mondatot, végül már a könyv látványára is elkezdett nyüszíteni, mint aki azt mondja, ne húzzuk itt az időt, menjünk már aludni, nem látod, hogy fáradt vagyok?
Szóval nem kell a mese, ezt elég érthetően a  tudtunkra adta.
Nem is erőltettük tovább, nem akarom, hogy averziója alakuljon ki a könyvekkel szemben, szeretném, ha később élvezettel és sokat olvasna, mert olvasni jó :)

2014. július 17., csütörtök

Cumi 2 - A leszokás

Lett ugye az, hogy Macó elkezdett 50 percenként (azaz pontosan egy alvásciklusonként) ébredni éjjel. Felsírt, de amint a cumit a szájába adtam, azonnal aludt békésen tovább, egészen 50 percet, majd kezdtük az egészet elölről.
Pár ilyen éjszaka után jöttem rá, hogy nem mozgásfejlődési vagy fogzási jelenségről van szó, hanem konkrétan a cumi kell.
Pedig korábban  milyen jól ment minden, elalváshoz cumizott, napközben szinte egyáltalán nem, és amint eléggé ellazult elalváskor, kiköpte a segédeszközt. 
Kínomban elkezdtem nyomozni, és kiderült, hogy van olyan, hogy "cumifüggés", ami pont ezt takarja. Amikor megébred, nem tud máshogy visszaaludni, csak cumival, de ha az kiesett a szájából, ami nagyon valószínű, akkor sírás van.
Nincs hát más hátra, le kell szoktatni a cumiról, vagy beláthatatlan ideig 50 percenként kelni fogok.

Először a Suttogót hívtam segítségül - ott van is egy keretes sztori ehhez a dologhoz. A tanács: amikor felébred és felsír a cumiért, ne adjuk oda neki a cumit, hanem simizzük a hátát, amíg vissza nem alszik.
LOL. de annyira LOL, hogy nagyon.. Macónál ez nyilván nem ment. Simizhettem én ítéletnapig, csak egyre fokozódó üvöltés volt az eredmény, nem a megnyugvás irányába hatott a dolog.
Kipróbáltam mindent.. simizést, popsirázogatást, arccirógatást, mesét, éneket, mindent ami eszembe jutott. Még fel is vettem. Semmi. Üvöltés.
Azaz eleinte volt pár bíztató jel, 20-25 perc után abbahagyta az üvöltést, és elaludt (és végigaludta újra az éjszakát), de egyre nehezebben, egyre inkább belelovalta magát, és hiába voltam ott és próbáltam vigasztalni, esélytelen volt az egész. G-vel abban állapodtunk meg, hogy nem adjuk fel a kezdeti (már előre látható) kudarc után, ki kell tartani, lehet, hogy kell pár nap a kondicionálásnak, adunk a dolognak 5 napot.
A negyedik napra másfél óra üvöltés után aludt el a  fáradtságtól, így arra jutottunk, hogy ez nem pálya. Hiába vannak most nyugodt(abb) éjszakáink, annyit nem ér, hogy szegény Macó ennyit sírjon miatta, ez biztos nem jó így neki. Egyszerűen nem bírom a gyerekemet sírni hagyni, akkor sem, ha ott vagyok mellette, és nem hiszem, hogy célravezető és tanul bármit is a dologból, ha a fáradtságba alszik bele. Alig hiszem, hogy ez segít neki elsajátítani a cumi nélküli elalvás művészetét. Legfeljebb rossz képzetek társulnak az alváshoz és az ágyához.
Ráadásul Macó BÜNTETETT minket, esküszöm. Napokig alig nézett ránk, még egy mosolyt sem eresztett meg, a szokásos cukiskodása pedig teljesen elmaradt. Duzzogott.
Szóval nem bírtuk. Ezt a módszert nem nekünk és nem Macónak találták ki.
Teljesen kétségbe volt esve, és csak egyre rosszabb lett - úgy tűnik, neki nagyon kell a szopás ahhoz, hogy le tudja magát nyugtatni, és máshogy egyelőre nemigen megy a dolog.

Pedig eleinte hogy örültünk, hogy egyáltalán elfogadta a cumit - szóval végülis mi szoktattuk rá. Főleg én. Mert az első pár héten nem fogadott el cumit, nagy ívben kiköpte, viszont folyamatosan sírt, nem tudott sehogy megnyugodni. Akkor mutatta az akkori védőnőnk, hogy engedhetjük neki az ujjunkat is szopizni, kisujj ujjbeggyel felfelé be a szájába, arra rá is cuppant mindig azonnal - gondolom anya/apa szaga és íze volt, nem olyan mű, mint a cumi.
Szóval eleinte az ujjunkat szopogatva tudott megnyugodni és elaludni, aztán később végül elfogadta a cumit, és mi megkönnyebbültünk. Bő 4 hónapig jól is ment a történet, amíg függővé nem vált szegénykém.

A hideg megvonás nem működött tehát, más módszer kellett. A Pantley könyv is szentel egy fejezetet ennek a  témának (103.old). Mivel itt sokkal kíméletesebbek (ám lassabbak) a módszerek, ennek is nekifutottunk.
Ez iteratív módszer, és ugyanaz az algoritmus, mindegy hogy cumiról, cumisüvegről vagy mellen elalvásról akarod leszoktatni.
Hagyd szopizni/cumizni, amíg majdnem elalszik, és akkor óvatosan vedd ki a szájából. Ha felébred és kéri, add neki vissza, majd újra várd meg, amíg majdnem elalszik, stb. A lényeg, hogy ne hagyd rendesen elaludni a cumival/cicivel a szájában. Állítólag ugyan hetek alatt, de egy idő után egyre kevesebbszer és kevesebb ideig fog majd szopizni, és lassan leszokik az ilyetén módon történő elalvásról.

Kétkedtünk, de egy próbát megért. És működik. Pontosabban azt még nem tudjuk, hogy egy idő után fog-e tudni teljesen cumi nélkül elaludni, de a szájból kivevés és végül cumi nélkül elalvás megy.
Mivel addigra már több napnyi hidegmegvonás volt cumi témában, arra jutottunk, hogy kontraproduktív lenne neki visszaadni a cumit, akkor azt hinné, ő nyert, meg összezavarodna, hogy mit akarunk, így cumi továbbra sincs, visszatértünk az ujjunk szopogatásához.
Szóval most az van, hogy elalváshoz szopogathatja az ujjunkat, de nem alhat el rajta. Az első kör általában hosszabb, akkor kell a lenyugvás. Amikor már érzem, hogy lassabban, szünetekkel szopogatja és kevésbé szívja már az ujjam, és csukva a szeme, óvatosan kiveszem a szájából. Ha nagy mázlim van, már elsőre sikerül, és kis mocorgás után némi nyammogás kíséretében halad tovább az elalvás útján, ha nem, akkor felsír vagy kapkod, ilyenkor ujj vissza, és 10-60 másodperc múlva, amikor csökken a szopogatás intenzitása, újabb kihúzás. Stb. Eddig a legtöbb 7 kör volt, amit kellett futni, de van, hogy már elsőre megy.
És nagyjából újra végigalussza az éjszakát - bár elkiabálni nem merem. Mostanában egy-egy felsírás van éjjel, megint pár jó, pár rossz éjszaka sormintában élünk, de legalább nem 50 percenként kelünk, ami azért előrelépés. Remélem nem kerülünk romló trendbe, és szokik vissza, azaz rá - ezúttal - az ujjunkra.

Elvileg a módszer lényege, hogy a baba megőrzi az elalváskori állapotot, és ébredéskor azt folytatja, azaz ha cumizva alszik el, akkor amikor megébred is szeretne cumizni, csak így tud visszaaludni.
Egyelőre működni látszik, bár persze nyilván melósabb, mint csak a szájába adnia  cumit, és ott hagyni.
Éjszakánként van egy-egy felsírás, akkor így altatom vissza, jobb éjszakákon csak felnyöszörög és visszaalszik simán, vagy megtalálja az ujját, optimális esetben (ilyen eddig 2 éjszaka volt) simán megébredés nélkül alszik egész éjjel.

Viszont szerintem jobban alszik. Az én elméletem szerint a cumizás zavarta abban, hogy rendesen, mélyen elaludjon, a folyamatos szopogatás egy félig éber állapotban tartotta, ezért ébredt fel minden alvásciklusa végén.
Most úgy tűnik, mélyebben alszik, a nappali alvás is jobb ezzel a módszerrel. Remélem neki is jobb, és rendesen ki tudja pihenni magát. Meg én is.

A nappali alvás ilyetén átszervezése egy járulékos benefit-et is hozott. Eddig karban altattam, de karban nem tudok úgy, hogy a szájában van az egyik kezem, így muszáj volt a hintában altatni (az ágyban nappal rosszabbul alszik valamiért). És láss csodát, így is megy. Így nappal sincs már karban altatás.

A nagy kérdés, hogy mások hogy fogják tudni altatni, mert cumi nélkül nemigen lehet (ha igen, akkor is elég nehezen), viszont azt nem akarom, hogy a nagyik vagy akár egy idegen (szitter) a szájába adja a kezét. Szóval itt még vannak nyitott kérdések. Ennek kapcsán G-vel elővigyázatból vettünk egy pár új cumit. Mindenképpen más színűt, formájút, anyagút akartunk, mint a régi cumi, hogy minél távolabb legyen, ne kapcsolja annyira össze, ha arra kerül a sor. Avent-est vettünk, mert az elég kicsi, lapos, azaz nincs bumszli a végén, így talán könnyebb kihúzni a szájából. Egyelőre nem használtuk, és nem is szeretném, amíg elkerülhető, hogy minél inkább szilárduljon meg a cuminélküliség. Tőlem és G-től továbbra sem fog cumit látni, kapni, ha kell, inkább a kezünk, és amíg tehetem, inkább akkor én altatom nap közben, hogy másnak ne kelljen. Aztán majd meglátjuk.

Most 2 hete vagyunk cumimentesek - nem volt könnyű, és még mindig vannak nehezebb altatások, nehezebb éjszakák. De kitartunk, ennyit megér. Sokat segített, hogy Popival egyszerre szántuk rá magunkat a cumimentesítésre, így tudtuk támogatni egymást, és nagyon motivál, hogy náluk mekkora sikersztori lett a dolog, remélem mi is eljutunk egyszer a sima elalváshoz!

Drukkoljatok, hogy ne a rászokás felé mozduljon el a dolog, hanem javuló legyen a tendencia!

2014. július 16., szerda

Audrey olvas - Anne Pulkkinen - Játék a babával - 50 készségfejlesztő játék kisbabáknak


"A PEKIP-program legfontosabb célja a szülő-gyermek kapcsolat erősítése. (...)

Az intenzív szülő-gyermek program már az első négy-hat héten elkezdődik, és az első év végéig tart, miközben nyomon követik a gyermek fejlődését.

A fejlődés előmozdítása
Tiszteletben kell tartani, hogy a csecsemők fejlődésének gyorsasága, iránya különböző. Ezért a PEKIP során - aktív tanulással, mozgással teli játékkal - a gyermek saját képességeivel és igényeivel tudja befolyásolni a játék menetét. Ebben a korai életszakaszban az életkornak megfelelő mozgás- és játékformák segítenek az adottságok felfedezésében és kipróbálásában."

A PEKiP játékai immár negyven esztendeje szolgálják a szülőket és kisbabáikat az első hetektől az első magabiztos lépések megtételéig. A PEKiP-játékok során a szülők a kisbabát nem gyakorlatoztatják vagy tornáztatják, hanem olyan mozdulatokat és testtartásokat mutatnak neki, amelyeket önállóan is el tud végezni. A lényeg az, hogy a gyermek a mozgás során úgy érezze: „Ezt magamtól is tudom!” A passzív csecsemőtornával szemben a PEKiP-játékok célja az, hogy a gyermeket önálló mozgásra ösztönözzék. 

Nekem tetszik, bár egy csomó dolgot csinál az ember ösztönösen is, de van pár olyan, ami nekem nem jutott volna magamtól eszembe, illetve olyanok, amikkel a helyes módon segíthetünk a babának a mozgásfejlődésben.

A könyvben a játékok 3 csoportra vannak osztva: 1-3, 4-6 és 7-12 hónapos babák számára.

2014. július 15., kedd

Veszélyes asszociációk

Félelmetes, milyen hamar kialakulnak az asszociációk. Természetesen főleg a nem kívánatosak, mert amit szeretnék kialakítani, azt bezzeg le se sajnálja.
Az van, hogy Macó 6-6.30 körül kel alapesetben enni, de van, hogy kicsit korábban. Sokaknál látom, hogy a korai evés után még együtt visszafekszenek és alszanak együtt 8-ig. De jól hangzik..
Gondoltam, minek erőltettem én itt a felkelést, nap kezdést evés után, próbáljuk ki. Szóval a szobájában a fotelban szopi helyett (ahol a szopi végére már szuper éber) átvittem magamhoz, és az ágyban fekve szopit csináltunk, remélve, hogy bele- /visszaalszik. De nyilván nincs ilyen szerencsém, esze ágában sincs visszaaludni. Pedig olyan jól hangzott, hogy ha nem is alvás, de még egy kicsit fekve maradás lehet reggelente. Nem, hogy nem aludt, de nem is nagyon maradt meg szórakoztatás nélkül, szóval felesleges az egész, nem nyerek magamnak semmi plusz pihit, akár fel is kelhetünk.
A fekve evést talán egy hétig csináltuk, mire rájöttem, hogy hiába. Viszont azóta az se megy, hogy ha hamar felébred, mondjuk 5 körül, akkor odaveszem és még pihiztünk egy órát evésig. Ez régebben ment, így át tudtam hidalni a nagyon korán ébredésből adódó plusz időt és fekhettem még egy kicsikét. Most viszont azonnal az evésre asszociál az ágyam kapcsán és még ha nem is éhes, azonnal befordul szopi pozícióba, és ha mégsincs szopi, üvöltve követeli a kaját. Aarrggh. Próbáltam elterelni a figyelmét játékokkal, énekkel, bármivel, de hasztalan. Ha egyszer a fejébe vett valamit, addig üvölt, amíg meg nem kapja.
Szóval nyerni nem nyertem semmit a kísérlettel, viszont bebuktam a magamhoz vevéssel való megnyugtatás módszerét. :-(
Sírok. Most próbálom megszüntetni ezt a gondolatkapcsolást, de ez valószínűleg sokkal tovább fog tartani (ha egyáltalán sikerül), mint amennyi idő alatt rögzült.
Bezzeg az alvási rituálé nem rögzül az istenek se..

2014. július 14., hétfő

Hinta

Van nekünk egy adamo hintánk, amit még akkor szereztünk be, amikor Macó még csak pár hetes volt, és a nap 17 órájában vigasztalhatatlanul sírt (a többiben szopizott), illetve ha el is aludt karban, nem lehetett letenni. 
A hintában akkor nem aludt el, így az az ehhez fűzött reményeinket nem váltotta be, viszont karban altatás után alvó állapotban már le lehetett tenni és jobban alva is maradt, hosszabban aludt nap közben itt, mint a kiságyban (ahol viszont éjjel aludt, de valamiért nappal nem).
Azóta eltelt 5 hónap, Macó lassan 70 centi (uramatyám, hogy rohan az idő), és már alig fér el a hintában, nagyon össze kell csomagolnia a lábait, hogy elférjen. Egyáltalán nem tűnik kényelmes helyzetnek. A hintának van viszont 2 láb kidugó nyílása, ami alap állapotban párnával (ez az a kék mintás izé a natúr színű hintában) van elfedve.




Nem rég átvariáltam a párnát, hogy ki tudja dugni a lábát.
Na, azt a páni félelemmel átitatott sírást, amit ez eredményezett, senkinek nem kívánom. Fél perc után ki kellett venni, annyira sírt. Gondolom hirtelen bizonytalannak, instabilnak érezte a helyzetet, nem volt hol megtámasztania a lábát, hiába kalimpált kétségbeesetten.
Viszont a hinta mérete fix, Macó meg csak egyre nő (szerencsére :-) ), és kereste magának a helyet. Nem egy elveszett gyerek, és ami nem megy észből, az erőből is jó, egyszercsak azt látom, hogy a bal okai lyukon (a bal oldala erősebb) átkényszerítette a párnát, és MINDKÉT lábát itt dugja ki, úgy, hogy a kitolt párna egy kis peremet alkot, ami tartja kicsit a lábát alulról. Ezt csinálta vagy egy hétig, majd tovább fejlesztettem az általa diktált megoldást.. a párnát áthúztam mindkét lyukon, és már úgy teszem le, hogy a jobb lábát is odaigazítom az őt megillető nyíláshoz, Macó pedig amikor lenne tartja, kilógatja a lábait. Azóta béke van, ezt szereti, megadja neki a szükséges biztonságérzetet és nem is kell összecsomagolva aludni :-)



Ha véletlenül egyszer valamit a manuál szerint csinálnánk, meg is lennék lepve ;-)

2014. július 13., vasárnap

És ...

... fülön hányt.. meg háton, meg bele a zsebes nadrágom zsebébe ... ez egy ilyen hét, úgy látom.

de minek termelem én itt a tejet kín keservesen, ha azzal a lendülettel, ahogy felveszem, kihányja?! ez van. Legalább van tej, van mit kitenni :)

2014. július 12., szombat

Dobál

Néhány hete már csinálja azt, hogy direkt eldob dolgokat. Konkrétan egy határozott  mozdulattal kinyújtja a kaját oldalra, és elengedi, ami a kezében van. Ezt különösen akkor szereti csinálni, amikor a pihenőszékben vagy a kocsiban az autós ülésben ül :-) Nagyon cuki. Mindeközben olyan ártatlan, álszent kis arcot vág, hogy épp hogy csak nem fütyörészik közben ártatlanságát hangsúlyozandó. Ez eddig is ment. Viszont pár napja a véletlenül leejtett tárgyaknak már utánanyúl, keresi őket, és ha el tud nyújtózkodni értük,  fel is veszi őket.
Amit szintén a minap láttam: van neki egy gyűrű alakú rágókája, ami színes, rücskös, csörög és minden szögből jól rágható. Imádja. És ez az izé akkora, hogy néha karperec szerűen rácsúszik a karjára. Eddig ilyenkor hangos méltatlankodás tört ki. Erre ma egy darabig összeráncolt szemöldökkel szemrevételezte a helyzetet, majd a másik kezével oda nyúlt, és egy határozott mozdulattal lehúzta az izét a karjáról és vígan rágta tovább :-)

2014. július 11., péntek

Ez is megvolt

Kipipálhatjuk a dekoltázsomba pisilést is (úton a fürdő felé, magamhoz ölelt pucér gyerek kihasználja a kínálkozó lehetőséget..).  Check.

Forog

... mindkét irányba :-)

Mint kiderült, tud ám, ha akar, de nem nagyon akar, kényelmesebb, ha nyüszög, és megkapja, amit kiszemelt :) De most, hogy tudom, hogy mindkét oldalára el tud fordulni, hagyom küzdeni kicsit. Vicces, mert ha ott vagyok és lát, akkor nyüszög, hogy adjam oda az áhított tárgyat, de ha nem lát, akkor simán odafordul, kinyúl és elveszi :) 
Jobbra a hasára is átfordul időként, valószínűleg véletlenül, mert nagyon meg szokott lepődni. Ez a hasra fordulás is olyan szerintem, hogy tudna, ha akarna, de nem akar, elég neki oldalra, onnan mindent remekül elér. Egyelőre :)

2014. július 10., csütörtök

Pont így

Ezt most "lopom" (idézem, avagy re-blogolom, ahogy mostanában ezt nevezik), de tényleg, pont így van..


What Nobody Tells You About the First 3 Months of Motherhood


I'm trying to find the words.
I'm struggling to gather together the right collection of syllables that can be mushed together to convey my experience of new motherhood, an experience many people likely share but never speak of.
First, no one tells you how emotional motherhood will be. And by emotional I mean exhilarating, exhausting, gut-wrenching and euphoric.
When you get married, everyone starts asking you when you're going to have kids. They might even push you to have kids.
There might even be grandmothers (no names mentioned, of course) who buy tiny little clothes and hang them in a closet just in case you decide to have kids right then and there.
Just like marriage and weddings, all society really shows us of motherhood is the romance, the surface story that everyone dreams of and simultaneously hides behind. You'll create the beautiful nursery and be showered with gifts and interview your pediatrician and buy some yoga pants because after all, you've at least accepted you won't be wearing your old jeans for a while.
You think you know what it's going to be like because people say, "It's hard, but it's sooooo worth it." You'll hear this about 5,000 times and so you'll convince yourself that you're braced and ready for the good and the bad.
But that's the first thing you didn't know about being a mom:
1. Sometimes it won't feel worth it.
There's going to come a moment where you wonder why you even became a mom at all. It'll probably come at about three in the morning. You'll be a little horrified because you're doing your duty and feeding your angelic little baby but at the same time, you really don't want to feed them. You're doing it anyway, of course, because you're their mom and that's what you do, but you're almost mad at the whole situation.
"Why did I do this, again?" you'll mutter to yourself. Instead of focusing on the bonding moment like you're "supposed to," you'll just want to be in bed. Better yet, you'd like to be out with your husband drinking a pina colada. The kind with the little umbrella and the cherry. And maybe just maybe the bartender will throw a few extra cherries in there for kicks.
I'll tell you this: It's OK to let your mind wander down that path, to miss what you had. To remember what once was. Motherhood is a pretty jarring and life-altering experience, and it happens really, really fast. Just a few weeks before, you were getting all snazzy and having that "last date before we're parents date," and now you haven't showered in a few days. It's a quick transition and so if your mind happens to wander at the crack of dawn, just know I'm right there with you.
2. No one will be affected by their cries like you are.
You're the mom and in some interesting twist of biological fate, you're going to be affected by their cries more than anyone else. Your husband might sleep right through it, your mom will tell you it's no big deal and your friends will somehow seem to handle the crying with such ease that you wonder what the hell is wrong with you.
It'll take some getting used to, hearing that sound. Something in you makes you want to just jump in and fix it. I'm constantly amazed that the baby monitor is right by my husband's ear with a baby wailing, and he's sleeping quite peacefully.
Ladies, take it as a challenge and an honor. Remember that something inside of you is intimately connected with your baby where only you can really get that gut reaction to their little pleas for food or comfort.
3. You're going to have bad dreams.
There is a strange dream I've been having where I think I left my baby in my bed with me and they need my help. I've woken my husband up in the middle of the night telling him a baby is in the bed when they weren't. I've reached around in the bed in the middle of the night and felt my dog's head thinking I left the baby with me. This is all unwarranted since both my babies (I have twins) have been sleeping in their own cribs since the day they came home from the hospital. If you co-sleep, you might dream about something else. If your babies are in a bassinet by your bed, you might dream they somehow aren't in there.
My daughter was on a monitor for the first twelve weeks of her life. During one particularly bad moment, her monitor alarm went off during a nap, and I found her very pale and unresponsive. It took me about five full seconds of yelling her name and patting her legs hard to get her to come to, and ever since then I've dreamed her brother has been in some sort of similar trouble.
You don't realize that when you become a mom, all of your senses get heightened. Things affect you more than they ever have before. You worry and wonder if what you're doing is right or enough or will affect them forever. You'll make sure they're breathing all the time. You'll check on them five minutes after you checked on them the first time. I hear these worries subside, especially once you are on your second or third child, but I can only speak of the first three months of motherhood so far.
4. You'll feel like an ungrateful jerk.
In the middle of all of these emotions --missing your old life, wishing the baby would stop crying and wondering how poop got on your shoulder of all places -- you'll remember that someone, somewhere who wants to be a mom doesn't get to be one. Someone out there wishes they could be you, in your shoes. Someone wants to get up at three in the morning and at four and five and six. It's all they want. And you know what? It's OK to feel ungrateful when you think of all of those women out there.
However just remember that your emotions are very warranted too. You'reallowed to have mixed feelings. You're allowed to be tired. And you don't have to enjoy motherhood every second of every day. Anyone who tells you they do is lying or has been so far removed from being a brand new mom that they forgot what it's like. It's too much to worry about your new baby and then also worry that you're being ungrateful. You're doing great, and you're allowed any feelings that bubble up, no matter how small or wrong they might seem to others.
5. You won't want this phase to end, and yet you can't wait for it to end.
My son's feet curve in a little. It's pretty much the most adorable thing in the world, although I admit to a very heavy bias. He was breech for my entire pregnancy, and he apparently was sitting in a little yoga pose for weeks on end because he came out during my c-section with his legs crossed and his little feet pointed toward each other.
Every day I kiss those little curved feet, which get progressively less curved as time goes on. I know I should want them to straighten out all the way. After all, one day this kid is going to need to walk. At the same time, I wish they'd stay like that forever. I folded up all of his 0-3 month clothes and cried, but I celebrated when he slept eight hours for the first time and I felt like a person and not a vampire anymore.
It's so confusing. You'll want them to stay babies forever but then you also want them to smile at you and then crawl and stretch out their feedings and eat veggies. One of these days, we're going to be wishing they'd get their licenses already so we can stop carting them to baseball practice. Oh my God, how did I just type that? Impossible!
***
These are the things no one tells you. When they say, "It's hard, but it's sooooo worth it," they really mean that you're going to have more feelings and more emotions than you ever thought possible.
They mean you're going to fall in love. Hard. At the same time, you're going to fantasize about getting in your car for a drive and not coming back.
They mean you'll watch your husband cry while holding your daughter because he loves her so much. You're also going to hand that same baby to him two days later in exasperation, because her cries are literally making the inside of your ear hurt.
When they say, "It's hard, but it's sooooo worth it," they probably meant to tell you that you'll be sitting there watching TV at night when the baby is asleep, and you'll all of a sudden be overwhelmed with the fact that you're actually a parent. There is a little person sleeping in the next room over, you'll think. A person made. You'll also wonder what bizarre act of talent made it so you son can somehow pee in his own mouth before you can catch it. Definitely the husband's genetics, you'll tell yourself.
They mean you're going to be rendered speechless when your baby locks eyes with you for the first time. You'll melt when their hands curl around your finger. You'll feel pride when they cry and only being in your arms makes them stop. You'll wonder how you got so lucky.
You'll also feel haggard and chubby and more tired than you ever knew was possible.
But it's worth it.
It's hard, but it's sooooo worth it.

2014. július 9., szerda

Kor és gyerekvállalás

Néha azt érzem, kicsit öreg vagyok, jobb lett volna 10 évvel ezelőtt gyereket vállalni.

Macó pont a 38. szülinapomon született. Most eltekintve attól, hogy 10 éve nem akartam gyereket (egyáltalán), meg nem is volt meg a megfelelő pasi, azért lehet, hogy egyszerűbb lett volna.

Persze ott vannak ugye a genetikai kockázatok, meg egyéb komplikációk, amik a korral egyre valószínűbbé válnak, de ebbe most nem akarok belemenni. Ez az orvosi része.
A nem orvosi az az, hogy úgy érzem, ennyi idősen nehezebben megy a babázás, mert rugalmatlanabb vagyok. Vagyunk, mindketten. Olyan jó kis kialakult életünk volt, ahol minden úgy volt, ahogy mi szerettük - ezt ennyi idősen nehéz feladni. 10 éve még vígan jöttem-mentem a világban, nem érdekelt, sőt, frusztrált az állandóság, pár évente borult (borítottam) mindent, munkát, lakást, országot.. és meg se kottyant egy kis földön alvás. Manapság már tetszik az állandóság (bizonyos dolgokban), és legszívesebben a saját ágyamban alszok. Sokat.
Már sokkal kevesebb a türelmem, mint egy fiatalabb nőnek, könnyebben frusztrálódok, mert hozzá vagyok szokva, hogy irányítani tudom a dolgokat, hogy szervezéssel meg ésszel szinte minden megoldható - a baba dolog meg tipikusan nem ilyen.
Nehezen bírjuk az éjszakázást is. 10 éve még sokat éjszakáztunk puszta szórakozásból is, heti sokszor jártunk el (akkor még külön, még nem ismertük egymást G-vel, de mindketten nagy partiarcok voltunk), mulattunk végig sok éjszakát, és meg se kottyant. Aztán ez leépült, "öreg korunkra", az utóbbi években már nem jártunk annyit el, mert egyre nehezebben ment az éjszakázás, már nem volt szórakozás, utána egyre több nap kellett a regenerálódáshoz. Most meg hónapok óta éjszakázunk. Ez is biztos könnyebb lett volna fiatalon, nem viselt volna meg ennyire.
Meg hát a pusztán fizikai aspektus. Mint egy vénasszonynak, állandóan fáj a talpam meg a térdem (a derekam MÉG nem, de ami késik, nem múlik, attól tartok). Ez gondolom a megnövekedett súly - nem a sajátom, hanem az, hogy Macót, aki lassan 8 kiló, hurcolom kézben a nap felében. A terhesség alatt is kb ennyi plusz volt rajtam, de akkor nem éreztem ennyire. Persze akkor sokat is pihentem, fel volt téve a lábam, nem voltam talpon éjjel-nappal, szóval össze sem hasonítható.

Viszont nyilván vannak pozitívumok is.
Plusz az, hogy ennyi idősen tudatosan vállaltunk gyereket, saját döntésből, együtt, nem véletlenül. Stabil anyagi helyzetünknek köszönhetően mindent meg tudunk adni neki, és fejnehéz és tudatos lévén sokat olvasok a témában, így igyekszem nem ötletszerűen nevelni, foglalkozni vele, hanem tudatosan csinálni az egészet.

Mi a tanulság? Az nincs. Ez mindenkinek egyéni döntés, meg az élet hozza, ahogy hozza. Mivel G-vel csak 30 fölött találkoztunk, előtte még ha akartam volna, se lett volna kivel, de mivel akkor még nem is akartam, így duplán lett így, hogy ilyen későn vállaltunk gyereket. Persze ha azonnal összejön, már 3 éves lenne, de nem foglalkozunk a mi-lett-volna-ha-val. Ez most így jó. Akkor nem az voltam, aki ma, G sem, és Macó sem lett volna Macó.. pedig Macó egy tündér (akibe néha belebújik a kisördög), de zabálnivalóan édes a nap nagyobb részében :)

2014. július 8., kedd

Babakeksz

Lassan elkezdhetünk gondolkozni a hozzátápláláson, meg a glutén bevezetésen.
Egyelőre hajlok arra, hogy a gluténnal kezdjem, babakeksz vagy hasonló. Nézegettem is a DM-ben, mik vannak, de ahogy látom, mindenben van cukor.. végül egyelőre Hipp babakekszet vettem, de még nem adom oda neki, hanem közvéleménykutatok..
Normális, hogy minden babakekszben van cukor? Ti hogy csináltátok, mit javasoltok a glutén bevezetéséhez? Minden tapasztalatot, ötletet, javaslatot örömmel fogadok, mert ez a hozzátáplálás téma megint egy teljesen új terület (persze olvasok bőszen.. nyilván :) ) :)

2014. július 7., hétfő

Altatás egyedül

G nemrég egy céges csapatépítő izére volt hivatalos, ahonnan csak éjfél körül ért haza, így egyedül fürdettem, egyedül fektettem. Kicsit féltem a dologtól, mert MINDIG G fektet, altat este, Macó ehhez van hozzászokva, féltem, hogy velem nem alszik el, vagy csak nagyon nehezen.
De kellemesen csalódtam, egy kis szokásos panaszkodás (hogy képzeled, hogy már alszok, amikor annyi mindent akarok még megnézegetni?!) után elég simán elaludt, ugyanúgy, ahogy az apjával is szokott, kis popsirázogatással (ami háton fekve nem triviális, a térde alatt átnyúlva tudjuk rezegtetni a popóját, ha hagyja) és a karom átölelésével. Megkönnyebbültem, hogy velem is megy :)

2014. július 6., vasárnap

Szemlél, szerel

Nagyon sokat ügyesedett az elmúlt hetekben, gyakorlatilag folyamatosan "szerel" :)
Minden, ami a keze ügyébe kerül alapos átvizsgálásnak van alávetve, minden négyzetmillimétert megvizsgál, megrágcsál, hajtogatja, forgatja, tekergeti, szóval tényleg úgy néz ki, mint aki "szerel". Ráadásul két kézzel. Nagyon ügyes, és persze nagyon cuki, ahogy komoly arccal ügyeskedik.

Ráadásul most már úgy tűnik, hogy be is fogadja, amit lát. Amíg kisebb volt is figyelt minden színt, mozgást, hasonlót, de sokszor az volt az érzésem, hogy csak megy el a világ a szeme előtt, nézi a színeket, de nem igazán látja, annak a felfogós, befogadós értelmében. Mostanában viszont már határozottan befogadja, amit lát, mindent megszemlél, a kezemben forgatja a fejét és mindent tanulmányoz, a kocsiban is nézelődik kifelé az ablakon a nagy, okos szemeivel, és a séta is sokkal aktívabb, ott is nézeget mindkét oldalra egyfolytában. Minden érdekli. Tök jó látni, ahogy fejlődik, nyílik ki a kis értelme :)

2014. július 5., szombat

Első éjszaka külön

Még június végén hivatalosak voltunk egy kedves barátnőm vidéki esküvőjére. Hosszú hezitálás után úgy döntöttünk, Macó már elég idős, és elég jól elvan a szüleimmel, akik szinte minden nap itt vannak nálunk, így hajrá.
Izgultam nagyon, hogy mi lesz, hogy lesz majd a fürdetés, altatás Anyuval, nélkülünk. De Anyu elmondása alapján nem volt vészes, a fürdés simán ment. Kicsit nehezen aludt el, de azért elaludt, ha végül karban is. Párszor kelt éjjel, de nem tűnt úgy, mintha nagyon keresne minket (gasp..).
Szóval nagyobb drámák nélkül lement a dolog, és reggel nagyon cukin örült nekünk, amikor meglátott.
Kicsit úgy érzem, hogy nekem traumatikusabb volt a dolog, mint neki..

Különben az esküvőn volt egy pár, akivel ott volt a 12 hetes gyereke.. egy borzasztóan nyugodt baba. Sajnáltam szegényt, szerintem nem való az ilyesmi egy ekkora kis csöppségnek - a hangos zene még az én fülemnek is kellemetlen volt néha, a tömeg, zaj, meleg, sok ember, szokatlan környezet.. nem sírt, csak kicsit nyávogott szegényke néha.. kövezzetek meg, de én nem vittem volna Macót, szerintem jobb volt neki itthon, a nyugodt, saját környezetében a nagyikkal, mint ugyan a szülőkkel, de állati hangzavarban.. de hát ezt mindenki maga dönti el. Macó biztos nem is lett volna ilyen békés és beletörődő, hamar túlkiabálta volna a zenekart :)

2014. július 4., péntek

Koszmó

Kb 4 hónapos korára Macót is elérte a koszmó. Eleinte fürdés előtt olajjal kenegettük a fejét, de az sokat nem használt, aztán váltottunk a Babe koszmó elleni samponjára. Elég drága, de használt, pár nap alatt beszáradt az egész, és nagyjából mostanra esett le az utolsó darabka is a fejéről. Elég nagy felületen volt koszmós, sok nagy, majdnem összefüggő foltban, meg egy csomó kicsiben is. Kapargatni nem mertem / akartam, nehogy seb keletkezzen a helyén, és sebhely maradjon, vagy elfertőződjön, így napjában többször átdolgoztam a fejét egy sűrű lószőr baba-hajkefével, így ami eléggé megszáradt és elvált a fejétől, az így szép lassan le tudott jönni. Nagyjából mostanra esik le az utolsó kis darabka is, és végre megint szép tiszta a fejecskéje.

2014. július 3., csütörtök

5 hónapos - folyt.

Ugyan nem ma 5 hónapos, hanem már egy pár napja töltötte, de csak most jutok el az összefoglalóig.

7780 Gramm
67 Centi
3-as pelenka, napi 5-6 darab
0 fog, bár két kör 10 napos fogzós szenvedésen túl vagyunk már, de még nincs eredmény

A beállni látszó éjszakai huzamosabb alvást borította először a fogzási szenvedés, majd a mozgásfejlődésből adódó éjszakai pörgés-forgás, majd újra fogzás, és utána a cumi mizéria, így néhány nyugisabb éjszakától eltekintve azóta se nagyon alszunk.

A múlt hónapban begyakorolt ujjszopást iktatta, sajnos nem használja a maga megnyugtatására, hanem cumiért sír, ha szükség van rá, így elég nyugtalanok az éjszakák.

Nagyon ügyes lett a kezével, fogja a saját üvegét, pakol, forgat, egyik kezéből rak át dolgokat a másikba, szóval szépen használja mindkét kezét, külön-külön és együtt is.

Előrelépés, hogy most már 10-15 percet elvan hason, nyúl dolgokért és eljátszik velük hason fekve. Sőt, kívánatos tárgyakért erőlködik, ha a hatósugarán kívül esnek, de egyelőre csak centiket halad gigászi erőfeszítések árán. A fejét viszont továbbra sem teszi le hason fekve, és le sem lehet erőltetni..

A szopik továbbra is nagyon nyugtalanok, már rég nem köti le a figyelmét a művelet, minden zajra, mozgásra abbahagyja és nézeget körül, hogy mi van. Még az ivásom is (szoptatás közben mindig megszomjazok, így van kéznél egy üveg víz) annyira izgi, hogy abbahagyja a szopit, amint a kezembe veszem az üveget, és elmélyülten szemlél, amíg le nem teszem, és csak utána veti rá magát újra a cicire. Néha külső zavaró tényező híján is abbahagyja, felnéz, rámvigyorog és elkezd dumálni. Zabálni való.

A koszmót kb mostanra sikerült leküzdeni.

A könyv szerint 5 hónaposan az alábbiakat kell tudnia (a felső csoport a minimum, lefelé haladva az egyes csoportokat egyre kevesebb gyerek tudja az adott korcsoportból, de akár tudhajta is)

  • stabilan tartja a fejét, amikor függőlegesben van - pipa
  • hason felemeli a mellkasát, tartja magát a karján - pipa
  • kis tárgyakat is észrevesz és megfigyel - pipa
  • sikongat örömében - pipa
  • nyúl tárgyakért - pipa
  • spontán mosolyog - pipa
  • visszamosolyog, ha rámosolygunk - pipa
  • megfogja a csörgőt, ha odatartják a kezéhez - pipa
  • ülésbe feléhúzva a hátával egy vonalban tartja a fejét - pipa
tudhatja az alábbiakat:
  • átfordul (egy irányba*) - hátról balra, oldalig; ha nagyon akar, tud hasról hátra is, a bal oldalán keresztül, de ezt ritkán csinálja
  • lábai elbírnak valamennyi súlyt - igen
  • gügyög, magán és mássalhangzókat is kombinál, például á-gú, vagy hasonló - igen
  • berreg - igen
  • hang felé fordul - igen

lehet, hogy képes:
  • ülni támogatás / támasztás nélkül - nem
esetleg tudhat:
  • felhúzni magát ülésből állásba - nem
  • állni valamibe belekapaszkodva - nem
  • ellenkezik, ha el akarunk venni tőle egy játékot - odaadja, de nehezen
  • küzd, hogy elérjen egy hatósugáron kívül elhelyezkedő játékot - igen
  • tárgyakat áttesz egyik kezéből a másikba - igen
  • keresi a leejtett tárgyakat - nem
  • kis tárgyakat az ujjaival gereblyézve összeszed, felvesz - nem
  • gagyog, mint ga-ga-ga, ba-ba-ba, ma-ma-ma, da-da-da - nem


* az egy irányba (eredeti szöveg: roll over (one way)) vajon azt jelenti, hogy vagy csak balra, vagy csak jobbra, vagy azt, hogy hasról hátra, vagy hátról hasra, de nem mindkettőt?