2014. július 17., csütörtök

Cumi 2 - A leszokás

Lett ugye az, hogy Macó elkezdett 50 percenként (azaz pontosan egy alvásciklusonként) ébredni éjjel. Felsírt, de amint a cumit a szájába adtam, azonnal aludt békésen tovább, egészen 50 percet, majd kezdtük az egészet elölről.
Pár ilyen éjszaka után jöttem rá, hogy nem mozgásfejlődési vagy fogzási jelenségről van szó, hanem konkrétan a cumi kell.
Pedig korábban  milyen jól ment minden, elalváshoz cumizott, napközben szinte egyáltalán nem, és amint eléggé ellazult elalváskor, kiköpte a segédeszközt. 
Kínomban elkezdtem nyomozni, és kiderült, hogy van olyan, hogy "cumifüggés", ami pont ezt takarja. Amikor megébred, nem tud máshogy visszaaludni, csak cumival, de ha az kiesett a szájából, ami nagyon valószínű, akkor sírás van.
Nincs hát más hátra, le kell szoktatni a cumiról, vagy beláthatatlan ideig 50 percenként kelni fogok.

Először a Suttogót hívtam segítségül - ott van is egy keretes sztori ehhez a dologhoz. A tanács: amikor felébred és felsír a cumiért, ne adjuk oda neki a cumit, hanem simizzük a hátát, amíg vissza nem alszik.
LOL. de annyira LOL, hogy nagyon.. Macónál ez nyilván nem ment. Simizhettem én ítéletnapig, csak egyre fokozódó üvöltés volt az eredmény, nem a megnyugvás irányába hatott a dolog.
Kipróbáltam mindent.. simizést, popsirázogatást, arccirógatást, mesét, éneket, mindent ami eszembe jutott. Még fel is vettem. Semmi. Üvöltés.
Azaz eleinte volt pár bíztató jel, 20-25 perc után abbahagyta az üvöltést, és elaludt (és végigaludta újra az éjszakát), de egyre nehezebben, egyre inkább belelovalta magát, és hiába voltam ott és próbáltam vigasztalni, esélytelen volt az egész. G-vel abban állapodtunk meg, hogy nem adjuk fel a kezdeti (már előre látható) kudarc után, ki kell tartani, lehet, hogy kell pár nap a kondicionálásnak, adunk a dolognak 5 napot.
A negyedik napra másfél óra üvöltés után aludt el a  fáradtságtól, így arra jutottunk, hogy ez nem pálya. Hiába vannak most nyugodt(abb) éjszakáink, annyit nem ér, hogy szegény Macó ennyit sírjon miatta, ez biztos nem jó így neki. Egyszerűen nem bírom a gyerekemet sírni hagyni, akkor sem, ha ott vagyok mellette, és nem hiszem, hogy célravezető és tanul bármit is a dologból, ha a fáradtságba alszik bele. Alig hiszem, hogy ez segít neki elsajátítani a cumi nélküli elalvás művészetét. Legfeljebb rossz képzetek társulnak az alváshoz és az ágyához.
Ráadásul Macó BÜNTETETT minket, esküszöm. Napokig alig nézett ránk, még egy mosolyt sem eresztett meg, a szokásos cukiskodása pedig teljesen elmaradt. Duzzogott.
Szóval nem bírtuk. Ezt a módszert nem nekünk és nem Macónak találták ki.
Teljesen kétségbe volt esve, és csak egyre rosszabb lett - úgy tűnik, neki nagyon kell a szopás ahhoz, hogy le tudja magát nyugtatni, és máshogy egyelőre nemigen megy a dolog.

Pedig eleinte hogy örültünk, hogy egyáltalán elfogadta a cumit - szóval végülis mi szoktattuk rá. Főleg én. Mert az első pár héten nem fogadott el cumit, nagy ívben kiköpte, viszont folyamatosan sírt, nem tudott sehogy megnyugodni. Akkor mutatta az akkori védőnőnk, hogy engedhetjük neki az ujjunkat is szopizni, kisujj ujjbeggyel felfelé be a szájába, arra rá is cuppant mindig azonnal - gondolom anya/apa szaga és íze volt, nem olyan mű, mint a cumi.
Szóval eleinte az ujjunkat szopogatva tudott megnyugodni és elaludni, aztán később végül elfogadta a cumit, és mi megkönnyebbültünk. Bő 4 hónapig jól is ment a történet, amíg függővé nem vált szegénykém.

A hideg megvonás nem működött tehát, más módszer kellett. A Pantley könyv is szentel egy fejezetet ennek a  témának (103.old). Mivel itt sokkal kíméletesebbek (ám lassabbak) a módszerek, ennek is nekifutottunk.
Ez iteratív módszer, és ugyanaz az algoritmus, mindegy hogy cumiról, cumisüvegről vagy mellen elalvásról akarod leszoktatni.
Hagyd szopizni/cumizni, amíg majdnem elalszik, és akkor óvatosan vedd ki a szájából. Ha felébred és kéri, add neki vissza, majd újra várd meg, amíg majdnem elalszik, stb. A lényeg, hogy ne hagyd rendesen elaludni a cumival/cicivel a szájában. Állítólag ugyan hetek alatt, de egy idő után egyre kevesebbszer és kevesebb ideig fog majd szopizni, és lassan leszokik az ilyetén módon történő elalvásról.

Kétkedtünk, de egy próbát megért. És működik. Pontosabban azt még nem tudjuk, hogy egy idő után fog-e tudni teljesen cumi nélkül elaludni, de a szájból kivevés és végül cumi nélkül elalvás megy.
Mivel addigra már több napnyi hidegmegvonás volt cumi témában, arra jutottunk, hogy kontraproduktív lenne neki visszaadni a cumit, akkor azt hinné, ő nyert, meg összezavarodna, hogy mit akarunk, így cumi továbbra sincs, visszatértünk az ujjunk szopogatásához.
Szóval most az van, hogy elalváshoz szopogathatja az ujjunkat, de nem alhat el rajta. Az első kör általában hosszabb, akkor kell a lenyugvás. Amikor már érzem, hogy lassabban, szünetekkel szopogatja és kevésbé szívja már az ujjam, és csukva a szeme, óvatosan kiveszem a szájából. Ha nagy mázlim van, már elsőre sikerül, és kis mocorgás után némi nyammogás kíséretében halad tovább az elalvás útján, ha nem, akkor felsír vagy kapkod, ilyenkor ujj vissza, és 10-60 másodperc múlva, amikor csökken a szopogatás intenzitása, újabb kihúzás. Stb. Eddig a legtöbb 7 kör volt, amit kellett futni, de van, hogy már elsőre megy.
És nagyjából újra végigalussza az éjszakát - bár elkiabálni nem merem. Mostanában egy-egy felsírás van éjjel, megint pár jó, pár rossz éjszaka sormintában élünk, de legalább nem 50 percenként kelünk, ami azért előrelépés. Remélem nem kerülünk romló trendbe, és szokik vissza, azaz rá - ezúttal - az ujjunkra.

Elvileg a módszer lényege, hogy a baba megőrzi az elalváskori állapotot, és ébredéskor azt folytatja, azaz ha cumizva alszik el, akkor amikor megébred is szeretne cumizni, csak így tud visszaaludni.
Egyelőre működni látszik, bár persze nyilván melósabb, mint csak a szájába adnia  cumit, és ott hagyni.
Éjszakánként van egy-egy felsírás, akkor így altatom vissza, jobb éjszakákon csak felnyöszörög és visszaalszik simán, vagy megtalálja az ujját, optimális esetben (ilyen eddig 2 éjszaka volt) simán megébredés nélkül alszik egész éjjel.

Viszont szerintem jobban alszik. Az én elméletem szerint a cumizás zavarta abban, hogy rendesen, mélyen elaludjon, a folyamatos szopogatás egy félig éber állapotban tartotta, ezért ébredt fel minden alvásciklusa végén.
Most úgy tűnik, mélyebben alszik, a nappali alvás is jobb ezzel a módszerrel. Remélem neki is jobb, és rendesen ki tudja pihenni magát. Meg én is.

A nappali alvás ilyetén átszervezése egy járulékos benefit-et is hozott. Eddig karban altattam, de karban nem tudok úgy, hogy a szájában van az egyik kezem, így muszáj volt a hintában altatni (az ágyban nappal rosszabbul alszik valamiért). És láss csodát, így is megy. Így nappal sincs már karban altatás.

A nagy kérdés, hogy mások hogy fogják tudni altatni, mert cumi nélkül nemigen lehet (ha igen, akkor is elég nehezen), viszont azt nem akarom, hogy a nagyik vagy akár egy idegen (szitter) a szájába adja a kezét. Szóval itt még vannak nyitott kérdések. Ennek kapcsán G-vel elővigyázatból vettünk egy pár új cumit. Mindenképpen más színűt, formájút, anyagút akartunk, mint a régi cumi, hogy minél távolabb legyen, ne kapcsolja annyira össze, ha arra kerül a sor. Avent-est vettünk, mert az elég kicsi, lapos, azaz nincs bumszli a végén, így talán könnyebb kihúzni a szájából. Egyelőre nem használtuk, és nem is szeretném, amíg elkerülhető, hogy minél inkább szilárduljon meg a cuminélküliség. Tőlem és G-től továbbra sem fog cumit látni, kapni, ha kell, inkább a kezünk, és amíg tehetem, inkább akkor én altatom nap közben, hogy másnak ne kelljen. Aztán majd meglátjuk.

Most 2 hete vagyunk cumimentesek - nem volt könnyű, és még mindig vannak nehezebb altatások, nehezebb éjszakák. De kitartunk, ennyit megér. Sokat segített, hogy Popival egyszerre szántuk rá magunkat a cumimentesítésre, így tudtuk támogatni egymást, és nagyon motivál, hogy náluk mekkora sikersztori lett a dolog, remélem mi is eljutunk egyszer a sima elalváshoz!

Drukkoljatok, hogy ne a rászokás felé mozduljon el a dolog, hanem javuló legyen a tendencia!

31 megjegyzés:

  1. Nálunk ugyanez megy, cumi helyett cicivel. Kb. az esetek felében sikerül letennem félig alvó állapotban, egyébként meg kell várnom, míg teljesen elalszik és néha 3 letevés kell az elalváshoz.
    A férjem vagy az anyukám is el tudja altatni simán, úgy értem a Suttogós módszerrel, csak nekem nem megy. A lányom már tudja, hogy nálam cici is van :)
    Félelmetes, hogy alig 6 hónaposan képesek a haragot azzal kifejezni, hogy nem néznek rá az emberrel, nálunk az autósülés a fő konfliktus forrás, képes annyira megfeszíteni magát, hogy a vállát kinyomakodja a pántok alól. Még szerencse, hogy az ülésből nem tud még kimászni magától...

    VálaszTörlés
  2. "akkor azt hinné, ő nyert"... Audry ez nem egy játszma! Nem csatát/hatalmi harcot vívsz egy 5 hónapos babával.... Ha ennyire nagy igénye van rá és ettől nyugszik meg, kár az őt megnyugtató lehetőség megvonásával gyötörni. Különösen, ha éppen Ti szoktattátok rá. Ha valamitől összezavarodik, akkor ettől.
    Nem nagyon szoktak a kicsik cumival menni az oviba. Sokkal inkább ujjszopással. Azt viszont nem veheted el tőle.
    A sok könyv és sok variálás bizonytalan szülőt jelez. Szeretetteli anyai megérzéssel többre mennél.
    Sokkal kevesebb ellentmondó tanácsokkal teli könyv, blog, okostelcsi, facebook! Te is ezek nélkül nőttél fel, s amennyire következtetni lehet, nem is túl rosszul. Ez ugyan egy virtuális játszótér, a kismamák számára egy új agóra, segíthet a gyes szindróma ellen, sorsközösség és segítség érzetét is adja, de eléggé félrevihet, már csak az ismeretlen ismerősök miatt is.
    Hagyatkozz a szívedre és anyai ösztöneidre, ne mások sikersztorija motiváljon. Macóval semmi nem úgy ment eddig sem, mint a nagykönyvben !

    Ada


    VálaszTörlés
  3. http://alvas.kismamablog.hu/csecsemokori-kisgyermekkori-alvaszavarok-itt-lehet-kerdeseket-feltenni

    VálaszTörlés
  4. A másik baba motiváló sikersztorija olvastán, hivatásában megátalkodott pedagógusnak, azonnal az ugrott be, hogy minden gyerek egy önálló kis világ, nincs két egyforma helyzet. Ha mondjuk a másik baba nem szopizik már, hanem hozzátáplálást kap és kanállal eszik, akkor már elengedte a cicit és a szopi iránti igénye idővel annyira lecsökkent, hogy könnyebb leszoknia a cumiról is.
    Macó még szopizik, ha jól értem. Neki minden étkezés, a legnagyobb öröme, a szopáshoz kötődik. Ezt vonják meg tőle. Nem csoda, ha összezavarodott, boldogtalan és ő is "büntet" benneteket, mint Ti "büntetitek" őt. Ez esetben cumimegvonás elsietett ötlet.

    Diána

    VálaszTörlés
  5. Azt hiszem, kicsit félre értitek.. nem puszta gonoszságból vagy ambícióból próbáljuk leszoktatni a cumiról, hanem okkal. Mégpedig azért, ha elolvastátok gondosan a korábbi bejegyzéseket is, akkor tudjátok, mert tizensokszor kelt éjszakánként pusztán a cumi miatt. És ez nem költői túlzás, hanem konkrétan egész éjjel 50 percenként kelt. Ez neki nem egészséges, nem tudja kipiheni magát, egy kisbabával nagyon kell az alvás, különben nem tud fejlődni az idegrendszer. Ha ez nem lett vonva, senki bajom nem lett volna a cumival. De így, hogy végeredményben zavarta az alvásban, VALAMIT kellett tenni.
    Popival pedig nem egymás miatt, hanem egymástól függetlenül, véletlenül egy időben kezdtük el ugyanazt. Nyilván minden baba külön világ, a mi két babánk talán nem is lehetne különbözőbb, ennek tudatában vagyunk, nyilván.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kisbabának kell az alvás, nem kisbabával.. elütés

      Törlés
    2. @ Ada: hidd el, anyukám is sokat olvasott, vagy 10 korabeli könyvet hagyományozott rám.. minket spock szellemében neveltek anno. És igen, bizonytalan vagyok, első gyerekem, ki nem az az elsővel? Csak a buta hiszi azt, hogy mindent tud és biztos magában. Az anyai ösztön pedig nem létezik. Legalábbis nem a nevelés tekintetében. Abban igen, hogy védelmezd a gyereked, tápláld, stb, de a nevelés kulturális kérdés. Az "ösztön" az az, hogy régen látták a lányok, ahogy anyjuk ellátja kisebb testvéreiket, a nővérük a maga gyerekeit, ezért "átszivárgott" a minta, nem kellett "tanulni". Ma ez nincs így, és nem hiszen, hogy bárki úgy születne, hogy mindent tud.

      Törlés
  6. "Igen, a gyerekednek rád van szüksége, úgy ahogy vagy. Nem egy jó anyára. Mert akkor ugyanaz történik. Azért, hogy te jó anya legyél, te szerepben leszel, és eljátszol egy jó anyát. És akkor a gyereked nem tud hozzád férni. " (http://konyves.blog.hu/2014/07/12/feldmar_andras_767)

    ada

    VálaszTörlés
  7. Szia! Nem gondolod, hogy azért ilyen Macó, mert túl nagy elvárásaid vannak vele szemben? Check listet készítesz, hogy hogyan fejlődik, könyvből neveled, és mindent elkövetsz, hogy valahogy a kontrollod alatt tartsd. A gyerekek nem buták, megérzik az ilyesmit, és dafke azért sem lesznek olyanok, mint ahogy várnád. Ráadásul azért sírhat ennyit, mert neked sosem felel meg, és ez frusztrálja. Egy baba ok nélkül sosem sír.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban nem sír ok nélkül, csak rohadt nehéz rájönni az okra, sőt nem is sikerül mindig. Arról mondjuk még nem hallottam, hogy azért sír, mert az anyja azt szeretné, hogy halbiológus legyen, mikor ő mozdonyt akar vezetni.

      Törlés
  8. "A cumiról való leszokás ideális idejének gyakran a 9 hónapos kort mondják, ezt követi a 2-3 éves kor." http://divany.hu/poronty/2012/07/31/ha_mar_szabadulnal_a_cumitol/

    Nem tudom mennyire megalapozott, de elég logikus (kanállal evés, cumit már maga is vissza tudja tenni).

    Diána

    VálaszTörlés
  9. Audrey, mi is így csináljuk, ne izgulj! Aminek egyszerűen az az oka, hogy 6 hónaposan nem tudnak beszélni, az egyetlen eszközük a sírás, amire válaszolva próbálsz valamit csinálni. Ha nem sír, akkor egyből megvolt, mi a gond. Ha sír továbbra is, akkor jön a B verzió, és ha az sem működik, akkor megyünk akár a Zs verzióig.
    Amíg nem volt gyerekem, addig azt hittem elég odafordulni a gyerekhez, de nem így van. A gyereknek egy szerető anya mellett egy problémamegoldó anyára is szüksége van. És az egyik legnagyobb probléma az alvás - egy baba marhára nem úgy születik, hogy tud aludni - de erre is csak akkor jön rá az ember, amikor hazamegy az első gyerekkel a kórházból és szembesül vele. És marhára hiányzik az otthoni nagy család, nem úgy nőttünk fel, hogy mindig volt egy pici vagy mindig volt valaki, aki át tudta venni a babát csak 3 percre, amíg megfésülködöm, megebédelek stb. De az elveszett nagy család helyett, valahogy itt mégis lett egy egészen másfajta nagy család. Szerintem tök jól csinálod, minden nap olvaslak, ritkán írok, de én nagyon sokat tanulok a blogodból.

    VálaszTörlés
  10. Az boldog lehet, akinek nem veszett el a "nagy családja", mert ez az " itt mégis lett egy egészen másfajta nagy család" virtuális, nem lehet megkérni például arra, hogy vigyázzon a babára...

    Valahol olvastam, hogy az egyedül alvás képessége a babáknál agyi fejlettség kérdése, ami általában csak 3 éves korra alakul ki. Ezért is annyira tipikus ez a gond. Ha ez így van, akkor a "nevelés" itt nem rúg labdába, csupán a türelmes támogatás.
    A segítő módszerek közül éppen ezért a puhább megoldásokat érzem jobbnak, például a cumi esetében a vigasz funkciót megtartva (alvásnál, betegségnél), napközben lehet csökkenteni a használatát.
    Anita

    VálaszTörlés
  11. Nem akartam okoskodni, de ezt már rég mondani szerettem volna neked… abban egyetértek Kretty-vel, hogy szerintem is túl sok elvárásod van Macóval szemben. Ő még egy nagyon pici kisbaba, bármilyen nehéz, neked kell belenyugodni és elfogadni, hogy akár a világon mindenben szembe megy a trendekkel és könyvekkel és elméletekkel. Sőt az is simán lehet, hogy a jövőben is ilyen marad, és nagyon sok kárt tehetsz a személyiségében, nagyon sok akár felnőttkorig tartó frusztrációt okozhatsz neki azzal, ha skatulyába akarod szuszakolni. (Gondolok itt arra pl., hogy említetted, neked is rosszul estek anyud megjegyzései, és hogy nem tudtál megfelelni annak, amit ő tökéletesnek látott volna - ahogy mondtad, biztos jó szándék vezérelte, de attól még fájt sajnos…)
    Azt amúgy én nem hinném, hogy direkt azért ilyen, hogy bosszantson - egyszerűen ilyen, szeresd agyon, és örülj neki, hogy már most egy egyéniség… az anyja is az, ugyan miért és mitől lenne ő eccerűke…? :)

    És hogy a konkrét témához is szóljak: szerintem nagyon ügyesen csináltátok ezt a cumis dolgot. A cold turkey módszerrel nem értettem egyet, tudod, hogy nekem a sírnihagyás a vesszőparipám, de itt tényleg nem csupán arról volt szó, hogy max egy kicsit ferdék lesznek a tejfogai, és nem is a te fáradtságodról, hanem konkrétan nem aludta ki magát a gyerek - azt azért ne mondja nekem senki, hogy így is rendben van a ráhagyás...

    VálaszTörlés
  12. Arra azért igencsak felvonom a szemöldököm, hogy idejártok Audrey-t olvasni, és abba köttök bele, hogy okostelefont használ, meg check listet, és könyvből akar okosabb lenni. Egyrészt aki így dolgozott előtte nap mint nap, éveken át, annak ezek az eszközök természetesek. Mi ebben élünk. Másrészt meg a legjobbat akarja a gyerekének - modern módszerekkel.

    VálaszTörlés
  13. Akkor én is hadd szóljak hozzá ehhez :) Én is azt érzem a blogból, hogy a gyerek sokszor mint megoldandó probléma jelenik meg benne, nem mint valós személy. Ugyanakkor a hasonló korú gyerekem, akit imádok, tényleg sokszor valóban egy zsák megoldandó probléma; a gyerek alvása pedig A Probléma. Szóval igen, lehet, hogy Audrey algoritmusok alapján próbál nevelni, és az nem mindig jó, másrészt viszont akinek jó alvó gyereke van AZ EZT NEM ÉRTHETI!!!!! :)

    VálaszTörlés
  14. A blog alapján egy régóta vágyott babáról van szó, aki megérkezett és szerencsére egészséges és szépen fejlődik. Hol itt a Probléma ???? Persze könnyebb lenne, ha még annyit is alhatnának a szülők, mint régen, de mindent nem kaphatunk meg a sorstól.
    Az igazi probléma beteg gyerek mellett virrasztani! Az igazi tehetetlenséget ekkor érzi meg a szülő. Ezek a kis problémák a nagyobb gondok mellett eltörpülnek.
    Audry lazíts, élvezd a babát, az anyaság minden pillanatát és - egyetértve Isolde-val - ne megoldandó problémaként kezeld.

    Egy kistestvér biztosan feloldaná az első babával kapcsolatos túlzott szorongásokat :)

    Anita

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, ez átjött-e a hozzászólásomból, de szerintem lehetetlen a gyereken nem megoldandó problémaként kezelni, amikor tényleg minden nap meg kell oldani egy csomó dolgot körülötte.

      Igen, az alvással néha én is így vagyok, gyönyörű, cuki, egészséges gyerekem van, mit számít, hogy nyolc hónapja nem aludtam 3 óránál többet egyben, de néha meg agresszív leszek, basszus, minden okoskodó először csinálja utánam és csak azután ossza az észt. Nyilván alapszemélyiség kérdése is, de én nem tudom élvezni az anyaság minden pillanatát, konkrétan az éjfél és hajnali hat közötti pillanatokkal vannak komoly problémáim...

      Törlés
  15. Isolde kedves: Én nem utánad csináltam, hanem előtted... Így talán nem okoskodó és észt osztogató lennék, ha megengeded...
    Gyerekeim már iskolába járnak, de kicsiként nagyon nagyon sok egészségügyi problémájuk volt. Szerencsésen kivédtünk ezeket, de állandó virrasztás, beteg gyerekkel kórházba rohangálás volt a program. Utólag arra már tényleg nem is emlékszem, hogy milyen alvók voltak, ez tényleg eltörpült. És mindennek ellenére sosem problémaként kezeltem őket.
    A kialvatlanságtól az ember valóban ideges lesz, agresszív, vagy túlérzékeny, ezen valóban kell segíteni, a nem alvás okát megtalálni, de sokkal könnyebb ezt elviselni, ha igazi nagy baj nincsen.

    Kicsit azért ingerelt válaszra a panaszkodás, mert ez egy olyan blogsorozat része, ahol sokan hosszú meddőségi kezelést csináltak végig és nagyon sokat megadtak azért, hogy gyerekük legyen! A sikernek szerintem most örülni kell, de nagyon!
    Anita

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, az együttérzést hiányolom az aktuális nehézségekkel szemben. Ha nem alszom nyolc hónapja, hiába parancsolsz rám, hogy élvezzem az anyaság minden percét - persze, rengeteg percét élvezem, mások meg nehézségek. Értem, hogy neked nehezebb volt, de attól még az én életem nekem nehéz.

      Törlés
  16. Persze, meg világbéke, meg ilyenek.. menjünk már..

    VálaszTörlés
  17. Tehát akkor a hős anyai képlet: akinek könnyen jött, nem panaszkodhat mert ugyan mi baja lehet? Akinek meg nehezen jött, az aztán végképp mit képzel, hisz minden álma megvalósult, mégis hogy képzeli, hogy bármi nem tetszik?! Pazar, komolyan.

    VálaszTörlés
  18. Nincs képlet! Hős anya is elég bántó lekezelő kifejezés, ha már a vitakulturánál tartunk. A világbékét sem hozza el egy anya sem! De anyává válni az egyik legnagyobb fordulópont az életünkben, sokan és sokféleképpen próbálták már megfogalmazni, Kőváry Anett riporternő tollából való az alábbi:

    "Az anyaság alázat. Szolgálat és lemondás. Élethosszig tartó aggódás. Önismereti lecke. Kétkedés és hit magadban. A hited őbenne. Az ő hite tebenned. Bizonytalanság és bizonyosság egyszerre. Könnyek a zuhany alatt. Végtelen fáradtság. Végtelen káosz és mindent elsöprő harmónia. Ismeretlen szívelszorulás. A szeme a szívedben. A hangod az övében. A mosolya mindenhol. Az illata a lelkedben. Szövetség vele. Az anyaság kötelék. Ragaszkodás és elengedés. Kérdések magadnak, válaszok magadtól. Az anyaság áldozat. És mindenekelőtt hála. Hála annak, akit megszültél; és annak, aki téged megszült"

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyáltalán nem akarok vitatkozni, pusztán tettem egy megállapítást. És én az anyaságot meg úgy általában az életet igyekszem nálad jóval kisebb pátosszal megközelíteni. Én nem hiszem, hogy folyamatosan az anyaság miatti lenyűgözöttséget kéne hangsúlyozni, sőt, azt sem hiszem, hogy az anyaság szentimentális definíciói bárkinek segítenének, aki fél éve nem aludt - én speciel ezt és az előző kommentjeidet érzem lekezelőnek.

      Törlés
    2. OFF
      Hogy a lényegre koncentráljak, megnéztem, hogy ki ez a Kőváry Anett, aki ezt a rengeteg közhelyet összelapátolta, mert az életben nem hallottam még róla. A Morning Show c. iszonyatban volt a vezetéknév nélküli Balázs műsorvezetőtársa, tavaly ősszel született meg az első gyereke, tehát kb. annyira tapasztalt anya, mint mi itt. Én például még soha nem sírtam a zuhany alatt, nem is tervezem.
      Gondoltam megírom, nehogy tudatlanul haljunk meg.
      Totally utterly completely world peace
      ON

      Törlés
    3. Akkor mégsem Coelho… pedig komoly összegben mertem volna fogadni… :)

      Törlés
  19. OFF
    Hogy a lényegre reflektáljak, megnéztem, hogy ki ez a Kőváry Anett, aki ezt a rengeteg közhelyet összelapátolta, mert soha az életben nem hallottam róla. Hát kérem, a Morning Show c. iszonyatban volt Balázs (ohne vezetéknév) munkatársa. Tavaly ősszel született meg az első gyereke, tehát kb. pont annyira tapasztalt anya, mint mi mindannyian.
    Utterly completely and totally world peace
    ON

    VálaszTörlés
  20. Szerintem a szentimentális anyaidézetek egyik ütős darabja az övé: nagy merészen bevallja, sír a zuhany alatt, néddmá.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olvasom és valahonnan ismerős lett a Kőváry Anett név, rájöttem hogy innen.
      Lehet hogy a sírása nem is olyan vicces volt?
      http://www.blikk.hu/blikk_sztarvilag/sulyos-depressziobol-gyogyult-ki-a-radios-2282361

      Törlés
  21. Hello, 2017 december van és a téma épp aktuális nálunk. Nem a cumi miatt kel / kelt / sírt/sír fel 50 percenként, hanem cicièrt.
    Pár hete cumival le tudtam szoktatni cickóról, most nem is igazán a cumiról akarom leszoktatni, hanem (tudom késô van már, hisz 6 hót betöltötte) megtanítani egyedül elaludni.
    Kutya nehéz...
    A rohadt 4 month sleep regression “monnyon le”

    Kösz a bejegyzést, szükségem van erre is, hogy elinduljunk egy úton...

    Elsôsorban a gyerek aludjon mélyebben, többet egyhuzamban éjjel.

    Persze akik pátosszal beszélnek az anyaságról, azt mondják túl kell élni...

    Sebaj, én megpróbálom “átállítani” a gyereket.

    #szaranya

    VálaszTörlés