2014. augusztus 31., vasárnap

Vita az éjszakai ügyeletről

Mi sem vagyunk ám normálisak.. nálunk inverz vita folyik éppen az éjszakai ügyeletről, ugyanis G egy ideje önhatalmúlag úgy döntött, elviselhetetlen vagyok, ha nem alszom nekem pihennem kell, és ő ügyel. Viszont szerintem ő sem bírja végtelenségig (sem) az éjszakázást, így én meg azon erősködök, hogy de igenis bírom, és én akarok ügyeletben lenni, mert neki is pihennie kell.. ha mástól hallanám ugyanezt, kiröhögném, de így nem vicces egyáltalán. Ő úgy érzi, "meg kell mentenie", mert nem bírom, én meg nem akarom, hogy "feláldozza" magát. Javasoltam a megosztást is - egy éjszaka én, egy ő -, rá is bólintott, majd leszarta a megegyezést, és nem hozta át a babamonitort, vagy csak hajnali 4-5 körül, amikor már végigvirrasztotta Macóval az éjszakát.
Hát noooormálisak vagyunk mi, hogy azon vitázunk, ki maradHAT fent?
Úgy örülök, hogy ilyen superman férjem van, nem tudok elég hálás lenni érte..

Volt 4 jó éjszakánk zsinórban, amikor fél éjféltől 5-f6-ig aludt. Persze előtte darabokban, de ezzel már kiegyeznék. Titokban reménykedtem, le se mertem írni..
Erre múlt éjjel megint 8 felvonásban aludtunk.. brühühü..

2014. augusztus 30., szombat

Cicipihi

Mostanában épp okés a szoptatás. Ez jó, mert ez nem mindig jellemző. Sőt. Az elmúlt időszakban volt egy pár hét, amikor ANNYIRA, de annyira fájt a mellbimbóm, ráadásul szoptatás után még 2-3 órán keresztül, hogy megkeserítette minden napomat. A végén annyira tarthatatlanná vált a helyzet, hogy arra jutottam, ez így nem megy tovább, pihenni kell. Első körben 1 napot pihentettem a bal mellemet, és szopi idő előtt fejtem, Macó pedig üvegből kapta meg a tejet. Másnap újra bepróbálkoztam a szoptatással, de egy szemernyit sem javult a helyzet, így hosszabb pihenőt irányoztam elő. Kb 10 napig tartott, mire már nem sajgott minden hozzáérésre a mellbimbóm, gondolom nagyjából beforrtak rajta a sérülések. Ezalatt fejés, majd üvegből etetés. Már el is felejtettem, milyen idegesítő a fejés.. de lényeg, hogy rendbe jött a mellem, és most minden a szokásos kerékvágásban zajlik.

Sajnos tejem továbbra sincs túl sok, sőt.. ráadásul nagyon függ attól, mennyit tudok aludni, mennyire vagyok ideges, mennyit ittam, meg a csillagok állásától.
Macó jelenleg kb 850g -ot eszik, ebből 400-600g anyatej, a többi pótlás, továbbra is laktózmentes tápi formájában. Valószínűleg már rég nem kellene a speckó táp, de ha egyszer valami bevált, a széklete is rendben, én neki nem állok újjal kísérletezni, az tuti.

2014. augusztus 29., péntek

Hozzátáplálás indul

Pontosan egy hónapja megy a hozzátáplálás, de semmi olyan átütő nem volt, amiről hamarabb írnom kellett volna.

Éppen a 6. betöltött hatodik hónap napján kezdtük. A védőnővel egyeztetve a délután 3-as evéskor (eszik reggel 6kor, 11kor, du 3kor, 6kor és f9kor - ez új menetrend, majd erről is írok) kap szilárd kaját, így ezt nélkülem is meg fogja tudni oldani a bébiszitter, és lesz egyben f12-től 6ig időm dolgozni, akár az irodába is bemenni.

Eleinte a javaslatoknak megfelelően csak pár kanállal kapott az új kajából, aztán kicsit többet, majd még.. de ez nem volt tartható, nem értékelte, hogy felhúzom valami ízzel, aztán nem kap többet és nagyon tüntetett a több kajáért, így ezt hamar elhagytuk, és 100g-ot kap mindig szilárd kaját jelenleg, mindegy, hogy ismert vagy új kaja. 100g szilárd, majd kap utána 100g tápot. Ezt talán lassan le fogjuk tudni építeni, de eleinte nagy volt a felháborodás. Jó-jó, megette, amit kapott, de elvesztette egy idő után a türelmét, és követelte a cicit/tápot, hiszen az a "valódi" kaja, a többi úri huncutság, amit elviselt :). Eleinte cici volt utána, aztán most már csak táp (amúgy sincs túl sok tejem már :( ), így ehhez a kajához az én fizikai jelenlétem már nem nagyon kell.

Tej/táp ugyanannyi ment eleinte, mint a szilárd kaja előtt, mert még csak most tanulja a szervezete hasznosítani, a nagy része emésztetlenül távozik, így alig-alig számít bele a napi kalóriaadagba, de azért látszik, hogy bár ugyanannyit kínálok neki, kezd kicsit kevesebb tejet/tápot igényelni. Eleinte 900+ gramm tej/táp mellé ment a 100g szilárd, de most már beéri 850g körül a folyékony mannával, többet nem kér.

Eddig nem volt semmi gond, szenvtelen arccal mindent megeszik, amit kap - volt eddig alma, körte, meggy, barack, krumpli, sárgarépa, sütőtök, banán, spenót, rizs. Ami még hiányzik az a cékla, avokádó, édesburgonya, cukkini, zab, árpa - ezekkel le vagyok maradva, mert nem tudtam megfelelőt beszerezni.
Most már tudja, hogy pár naponta valami új ízt kap, így első kanalat óvatosan ízlelgeti a nyelve hegyén, de eddig mindent simán megevett. Nem mosolyog, nem tátog, de vadul csápol, ha nem megy elég gyorsan a következő kanálnyi papi.

Érzékeny eddig szerencsére semmire nem lett, a székletén viszont meglátszik nagyon, mit eszik, mármint az állagán. Kicsi korában volt időnként gondunk a szorulással, és most is látszik, hogy ha hasfogós kaját eszik (alma, banán, répa, krumpli), akkor nagyon sűrű, néha bogyós kaki van, több kisebb részletben küzdi ki. Ezért ilyeneket nem kap több egymást követő napon. A barack jól átmozgatja a rendszert, így hasfogós kaja utáni nap jön a barack, és minden helyre is áll.

Bevezettük a glutént is, kap néha teljes kiőrlésű gabonával sűrített pépet. Ez is zökkenőmentes volt.

A nyeléssel nem volt gond, az első pár nap kicsit kupisabb volt, folyt össze-vissza a cucc, de megtanulta hamar használni a nyelvét, és most már simán eszik. Ami folyósabb, az még most is kicsit nagyobb rendetlenséggel jár, minél masszívabb a pép, annál simábban és tisztábban eszi. Nagy kupiról nem tudok beszámolni, nem köp ki semmit, nem berreg, nem ment eddig se falra, se rám.. annyi csak, hogy nagyon küzd a kanál birtoklásáért, így mindkét keze full kajás, amit előszeretettel törölget a térdébe, így az ölébe is kell egy pelus, de ennyi.
Hiába adok neki egy saját kanalat a kezébe, neki feltétlenül az kell, ami nálam van (pedig egyforma a kettő). És ha megvan a kanál, eleinte nagyon nehezen adta vissza, lelkesen rágta, eltartott pár napig amíg megérkezett a felismerés, hogy a következő adag kaja csak akkor tud jönni, ha visszaadja a kanalat, de most már ez is megy.

Eleinte olyan furán nyelt, hogy kvázi inhalálta a cuccot, és hallatszott, ahogy hörög tőle, amikor veszi a levegőt, de hamar kiköhögte, és ez is csak pár napig volt, meg néha még, ha mohón eszi a nagyon folyós pépet.


A kaják jelenleg főleg üvegesek - mégpedig nem lustaságból, hanem mert 1 éves korig nagyon sérülékeny a gyerek emésztőrendszere, addig minden vegyszer kárt tud okozni benne, így full bio-val szeretném táplálni. Ha nem is teljesen egy éves koráig, de a lehető legtovább. Viszont az itthoni bio piacokban nincs nagy bizodalmam - nem látok rá semmi garanciát, hogy nem ugyanarról a teherautóról pakolják le, mint a sima árut, csak bionak címkézik és dupla árért adják. Németországban fel se merülne ez a gondolat, ott nagyon erősen ellenőrzik az ilyesmit, de itthon nincs bizalmam az egészhez.
Szóval mivel eleinte nem találtam megbízható bio alapanyagokat, maradt az üveges, mégpedig a Babylove (DM sajátmárka), Hipp és Alnatura. Ezek olyan cégek, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy ne ellenőrzött valódi bio alapanyagokból gyártsanak, szigorú ön- és külső kontroll alatt vannak. A kajáik pedig nem csak full bio alapanyagból vannak, de nem tartalmaznak semmi hozzáadott tartósító, állagjavító vagy egyéb mesterséges szart, és hozzáadott cukrot se (a Kecskeméti márkás gyerekkajában például van hozzáadott cukor). Szóval ezek a kaják csak maga az alapanyag és víz, esetleg rizsliszt sűrítéshez, de ennyi.

Szóval ezekkel indultam, de ilyenből nincs minden étel, ami kellene, meg ezek azért elég sima kaják, ennél szeretnék majd komplexebbet is adni neki.
Így végül találtam egy helyet, ahonnan bónuszként rendelni is lehet, és házhoz hozzák*. Nem csak bióval foglalkoznak, de van egy csomó bió alapanyaguk, és megbízható kertészetekből szerzik be, így itt kisebb a rizikó.
Szóval most innen rendelek rendszeresen, ami szezonálisan épp van bio gyümölcs, zöldség, és ha még nem eheti, akkor megy a mélyhűtőbe, ha meg már eheti Macó, megcsinálom neki (és pár adag megy a mélyhűtőbe).
Vettem egy Avent pároló-turmixoló gépet, ezzel nagyon könnyű babakaját csinálni, pár perc párolás, turmixolás, és kész :) 

Szóval most részlegesen üveges és részlegesen saját készítésű kajákat eszik, és töltöm a mélyhűtőt bio alapnyagokkal, illetve feldolgozott bio alapanyagú pépekkel is későbbi felhasználásra.

Ma szállítják az édesburgonyát és a céklát - kíváncsi leszek :)


* mivel Macó HM (high maintenance) gyerek, nem nagyon tudunk sehova menni - alvás csak itthon, ha meg kimarad, akkor nyüszögés a nap további részében, így napi 1-2 órára vagyunk korlátozva, amikor egyáltalán kimozdulhatunk, ha kell. Ennek okán számomra aranyat ér minden, amit házhoz szállítanak.

2014. augusztus 28., csütörtök

7 hónapos

Macó 7 hónaposan:

9090 gramm
68+ centi (hetekkel ezelőtt mérték)
4-es pelenka, napi 4-6 darab
Fog: 0, az eddigi 4 hónapja tartó fogzási rohamok ellenére, bár baromi kemény az ínye, szóval szerintem már ott lapulnak közel - de ezt már múlt hónapban is gondoltam, és még mindig semmi.


Az alvás továbbra is nagyon rapszodikus, hol fogzik, hol mozgásfejlődik ezerrel, így az éjszakák nagyon nyugtalanok. A nappali alvás kicsit nyugisabb, még mindig 2 és fél alvás van (délelőtt másfél óra, kora délután 1 óra és késő délután fél óra).

Érdekes módon mostanában kicsit többet szopizza az ujját, mint régen, néha nap közben is és éjjel néha csak felsír 1-1 ütemet, majd cuppogás, és alszik tovább.. ez jó trend, haladjunk erre, hogy meg tudja nyugtatni és visszaaltatni magát. De jó lenne, ha ez rendszeresen működne.

Nagymozgások terén sokat fejlődött ebben a hónapban is. A kúszás 5-7 nap alatt 10 centi/óráról 10 méter / szempillantásra gyorsult, magabiztosan jön-megy, bejárja az egész lakást. Továbbra is melegít a mászásra, feltérdel, ring, a lábait tologatja is, de a kezeit még nem meri elemelni (továbbra is zárt ökölre támaszkodik, nem tenyérre, de kevésbé feszes az ököl, kicsit nyitottabb, mint korábban).
Új mozdulat a féloldalt könyöklés, ezt is sokat csinálja, ebből néha hanyatt is fordul már tudatosan, néha meg majdnem felül. A hintában pedig most már magabiztosan felül, de a földön még fejlesztésre szorul az egyensúlyozás képessége, így ott még nem megy egyedül.

Finommozgás: múlt hónaphoz képest nincs érdemi változás, továbbra is ügyes, szerel, forgat, nézeget.

Továbbra is mindent rág, mégpedig fájdalmas erővel. A rágókák smafu, ujjunk, habtabi szőnyeg széle, kanalak a menők. 

Sokat mosolyog, sőt, egész nap mosolyog. Kúszik kicsit, vagy épp elfoglalja magát, de pár tíz másodpercenként rám néz egy nagy mosollyal, és begyűjti a helyeslésemet, nagyon cuki :)


A könyv szerint 7 hónaposan az alábbiakat kell tudnia (a felső csoport a minimum, lefelé haladva az egyes csoportokat egyre kevesebb gyerek tudja az adott korcsoportból, de akár tudhajta is):

  • maga megeszik egy kekszet - nem próbáltam
  • berreg - igen
  • gőgicsél / beszélget - igen
  • gyakran mosolyog, ha a szülővel van - igen
valószínűleg tudja az alábbiakat:
  • ülni támogatás nélkül - nem
  • lábai elbírnak valamennyi súlyt - igen
  • ellenkezik, ha el akarunk venni tőle valamit - igen
  • küzd, hogy elérjen egy hatósugáron kívül elhelyezkedő játékot - igen
  • keresi a leejtett tárgyakat - igen
  • kis tárgyakat az ujjaival gereblyézve összeszed, felvesz - igen
  • hang irányába fordul - igen
  • gagyog, mint ga-ga-ga, ba-ba-ba, ma-ma-ma, da-da-da - igen
  • kukucsol - nem játszottuk eddig
lehet, hogy képes:
  • kúszni vagy mászni - igen, kúszik
  • tárgyakat áttesz egyik kezéből a másikba - igen
  • állni valamibe belekapaszkodva - nem
esetleg tudhat:
  • ülésből álló helyzetbe húzni magát - nem
  • hasról ülő helyzetbe kerülni - nem
  • tapsol vagy integet - nem, de pacsit ad :)
  • kis tárgyakat a hüvelyk és egy másik ujja közé fogva felveszi - igen
  • bútorba kapaszkodva sétál - nem
  • kimondja, hogy "mama", "dada", de nem célzottan - nem

2014. augusztus 27., szerda

Lexi olvas: Havas Dóra - Születéstől születésnapig - Az első 12 hónap étrendje

Tök hasznos nekem.

Mondjuk én minden képzeletet felülmúlóan béna vagyok a konyhában, és teljesen mentes minden fantáziától, így tök jó, hogy tele van receptekkel. Sose főztem, sose vonzott. Az evés számomra sokkal inkább egy szükséges funkció a létfenntartáshoz, mint napi élvezet - és szerencsére G se igényli a napi meleg vacsorát, ha meleget eszik ebédre. Képes vagyok minden nap vacsorára szalámis kenyeret enni, ebben végtelen a monotonitástűrésem, legszívesebben tabletta formájában venném magamhoz a szükséges kalóriákat, csak ne kelljen vele foglalkozni. 
Ez persze nem jelenti azt, hogy nem élvezek egy jó steak-et vagy egy-egy jó kaját egy jó étteremben, mert de, időnként szeretek étterembe járni és jókat enni, de annyira nem fontos ez nekem, hogy időt és energiát fektessek a kaják előállításába. Antitálentum vagyuk, na. 
Viszont a gyereket már nem lehet (most, és később még kevésbé) mindig ugyanazzal etetni, így alapjaiban kell majd változtatnunk az étkezési szokásainkon. Szeretném ugyanis, hogy megtanulja élvezni az ízeket, az étkezést, és ne legyen olyan válogatós, mint én (én szívem szerint steak-en és csokin élnék, némi pasta-val. Zöldségek kerüljenek el messze, ha lehet, gyümölcsök jöhetnek.. szóval csoda, hogy még mindig vékony vagyok (180cm, 68kg), ilyen étkezési szokások mellett..

Szóval tök jó, hogy tele van a könyv egyszerű receptekkel, amiket a különböző hónapokban meg lehet csinálni a gyereknek, és nem csak unalmas almapürék, hanem egész gourmet hangzású dolgok is már az egy éves kor felé közeledve, amikor már többféle dolgot is ehet.

A könyv elején röviden tárgyalja a hozzátáplálás alapjait (egészséges alapanyagokból, lehetőleg saját termelésből (LOL), stb..), majd hónapokra osztva jön, hogy miket kell az adott hónapban bevezetni, és egy csomó recept. A végén meg egy táblázat, hogy milyen kaját mikor kell bevezetni, és melyik oldalon vannak hozzá receptek.

Nagyon jól felépített könyv, jelenleg ez a bibliám :)

2014. augusztus 26., kedd

Egészség

Tegnap volt a doki 7 hós kontrollon (csütörtökön lesz 7 hónapos, OMG). Szerencsére minden rendben, csak nagyon fogzik, duzzadt az ínye. Megnézte a fülét, mert nagyon tépi, minden ok, meg a torkát is, mert megint köhögcsél. Szerencsére ott sincs gyulladás. Ugyanazt mondta, amit Anita is kommentelt az előző kör köhögéshez, hogy ez is a fogzás miatt van, kis takony képződik a sok nyál miatt, az hátrafolyik és irritálja a torkát, innen a száraz köhögés. Napi többször sós vizes orrspray (Sterimar baby), és az lemossa, nem fog annyira köhögni.
Macó viszont gyűlöli az orrsprayt, kiabál, amint meglátja és fizikailag le kell birkózni, mindkét karját és a fejét is  lefogni (és még így is hasba rugdos), szóval ez két emberes meló, így nem tudom, mennyire van értelme erőltetni. Vajon a köhögés vagy az orrspray kellemetlenebb számára. Szerencsére annyira nem köhög, hogy ez zavarná az alvásban, ettől nem ébred fel (csak minden mástól). Ezen még filózok, lehet, hogy csak este lefekvés előtt fogom fújni.

Ma jönnek Anyámék, amitől már tegnap idegbeteg voltam... zen buddha vagyok, zen buddha vagyok, zen buddha vagyok, zen buddha vagyok, zen buddha vagyok, zen buddha vagyok, zen buddha vagyok...

2014. augusztus 25., hétfő

Nem hiszem el, hogy minden rohadt hajnalban előadja a magánszámát.. 4.15 óta hányja-veti magát, forgolódik és tornázik. Mindent csinál, csak aludni nem hajlandó. Nem sír, csak ha fél méternél messzebb megyek.
MIÉRT?! miért nem lehet aludni, mint minden normális ember?!

2014. augusztus 24., vasárnap

Nyálkendő

Azóta is fogzik szegény ezerrel, mindent marcangol, ömlik a nyála, tapizza, sőt szaggatja a fülét, sok kisebb kaki.. tipikus tünetek. Nagyon remélem, hogy lassan kibújik az a fog, mert ez mindenkinek idegtépő.
További kellemetlenség, hogy a rengeteg nyál miatt folyamatosan köldökig át van ázva a ruhája. Ez a hőségben nem volt olyan kritikus, de mostanában már nincs olyan meleg, félek, hogy megfázik. Szóval át kell öltöztetni, de kevés olyan dolog van, amit annyira utál, mint az öltözést, így ez nem nagy élvezet, naponta 4-5ször a nyál miatt sima agyrém. Így kerestem, kutattam, és találtam :-)
A megoldás a nyálkendő, azaz egy kis háromszögletű kendőcske a baba nyakába, ami beszívja a folyton csörgedező nyálat, és ha már elég szottyos, elég ezt cserélni, nem kell a bodyt magát, mert az nem ázik el.
Sok helyen, sok félét lehet kapni.

Én végül itt rendeltem, mert tetszik a könnyű nyári kivitel, nem melegít annyira, mint a vastagabb anyagúak, és a patenttal összekapcsolható megoldás is szuper.. nincs csomó, ami nyomná a nyakát hanyatt fekve, nincs karcolós tépőzár, a két patent miatt van egy szorosabb és egy lazább állás is, és nem utolsó sorban gyorsan fel-le adható! :-)
Három különböző színűt-mintájút rendeltem, és azokat rotálom nap közben.
Nekem bevált :-)

2014. augusztus 22., péntek

Bébiszitter

Megtartottuk a próbanapokat. No, nem kell azért teljes napra gondolni, mindkét lány 2-3 órát volt nálunk, játszott a gyerekkel, meg beszélgettünk.

Érdekes módon, az A lány, amennyire szimpi volt a 20 perces interjún, olyan kevéssé volt megnyerő a hosszabb időtartam során. Késve érkezett - motorral, nem BKV-val - és bár kedvesen bánt Macóval, nem láttam az összhangot, és nem láttam a kreatív foglalkozást a gyerekkel. A kezébe adott egy játékot, Macó azzal elvolt egy darabig, majd elkezdett nyüszögni, akkor adta a következő játékot.. nem voltam annyira lenyűgözve. Ráadásul a velünk való beszélgetés is akadozott, nem nagyon találtunk témát, még az időjárás is előkerült, hirtelen nagyon nagy távolságot éreztem magunk között.
Biztosan tudna Macóra vigyázni, de a hangsúly a vigyázni-n van, olyan gyerekmegőrzős értelemben.


A B lány meg, amennyire alteres benyomást tett a múltkor, annyira normálisnak tűnt most. Kicsit alternatív, de nem extrémen és nem volt olyan láthatatlan sem, mint a rövid beszélgetés alatt. Macó imádta, bújt hozzá, boldogan eljátszott az ölében, nevetésen kívül egy hangja nem volt, a lány meg mászatta, tornázott vele, figyelte a mozgását, feltűnt neki, hogy az ökölben zárva tartott kezén támaszkodik (nyitott tenyéren kéne, ez is a feszesség miatt van, de így nem tud mászni, öklön sokkal nehezebb egyensúlyozni, mit tenyéren, így nem meri felemelni az egyik kezét, hogy elinduljon), énekelt, mondókázott, kiszúrta a gitárt a sarokban, hogy azzal milyen jó lesz énekelni, stb. Velünk is nagyon jól elbeszélgetett, volt bőven miről beszélünk, adták magukat a témák. Hiába fiatalabb nálunk egy tízessel, sokkal érettebbnek tűnt, és abszolút látszik, hogy van gyerekes képzettsége, nem autodidakta bébiszitter.

Így amikor mindkét próbaalkalom megvolt, mindkettőnk számára egyértelmű volt, hogy a B lányt, azaz J-t akarjuk.
Szerdán tud kezdeni, addig kihúzzuk valahogy*. Remélem lassan előkerül anyósom, hogy a mai felügyeletet megoldja, mert tegnap épp csak bekapcsoltam a gépem, letöltöttem a leveleimet és megbeszéltem egy mai megbeszélést a közvetlen kollégámmal, hogy világosítson fel az elmúlt fél év történéseiről, szóval nem igazán volt munkanapnak nevezhető a tevékenységem.



* és rendkívül hálás vagyok anyámnak, hogy az utolsó utáni pillanatban kattant be és hagyott minket cserben... végülis tényleg felesleges lett volna pár hete kiválasztani és beszoktatni a bébiszittert. A legjobb az utolsó utáni pillanatban szervezni az ilyesmit.

Eddig..

Éjjel nem aludt, fél4re sikerült elaltatni, addig 9től 10 perceket volt csak hajlandó. Aludt reggel f7ig, evett, majd f8 óta vonyít. Azóta 28 perc altatás, 24 perc alvás, 26 perc altatás, 7 perc alvás.. aarrrggggghhhhh

2014. augusztus 21., csütörtök

További küzdelem

Ma a B verziót adjuk elő a délelőtti alvásnál.. felülés csak 2 volt, de egyfolytában rugdos a lábával, hintáztatja magát, és közben felháborodottan vonyít, hogy nem tud aludni.. ugyanis napközben az Adamo hintában alszik, ami egy egy ponton egy rugóra felfüggesztett szerkezet, ami minden irányba ring-leng, a rugó miatt még fel-le is. Rájött, hogy tud ő jobbat annál, mint hogy én fel's alá ringatom (lengetem) egyetlen tengely mentén, ha ritmikusan rugdos, fel-le is be tudja hintáztatni magát. És most ezt csinálja.
Nemhogy félálomban, de amikor már úgy tűnik, végre alszik, akkor is rugdos még párat időről időre..

Lehet, hogy le kéne venni a rugót és inkább anélkül használni.. úgy lehet, hogy könnyebb lenne.

Ja, az éjszaka nem volt annnnnnyira gáz. Csak 4-szer ébredt ("csak" - LOL), ami egy átlagosan szar éjszakának számít.

2014. augusztus 20., szerda

Munka

Holnaptól dolgozok újra..

Félek.. nem látom, hogy lesz ez, és a bébiszitter csak jövő szerdán tud kezdeni, addig 4 munkanapot meg kell oldanunk. G a héten szabin van, de tanul.. holnap nem számítok sok dologra, épp csak becsekkelek és elindítok pár dolgot, remélem legalábbis, így a holnapot G-vel talán meg tudjuk oldani. Péntek + hétfőn jön anyós Macót pesztrálni, a keddet nem látom, akkor jönnek valamikor a szüleim, de csak turistának, púpnak a hátamra, ráadásul áldatlanul feszült a viszony anyámmal, de ő erőlteti, hogy neki jár a gyerek láthatása, és teljesen most nincs energiám kenyértörésre vinni a dolgot és vívni vele, így haladok a számomra még elfogadható legkisebb ellenállás útján.
Szóval a kedd nagy kérdőjel, és szerdán jön J, a bébiszitter, remélem hamar úrrá lesz a dolgokon.

Azt sem tudom, hogy s mint lesz időm és energiám írni az új helyzetben, de igyekszem majd, így is adós vagyok egy csomó témával még, ott sorakozik vagy 8 piszkozat a szerkesztőben.. igyekszem, ez minden, amit ígérhetek.

Fogzik nagyon

Nagyon nyűgös napunk van.. tegnap is nyűglődött, de még nem ennyire.. ma már semmi nem jó, csak nyafi, nyüszi meg hiszti van. Mindent rág.. azaz a rág nem is megfelelő szó.. szinte marcangol. Az ujjamat annyira erősen harapja, hogy felszisszenek fájdalmamban, és rendesen nyoma marad a fogatlan harapásnak.
Múlt éjjel és most éjjel is többször visítva ébredt, és ma napközben is ugyanúgy. Szegénynek biztos nagyon fáj megint a foga (mármint ahol nő). A Dologel nulla, Gengigel szintén. A Dentinox használ, de az lidokainos, naponta csak 3 adag használható, azt éjszakára tartalékolom. Az Osanit korábban használt, de most úgy tűnik kevésbé, és azt is csak éjszakára kapja, nem akarom folyamatosan kémiával tömni, nappal inkább igyekszem elvonni a figyelmét, de elég nehéz, hamar ráun mindenre ma, sok a nyafogás, nehéz az altatás.. ma eddig fél-fél órát ringattam, hogy aludjon 38 és 45 percet.. kicsit tartok az éjszakától, de mindenjólesz, mindenjólesz, mindenjólesz...

Küzdelem

Mondjuk amikor félálomban, forgó szemekkel, lekókadó fejjel a fáradtságtól nyüszítve szám szerint 37-edszer próbál meg felülni a hintában alvás helyett, na ilyenkor azért közel vagyok hozzá, hogy elveszítsem a hidegvéremet..
De végül azért elaludt, bár még alva is látom, hogy meg-megfeszülnek az izmai..

2014. augusztus 19., kedd

Most már ...

... nem csak kapaszkodik a nyakamba, amikor felveszem, de el is löki magát tőlem, ha nem akar épp kézben lenni, és átkéredzkedik máshoz (elhajol tőlem, odafordul a máshoz, és nyújtogatja felé a karját), amikor mással akar lenni. Tőlem G-hez szokott átkéredzkedni, vagy tőle hozzám. Mással mostanában nem nagyon van, Nagyik nem sokat jönnek, de Tesóm volt a héten, nála 5-6 percet elvolt kézben, amíg megpróbálta megkaparintani a szemüvegét, aztán már indult is felém a karnyújtogatás.

Ez új, régebben elvolt ott, ahol volt, lényeg, hogy kézben, és nem válogatott.

Milyen nagy fiú már...

2014. augusztus 18., hétfő

Konfliktusok

Elképesztő, hogy egy kisbaba mennyire megérzi a hangulatokat. Az elmúlt időszakban sok volt a nyűg, a csak-a-javadat-akarom-te-hálátlan-lány édesanyám az egekig szította a feszültségeket. Nem részletezem. Sajnos nem veszi észre a mintát. A Tesómmal már évek óta megromlott a viszonya (ott is mióta gyerek van, érdekes módon), és most ugyanaz zajlik zöldben velem kapcsolatban.
Viszont ez annyi pozitívumot eredményezett, hogy kibékültem a Tesómmal, akivel vagy 2 éve nem beszéltem, mert akkor úgy tűnt, ő a hunyó, én meg vakon lojális voltam anyámhoz. De most, mióta velem ugyanaz történik kiderült, hogy a Tesóm abszurd történetei nem is olyan lehetetlenségek. És mindennek oka a puszta jóakarat. Félelmetes.

Viszont Macó nagyon megérezte, hogy valami nem okés. Az én feszültségem átragadt rá, napokig nyűgös volt, sokat hisztizett, még a szokásosnál is kevesebbet aludt és folyton kézben akart lenni. Ezt ellensúlyozandó  G-vel hármasban jártunk sokat sétálni (pedig ő nem szokott sétálni jönni velünk napi rendszerességgel), reggelente a szopi után családi órát tartottunk az ágyban, az átlagosnál is többet szeretgettük, nyugtattuk.. így Macó szépen lassan megnyugodott, bár azért néha gyanakvóan ellenőrzi, megvagyunk-e még mind a ketten neki..

A Férjemnek pedig rendkívül hálás vagyok, hogy szilárdan mellettem áll és bár nem az ő családja, magára vállalta a vita egy részét, hogy ne nekem kelljen. Így szépen lassan lenyugodtam, és beletörődtem, hogy ez lesz. Elillant az illúzió, hogy lehet normális családom. Pedig már majdnem elhittem.

2014. augusztus 17., vasárnap

Ismerkedés a lábbal

Pár napja érdekli a lába. Eleinte csak a térdét meg a combját tapizta, aztán egy pelenkázásnál a kezébe adtam a lábfejét, és azóta megbűvölten igyekszik elérni minden adandó alkalommal.
Mivel nagyon feszes baba, magától nem nagyon megy, de segít magán :) A pihenőszékből ülésben előrehajolva segít neki a  gravitáció, így eléri a lábát, és oldalt fekve is jobban megy, mint hanyatt :)

A lábujjak szopogatásának vágya valami ősi beidegződés lehet, mert ahogy húzza magához a lábát, tátja a száját is, de azok a cuki kis lábujjak a szájától elérhetetlen távolságban vannak - még majdnem 10 centi hiányzik az áhított találkozóig, nem is biztos, hogy menni fog, de kitartóan próbálkozik :)

2014. augusztus 16., szombat

Kukackonzerv

Tudjuk milyen az a közmondásos kukackonzerv - ha egyszer kinyitottad, ezer felé szalad, reménytelen visszacsukni.

Macó is kicsit ilyen. Mióta elindult a mozgásfejlődése, egy pillanatra meg nem áll. Minden végtagja folyamatos mozgásban van.

A pelenkázás lassan közelharccá fajul, tekereg, forog, megpróbál lemászni a pelenkázóról. Nem hogy otthagyni nem lehet felügyelet nélkül (amúgy se), de még a lefogásán sem lazíthatok egyetlen pillanatra sem, mert ahogy megérzi, hogy lazult a fogásom, azonnal megpróbál kifordulni a kezemből és oldalt legurulni a pelenkázóról (ami nem lenne olyan szerencsés, azt hiszem). Aktívabb időszakaiban hányja-veti magát, feszít, rugdos, csapkod, a kakis pelenkába előszeretettel tapicskol bele a lábával, és ha nem vagyok elég gyors, a kezére is jut. A tiszta pelenkát simán kirugdossa, kitekergi maga alól. Szóval egyre nehezebb.. lassan meg kell tanulnom egy kézzel pelenkázni, mert a másikra a folyamatos lefogáshoz van szükség.

Hasonlóan aktív szopi közben is. Meg nem áll a lába, folyamatosan rugdalja a hónaljamat és a könyökhajlatomat, nagy energiákkal dolgozik az alatta levő párna kirugdosásán. A keze is jár, egyfolytában az arcomat markolássza (pár naponta kell körmöt vágni, ha kedves nekem a szemem fénye, és nem akarok hatalmas karmolt sebekkel az arcomon közlekedni), turkál a számban, az orromban, piszkálja a szememet.. nyugisabb időszakokban épp csak a melltartópántot és a pólómat huzigálja megállíthatatlanul, miközben az alul levő kezével is a pólómat (meg a hájamat) markolássza és rángatja.
Amint valami kis zajt hall, azonnal abbahagyja az evést, és forgatja a fejét, keresi, honnan jön, hogy mi történik, hiszen neki mindenről tudnia kell, mindent szemmel kell tartani :)

Mióta kúszik (továbbra is szabálytalanul csak a jobb karján húzogatva magát) már nem vehetem le róla a szemem. Egy szempillantás alatt kiszúrja a tiltott dolgokat - ottfelejtett telefon, papucs.. ezek favoritok, ezekre azonnal rástartol. Az üvegasztal széle (körbe van bástyázva párnákkal mostanra) szintén lenyűgöző, ha nem figyelek, azonnal ott terem, és nyalogatja, de húztam már ki a kanapé alól, sőt, a konyhába is átvándorolt és a szárítórács lábát nyalogatta, mire odanéztem..

Megzabálom :) csak bírjam energiával..

Murphy odacsap

Természetesen a várakozásoknak megfelelően anyósomnak a Kisangyal üzemmódban működött.. letette este, és reggel 7ig mozdulatlanul aludt.. reggel 7ig! Nem is emlékszem, mikor aludt reggel 7ig, ever!

A ma éjjel már nem volt ilyen sima, 4.40-től 6.10-ig birkóztunk, próbáltam kitalálni, mi fájhat, mert nagyon keservesen nyöszörgött, a Dentinox-ra nem reagált, viszont 2 napja köhögcsél, így végül arra jutottam, hogy a torka fájhat. Kapott egy fél adag Panadolt, és hosszas fenékrázogatással sikerült rábírni még egy órácska alvásra 6.10-től 7ig.

Asszem elkezdem adni neki a köptetőt (Ambroxol), amit a doki telefonon mondott. Se láza, se nem taknyos szerencsére, így reméltem, hogy magáról elmúlik, de ez az éjszakai torokfájás nagyon szar volt, nyöszörgött szegény és tépte a fülét, rossz volt nézni. Úgyhogy menjen a köptető, reméljük hamar rendbekapja.

2014. augusztus 15., péntek

SZOP(tat)ÁS

A szülés előtt a szoptatásról mindig olyasmi elképzeléseim voltak, hogy az milyen felemelő, maga az élvezet, meg egy csomó helyen hallom, látom, hogy anyukák azért szoptatják 2-3 éves korukig a gyereküket, mert ők nem akarnak leszakadni a szoptatásról (nem pedig a gyerek igényli ennyire).

Hát ez a homályos szemmel, madonnai mosollyal való szoptatás nekem sose ment.
Sokkal inkább végtelen szopás az egész.

Eleinte nagyon nehezen indult be a tej, sokat kellet gyötörni a mellem, mire nagyjából lett elég. Ekkor jött a bedurrant mell, a csomók, a fájdalom. És még így is, teljesen elég sosem lett, szoptatási tanácsadó ide, igény szerinti szoptatás meg szaporítás válogatott módszerekkel oda. 6 hónap alatt talán egy tucat olyan napunk volt, amikor Macó nem követelte torkaszakadtából a pótlást, hanem elég volt az anyatej.
Mire lett nagyjából elég tej, addigra totál kisebesedtek a mellbimbóim, repedtek, véreztek, fájt az egész szoptatás, úgy ahogy volt.
Utána volt egy nyugisabb korszak, majd Macóból kis porszívó lett, és olyan erővel szívta, hogy esküszöm belül vákuum keletkezett bennem, szó szerint szoptatás után egy-másfél óráig éreztem, ahogy húzódnak a szövetek, egész addig, amíg újra el nem kezdett megtelni a mellem.
Aztán jött a szívás  a négyzeten, amikor valamiért nagyon kevés tejem lett, viszont folyamatosan be volt durranva és csomós volt a mellem. Azt is nagyon szerettem.
Ezt egy idő után elmúlt, és váltotta a következő nyűg - olyan erősen harapott rá egy darabig, hogy rendesen elfehéredett és szétlapult a mellbimbóm.
Az aktuális szívás pedig épp a mikrosérülések - látható sérülés nincs (vagyis alig van) a mellbimbómon, de szoptatás után (közben nem), vagy 2 órát csíp, mintha alkoholt öntenének nyílt sebbe...
AUTSCH.
Láthatóan begyulladva nincs, törlöm melltisztító kendővel szoptatás előtt-után, kenem lanolinnal..

Ráadásul Macó sem mindig nyugszik meg a szopi alatt, hanem folytatja a szokásos aktivitászintjén a rugdosást, markolászást, kapálózást, fejforgatást (a mellemmel a szájában).. szóval nem túl gyakran sikerül meghitt nyugalmat létrehoznunk.

Hát nem mondanám, hogy nem várom, amikor ezt abbahagyhatjuk. Persze amíg van tejem (és ezért meg is teszek mindent), addig szopi lesz, hiszen Macónak ez a legjobb.. de nagyon várom már, hogy haladjunk a szilárd kajákkal, és legalább pár alkalmat el lehessen hagyni.

2014. augusztus 14., csütörtök

Vér

Mégpedig nem a klasszikus női, menstruációs értelemben, hanem a szoptatás irányából. Autsch.

Egyik nap majd' szívgörcsöt kaptam, Macó bukásában fekete darabkák voltak, pedig aznap csak anyatejet evett.. VÉR! Úristen. Gugli gyorsan - a leggyakoribb ok, hogy szoptatáskor a sérült mell vérzik, ez a vér áll össze a gyomrában, és jön ki fekete darabkákként. Figyelni kell, ismétlődik-e, mert ha igen, komoly gondra is utalhat.
Határán voltam, hogy felhívjam a gyerekorvost, hogy most azonnal jöjjön ide és állapítsa meg, hogy semmi gond nincs, de aztán kivártam még egy evést, és akkor már "tiszta" volt a visszajött anyag, és ez szerencsére azóta sem ismétlődött meg.

Vérző mell elméletemet az is erősíti, hogy másnap az esti fejésnél RÓZSASZÍN (de nem ám valami halvány, épphogy rózsaszín, hanem igencsak erőteljes, határozott rózsaszín) volt a deci tej, ami lejött.. elég ijesztően nézett ki, miközben a mellbimbómon semmi látható sérülés nem volt. Így igen valószínű, hogy tényleg a mellem vérzik néha. Nem csodálom, már eléggé le van amortizálva mindkettő :(

2014. augusztus 13., szerda

Sziget!

Anyós beizzítva...

HOLNAP SZIGET!

Mert megérdemlünk egy szabadnapot és éjszakát. És igenis inni is fogok (sokat), tavaly terhes voltam, akkor nem szabadott.. most majd lefejem és kidobom a kontaminált tejet. Ennyi belefér.

Bébiszitter dilemma

Végül az lett, hogy a létező csekély szabadidőmben lakást keresek, bébiszitter témában pedig megbíztam egy ügynökséget.

Elég sok rosszat lehet olvasni még a fizetős ügynökségekről (is) (például itt), így egy kicsit haboztam, végül a korábban profi bébiszitterként dolgozó ismerősöm ajánlotta azt az ügynökséget, akiken keresztül anno ő kapta a hosszútávú munkáit. Állítása szerint a tulajdonosnő alaposan interjúztat, szűri a szittereket, tényleg igyekszik a család igényeinek megfelelő jelölteket küldeni, és nem szűretlenül szabadítja rá a jelentkezőket az anyukára.
Nem olcsó, de nem is sokkal drágább, mint a többi, és "cseregarancia" van. Eleve csak sikeres közvetítés esetén kell fizetni, és ha mégsem jön be az adott szitter, egy hónapon belül lehet jelezni, és keres új jelölteket.

Megbíztam hát az ügynökséget*, amikoris a hölgy telefonon gondosan kikérdezett az igényekről, helyzetünkről, óhajunkról és sóhajunkról, majd két hetet kért. Pár nappal a 2 hét lejárta előtt jelentkezett is, hogy mikor jöhet bemutatni a 3 jelöltet. Maga a bemutatás nagyon flottul ment, pontosan időre érkezett, és a 3 szitterjelölt 20 percenként követte egymást, hogy mindenkivel legyen idő külön beszélgetni.

Én persze készültem, és utánanéztem, mit érdemes kérdezni, amikor az ember bébiszittert interjúztat**, le is töltöttem egy tök jó kérdéslistát innen. Ha nem készültem volna sem lettem volna viszont bajban, mert a hölgy nagyon profi módon moderálta a beszélgetést, nem is futottunk ki az időből, és mindent meg tudunk beszélni, ami fontosnak tűnt.


A 3 jelöltből 2 között ingadozok, a 3. nekem személy szerint nem volt szimpatikus, bár kvalifikált.


A kettő közül azonban nem tudok dönteni, mindketten kvalifikáltak, és teljesen eltérő személyiségek eltérő, de mindenképpen hasznos tapasztalattal.
Próbálok Macó szemszögéből mérlegelni, de nagyon nehéz.


Mindkét lány huszonvége korú, egyetemet végzett (bár büfé-ruhatár szakon, ahogy apukám mondaná) azaz értelmiségi, kultúrált, tiszta, rendes, udvarias lány, több év gyermekgondozási tapasztalattal. És itt véget is érnek a hasonlóságok.

Az egyik lány, nevezzük A-nak, napbarnította, sportos,  talpraesett, magabiztos, pörgős lány, sportoló családból, maga is aktívan sportol, ELTE rekreáció szakot végzett, de nyelvtudás hiányában nem tud külföldön animátorként elhelyezkedni, valamint van csecsemő gondozási és elsősegélynyújtó képesítése is. Dolgozott a Szülők házában játszóházi munkatársként és animátorként, és évekig volt egy 3 gyerekes családdal, ahol most a legkisebb is oviba megy szeptembertől, így új családot keres. Nagyon szépen, szeretettel beszélt a családról és a gyerekekről, abszolút érződött az elkötelezettség. Vezet, saját kocsija van.

A másik lány, legyen B, teljesen más karakter. Hosszú szoknya, fonott copf, bölcsész tarisznya.. ismeritek a típust. Halk szavú, szinte láthatatlan, ha épp nem beszél. Szociálpedagógiát végzett,  család,-gyermek,- ifjuságvédelemre specializálódva, most pedig a Waldorfban tanul osztálytanító szakon. Tanult és csinál lélekmasszázst, Kerekítőt, dolgozott népi és "sima" játszóházakban is, családsegítőként és gyermekotthonban gyerekfelügyelőként, családi napköziben dadusként, szeretetotthonban idősekkel, de családban is több évig (4 gyerekre vigyázott!)... szóval nagyon sokrétű tapasztalata van. Nem vezet.

Karakterben hozzánk (G-hez és énhozzám) az A lány jobban illik, mi magunk is pörgősek vagyunk, így valószínűleg gyorsan be tud majd illeszkedni, felvenni a fordulatszámot. Ő valószínűleg sokat mozgatná Macót, amikor már kicsit nagyobb, labdázna, focizna vele, biztos, hogy sok fizikai aktivitásban lenne része. Mivel van saját kocsija, adott esetben tudná hozni-vinni is különböző aktivitásokról.
G-nél ez sokat nyom a latban, neki ő a favoritja.

A B lány viszont épp az ellenpontunk - nagyon nyugis, nagyon kiegyensúlyozott, nagyon békés. Szerintem Macónak jót tenne, ha több különböző dologgal, karakterrel, viselkedéssel ismerkedne meg, a pörgősséget pedig mi magunk is át tudjuk (és át fogjuk) adni. Ennek a lánynak egy csomó olyan tapasztalata, tudása van, amivel mi biztos nem nagyon foglalkoznánk (lélekmasszázs, masszázs, Kerekítő, Erdélyi hagyományok, stb.), és/vagy nem is ismerjük, nem tudnánk átadni. Nem vezet, de ez szerintem egy pár évig még nem téma, egyelőre csak dévényezni járunk, azt én reggel meg tudom oldani, nem kell őt bölcsiből/oviból elhozni, se sportolni vagy más elfoglaltságra vinni.. az szerintem még pár év múlva következik, a részidős bébiszitter meg amúgyis egy másik kategória, aki délután/este van ovi/bölcsi után és hozza-viszi a gyereket, addigra szerintem mást kell majd keresnünk, hiszen ők mindketten teljes idejű elfoglaltságot keresnek, azaz még az ovi előtti korosztály az ő specialitásuk.
Nála számomra az a kérdés, mi lesz, amikor befejezi a Waldorfos osztálytanító képzését - vajon akar-e / tud-e majd azzal elhelyezkedni, és akkor itt hagy minket idő előtt? Jó lenne Macónak oviig valaki stabil, akivel ki tud alakítani egy jó viszonyt, akit szeret, aki jó neki.

Szóval nem tudom. Nem tudom, Macónak mi lenne a jobb, a maga kis akaratos, aktív természetéhez - ha valaki pörgőssel lenne, vagy ha valaki nyugissal..

Persze ez jó gond, mert a kettő közül bármelyik jó, tehát két jó közül kell választanom, nem pedig a legkevésbé rosszat kell sok rossz közül..

Egyelőre azt gondolom, hogy mindkettőt el fogom hívni próbanapra (próbadélutánra, vagy mittudomén), és megpróbálom Macó reakciójából lemérni, kivel hogy van, mennyire van el az A és a B lánnyal.

Közben ketyeg az óra, mindkét lány szeptember 1-től tudna kezdeni, én pedig már jövő csütörtöktől dolgozom, így másfél hetet mindenképp így vagy úgy át kell hidalnom - G-vel, Anyóssal, Anyámmal, félgőzös (negyedgőzös?) munkával.. kicsit aggódok..




* sajnos az Anyummal való herce-hurca miatt az utolsó pillanatban kristályosodott ki, hogy tulajdonképpen rá sem számíthatunk (ő jönne, de én nem szeretném. A múltkori konfliktusunk után nekem túl instabil, ha egy családtag hangulatán múlik, tudok-e aznap dolgozni, vagy inkább besértődik, mégsem jön, én meg mit kezdjek akkor..), azaz gyakorlatilag 2-3 hete dőlt el, hogy mégis teljes idejű bébiszitterre lesz szükségünk.

** karrierem során már sok interjút folytattam, sok embert vettem fel (és párat ki is rúgtam), de azért egy bébiszittert csak másképp interjúztat az ember, mint egy mérnököt vagy egy közgazdászt.

2014. augusztus 12., kedd

Vágtázik

Behalok, olyan cuki.
Valamelyik reggel, amíg mi reggeliztünk, ő meg ült mellettünk a kisszékében, valami durvább zene ment, erre az apájával mindketten elkezdtük a headbang-et, meg a karunkkal csápolni rá..
Oldalról kacagó hangok, és mit látok? Macó "vágtázik" a székében, utánoz minket, erősen bólogatja a fejét és a karját, bónuszként még hintáztatja is magát a pihenőszékben :)
Azóta minden alkalommal csinálja, amikor apája vagy én elkezdünk erőteljesen bólogatni vagy a karunkkal csápolni :)

2014. augusztus 11., hétfő

Tipizálás

Kétségbeesésemben még Vida Ági online pdf-ként 3000 HUF-ért megvehető "könyvét" is megvettem az alvásról.. sok újdonság nincs benne (sőt), de szintetizálja az egyéb könyvek (Suttogó, stb. ) általa fontosnak tartott részeit. Nem hosszú, talán 60-70 oldal, gyorsan átolvasható.

Egy relatív nagy részt szentel a gyerektipizálásnak, ha jól rémlik, kb ugyanez van a Suttogóban is. Úgy működik ez mint a női magazinokban a tesztek.. adott szituációban felsorol 5 lehetséges viselkedést, válaszd ki, hogy a Te gyereked hogyan viselkedik abban a helyzetben, aztán a  végén amelyik betűből a legtöbb van, az a Te típusod. Amikor a Suttógóban olvastam ezt, Macó még túl kicsi volt ahhoz, hogy egyértelműen be tudjam sorolni, sok kérdésre még nem tudtam választ adni. Azóta szinte mindegyiket egyértelműen meg tudtam válaszolni, és 95%-ban ugyanazt a betűt választottam.

Alapvetően nem szeretem az ilyen tipizálást, "fiókba" tevést, de esetünkben igencsak találó...

Macó a "Belevaló" típus díszpéldánya. A könyv szerint:
"Ő már születésétől fogva élénk, izgága, általában a mozgásfejlődése is gyors. Szereti az új dolgokat, a látnivalókat, ha van neki megfelelő program, akkor egy szava nincs. Ha akarata ellen cselekszel, éktelen haragra gerjed, és még a szomszédoknál is zeng a fal a sírástól. Ő igazi nehezen kezelhető, többemberes baba, azonban a babusgatással, kendőbe tevéssel nem lehet megnyugtatni, mert a szabadságot szereti. Ellenben ha járkálsz vele, ha lehet nézelődni, azt nagyon élvezi.
Aludni sem szeret, neki napközben 20-30 perc alvás is elég lehet, és ha babakocsiban próbálod altatni, az utat inkább végignézelődi, de aludni egyáltalán nem akar. 
Számára csakis az lehet a megoldás, ha szépen fokozatosan hozzászoktatod egyes dolgokhoz, nagyon kis lépésekben haladva, türelmesen kivárva, olyan helyzeteket teremtve, hogy ne legyen más választása, adja magát az adott változás.
Igazi szülői művészet egy ilyen kis lurkót nevelni, de ha türelmes vagy, ha tudsz mindig tízig számolni, mielőtt elhamarkodottan cselekednél, fáradozásaid többszörösen megtérülnek majd, amikor elkezd beszélni, óvodába járni, ahol mindig ő lesz a legaktívabb, legügyesebb, legokosabb gyerek. Kora előrehaladtával nagyon fontos, hogy megtanítsd neki lekötni és kiaknázni a benne rejlő energiákat: ne hagyd naphosszat ténferegni a lakásban, mert annak rombolás, pakolás, buta ötletek és veszélyes játékok lesz a vége, inkább keress számára mindig hasznos, változatos, érdekes elfoglaltságokat. 
[...]
Hiperaktívnak tűnhet, de nem az, egyszerűen egy energiabomba, akinek kezelve az energiáit remek dolgokra lehet képes. Őt nem lehet "izomból" szabályokkal és szigorral nevelni, mert ez a típus akár átordítja az éjszakát is, ha nem az történik, amit ő gondolt."

Szóval nagyon úgy néz ki, hogy nem esett messze az alma a fájától, és Macó pont olyan, mint én. Csak fiúban, ami még veszélyesebb. Én nagyon rossz gyerek és még sokkal rettenetesebb tinédzser voltam. Budapest, Balatonfüred és Siófok traumatológiáján minden orvos ismert, mindenhol törzsvendég voltam, a rendőrséggel ismerkedtem alkalomadtán, sokat romboltam, tiniként szakaszosan ön- és közveszélyes baromságokat csináltam, változatos rossz társaságokban forogtam néha. 
Szerencsére a szüleim a nagy részéről nem is tudtak, különben nagyon hamar beleőszültek volna. Mázlim volt, hogy mindent nagyjából megúsztam, se magamban, se másban maradandó kárt nem okoztam. Azért anyagi kár volt bőven - ablakok, mindenféle szerszámok, kerítések, hajók és stégek (egyszer pl lebontottam egy stéget egy vitorlással..), darabokra tört sílécek, autók, motorok (még bőven jogsi-érett kor előtt), és így tovább, és így tovább.
Úgy látom, nem lesz könnyű dolgunk neveléstechnikailag, nagyon tudatosan kell majd törekednünk arra, hogy kiépítsük a bizalmat, ami szükséges lesz, és kanalizálni tudjuk az energiákat konstruktív dolgok irányába.

2014. augusztus 10., vasárnap

Az együttalvásról

Mert többen javasoltátok..

Biztos vagyok benne, hogy sokaknál beválik, sajnos nálunk nem (ez sem).

Eleinte együttalvás volt. Amíg többször evett éjjel, ez volt a legpraktikusabb, meg hát nekem is biztonságérzetet adott, hogy ott van velem, látom, hallom, hogy szuszog..
Azután egy idő után, amikor már kellően kimerültem, jött az új éjszakai rend, és az éjféli etetést G átvállalta, hogy legalább egy kicsit tudjak aludni. 
Ő nem tudott /mert / akart együtt aludni (ha jól tudom, férfiaknak nem is ajánlott az együttalvás, mi G-vel pedig évek óta külön hálószobában alszunk, mert nagyon horkol, a 3 műtét mindig csak átmeneti javulást hozott, már nincs szívem tovább kínozni negyedik, ötödik féle eljárások kipróbálásával). 
Így G talán 2 hónapos kora körül beszoktatta (igazából semmi szoktatnivaló nem volt, simán elaludt ott is) a kiságyba. Innentől az volt, hogy G altatott fürdés után a kiságyban, csinálta az éjféli etetést és visszatette az ágyikójába, majd a hajnali evésre én áthoztam magamhoz, az ágyban fekve szopi és alvás (meg hasfájós szenvedés nagyon sokáig).
Az összebújós verziót mi sosem csináltuk, én féltem, hogy a sok forgolódásban, amit én alvásnak nevezek összenyomom, de ő sem igényelte, és nem is igen tűrte soha a bújást. A mai napig nem lehet vele bújni.
Ahogy magától kikopott a hajnali evés, egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy zavarjuk egymást az alvásban. Ő is felébred minden mocorgásomra, és én se tudok nyugiban aludni (bár ez nyilván másodlagos), így nem sokkal azután, hogy magától elhagyta a hajnali evéseket nem hoztam át magamhoz, ha/amikor felébredt, hanem én költöztem át hozzá a földre. Az elhúzódó hasfájós hajnali szeánszok miatt ezt igen sokáig csináltuk így.
Azután volt egy nyugisabb szakasz, amikor ritkábban ébredt, és én visszaszoktam a saját ágyamban alvásra, esetenkénti rövid visszaaltatásokkal.

És most van ez, ami van, hogy gyakran ébred, és nehéz visszaaltatni, így az első ébredéstől megint a gyerekszoba padlóján csövezek. 
Most oda nem fér be egy rendes ágy/heverő, de úgyis költöznünk kell nem sokára, majd igyekszem az új helyen úgy alakítani a gyerekszobát, hogy legyen nekem is ott ágyam, legalább ne a földön kelljen aludnom egy gumimatracon.

Párszor végső kétségbeesésemben átvittem magamhoz az ágyba, de ez felhívás keringőre, lenyugvás helyett még inkább aktivizálja magát, mindent néz, tapiz, most már kúszik-mászik-forog, nem is mernék elaludni mellette, félnék, hogy lemanőverezi magát az ágyról, pedig nagy ágyunk van..
Összebújás esélytelen, rugdal, markolászik, tapizza az arcomat, belenyúl a szemembe, számba, és ha úgy csinálok, mintha aludnék, más elfoglaltságot keres magának és felfedező körútra indul.

Szóval egy nagy individualista, akinek baromira kell a saját tere, így nagyon úgy tűnik, hogy az együttalvás nálunk nem opció, csak ront a dolgokon.

Nagyon úgy tűnik sajnos, hogy valahogy összeszorított foggal és sok éjszakázással át kell vészelnünk ezt az intenzív mozgásfejlődési szakaszt.

Ami viszont nagyon aggaszt, hogy látom, hogy félálomban is felül, forog, feltérdel.. ébren sincs. 
Én és a tesóm is alvajárók voltunk nagyon sokáig, talán kistini korunkig (Tesóm konkrétan egyszer álmában lecuccolt az alsó szomszédhoz - a boldog nyugaton akkor senki nem zárta az ajtaját a kisvárosban, ahol laktunk -, párnával takaróval ott találtuk meg másnap reggel), így félek, hogy ez öröklődő, és Macó is ilyen lesz :-(

2014. augusztus 9., szombat

Fény - árnyék

Az új faszcináció. Vagy magyarul nincs ilyen szó?  Furán néz ki leírva. Na mindegy.
Már egy ideje nézem, hogy a délutáni sétáink során tekereg, nyújtózkodik, vadul nézelődik lefelé. Mostanában jöttem rá, hogy az árnyékunkat tanulmányozza! :) Követi a szemével, hova vetünk árnyékot, és ha árnyas helyre érünk, felháborodik, hogy eltűnt :)
A fény is lenyűgöző, a teraszról besütő napsugarakat tapizza. Kegyetlenül kipróbáltam azt, amivel a macskákat szokták műveltetni.. tükörrel kis fényfoltot mozgattam nem messze tőle - mint az őrült tepert a fényfolt után és igyekezett elkapni :)
Kiscica :)

Egy jó, egy rossz

Úgy tűnik, most ez az éjszakák sormintája.
2.30-kor arra ébredtem, hogy valami irtózatos zajok jönnek a bébiőrből. Átmentem, és mit látok.. az ágy másik végében hasal, a bébiőr gyerekszobai egységét leszerelte a helyéről és berángatta magához az ágyba, kábelestül, mindenestül, és rágja meg ütögeti.
Bébiőr vissza a helyére (másik helyett kell találnunk neki ma), Macó vissza a helyére.. altatás.. reménytelen. Pireg-pörög, térdel, rugdossa a rácsot, markolássza a hurkapárnát, stb. Szokásos nagy intenzitású aktivitás. De el nem mehetek, mert akkor sírás. Ezt csinálta 4.45-ig. Dupla tornaóra.. ilyen sokáig talán még soha nem csinálta.. szóval 2.30-tól 4.45-ig torna, majd két 50 perces egységet aludt reggelig. Persze közte nyilván szükség volt rám...


Plusz cukiság.. Anyósom itt volt nap közben gyerekezni, és vagy hússzor elmondta, hogy miért panaszkodunk erre a gyerekre, hiszen ez egy tündér, a hangját nem hallani egész nap, csak amikor dumál.
Hát persze, hogy nem volt nyafi egész nap, hiszen volt, aki nonstop szórakoztassa... én meg csak mosolyogtam, és mantráztam, hogy mindjárthazamegymindjárthazamegy.


Csütörtökön kimegyünk a Szigetre, Anyósom jön itt aludni, vigyázni rá éjszaka. Amilyen formánk van, Murphy a képünkbe röhög majd, és Macó nyugis éjszakát fog tartani, és simán végigalussza az egészet, csak azért, hogy anyósom utána hajtogathassa, hogy nem is érti, miről beszélünk, és biztos mi csinálunk valamit rosszul, illetve a nagy kedvencem, hogy ez (is, meg a napközbeni figyelemigény is) csak szoktatás kérdése. Ő már csak tudja, felnevelt két gyereket... Amikor épp (ismét) ezt taglalja, érzem, ahogy ellepi az agyamat a lila köd..

2014. augusztus 8., péntek

A gyerekorvos tanácsa

Ez most komoly?

Itt járt a gyerekorvos (nr. 2 - 50es pasi). 
Említettük, hogy Macó sokat ébred éjszaka. 

Válasz: Ha zavarja Önöket, hagyják sírni. Először akár 4-5 órát (!!!) is sírhat, de egy hét alatt megtanulja, hogy éjjel aludni kell. Nem lesz semmi baja.

Ez beleillik a sémába - a fogzásra azt mondta, élettani folyamat, normális, hogy sír meg szenved, nem kell vele semmit csinálni, majd elmúlik. (haha, igen, 3 éves korára, mire kibújik mind a 20 foga)

Azt hiszem, náluk a felesége nevelte a gyerekeket, és ő kelt hozzájuk éjszaka, különben nem gondolnám, hogy ilyeneket mondana.

4-5 órát pedig tuti nem hagyom sírni a  gyerekemet... Noooormális ez?

Kezdek gondolkozni azon, tetszik-e nekem ez a gyerekorvos. De 2szer váltani fél év alatt azért mégiscsak fura, nem?

Ráadásul ugyanerről a gyógytornásszal beszélgetve (aki jobban ismeri Macót, hiszen nem csak a szurikat nyomta be neki, mint a doki, hanem 3 hónapja heti 1 órát foglalkozik vele) ő abban erősített meg, amit én is gondolok.. a sírva hagyás működik - bizonyos típusú gyerekeknél. Macó nem sír, hanem egy idő után önkívületbe hisztizi magát. A sírva hagyással ő semmit nem tanulna meg, hiszen a hiszti nem sírás, már arra sem emlékszik, miért kezdett eredetileg sírni, csak az akaratérvényesítés eszköze. Akarata pedig van, mégpedig igen jól fejlett példány. Szóval ő üvöltene végkimerülésig, és másnap ugyanúgy.. nem valószínű, hogy pár nap alatt "megtanulná", hogyan aludjon el egyedül. Valószínűleg még csak azt sem, hogy ne hisztizzen.
Nála az erőből nevelés nem fog működni, nagyon úgy tűnik.

(Ez persze nem azt jelenti, hogy mindent hagyunk neki, igenis sír néha, ha épp úgy alakul (ő figyelmet akar a játékához, én meg épp mosdó, vagy konyha, vagy valami, amit nem tudok/akarok félbe hagyni), de nem hagyom vég nélkül sírni. A nevelési célzat csak annyi, hogy nem tudok mindig mindent elejteni és rohanni, amikor ŐMacósága kívánja, ha nem "valódi" szükségletről van szó).

Erről még tudnék értekezni, de mennem kell, rágja a papucsomat a szoba másik végében..

Note to self: gyerekkerítés kell asap!

Erre ma meg este 11-től 6.20-ig aludt. Ki érti ezt?
Na, nem mintha panaszkodnék.. :)

2014. augusztus 7., csütörtök

Ja, persze előtte már 3 után valamennyivel felsírt egyszer, de 4 ütemnyi sírás után csönd lett. Vártam 5 percet, átmentem, békésen aludt.
Persze ez bőven elég volt ahhoz, hogy én már ne tudjak visszaaludni. Épp elaludtam volna, amikor 4 után kicsivel indult a parádé.
Mondanom se kell, nem aludt vissza többet, 6 után kicsivel fekve megszoptattam a sötét szobában, hátha.. De nyilván nem.

Nem tudom, mi a kérdés.. az, hogy mi a francot csinálok rosszul, mit csináljak, hogy élhető éjszakáink legyenek, vagy inkább az, hogy ez meddig fog tartani, mikor növi ki végre?! Még ezt sem tudom.
Nagyon, nagyon fáradt vagyok. Fizikailag is, de lelkileg még inkább.

Arrgghh

Hajnali 4.27-kor felsírt.
5.32-re tudtam végre újra elaltatni.
5.43-kor már újra fent volt.
Azóta visít a fáradtságtól.
Átharapom a saját ereimet, komolyan.

2014. augusztus 6., szerda

Valami van ...

... a levegőben ... növekedési ugrás, mozgásfejlődés, valami, mert épp borul az eddigi jó kis napirendünk. Kiszámíthatatlan, hogy mikor és mennyit alszik. Hol 45 perc után már fárad és menni akar aludni, hol meg 4 órát is lenyom ébren az álmosság legkisebb nyoma nélkül.
Így aztán legyek okos 2-3 hétre előre a gyógytorna meg a dévény időpontokat illetően, hogy ne alvás helyett legyenek, és ne borítsák meg túlzottan a napot.
Amikor a gyógytornát megbeszéltük, a 13.30 még tökéletesnek tűnt - általában 12-12.30kor ment aludni, egy órát aludt, 15 órakor evés, így pont jó (lett volna). De persze nem. Pont 1-re kezdett el elfáradni, de akkor már indulni kellett a tornára. Ott jól lefárasztották, hazajöttünk, le is tettem félig alvó állapotban, aludt 20 percet, erre az ablakunk alatt kezdett valaki kopácsolni, erre felébredt. Már nem altattam vissza, mert akkor nagyon megcsúszunk a kajával, így evett, de a vége már fáradt üvöltésbe torkollott. Letettem, hosszú kínszenvedés után végre elaludt, aludt 32 percet, majd álmában vinnyogni kezdett. Ez a legrosszabb, ezzel semmit nem lehet csinálni. Visszaaltatás ilyenkor nem működik, ha meg felébresztem, akkor lőttek az alvásnak. Így lett újabb üvöltés a vége, ami megint tudatos hisztibe ment át - ismét Apa megjelenése akasztotta benne az üvölthetnéket. Most már nincs értelme aludni, mindjárt indulunk fürdeni, aludni.. Kicsit aggódom az éjszaka miatt, baromi keveset aludt ma nap közben, ilyenkor nyűglődés szokott lenni :(

A hisztik is aggasztanak - annyira erősen igyekszik érvényesíteni az érdekeit, és már most olyan pontosan tudja, mivel mit érhet el, hogy rettegek a hisztikorszaktól - elképzelésem sincs, hogyan fogjuk tudni kezelni.. de ez még szerencsére a jövő zenéje, koncentráljunk a túlélésre és a következő éjszakára.

Teper

Ez is elérkezett.. 4-5 napja elkezdett kúszni :-) ugyan szabálytalanul, féloldalasan, csak a jobb kezét és a bal lábát használja (de a bal lábát is alig, főleg a jobb alkarján húzza magát), de halad, mégpedig napról napra gyorsabban, magabiztosabban. Ma 1 percre nem néztem oda, már megtett több, mint 2 métert a nappaliban. Lekúszott a másfélszer másfél méteres habtapi szőnyegéről, és már az üvegasztal szélét nyalogatta. 
A'sszem itt az idő elgondolkodni a lakás, de legalábbis a nappali - ahol szabadon bóklászhat - gyerekbiztossá tételéről.
Persze az időzítés nem optimális, mivel nemsokára költöznünk kell (csak hova?), de ez van.. Macó biztonsága mindennek felett.


A szabálytalan kúszást próbálta korrigálni ma gyógytornán a gyógytornász lány, majdnem egy órán keresztül kúszatta különböző módszerekkel, hogy a többi végtagját is kezdje el használni. Így esett, hogy premier keletkezett, és a gyógytornáról hazajövet Macókirály bealudt a kocsiban (6 perces távolság, az első percben már lekókadt a feje, meg is ijedtem először, amikor a tükörben megláttam - nem láttam még sose alvó Macót a visszapillantóban). Még soha nem aludt el a kocsiban (se), Bp-Balatonfüred oda-vissza se hatotta meg.. erre tessék..
Jól elfáradhatott. Lehet, hogy ebben is rám üt, és akkor tud (jól) aludni, ha fizikailag le van fáradva, és eddig mivel csak feküdt, ez nem volt pálya? Lehet, hogy csak hiú remény, de lassan már elég sokat mozog, hátha ez javítja az alvást... wishful thinking..

2014. augusztus 5., kedd

Mint a régi szép időkben

Voltunk reggel cranio-n (erről majd máskor bővebben), és utána azt kérte a csaj, hogy ma ne "rázzuk össze", ne a hintában hanem a kiságyban altassam nap közben. 
Mire hazaértünk, elég fáradt is volt (5.30kor kelt ma, és ennek örültünk, csak úgy mihez tartás végett..), pár perc alatt el is aludt az ágyában, de mint mindig, 30 perc után ébredt (másodperc pontossággal.. úgy tűnik nappal nem tud az ágyában elég mélyen elaludni, és az alvásciklus végén felébred). 20 percig tornázott, bár látványosan dörzsölgette a szemét, így áttettem a hintába aludni, ahol korlátozva van a mozgása. Viszont a szokásos nagy lengetés helyett csak picit hintáztattam. 
Ezen felbőszülve levágott egy olyan 49 perces lila fejjel visítva üvöltős hisztit, mint annak a rendje.  Csinálhattam, amit akartam, a fejem tetejére is állhattam, semmi nem zökkentette ki.  Mint a régi szép időkben, komolyan. Pedig pont gondoltam, hogy hogy megritkultak a visítva üvöltések mostanság.

És amint bejött az apja megnézni, hol vágják a malacot, vagy mi van, őt meglátva mint a kisangyal kezdett el cukiskodni, vigyorogni, dumálni, berregni.. volt hiszti, nincs hiszti.

Erre köss csomót..

2014. augusztus 4., hétfő

Felült a hintában

Dolgozott a hasizom, volt kis kapaszkodás, hogy felülhessen és megcsócsálhassa a szalagokat :-)
Még nem valódi felülés, a hinta könnyített pálya, de alakul :-)

2014. augusztus 3., vasárnap

Vajon ...

A védőnőről jut eszembe - vajon védőnő csak nő lehet? A mai PC és diszkriminációellenes világban ezt hogy oldják meg? Ha véletlenül pasi is érezne elhivatottságot ebbe az irányba, lehetne védőnő? Vagy kirekesztő módon a védőnőképzésben csak nők vehetnek részt? Hogyan reagálnának vajon az anyukák egy férfi védőnőre? Hiszen könyvből ő is tud annyit, mint egy fiatal, tapasztalatlan kislány, akinek nincs saját gyereke, saját tapasztalata. Sőt, akár még lehet, hogy több empátiával is rendelkezne.
És mi van a szülésznőkkel? A pasik ott is ki vannak zárva? Mit szól ehhez az Egyenlő Bánásmód Hatóság, vagy mi a bánatnak hívják ezt mostanában?

Az már az agyzsugor végső jele, hogy ilyeneken gondolkozok?

2014. augusztus 2., szombat

6 hónapos

Kicsit megkésve, de sok a dolog..

Macó 6 hónaposan:
8320 gramm
68 centi
4-es pelenka, napi 4-6 darab
Fog: 0, az eddigi 3 hónapja tartó fogzási rohamok ellenére, bár baromi kemény az ínye, nem csodáélkoznék, ha egyik napról a másikra több fogat is növesztene hirtelen, szerintem már ott lapulnak közel.

Ebben a hónapban az alvás nagyon rapszodikus volt, hol fogzott, hol mozgásfejlődik ezerrel, így az éjszakák nagyon nyugtalanok. A nappali alvás kicsit nyugisabb, de lassan át fog térni a 3 alvásról a 2-re ahogy elnézem, így a délutánok vége már elég nyűglődős. Ha leteszem, azért, mert nem akar aludni, ha nem teszem le, akkor meg már túl fáradt. A másik két alvás nagyjából oké, délelőtt másfél (néha 2) órát alszik, kora délután 1 órát.
Leszoktunk a cumiról, ha kell (éjszaka) a mi ujjunkat szopogatja, de a nappali alváshoz már sokszor nem kell, elég az alvórongyi meg a hintáztatás. Az alvórongyi csak a nappali alváshoz jött be, este/éjszaka kontraproduktív volt, vagy játszott vele, vagy marcangolta (fogzik szegény), így éjszaka nincs rongyi.

Nagymozgások terén sokat fejlődött, magabiztosan fordul hasra mindkét oldalán keresztül, néha hanyatt is tud, de ez főleg véletlen még. Alakul a kúszás, alkaron húzza magát előre 20-30 centiket, és már melegít a mászásra is, sokat emelgeti a popóját, már-már feltérdel.
Hanyatt hátrafelé halad, a lábával lökve magát (ki is kopott a haja a tarkóján), és csórikám hason is akarata ellenére visszafelé megy, amikor fél-mászásban próbál közlekedni, a karját kinyomva mindig hátra csúszik el. Ezt váltják ki lassan az alkaron kúszás-kisérletek.

Finommozgás: nagyon ügyes a kezével, mindent szerel, forgat, célirányosan használ. A cumisüvegét egyedül tudja (és akarja) használni, akár egy kézzel is meg tudja fogni / tartani, rájött, hogy a hüvelyk ujjával meg tudja támasztani.
Címkéket "lapozgat", nézeget. Nagyobb gombokra (amik hangot triggerelnek) tenyérrel vagy több ujjal ráüt, illetve kézbe fogva a hüvelyk ujjával nyomogat,  kisebb gombok egy ujjas nyomkodása még nem mindig megy, de alakul.
A dobálást (oldalra kinyújt, elenged) tovább fejlesztette, már egész jó távolságokra eldob dolgokat, lendületből :-)

Mindent rág, mégpedig fájdalmas erővel. A habtapi szőnyegének bontja fel a lezáró szélső sorát, hogy megkaparintsa a puzzle forma kiálló darabjait rágcsálás céljából. Nem mintha nem lenne 9 különböző méretű, alakú és színű rágókája..

Mintha egy kör szeparációs szorongásunk lett volna, de ez nem biztos.. volt 8-10 nap, amikor azonnal kétségbeesett sírásban tört ki, ha nem látott, még 5 másodpercre sem hagyhattam egyedül, és azonnal mosolyra derült a könnyein át, amikor engem vagy az apját meglátta. Ez elmúlni látszik, mostanában ha jó napja van, akár fél órát vagy többet is elvan magában, sokszor még a jelenlétüket se igényli. Viszont amikor hisztis, akkor hisztis, és kész.

A szüleim a családi konfliktus miatt már nem jönnek minden nap, sőt, 2 hete egyáltalán nem voltak, és Macó mintha nyugodtabb lenne azóta, valószínűleg sok volt neki az ember, a történés. Szerintem összezavarta, hogy Anyám mindent szöges ellentétben csinált velem (máshogy altatta, egész nap kézben hurcolta, stb.), így nem látta a mintát, a rendszert. Márpedig ő egy ilyan gyerek, akinek nagyon kell az állandóság.


A könyv szerint 6 hónaposan az alábbiakat kell tudnia (a felső csoport a minimum, lefelé haladva az egyes csoportokat egyre kevesebb gyerek tudja az adott korcsoportból, de akár tudhajta is)

  • ülésbe feléhúzva a hátával egy vonalban tartja a fejét - igen
  • gügyög, magán és mássalhangzókat is kombinál, például á-gú, vagy hasonló - igen

valószínűleg tudja az alábbiakat:

  • lábai elbírnak valamennyi súlyt - igen
  • ülni támogatás / támasztás nélkül - nem
  • berreg - igen
  • hang felé fordul - igen

lehet, hogy képes:

  • felhúzni magát ülésből állásba - nem
  • állni valamibe belekapaszkodva - nem
  • küzd, hogy elérjen egy hatósugáron kívül elhelyezkedő játékot - igen
  • tárgyakat áttesz egyik kezéből a másikba - igen
  • keresi a leejtett tárgyakat - igen
  • kis tárgyakat az ujjaival gereblyézve összeszed, felvesz - igen
  • gagyog, mint ga-ga-ga, ba-ba-ba, ma-ma-ma, da-da-da - nem
esetleg tudhat:

  • kúszni vagy mászni - nem
  • ülésből álló helyzetbe húzni magát - nem
  • hasról ülő helyzetbe kerülni - nem
  • kis tárgyakat a hüvelyk és egy másik ujja közé fogva felveszi - igen
  • kimondja, hogy "mama", "dada", de nem célzottan - nem

2014. augusztus 1., péntek

Szolgálati közlemény

Közkívánatra visszarendeződnek az elnevezések, Macó és G a család..

Még G is inkább szeretne G lenni, hát ezen ne múljon :)

Anyád, Murphy

De most komolyan. 
Leírtam, hogy mostanában ugyan rendszeresen (értsd: minden reggel) 4 után nem sokkal ébred, de legalább nem kel már olyan gyakran éjjel és sokszor visszaalszik. 
Erre tessék.. tegnap este f7 és 2 között G 5ször altatta újra/vissza, majd amikor már 1.45 óta végre újra aludt a Kisfiú, átadta nekem a stafétát. Én 3.20kor arra ébredtem, hogy rúgja a kiságy rácsait, de csak 4kor kezdett panaszkodva sírni. Csészealj méretű szemekkel hason randalírozott a kiságy rossz végében, és nyüszögött. Visszatettem a helyére, de aludni esze ágában sem volt. Tornázott, firgett-firgott, további 4szer fordítottam vissza hasról hátra, de ha fél méternél messzebb mentem az ágytól, kitört a sírás. Végül egy órás küzdelem után 5kor aludt el. Én lerogytam a matracomra, de nem egészen fél óra múlva újra hallom, hogy rendezkedik, költözködik, majd pár perccel később sírás. 5.40 től 6.20ig kísérleteztem az altatással, sikertelenül. A védőnő remek ötlete, hogy vegyem oda magamhoz, szoptassam meg (mert hát a szoptatás A Válasz mindenre, ugye), és vissza fog aludni. LOL. Ez a gyerek nem alszik máshol, mint a saját ágyában (és nappal a hintájában), velem / köztünk még soha nem aludt el (kocsiban és babakocsiban sem alszik, hordozóban max 30 percet hajlandó, másodpercre pontosan), ráadásul roló ide vagy oda, nálam reggel 4-5-6kor már nappali világosság van. A Kisfiú szobájában viszont fényzáró roló van (külön szereltünk, amikor kiderült, hogy első fényre kelő típus), így ott a legjobb maradni. Itt hajnalban néha még belealszik a szopiba, így oda vettem magamhoz a matracra, hátha hajnal, kevés alvás, sötét, szopi kombó még egy óra alvást nyer mindkettőnknek. Bele is aludt.. TELJES 5 PERCRE.
Azóta üvölt. H7től n9ig vigasztalhatatlanul üvöltött a fáradtságtól, mire végre el bírtam altatni.
Megértem, nekem is hiányzik az a 3 óra alvás, ami kimaradt.
Kicsit tartok tőle, hogy az egész napunk ilyen nyűglődős lesz :-(