Ma 9 hónapos

De most a pakolás kellős közepén vagyunk, így összesítő egy pár nap múlva, amint levegőhöz jutottam.

Napi

Még be sem költöztünk, de már leáztatott minket a felső szomszéd. Mire ma odamentünk, a nagy fürdőszoba plafonján négyzetméteres foltból csöpögött vidáman a víz. Remek.

Költözünk

Szombaton jön a teherautó, és Macó miatt éles vonal mentén kell költözni, nincs olyan, hogy még kicsit itt, már kicsit ott, hanem egyszercsak már mindig ott. Még el se kezdtünk pakolni, mindkettőnk munkahelyén őrjöngés van éppen, így szabi reménytelen és a bébiszitter a költözés hétvégéjén suliban van, nem tud jönni.
Mindegy, megoldjuk.. valahogy..

4.40-től 6.10-ig ment a dobhártyarepesztő sikítva üvöltés.
Ugyanis nemrég a hangja próbálgatása közben felfedezte a magas hangokat, azóta üveghangon, sikítva üvölt, amikor épp olyanja van.

Mert sehogy se jó. Éjjel 2 körül, a harmadik-negyedik felébredéskor (az első kettőt-hármat G intézi) hiába veszem oda magamhoz, ezzel nincs garantálva a nyugi. 2kor egy pillanat alatt elalszik mellettem, majd jó esetben 4 kor, rossz esetben már 3 kor újra ébred, majd innen óránként. Ez azért gáz, mert mivel 2 kor kikeltem az ágyból, én felébredtem és 3-f4ig nem tudok visszaaludni, hiába szédülök a fáradtságtól. Szóval jó esetben alszik 4ig, esetleg még egy órát egy újabb körben, és 4kor vagy 5kor indul a torna.. és egy ideje már nem működik a magamhoz ölelős lefogás, mert üvölt, mert ez nem az, amit ő akar. Az ágyban randalírozik, szó szerint a fejemen ugrál és megpróbál lemászni az ágyról. Ha felveszem kézbe, ki akar ugrani a kezemből, nem lehet megtartani. Szóval passz. Mivel azt nem vezetjük be, hogy hajnalban nekiálluk játszani meg mászkálni a lakásban, ilyenkor visszateszem a kiságyba. Ott mászkálhat, álldogálhat kedvére. Én meg lefekszem az ágy mellé a földre, hogy lássa, hogy ott vagyok. De neki nem ez kell, a fejemen jó csak ugrálni vagy a földön mászkálni (a közreműködésemmel, persze), így áll a kiságyban, és a rácsot rázva sikítva üvölt. Hajnali 4től.  Néha csak 10 percet, de néha órákig. Biztos élvezik a szomszédok (is), de nem tudok vele mit csinálni. Semmi nem jó, csak az a jó, amit ő akar, de nem játszunk hajnalban. Nem kell aludni, felőlem lehet játszani, de csöndben és egyedül a kiságyban. De ez nem jó, így üvölt. Ma épp 4.40-től 6.10. Majd egy órát aludt, és indul a nap.. frissen, kipihenten.
Nem minden éjszaka ilyen.. csak minden 3ból 2.. a harmadikon "csak" óránként kel, de legalább hajlandó visszaaludni.. azok a jobb éjszakák..

Lépeget

A felállás és a leülés most már rutinszerűen megy, pedig tényleg nem bátorítottuk. Macónak nem kell bátorítás, azt csinál, amit akar, nem lehet megakadályozni. 

Most már a lépegetés is alakul. Simán eloldalaz a kanapé szélét fogva, és lazán átfog a kisasztal szélére és átkapaszkodik oda. Vagy kapaszkodik a lábamba, és onnan próbál más fogódzkodónak alkalmas tárgyakat megközelíteni.

Sőt, lassan gyúr már a kézen fogva sétálásra, mert egyre gyakrabban igyekszik megkaparintani valamelyik ujjamat, hogy jól belekapaszkodhasson :)

Ludas Matyi

.. aki háromszor verte le Döbrögin.. na, valami ilyesmi érzésem van az elmúlt éjszaka után, ami az eddigi átlagnál is szarabbra sikerült.
Úgy tűnik az egy kicsit jobb éjszaka csak véletlen volt, statisztikai szórás. :-(

Kell egy értelmes gasztroenterológus, aki érdemben hajlandó lenne velünk foglalkozni.
Aztán ha az sem jön be, akkor meg egyszer majd csak kinövi. Mittudomén.

Breaking

Múlt éjjel hajnali 1-től 5.30ig aludt, egyfolytában! Kicsit patetikus, hogy már 4 és fél órának egyben is örülünk - pedig ilyen hetek óta nem volt, de lehet, hogy már 2 hónapja..

Egyenlítő

Pont ma 37 hetes, és éppen 37 hetet töltött pocakban - ugyanis pontosan a betöltött 39. héten született.

Mától már több időt töltött kint, mint bent :-)

Alvásambulancia

És akkor, mint minden rossz előadást, kezdeném egy viccel:

- Képzeld, feltaláltam a hajvágóautómatát!

- De hát mindenkinek más alakú a feje..

- Igen, ELEINTE...

(ez egy XX. századi vicc, még nem volt lézeres formaletapogatás, és ilyenek.. de gondolom értjük, mit akarok mondani)

Szóval elmentünk ide.

Nagyon kedvesek voltak, és ez eleinte megtévesztett, és azt az illúziót keltette, hogy bárkit is érdekel, mi van a gyerekkel. Konkrétan ezzel a gyerekkel.

Ki kellett tölteni egy kérdőívet, hogy mikor és mit eszik, és mióta, és az elalvás körülményeiről (saját szobájában, saját ágyában, szülők jelenlétében, ringatva, cumival, stb..).

Aztán jött a doktornő, megnézte a válaszainkat, és mindjárt mondta, hogy az oké, hogy napi 5x200g-ot eszik, egy ekkora gyereknek ennyit kell, de nem jókor.
Mert nálunk amikor felébred van evés reggel - olyan f7-f8 között (mióta velem alszik), aztán 11 körül (délelőtti alvás után), utána 3 körül (délutáni alvás után), majd 6kor, és lefekvés előtt f9 körül. Ez nem jó, mert egy gyereknek az alábbi időpontokban kell ennie:

- 6-7 között anyatej + táp, majd magától visszaalszik egy bő órácskára (LOL)
- 9-f10 körül gyümölcs, utána séta, ezalatt alvás
- 12-13 körül főzelék, utána alvás
- 16-17 körül főzelék
- 20 anyatej + táp és alvás

Változtassuk át a napirendet. Oké, megpróbáljuk (bár nem tudom, ez mennyiben befolyásolja az alvást).

Kicsit beszélgettünk, és ekkor hangzott el a  számomra egyelőre egyetlen használható dolog: térjünk át a pepti tápra (tehéntej mentes), mert ugye én tehéntej mentes diétán vagyok, mert ha én tejet iszom, Macó arca kipattogzik, szóval esélyes, hogy tehéntej-érzékeny. Akkor meg miért tehéntej alapú táppal etetjük?
Ez magamnak is eszembe kellett volna jutni már sokkal korábban, ha lenne még pár használható agysejtem, de sajnos úgy tűnik, nincs. De a gyerekdoki(jai)nknak és a védőnőnek sincs ezek szerint, akiknek ez szintén nem jutott eszébe. Szóval ez abszolút logikus, azonnal át is tértünk a Milumil Peptire.
Ezen túl bármit próbáltam felhozni, szinte semmi nem érdekelte - se a feszes izomtónus, se a 20percenként felébredések, se az órákig tartó hajnali tornázás, se az, hogy hol tartunk a fogzásban vagy a mozgásfejlődésben.

Abszolút azt éreztem, hogy nem azért beszéltetett, mert érdekelte, mi van (mert láthatólag nem), hanem hogy rá tudjon fűzni arra, amit mondok. És gyorsan rá is fűzött. Elmondta, hogy ez a rendelés tulajdonképpen nem a gyerekeknek van, mert a gyerekeknek általában semmi bajuk, hanem a szülőknek foglalkozás terápia és oktatás. Ugyanis egy normális gyerek megébred éjszaka 8-10-szer, mert rövid az alvásciklusa (45 perc körül), ez normális, ezt a szülőknek el kell fogadni.
És kezünkbe nyomott egy sokszorosított lapot az alvásciklusok-megébredések ábrázolásával. Alul rosszul látszik, de 20órától reggel 6ig van skálázva, és az É-k a megébredéseket jelzik. Bocs a szar minőségért, Macó véleményt nyilvánított, és hamar meg is rágta a lapot, mielőtt le tudtam fényképezni:

És ez persze nem újdonság, tudtuk eddig is, hogy a babáknak rövidebb (45 perc körüli) alvásciklusuk van, és közte megébrednek. Jó esetben maguktól visszaalszanak. Rossz esetben nem.
És Macó nem, hogy nem alszik vissza, de néha órákig is ébren van az éjszaka közepén (de ezt már nem hagyta elmondani). Odáig jutottunk, hogy mi a nem-magától visszaalvós csoportba esünk.

Mit tehetünk?
Meg kell tanítani visszaaludni.
Oké, hogyan?
Hagyni kell sírni, majd megtanulja.
Tegyük fel, hogy hagyjuk, mennyi ideig sír normális esetben eleinte?
Órákig.
És hány nap alatt hat a módszer?
Eltarthat 2 hétig is.

Ez komoly? A gyerekemet hagyjam akár 2 hétig vagy még tovább éjszakánként legalább egyszer de valószínűleg többször órákig sírni, hogy megtanulja hol lakik az atyaúristen aludni? Biztos, hogy ez a legjobb módszer?

Sőt - ugye nem jó, ha "altatjuk", mert akkor úgy alszik el, hogy ott vagyunk, és amikor felébred, akkor meg nem vagyunk ott (= változás), megijed és azért sír. Meg kell tanulnia úgy elaludni egyedül, hogy nem vagyunk ott. Lásd fentebb, sírva hagyás.

Na, ez ott sántít, hogy akkor is felsír éjjel, amikor velem alszik, pedig ilyenkor minden úgy van, mint elalvásakor, egy ágyban, mellettem alszik el, és mellettem is ébred. Szóval ... de erre nem kaptunk választ.
Ekkor már az óráját nézegette, így nem nagyon tudtunk részletekbe menni. Kaptunk egy táblázatot, amiben 30 napig vezetni kell, mikor eszik, mikor alszik, mikor ébred, mikor sír. Mondtam, hogy ez nekem mind megvan a születésétől fogva.
Az nem jó.
Miért nem?
Nem tud mit kezdeni az elektronikus formátummal.
Kiülök a folyosóra, bemásolom az elmúlt 30 napot a papírra.
Nem, az nem jó, neki visszamenőleg nem jó, csak mostantól.

Oké. Szóval időre játszunk, hátha 30 nap alatt megoldódik magától? Komolyan, 8 hónapja nem aludtam, és azzal küldenek el, hogy 30 napig vezessem az alvásnaplót (ami megvan születése óta minden napra)? Ez az, amit az ember vár? Még 30 nap időcseszést? (nem lehetne ezt feltenni a honlapra, és aki akarja, előre vezetheti, hiszen úgyis több hétre előre adnak időpontot, és vihetné magával, megspórolva a plusz 30 napnyi várakozást?)

Mert eszközöljük a változtatásokat, amiket megbeszéltünk, és utána beszéljünk. Oké - a tápszerváltást értem, elfogadom. Az evésidők megváltoztatása szerintem nem olyan radikális, hogy komolyabb változást hozna az éjszakai alvásban. És sírni nem fogom hagyni (egyelőre - bárt még eljöhet a nap, de egyelőre nem tartok itt).

Szóval némileg csalódottan hazamentünk, és azt mondtuk, megpróbáljuk.

A tápszert azonnali hatállyal lecseréltük - ennek bő egy hete. Lényegi változást nem látok, de nyilván így biztosabb, nem érdemes tehéntej alapú táppal etetni, ha gyanús, hogy érzékeny rá.

Megpróbáltuk a napirend átvariálását - amikor 6 körül megébred (nem minden nap), eddig max egy kis vizet ivott, amikor igényelte, és visszaaludt. Most felvettem, megszoptattam, megkapta a tápit (ágy mellé készítve, nem felkelve, minimális zűröngéssel), majd megpróbáltam visszatenni, hiszen ilyenkor magától még vissza kellene aludnia a doktornő szerint. Na, azt a hisztit nem kívánom senkinek, ami kitört minden reggel. Hiszen ő evett, indul a nap, minek akarom még letenni? Egy hétig próbálkoztam, de teljesen felborult minden, vissza nem aludt, csak hisztizett, de mivel így korábbtól indult a napja, mint eddig, a nap többi része is borult - szóval szar volt az egész. Úgy tűnik, neki nem az a saját ritmusa mint a "legtöbb gyereknek". Ő nem igényli, hogy egyen 6kor, és utána aludjon. Ha megébred, max szomjas, iszik egy picit félálomban és alszik tovább. Nem akar felkelni enni. Szóval ezt abbahagytam, nem láttam értelmét, hogy ráerőltessek egy olyan ritmust, ami nem egyezik a sajátjával.

A naplót vezetem, hogy legyen legközelebb miről beszélnünk - november elejére kaptunk follow-up időpontot.

Viszont szokás szerint, mint szinte minden orvosnál (tisztelet a kivételnek) az volt az érzésem, hogy van egy séma megoldás, ami a legtöbb embernél (babánál) működik (egyenfej..), és azt erőltetjük, tekintet nélkül az ember (baba) egyedi idényeire, tulajdonságaira, fejlődési állapotára, egészségügyi specialitásaira. És nem vagyunk érdekes eset, amivel érdemes foglalkozni, hiszen ide az alvásközben nem lélegzős babákat és egyéb komolyabb problémákkal terhelt babákat (is) hozzák. Mi "csak" nem alszunk. És ez sem a baba problémája, hanem a szülőké. Az meg nem fontos. Nekik elég megmagyarázni, hogy ez normális. Az meg, hogy a gyerek van, hogy 20percenként ébred és van, hogy órákig ébren van éjszaka - hát, bocs.

Megvan az egyenmegoldás: ekkor kell ennie, ekkor aludni, ha nem, akkor tessék hagyni üvölteni, vagy tessék beletörődni.

Ennyi. Aztán persze lehet, hogy a következő alkalommal zseniális meglátásokat kapunk, és most igazságtalan vagyok, de nem nagyon hiszem.

Sokkal inkább hiszem azt, hogy ez a bivalyröcsöge-alsói Kovács Józsefné Terike esetén működik, aki soha nem vett kézbe egyetlen babás könyvet se, és az ő gyereke lehet, hogy jó eséllyel azért nem alszik jól, mert zajonganak körülötte, vagy nem az alvásciklusának megfelelő időben teszik le, vagy mittudomén.. alap dolgok. Túletetik, aluletetik, túl világos van, vagy akármi. És Kovács Józsefnének tényleg az alapokat kell elmesélni az alvásciklusról, meg ilyenekről.
És a rendszer (doktornő) nincs felkészülve arra, hogy olyanokkal beszélgessen (érdemben), mint én, aki az alapoknak és sok minden másnak már utánajárt, elolvasott 10 könyvet, kipróbált 20féle módszert, és még mindig nem alszik a gyereke. Nem azért, mert (a doktornő) szakmailag nincs felkészülve, mert biztosan szuper, hanem azért, mert nincs ideje meg kedve részletesen foglalkozni a dolgokkal. Az egyenmegoldás az esetek 90%-ában működik, a maradék 10% meg marginális veszteség az ő szemszögéből, majd felnő valahogy az a gyerek is, a szülei megoldják így vagy úgy. Elviselik és évekig nem alszanak, vagy ordíttatják, ami a csövön kifér. Aztán az is majd vagy működik, vagy nem.

Szóval nem voltam elragadtatva. Lehet, hogy nekünk marad az együtt alvás, és bízni abban, hogy amikor lecseng egy kicsit a mozgásfejlődés, akkor az éjszakai tornaórák is elmaradnak majd, és valamennyire élhető éjszakáink lesznek egyszercsak. Csak évek kérdése.

Nem. Nem lett nyugodtabb éjszakánk.
Vannak gyerekek, akik gyakran kelnek éjszaka. Ott segíthet a sírva hagyás vagy az együttalvás.
Aztán vannak gyerekek, akik fent vannak pár órát éjszaka, de előtte és utána alszanak. Ehhez némi türelem kell.

Macó mostanra sikeresen kombinálta a kettőt, és ugyan óránként, másfél óránként kel (és örömtáncot járunk, amikor nagy ritkán megközelítjük a 3 órát), de legalább fent is van 2 órát, olykor 3at is hajnalban.
Nem gondoltam, hogy egyszer még visszasírom a hasfájós időszakot, amikor ugyan éjjelente ment a műsor, de legalább előtte és utána aludt. Most ezt is megértük..

Az együttalvásnak semmi értelme, ha nem alszik, mert a rajtam ugrálás még több lehetőséget ad neki, mintha csak a kiságyában randalírozna..

Passsszzzzz.

Család

Macó megint torna éjszakát tartott. 9től f1ig a szokásos órás ritmusban kelt-aludt, de legalább aludt. F1től 4.20ig aludt - örül, örül :-) aztán már nem örült senki, mert 4.20tól 6.30ig ment a szenvedés. Amikor felébredt, átvittem magamhoz. Innen háromnegyed hatig mindent csinált, csak nem aludt, de főleg aközött lehetett választani, hogy rajtam ugrál, vagy ha magamhoz ölelve lefogom, akkor a hajamat és az arcomat tépkedi, nyomkodja (a szememet). Háromnegyed hat körül elunta, és elkezdett nyafogni, akkor visszavittem az ágyába, hogy felőlem ott tornázhat, amennyit akar, én majd addig fekszem a földön, és legalább a szememet nem kell védenem folyamatosan. Na, erre a méltánytalanságra persze hangos üvöltés tört ki. De már nem tudtam értékelni, így hagytam üvölteni. Ezt csináltuk hát.. én feküdtem a kiságy mellett a földön, ő üvöltött és közben felállt, leült, felállt, leült, felállt.. negyed óra múlva kezdet fáradni, időnként már le is feküdt, de csak pár másodpercre, majd újra feláll, leül, feláll, leül, feláll.. aztán egy alkalommal, amikor lefeküdt odamentem, kapott vizet, cumit, hátsimi, és nagy nehezen elaludt. Fél hét után :-( aludt egy órát..
Mikor fog végre aludni normálisan?! Nem kérek sokat, egyelőre kiegyeznék azzal, hogy beszüntetjük az éjszakai több órás cirkuszi előadásokat :-(

Ja, és ezt egy olyan nap után, amikor anyámék megint ránk erőltették magukat, mert nekik úgy hiányzik a kis Maci, és szokás szerint minden sokadszor elhangzó kérésemet ignorálták. Mindössze kétszázszor kértem eddig, hogy ne hozzanak örökké cuccokat. Se ruhát, se játékot. A gyerek nem barbibaba, ne akarja anyám általa elragadónak talált de rémesen kényelmetlen és unpraktikus cukiruhákba öltöztetni, játékot meg hadd vegyünk mi, amilyet mi jónak látunk. Nem kell a gyereknek 9 pár cipő (mert van, komolyan). Erre anyám szenvedő mosollyal előadja, hogy még mit akart venni, de aztán gigászi akaraterővel megtartóztatta magát, és milyen büszke magára, hogy csak annyit vett, amennyit. Mert hát neki olyan élvezet a gyerek számára vásárolni. Érted.. Nem az a lényeg, hogy a gyereknek mi jó (ad absurdum mit akarok én, a gyerek anyja), nem. A fontos az, hogy neki jó, ő szeret vásárolni, és én gonosz megfosztom ettől az élvezettől.
Nem értem, mit nem lehet érteni azon, hogy SEMMIT NE HOZZ! NEM KELL! De én örüljek és legyek büszke rá, mert csak feleannyit hozott, mint eredetileg akart.

A gyerek meg, most már hogy mobilis, menekül. Egész idő alatt 2 centire nem mozdult el mellőlem, és sírt anyám kezében, aki - szintén többszöri explicit kérésem ellenére - nem teszi le a földre, hanem ölelgetni akarja. Mert az neki olyan jó. Szuper, csak a gyereknek meg nem az a jó. De hát ez mellékes.

Aztán eljött a gyerek ebéd ideje - ahol ugyanez ment zöldben. Mondtam, hogy jobb lenne, ha nem lennének itt a konyhában, mert úgy nehéz etetni, elvonják a figyelmét.. jaj, de csak egy kicsit, úúúgy szeretnénk látni, amikor eszik. Oké, de csak az első pár percet, mert nem tud nyugodtan enni. Jó. Mondanom sem kell, hogy onnan kezdve nem lehetett kirobbantani őket a konyhából. Anyám az idegesítő visongó cukiskodó gyereknek fenntartott hangján folyamatosan beszélt hozzá, apám meg fényképezte, persze vakuval.

Mellékszál, de ide kívánkozik, hogy ugyanez ment amikor még csak pár hetes volt is.
Léccí ne vakuval fényképezd, árt a szemének!
Katt!
Kértelek, hogy ne vakuval.
Nem volt vaku.
Hogyne lett volna, itt álltam, láttam.
Nem volt vaku.

A teljes hülyének nézésem. Ott állok, megkértem, csakazértis, és még hülyének is néz. És mindig, mindenen ez megy.

Mondanom se kell, hogy a gyereket végül nem lehetett rendesen megetetni, elfáradt, sírt, nyűgösködött, végül csak az adagja felét ette meg. Nem csodálom, abban a cirkuszi hangulatban nekem se lett volna kedvem. Már sírt a fáradtságtól, amikor ezredszerre próbáltam drága szüleimet végre kitessékelni, de nagyon lassan ment. Hihetetlen, hogy nem veszik észre magukat, még a cipő felvétele közben is megállnak elmesélni még egy sztorit.. aarrgghh

NAGYON, NAGYON KIMERÍTŐ minden ilyen alkalom, és ha nem jöhetnek elég gyakran (az ő saját mércéjük szerint), újabb sértődés, újabb vita, perrel fenyegetés (mert nekik jár, hogy láthassák a gyereket - a szeretet nevében). Egyszerűen nincs idegem az egészhez. 10 naponta ezt a pár órát összeszorított foggal kibírjuk, aztán megint van egy kis nyugi.

És persze anyám nem győzi hangoztatni, én micsoda rossz vagyok, ő mindent szeretetből csinál, és nekem semmi nem jó..

Erre meg már csak Feldmart tudom idézni (aki sokmindent beszél, amivel nem értek egyet, de ez speciel nagyon ott van):

"Hogy szeretek-e, csak az mondhatja meg, aki iránt szeretetet érzek. Hiába hiszem, hogy szeretem, ha a másik menekül előlem vagy sorvadozik a társaságomban. Szeretni valakit annyit tesz, mint jobbá, könnyebbé, szabadabbá tenni az életét. És persze nem várni érte semmit cserébe."

De a szüleim számára ez értelmezhetetlen, hiszen ők tudják, másnak mi a jó, és ha bele döglik is a másik, akkor is jó lesz neki, és kész.

Szóval ilyen napunk és éjszakánk volt tegnap.. remélem a mai nap jobb lesz.

(Ja, és negyedéves zárás van, ami a Cégnél mindig csupa öröm és bódottság, tegnap még este nyolc után is a főnökömmel beszéltem telefon (vagyis inkább ő velem, de mindegy))

De jó nekünk

Amikor felvették az adatainkat a betegirányításnál a Madarászban, megkérdezték, hogy még soha nem voltunk kórházban Macóval? Mert nincs benne a rendszerben (értsd, a Heim Pál rendszerében, ahova a Madarász tartozik, mert születni azért kórházban született, csak nem ott.) És hirtelen felsejlett előttem, mennyire szerencsések vagyunk, hogy nem, még soha.

Aztán álltunk a folyosón, amíg a doktornő a rendelés közepén elment vizitelni, és Macó türelmetlen lett, így elkezdtünk sétálgatni az épületben.

És láttuk a kis rácsos kórházi ágyakat, a pizsiben fekvő vagy szaladgáló kisgyerekeket, az aggódó arcú, szomorú szülőket.. és hirtelen hatalmas súlyként nehezedett rám, hogy gombóc lett a torkomban - mennyire, de mennyire jó nekünk, milyen szerencsések vagyunk, hogy mi csak azért vagyunk itt, mert Maci éjjel gyakran felébred és kellünk neki a visszaalváshoz. Semmi, de semmi baja, a gyerek ép és egészséges, vidám és jó étvágyú. Minden rendben van.

Intro - Alvásambulancia

Egy hete csináltuk köbö a tejpépes. nagyobb lyukú cumis etetéseket, amikor eljött végre az időpontunk a Madarász kórház alvásambulanciáján.

G még viccelődött is, hogy ha Murphy szeret minket, mire megyünk, nem is lesz gondunk.

Persze nem így lett - hiszen Murphy nem a barátunk -, így az alvás továbbra is rendkívül eklektikus (de főleg rövid).

Voltunk az ambulancián, ahol mindenki nagyon kedves volt, de mégis nagyon vegyes érzésekkel jöttem el - még emésztem egy kicsit, aztán majd megírom.

Ha valakit érdekel, itt találja:

http://heimpalkorhaz.hu/rendelo/alvaslabor/

(átalakította a kórház a honlapját, már nem a korábban említett linken, hanem a fentin található meg az elérhetőség).

Végül nagy nehezen f6 körül elaludt, és aludt f8ig - ezzel nyilván borítva az egész mai menetrendet, de legalább aludt még egy kicsit.

2.49 óta ébren van. Eleinte csak forgolódott, átvittem magamhoz. Párszor majdnem elaludt, de nem. Másfél óra után elkezdett nyűglődni. ivott, kapott tiszta pelust (persze kibontva lepisilte a ruháját és a hálózsákot is, így komplett átöltözés), kapott fogzásra bogyót, hátha az.. a nyűglődés 2 óra után dühös visításba váltott. Visszatettem az ágyába, hátha ott, de erre még egy fokozattal feljebb kapcsolt és jött az üveghangon visítás.. 5kor felébredt G a hangzavarra, most ő küzd vele, hátha a személycsere használ.. nem tudom, mi van ma megint...

Az alvásról - sokadszorra

Mivel én mindent kínos pontossággal logolok, ami Macóval kapcsolatos, feltűnt két dolog.

1. Mostanában még rosszabbul alszik, mint eddig, gyakrabban kel, több a nyűglődés, mint korábban.

2. Pár hete stagnál a súlya - megállt 9.2-9.3 körül, és hetek óta nem mozdul.

Számomra ebből az következik, hogy lehet, hogy éhes (de legalábbis nincs tele a pocakja), és azért ébred éjjel és nyűglődik hajnalban?

Pedig az esti cici utáni kiegészítő tápit nem szokta mind megenni. Sőt. Persze ennek is lehet több oka. Vagy nem éhes, vagy nem fér el több a gyomrában, vagy belealszik, mert elfárad, vagy elunja a pici lyukon szívogatni kifelé a löttyöt, és inkább aludna. Akkor. Aztán később meg éhes.

Így esett, hogy 2 változtatást eszközöltem:

1. Az S-es lyukú (méretezve vannak) cumisüvegeket kicseréltem M-es lyukúakra.

2. A 4. étkezést, ami eddig szopi volt (eddig ez volt: reggel szopi, délelőtt gyümi, kora délután zöldség, késő délután szopi, este szopi), lecseréltem tejpépre, mert ez laktatóbb, több a kalória benne és lassabban is emésztődik.

És láss csodát - na jó, csoda nem történt, nem alussza végig az éjszakát, de némiképpen jobban alszik, mint korábban. Értsd - nem 8-10-szer kelünk, hanem csak 5-7-szer. De hát ennek is örülünk.

Az M-es lyukú üveg bejött, sokkal több tápit eszik így, mint a kis lyukúból, gondolom frusztrálta, hogy lassan jött, meg sokáig, amikor nagyobb mennyiségekről volt szó.

A negyedik evés szopiról kanalazós tejpépre (BEBA rizs és szentjánoskenyér alapú cucc, ez volt itthon) cserélése nem volt teljesen zökkenőmentes. Eleinte azt hittem, a szopizás hiányzik, azért sír és cirkuszol, és ezért volt utána szopi is. De nemigen szopott már mennyiséget, meg nem is maradt meg a cicin, minden elvonta a figyelmét. Ezért az új elméletem ezzel kapcsolatban, hogy fárasztja szellemileg a kanalazás, hogy oda kell koncentrálnia, a kanálra, a nyelésre, az egész cécóra, és addigra ez már a harmadik kanalazás (a délelőtti mindig sima ügy, a második közepes kihívás, függően attól, mennyire fáradt éppen), ráadásul ilyenkorra már általában fáradt is, közeleg a lefekvés ideje szép lassan. Így ezt most nyugiban csináljuk, nagyobb szüneteket tartunk, énekelgetünk, és így megy is rendesen.

Az alvás továbbra sem egy világraszóló sikersztori, de javult ahhoz képest, amennyivel rosszabb lett a helyzet az elmúlt hetekben a korábbiakhoz képest. Szóval értitek.

A menetrend továbbra is: Apa altat 9 körül (most már néha elég a hátsimi, és ez világszenzáció, ilyen korábban nem volt). Mióta tejpép van, van, hogy 9-től akár éjfélig vagy 1-ig is alszik egyben, de nem mindig (múlt éjjel megint 3szor kelt ebben az idősávban). Apa ügyel hajnali 1-ig, utána áthozza hozzám a babamonitort, és amikor legközelebb Macó kel, én átviszem magamhoz a biztosított nagyágyamba. Így is kel a további éjszakában is 3-4-szer (jobb éjszakákon 1-2-szer), de legalább fekve maradhatok, és ez tök sokat számít.

Másfél hete csináljuk ezt a módosított evészetet - a múlt pénteki mérésnél megvolt megint a 20 deka hízás, ami Macinál a normának tűnik és így elérte a 9 és fél kilót, és kerekedik a pofija megint, így most már tuti nem éhes.

A BEBA tejpépet le fogom cserélni másra. A BEBA táp se jött be neki, szorulást okozott, amit végül a Milumil oldott meg, és most is az az érzésem, hogy eltömi, megakasztja az emésztését ez a pép. Majd körülnézek, biztos van a piacon olyan laktató éjszakai pép, ami az emésztésével jobban harmonizál.