Mindeközben - 2018 December

És még egy 2018 Decemberéből.. ha már megírtam annak idején.. Dühöngős, gőz kieresztős ..

----

Ma először alszik Macika az apjánál, akivel minden egyre fokozódó mértékben egyre rosszabb.

G korában sem volt az empátia bajnoka, de az elmúlt 2-3 évben én úgy éreztem, hogy annak minden nyoma eltűnt belőle. Ami maradt, az egy elképesztő mértékben a saját fejében köröző, csak önmagára fókuszáló Besserwisser, aki mindenkit meg akar javítani maga körül. 

Főleg engem. Évek óta hallgatom, hogy én mennyi mindenben vagyok rossz, nekem miben kell javulnom, nekem miben kell fejlődnöm, nekem mit kell másképpen csinálnom. Egyre hangosabban, egyre agresszívebben. Lassan allergiás lettem ezekre a beszélgetésekre. 

Annak idején azért akartam mindenképpen párterápiára járni, mert reméltem, hogy moderált körülmények között meg tudjuk beszélni a dolgainkat. Sajnos nem így történt. A párterápián az egyetlen téma, amiről hajlandó volt beszélni, az az volt, hogy mennyire mindenáron motort akar, és bulizni, és tőlem több tiszteletet, ami abban nyilvánulna meg, hogy motorozhat és bulizhat; a párterápia sajnos harmat gyenge volt, nem voltak felkészülve egy ilyen helyzetre..

G pedig amit a terápián nem, azt viszont otthon erőltette, mindenáron, minden körülmények között. Otthon folyamatosan kaptam az ívet, hogy milyen vagyok, mit kéne csinálnom, mindent rosszul csinálok.. én pedig egy idő után már nem bírtam ebből többet. Nem tudtam, nem akartam már kitenni magam a folyamatos alázásnak, úgyhogy elkezdtem befordulni, és nem beszélni vele többet. Ez őt persze nem zavarta, azért így is jött és mondta. Hiába mondtam, hogy kérlek hagyj, nem akarok veled beszélgetni, beszéljünk róla a terápián.. Csak mondta, csak mondta, csak mondta ..

Ez volt ma is. Nyomta a lelkét, ami a múlt héten történt, beszélni akar róla [hogy miről, azon még gondolkozom, hogy kitegyem-e..], de persze már a G-féle verzióban, ahol én vagyok a hülye, én lépek át TABUKAT, és én csinálok mindent rosszul. És ma ugyanaz volt, mint szokott. Elkezdte mondani, persze a gyerek előtt, én mondtam, hogy már a múlt héten is kértelek, hogy ne erőltesd, nem akarok veled beszélni, de csak mondja, csak mondja.. és nem. Konkrétan 35 perc alatt sikerült kiraknom (szegény gyerekkel együtt), eközben én 9-szer mondtam azt, hogy nem akarok veled beszélgetni, kérlek hagyj békén, amire ő mintha meg sem hallaná, csak mondta és erőltette, és mondta. 

Szegény gyerek. Sajnálom, mert neki nem kéne ilyen jeleneteket látnia az anyja és az apja között, de csak a békesség kedvéért nekem sem kell elviselnem a folyamatos alázásomat. Van az a pont, amikor egyszerűen nem kell egymással beszélgetni. Nem értem, hogy ezt miért nem érti meg. Egyszerűen csak békén kell hagyni a másikat.

A gyerek meg, aki egy hete örül, hogy ott alszik az apjánál, tegnap estére megrettent, és sírva magyarázta, hogy még nem ismeri annyira azt a lakást, és inkább nem akar ott aludni. 

Ha nagyon g*ci lennék, ott helyben felhívom G-t és elmondatom neki a síró gyerekkel (4-éves, és még soha nem aludt máshol, csak itthon, velem, és mióta az apja elment, velem egy ágyban), hogy nem akar ott aludni. Helyette megvigasztaltam, átbeszéltük miket visz, és megbeszéltük, hogy biztosan jó móka lesz, de ha bármi van, fél vagy haza akar jönni, bármikor, akár az éjszaka közepén is felhívhat, és érte megyek. De higgye el, jó móka lesz.

Most, amikor érte jött az apja, az apjának is külön elismételtem, hogy ha akar, bármikor, akár az éjszaka közepén is felhívhatnak, ha beszélni akar velem, beszélek vele, ha el akar jönni, érte megyek (ezt azért kellett hangsúlyozni, mert volt már olyan régebben, hogy a gyerekkel megbeszéltem, amikor üzleti útra mentem, hogy ha hiányzom, bármikor felhívhat, és az apja nem hívott fel, amikor a gyerek kérte, mert már este van. Szóval szükségesnek láttam elmondani az apjának is, hogy bármikor felhívhatnak, és hívjon is fel, ha a gyerek kéri).

Erre G eltorzult arccal majdnem üvöltve közli, hogy "Ebben sok munkád van mi, hogy ne akarjon jönni". Mert azt el sem tudja képzelni, hogy egy 4-éves gyerek, aki még soha nem aludt máshol egy "egyszer majd itt alszol" iránti lelkesedése félelembe fordul át, amikor az ott alszol hirtelen a következő éjszakára vonatkozik és pakolni kell. 

Mert én vagyok a gonosz intrikus, a rohadt g*ci. Mint mindig. 

És ezek után jött a beszélnünk kell, és a 35 perc, mire ki tudtam végre tenni a lakásból, konkrétan remegő lábakkal.

Azért remélem, a gyerek jól érzi ott magát. Mert minden G-féle feltételezéssel ellentétben az én motivációm nem az, hogy G-nek rossz legyen. Valahogy el sem tudja képzelni, hogy valami nem róla szól. Pedig engem annyira nem érdekel, hogy mit csinál, kivel, hol és milyen neki, hogy azt elmondani nem tudom. Az én egyetlen motivációm, hogy a gyereknek jó legyen. Ad abszurdum normális környezetben nőjön fel, komolyabb lelki sérülések nélkül.

De addig még hosszú az út.

Mindeközben - 2018 November

Ez is tavaly óta ült a piszkozatok között, jöjjön hát .. 
A dátum 2018 Novembere..

---

Időközben azért rendeződtek a dolgok valamelyest..

G áprilisban elköltözött, mi a gyerekkel nagyjából nyár végére beálltunk egy normál ritmusra, kialakult a logisztika, és a saját életünk.

A pénzügyek eleinte neccesnek tűntek, így, hogy egyedül kell fizetnem a házat, meg a rezsit, meg a szittert (hiszen multinál nem  kifejezetten óvoda-barát a munkaidő), meg mindent, G pedig igencsak lealkudta a gyerektartást.. de végül ez is beállt. Segített, hogy menet közben kaptam egy kisebb fizuemelést, meg a pénzügyeket átnézve azért sok helyen tudtam racionalizálni, és jobban oda is figyelek a kiadásokra. Szóval kijövünk szerencsére.

Csináltam magamnak időt magamra, elkezdtem újra járni futni, így lassan visszaalakultam a rengeteg hormon kezelés előtti énemmé (vagyis testemmé, főleg). Aztán elkezdtem pszichológushoz is járni, mert úgy érzem, szükségem van valaki külső szemlélőre, akivel át tudom beszélni a dolgokat, és aki esetleg tud is segíteni kicsit rendbe rakni az Anya betegsége és halála óta felgyűlt dolgokat, na meg a válást is.

A munkahelyem is rendeződött. 

Még a nagy bejelentés előtt megkeresett valaki akivel korábban dolgoztam együtt, hogy nem akarnék-e neki dolgozni. Akkor elutasítottam a lehetőséget, mert a főnökömmel épp új feladatokat találtunk ki nekem, és minden izgalmasnak tűnt. 

Aztán megjött a nagy bejelentés az átszervezésről, és hirtelen vonzóvá vált máshol lenni, így a nagyon jófej főnököm végülis leegyeztette nekem a dolgot, és pár hónapnyi adminisztratív huza-vona után a hét elején átmentem egy nem is rossz globális poziba a Cég egyik nagy divíziójában. Hatalmas hála és köszönet a (most már volt-)főnökömnek, aki leszervezte az egészet, nem kevés személyes közbenjárással és politikai játszmázással.

Így most újra globális poziban vagyok (mint az előző európai pozi előtt), és hízik a májam, hogy örülnek nekem az új helyemen. Az egómnak ezért jót tesz, hogy ilyen reputációm van :) 

Szóval lassan egy fél év alatt beállt minden, és újra vannak mindennapok, nem csak válság kezelés.

Mindeközben - 2018 Október

Ez tavaly óta ült a piszkozatok között, egy nagyobb ívű összefoglaló .. jöjjön hát .. 
A dátum 2018 Októbere..

--- 

A gyerek megszületése óta két mantrám lett: 
Minden átmeneti. Élvezd ki a jót, mert túl gyorsan elmúlik - bírd ki a rosszat, egyszer majd csak elmúlik.
A másik pedig: apró léptekkel. Volt az, hogy évek óta halogattam dolgokat, mert sosincs annyi időm. Aztán elkezdtem napi rendszerességgel 5-10 perceket szánni rájuk, és láss csodát, haladtak. Úgyhogy amikor nincs sok idő, a sokszor kevés is épp elég.

Nem könnyű időszak áll mögöttem..

G-vel 3 évig küzdöttünk, hogy lehessen gyerekünk, végül rengeteg kezelés és utánajárás és még több kezelés után inszemmel megfogant, meg is sikerült tartani, majd éppen a 38. születésnapomon szerencsésen meg is született Macóka.

Mint utóbb kiderült, feszes izomtónussal - de erre csak 3 hónappal később sikerült rájönni és végre elkezdeni a Dévény kezelést; valamint túlhallással, amire pedig csak 4 és fél éves korában, most nyáron tudtuk elkezdeni a hallásébresztés terápiát.

A feszes izomtónus, a túlhallás és a tőlem örökölt rossz alvóka kombinációjaként Macióa nem éppen jó alvó: 15 hónapos koráig egyetlen egy éjszakát nem aludt át, olyannyira nem, hogy minden éjjel 10-12-szer keltünk, aztán 2 és fél éves koráig még 4-6-szor éjszakánként. Akkor majdnem javult az alvása, de ekkor köszöntött be a következő stressz szint Anyukám megbetegedésével, amit sajnos nem is tudott legyőzni, 2 évvel ezelőtt elhunyt; majd nem sokára (egy éve) követte őt a Nagymamám is. Macóka pedig vette a jeleket, hogy gáz van, és sajnos ő is ráhangolódott az általános nyűglődésre.

A házasságom nem bírta a strapát, így év elején a férjem - G - 11 év után elköltözött és beadta a válópert - mert NEM BOLDOG. Basszus, legalább lenne valakije, azt érteném, de mi az, hogy nem boldog?!

Az egyszerűség kedvéért május-júniusban a munkahelyem is fejre állt. Egy nagy multicégnél dolgozom európai középvezetőként, és nyár elején bejelentették, hogy totális átszervezés következik - borul minden. Még az is kétséges, hogy megmarad a pozim, de ha megmarad is, mi lesz itt?!

Szóval idén év közepére sikerült nagyjából minden fronton egyszerre hadban állni. De hát innen szép nyerni, ugyebár.. 

----

Eddig tart, amit importáltam a zárt blogból, és akkor innen indul újra, 4 és fél évvel később.
Azaz 3 és fél évvel később, mert volt 3 bejegyzés, amiket megírtam, de nem tettem közzé amikor akut volt a válás helyzet .. időrendben, eredeti dátumukkal ..

A zárt blogból áthozott tartalom 2014 július 26-nál kezdődik, aki vissza akar olvasni..

A megjegyzéseket a zárt blogból áthozott bejegyzéseknél töröltem, mert ott mindenki annak tudatában kommentelt, hogy magunk vagyunk, így csupa törölt komment látható csak.

Hasonlóan töröltem a képeket és videókat magunkról, és kicsit kigyomláltam a szöveget is, hogy nyílt blog kompatibilis legyen.