P szerencsére túlélte.. eddig .. a tegnapit. Várja az eredményeket. De legalább túlélte ezt a kört, ez is valami.
Mondjuk legalább humoránál van, persze telefonon, mert be nem mehetek, ez olyan, ahova nem mehet be senki. Nem baj, úgyis utálná, ha bárki gyengének látná. Fejben a következő ironman-re edzünk :)
Egyik lábat a másik elé, eddig jó ..

Holnap műtik P-t.. 3 hét alatt másodszor..

Kezdjük ott, h élje túl. Jöjjön ki, aminek kell, maradjon bent, ami oda való. Menjen simán, ne legyen komplikáció. Se szövődmény.

És ha ez mind megvan, ez még mind csak az út eleje..

Egyelőre koncentrálunk a holnapra. Nagyon.

Mégse, mégis rosszabb

Megkerült P..

Majdnem azt mondom, h sajnos.. Mert jobb lett volna, ha azért tűnik el, mert utál.

Helyette újabb kör kórház, újabb műtét.. Szar diagnózis, szar prognózis, para az egész.

Nekem nagyon, de nem lehet kétségbe esni, mert az ragadós, uh optimizmus ipari mennyiségben.

Ő meg szuper -alfa, még el is poenkondja, de P-ül az "eleg szar a helyzet" nagyjából egy katasztrófát jelent, különben legalábbis "okes" lenne minden, mint mondjuk az előző pár kör komolyabb dolgánál. De most "eleg szar", úgyhogy eléggé aggódok. Csöndben, magamnak.

Ha tudnék, imadkoznek, de még azt se tudok. Ilyenkor irigylem a hívőket, hogy van mibe kapaszkodni.

És karácsony van. Hát boldogat..

Senkinek, hát mindenkinek..

Hát ezt elcsesztem, és  még csak el se mondhatom senkinek.. úgyhogy megírom itt. 

Úgy nagy vonalakban, mert a pasi - hát persze, hogy pasi a nyűg tárgya - leszedné a fejem, ha megtudná, hogy bárhol írok/beszélek vagy hangosan gondolkozom róla. Jó, le nem szedné, sok szart elnézett már nekem, de biztosan nagyon mérges lenne. Nevezzük P-nek, mint Pasi.

Pedig akár lehetett volna jó is, így ennyi kínlódás után. Mert ismerjük mi egymást P-vel már nagyon-nagyon régen, rezonáltunk is egymásra egyszer valamikor, de abból nem lett semmi, és jó is, mert ott és akkor tuti meggyűlöltük volna egymást. 

Aztán nem beszéltünk évekig. Én férjhez mentem, gyereket szültem (némi kínlódás után, mint tudjuk), aztán elváltam. Ő kapcsolatból kapcsolatba, de egyik se bizonyult véglegesnek. Már szétesőben volt a házasságom, amikor újra kereszteztük egymás útját, kimérten kartávolságról beszélgettünk, aztán ennyi. 

Aztán szétesett a házasságom, csak nem tudta senki még rajtunk kívül G-vel, már aláírtuk a papírokat, amikor újra keresztezték egymást útjaink P-vel, és TÉNYLEG elkezdtünk beszélgetni. Úgy nagyjából mindenről. És a "jó pasi, de.."-ből lassan "jó pasi, és.. " lett, valahogy ő is meglátott bennem valamit, és elkezdődött egy nagyon finom, alig látható játszma. Egy nagyon óvatos, nagyon visszavonható, nagyon bárhogy értelmezhető, de nagyon következetes játszma. Ezt játszottuk vagy egy évig, amíg már nem volt annyira alig látható, de egyértelmű sem. Eddigre én kicsit elfáradtam, úgyhogy egy életem, egy halálom, lássuk a medvét.. legalábbis nekifutottam a témának, de nem vittem végül végig, én egy tüdőgyulladással küszködtem hosszú heteket, őt műtötték (mint utólag kiderült), hagytam akkor. Bonyolult az élet így is.

Aztán jött megint a finom játszmázás, amit nem lehetett ignorálni (legalábbis nekem nem sikerült). Úgyhogy nekifutottam még egyszer, hogy akkor most mégis mi van. Sikerült a lehető legrosszabb időpontot választanom, amikor épp P fejére omlott az élete (ez hosszú, de nagyon szar sorozata volt, vagyis inkább van, ahogy kinéznek a dolgok), én meg egyfolytában utaztam akkor munkából kifolyólag, így a nyár eleji "kéne beszélnünk / szerintem is" -t nyár végére sikerült konkrét fizikai találkozásra váltani, ahol némi köntörfalazás és menekülő utak nyitva tartása után azért csak eljutottunk odáig, hogy "hát az úgy van, hogy / és ez kölcsönös / és akkor ezzel most mit csináljunk / mondd te, hogy szerinted mi legyen / és mi lesz, amikor már nem". 

Végülis csak 40+ vagyunk mindketten, ér 14-éves módon viselkedni, nem?

De aztán igen hamar egy heves, ámde logisztikailag nagyon nehezen megszervezhető valamiben találtuk magunkat - egy kisgyerekes, egyedülálló, ámde karrierista anyuka és az extrém karrierista, sportőrült, ámde mostanában folyton az egészségével felettébb időigényes módon küzdő magányos farkas koordinációja azért nem kis feladat.

Ez ment egy pár hónapig, ami a fentiek miatt nem túl nagy számosságú tényleges randit takart, ami mellett voltak nem-randi típusú átnézünk egymáson nehogy kilátsszon valami jellegű, és feltűnésmentesen megvár az étteremnél ahol tulajdonképpen mindkettőnknek legitim dolga van (vagy akár az is lehetne) vagy összefutunk valahol nyilvános helyen nem teljesen véletlenül és csevegjünk kartávolságot tartva jellegű találkozások, plusz napi szintű, több kötetnyi csetelés, miután Macót letettem, még fél éjszaka, éjszaka közepén, meg hajnalok hajnalán (egyikünk se valami jó alvó, úgy tűnik).

Ekkor még azt gondoltam, hogy lehet akár nekem is jó egy kicsit, jó volt ez pont így.

Aztán egy szép hétköznap jött az, hogy most ne találkozzunk hétvégén, lelkileg felborult, nem lenne jó társaság.

Jó. Ez a lelki borulás mondjuk pont benne volt a pakliban sajnos a szar sorozat okán, úgyhogy akkor inkább most, mint később.

Úgyhogy ő most kicsit disconnect - konkrétan munka off, telefon és egyéb kütyük off, útlevél+hitelkártya zsebbe és irány surány. Nem ígérünk semmit, majd meglátjuk mi lesz, amikor visszacsatlakozik a hétköznapokba. Fasza. Nem szakítunk (már ha egyáltalán van mit), hogy elkezdhessem feldolgozni, de azt se mondjuk, hogy majd utána folytatjuk, hogy legyen mire várni. Értem én, hogy ilyen állapotban nem lehet ígérni semmit, értem én ezt a fejemmel, de azért nem tetszik.

Úgyhogy itt borultam én, és mondtam azt, hogy akkor én meg elmegyek kicsit szabadságra melegebb éghajlatra, szó szerint, mert megzakkanok ebben itt ülve a mindennapjaimban.

Mire kitaláltam, leszerveztem, befizettem, kiderült tök véletlenül (konkrétan vakon beletrafáltam a dologba), hogy épp kórházban van, komolyan romlott az egészségi állapota, szarul állnak a dolgok. De részleteket nem mond, menjek el én csak pihenni, majd utána beszélünk. Na, így aztán igazán könnyű kikapcsolódni.

Viszont elkezdtünk megint beszélgetni - azaz inkább írogatni, mi úgy tűnik, így tudunk beszélgetni. Oda, vissza, oda, vissza, oda, vissza, oda, vissza.. egész biztatóan alakult a dolog, mígnem tegnap elcsesztem. Úgy konkrétan. Rajtam volt a lelkizés, és ráöntöttem egy durva adagot magamból, ami így visszaolvasva még nekem is sok. Kár volt, de már késő. Reggel igyekeztem még elviccelni, de azóta se kép, se hang.

Értem én, nekem is sok lett volna, pláne ilyen helyzetben (bármi legyen is az)..

Nap közben még szarul éreztem magam, de délutánra (a munka segít ;) ) aztán azért kitisztult a fejem, és meglepő módon teljesen lenyugodtam. Lesz, ami lesz. Valszeg pont nem lesz semmi, itt a vége, de ez is OK. Úgy érzem, elértem a bot végét. 

Nem azért, mert már nem, hanem inkább csak belefáradtam abba, hogy soha nem tudom, mi van, hogy valahogy mintha ezt én akarnám jobban, hogy mindig egyensúlyozzak, meg titkolózzak (nem, nem családos, nem azért). 

Szóval elcsesztem. Kár. Lehetett volna jó is.

Így utazunk mi ..

Az úgy kezdődött, hogy egy kicsit berágtam. Az univerzumra. Amikor már úgy látszott, h egy kicsit nekem is lehet jó, a végtelen+2 nagyobb horderejű megoldandóm egy komolyabb része kontroll alatt van és kinéz egy kis bónusz, dobott a dolog egy hátast, mindenki önhibáján kívül. Csillagok együttállása meg ilyenek (pasi, bonyolult..).
Úgyhogy egy kisebb rövidzárlat alakult ki a fejemben, amikoris nagyon nem itt akartam lenni. És mire az ötödik barát(nő)nek fejtegettem, h el kéne kicsit menni innen a csodába, tulajdonképpen már egész jó ötletnek tűnt az utazás. Úgyhogy egy álmatlan éjszakán átnyálaztam a naptáramat, hogy mikor van vp-review, ovis karácsony, meg egyéb kihagyhatatlan dolgok, és belőttem egy 10 napos darabot, amikor akár el is utazhatnánk. 

Persze ettől még nem utazunk, de akár..

Mondjuk nincs már, csak 2 nap szabim, de végülis kiírtam napokat karácsony körülre, akár vissza is vehetem őket, úgyse dolgozik majd más, legalább legyűröm az emailjeimet, ad absurdum konkrét gondolkozást igénylő dolgokat csinálok. Így kivehetnék 5 napot ebben a 10napos darabban.
Persze ettől még nem utazunk, de akár..

A következő álmatlan éjszakán beütöttem a gugliba, hogy "where is it warm in december", és elolvasgattam és megnézegettem több tucat utazós blogot és oldalt.
Persze ettől még nem utazunk, de akár..

Ha már légvár ugye, ne sajnáljuk a téglát, tervezzünk rendesen.. gyerek még sose repült, elsőre sacc per kábé 5 óránál többet nem mernék bevállalni vele, szűkítsük a kört, maradt 4 lehetőség. Ebből egyet biztonsági megfontolásokból ejtettem, mert egyedül sok baromságot, de gyerekkel nem feltétlenül, kettőt meg azért, mert oda rendesen turistáskodni kéne menni, nem csak a napsütés kedvéért, így maradt egy.
Persze ettől még nem utazunk, de akár..

Másnap projekt megbeszélés helyett sokat utazó kollégámat (és itt most gondoljunk egy szinte mindig (for pleasure, not only biznisz) utazó nagyon Y generációs emberkére) meginterjúvoltam, hogyanis érdemes manapság leszervezni magamnak egy utat, mert hát sok víz lefolyt már a Dunán mióta én utoljára úgy rendesen utazgattam a nagyvilágban.
Persze ettől még nem utazunk, de akár..

A rákövetkező álmatlan éjszakámat (és ezek megint megszaporodtak, mióta kiderült, h mégsem lehet nekem jó egy kicsit, pedig már egész jól alakult ez is.. LOL) eltöltöttem azzal, h átnyálaztam a skyscannert, a kayakot meg a kiwit.
Persze ettől még nem utazunk, de akár..

Úgysincs normális járat, pedig lennének szuper szállodák észszerű áron még éppen. Épp erről panaszkodtam az egyik Közeli Barátnőmnek, amíg mentünk valahova együtt egy vidámba forduló estén.. nem, mintha utaznánk, de hát hogy még elméletben sem lehet odajutni.. Mondja erre a Közeli, hogy esetleg utazásszervező ilyesmi. Gyorsan mondtam, hogy persze, a 21. században, de azért szöget ütött a fejemben. De hát ugyan már..

A következő álmatlanon kívülről-belülről elolvastam, megértettem és kielemeztem a Kanári Szigeteket, mert azért mégiscsak 7 szigetből áll, hova repüljünk ezek közül - persze pusztán fejben. Amíg aztán a decemberi mikroklíma alapján legjobbnak ítélt tenerifén újra szállodákat nézegettem, a kiskorú is felkelt és odasomfordált a hátam mögé azzal, hogy anya, ide menjünk.. Nem utazunk sehova, néztem rá szigorúan, csak úgy nézelődök. Erre megenyhült ő is: nem kell pont ide, egy hasonló is jó lesz. Legyen pálmafa, tenger meg úszómedence. Mars aludni Kiscsillag!
Vissza a kiwire.. De egyszerűen nem lehet odajutni, csak csillagászati áron (per fő), annyit meg nem ér.

Persze ettől még nem utazunk, de azért reggel ráírtam arra az emberre, aki aktív koromban a bonyolultabb útjaimat szervezte. Személyesen sose találkoztunk, de bármit meg tudott szervezni. Hátha még ugyanott dolgozik. És 10 percen belül válaszolt, persze, hogy megvan még, mindjárt nézi. Újabb 10 perc, és ő se lát jobb járatokat. Viszont, van egy utazási iroda kontaktja, aki aztán tényleg bármit, keressem meg, semmi kényszer, csak info.
Utazási iroda, de komolyan?!

Hát nyeglén, minden kommentártól mentesen át-forwardoltam az emailt a megadott címre, persze ettől még nem utazunk, de akár..

És újabb 10-15 perc múlva jött a válasz, h ilyesmire gondoltam-e, és megadott két érkezés-indulás és három szálloda lehetőséget.. És mind belül volt a büdzsén és minden egyéb elváráson.
Úgyhogy kevesebb, mint további két email, egy telefonhívás és fél órán belül döntöttem, aláírtam, átutaltam, megkaptam és kinyomtattam.

Úgy tűnik, mégis utazunk :D

Túlhallás - 2. kör

Ez is egy elég extra dolog - de hát nekünk csak extra dolgunk van, ugyebár.

A túlhallás az, amikor az ember bizonyos frekvenciákon negatív decibel (db) tartományban is hall (info még itt). A 0db ugyanis nem a hang teljes hiánya, hanem az, amit egy átlagos ember csöndnek hall. Ráadásul ez a skála nem lineáris, hanem logaritmikus, azaz a 10 hatványai szerint megy, vagyis nagyon meredeken emelkedik.

A túlhallás nem betegség, hanem egy adottság. Nem a fül beteg, és nem az agy, hanem az információtovábbítást végző érző idegrostok egyik fajtájának frekvenciaspecifikus ingerületátviteli zavaráról beszélünk.

Ez mindenfélét okozhat - lehetnek túlcsengő hangok, azaz a szó végére érve még mindig valamelyik korábbi hangzót halljuk, így gátolt a beszédértés; lehet hangzótévesztés, amikor valamelyik frekvencia elnyomja a másikat, így más hangot hallunk, mint mások, ez az írás elsajátításánál okoz gondot. Az agy folyamatos zajjal való terhelése túl-stimulációt okoz, a gyerek fáradt, "pörög", sőt túlpörög, ADHD jellegű tüneteket is produkálhat, magatartászavarokat mutat. Ráadásul egyfolytában "zajong" és hangosan beszél, mert megpróbálja túlkiabálni az általa hallott zajt, és a maga által keltett zaj kellemesebb számára, mint a külső, így ezzel próbálja elnyomni.

A gyereknél már kb 1 éves kora óta mondogatta a gyógytornász, hogy szerinte túlhallásos, túl érzékeny a zajokra, hangokra, minden zavarja. El is vittük 2 évesen megnézetni - fontos, h spec helyre vigye az ember, mert a sima audiogramm 0db-től indul, ha nem szűrnek a negatív tartományban külön, akkor nem veszik észre; mi az Edukidbe vittük, ők tudnak ilyet. Itt akkor előzetesen azt mondták, hogy esélyes a túlhallás, de diagnózist és kezelést csak 4 éves kor felett, mert addig túl megbízhatatlanok a gyerek reakciói. Így 2-4 éves kora között tűkön ültem.. 

Aztán végre 4 évesen kimérték, és láss csodát, tényleg túlhallásos. A normál hallás tartomány 0-15db között mozog, Macónak pedig jócskán vannak frekvenciái a negatív tartományban, egészen -10db-ig, ami a mérés széle már, annál halkabbat nem is mérnek, mégis több frekin ezt is hallja.

Az audiogramm után még kimérik, milyen típusú problémát okoz a túlhallás (logatom teszt), itt 2 félét tudnak mérni: a túlcsengést (amikor nem hallja a szünetet a szavak között) és a hangzótévesztést, amikor hangokat kever, hall félre.

Macónak túlcsengése nincs, sőt, meglepően pici szüneteket is hall, viszont a hangzótévesztése nagyon durva, a mért hangzópárok több, mint 60%-át tévesztette tavaly, azaz ez nagy gond lesz az írás tanulásnál, mert nem azt hallja, amit le kellene írnia.

Úgyhogy boldogan, hogy végre van valami konkrétum, haladtunk tovább a terápia felé. A terápia a Pataki-Kolláth fél hallásébresztő terápia, amikor a gyerekek egy elvarázsolt zenét hallgatnak, amelyből bizonyos hangmagasságokat kiszűrnek, és amelyben időként hirtelen zörejek hallhatók. Mindenki egyéni CD-t kap saját audiológiai eredménye alapján. A zenéket szűrve hallgatják, időként pedig tizedmásodpercnyi időre bevágják a szűretlen hangokat. A gyerekek agya egy idő után megtanulja, hogy ha olyan hangot hallanak, amelyre nincsen szükségük, azt figyelmen kívül hagyják.

Na, ebből volt tavaly az első kör - 10 nap egy csoportos foglalkozás keretében, amikor a gyerekek napi több órát hallgatták két körben (délelőtt és délután is) a zenéjüket, miközben csöndben rajzolhattak, játszhattak. Nehezítésnek a terápia ideje alatt a gyerek nem hallhatott semmiféle hangszóróból érkező hangot, azaz nuku rádió, tv, de még a BKV-n a bemondó hangja sem, valamint minden egyéb hangos zaj is kerülendő. Úgyhogy beszereztünk neki egy fültokot, azzal járkált majd' 2 hétig szegény. De ez volt a kisebb nehézség.. ugyanis úgy leterhelte az agyát a terápia, hogy délutánra már teljesen kezelhetetlenül hisztis lett, és jól prediktálható módon fejre állt az alvása is. De 10 napot kihúztunk, fél lábon állva, fogcsikorgatva, de kihúztuk.

Egy év után most nyáron visszamérték, javult valamennyit, de még mindig 35% körül téveszt, ami továbbra is rengeteg, úgyhogy újabb kör. 

Viszont most másodjára más a felállás, most otthon kell napi fél órát hallgatni, nincs restrikció hangszórós vagy hangos hangra, viszont 6 HÉTIG kell csinálni.

Nekem már az gondot okozott, hogy hova illesztek bele a gyerek napirendjébe napi fél óra zenehallgatást úgy, hogy ne a játéktól vagy a mesétől vegyem el az időt, ne élje meg büntetésnek. Rengeteg agyalás után arra jutottam, hogy reggelente a felkelés része lesz, úgyis lassan indulnak a reggeleink, amikor elkezd ébredezni, a  fejére rakom a fejhallgatót, lazulunk még fél órát az ágyban (mert hát csak akkor marad meg nyugton, ha én is mellette vagyok, csak, hogy egyszerű legyen), és utána kelünk csak fel. Ez kicsit megtolja a reggeleket, de megoldjuk.

Most ment le a második hét, és nem tudom, hogy fogom a 6 hetet kibírni, mert az alvás teljesen fejre állt, pavor pavor hátán, a második hét elejétől már napi szinten, és napközben is egyre nehezebben bírunk egymással, nő a feszültség. Kezdek csöndben kétségbe esni, mert ez a pavor dolog úgy is nehéz, hogy heti 1-2 alkalommal van, de ha naponta, sőt, néha egy éjszaka többször is, az azért nagyon durva. Nekem pszichésen és fizikailag is.

A jó hír viszont, hogy ezek szerint túlórázik az agya, akkor van ilyen nála, amikor épp nagy fejlődésben van - például a nagymozgások mindegyikének megjelenése egy több hetes rémálom volt, szó szerint. Szóval reméljük, használ a dolog, csak bírjuk ki ép ésszel és fizikailag, mert nekem sok tartalékom már nincs alvás tekintetében (se).

Szóval ezzel most itt tartunk, majd hozok még fejleményeket, amikor lesznek.

Szobatisztaság

Na, jól eltűntem megint, pedig van mindenféle történés, nem is tudom, melyikkel kezdjem.

Kezdem mondjuk a szobatisztaság mizériával..

Mert hát Macó már 5 és fél éves, 3 éves kora óta nappali szobatiszta, de az éjszaka csak nem akart sehogyse.

Persze volt sok minden, amire lehetett fogni, így nem stresszeltem rajta, és őt sem zargattam vele, volt elég baja.. Mert hát ugye 2 és fél éves volt, amikor meghalt anyukám, akivel sokat volt, utána egy évvel a Dédi, ami szintén megrázta, és pár hónappal később költözött el az apja, így nem volt szegénynek egy darab stabil időszaka sem, amikor lemérhettük volna, hogy is állunk. Meg hát nekem is volt elég bajom, elhessegettem a dolgot.

De azért 5 évesen már na.. úgyhogy futottam egy kört az óvoda pszichológussal, aki nagyjából teljesen haszontalan és nem is érdekli semmi különösebben (még egy csoportban megfigyelt viselkedés leírást sem sikerült belőle kiütnöm, pedig megígérte, sőt.. mert hát az majd kell a gyerekpszichológusnak..). Whatever.

Mindenesetre annyi információt sikerült kinyernem belőle, hogy ugye gyanús a pszichés háttér, javasolja a gyerek-pszichológust, de a fizikai okokat rutinszerűen mindenképpen ki kell zárni előbb. 

Oké, tud javasolni?

Nem, kérdezzem meg a házi gyerekorvost.

Még jó, hogy a házi gyerekorvosunk, bár szuper túlterhelt, egy komolyan elkötelezett, gyerekszerető és szakmailag nagyon megalapozott doktornő, aki mindig igyekszik segíteni, így ő telefonon lemérve, hogy mi a helyet javasolt is állami és magán opciókat vizelettartási gondok kivizsgálására.

Így jutottunk el magánban dr. Kelen Kata doktornőhöz a Medikids-be, ahova időpontot kapni is persze csak hónapokkal előre lehet, és egy vagyon egy kör konzultáció, de megérte. A doktornő a másik fehér holló, komolyan, ebben a tragikus magyar egészségügyben. 

Végtelen türelmű, alapos, megfontolt, korrekt.

Elmentem, első körben gyerek nélkül, megbeszéltük, mi van, szerinte nem vészes, csináljunk uroflowmetriát, azaz leméri mennyit és milyen tempóban pisil a gyerek, és abból majd tud okosat mondani.

Uroflow-ra időpont megint hónapok múlva, de mindegy, haladunk, ha lassan is.

Végül eljutottunk.

Az uroflow végtelenül egyszerű, rá kell szánni a délutánt, 3-4 órát, mert a gyereknek legalább 3szor kell pisilnie ott helyben, bele egy ottani kis wc-be, amiben egy tölcsér és egy műszer méri a mennyiséget és a folyási sebességet.

Lemérte, megnézte, és közölte is, hogy nem csoda..

Egy ennyi idős, ilyen méretű gyereknek 180ml körül kellene lenni a hólyagűrtartalmának, és a gyerek 120 fölött akkor se tudott produkálni, amikor már majd bepisilt, annyira kellett neki, úgyhogy egyértelműen kicsi a hólyagja, és a folyási lefolyásból (pun intended ;) ) az is látszik, hogy feszes a hólyagja, azaz ez megmagyarázza miért van az, hogy hiába kérdezgetem hogy kell-e pisilni, a válasz mindig nem, majd vagy bepisil, vagy hirtelen nagyon-nagyon-nagyon kell, hogy alig ér el a wc-ig. Ugyanis a feszes hólyag nem érzi, hogy telítődik, csak amikor már teljesen tele van, akkor kell hirtelen nagyon.

Szóval hiába próbálta itt a szegény gyerekre mindenki ráhúzni a pszichés alapon pisil be hipotézist, van neki szervi oka, mégpedig elég látványos. Ami persze nem jelenti azt, hogy nincs pszichés oka IS, de a szervit mindenképp rendbe kell tenni előbb.

És vajon a feszes izomtónusú, feszes idegrendszerű gyerekemnél mennyire lepődtem meg, hogy a hólyagja is feszes? Én  nem igazán, bár minden orvos és védőnő elmondta minden alkalommal, amikor fel mertem hozni a témát, hogy ez semmiképpen nem függ össze. Szóval lehet, hogy nem függ össze, de úgy tűnik, Macónak minden alkatrésze véletlenszerűen és egymástól függetlenül feszes. LOL.

Mindegy, megvolt a vizsgálat, kezeljük akkor, jöhet a gyógyszer. Van egy speckó receptre kapható Uroflex nevű gyógyszer, amiből napi 2x1/2-et számolt Kelen doktornő Macónak a mért értékek alapján. 3 hónapig. 3 hónap múlva kontroll.. ez volt most nem rég.

Visszamentünk kontrollra, újra ott töltöttük a délutánt, pisilt Macó rendesen, doktornő mért, az eredmény biztató, végre elértük a normális hólyagűrtartalmat, és a feszesség is csökkent, bár még ott van. Kezdjük kivezetni a gyógyszert, pár hetente csökkentjük az adagot. De akkor miért megy be a pisi éjszaka továbbra is?

A doktornő szerint azért, mert nem alakult ki nála, hogy ébressze az agya a hólyagtelítettség érzetre, mivel nála ez eddig nem egy lassan növekvő inger volt, hanem nulláról százra ugrott, észre sem vette, és már be is ment. Meg persze lehet egy pici hormon-egyensúlytalanság, ugyanis éjszaka változni kell a kiválasztó hormon mennyiségnek, és kevesebb pisi termelődik, de ez nem tűnt számottevőnek, így egyelőre ezt a vonalat hanyagoljuk.

Meg kell hát tanítani az agyát, hogy fel kell ébreszteni a testet a pisi ingerre. Pavlovi reflex iskolapéldája.

Amazon UK-ról rendeljünk pisicsengőt, elég az alap, a bonyolultabb verzió más szülők szerint nem működik olyan jól.

Az alap darab is 12ezer HUF, de hát ugye ennyit megér:

Pisicsengő

Ez egy kis alsógatyóba csíptetendő érzékelőből áll, amit egy kábel köt össze a visító egységgel, ami azonnal vibrálni és visítani kezd, amint nedvességet észlel. Ezt az egységet pedig a pizsama vállára kell csíptetni.

Megrendeltem, megjött rendben, mondjuk kéket kértem, zöldet kaptam, de ez már részlet kérdés ;)

A doktornő szerint legalább 2 hétig kell használni. Indult a pisi, visított a cucc, anya kiesett az ágyból, gyereket kikísérte a fürdőbe, pisi, majd alvás tovább.

És tényleg működött, a kis agya tényleg összekötötte a pisi ingert a felébredéssel, és szerencsére már egy hét után ébredt magától, amikor pisilnie kellett, így végül nem kínoztam vele 2 hétig. Meg magamat sem, mert azért elég durva erre ébredni.

Szóval nagyjából sikerült előállítanunk az éjszakai szobatisztaságot is, persze nyilván egy csavarral, ahogy az nálunk lenni szokott.

Mert hát Macó pavoros (erről majd írok még külön), ami (pavor nocturnus) egy alvászavar, olyan, mint az alvajárás, nem ébred fel teljesen az agya és kontrollálhatatlan hiszti keletkezik.

Namármost a pisire ébredés az esetek felében sima ébredés, a másik felében meg feles ébredés, amikor nem tudja, hogy pisilnie kell, csak félig felébred és elkezd hisztizni.. ilyenkor anya kiviszi megpisilteti, majd kezeli a pavor további lefolyását, ami elég durva pszichésen (engem legalábbis nagyon megvisel - szerencsére Macó semmire nem emlékszik reggel).

Ezzel most ott tartunk, hogy több, mint 3 hete nem aludtam pár óránál többet, mert vagy a pisicsengő zökkentett ki, vagy a pavor, vagy a pavortól rettegés, és ezek mindegyike akkora stressz és annyira felnyomja az adrenalin szintemet, hogy utána nem bírok visszaaludni. Szóval épp megint eléggé magam mellett vagyok, krumplipüré az agyam és minimális a türelmem, ami senkinek nem jó.

A pisicsengő most már nem fog segíteni, mert hát a pisi elindulása előtt már ébred (még ha sokszor csak félig is), így el vagyok gondolkozva, hogy mit csináljak.

A tüneti kezelés valeriana (nekem) az ébredés után, hogy hátha vissza tudok aludni, ami néha segít, néha nem, de reggel mindenképpen agyonverve ébredek (vagy kelek, ha még visszaaludni sem sikerült :( ).

És egyelőre bízom benne, hogy be fog ez állni, amint az agya kicsit jobban kijárja ezt a track-et, hogy pisiingerre ébredjen, és sikerül többet rendesen ébredni, pavor nélkül.

Meglátjuk, drukkoljatok.