2013. március 9., szombat

Reset and reconsider

Sajnos a 12 DPI-s HCG eredmény után nem volt meglepő, hogy 14 DPI-n megjött, azaz 13 napos, totál pontos luteális fázis után pénteken új ciklust kezdtem.
Megdöbbentő, hogy bármit csinál velem az orvostudomány, a ciklusom rendíthetetlen. Ezúttal 25 napos, mivel a az elsőre ráakasztott második stimu behúzta a PÉ-t a 12. napra, de ez a luteálisomat nem érintette, így a 12-13-12-13 napos sormintából pontosan hoztam a most soron következő 13 napos verziót.

A HCG eredmény után elég szarul voltam, de még reménykedtem az orvosi csodában, a késői beágyazódásban. Persze tudtam, hogy szinte biztosan csak áltatom magam, így a két nappal későbbi vér már nem temetett annyira magam alá, mint először gondoltam, hiszen sajnos számítottam rá.

Mivel a hetem a szokásosnál is durvább volt, péntek estig nem is engedhettem meg magamnak az összeomlást, így csak péntek este jöttek a könnyek, és akkor már nem tudtam, hogy a csalódottságtól, vagy az egész heti kimerültségtől - ugyanis a hetem úgy telt, hogy reggel 7-től 3-ig termeltem a GDP-t a Cégnél, majd átszáguldottam az Egyetemre, ahol délután 4-től 8-ig tanítottam, ráadásul a héten 3 nap társadalmilag kötelező repi vacsora is abszolválandó volt, azaz éjfél után értem csak haza, majd reggel negyed 6kor keltem, és kezdtem elölről. Szóval kicsit elfáradtam. Péntek este ráadásul még eszembe jutott, hogy azt a laptopot, amit vasárnap Németországba indulva vinni akarok magammal bent hagytam az irodában a fiókomban, így a nap reménytelenül távoli végén irány vissza az iroda. Irodába be, fiók kinyit.. azaz kinyitNA, ha nyílna. De mint kiderült, a tele fiókom tetejére dobtam a laptopot, így azt becsukva a laptop beékelődve beakasztotta a fiókot, amit még csak szét se lehet csavarozni, mert biztonsági! Amikor erre majdnem este 9-kor rájöttem, na akkor leültem az irodám padlójára, és sírtam. Komolyan. Nem éreztem annyi erőt már magamban, hogy megpróbáljam megoldani ezt a problémát (is), így azt a megoldást választottam, amit nőtársaim nagy része hasonló esetben, és felhívtam a Férjem, hogy jöjjön, és mentsen meg.
Mivel szegény már egész héten csöndben aggódott értem, nem is mert semmit mondani, csak bevágta magát a kocsiba, és odajött, hozva magával egy rakat csavarhúzót, hátha azzal megoldható lesz a probléma.
Persze nem volt, lévén a fiók BIZTONSÁGI, azaz kívülről bezárt (vagy beragadt) állapotban nem szétcsavarozható - ilyenkor külön áldom a Céget, hogy ilyen paranoidok vagyunk.
Némi fejtörés után végül arra jutottunk, hogy egy hosszú vékony tárgy kell, amivel a résre kinyíló fiókon benyúlva a laptop alatti papírkupacot annyira le tudjuk nyomni, hogy a laptop lesüllyed annyit, amennyi kell a fiók kinyitásához. Az irodában fellelhető eszközként használható tárgyak számbavétele nem járt eredménnyel, de van egy konyhánk! A konyhában pedig találtam egy fakanalat, ami hosszú, vékony, és akár meg is felelhet. Így a fakanál, mint célszerszám segítségével végül némi szenvedés után G kinyitotta a fiókot! Eddigre mindössze péntek este 10 óra volt, de kihasználva, hogy kiszolgáltatott helyzetben ott volt az én területemen még megemlítettem egy telefon-laptop szinkronizációs problémát is, amivel küzdöttem napközben. Ezt is megadóan megoldotta, majd fél11-kor hazaindultunk. Az este további részét zokogással töltöttem, még a "mit kérsz vacsorára" kérdésre is csak zokogni tudtam - azt hiszem így jött ki a sokszoros feszültség és a csalódottság, amikor megszűnt a nyomás.
Szóval kicsit hosszú volt a hét, a hétvége viszont rendkívül rövid, ugyanis holnap délelőtt indulok Németországba (kocsival), mivel hétfő reggel 8-tól péntek délig ott tágítják az agyam egy vezetői képzésen.
Szóval a hétvége a mai napból állt, aminek a nagy részét alvással töltöttem. De most már egészen magam vagyok újra :)

A "reconsider" résszel is foglalkoztunk egy kicsit - ma délelőtt átbeszéltük a helyzetet G-vel. Két sikertelen inszem után és világos orvosi ok hiányában ezt a ciklust az utazásom miatt mindenképpen ki kell hagyni. Mivel a lapar-hisztero kombó régóta lappang a fejemben, most azt gondolom, hogy ennek nekifutok a következő kör előtt. Inkább egy-két ciklussal később induljunk, de szeretném, ha ezt rendben tudhatnám. Megnyugtatna. Nehogy ezen múljon.. 
Ezen kívül viszont a D-vitaminom helyreállt, a mostani mérés szerint már 90 fölött van (1 hónapja még 69 volt), ami már egész jó, így még beszedem az 5000 NE-s D vitamin maradékát, a következő dobozt meg már majd csak minden második nap, és mire azzal végzek, már szépen nyárias idő lesz, tehát lesz majd természetes D vitamin a szervezetemben :) Szóval ez jó hír. A kényszerszünetet pedig kihasználom, megint nekiállok rendszeresen sportolni, ami a súlyomnak (ami sajnos kicsit elharapózott a hormonok miatt és a sportolás hiányában az elmúlt 2 hónapban) és a hangulatomnak is jót fog tenni.
Ezen túl amint hazajöttem nekiállunk egy komolyabb tisztítókúrának - nekem általános méregtelenítés, G-nek pedig a teljes laktóz mentes diéta lesz a feladat.

Hát ez. Holnap elhúzok egy hétre Németországban, így nem valószínű, hogy fogok tudni írni, mivel reggeltől estig nyüstölnek majd, de azért remélem a többiek írogatnak szorgalmasan, én meg majd mobilról azért valamennyire fogom tudni követni, hogy náluk mi zajlik. Drukkolok nagyon továbbra is mindenkinek :)

7 megjegyzés:

  1. Sajnálom Audrey, nagyon feszített volt most minden, nem csoda, hogy felszakadt benned. Jobb is lesz, ha kicsit szünetelsz, hátha a tavasz majd hoz egy kis feltöltöttséget, túl leszel a lapar műtéten, és még az is lehet, hogy megint majdnem egyszerre állunk a startkő elé! :) Tudom, közhely, de kitartás, most jó utat, miután hazajössz kívánom, legyen időd valami testi-lelki kényeztetésre, megújulásra, mert megérdemled! :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon kemény kis nő vagy, hiszen egy este sírás után máris készen állsz az új tervekkel. Komolyan büszke vagyok Rád, és igyekszem példát venni, mert én nagyon nem találok magamra még most sem.
    ETAMA

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindenki más, ráadásul én még nem vagyok benne ebben a küzdelemben olyan régen, mint közületek sokan, így még talán könnyebben felállok, még van tartalékom... ki tudja meddig ..

      Törlés
  3. Hú, Audrey. Eddig is már számtalanszor megemeltem előtted a kalapom, de most megint megteszem!
    Lehet abszolút hülye kérdés, de nem kellene kicsit lassítani, pihenni? Nem a gyerekkel kapcsolatban, a munkával. Bárki-bármit mond, ez az őrült megfeszített tempó elég durván hangzik. De nehéz, tudom:(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. de igyekszem, sajnos az előző hét nem így volt tervezve, de ilyen idióta módon jött ki a lépés, így ezt kellett abszolválni :(

      Törlés
  4. Audrey!Sok kitartást és erőt kívánok Neked!Szükséged lesz rá...elég feszített az életed,próbálj -ha van lehetőséged-kicsit többet törődni magaddal.Ne haragudj hogy ezt írom, de szegény tested és lelked nem csodálom, ha nem bírja ezt feszített őrült tempót.Muszáj kikapcsolni néha, ne hogy összefusson minden a fejed felett.

    Üdv Csenge

    VálaszTörlés
  5. Szija, én már semmi jobb tanácsot nem tudok adni, a többiek mindent megírtak. Viszont tényleg hanyagold már a céget, megint megesz. Ráadásul ennek a barom főnöködnek az értékelése után ezentúl állj fel 5-kor és menj haza! Ez a sok kötelező biznisz vacsi is nem megoldható Nélkülded? Németország után csakis magaddal foglalkozz, remélhetőleg addigra már itt a tavasz! Vigyázz magadra! (Kicsit elveszteem: a lapar miért műtét?) P

    VálaszTörlés