Nyolc hónapos

Macó 8 hónaposan:

9490 gramm
74 centi
4-es pelenka, napi 4-5 darab

Fog: 0, az eddigi 5 hónapja tartó fogzási rohamok ellenére. Bár baromi kemény az ínye, szóval szerintem már ott lapulnak közel - de ezt már múlt hónapban is gondoltam (meg azelőtt is), és még mindig semmi.

Az alvás ebben a hónapban az eddigieket is alulmúlta, összesen egyszer aludt 5 órát egyben, ennél többet most egyszer sem. Sajnos átlagosan éjszakánként 6-8szor keltünk, volt sok éjszakai torna, hajnali visítás és gyors ébredés-visszaalvás is.

A nappali alvás kicsit nyugisabb, még mindig 2 és fél alvás van (délelőtt egy-másfél óra, kora délután 1 óra és késő délután fél óra, de nem mindig).

Az ujjszopás megint eltűnt.. jön-megy ez a szokás, úgy tűnik.

Nagymozgások terén iszonyat sokat fejlődött ebben a hónapban is. A kúszásból villámgyorsan mászás lett, amit pár nap alatt magabiztosra fejlesztett, majd felült, és felállt. Most a kapaszkodva lépegetést próbálja, hiába nem bátorítjuk, csinálja ő bátorítás nélkül is - egész nap :)

Baromi bátor - sokkal bátrabb, mint amilyen ügyes, mindenre felkapaszkodik, felmászik, feláll, így van fejkoppanás bőven, hiába vagyok folyton a sarkában.

Finommozgás: múlt hónaphoz képest nincs érdemi változás, továbbra is ügyes, szerel, forgat, nézeget. Újdonság, hogy egyik tárggyal üti a másikat, és ha az hangot is ad, még jobb :)

Továbbra is mindent rág, mégpedig fájdalmas erővel. A rágókák smafu, ujjunk, habtabi szőnyeg széle, kanalak, papucsok, kábelek a menők. 

Most már pakol is. Mivel mobil lett, bejárja a lakást, és pakol. Jelenlegi kedvenc a föld és a kis kövek kipakolása a virágcserepekből. Hurrá.

Sokat mosolyog, és próbálgatja a hangját, néha fél órákig is hangosan kiabál, sikongat. Nagyon élvezi :)

A napokban észleltem, hogy megérti, hogy "nem" :) Két-három dolog van a lakásban, ami "nem", ezekre következetesen mondjuk, hogy "nem", és elvisszük onnan (radiátorcsonk, konnektor, ilyenek). Most már nem is kell elvinni. Odamegy, megáll, és amint meghallja, hogy "nem", eljön magától (vagy cinkosan felnéz, és csak azért is odanyúl ;) )

A könyv szerint 8 hónaposan az alábbiakat kell tudnia (a felső csoport a minimum, lefelé haladva az egyes csoportokat egyre kevesebb gyerek tudja az adott korcsoportból, de akár tudhajta is):

• lábai elbírnak valamennyi súlyt - igen
• maga megeszik egy kekszet - nem próbáltam
• kis tárgyakat az ujjaival gereblyézve összeszed, felvesz - igen
• hang irányába fordul - igen
• keresi a leejtett tárgyakat - igen

valószínűleg tudja az alábbiakat:

• tárgyakat áttesz egyik kezéből a másikba - igen
• állni valamibe belekapaszkodva - igen
• ellenkezik, ha el akarunk venni tőle valamit - igen
• küzd, hogy elérjen egy hatósugáron kívül elhelyezkedő játékot - igen
• kukucsol - igen
• hasról ülő helyzetbe kerülni - igen

lehet, hogy képes:

• kúszni vagy mászni - igen, mindkettőt
• ülésből álló helyzetbe húzni magát - igen
• kis tárgyakat a hüvelyk és egy másik ujja közé fogva felveszi - igen
• kimondja, hogy "mama", "dada", de nem célzottan - nem

esetleg tudhat:

• tapsol vagy integet - nem, de pacsit ad, tenyérrel üt minden felületet :)
• bútorba kapaszkodva sétál - még nem, de már próbál lépegetni
• pillanatokra megáll egyedül - nem
• megérti a "nem"-et (de nem mindig engedelmeskedik) - igen

Ebben a hónapban baromira belehúzott a mozgásfejlődésbe, és nagyon élvezi, hogy most már egészen messzire és magasra is eljut.

Kalandozások kora, avagy szelektív szorongás

Nagy csibész ez a Macó. A szeparációs szorongás tombolt talán 2-3 hétig, aztán átváltott szelektívbe. Ugyanis visítás van, ha én kimegyek a szobából, de ő simán elvándorol mellőlem a lakás másik végébe, bőven látótávolságon kívül, egyetlen mukk nélkül. Egyszercsak fogja magát, és engem otthagyva a játékok között eliramodik a messzeségbe.

Szerencsére közben rájött arra is, hogy utánam tud jönni, így csak 1-2 ütemet sír, amikor kimegyek, és aztán elindul utánam. Ilyenkor két eset lehetséges - vagy utolér, és akkor megint velem van, vagy menetközben eltereli valami a figyelmét, leül játszani, és elfelejti, hova indult :) nagyon cuki.

Vicces különben, hogy keresi az apját is, és már tudja, hogy őt főleg a dolgozószobában találja, így időnként nekiiramodik, és bekóricál a dolgozóba, bekuporodik Apa íróasztala alá, és szórakozik az XBox pedálrendszerével, ami ott tárolódik :)

Néha a hálóba is elvándorol egyedül, ott is vannak jól rágható kábelek (állólámpa), meg simán körbejár a körbejárható konyha-étkező-nappali-folyosó kerengőn is.

Mivel már sokat mászkál a folyosón négykézláb, kitiltódtak a cipők a lakásból, a lépcsőházban az ajtó előtt van az új helyük, így Macó nyugodtan felnyalhatja az előszobát is, ha jól esik neki.

Első hónap munka

Hát izé.

Hivatalosan már egy hónapja dolgozom, de ha nem csinálhatnám a munkámat itthonról, és nem lenne ilyen mértékben ellenőrizhetetlen és rugalmas amit csinálok, akkor nem menne és nem is csinálnám.

Egyrészt, ha nem lehetnék itthon, nem tudnám minden nap egész nap nélkülözni Macót. Így, hogy itthon vagyok, azért sokszor kimegyek, kicsit megszeretgetem, játszunk, megetetem, stb. Szóval azért nem vagyunk teljesen egymás nélkül.

Másrészt erős túlzás lenne azt mondani, hogy ugyanolyan a teljesítményem, mint korábban. De hát végülis ez így fair, ez a kiegyenlítő igazságosság, ahogy a németek nevezik (ausgleichende Gerechtigkeit), hiszen a 9 év alatt, amit a cégnél töltöttem, vagy egymillió kifizetetlen túlórát produkáltam (nem mérik, így nem kell kifizetni, mindenki rugalmasban dolgozik), rendszeresen dolgoztam a 40 órás munkahetem helyett 60-70, de néha 80 órákat is, nem is ritkán. Most egy kicsit ledolgozok ebből a felgyülemlett többlet-teljesítményből.

Az első hetet azzal töltöttem, hogy megpróbáltam úrrá lenni az inboxomban felgyűlt sok száz levélen, adminisztrációs kötelezettségen, új laptopot kellett rendelnem (a TGYÁS ideje alatt futott ki a lease, most várom az újat) és orientálódtam, valamint megpróbáltam visszaszokni arra, hogy gondolkoznom kell. Ez eleinte nagyon nehezen ment, nagyon tompa volt a fejem, de ez egy idő után azért sokat javult a helyzet. Még mindig nem vagyok a régi önmagam, gondolom a kialvatlanság is sokat ront a szellemi teljesítményemen, de azért alakul.

A második héten is orientálódtam, azaz beszéltem ezzel-azzal, igyekeztem felvenni a fonalat, de a főnököm akkor még nem nyilatkoztatta ki, kinek mi a dolga - ugyanis mi a főnökömmel együtt szigorúan véve szumma 3-an vagyunk a szűk értelemben vett csapatban, de évek óta soha nem volt olyan, hogy mindhárman egyszerre dolgoztunk volna, volt, hogy ő volt szülésin, volt hogy én, volt hogy a kolléganőm volt tartós betegszabin (bő egy évig), így volt olyan időszak, amikor mindhármunk munkáját én csináltam egyedül, meg olyan is, hogy csak két ember helyett dolgoztam - de korábban olyan, hogy mindhárman dolgoztunk volna, még nem volt, így nem volt forgatókönyvünk arra, hogy ebben az esetben ki miért felelős :) Aztán a  főnököm végre megszülte a munkaterületek felosztását, és a kolléganőmmel elkezdtük átbeszélni a mostmár hozzám tartozó területeket.

Közben kaptam pár tingli-tangli feladatot, amik nagy falatnak hangzottak, de aztán relatív kevés munkával látványos eredményeket lehetett produkálni.

Így egyelőre nem túl nagy energiabefektetéssel fenn tudom tartani a hasznosságom látszatát :)

De azért kezdenek beindulni a dolgok, és ahogy egyre több nem operatív területen kapok szabad kezet, magamat ismerve nyilván megint bele fogok temetkezni és megpróbálom majd a lehető legjobbat kihozni a  dolgokból, de egyelőre tartom magam.

És végülis ahhoz képest, hogy majdnem egy évig 2 ember munkáját csináltam, és a terhességem végén már mindhármunk helyett dolgoztam egyedül (a főnököm 4 hónappal előttem szült), felüdülés csak a saját, egy emberes munkámmal foglalkozni :)

De azért nem könnyű. Minden nap nehezen veszem rá magam még mindig, hogy becsukjam a dolgozószoba ajtaját, és nekiüljek a dolgoknak. Az irodába nem gyakran megyek, hetente - 2hetente egyszer. Ez most nem hiányzik, a legtöbb kolléga, akit szerettem bent már nem dolgozik ott, munka-jellegű dolgom meg nincs senkivel a budapesti irodából, így nem vagyok motivált a bejárásra. Mivel benne vagyok a magyar iroda vezetésében, az ilyen jellegű megbeszélésekre bemegyek, meg azokon a napokon, amikor az Erzsébet utalványokat lehet átvenni, de nem viszem túlzásba a bejárást, hiszen igazából nincs miért.

Hát ez. Régen ennyit köbö a szabim alatt dolgoztam, de hát változnak a dolgok, most mások a prioritások, nem vagyok hajlandó széthajtani magam a Cégért jelenleg - megtettem 9 évig - , most Macó az első.

Orthopédus kontroll

Tegnapelőtt voltunk 3 hónap elteltével kontrollon a jónevű (és jó drága) magán orthopédus doktornéninél Macóval. 

Múltkor megállapította a kötött csípőt, a feszes izomzatot és az egyensúlytalanságot a húzó és feszítő izmok között, valamint egy enyhe féloldalasságot. Hallva, hogy járunk dévényezni lemondóan legyintett, hogy ha nagyon akarom, járhatunk, nem árt, bár szerinte felesleges. Majd ennek fényében mindössze egy a gyerek nyakára ható felhúzós gyakorlatot rendelt el, és kontrollt 3 hónap múlva, azaz most. Igazából már akkor sem értettem, hogy miért legyintett a Dévény tornára, és mitől remél javulást, ha gyakorlatilag nem adott tornagyakorlatokat a fent felsorolt problémák orvoslására, de mindegy, Én azért voltam ott, hogy megnyugodjak, hogy komoly baj nincs, minden mást meg a dévényes konduktorral és a gyógytornásszal intézünk.

Azóta jártunk szorgalmasan dévényezni meg gyógytornára, felváltva, és Macó mozgásfejlődése rohamléptekkel haladt.

Most a doktornéni (ismét) megUH-zta a csípőjét, kicsit megmozgatta a lábait, majd megkérdezte tőlem, mit tud? Kúszik, mászik, ül és pár napja magát felhúzva álldogál. Erre: Hú, hát akkor ez egy tökéletes gyerek, sőt, lekörözte a korcsoportját, AZONNAL hagyjuk abba a dévényt és a gyógytornát, a gyereknek másznia kell, ne erőltessük a járást. 

Bepróbálkoztam, hogy azért én a  dévényt még nem hagynám, a gyerek továbbra is enyhén féloldalas és a lábát még mindig kismajmos fogó tartásban befeszítve tartja, a kezét is csak nem régen engedte el az ökölbeszorításból, de megkaptam erre, hogy de elengedte, akkor minden jó, semmi további nem kell. De hát húzza még mindig kicsit az egyik lábát mászás közben, és ülve az egyik oldalra dől, ezen dolgozik a gyógytornász, hogy ezeket korrigálja... Felesleges. A gyerek tökéletes, hozzá se kell többet jönni, csak ha valami feltűnően furát észlelek rajta. x ezer forint, viszont látásra. 

Ja, és a leletre már az került: "hypotónia miatt dévény kezelésre járt". Ebbe már nem is akartam belekötni, hogy pont nem hypotón, hanem feszes izomzatú, ami épp az ellentettje, szóval mindegy.

Összességében nem voltam boldog. Azt éreztem, hogy magában azt gondolja, hogy megint egy túlaggódó anyuka, minek lopja itt az időmet, amikor a gyereknek semmi baja nincs..

Pedig a feszes izomzat, a féloldalasság igenis gond. Gond a mozgásfejlődésben, gond az alvásban.. és igen, szerencsére mindene mozog, semmije nem deformált, törött vagy vérzik, de azért én adok a nüanszokra, az én gyerekemnek számomra nem elég jó a "nem rossz". Szerintem nem csak a kirívóan kritikus esetekkel érdemes foglalkozni - különösen magánrendelésen.

Tegnap voltunk gyógytornán - ahol anélkül, hogy mondtam volna, mit mondott az orthopédus, a gyógytornász azt mondta, most kicsit szüneteljünk, gyakorolja a gyerek a mászást, csináljuk vele a helyes mászás berögzülésére irányuló gyakorlatokat, meg kaptunk gyakorlatokat a féloldalas ülés korrigálására, de összességében jöjjünk most kevesebbet, nem kell tovább fejleszteni jelenleg Macót, koncentráljunk a mozdulatok helyes rögzülésére, sőt, ne bátorítsuk vagy segítsük a felállást egyáltalán. Ha csinálja, oké, nem kell ellökni, de ne bátorítsuk, most másznia kell, foglalkozzunk azzal. Aztán pár hét múlva megint ránéz majd, hogy hogy állunk, és akkor meglátjuk, hogyan tovább.

Na, nekem ez sokkal szimpatikusabb volt, mint amit az orthopédus mondott. Sajnos egyre mélyül az a meggyőződésem, hogy az orvosok csak akkor hajlandók bármit csinálni, amikor (már) nagy a baj. Kisebb eltérések esetén szerintük az semmi. Most is azt mondta az orthopédus, hogy minek a dévény, így most 7 hónaposan állt fel, amúgy meg 15 hónaposan állt volna fel, hova sietünk? De nem sietünk, csak nem akarom, hogy hátránya legyen, hogy rosszul alakuljanak ki a szinapszisok a kis agyában, hogy suta legyen a mozgása, hogy féloldalasak legyenek a mozdulatai. Ennyi. De a doki szerint ez mind érthetetlen, ugye, mert hiszen torna nélkül is felállt volna, csak később.

Szóval marad a meggyőződésem, hogy mindennek nekem kell utána járni, mert az én és a gyerekem egészsége és optimális fejlődése rajtam kívül senki másnak nem fontos. Nem vagyunk érdekes eset (szerencsére), így nem érdemes velünk foglalkozni.

És örülök, hogy olyan dévényesünk és gyógytornászunk van, akik együtt dolgoznak, és akik nem arra mennek rá, hogy minél több pénzt hagyjak ott náluk, hanem maguktól javasolják a kevesebb kezelést és a szünetet, a gyerek érdekében.

Mert igenis az a fontos - a gyerek érdeke.

Tejmentesség

Amikor elkezdtem írni ezt a bejegyzést, még arról akartam írni, hogy minden jó végre a tehéntejjel.. de nem.

Már egy ideje eszem újra tejszínes, tejfölös dolgokat, és ugyan nem nem vittem túlzásba, de nem is jöttek ki megint a pattanások rajta. Pár hét múlva ezen felbátorodva a reggeli kókusztejes ovomaltinom helyett elkezdtem újra rendes tejjel inni a maláta kakaót.

Jó pár napig nem volt semmi változás, épp örömködni kezdtem, hogy hurrá, végre ebben normalizálódunk - mire újra elkezdett pattanásos lenni a pofija. Pár napig figyeltem, majd ismét kukáztam a tehéntejet, vissza a kókusztejhez. El is tűntek a patik sitty-sutty.

Úgy látszik tehát, hogy a feldolgozott tehén tej most már oké, de eredeti formájában továbbra sem bírja Macó. Majd pár hónap múlva újra megnézzük..

Mozgásfejlődési roham

Eredetileg még pár napja arról akartam írni, hogy már milyen szépen mászik, erre elrohantak mellettem az események - már nem csak mászik, de stabilan ül, térdel, és dolgokon felhúzva magát rendesen a talpán ácsorog is. Le vagyok döbbenve, milyen gyorsan fejlődik..

Augusztus közepe-vége felé kezdett el folyamatosan kúszni, és ezzel egyidőben négykézláb ringatózni is. Majd szeptember első hetében már egy-egy óvatos lépést megtett mászva is, ami szeptember közepére már folyamatos mászássá fejlődött. Egy ideje már nem is közlekedik kúszva, csak mászva, és azt is jó gyorsan és magabiztosan. Pár napra rá 14-15.-e körül láttam először, hogy rendesen egyenes háttal felült a félfenekes oldalt támaszkodós üléskezdeményéből, amit addig csinált, azóta már stabilan, szépen ül is. Ezzel egy időben kezdett feltérdelni, magát dolgokon térdelésbe felhúzni, majd állásba is. Pár napig balerina spiccen, meg kifordult lábbal, de hamar rájött, hogy stabilabb a talpán állni, és tegnap óta rendesen a talpán ácsorog, dolgokba kapaszkodva. Tegnap egész nap ment a feláll - leül - feláll - leül sorminta :)

Elvek a sutba

Valaki írta egyszer, már nem emlékszem, ki volt az: "Régen elveim voltak, most gyerekem van."

Ez nagyjából összefoglalja a dolgokat.

Senki nem mondhatja, hogy nem próbáltuk meg. Macó 2 hónapos korától a saját kiságyában aludt, már amennyit. Az elaltatással meg a külön szobában alvással nem is volt soha gond, csak a gyakori ébredésekkel, ami gyanúm szerint a feszes izomzat következménye, legalábbis részben biztosan. Részben anyai örökség is, mert sajnos én magam is pocsék alvó vagyok (bár az alvásigényem nagy (lenne), nem vagyok jó elalvásban, visszaalvásban meg még kevésbé :( ). Meg ki tudja, mi minden okoz még gyakori ébredéseket és nehéz visszaalvást.. 

A sírva hagyás emiatt (se) nem jön nálam szóba, hiszen szerintem a feszesség a ludas, nem hinném, hogy a frusztrálással bármit megtanulna, csak behergelné magát.

Így az elmúlt bő 5 hónapban éjszakánként 4-9-szer keltünk Macót visszaaltatni. Ez még G-vel kettőnkre elosztva is sok, és most értük el a bot végét, azt hiszem. 

G keményen állja a sarat, bár látszik rajta, hogy fárad. Viszont én elkezdtem fizikai kimerültségi tüneteket produkálni: különösebb ok nélkül folyamatos szédülés, hányinger*, hasmenés - a szédülés ráadásul fekve is megvan, sőt, az egyik oldalamra fordulva rémessé fokozódik. Volt ilyenem már korábban is az elmúlt 10-15 évben néhányszor, Németországban ki is vizsgáltak, még meg is CT-ztek, de nem találtak semmit, így abban maradtunk, hogy stressz/kimerültség tünet. És sure enough, általában akkor jelentkezik ez, amikor már nagyon a végét járom ilyen vagy olyan okból. Szóval megkaptam a figyelmeztetést a testemtől, hogy ez így nem megy tovább.

Egy darabig csöveztem a gyerekszobában a földön, így legalább közel voltam, de ez nem nagyon tett jót az öreg csontjaimnak, pár hét után minden tagom fájt (ágy nem fér be sajnos). Pár hajnalban végső kétségbeesésemben, amikor 5kor már nem tudtam mit kezdeni vele, végül megpróbáltam odavenni magam mellé a földre egy kis további pihi reményében, bár az együtt alvás nekünk nem ment korábban soha - és láss csodát, volt, hogy működött, és hajlandó volt még mellettem egy-egy órácskát szundítani.

 

Ekkor kezdtem elqrvulni - lehet, hogy mégis menne nekünk most már az együtt alvás? Úgy tűnik, szerencsére az ágyam-szopi asszociáció, amivel korábban küzdöttem, megszűnt, már nem követelte automatikusan a cicit, amikor meglátta az ágyamat, így egy ellenponttal kevesebb. Szóval elkezdtem hajnalban nem a földön, hanem az ágyban magamhoz venni, és sokszor működött is (nem mindig). És NEM KELLETT FELKELNEM. Hanem fekve, félálomban is intézhettem a visszaaltatást. Micsoda megkönnyebbülés. Alvás szempontból nem sokkal jobb, de legalább fizikai igénybevétel tekintetében előrelépés. És elkezdtem egyre korábban magamhoz venni - eleinte csak 5körül, hogy 6ig kitoljam a reggeli kelést, aztán már 4kor.. és így haladtunk.

Viszont egyre aktívabb, én meg egyre inkább paráztam, hogy lemászik az ágyról. hiába raktam körbe hatalmas párnákkal az ágyat - azok értékes helyet vettek el, Macó pedig személyes kihívásnak tekintette, hogy megmássza a párnákat, mígnem egyik hajnalban arra nyitottam ki a fél szemem, hogy már félig lóg le az ágy széléről, és vidáman igyekezik a mélybe. Ébren se voltam, reflexszerűen kaptam el a lábát még az utolsó pillanatban, mielőtt lezúgott volna.

Erre fel másnap - ez néhány napja volt - elkezdtem kutatni, milyen korlátok, leesésgátlók kaphatók - hiszen az együtt alvásnak egy komplett iskolája létezik, biztos van erre megoldás.

Hát nincs. Az együttalvás iskolája úgy tűnik azon alapul, hogy anya és apa között alszik a gyerek, eszébe se jut senkinek, hogy legalább apát hagyjuk aludni, ha már anyának se így, se úgy nem lehet. Mi meg G horkolása (3 műtétje volt, átmenetileg mind használt, de aztán mindig visszaromlott) miatt amúgyis külön szobában alszunk, így nekem kell valami az ágy szélére, ami meggátolja Macót abban, hogy levesse magát az elég magas duplaágyamról.

Végül ezt és ehhez hasonló (más színű, mintájú, de azonos elvű) dolgokat találtam:

Ez ugyan hivatalosan csak 18 hónapos kortól ajánlott, és arra való, hogy a nagyobb gyereket meggátolja abban, hogy álmában leessen az ágyról, de végül arra jutottam, hogy ha arra jó, Macót is bent tartja az ágyban.

Ez egy műanyag rácsos valami, ami lehajtható (halleluja, nap közben nem kell rácsos ágyat nézegetnem) és a matrac alá nagy fém rudak mennek be, amik helyben tartják. Olyannyira, hogy a matrac másik végén ki is jön egy kis kanyarral, átfogva alulról a matracot és meggátolva, hogy a matractól el tudjon távolodni a rács. Na, ezt a kis fém felhajló alkatrészt távolítottam el az első éjszaka után, mert örökké ráfeküdtem, és nem volt túl kényelmes. A mi ágyunknál meg a matrac amúgyis bőven a feléig süllyesztve van az ágykeretbe, így a keret fogja a rácsot is, nem tud eltávolodni a matracból. Így is megy vagy bő fél méter fémrúd be a matrac alá, ami egy tisztességes matrac súlya esetén már elég jó ellensúly, jól tartja a rácsot, nem tud elmozdulni. Kipróbáltuk :) 

Szóval Macó legurulni nem tud. Viszont ha nagyon akar, fel tudja húzni magát rá (kb 50 centi magas a kerítés), és ad absurdum át is vetheti magát rajta (gondolom), de ekkora mozgolódásra bízom benne, hogy felébredek majd. Engem elsősorban most az ágyról csöndben lekúszás-lemászás-leforgás aggaszt.

Szóval ilyenből vettem 3 darabot, a brendonos eladó rosszalló tekintetétől sújtva, és szigorúan saját felelősségre, hiszen ez nem erre való, hanem nagyobb gyereknek. Olyanjuk viszont nincs, ami az én céljaimra kellene, így nem érdekelt a rosszalló tekintet. A műszaki tapasztalatom alapján felmértem, és szerintem ez nekünk biztonságos, kész. Mindenki döntsön saját felelősségére.

Szóval vettem 3 darabot, némely alkatrészt kukáztam (felhajló hátbaszúró elemek), és szépen körbebástyáztam a Macónak szánt oldalt és lábfelőli részt az ágyamból. Macó kapott egy délutánt, hogy megismerkedjen a konstrukcióval, megkapargassa, megnyalogassa a rácsot - hogy mindezt ne az éjszaka közepén tegye, ráizgulva az új tárgyra.

Azóta biztonság szempontjából meg vagyok nyugodva, és több hely is marad az ágyban :)

G-vel abban maradtunk, hogy részleges együttalvás lesz - továbbra is ő altatja Macót 9kor a kiságyban, és 11-éjfélig ő ügyel, és visszaaltatja, ha szükséges, majd éjfél körül áthozza nekem a babamonitort, és a következő felkeléskor én áthozom Macót magamhoz, majd az éjszaka további részét  velem alussza. Így G-nek jut 7 óra alvás, nekem meg pár óra zavartalan alvás plusz az, hogy nem kell felkelnem, ha igény van rám, vízszintesben is intézhetem a dolgokat, ami azért sokat jelent.

Azért a kavarás, mert egyrészt nem akarjuk, hogy teljesen elszokjon a kiságyától, azaz inkább legyen az elalvás továbbra is ott, másrészt halványan remélem, hogy egyszer majd valamennyire normalizálódik az alvás, nem kell majd este 9kor feküdnöm, hogy életben maradjak, és kialakulhat 9 és 11 között valami felnőtt idő G és jómagam számára, amit ad absurdum magunkra is fordíthatunk. Majd, egyszer.

És igen, tudom - most rontjuk el a következő x évre, és baromi nehéz lesz visszaszoktatni a saját ágyába, stb.. de nem érdekel. Ez majd future-me problémája lesz, ezzel majd akkor foglalkozunk. Itt és most aludnunk kell, legalább valamennyit, néha. Senki nem mondhatja, hogy mi nem próbáltuk meg. Ennyi. Eddig tartottak az elvek, most már a túlélés a tét. Jó, ez kicsit drámaian hangzik, de nagyon-nagyon fáradt vagyok. Rájöttem, hogy ennyit nem érnek az elveim.

Majd referálok, hogy alakul az alvás, milyen hatással van az együttalvásos konstrukció a dolgokra (és emberekre). Egyelőre még alig pár éjszaka telt így, azok nagy többsége sem teljesen ezen forgatókönyv szerint, de remélem beállunk lassan, és meglátjuk, jobb ez így, vagy rosszabb.

* nem, tutira nem vagyok terhes

Ma új rekordot döntöttünk, hajnali 1.12-től 4.21-ig nyomta a tornázást, teljes 3 óra 9 percet az éjszaka közepén, és végül némi vinnyogás keretében csak úgy sikerült elaludni sokadik nekifutásra, hogy erősen magamhoz szorítottam és nem engedtem mászkálni.. kvázi lefogtam. F7ig volt képes aludni, majd a fáradtságtól tántorogva újra kezdte a mászkálást, és olyan üvöltést adott elő arra, hogy megpróbáltam átölelni, hogy inkább felkeltünk.

Ráadásul hajnal 2kor még G-vel is veszekedtünk egy sort a feje fölött, mert ő meg szokás szerint rábólintott majd leszarta a megbeszélteket, hiszen ő aztán sokkal jobban tudja nálam, nekem mi a jó, és inkább szívatja magát, a gyereket meg engem is fél éjjel, ahelyett, hogy csak azt csinálná, amit megbeszélünk. Csökönyös, mint egy szamár, és hajnalban már agresszív is, ilyenkor már nem lehet beszélni vele.
Komolyan nem értem, miért hiszi, hogy jobban tudja, nekem mi lenne a jobb?! Akaratom ellenére akar "megmenteni", és nem fogja fel, hogy nekem így szarabb. De ez jellemző rá, mindig ez van. Komolyan nem értem, miért kell a saját hülyeségét mindenáron áterőltetni mindenkin, hogy aztán mindenkinek jó szar legyen, de ő szenvedő hősnek érezhesse magát, én meg a hálátlan vagyok, aki még azt sem tudja, mikor jó neki és nem átall panaszkodni. Aarrgghh.

Szeparációs szorongás

Nagyon úgy tűnik, hogy circa egy hete úgy igazán beindult a szeparációs szorongás.
Eddig jól bírta, ha jöttünk mentünk, bár nem szeretett egyedül maradni, de bárkivel jól elvolt.
Most nem kell már az se, hogy kimenjek az ajtón, elég, ha elindulok a szobából kifelé irányba, már kitör a vészsírás, és kúszva-mászva, zokogva elkezd teperni felém, mintha azt sírná "ne hagyj itt"!! Megszakad a szívem. Szóval jelenleg egyetlen pillanatra se lehet egyedül hagyni. Elég, ha kiszagolja a szándékot, hogy menni készülök, már szirénázik.
A szitterrel eddig jól elvolt, és működött az, hogy napközben, amikor volt egy kis időm, kijöttem a dolgozószobából, játszottunk, aztán mentem vissza dolgozni. Most minden egyes ilyen kör fél óra sírással végződik, így mostanában ez nem fog így menni. Amikor délelőtt ott hagyom J-vel, kicsit szipog, de aztán beletörődik és jól elvan vele. Egészen addig, amíg újra meg nem lát, mert akkor már csak én vagyok jó és indul a műsor. Így egyelőre a napközbeni játék storno, nyugisabb neki, ha nem zaklatja fel magát napjában többször a távozásomon :-(

Egy korszak vége

.. hogy repül az idő..

Tegnap lejjebb szereltük a kiságyat.. Macó nem kisbaba már.. nagyon fura.

És azt hiszem, abszolút az utolsó pillanatban voltunk, mert tegnap délután már mindenen húzta fel magát, kitartóan próbál felállni, és egy egy bizonytalan pillanatra sikerült is neki már.

A térdelés viszont magabiztosan megy, így újabb 20 centivel kellett emelni a lakásban a bababiztos terület határát.

Hajnali torna reloaded

Pár hét nyugi után útja elkezdődtek a hajnali tornaórák..  4-f5-től 6-ig kúszik-mászik fel s alá az ágyban, majd beájul még egy órácskát aludni..  aarrgghhh

Gondolom ismét intenzív mozgásfejlődés van, az jön ki ilyenkor hajnalban. A múltkor a kúszás beindulásának környékén volt ugyanez, most a mászásra tippelek. Elkezdte gyakorolni, pár lépést meg is tesz mászva napjában számtalanszor, de aztán inkább hasra vágja magát, ha siet. Szóval ez a mászás még messze van a begyakorolt, rutinszerű mozgástól, talán ezen dolgozik éppen.

Új napirend

Változtattunk a napirenden, mégpedig két okból / irányból is.

Volt ugye nekünk egy este 11-es álometetésünk, amit már egy ideje el akartam hagyni.

Emellett meg az látszott, hogy a 7-f8-as fekvés nem okés. Egyre nagyobb meló volt a fektetés, egyre látványosabban nem akart még aludni, hatalmas küzdelembe torkollott egy ideje már mindig a dolog. Így egy idő után kikristályosodott, hogy értelmetlen erőltetni a korai fekvést, mindegy, mikor fektetjük, aludni nem fog korábban, csak mindenki szív.

Ez volt a régi napirend:

6.30 ébredés, evés

9.00-11.00 alvás (valamikor másfél órát ilyen tájban)

11.00 evés

12.30-14.30 alvás (valamikor egy órát ilyen tájban)

15.00 evés

16.00-17.00 alvás (valamikor fél órát ilyen tájban)

18.30 fürdés

19.00 evés

19.30 alvás (LOL)

23.00 álometetés

A lefekvést eltoltuk f9-9re, azaz most f8-8 körül van fürdés, de akkor az evéseket is át kellett variálni, mert 3-tól f9-ig nem nagyon akart volna éhen lenni.

Így be lett vezetve egy 6 óra körüli evés, ami nagyjából a régi fektetéskori evésnek felelt meg, és pluszban bejött egy fekvés előtti evés is.

Az álometetést nem mertem azonnal elhagyni, így maradt az is, kiadván így 6 evést egy napra. Ennek hamar meg is lett a látszatja, Macó elkezdett gömbölyödni mint a kis Michelin emberke :) 

Viszont az álometetéskor már egyre kevesebbet evett, egy hét után már csak szimbolikus 40-50 grammokat. Így döntő lépésre szántuk el magunkat, és egyszerűen elhagytuk az este 11-es evést, felkészülvén arra, hogy megszokásból ébredni és reklamálni fog.

Ezzel mázlink volt, egyetlen egyszer sem ébredt fel emiatt, nem volt reklamáció, így ez az átállás simán ment.

Most a későbbi fektetéssel az elalvás körüli küzdelmeket is kiküszöböltük, már elég fáradt ilyenkorra ahhoz, hogy 5-15 perc alatt elaludjon. A nagy kérdés csak az, hogy meddig alszik, mert éjfélig akár fél óránként is ébred néha. Éjféltől 5-ig kialakulóban van egy nyugisabb darab, ha szerencsénk van ilyenkor végig alszik, ha nincs, akkor ez is több darabból áll, majd hajnal 5 után megint nyugtalanabbul alszik 6-7ig, függően attól, mennyire tudta kipihenni magát éjjel. Nyűgösebb éjszakák után ráhúz reggel még egy kicsit, persze nyilván kisebb darabokban, ha viszont jól aludt, akkor már fent dumálgat 6 körül :)

A jelenlegi napirend:

6.30 ébredés, evés

9.00-11.00 alvás (valamikor másfél órát ilyen tájban)

11.00 evés

12.30-14.30 alvás (valamikor egy órát ilyen tájban)

15.00 evés

16.00-17.00 alvás (valamikor fél órát ilyen tájban)

18.00 evés

19.45  körül fürdés

20.00-20.30 körül evés

20.30-21.00 körül alvás

Szóval megszabadultunk az álometetéstől, és végre napközben eszik 5 alkalommal, ami egész normálisnak hat.

Kiderült az is (de jó, hogy mindenre van adatom, ugye? :) ), hogy az éjszakai alvásigénye 8 és 9 óra között mozog, közelebb a 8 órához. Akármit csinálunk, ez nem egy éjszaka 12 órát alvó gyerek, így kár a gőzért és a küzdelemért a korai fekvéssel, teljesen felesleges. Feküdjön akkor később, ha neki így jobb.

Így most kábé velem egy időben fekszik - az én alvásigényem is 8-9 óra lenne éjszaka és a sok keléssel muszáj hamar feküdnöm, így is nehezen bírom - csak éppen lehetőleg egy darabban szeretném azt a 8-9 órát. De hát nem lehet mindent, ugye :)

Statisztika

Ha valakinek hiányzott volna, egy kis statisztika következik az elmúlt 7 hónapról, ugyanis most, hogy megint gép előtt ülök napi sok órát, nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy ne nézzek egy gyors elemzést az eddigiekről.

Evés:

Elég jól látszanak az ugrások, ahogy a 2. és a 6. hónapban elkezdett többet enni az aktuális növekedési ugrások okán. Sajnos soha nem volt elég tejem ahhoz, hogy teljesen anyatejes legyen, és eléggé fluktuál az anyatej mennyisége és aránya, de attól tartok, ez most már csökkenő tendenciába megy át a jövőben. Annyira nem baj, végülis elég sokáig tudtam eddig is szoptatni, és már haladunk a hozzátáplálással. Remélem azért még egy éves koráig kitart valamennyire a tej..

Alvás:

Az első hónapot kivettem, mert az nem releváns (első 2 hét bilirubin-álom, meg ott még nem vezettem rendesen a dolgokat).

Látszik, hogy a 4. hónap volt a horror, az egész hónapban nem sikerült 3 órát egyben aludni éjjel - ez volt a remek átfedéses hónapunk, amikor még hasfájós volt, de már fogzott is.

Utána javult a helyzet, voltak egész hosszú, 7+ órás alvásai is (tehát tudja, hogyan kell sokat aludni egyben, fizikailag/idegrendszerileg képes rá), de sajnos nem túl gyakran, és az, hogy hány darabban tudjuk abszolválni az éjszakát átlagosan, sajnos romlik. Gondolom egy darabig a hasfájás volt a ludas, majd a fogzás, a mozgásfejlődés, és most a szeparációs szorongás - illetve ezek tetszőleges kombinációi is előállnak különösen szar éjszakákon.

Szóval a 7. hónapban átlagosan 5-6 darabban abszolváltunk egy-egy éjszakát (19:30-7:30), és ez érzésre a 8. hónapra sem javult, de ehhez számok majd csak a hónap betöltése után lesznek.

7 hónap alatt pontosan 24 éjszaka sikerült 5 órát vagy annál többet egy darabban aludni - viszont az elmúlt 3 hónapban havonta átlagosan nagyjából ugyanannyiszor fordul ilyen elő, azaz nagyjából 8 relatív jó éjszakánk van egy hónapban, és sajnos egyelőre nem rajzolódik ki javuló tendencia.

Hát így vagyunk.. 

A Kisfiú, Akinek Semmit Sem Szabad

Elindult ugye a helyváltoztatás - a mászás még csak centik nagyságrendjében megy, majd hasra vágja magát, viszont kúszik, mint a villám.

És persze abszolút magabiztossággal találja meg az egy-két tiltott / veszélyes dolgokat minden adott helyiségben, majd ha azokat eltesszük, olyan méltatlankodásban tör ki, hogy még a végén megsajnálja az ember - szegény, hányattatott sorsú kisfiú, akinek mindent tiltanak a gonosz szülei :)

Pedig nagyon igyekszünk nem sok mindent tiltani, hanem inkább úgy rendezni a szobákat, hogy ne legyen tiltott / veszélyes tárgy elérhető helyen.

Persze az abszolút favoritok a papucsaink és a mobiljaink. Nekem nem minden játszóruhámon van zseb, így sokszor hurcolom magammal a vörös posztónak számító mobilt.. meg hát a papucs is egy olyan műfaj, amit az ember visz magával szobáról szobára.  A mobillal nem sokat tudok csinálni, de a papucson komolyan gondolkozom, hogy lefertőtlenítem, aztán mehet a rágás, ha ennyire vonzó az az égkék darab műanyag.

A habtapi szőnyege - mindössze 2.5 x 2.5 méter - persze soha nem elég. Ezerszer megpróbáltam úgy rendezni, hogy arra legyenek a szivacsok, mindenféle absztrakt alakzatban, amerre szeret mászni - erre akkor már nem volt érdekes az az irány, juszt a hideg járólapok a menők (és azok nyalogatása - lehidalok, komolyan, de ezen már nem húzom fel magam. Ha nyalni akarja a földet, felőlem nyalhatja, nincs túl nagy kosz). Erre plusz ruhákat kap - most, hogy már hideg a járólap, a rendes napközbeni ruhájára kap még egy réteg nadrágot, ha hosszú ujjú body van rajta, akkor még egy mellényt, ha meg rövid ujjú, akkor egy hosszú ujjú pulcsit, hogy ne fázzon meg (annyira). Kicsit macerás, de ezeket ráadom, amikor szabadon eresztem és nem vagyok folyamatosan mellette, így mászkálhat a járólapon is. Aztán amikor már nem mászkál a hidegen, megint leveszem..

Nap közben többször is szabadjára van engedve, mehet felfedezni.

Kedvenc sarok volt sokáig a kuka környéke a konyhában - így a kuka bekerült a kamrába. Azóta a kamraajtó a legvonzóbb dolog a világon, ha az véletlenül is résnyire nyitva marad, azonnal rástartol.

Aztán vannak ezek a földbe ágyazott gömbök, amik az ajtók túlnyitását akadályozzák meg - ezeknél fincsibb nem is létezik. Ezek nyalogatása, szopogatása maga a mennyország. Mivel ezek sajnos nem eltávolíthatók, így rendszeres fertőtlenítésen esnek át..

Vonzó minden kábel.. USB, áram, bármi, csak kábel legyen, így igyekeztünk minden földön tekergő madzagot valami magaslati pozícióba helyezni.

A wifi router és az őt körülvevő kábelsaláta viszont a helyi adottságokból adódóan csak fix helyen létezhet - így azt nagy párnákkal bástyáztuk körül. Macó napi legalább 15-20 percet szentel annak, hogy körbenézegeti a bástyát, nincs-e valahol rés, nem fér-e valahogy hozzá mégis a wifihez és a kábelekhez. Ez minden napi rituálé egyelőre :)

Imádom - látom, ahogy forgatja a gondolatokat az okos kis fejében, és töri a buksiját, hogyan férhetne hozzá a vágyott dolgokhoz az akadályok ellenére is. A gyerekszoba teljesen gyerekbiztos, ott mindent lehet - így az nem érdekes, onnan kb 3 perc után szokott kirontani a folyosóra és nekiindulni a többi helyiségnek, főleg a napplai-konyha irányba, hiszen ott vannak a legizgibb dolgok :)

Ujjszopás - újra

Érdekes ez az ujjszopás - egy darabig egyáltalán nem, aztán végre, nagy megkönnyebbülésünkre megtalálta a szopizni való ujját, és szopogatta is éjjel, főleg, de nappal is néha. Aztán valahogy elfelejtette, és nem volt ujjszopás egyáltalán.

Mostanában újra kezdi, bár nagyon lájtosan. Napközben, amikor már nagyon fárad, akkor szopogatja egy kicsit - olyan, mintha a fogzás miatti folyamatos kézrágcsálásból alakulna vissza most ujjszopássá. Éjjel nem, vagy csak alig-alig. Egyszer-kétszer láttam / hallottam éjszaka is szopni az ujját, de az elmúlt időben ez szinte teljesen elmúlt.

Érdekes, hogy ez is így hullámzik, hol van, hol nincs..

Nyugodt környék

Igazán nem panaszkodhatok, nagyon csendes, nyugodt környéken lakunk. Ennek megfelelően a csöndes utcákon való séták során el is szokott aludni - egzakt 30 perc a kvóta, se több, se kevesebb.
Ma is épp konyult már le a feje, erre egy olyan utcán, ahol napi 2 autó jár összesen, egy esküvői menet jött szembe velünk, és afeletti örömükben, hogy élő lelket látnak az üres utcán vad dudálásban törtek ki - hiába álltam az út szélén a csönd nemzetközi jeleként a mutatóujjamat az ajkaimhoz érintve, ez senkit se zavart, minden egyes autós vidáman rátenyerelt a dudára, amikor mellénk ért.. élvezem nagyon..

Pacsi

Annyira cuki.. most épp csapkodós korszak van, tenyérrel csapkod mindent (főleg jobbal, mert az enyhe féloldalasság miatt a bal tenyerét sokkal inkább összezárva tartja még - de ezen dolgozunk :) ).

Csapkodja az asztallapot, a padlót, szopi közben a mellkasomat, az arcunkat, és persze ha a nyitott tenyerünket tartjuk elé, akkor azt is - kész is a pacsi :) Gimmefive! :)

Cranio

Réges-régen ígértem nektek, hogy írok a Cranio Sacralis terápiáról.

A gyógytornarendelő, ahova járunk Dévényezni és gyógytornázni nagyon sokféle kezelést kínál, az alternatívba hajló típusú dolgokat is.

A gyógytornászok tudnak Macó alvás-zűrjeiről, így egy ideje ajánlgatták, hogy próbáljuk ki a Cranio-t. Szkeptikus voltam, mint mindig.

Leírás innen.

"A cranio-sacralis terápia egy, az Egyesült Államokból származó, de Magyarországon még újkeletű szelíd gyógymód, amely működési elmélete mellett kutatási eredmények szólnak, és a nyugati országokban klinikákon is alkalmazzák az Upledger-féle cranio-sacralis kezelési technikákat. A cranio-sacralis terápia elmélete szerint, testünk pontosan tudja, hogyan gyógyítsa meg saját magát. A terapeuta feladata, hogy elősegítse ezeket az öngyógyító folyamatokat. A gerincvelői folyadék áramlásának ritmusát kitapintva fellelhetők azok a szövet közti feszülések a cranio-sacralis rendszerben, melyek felelősek lehetnek akár a hasogató migrénes fejfájásért is. Ezeket a szöveti feszüléseket manuális technikákkal és a koponyacsontok enyhe mozgatásával lehet feloldani, így a gerincvelői folyadék „átmoshatja” az egész cranio-sacralis rendszert a koponyától a keresztcsontig. Mivel a cranio-sacralis rendszerben fejlődik az idegrendszer is – memóriaként tárolva minden fizikai és érzelmi megrázkódtatást -, fontos, hogy az agyi-gerincvelői folyadék akadály nélkül keringhessen, és az idegeken megfelelő időben és módon juthasson el az információ a célszervhez, vagy szervrendszerhez.

A szervezet működésében minden mindennel összefügg és hatással van egymásra."

Az én ízlésemnek kicsit túl alternatív, de lassan eljutunk oda, hogy bármit, ami nem árt hajlandóak vagyunk kipróbálni, hátha javít az alváson.

Voltunk 3 kezelésen, nagyon korrekt volt a nő, mondta, hogy nézzünk meg 3 alkalmat, mert nem mindenkinél működik, és ha Macónál nem, akkor ne erőltessük.

Szóval mentünk, megnyomkodta itt-ott, Macó nagyjából tűrte, a nyakának a nyomkodását utálta, azon üvöltött, de különben el volt.

Az első alkalom után mintha nyugodtabb lett volna, gyorsabban elaludt, kevesebb volt a kiabálás, a másik kettő után viszont nem nagyon vettem észre semmi változást, sőt, az egyik után épp a hónap hisztijét vágta le.

Végül abban maradtunk a terapeutával, hogy egyelőre szünet, mert túl sok minden van és változik most Macó életében (fogzás, gyors mozgásfejlődés, én dolgozok, bébiszitter, új napirend, szilárd kaja bevezetése, stb.), ami miatt fene se tudja, mi van.

Szóval megnéztük, nem tudom megmondani, működik-e, lehet, hogy egyszer még visszatérünk rá, de ez most nem a megfelelő időpont volt.

Időzítés

G-nek nem mindig erőssége az időzítés, ha valami eszébe jut, az ott és akkor, és nem nagyon fogékony arra, hogy esetleg nem az az optimális időpont.

Sietve elinduláskor még email-t csekkol, stb.

Mai:

Ülök a konyhában Macóval, kanalazom bele a körte-alma pürét, már a hajából is folyik..

Erre G elkezdi kirámolni a kamrából a szelektív szemetes tartókat, hogy ez mind tele, leviszi a kukába. Az ötlet jó, a kivitelezés dicséretet érdemel, az időzítés viszont nagyon el van bacva. Macó ugyanis, mint gondolom minden ilyen korú gyerek állati kíváncsi, és bámulja, Apa mit ügyködik, etetés felfüggesztve, vagy félárbocon, ami még rosszabb, mert csak még nagyobb maszatolással jár, ha nem figyel és így nyúlkál a kanálért meg a szájába.

Arrggh. De kibírtam beszólás nélkül, olyan büszke vagyok magamra :-)

Ma csak 4 felvonásos éjszakánk volt - aludt 2 x 30 percet, majd 3 órát, végül 4-et reggel f7-ig.

Vicces, hogy pre-gyerek időkben agyon voltam ütve, kuka volt az egész napom, ha egy éjszaka valamilyen okból 3-szor fel kellett kelnem. Most meg örülök, hogy "csak" háromszor kellett kelni :) 

Minden relatív. És minden átmeneti :)

Mászik!

Ma reggel megtette az első pár centit mászva, rendesen négykézláb, szépen sorban bár még kicsit sután emelgetve és előrébb rakva a kezeket, lábakat :-)
Őszintén meg vagyok lepve, azt gondoltam, hogy a zárt öklök miatt ez még bővebb odább van.
Múlt héten a dévényen főleg az alkarjára és a kezeire koncentrált a terapeuta, és kicsit csalódott is voltam az utána következő napokban, hogy nem láttam javulást, ugyanúgy a zárt öklére támaszkodva ringott tovább négykézláb. Erre hétfőn láttam először, hogy már nincs szorosan összezárva az ökle. Ha nem is tenyéren, de majdnem nyitott kézen támaszkodott :-) úgy tűnik, van némi késleltetés a kezelés és a hatása között.
Már tegnap emelgette az egyik kezét, volt is belőle szó szerinti pofára esés a nagy bátorság eredményeképpen jó párszor :-)
És ma reggel egyszercsak elkezdte pakolászni a kezeit, lábait szépen sorban, és megtette az első pár centit. Persze a saját bátorságától megrémülve hamar hasra is vágta magát, de ma reggel többször is nekifutott a dolognak, szóval menni fog ez hamar :-)

Közben meg igyekszem gyártani a reményt adó magyarázatokat az alvás visszaromlására, kell valami, amiben bízhatok, ugyanis megint 9 darabos éjszakánk volt, majd leszakad a fejem a fejfájástól.

Szóval:
1. Tegnap még azt gondoltam, hogy az elmúlt héten elkapattuk, a szitteres változást kompenzálandó nagy lazulások voltak, volt többször kézben alvás, velem alvás éjjel (hajnalban), ágyból kivevés.. pedig ilyeneket nem szoktunk mostanában már. És ez egy okos gyerek, meglátta a rést a pajzson, a szitternél is bepróbálkozik ám mindennel, így lehet, hogy elkapattuk, és vissza kell állni a régi rendszerekhez, szabályokhoz.

2. Megzavarhatja az is, hogy egy hete kevesebbet van velem és többet a szitterrel, ez is okozhat zavart az erőben.

3. Mivel ma megindult a mászás, az ilyesmi mozgásfejlődési ugrás simán boríthatja az éjszakákat, és eltart majd egy darabig, amíg lankad az izgalom, rutinná válik a mászás és lenyugszik éjjelre megint.

Szóval magyarázat van bőven, lehet bármelyik, egyik se, vagy ezek tetszőleges kombinációja. De legalább reménykedhetek, hogy ha megint stabilizálódunk, normalizálódnak az éjszakák megint (mígnem jön megint valami.. fog, szeparációs szorongás, járás, akármi..).

... és 54 percnyi lila fejű üvöltés miközben ájuldozik a fáradtságtól, mielőtt végre hajlandó elaludni a szokásos délelőtti alvására.. ilyen hónapok óta nem volt. Olyan, mintha visszafelé fejlődne alvásilag. Éjjel is, és napközben is :-(

Sorban a harmadik 8-felvonásos éjszaka..

Szeretetrohamok

.. törnek mostanában Macóra, annyira édes. Belecsimpaszkodik a nyakamba vagy két marokkal a hajamba, húz magához, az arcomhoz nyomja az arcát, és nagyra tátott szájjal nyálaz agyon :)

A kusza göndör hajamból persze nem könnyű amikor már nagyon fáj utána kihámozni a csimpaszkodó kis gyerekujjakat, percekig vadászom utána a hajszálakat a kezéből meg a ruhájáról, próbálom valami zárt rendszerré (konty) visszarendezni a hajamat (mert a lelógó tincseket jól megtépi), törlöm a nyálat az egész arcomról (ezért smink nincs, csak szemfesték, nem akarom, hogy alapozót / púdert / arckrémet egyen), néha a teljes orromat bekapja, ráharap az orrnyergemre, belefújja a nyálat az orromba - rém guszta, és zabálnivalóan cuki :)

Olyan jó, meleg érzés, hogy szeret, és kinyilvánítja a maga is túlvezérelt módján :)